Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

1958. NOVEMBER 1. SZOMBAT me </Cirlap Játéktalicskák is készülnek Magyar mester műhelyében. Itt nem annyira a teherbírás a fontos, mint az, hogy ké­nyelmesen elférjen benne minden baba. (Gábor Viktor felvételei) A mezőgazdasági teriiiclőszüvctkezcáck zárszámadása előtt Magányos tanya Segíteni kell! A , befe­tegnapi nappal jezci­dött termelőszövetkezeteink­ben az 1957—58-as gazdasági év. Mint minden esztendőben, az idén is, zárszámadást készí­tenek minden egyes szövetke­zetben, hogy számot adjon a vezetőség a tagságnak az ered­ményekről, és megtörténhessék a jövedelem végleges elosztá­sa. .A zárszámadáskészítés na­gyon fontos esemény a szövet­kezetek életében, hiszen a ve­zetőség egyesztendős eredmé­nyes vagy éppen sikertelep munkáját tükrözi. A zárszámadást előkészítő munkálatok megkezdődtek és nemcsak a szövetkezeti tagok, de az egyéni parasztok is ér­deklődéssel várják, mennyi jövedelem is jut majd egy munkaegységre és hogyan ta­lálták meg számításukat a szö­vetkezeti parasztok. Részletes adatok erről még nincsenek, de a szövetkezetek egész eszten­dei munkáját figyelembe vé­ve, máris meg lehet állapíta­ni, hogy tovább szilárdult me­gyénkben a szövetkezeti moz­galom. Bár az esőnélküli szá­raz tavasz kedvezőtlenül befo­lyásolta a gabona termésered­ményeit. a nagyüzemi gazdál­kodás adta lehetőségeket ki­használó szövetkezetek lénye­gesen jobb termést takarítot­tak be, mint az egyéniek. A búza termésátlaga a tsz-eknél 9.3 mázsa, az egyénieknél csu­pán 6.3. Rozsból csaknem két mázsával termeltek többet hol­danként a tsz-ek, mint az egyéniek. Az őszi árpánál több mint egy mázsa a különbség a szövetkezetek javára. A terme­lőszövetkezetek állatállomá­nyának nagyarányú növekedé­se is a nagyüzemi gazdaságok megerősödését bizonyítja. Az ellenforradalom nagy kártéte­le ellenére állatállományuk meghaladja az. 1955-ös szintet. Jelentős beruházásokat eszkö­zöltek szövetkezeteink. Az 1957--58-as gazdasági " évben 50 805 000 forintot fordítottak építkezésekre: Á fejlődés, a megszilár­dulás termé­szetesen nem egyforma vala­mennyi szövetkezetnél. Az egyik jobban ki tudta használ­ni a 3004-es kormányhatározat adta lehetőségeket a termés- eredmények és a jövedelem növelésére, vagy eredménye­sebben küzdötte le az időjárás viszontagságait, mint a másik. Nem egyforma a szövetkeze­teknél a gazdálkodási lehető­ség sem, s ugyancsak külön­böző a vezetők felkészültsége, vagy a tagság összetétele. Mindezekből adódik, hogy egy- j eay szövetkezet jövedelme kő-; zott is jelentős eltérés lesz. A j termelőszövetkezetek többse-1 ge eredményesen zárja a gaz- j dasági évet és jólétet biztosi* i tagjainak. Azt is meg kell azonban mondani, hogy a 202 ! zárszámadást készítő szövetke- I zet között akad olyan is, ame­lyikben lényegesen alatta ma­rad a jövedelem a tervezettnek s deficittel, azaz ráfizetéssel zárja a gazdasági évet. Az idei zárszámadásoknak — amint erről a megyei tanács végrehajtó bizottságának ha­tározata is intézkedik — hűen kell tükrözniök egy-egy szövet­kezet valódi eredményeit, gaz­dasági körülményeit. Az előző években számtalanszor előfor­dult, hogy „megszépítették’' a zárszámadás mérlegét. Azért, hogy minél többet oszthassa­nak, olyan állatok vagy nö­vények értékesítésére is vettek fel előleget, amelyekkel való­jában a szövetkezet nem ren­delkezett. Az ilyen szövetke­zeteknek a következő években kellett kinyögniök ezt a terhet. Megtörténlek olyan esetek is, hogy egy-egy szövetkezetben könyvelési manipulációval a ténylegesnél rosszabb képet adtak a felsőbb szerveknek. Ezzel az volt a céljuk, hogy állami támogatást kapjanak munkaegységkiegészítésre. Mindkét gyakorlat csak ártott a szövetkezeti mozgalomnak. mert egyes szövetkezetekben olyan hangulat lett úrrá a tag­ságon, hogy nem is szükséges dolgozni, majd kisegíti őket az állam. Az ilyen szövetkezetek javarészét az elmúlt esztendő­ben feloszlattuk, de az idén a deficittel záró tsz-ek többsége mégis azokból tevődik, ame­lyek, az előző években is ráfi­zetéssel gazdálkodtak. Éppen ezért csak üdvözölni lehet' a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának határozatát, amely kimondja, hogy ebben az év­ben egy szövetkezetnek sem adnak zárszámadási megsegí­tést. Államunk segítséget nyújt a szövetkezetek gazdál­kodásához, de ha a tagok ezt nem tudják kellően gyümöl- csöztetni, akkor elsősorban magukra vessenek. A szent­endrei Uj Élet Tsz tavaly rá­fizetéssel gazdálkodott, s-a koj moly figyelmeztetés elletíére sem javítottak munkájukon. | Az idén a tavalyi deficitet több tízezer forinttal ismét növel­ték. Vajon hogyan vélekedné­nek a szentendrei dolgozó pa­rasztok, ha azt látnák, hogy a hanyagul gazdálkodó tagok olyan jövedelemhez jutnak, mintha jól gazdálkodtak volna. Lenin Tsz tagjai is úgy véle­kednek, hogy a 341 000 forintos tavalyi mérleghiányukat telje­sen rendezik, még akkor is, ha így kevesebb jövedelemhez jutnak. Az állammal szembeni kötelezettség teljesítése mind­egyik szövetkezet számára kö­telező. f Az. előző években sokszor szóbakerült a zárszámadások idején, hogy fizessenek-e föld- járadékot vagy sem. Az olyan termelőszövetkezetekben az­tán, ahol a tagság többsége föld nélkül lépett be, rendsze­rint leszavazták ennek kifize­tését. „A tsz-tagok közül azok­nak. akik földdel léptek a szö­vetkezetbe, minden körülmé­nyek között ki kell adni a föld- járadékot’• — határozta el a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A zárszámailáskészilés az egész tagságot érintő ese­mény. Éppen ezért a vezetőség mind a zárszámadás előtt, mind pedig a munka közben kérje ki a tagság véleményét, illetve tájékoztassa őket az egyes részeredményekről is- így nemcsak a bizalmatlansá­got és az, esetleges kétkedést oszlatják el, hanem maga a tagság győződhet meg arról, hogy egy-egy évközben elkö­vetett kisebb hiba — elmulasz­tott kapálás, későn történt be­takarítás, vagy bármilyen gon­datlanság — milyen mérték­ben csökkenti részesedésüket. Nagyon fontos az is, hogy a termelőszövetkezetben és a községben levő szakemberek is adjanak segítséget a zárszám­adás készítéséhez. Észrevéte­leikkel, javaslataikkal járulja­nak hozzá, hogy a zárszámadás tapasztalatait minél jobban ér­vényesítsék majd a zárszám­adást követő tervkészítéseknél és a jövő évi gazdálkodásban is. * Mihók Sándor (Ceglédi Foto Klub) Híres a Kossuth Lajos nevét viselő ccgléd gimnázium. Évről évre számos diák tanul, nevel­kedik itt, s tanul nemcsak böl­csességet, tudományt, de ember­séget, hazaszeretetet is. Éppen ezért látjuk jogosnak a ceglédi gimnázium igazgatójának, Rad- ványi Józsefnek mindkét kéré­séi, amelyet legutóbbi látogatá­sunkkor elmondott. Az egyik, s ez nem tűr halasz­tást: kevés az orosz nyelvtanár a gimnáziumban. Pedig az ősszel úgy indult még a tanév, hogy . nem lesz nevelőhiány. Azóta azonban történt egy s más dolog. Az egyik kiváló orosztanár, Leu- gyel László váratlanul meghalt. Pótlásáról azonban mind ez ideig senki sem gondoskodott. Sót: október elsejei hatállyal elvitték a gimnázium másik orosz nyelv­tanárát. Cinege Imrét is és kine­vezték a városi művelődési ház igazgatójává. Ez utóbbi ellen senk nek semmi kifogása. De az ellen már igen, hogy Cinege Im­re helyeit sem érkezett új tanár. Jelen pillanatban csak ügy tud­ják megoldani az orosz nyelv za­vartalan oktatását a gimnázium­ban, hogy külső tanárokat fog­lalkoztatnak. többek között a művelődési ház igazgatóját. S e visszás helyzetnek következmé­nye az is, hogy hetenként több mint száz túlórára van szükség a gimnáziumban, vajon meddig 1 A másik: távolabbi kérdés, de úgyszintén megoldásra vár. A gimnázium, amikor alapították/ nyolc osztállyal működött. M» tizenhéttel. S ez jó dolog. De al már korántsem, hogy nincs elég tanterem. Az iskolában jelenleg tizenhat osztály kap helyet, d» úgy. hogy a rajztermet két tan­teremmé alakították át. A dísz­teremből ugyancsak két tante­rem „született”. S néhány szer­tárból is. A tizenhetedik osztály­nak így sem jutott már hely. Át­települt a diákotthon épületébe, ahol a diákotthonon és az osztá­lyon kívül még egy technikum is van! Valamit tenni kellene annak az é-dekében, hogy a jövő eszten­dőben kibővítsék a ceglédi gim­názium épületét, ahol ebben a tanévben hatszáz diák tanul. De csak azért ennyi és nem több, mert számos diákot el kellett utasítani — hely hiján. Úgy gondoljuk, érdemes lenne erről is gondolkozni már most a megyei tanács oktatási csoportjá­nál. Biztosak vagyunk benne, hogy lehet segíteni, hiszen a vá­ros is szívesen támogatja —< anyagiakkal is — az iskola épü­letének bővítését. Ez nem lehet csak a ceglédi gimnazisták ügye. A mi ügyünk is. Mind annyiunk ügye! (prukner) llorvútli Uvula könnyűipari miniszterhelyettes nyilatkozata a tanácsi vállalatok helyzetéről, a kisipari szövetkezetek feladatáról és a kisipar jövőjéről A helyiipar három szekto­rának helyzetéről, működésük távlatáról Horváth Gyula könnyűipari miniszterhelyet­tes az alábbi nyilatkozatot ad­ta: — A ihelyiipar három szekto­rának termelése meghaladja a 16 milliárd forintot, s köny- nyen megállapítható, hogy mi­lyen fontos helyet foglalnak el népgazdaságunkban. Mind a szövetkezeti ipar, j mind a magánkisipar alapvető fe'udata az ál- ■ lanti kisipar kiegészítése az árutermelésben. A múlt évben a felvásárlási ; láz és az ennek következtében fellépő nagyobb belkereskedel- í Nehezebbek a postásfáskák Vácott is Isz-ek többségében nem csupán a mára gondolnak a tagok, hanem a szövetkezet fejlesztésére is. Éppen ezért az 1 alapszabályban előírt mérték- j ben fejlesztik a közös gazdasá- ! got. Á ragykátai és a ceglédi | járás szövetkezeteiben úgy ha­tároztak a tagok, hogy minde­nekelőtt teljesítik az állammal és az állami vállalatokkal szembeni kötelezettségeiket. Ezenfelül megfelelő mennyisé­get tartalékolnak takarmá­nyokból, vetőmagból, stb. A monori járásban levő mendei IIIHIillllllllHiHIIIHilNHIimiUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIHIIlUilllUHIMIIHHIIIIHIlHIIIHIIIItlilUiiillllHIIIIIUIIIHIHimilMIUIMIIIIII..*-. KÉSZÜL A TALICSKA (Váci tudósítónk jelenti.) Vasárnap, októ­ber 26-án kezdő­dött el Vácott is a levélküldés hete. Nem mintha más időszakokban nem érkeznék nagy le­vélhalom az or­szág és a világ minden részéből a városba, de a pos­ta most különös fi­gyelmességgel hív­ta fel figyelmün­ket: keressük elő a megválaszolat­lan leveleket, ad­junk hírt roko­nainknak, ismerő­seinknek, akik már hosszú idő óta nem hallottak ró­lunk. — Mi a célja a postának ezzel a kedves kezdemé­nyezéssel? — kér­dezzük Pomozi Miklós hivatalve­zető helyettest. — Szeretnénk a barátokat, család­tagokat itthon és határokon túl kö­zelebbhozni egy­máshoz — mond­ja. — A baráti or­szágokban is ha­sonló mozgalmat tapasztalhatunk és örülnénk, ha vi­lágviszonylatban szerveződnék a következő ■- eszten­dőkben a levéíkül-i dés hete. — Mit tesznek a siker érdekében? — Színes falra­gaszokon hívtuk fel ilc--feleink fi­gyelmét. Ezenkí­vül az ország ti­zenegy postahiva­talában emlékbé­lyegzőt ütnek a le­velezőlapokra es borítékokra no­vember 1-ig. Saj­nos, a mi hivata­lunkat nem jelöl­ték ki erre. Munka ’közben beszélgettünk Nyáry Józseffel, az egy ik a hóvá rost körzet kézbesítőjé­vel, aki ió munká­jáért már sokszor kapott elismerést, jutalmat. — Átlag napon­ként 230—250 le­velet kézbesítek » címzetteknek — tesz elém- két aján­lott küldeményt. — Ezekben a vá­pákban érezhetően megnövekedett a napi átlagforga­lom. A táskám ne­hezebb, de sok örömet. mosolyt jelent a régóta várt sorok megér­kezése. \ Egy kis bűntu­datot érzek. Haza­felé menet sürgő­sen bedobom a pi­ros postaládák egyikébe azt a zsebben felejtett levelet, amit a levélküldés hetét megelőzően bízóit rám feleségem- sürgős feladásra- Papp Rezső : mi igények miatt a szövetke­zetek bizonyos mértékben el- ! tértek eredeti rendeltetésűik­től. Ez akkor általában helyes j és szükséges volt. Most azon- j ban ismét előtérbe került a la­kosság szolgáltatásainak és j különleges igényeinek kielé- í gítése. A textilruházati szö- i vetkezeteknek például . a nagy sorozatú termelésről át kell térniük az eredeti rendel- | tetősüknek megfelelő, mérték szerinti munkák elvégzésére. I Tudjuk, hogy ez nem megy I egyszerre és még jövőre is sok I gondot okoz és nehézséget je- ! lent majd az év első hónapjai­ban a foglalkoztatást illetően is. Ezeknek a zökkenőknek gyors leküzdésére,mind a, mi- I nisztérium. mind pedig a Tervhivatal igyekezett megfe- i lelő intézkedéseket tenni. A | tanácsokra hárul viszont a he­lyiipari vállalatok és a keres- i kedelem szerződéskötéseinek | figyelemmel kísérése, j — A forgalomba kerülő bú- j toroknak csaknem felét a he- j Iyiipar adja. A jövő év második felé­ben 1500 festett háló- és 1000 konyhagarnitúrával többet szállítanak a belke­reskedelemnek. | Uj beruházásokkal tovább ! fejlesztjük a bútorgyártó üze- I meket. 1959-re a bútorkészí- ; tés mintegy 60 százalékos fel­futását tervezték. Növeljük az építőanyagok előállítását is. Mészből például az ez évi 86 ezer tonnával szemben 00 ezer tonnát kívánunk termelni. Égetett tégla 15 millióval több készül. Tetőcserépből ötmil­liót kérnek tőlünk és a taná­csoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniök. hogy a cserép- gyártás növeléséhez szükséges beruházások még az év elejép megvalósuljanak. A szolgáltatási munka meg­javításáról és .a kisipar jövő­jéről Horváth Gyula minisz­terhelyettes az alábbiakat mondotta: A helyiipar egyik jellemző ága, a szolgáltató ipar saj­nos, nem mindig tölti be azt a feladatát, amelyért lényegé­ben létrehozták. Különösen Budapesten gyakori, hogy jó­formán csak közületi munká­kat latnak el. Nem egyszer személyes miniszteri közben­járás sem elegendő ahhoz, hogy lakáskarbantartásokat elvégezzenek. A jövőben ezen úgy kívánunk segíteni, hogy a terv helyes kialakításá­val és a prémiumrendszer­rel ösztönözzük a vállala­tokat az ilyen munkák el­vállalására. — Szükség van a kisiparra és meg is becsüljük a jól dol­gozókat. A kisiparosság szá­mottevő réteget képvisel, munkájuk érinti az egész la­kosságot. Abból azonban nem csinálunk titkot, hogy fel tkí­vánjuk számolni a spekulációt. Nem lehetf azonban bántódása annak, aki rendesen, becsüle­tesen dolgozik. Az új ipartör­vény végrehajtási utasításának megjelenése után a tanácsok, igen helyesen, csak ott adnák ki iparengedélyt, ahol a la­kosság igényeit a szocialista szektor nem tudja kielégíteni. Ugyanakkor, amikor a speku­lációs törekvéseik leküzdésére törekszünk, nagy gondot okoz, hogy sok községben — főleg a kisebb falvakban — még min­dig nincs elegendő kovács, fod­rász. szabó, cipész és más szakmabeli mester. Az illeté­kes vezető szervek most vizs­gálják ezt a kérdést és amennyiben helytelen adóztatás, vagy egyéb kö­rülmény akadályozza az iparengedély kiváltását, kivételes intézkedéseket szándékoznak tenni. A helyiipar valamennyi ágá­ban dolgozóknak arra kel' törekedniük, hogy a lakosság megelégedésére munkálkodja­nak és akkor nem marad el a megbecsülés sem — mondotta befejezésül Horváth Gyula miniszterhelyettes. ■'.íMHiMiHMiHimmituiiHiiiiimiMiiiiiiiiiiiiiimutiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiMimiiiiiiMUHiiHiiiiiiiiiimmM llllll'TllllllllllilIHIIIIMIIi'llllKlillllllMIIIIIIIIIIMIIMtIIHIMIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIMMIIMIMIIMMIIIIIIIIIIIIIIIIilltlIIIIHMIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillHIIIIIIIIIIIMIIIIII Sok munkába kerül, mire talicskává formálódnak a hatal­mas rönkök Magyar Imre dabgsi talicskakészitö mester keze alatt. Kézifűrésszel elnyesegetni ezeket a nagy rönkö­ket, — ez a munka első lépése. Az utolsó simítások a kész művön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom