Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-05 / 261. szám

1958. NOVEMBER 5. SZERDA *^ÍPf«P Már nemcsak „szimpatizánsok"... Hét erőműből dlló vízilépcső Az Örmény SZSZK-ban hét vízilépcsőt építenek a Voro- tan folyón. Az első és leg­nagyobb erőmű építését a köz­társaság déli részén már meg­kezdték. Jelenleg Örményországban egy főre' számítva több elek­tromos energiát termelnek, mint Franciaországban, Olasz­országban vagy Japánban, A vorotani yízilépcső újabb je­lentős energetikai bázist je­lent a köztársaság iparválla­latai számára; Hármas ikerborjak A Csákvári Állami Gazda­ságban a Fóka nevű telién a hét végén két üszőt és egy bikaborjút ellett. Az állator­vosok szerint az esemény rit­kaságszámba megy, nemcsak azért, mert hármas-ikrek lát­tak napvilágot, hanem azért is, mert a borjak átlagos sú­lya az elléskor 28 kiló volt. A borjakat — tekintettel a ki­váló tulajdonságokkal rendel­kező és jó átörökítőképességű apára — tenyészállatoknak nevelik. dáseket is, hogy a dolgozók sa­ját tapasztalataikat is megfe­lelően rendszerezhessék. A téli oktatáshoz tizenötször annyi tankönyvet osztottak szét, mint tavaly. Az idén 50 dia- film is készül, főleg a trakto­ros, és a gyümölcskertészkép- zés elősegítésére. Az előkészí­tő tanfolyamok hallgatói 100 órás elméleti oktatáson vesz­nek részt, 30 órát pedig a gya­korlati bemutatókon töltenek. Háromszázötven brigádveze­tő számára 8 mezőgazdasági szakiskolában, bentlakásos tan­folyam indul. Most négy hó­napig, s jövőre ismét négy hó­napon át tanulnak együtt a brigádvezetők. Nyilvános Kincses Kalendárium-műsort rendez a rádió éz a SZÖVOSZ új választójának szellemi vetélke­dése, amelyet egy televíziós ké­szülékért és más értékes jutalom­tárgyakért folytatnak. Az előadás alkalmával az ország leghíresebb szőlészeti szakcsoport­jai, a badacsonyiak, a verpelétiek, a tolcsvaiak és a szekszárdiak, borkóstolót rendeznek. A műsort a rádió november 9-én 20.20 órakor a Kossuth-adón. a tele­vízió pedig délután 3 órai kezdet­tel közvetíti. Vasárnap a szobi fiúnevelő-otthonban Délután izgalmas sakk-partik színhelye a tanterem sarka. A két „bajnokjelöltet" népies szurkolótábor veszi körül, de egy-egy érdekesebb mérkőzés még a nevelőket is odacsalja. Gyakorol a zenekar. t,-i „ v ' , ÉL is A szenvedélyes sportolók most is napestig ütik a labdát. (Gábor Viktor felvételei) létezniök. De sohasem apró­ságokból kell ítélni, hanem a nagy dolgokból. Mert lehet, hogy pillanatnyilag nem tud elég villamoscikket biztosí­tani a kereskedelem, de az még nem azt jelenti, hogy rossz ez a rendszer, az a rend­szer, mely pillananyilag ti­zenkét kilométerrel bővíti a villanyhálózatot a faluban. Talán maguk a szeleiek sem ismerik azt a képet, melyet, a riportsorozat bemutatott. Hiszen nem tartanak ők szá­mon ezernyi számadatot, s fő­ként nem szívesen letűnt urak viselt dolgait. Hát ezért kel­lett felidézni mindezt. Hogy mégis észbe legyen, hogy em­lékezzenek a szeleiek, s a többi falvakban is emlékezze­nek az emberek. S ne csak „úgy” emlékez­zenek, hanem azért, mert sza­vazás előtt állunk. Nem áru­lok zsákba macskát. Igen, agi- tációból írtam meg ezt a ri­portsorozatot. Agitálni aka­rok, s tudom, hogy tudok ve­le, mert igazat mondok, a mi igazunkat! Agitálni akarok, mert ez a nép, mely állati sorsban húzta az igát, oly messze, oly magasra jutott, hogy olykor elfelejt visszate­kinteni. Pedig érdemes. Mert akkor meglátja, hogy honnét indult. S meglátja azt is, hogy hová emelkedett. Hát ilyen a magyar falu 1958-ban. S hogy még „ilyenebb” le­gyen, erről döntenek az ur­nába hulló szavazólapok no­vember 16-án. (Vége) dig gyarapodott valamit a fa­lu, mindig kapott valamit a falu népe. Nem rózsaszín szemüvegen keresztül írtam ezt a riportso­rozatot. Hiszen aki kételke­dik, elmehet Szelére, a maga szemével győződhet meg az igazságról. De nem is kell el­mennie. Menjen csak végig a maga falujában, városában, s mindezt a sok-sok jelét az előrehaladásnak, megtalálja. Hová vezet a falu útja? Olyan jövőbe, melyről bizony a temetőben nyugvó nagy­apák, nagyanyák nem álmod­tak. Olyan világba, ahol ezer­nyi ismeretlen fogalom várja az embereket, s minden foga­lom boldogabb, gondtalanabb életet jelent. Oda vezet ez az út, ahol nincsenek Vitziánok, ahol nincs kenyértelenség, ahol szocializmus van. Nagy­üzem, gépek, dús termés — még a homokon is. Mert a homok is fizet, ha megadják neki. ami kell. A nagyüzemi gazdálkodáshoz vezet a falu útja, hiszen előbb vagy utóbb, de minden szelei paraszt be­látja, hogy a szélfútta homo­kot. ugyan apái megkötötték, de termelni rajta csak annyit termel, amennyit apái. Többet — maga — nem tud. S így hódít tért a szövetkezeti gon­dolat. Persze nem Sjma ez az út. Volt sok hiba a múltban, mely joggal keserítette a szeleie- ket is, akárcsak a többi falu népét. S ma is akadnak bosz- szantó dolgok, apróságok, me­lyeknek már nem szabadna padlós, sőt sokhelyet parket­tás szobába! Hol vannak mar a zsúfolj egészségtelen, vizes cselédhá­zak aprócska szobái. S hol van a rémület, hogy még az is elveszhet, s akkor csak az úr ege borul a családra, de más semmisem. Hol van mér mindez. Igaz, akadtak a faluban is, akik ezt akarták visszahozni. Pesze és társai napok alatt cifra világot teremtettek. Ver­ték a parasztot, mint régen. De csak pár napig tartott a pünkösdi királyság. Simon, Pesze meg a többiek már-már felvirradó napja lealkonyult. Szétszaladtak, amikor egyet­len egy vöröscsillagos tank át­zúgott a falun, s megjelent a forradalmi munkás-paraszt kormány karhatalma. S ha akadtak is, akik akkor hittek, s Pesze,í Simonék szekerét tolták, ma már világosan lát­ják: micsoda ingoványba ve­zették volna őket! Nem volt könnyű a megtett út. Nem volt könnyű ez Tá- piószelén sem, bizony akadtak keserves napok, hetek'. De vé­gül mindig jobb és jobb lett. végső soron mindig bevétellel zárult minden esztendő, min­ezernyi területéről. Olyasmi­ről, hogy nem tudnak annyi húst hozni a faluba, ami ne találna gazdára. Pedig vágnak is, disznót, kacsát, tyúkot. S mégis. De nem is egyszer egy héten fő hús! Hanem min­dennap! Vagy el lehetne men­ni, s megnézni, hogy mit kap egy fiatalasszony hozomány­ként. Nem ritka, hogy két szoba — konyha bútort, meg olyan kelengyét, hogy nem volt különb azelőtt nagygazda lányának sem! De a felsorolást nem kell folytatni. Hiszen mindenki, mindenütt találkozik a meg­változott élet ezernyi jelével, találkozik egy néppel, mely tizenhárom esztendeje emel­kedett embersorba, s azóta napról napra emberebb, mél- tóságteljesebb lesz. S maga alakítja ez a nép a maga életét. Hiszen tizenkét kilométernyi villanyhálózat bővítést szavaztak meg a fa­luban. Miért? Hogy ne legyen olyan hely, ahol ne villany vi­lágítana, ahol még mindig a petrólámpa sárga fénye mel­lett kelljen vakoskodni! Mert kell, nagyon kell a betoniár- da, hoev ne merüljön meg a láb a sárban, hogy nyugodtan lehessen az utcáról bemenni a HOVÁ VEZET AZ ÚT? • Az :sko éban nehezen tud­ják összehozni évről évre a tantestületet, mert kevés a pe­dagógus. Kali Endre, az igaz­gató, amikor 1937-ben végzett, két évig volt állás nélkül, mert nem tudták sehol alkal­mazni. A felszabadulás előtt 14 pedagógus volt összesen, ma 34 van. Míg a felszabadu­lás előtt az iskolából hiányzók neve mellett az állt, hogy: dolgozni jár X. vagy Y. ura­dalomba, ma a hiányzók — ha nem betegek — akkor: lógnak. Mert olyat, hogy a gyerek dolgozik, s azért nem jár iskolába, nem találtak már hosszú esztendők óta. Míg azelőtt egy szelet ke­nyér is alig került tízóraira. addig1 ma a gyerekek kiflit esznek, de üresen az se na­gyon kell! Öt pedagógus, a sa­ját házában lakik, hat szolgá­lati lakásban! 1957-ben 83 házépítési en­gedélyt adtak ki. 1958-ban, i szeptember végéig 51-et. A ! harmincas években egy-két : ház épült évente. S mekkora a \ különbség az akkor és a most I épülő házak között! Mert vis- ; kő volt az a mostani paloták* : hoz képest. S lehetne folytatni ;a felsorolást a falu életének Az állami gazdaságokban j eddig egyetlen télidényben j sem tanultak annyian, mint az . idén. Csaknem ezer helyen in- j dúlt szakmunkásvizsgát előké­szítő tanfolyam, s ezeken 15 000 dolgozó készül a vizs­gákra. A komlótermesztéstől a csibenevelésig összesen 40 szakmára adnak képesítést. Az oktatást gondosan előké­szítették. Szakképzett pedagó­gusokból tanácsadó hálózatot építettek ki. Most az általános oktatás megindulásakor több helyen rendeznek bemutató ta­nításokat. Minden szakmában kidolgozták nemcsak a pontos tantervét, hanem a vizsgakér­Tizenötezer állami gazdasági dolgozó készül a szakmunkás-vizsgára nak, hogy a megoldandó to­vábbi feladatokban is számíta­ni lehet az értelmiség jó mun­kájára. Erre csak egyetlen pél­dát: A város; tanács nemrégiben kidolgozta Vác fejlesztésének 20 esztendőre szóló távlati ter­vét. Ezt a többé-kevésbé rész­letes tervezetet átadta a Ha­zafias Népfrontnak azzal a célllal, hogy az hívjon össze egy bizottságot és a legkülön­bözőbb szakemberek meghall­gatásával öntse végleges for­mába a tervet. Ez meg is tör­tént. A lelkesítő dokumentum elkészítése, az érte érzett fele- ; lősség még jobban összeková- j csolta a munkában részt vett j értelmiségieket, s egyben kö- j zelebb hozta őket pártunk-! hoz. Sorolhatnánk tovább a7 egy_ esztendős változás szép pél­dáit, amelyek Vác politikai és társadalmi életében szinte már természetesek, s amelyek azt bizonyítják, hogy ahol a párt­szervezetek tötödnek az értel­miséggel, ahol a gyanakvás he­lyett türelemmel és megértés­sel közelednek hozzájuk, ott több mint rokonszenvező kőn: hálás segítőkre lelnek bennük. András Endre hogy tagja kíván lenni a kom­munisták pártjának. Ugyan­csak a közelmúltban kopogta­tott a párt ajtaján két ügyvédi közösségben dolgozó jogász is. A pártbizottság véleménye sze­rint még ebben az évben szá­molni lehet 10 pedagógus és 8 orvos jelentkezésével, akik kü­lönböző alkalommal (ha óva­tosan is) szóbahozták szándé­kukat. Helytelen volna, ha a párt befolyását az értelmiségre ki­zárólag a pártba való jelentke­zéssel mérnénk. Vácott pél­dául a műszaki értelmiség so­raiból egy év óta csupán né- hánn.yai növekedett a párt lét­száma, ugyanakkor a termelési eredmények arról vallanak, hogy a műszakiak gárdája pél­damutató igyekezettel járult hozzá a párt és a kormány ál­tal kitűzött célok eléréséhez. A Szövet- és Bélésárugyár ta­valy óta élüzem lett. Az 1957- es jó gazdasági eredmény egyebek mellett abban is kife­jeződött, hogy a dolgozók nye­reségrészesedése 19 napi bér­nek felelt meg. Mindez annak bizonyítéka, hogy a többség­ben levő pártonkívüli műsza­kiak nyugodt körülmények kö­zött, a párt bizalmát élvezve végezhették munkájukat. A párt befolyása, a párt iránti bizalom erősödésének nem kevésbé beszédes bizonyí­téka a politikai és társadalmi életben végzett önkéntes tevé­kenység. Ebben a tekintetben a múlt év őszéhez képest*ug- rásszerű- a fejlődés. Elég meg­említeni a közelmúltban lezaj­lott tanácstagi jelölőgyűlése­ket, amelyeken a város színe- java előadóként vett részt. Bi­zonyságul néhány nevet a sok közül. A kórház, illetve az or­vosok részéről: dr. Séda Ala­jos, dr. Versenyi József, dr. Soós József, a jogászok részé­ről: dr. Rózsa Jenő járásbíró­sági elnök, dr. Kenéz Tibor, dr. Kovács János. dr. Csikán járásbíró, dr. Török Ferenc, stb., .stb. A kölcsönös bizalom és megbecsülés jó példája az is, 'hö‘gv a lezajlott1 tahácstagi jelölőgyűléseken újból számos értelmiségi dolgozót jelöltek. A párt és a műszaki értelmi­ség gyümölcsöző kapcsolata nyilvánul meg azokban a konkrét társadalmi munkák­ban, amelyeket ez utóbbiak a pártbizottság felkérésére vé­geztek az ipari üzemekben le­folytatott különböző brigád­vizsgálatok során, A jogászok hasonló, készséggel vállaltak felvilágosító előadásokat, a tár­sadalmi tulajdon védelméről, amikor a párt segítségüket kérte ehhez. Mindez a fokozó­dó, kölcsönös bizalomnak a jele és egyben biztosítéka an­November 9-én délután a Ma­gyar Rádió és Televízió, valamint a SZÖVOSZ Kincses Kalendárium címmel nyilvános műsort rendez a Néphadsereg Színházban. A nyilvános előadáson a rádió­ból jól ismert művészek sok dal­lal, tánccal és jó muzsikával cso­korba kötik az o-szág különböző szőlőtermő vidékeinek szüreti ha­gyományait, népszokásait. Külön érdekessége lesz a műsornak több vidéki földművesszövetkezet 3 _3 n ttiiHnnminiHmiHmiHMiiinHUHmtttimniinHUMititmHHmHi : ^TJailaniájűk miiltml h j-elawcíl Egy esztendővel ezelőtt 1 cikk jelent meg lapunkban a ’ váci értelmiség és a párt vi- ^ szonyáról. Az írás címében és fő gondolatában arról szólt, * hogy a pártszervezetek ne elé- í gedjenek meg azzal a kapcso- 1 lattal, amely a párt és az ér- r telmiség között addig kiala- 51 kult, hanem megmaradva az j elvi alapon, könnyítsék meg a ^ szellem embereinek, hogy tár- * sadalmi rendszerünk építésé­ben mind többen visszatalálja- t nak a helyes útra, megtalálják 2 méltó helyüket. z Azóta sok minden történt az országban, sok minden Vácott, r aminek eredményeként lénye- j- gesen megváltozott az akkor s nem kielégítő helyzet. Az elért e sikerek elsősorban annak kö- j- szönhetők, hogy egy év alatt, miként az országban, Vácott is .j, mégszilárdítottuk gazdasági t eredményeinket, miként az or- j szagban, Vácott is sérthetet- v len elvként érvényesült az a e politika, melyet az MSZMP or- € szágos értekezlete meghatáro- j zott. Elismeréssel kell szólni r éppen ezért a városi pártbi- r zottságról, az alapszervezetek- j. ről, amelyek jó munkája révén j. az értelmiségi dolgozók, mm- j, denekelőtt a pártonkívüliek, z ma már meggyőződéssel vall- v hatják: nem volt indokolt a korábbi kétely, nem volt iga- . zuk, amikor a múltbeli hibák T megisyiétlödésétől tartottak. Jó ^ példa erre az egyik textilgyár- l ban a közelmúltban történt f eset, A műszak; dolgozók egy. új technikai eljárást vezettek be, amelyet a pártszervezet £ először nem helyeselt, sőt a ve- j zetőség két tagja határozottan j. szembekerült a gyár mérnökei- . vei, s bizalmatlanul tekintett " rájuk. Ez az állapot hosszú j ideig zavarta a műszakiak ^ munkáját és csak akkor szűnt . meg, amikor a városi pártbi- í zottság a helyszínen megvizs- 1 igálta az esetet. Kiderült, hogy s a mérnököknek volt Igazuk, 1 s ezt a vizsgálatot végző elv- . társak kertelés nélkül elismer- < tök. Sőt, attól' sem riadtak 1 vissza, hogy a pártszerűtien . vezetőségi tagokat leváltsák . tisztségükből. ‘ Kevés volna azonban, ha ez a változás csak azt jelentené, £ hogy az értelmiségi dolgozók ! ma már „háborítatlanul" vég- J zik mindennapi feladataikat, mert nem kell tartaniok gya- J makvástól, szektás megnyilvá- 1 nulásoktól. A változás ennél sokkal többet jelent, A váci ér- ’ telmiség túlnyomó többsége, * legértékesebb rétege (párton- 1 kívüliek és párttagok) ma mák £ nemcsak élvezi a pártszerve- j zetek, a kommunisták bizal- i mát. támogatását, hanem szív- I vel-lélekkel részt kér a mun- - kából, a napi politikai felada-^m tokból. 1 Hogy ma erről beszélhetünk,! abban a helyes elvi útmuta-1 tás mellett nagy része van a| városi és a járási pártbizottsági, tagjainak. különösen pedig | Still Ferenc és Matusek Tiva-1 dar elvtársaknak, a pártbizoít-| ság titkárainak. Still és Matu-i sek elvtárs gyakran eljárnak | az orvosok és pedagógusok s| más értelmiségiek közé, vagy| meghívják őket szívélyes han-| gú beszélgetésre a pártbizott-1 ságra. Ezek a találkozások —1 a színvonalas előadások és vi-| ták — tekintélyt ébresztettek! a vezető pártfunkcionáriusok f iránt s mindenképpen haszno-1 sak voltak. Hasznosaid nem-| csak azért, mert a vezetők ala-f posan megismerték az értelmi-| ség nézeteit, elképzeléseit. ha-| nem azért is, mert az értelmi-1 ségiek is meggyőződhettek ar-I ról: a párt szavai és tettei s között nincs különbség. Egy évvel ezelőtt negatívum-! ként kellett felvetni, hogy a| 200-nál több pedagógus köré-| ben nem sikerült „frontáttö-| rést” végrehajtani, azaz, hogvl ebben a fontos testületben a| párt vezetése és nevelőmun-l kája csak közvetve érvényesül-1 hét. Az iskolai nevelőknek ma| már 14 tagú pártalapszervezetel van. s az utóbbi hetekben! újabb hat pedagógus kérte fel-| vételét. A városj pártbizottság! és a vezető állást betöltő fcom-| munisták ió politikai munká-| ját, az értelmiség problémái | iránti figyelmét és segítőkész-! sósét dicséri az is, hogy mindp több orvosban — és nemcsak! esvkori MDP-tagokban — ér-| lelődött meg az az elhatározás,5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom