Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-06 / 262. szám
f rtJT M tC s&Cirlau 1958. NOVEMBER 6. CSÜTÖRTÖK Striptease, lánykereskedelem, babona Sonja Silver, az ismert párizsi striptease beperelte dr, Bolvin sebészorvost, aki a művésznő” testéről némi felesleget távolított el, de a műtét után 18 centiméteres heg maradt, s ez csökkentette Sonja Silver esélyeit és veszélyeztette „kenyerét”. A bíróság a 10 millió frankos kártérítési igény helyett csupán 300 000 frankot ítélt meg a stripteasenek. ★ A Paris-Journal szerint az utolsó tíz évben lelketlen kalandorok százezer francia leányt és asszonyt vittek tengerentúli "városok nyilvános házaiba. A háború után Dél-Amerika ' Volt a szállítmányok rendeltetési helye, most viszont Eszak- Afrikába irányítják az ígéretekkel megszédített nőket. ★ Franciaországban sem veszett ki a boszorkányokban való hit. Maine-Loire megye egyik kis falujában egy 25 éves asszony 18 hónapos kisfiával vízbe ölte magát, búcsúlevele szerint azért, hogy így megszabaduljon egy, a levelében megnevezett személy „rontásától”. Loire-Atlantique megyében pedig két testvér felgyújtotta a szomszéd tanyáját, nehogy az ő házukra is „rászálljon a gonosz”. A jövő itt ja: a szövetkezeti itt Új belépők véleménye « saöreíkeaeíi gaotltílkotlnsról Színház, Qrödalönr Tizennégy új belépő kopogtatott a napokban a biai Dózsa Tsz kapuján. Közöttük kilenc jómódú középparaszt. Mindannyian azt vallják: ez a boldogulás útja, — a termelőszövetkezeti út. Pedig még egy esztendővel ezelőtt is esküdöztek ezek az emberek, hogy tájára se mennek a Dózsának. Hanem a közben eltelt egy esztendő kézzelfoghatóan bebizonyította előttük a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Az elmúlt két év alatt úgy összeszedte magát a Dózsa Tsz, hogy nem győzik csodálni- De van is csodálnivaló. A? ellenforradalmat követően felbomlott a szövetkezet, sokan kifelé fordították a szekerük rúdját. Amit tudtak, vittek magukkal. A visszama- radóknak jóformán semmit sem hagytak a szövetkezet híres állatállományából. Hónapokig mindössze két tehén, meg hét növendékmarha szó- morkodott a hatalmas istállókban. S most két év múltán 64 szarvasmarhát mondhatnak magukénak ismét a szövetko- zeti tagok. Ebből 34 fejőstehén. Húsz darab tenyészüszőt pedig Kéthetenként gyűlnek össze a gödöllői kultúrházban az aszódi és gödöllői járás népi táncoktatói, akik Befeczky János táncreferens vezetésével továbbképző tanfolyamon » vesznek részt nemrégiben vásároltak a herceghalmi kísérleti gazdaságból Természetesen nem kerülte ez el a kívülállók figyelmét mint ahogy mindenki tudja azt is, hogy az egyéniek 5,5 mázsa búza. 5,2 mázsa rozs és 6,8 mázsa őszi árpa átlagtermésével szemben a szövetkezetnek ez évben 10,8 mázsa búzája, 9,6 mázsa rozsa, 1U mázsa őszi árpája termett holdanként. Tehát a szövetkezet mégegyszer annyit termelt a kalászosokból, mint az egyéni gazdáik. Pedig az ő földjük is ugyanúgy szenvedett a szárazság miatt, mint amazoké. Jól van. jól — mondhatnák egyesek, ez azért van így. mert segítettek nekik a gépek. Ez igaz is, a tagok nem tagadják, sokat segítenek gépek, de ez is a cél: minél jobban gépesíteni a mezőgazda- sági munkát. De ahol emberi erővel dolgoztak, ott is# meg lehet nézni eredményeik« Tizenegyholdas burgonyatáblájukon 120 mázsa termésük van holdanként, 8 holdás cn- korrépatáblájuk minden holdia 220 mázsát adott. A parasztember, ha konok is néha, azért nem ellensége magamagának. A biai gazdák is addig-addig gondolkodtak, tanakodtak, amíg jó részük vissza nem kanyarodott arra az ösvényre, amelyről letért 1956. őszén. özv. Hamza Sándomé azt mondja: — De sokszor megbántam már, hogy kiléptem annakidején. Minek is jött az az ellen- forradalom! — Valami sérelem érte talán. hogy kilépett? — Nem volt nekem semmi bajom. Evenként 210—220 munkaegységet teljesítettem Megkaptam a részesedést, aztán nem polt gondom semmire. — Ötévi szövetkezeti tagság után hogy szokta meg ismét az egyéni gazdálkodást? — Nehéz volt. Annyi gond. annyi baj szakadt a nyakamba egyszerre. A csoportban megTÖRTÉNETEK LENINRŐL Tóth Árpád halálának 30. évfordulójára Harminc éve halott Tóth Árpád: 1928. november 7-re virradó éjszaka halt meg, férfikora delén, tüdőbajban. Neki sem adatott meg a klasszikus költővágy megvalósulása: a sugaras ősz. a boldog öregség nyugalma, az életmű harmonikus lezárása. Az elmúlás, a halál szomorú gondolata ezért is, betegsége miatt is ott bujkál már legelső verseiben és válik szívet dermesztő vizióvá az utolsókban. Mégis: lírájának alaphangját nem egyszerűen egyéni élete és sorsa, betegsége értetheti meg velünk. Az első versekben hallatlan világossággal Rajzolódik ki elénk egy szenvedő ember lelki arca, akinek szenvedéseit elsősorban nem fizikai kínok okozzák, hanem a magányosság, az ide- genség, az elárvultság gyötrel- mes érzése. Egy ember szenved itt. aki értetlenül és cél nélkül bolyong a forgatagban, hasztalan igyekszik hidat verni „lélektől lélekig”, akinek erejéből már csakúgy könnyes Bóhaj elrebegésére futja: „Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom.” A magányba zártságból való kitörés kezdetben alig volt több nála puszta vágynál. De hogyan sóvárgott élettárs, emberhez méltó élet után! Csoda-e, hogy életének és költői életszemléletének igazi katarzisát, megtisztító átformálódását a történelem vihara hozta meg? A 10-es évek. majd a világháború zökkentik ki igazán egyedülvalóságából. döbbentik rá költői hivatására. Olvassuk el Invokációját Csokonai Vitéz Mihályhoz. Csodálatosan felépített költemény. A bevezető strófák mintegy újra intonálják fiatalkori költészetének annyi szomorú motívumát. Majd képzelete invo- kálja Csokonai emlékét és az invokált példa csodás átváltozást, hangulat- és eszmeváltozást teremt. Az elégikus ködfátyol felszakad. Az önfájdalmába merült egyén felülemelkedik önmagán, hogy tisztító katarzisa eljuttassa a nemzet, a nép ügyének szolgálatához: „Oh, mester! im, a késő famulus Megért: ha minden más kötés laza. Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza! Túl csókon, könnyen, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák Képét, magány s csönd — megindultam szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország!” S a befejezés mégegyszer megzendíti a fájdalmas elégiái alaphangot, de a megtalált életcél piár kiemelte az egyént magányának bűvös börtönéből. Eljutott boldogtalan önmagától a boldogító közösségig. Igazi hangját találta meg most. mert költői hivatására talált rá. Nem egyszerű és véletlen felismerésről volt szó. A világháború éveiben kibontakozik háborúellenes, humanista lírája, amely az egész imperialista „kalózvilág” szenvedélyes leleplezésévé, a „könnyes árvák”,. a nép világa iránti mély rokonszenv kifejezésévé magasodik. (^.Elégia egy re- kettyebokorhoz’1.) Megint csak azt kérdezzük: csoda-e. ha a halk elégia mestere. Tóth Árpád, áradóan lelkesült ódával üdvözölte az első világháború utáni Magyar Tanácsköztársaságot? Nem, sohasem vált szocialista költővé, ez igaz, de szívből jövő igent mondott az új korszakra, megtisztulást várt tőle, hozsannával ünnepelte. Az „Új isten” eljövetele számára az elnyomott munka, a meggyalázott emberség diadalát jelentette. Az ellenforradalmi korszakban írt versei ismét elborulást, már-már kétségbeesést tükröznek. Ez a hang azonban már nem egyszerűen a pályakezdésre jellemző alaphang. Ha tompán és elfőjtot- tan is. de tiltakozott a kurzus embertelensége ellen. Vattá- zott költőnek mondták? Igaz. De a kötések alatt valóságos sebek sajogtak, a nemzet sebei: s a vattán átütött a vér. Ö, a magyar ősz utolérhet ellenül nagyszerű tájfestő lírikusa, maga mondta ki egy töredékében: * „Óh, messzi dombok őszi szőkesége (Egy nemzet búja ül e dombokon) Óh esti lombok vak feketesége (Egy nemzet búja csügg e lombokon).. Ezért is tarthatjuk joggal a 30 éve halott Tóth Árpád életművét új szocialista kultúránk elidegeníthetetlen, szerves és élő részének. A nép zárta szívébe ezt a költészetet. Amit kora megtagadott a költőtől, azt utókorától. a mi korunktól kapta meg. Zoltai Dénes, a TIT tagja szoktam, hogy mindent a ve. zetőség intézett. Ahogy kilép tem, újra nekem kellett tö rődni az adófizetéssel, szántás sál. vetéssel, betakarítással Nem való ez már nekem. / gyerekeim meg nem igen segítenek. K. Szabó József szintén visszamegy a csoportba 14 hole földjével, ö is öt esztendő töltött a Dózsában, hasonlóai Hamza nénihez. És neki is as a véleménye: jobb lesz a szövetkezetben. Megkérdezzük őt is. miéri hagyta ott a tsz-t? — Nem tudom én magarr se. Megbolondult itt az égés: világ. Mindenki ment, menteit én is. Pedig szerettem a szövetkezetét. Évenként átlag 35( —360 munkaegységem volt szépen kaptam utána. Megpróbáltuk megint az egyéni gazdálkodást, de valahogy mát nem ízlik ■.. Meg aztán, valljuk be őszintén, a szövetkezet többet fejlődött, mint mi. Most már tisztán látjuk: a jövő útic valóban a szövetkezeti út. Megtudtuk K. Szabó Józseftől, hogy tsz-tag korában a növénytermelésben dolgozott, de most a gyümölcsösbe szeretne kerülni. Van a. Dózsának egy húszholdas őszibarackosa. amelyet még három évvel ezelőtt telepítettek, s most fordul termőre. Micsoda kincs lesz ez a húsz hold őszibarackos! Valahány új belépővel beszéltünk, mindegyik szóba hozta. Nem csoda, sokat, lendít majd ez a gyümölcsös a munkaegység értékén. Többször hallani, hogy egv- egy gazdálkodó belépne a termelőszövetkezetbe, de a család nem akarja engedni a föld miatt. Mi a helyzet Bián ? itt nem tiltakoznak a szülők, a gyerekek? ; -í? Szalal Imre édesapjának az a véleménye: — Az én időmben másképp volt, most is másképp van. Nem szólok ellene, hogy bemenjen a fiam a szövetkezetbe. Ügy boldoguljon, ahogy tud. Hamza néni lánya sem ellenzi a tsz-t. a fia — aki régebben a tsz bognára volt — maga is a belépésről gondolkodik. K. Szabó József fia pedig — a Kábelgyár munkás» — azt mondja: — ósziptén mondom, örülök, hogy apám megint bemegy a tsz-be. Nem sokra haladunk a kisüzemi gazdálkodással. A mezőgazdaságban is 3 gépeké a szó. Gépesíteni pedig csak nagy üzemben lehet. Szebelkó Erzsébet Aszódnak is h Kedves és barátságos emberek az aszódiak. Mindenről szeretnek beszélni, csak a módról nem. Pedig az ott áll a főutcán, szépen tatarozva, világító betűkkel, a betűk alatt Petőfi smblémájávaU Az épületet nég ez év áprilisában kezdte atarozni a Váci Tatarozó Vállalat. Azóta sok minden tör tént a mozival. Kapott mo dem gépházat stb., stb. Ká> hogy a nézőtér nem nagyobbo Pesten is virágzik a népművészet | Tárágy emberről, nagy ember [ ÍV eseménydús életéről fil- f met készíteni nem könnyű fel- | adat. Nem könnyű még akkor lsem, ha ennek az eseménydús leletnek csak egy-egy epizódját | ragadják meg a film alkotói. A I fenti gondolat nem mentség | féle a film alkotói számára, | amit a kritikus hoz fel, hi- | szén a Történetek Leninről hi- ! búi ellenére is szép film, amely Imég közelebb hozza az embe- | rekhez minden idők egyik leg- \ nagyobb forradalmárát: Le- l nint. \ Lenin élete annyira gazdag I volt eseményekben, hogy ab- \ ból a lényeget megragadni, l kétórás filmben Lenin énjé- \ nek alapvető vonásait meg- ; mutatni, szinte irdatlan feliadatnak tűnik, amibe ákarat- [ lanul is csak beletörhet az al- ; kötők bicskája. S hogy ez eb- \ ben az esetben nem így történt, : abban elsősorban a Maorim \ Maximovics Strauhé az ér- : dem. Lenint alakítani sok f éle - \ képpen lehet, hiszen annyi \ jellemző külsőség akad Lenin ; életében, amelynek betanulása \ 'közepes színész számára is i eredményt hozhat. De Strauh, \ aki immár húsz esztendeje | alakítja színpadon és filmen Lenin alakját, nem közepes \ színész, hanem nagy színész, \ aki egész színészi pályáját tet- \ te fel arra a feladatra, hogy \ úgy formálja meg Lenint, hogy \ az emberek arra a Leninre is- ; merjenek, aki a szívükben él, : aki a nagy célok, a nagy küz- : delmek mindenkori eszmény- : képe marad. Strauh talán ebben a filmben jutott a legközelebb ehhez a Leninhez, ebben a filmben tudja a legegyszerűbb eszközökkel a legtökéletesebbé, a legélettelibbé tenni Lenin alakját. j Történetek Leninről két Áf epizódját ragadja ki Lenin életének. Az egyik közvet- ............................................. í z Luca széke? dott, továbbra is csak 200 személyes. A hosszú ideje tartó m«nkái : nem jó szemmel nézi a község i lakossága, különösen akkor, j amikor tudják, hogy az már I eddig 300 000 forintba került I Megjelentek a jósok is, akik j arról suttognak, hogy emiatt a j helyárakat alaposan felemelik i Természetesen ebből egy szó : sem igaz, maradnak a 2—4 fr» rintos belépőjegyek. Az átadás időpontját már többször kitűzték, de az rendre elmaradt. Most úgy néz ki a helyzet, hogy jó, ha karácsonyra moziba mehetnek az aszódiak. Viszont nem értik, miért árasztották el akkor a községet októberi moziműsorral? Az aszódiak helyett' Csiba József Gödöllő Képzőművészeti naptár jelenik meg A Képzőművészeti Alap Ki- j adó Vállalata a legkiválóbb j magyar és külföldi festőmű- \ vészeket, illetve alkotásaikat j négy nyelven ismertető nap- j tárt jelentet meg 1959-re na- \ gyobb és kisebb alakban. A I naptáralapra nyomott színes [ reprodukciók levelezőlapként [ is felhasználhatók. I lenül a győzedelmes Október előtti hónapok, az üldöztetés^ a bujkálás, s a megfeszített munka hónapjai, a másik pedig az utolsó hónapok, a betegséggel való vívódás, a hatalmas élni- ákarás küzdelmének megörökítése, mígnem eljön a szomorú pillanat, amikor a gondolkodók egyik legnagyobbika eltávozik az élők sorából: a halhatatlanok közé. A két epizód sok lehetőséget kínál izgalmakra, pergő cselekményekre, de a film alkotóit nem ez a szándék vezette. A tettek rugóit keresik, a cselekedetek mögött az érzelmeket, á gondolatokat. S hogy helyes volt ez az út, azt mindennél jobffan bizonyítja az első rész Muhinja, akinek szemét Lenin nyitja fel, még akkor is, ha személyesen ezekben a hónapokban nem is találkoznak. A második részben pedig a lí- raiság az, ami bizonyít: érdemes volt feláldozni a cselekményeket, a fordulatokat, amelyek ugyan első pillanatra tetszetőseik lehettek volna, de semmiesetre sem adtak volna olyan maradandót, mint az első szerelméről mesélő Lenint,V s azt a Lenint, aki, súlyos betegen is elment a munkások közé, hogy a pártot, a párt tisztaságát védje. Több ez? Bizony sokkal több. Mert a cselekmények gyorsan pergő áradata hamar kihull az emlékezetből, de az érzelmek, amelyek a film vásznáról beköltöznek az emberek szívébe, sokáig, nagyon sókáig megmaradnak. Szergej Jutkevics. a film rendezője az utóbbi utat választotta, s a film annak ellenére, hogy nem egyenletes, nem hibátlan alkotás, a rendező igazát bizonyítja. S bizonyítja Strauh felfogását is: nem külsőségekben, nem jellemző mozdulatokban és hanghordozásban kell Lenint Leninné tenni a vásznon, hanem jellemző emberi érzésekben, ^cselekedetekben, gondöbkodás- I módban. Mert az sókkal több \ ennél. S hogy ebben mennyire I igaza volt Strauhnak, azt mi j sem bizonyítja jobban, mint- I hogy a Karlovy Varyban meg- \ rendezett idei fesztiválon e ! filmbeli alakításáért kapta I meg a ‘kimagasló színészi telje- \ sítmény egyik díját, mégpe- \ dig a következő indokolással: j „Lenin alakjának jellegzetes, \ lenyűgöző és mély emberségű \ megszemélyesítéséért.” \ A film többi szereplői ne- \ Ál héz helyzetben vannak: \ Strauhhoz mérten jót adni j nem könnyű dolog. S ez legújabban Krilovának, az ápoló- \ nő megszemélyesítőjének sike- \rül. Annyi a báj. a természe- \ tesség játékában, s ugyanakikor annyira éreztetni tudja a | gyeréklány elfogódottságát is ; hazája rajongásig szeretett ve- í zetőjével szemben, hogy ala- ; kitása méltán sorakozik Strauh mellé. Lenin valamennyiünk szívében ott él. Cselekedeteink, nehéz gondjaink közepette sokszor gondolunk Leninre, so.k- szor lapozzuk fel műveit tanácsért. Lenin nagyon közel áll hozzánk, s ezzel a filmmel még közelebb jutott. Ez pedig tiszteletreméltó művészi eredmény. Mészáros Ottó
