Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-26 / 279. szám

4 '“"i&Cirlap 1958. NOVEMBER 36. SZERDA Thornton Wilder. HOSSZÚ ÜT A Madách Színház előadása 5 F kölcs, a kultúra, az emberi együttélés normáinak értelmes társadalmát. Kettőjük vitájá­ban a fasizmus és a demokrá­cia harca sejlik fel. A felvonás ’közjátéka, a színész kilépése a szerepből van hivatva arra, hogy megmagyarázza, honnan erednek az emberben a rossz ösztönök. Az író a pszichoana­lízisben keresi a megoldást, szerinte a rosszul nevelt gyer­mekek lesznek ellenséggé, vál­nak mindenfajta háború zsol­dosaivá. \ Z IRÖ NEM LÁTJA, hogy n a háború a politika foly­tatása a csatamezőn. Számára az imperializmus nem létezik. A háború nála az ős rossz, amelyet meg kellene valahogy szelídíteni. Ha azonban az em­ber ösztöneiben hordja az ere­dendő bűnt, akkor a jövőben is elkerülhetetlen a háború. A végső kicsengés ezért valami kellően meg nem indokolt „Küzdj és bízva bízzál!” Wil- dernél is. A nagy alkotók gon­dolataiból vett idézetek ráolva­sásként hatnak. Az író nem képes ábrázolni az emberiség fejlődését, nála a történelem csak eviekélés válságból vál­ságba. És itt szólni kell né­hány szót. a társadalmi vissz­hangról, a művek megváltozott akusztikájáról, a kicserélődött, felnövekedett közönségről is. 1942-ben, vagy a mai Nyuga­ton az eluralkodó pesszimiz­mus világvége hangulatában a Hosszú út haladó, bátor írás, komoly hitvallás, merész tett. Nálunk azonban Wilder igaz. ságai túlhaladottak már. Az ember sorsát csak az az író áb­rázolhatja a maga teljes igaz­ságában, aki tudja, hogy az ember „a társadalmi viszo-1 nyolc összességeA polgári | humanizmus számára ezek át-1 hághatatlan korlátok. Thorton Wilder kiválóan is- | meri a színpadot. Szellemesen § és kulturáltan játszik a szín-1 pad minden lehetőségével és § mégis gyakran percekre elvész | a játék drámai feszültsége. Mi | ennek az oka? Az író 30 0001 évet fog át és eleve az ember § általános jegyeit emeli ki és| személyesíti meg, lemond a| sokoldalú jellemábrázolásról, a| társadalmi környezet hű raj-| zárói. Szükségképpen elvont | gondolatokkal, jelképes ala-1 kokkal dolgozik. Hiába öltöz-1 teti fel Antrobusékat az író a | mai amerikai család sokféle! vonásával a figuráknak nincs Igazi élete és hiába akar meg­győzni jelenetről jelenetre, vem tudunk igazán azonosulni Antrobusékíkal. A Z ESZMEI MÖNDANI- VALÓ tisztázatlansága, a formai újítások halmozása, a történelmi célzások és kacsin­tások sokasága nem teszi könnyűvé a néző dolgát. Wil­der darabja a polgári humaniz­mus jelentős terméke, de nem több. A Madách Színház előadása, szereplőgárdája nagy erőfeszí­tésekkel igyekszik a tisztánlá­tást elősegíteni. Both Béla ren_ dezése alapos, gondos, de nem szárnyaló munka. A harmadik felvonás különösen erőtlen és egyhangú. Tímár József Antro- busa érdekes alakítás. Különö­sen kiemelkedő Tolnay Klári a feleség és Mezei Mária Sabi­na szerepében. Szántó Miklós Hruscsák Anikó és Kónya Sándor a fóti Gyermekvárosban a legújabb népi táncot gyakorolják Negyvenezer fényképezőgépből válogathatnak az ajándékvásárlók Részletre is árusítanak fényképezőgépeket tasztrófa árnyékában is a ve szély fölé magasodhat az em bér, ha nem hagyja elveszn. azt a kultúrát, amit az emberi­ség felhalmozott, ha átadja s fiataloknak, ha továbbfejleszti ha felhasználja a természet: törvényék megismerésére és £ természet legyőzésére. „A tűz nek nem szabad kialudnia.’ A második felvonás a rom- boló ösztönök által fenyegeted család problémáit feszegeti.. A vízözön előtti percekben, va­gyunk és Antrobus új jelszó: ad ki az emberiség számára: „Szórakozzatok!“ Gyönyör és hatalom — ajánlja Sabina, de ez az út a katasztrófa útja, Vigyázzatok a családra, süvít fel az író hangja. A lélhaság az emberiséget fenyegeti. Ne en­gedjetek a rossz ösztönöknek és a fenyegető vízözönből a megmentett család jelenti a menekülést. Á Z IRÖ PÉLDÁZATA a máról szól a mának. A szórakozás mértéktelen hajszo­lása szétrágja a családot — mondja Wilder,va prédikátor. Mélyebben nem elemzj az oko­kat, ezt azonban nem is enge­di a magaválasztotta forma. De olyan fontosnak tartja ezt a kérdést, hogy a harmadik fel­vonásban újra visszatér ehhez. Amikor Antrobus arról pa­naszkodik, hogy elvesztette az újrakezdés vágyát, így állítja pellengérre a nyárspolgári kis- szerű.séget: „Ha háborúban vagy, akkor egy tisztességesebb életet remélsz, ha meg itt a béke, akitor a kényelem után vágyakozol.” Ugye ismerősen cseng? A harmadik felvonás egyéb­ként. a kérdésfelvetésben a leg­messzebbre megy, hiszen a tár­sadalmi katasztrófák legször- nyűbbjének, a háborúnak az okait kezd,i feszegetni. Polgári korlátái azonban nem engedik, hogy az emberi­ség a legégetőbb mai kérdésé­re helyes és egyértelmű választ adjon. A felelet zavaros és ha­mis. Először arról beszél az író, begy. a háború- oka, a« a gom­boló ösztön, amelyet az ember a történelem kezdeteitől'magar ban hord és amely ellenpólu­sa az Antrobus által képviselt alkotóerőnek. Ezt az ősi ron­tást képviseli a darabban, Kain-Henry. Végleges tévútra ott siklik az író. amikor az apa és fia harcát nemzedékek har­cává általánosítja. Henry az el­lenség, maga a gyilkoló szen­vedély, minden érték, kultúra gyűlölője. Henry annak a fia­talságnak a megszemélyesítő­jévé nőtt, amely nem fogadja el az idősebbek és általában a mások jogait, amely az anar­chia világára vágyik. Vele szemben védi Antrobus az er­Lakáshivalalban Tulajdonképpen mióta vár ön kiutalásra? Kedden az OFOTÉRT Vál­lalat igazgatója, Somogyi Béla tájékoztatta a sajtó képviselőit boltjaik karácsonyi felkészü­léséről. Nagy áruválasztékról gondoskodtak és 25 féle márka 35 változatában 40 000 fény­képezőgép várja azokat, akik ezt szánják karácsonyi aján­déknak. Sok újdonság is meg­jelenik az üzleteikben, ezek között található a Rollevflex automata, az Exakta Varex II/A fénvmérős változata, a 6x6-os Practinix. az Altix- ,sorozatból az új fénymérős NB és a Verra I/a beépített önkioldóval. A 12—18 éves fiatalok aján­dékozására szánják a magyar és a német gyártmányú Box gépeket, amelyek 160—240 fo­rintos áron kaphatók. Kará­csonyra forgalomba kerül a Gamma-gyár új 450 forintos diavetítőgépe is. Az amatőrök­nek újdonságként szánják a 398 forintos törnenagyítót. Csehszlovákiából filnafefvevó- fféoek érkezését, várják*. Néíír tőkből pedig máris több tiSÍto- zat kapható. Megjelenik az üzletekben a plasztik és ezüst­plasztik vetítővászon. A fotó­sok találhatnak az OFOTÉRT- nal magyar és német gyártmá­nyú örök-vakukat is. A fényképezés gyors ütem­ben terjed el hazánkban, há­romszor annyi 6x9-es film és tizenháromszor annyi kisfáim fogy el évente, mint 1951-ben. Az OFOTÉRT felkészült ar­ra, hogy a vidéki amatőrök felvételeit is gyorsan kidol­gozza és utánvéttel, postán juttassa vissza. Újabban az OFOTÉRT-nál is bevezették a hitelakciót Részletre hatféle fényképező­gép, továbbá nagyítógép, filmvetítőgép, villanólámpa es a Zorkij gépekhez objektív, il­letve teleobjektív kapható. I Vigyázat, válóok | A New York Times beszámol 1 I az Egyesült Államokban lefolyt | | több válóperről. íme, néhány I | válókereset indoklása: | Egy chicagói asszony: férje i | belökte a tóba, mert el hagyott I | menekülni egy horog]‘a akadt t | nagy halat, | Egy clifton asszony: Ha férje I | bosszús volt, utána vágta a 1 i macskát. • § I Egy ncwlondoni férfi: Tele- | | sége levágta az összes gombo* 1 | kát a kabátjáról, hogy ne tud- | | jón elmenni otthonról. ? * : I Egy tulsai férfi: Eleget tett I | felesége ama kívánságának, 1 | hogy csak a szabadban dohá- | I nyozzék. Mégis elhagyta az | § asszony, mert a lakásban rágó- | | gumit rágcsált. ♦ | | Egy santa-monicai asszony: f | Férje tülsokat tartózkodott ott- | | hon, s mindig szemmel követte, \ f ha házimunkáját végezte. § * E | Egy pasadenai asszony: Férje ! | nem volt hajlandó a vendége- 1 | két szendviccsel kínálni, hanem § I igyekezett nekik tojást eladni* § i * £ I Egy portlandi ^asszony: Férje § | arra kényszerítette, hogy min- | = dennap megtanuljon egy oldalt 1 | a lexikonból, hogy méltóvá váj- | = jék hozzá. i | Egy venturai asszony: Férje | | oly ritkán válaszolt kérdéseire, I | hogy végül már a papagáj is | | folyton ezt hajtogatta: Albert, f = nem Hallottad? = BABITS MIHÁLY SZÜLETÉSÉINEK 75. ÉVFORDULÓJA Az Otympos úrnője ha. ragra gerjed, hogy fia nyomo­rék, s ezért a mélybe taszítja újszülött gyermekét. Zuhan, zuhan az apróság, a tengerbe esik, ahol a tengerek istennői és nimfái felnevelik< hogy férfikarában sok csodát te­gyen, miközben az örök óceán hullámai zúgnak felette. Egyik versében így jellemzi saját sorsát Babits. Hephaistosnak vallja önmagát, akire az a feladat hárult, hogy a szépsé­get mintázza, az emberi kul­túra kincseit őrizze egy ember­telen korszákban a jobb jövő számára. Hasonlóképpen nyi­latkozik a Sziget és tenger cí­mű kötetét bevezető hatalmas lírai vallomásában, amelyben kifejti, hogy költészetét csak annyiban mondhatjuk Vart pour Vart művészetnek, amennyiben nem helyi, nem pillanatnyi célért harcol, de ha azt tekintjük, hogy az ember­séget, a szépséget, az igazságot őrzi és ötvözi egy minden em­berséget megtagadó !korban, úgy életművében egy nagy ügy harcosa. Valóban Babits költészete sa- \ játos és sok tekintetben el­'s lenmondásos. Sajátosságát em- \ béri különállása, félrevonulása í határozza meg. Távol él a vi- i lúg zajától, mint klasszikus í mestere, Horatius, hogy ma­gányában a csipkeverők apró­lékos gondjával csiszolja, for­málja verseit. Benne él Euró­pában, amelyet a leghívebben épp ő közvetít népéhez. Sophok­les, Shakespeare, Goethe mel­lett Dante leghűbb magyar tolmácsolója. Himnuszt ír Íriszhez, a keleti világ csodás istenéhez, magában hordja Athén és Rónia szellemi kin-* cseit, Leopardi szülőfaluja, Recanati versre ihleti: Euró­pát hordta magában, de ez az Európa csak a költők, művé­szek hazája, s nem vajúdó nemzetek, pusztuló és születő társadalmak népes országútja. Ellenmondásossága viszont ko­rából fakad. Abból a korból, amely kortársként állítja mel­léje előbb Adyt, később József Attilát. Babits versben kö­szönti, s ebben talán kissé irigyli is harcos pályatársát, de önmagát gyengének érzi. Szójátékkal írja Adynak: Te kiállód! Én kiállók. Harcolj helyettem is! A fiatal József Attilát sem tudja megérteni. Neki, aki érzékenyen reagál minden szépre, nincs szeme, hogy a szépség koldusát, a Béke a földön ember! az istenekkel harcolj, < Ember — ember ellen ne emelje fel a kezét. A béke himnuszát írja meg a Húsvét előtt című versében, háború­költőt és osztályát észrevegye. Nincs emberi bátorsága ahhoz, hogy a költészetben nemcsak a szépség, de a társadalmi hare eszközét is lássa. Pedig van szeme, s néha szava is, hogy a körötte tom­boló élet ferdeségeit is tük­rözze verseiben. Néha egy-ké.t lépéssel eltávolodik a szépség oltárától, hogy lantja másik végével odasujtson, ahol a gaz­ság, az embertelenség tobzódik. Maró gúny itatja át Mozgó- fénykép című versét. Egy amerikai leányszöktetést mond el ebben a filmszerű pergés- ben, arról a világról nyilatko­zik, amelyben emberré a dol­lár teszi csak az embert. 1912- ben Május huszonhárom, Rá­kospalota n című költeményé­ben a „vére* csütörtök” váltja ki belőle a jóslatot: „Magyar- ország nagy betegágyán — vér és kínok közt megszületett a Jövő”. Önmagát megtagadó hévvel veti magát az életbe, amikor a háború borzalmai ellen-emeli fel szavát. Az első világháború vérgőzös napjai­ban kiáltja oda az emberiség­nek: s ha harcolni kell, s hódíts, mint Izrael! ellenes jajkiáltás a Kakasvia­dal. Hosszú költeményben em­lékezik meg egy német filo­zófus haláláról, akit a német politika hatalmasai küldtek el Galíciába — meghalni. Nem marad szótlan az ej_ lenforradalmi kor alatt sem. Az esztergomi bazilikától kéri számon, miért tűri, hogy bölcs nemzeteken bíró-ököl és iga legyen! Mily jelképes — ez a számonkérés! Babylon egerei című versében újra feljajdulva jellemzi a kort, amelyben „minden megvehető dolláron!” Petőfi koszorúi című költemé­nyében az 1923-as hamis cen­tenárium nimbuszát tépázza meg: bilincses ajkak rab szar­vai ünnepük a szabadság köl­tőjét! Móricz Zsigmondot azzal köszönti: Éjszaka ez, kell a fény! A társadalom jajszavai is eljutnak hozzá. Remek ver­sében, a Cigány a siralomház­ban című költeményben írja: Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri, ami jó. S ahogy halad a kor a fa­sizmus felé, úgy élesedik a költő szava. Politika című köl­teményében a Martinuzziak kora eljöttéről beszél, de záró­soraiban a vésszel és áldással érkező Lángot köszönti. Mégis mindez ellenmondásos marad életében és költészeté­ben, mert alapmotívuma nem a harc, hanem a tagadás, mint ahogy ezt remek költői hason­lattal vonatkoztatja magára: Elsüllyedt a világ és nem maradt élve más: dombon ül s fejet csóvál a mord Jeremiás. A pusztulás, az elsüllyedés sokszor visszatérő motívum költészetében. Amint regényé­ben, a Halálfiában is az ural­kodó osztály pusztulását raj­zolja meg, verseiben is a re­zignált szemlélő, a fejcsóváló Jeremiás magatartásával veszi tudomásul: pusztulásra érett — ez a világ! Így lesz többször is visszatérő jelképpé költésze­tében az Atlantis, ahol egy vi­lág süllyed el, hogy egy újabb léphessen helyébe. Várja en­nek napját, az Ember ünnepét. Csak későn, élte utolsó napjai­ban döbben rá, hogy ennyi — nem elég! Jeremiás képét fel­cseréli Jónás prófétáé. Az Ur Ninivébe küldte, de 5 félre­vonult, hogy magának élhes­sen. Ki kell mondania a sú­lyos önbirálatot: vétkesek közt cinkos, aki néma! Babits költészete sajá­tosságaival, ellenmondásaival együtt népünk értékei közé tartozik. A Sziget és tenger vallomásában írta, hogy hisz az emberben, őrzi magyarsága színét és ízeit, de hisz a népek testvériségében is, hiszen a színek és izek együtt adják a képet, melyet 6 mindig nagy­betűvel írva tömören úgy jel­lemzett: Ember. Kerékgyártó Imre M eghökkentő színdarab. Minden pillanat új meg­lepetést hoz. Kikiáltó kezdi az egyes felvonásokat, vetített ké­peken magyarázza a világ „leg­újabb” eseményeit. És amikor a publikum már kényelmesen elhelyezkedett, a mocorgás ab­bamaradt, és mindenki várja a beígért, legeslegújabb szenzá­ciókat, megindul a darab, de hogyan? A „kettes számú örök Éva’*, a házi démon és házicseléd, Sabina takarít. Munka közben, nagy monológjóiban bemutatja a maga módján a ház urát és asszonyát. Antrobus urat és Antrobusné asszonyt, valamint gyermekeiket, Gladys-t és Henryt. Am a néző jószerével meg se ismerhette hőseit, jön a hideg zuhany. A maszk mö­gül kilép a színésznő és bizal­masan beszélgetne kezd a néző­térrel. Közli, hogy a darabot, amit játszik, nem érti, nem is szereti, de kénytelen eljátszani — anyagi okokból. A közönség felzúg, feszeng, izgul. Megvan a hangulat, folytatódik az elő­adás. Egyszerre csak a jégkor­szakban járunk, és attól kezd­ve már nem lepődünk meg semmin. Azon sem, hogy az el­ső felvonásban megjelentik a színpadon és a tűzlhöz kuporo­dik a hidegtől vacogó, gyer­mekhangon nyüszítő kis mam- mut. Azon sem, hogy a máso­dik felvonásban Noé Antrobus úr elnöki szűzbeszéde, amelyet annyira várnak a rádióhallga­tók!!! — elmarad a vízözön miatt. E bevezetésiből is nyil- vámvaló, hogy Wilder drámája <— enyhén szólva — felbontja B drámaírás klasszikus formáit. Az emberiség történelmét igyekszik átfogni az író a jég­korszaktól az utolsó háborúk valamelyikéig. A szereplők az eltelt 30 000 év alatt azonosak. A régmúlt összemosódik a mai amerikai család életével. A családfő: az alkotó, kínlódó kisember egy példánya, a név­telen mister „Antrobus”, aki­nek az egyszeregyet, a kerék feltalálását, a nagy gondolatok megőrzését köszönheti az em­beriség. Wilder bátran szakit a régi formákkal, lírája férfias és kesernyés, színpadi nyelvét át- meg átszövi a mai amerikai élet ezernyi jegye, „slangja” és ettől a nyelv közvetlenné lesz, az egyszerűség pátoszát kapja, A színdarabon érződik, hogyan kínlódik a szerző, hogy a szó­székké emelkedett színpadon hiánytalanul elmondhassa az embereknek, ami csak fűti. Wildert izgatja az idő prob- . lémája. Lehet-e műben rögzí­teni, szavákba cövekelni a folytonos változást, mozgást, - fejlődést, az időt? A „Mi kis i városunk’* című nálunk is ját- m szott színművében visszafelé | pergeti az eseményeket. Itt vi-1 szont a tízezerévek katasztró-| fasorozatában is az „állandót” | keresi, a maradandót, a szilárd f pontot, amibe zuhanás közbeni megkapaszkodhat az ember. f Wilder ezt a színművét. 1942-1 ben írta, a második világivá-1 ború kellős közepén. A törté-1 nelem legvéresebb, legször-f nyűbb háborúja volt ez és a| fasizmus minden értéket pusz-1 tulással fenyegetett, amit az| ember valaha megalkotott. Az | író fel akarta rázni a csügge-1 dő embert. W ILDER, A DRÁMAÍRÓ se-! gít Wildemek, a filozó-l fusnak. A színpadi szerző ösz-| szetromibitálja a nézőket, fel-i kelti a figyelmet, megteremti a \ kellő hangulatot és aztán át-1 adja a szót a prédikátornak. | Ehhez vásári eszközöket is| igénybe vesz. Igazi dramaturgiai szerepe a| formarombolásnak az első fel-| vonásban van, ahol Sabina | közjátékával eléri a kívánt | célt: az időhatárok teljes el-1 mosását. Vagy a harmadik fel-| vonásban, a Henryt játszó szí-1 nész betétje válasz — ha még| oly téves is — a háborús ősz-1 tönök keletkezésére. Próbáljuk lefejteni a színpa-1 di külső hét bőrét és keressük | meg, miit akar mondani a filo-1 zófus Wilder. Egy-egy felvo-1 nás, egy-egy nagy eszmekört is | jelent. Az első felvonás azt a | kérdést teszi fel: a védtelen és| tudatlan ember mire támasz-1 kodhat a természettel való 1 ádáz harcban? Az író válaszé-1 ban világosan megmutatja, | hogy bármilyen fenyegető ka-g

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom