Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

'é/Cirlan 1958. NOVEMBER 23. VASÁRNAP FÁTÓL AZ ERDŐT A Dunakeszi Konzervgyár üzemi tanácsának munkájáról Sok mindennel foglalkozik a Dunakeszi Konzervgyár üzemi tanácsa. Megalakulása óta ki­lencszer tartottak értekezletet. Legtöbbször az üzem terme­lési eredményeinek alakulásá­val foglalkoztak. Nagy ered­mény, hogy jónéhányan az üzemi tanács fizikai munkás tagjai közül is nemcsak meg­hallgatják, vitatkoznak is a napiren­den szereplő témák felett. Pesti István lakatos például majdnem valamennyi összejö­vetelen figyelmezteti a tanács tagjait és a vezetőket: köve­teljék meg a gépek jobb kar­bantartását. Vigh Istvánná több javaslatot tett már a munka jobb szervezése érde­kében. Baranyi Pál asztalos és Retkes Kálmán hegesztő is azok' között vannak, akiknek mindenről van önálló vélemé­nyük és javaslatuk. Batiz Im- réné üb-elnök. a tanács elnöke — most egyhónapos iskolán van — idejének nagy részét a dolgozók között tölti. Sokat dolgozik. Egyszóval, a munka mennyiségét illetően nem le­het elmarasztalni ezt az üzemi tanácsot. Mégsem mondhatjuk el ró­luk, hogy száz százalékig meg­felelnek hivatásuknak. Nem mondhatjuk ezt, mert a sok munka közben ép­pen a legfontosabbról, a leglényegesebb feladatok­ról feledkeznek meg. Ügy is mondhatnánk, hogy a fától nem Tátják az erdőt. Nem az a baj, hogy sokat foglalkoznak a termeléssel. Erre szükség van. De ebben az üzemben nem itt szorít a cipő. A legtöbb probléma a mun­kafegyelem és a társadalmi tulajdon védelme körül van. Ennek ellenére a munkafegye­lemről egyszer sem, a társa­dalmi tulajdon védelméről pedig csak egyetlen — rend­kívüli — ülésen tanácskoztak. Igaz, hogy "‘á 'nagymértékű munkásvándorlás iparági sajá­tosság .mégsem szabadna bele­nyugodni abba, hogy a gyár dolgozóinak rfagy része évről évre, sőt év közben is cserélő­dik. Itt most nem tudunk ki­elégítő feleletet adni arra a kérdésre: mit kellene tenniök ennek megelőzése érdekében. Éppen az lenne az üzemi ta­nács feladata, hogy vizsgálja meg, miért hagy­ják ott olyan sokan az üzemet és az okok ismeretének birto­kában tegyen javaslatokat az esetleges hibák, hiányosságok kijavítására. Amellett sem szabadna szó nélkül elmenniök, hogy évente a gyümölcsösládáknak körül­belül negyede tönkremegy. Természetes elhasználódással is kell számolni. De á tönkre­ment ládáknak legkevesebb 5—7 százalékát gondosabb ke­zeléssel megmenthetnék a pusztulástól. Műszaki emberek kiszámították, hogy körülbelül százezer forintot lehetne így megtakarítani az üzemnek és a népgazdaságnak. A nyersanyag gondosabb feldolgozásával is nyerhet­nének pár százezer forin­tot. Kisebb-nagyobb lopások is előfordultak a gyárban. Egy hordólopási ügyről az üzemi tanács is tárgyalt. Sajnos, eb­ben az ügyben az üzemi ta­nács egyik volt tagja, Tóth János volt a főszereplő. Ez az ember bizalmi állást töltött be, ő kezelte a raktárakat. Nem az üzemi tanács többi tagja tehet róla, hogy vissza­élt a bizalommal. Mégis ala­posabban le kellett volna vonni ennek az esetnek a ta­nulságait és meg kellett volna ezt tárgyalni a dolgozókkal; Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy egyáltalán nem beszélnek ezekről a dolgokról az üzemi tanácsüléseken. Ha ezt állítanánk, igazságta­lanok lennénk a már említett és még néhány törekvő üzemi tanácstaggal szemben. Ök be­szélnek és tesznek is az ellen, hogy bárki megsértse a mun­kafegyelmet vagy bármit el­vihessenek az üzemből vagy gondatlanul bánjanak az anyaggal, a felszerelésekkel. Éppen ezért indokolt, hogy a tanács vezetői szervezetté, cél­irányossá tegyék az ezzel kap­csolatos munkát. Az üzem vezetői, amint ezt Nágel János főmérnök és Balthazár Imre főkönyvelő is elmondják, korábban is és most is azt kérik az üzemi ta­nácstól, hogy e két nehéz feladat megoldásában se­gítsen. Pál István párttitkár elvtárs elmondja, hogy a pártszerve­zet is felhívta már erre az üzemi tanács figyelmét. De­cemberben, amikor a pártszer­vezet megtárgyalja majd az üzemi tanács munkáját, ott ismét foglalkoznak ezekkel a feladatokkal. Semmi sem indokolja tehát e két nagyon fontos munka- terület mostoha kezelését. Le­het, hogy népszerűtlen feladat­nak tűnik mindkettő, de vala­mennyi 1 dolgozó érdekében való, hogy mind a munka- fegyelem, mind a társadalmi tulajdon védelmét illetően mi­nél rövidebb idő alatt gyöke­res változás következzen be, hisz az üzemi eredmények ja­vulása a nyereségrészese­dést is növeli. Az üzemi tanács tagjai meg­választásukkor vállalták ezt. Farkas István Családiasán f 1 Felszállók a 79-es trolira a Ke- | | letinél. Még nincs itt az indu- | | lás ideje. A kocsi mellett fel-1 | tűnőén jókedélyü és ingatag § 1 férfi halad el. Énekel: | _ Eladom a kocsimat, meg a | | lovamat... I Nem részeg, de ittas. Nem f | hangos, de tele van vele a ko- | | esi, az utca. Egész kellemes | 1 hangja van. Beszól a kocsiba: | | — Ugye, nem haragszanak? | | Nem, senkisem haragszik, § = mosolyog mindenki. Különös- f | képpen, amikor indulás után | I egy csizmás vidéki bácsi egy 1 | ötliteres demijont halászik elő | | az ülés alól. Kihúzza a dugót, | 1 jó nagyokat kortyol, csak a ve- = ” rés orra látszik. Ivás után men- = = tegetőzve teszi hozzá: = — Jobb-e’, mint a penlcllin! | | Ylá’ megfázás ellen ... i Ahá, megfázott! Azért veres f | az orra. A többség helyesel | | neki, ő meg hálából körbe-§ | kínál. Tréfál hozzá: 1 — Igyék, nem vidéki lőre e’, 1 Hitt tőtettem a Fehér ökörbe’! | I Egy nyeszlett férfi vissza-1 H utasítja: 1 — Gyomros vagyok, bácsi, | | nem szabad innom. H Egy másik, magas, bőrkabá- § | tos pártfogásába veszi: | — Kés kell annak, kérem, i = Nekem is perforációm volt, | i megoperáltak, azóta a vassze- = § get is megeszem. * | = Sóhajtva szól egy madár arcú f | nénike: = 1 _ Én már nem merek neki- f 1 vágni, nagyon sovány vagyok 1 lén... I Megnézzük. Tényleg, nagyon | | keszeg. Sajnáljuk* .. Keszeg, | | mint a félkilós hal a szatyrá- | | ban. Azt az édesanyjának vi- | 1 szí, mert az is gyomorbajos | | szegény. | Leszállás közben hallom, | | hogy fáz ajtónál a kalauz a = | vakbélműtétjét meséli. | Nem világváros ez a Buda- f | pest, egy nagy család, nagy = H falu ... = * F. M. = mai nap 1958. november 23, vasár­nap, Kelemen napja. A Nap kél 6.59 órakor, nyugszik 16.01 órakor, A Hold kél H.39 órakor, nyugszik 3.49 órákor. Várható időjárás: párás, erősen felhős, ködös idő, több helyen szitáló esők. Gyenge légáramlás. A hőmérséklet nem változik. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 3—6 fok között. Távolabbi kilátá­sok: 2—3 nap múlva a kö­dösség csökken. niiiiiiitiimiiitiiii" TÉVEDÉS Újabb málnatelepítések a Dunakanyarban daságók málnatermő terüle­te. Nógrád verőcén szakcso­port alakult, amelynek tag­jai 21 holdon gépekkel mű­velhető mintamálnást telepí­tenek az ősszel. — avagy ma a papa nyit ajtót — JUBILEUMI termelési tanácskozást tart a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat no­vember 26-án délután 3 órai kezdettel a Kossuth Étterem­ben. Ismertetik a vállalat fejlődését, értékelik a har­madik negyedév eredményeit és megbeszélik a negyedik negyedévi feladatokat. A ta­nácskozás után megjutalmaz­zák a legjobb munkát végző dolgozókat, majd 6 órai kez­dettel műsoros estet rendez­nek a Magyar Étteremben. — CEGLÉDEN tart elő­adást ima este a Pest megyei Petőfi Színpad. Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című színművét mutatják be. — KUKORICATERMELÉ­SI ANKÉTOT rendez a me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya a megyei kukorica­termelési versenyben részt vett termelők részére decem­ber 4-én reggel 9 órai kez­dettel a megyei tanács nagy­termében. Az ankéton érté­kelik az ez évi kukoricater­melési versenyt és megvitat­ják a kukoricatermesztés je­lenlegi helyzetét. — játékkiAllitás és VÁSÁR: nyílt még tegnap a Fővárosi Bútor Hangszer és Sportszer Kiskereskedelmi Vállalat Váci utca 27. szám alatti kiállítási termében. — zárszámadási köz­gyűlést tart november 27-én a túrái Galga menti Termelőszövetkezet. — 876 TELEVÍZIÓS ké­szüléket, 830 mosógépet, 372 motorkerékpárt és 1750 zo­máncozott tűzhelyet vásárol­tak az elmúlt évben és idén Vácott. — 150 TAGJA VAN a nemrég alakult kocséri taka­rékszövetkezetnek. A szövet- kezet betétállománya jelen­leg 200 000 forint és eddig 100 000 forintot adott ki hi­telbe a tagoknak. — nekiszaladt mo­torkerékpárjával este a kivilágítatlan szekérnek Bácskai István ceglédi lakos; Motorkerékpárján ült a fele­sége is. Bácskait alsó láb­szárcsonttöréssel, feleségét nyakcsigolyatöréssel és agy­rázkódással szállították kór­házba. — TERMELŐSZÖVETKE­ZETI ELNÖKÖK, könyvelők, számadási felelősök tovább­képzésére 80 000 forintot irá­nyoztak elő a megyei tanács jövő évi központi költségve­tésében. — befejezés előtt áll Gyón főterén, a községi tanácstól nem messze a föld­művesszövetkezet modern, emeletes üzletiházának épí­tése. Az üzletház földszinti részén 1959 februárjában megnyitják a csemege- és ru­házati boltot. Ezzel egyidő- . ben a régi vegyesbolt helyén korszerű, jól felszerelt mező- gazdasági szaküzletet nyit­nak. A TELEVÍZIÓ műsora ma délután 13.30 órai kezdettel: Magyarország—Belgium labda­rúgó-mérkőzés közvetítése la Nép­stadionból. 20.45 órakor: Világ­híradó. 21.00 órakor: Fájdalom nélkül. Francia film, 16 éven fe­lülieknek.} A Nagyvásártelepre szombaton reggel 53 vagon és hat tehergép­kocsi áru érkezett, éhből 19 va­gon zöldáru, 20 vagon káposzta, 10 vagon alma és két vagon to­jás. —A.Hajdúságból. , Hajduhadháza vidékéről 2Ö vagon elsőrendű mi­nőségű féjeskáposztá érkezett. A KÖZÉRT-boltok a fejeskáposztát kilónként 1.10—1.50, a kelkáposz­tát 1.20—1.60, a piroskáposztát • pedig 1.40—1.70 forintért hozták forgalomba. Szolnok vidékéről nagy mennyiségű szárazfőzelék érkezett. A földonűvesszövetike- zeti csarnoki holtok a vegyes- babot kilónként 2.50, a fehér- és fürjbabot 3.90, az egyszínű színes- babot 3.40, a hántolt zöldborsót 4.50, a hántolt sárgaborsót 5 fo­rintért árusították, az osztályo­zott sampinyon gombát kilónként 24—31 forintért adták. A baromfi- piacon árukínálat volt, az árak nem változtak. (40) MOST FORDÍTOTTA: GALSAI PONGRÁC ttészietre is kapható További felvilágosítás a kijelölt szaküzletekben Parima Limar összekötője, tolmácsa és legközelebbi ba­rátja lett. S amikor a hirdet­ményeken kifüggesztették, hogy Szingapúrt 'az ostromálla­pot miatt nem lehet megköze­líteni, azt javasolta Mihailnak, teremtse meg a partizáncsapat rádióállomását. Milyen kedves, derék kis­lány ez a Parima! Mihail csak most értette meg, hogy nem ott, Green­house falai alatt, vagy a „rim- ba" ösvényén szeretett bele Parimába. Szerelme napról napra észrevétlenül bontako­zott ki. S most már ereje sem lenne ahhoz, hogy legyőzze ér­zelmeit. Ö, bárcsak idejönne Parima! Bár megfogná a kezét és megcsókolná!... Csukott szemmel hallgatta az eső tompa kopogását. Nem is gyanította, hogy szerelme, térdeit átfonva, már régen ott ül a kunyhó küszöbén, és bol­dog-szomorú tekintettel nézi. — Mi-Ha-Lo... — Parima olyan halkan szólalt meg, hogy az eső kopogásától saját sza­vait sem hallotta. — Nem ha­ragszol rám, Mi-Ha-Lo? Mihail azt hitte, képzelődik. — Miért sóhajtasz, Mi-Ha- Lo?... Hiszen én nem akarta­lak ... A férfi kinyitotta a szemét- zavartan pislogott. Azután le­győzve konőkságát, a lányhoz lépett, leült mellé és csendesen megkérdezte: — Ugye megbocsátod, hogy olyan magasra feldobtalak? Parima csodálkozva nézett rá: — Hát persze, hogy megbo­csátom, hiszen az nagyszerű volt! — Nagyszerű volt? — Mihail sugárzó arccal felugrott. Csupa erő volt és boldogság. — Aka­rod, Hogy még egyszer feldob­jalak? — Igen. — Parima akkora bizalommal nyújtotta feléje a kezét, mint egy kisgyerek, ki­mar most már a hegyet is el­mozdította volna a helyéről. Megfogta a lányt és olyan ma­gasra dobta, hogy könyöke a pálmalevelekből font tetőbe ütközött.. De fájdalmat aligha érezhetett, mert Limar karjába visszahullva, boldogan kaca­gott. Az eső sugara sem volt kellemetlen, mely a tetőn tá­madt nyílásból permetezett rájuk. Mihail még jobban ma­gához vonta a lányt: saját tes­tével védte. Csak akkor engedte ki öle­léséből, amikor a rádiókészü­lék alatt már tócsává gyűlt a víz. — Gyorsan add ide a köpe­nyemet! — Jaj, Mi-Ha-Lo... Pari­mának csak most jutott eszé­be a parancs. — Egészen ki­ment a fejemből: azonnal fuss a parancsnokhoz! Jelentés ér­kezett Greenhouse-ból, az idő­sebb Csentől... Az orosz mér­nököt úgy hívják, hogy... Cseklou. Igen, Mister Csek­lou. .. — Várj csak... — Limar is­merősnek találta ezt a nevet. — Cseklor... Nem, az nem orosz név... Cseklov ... Sek­lov. .. Itt elhallgatott, majd hirte­len felkiáltott: — Scseglov?!... Scseglov mérnök!... Igen, igen!.,. De hogy került ide? Parima nem értette, mi ütött Mi-Ha-Lőba, mert egy­szeresük szájoncsókolta és ki­rohant a kunyhóból. — Cseklou... Seklou... — ismételgette a lány gépiesen, s kezét a mellére szorította. Boldogan, zavartan mosoly­gott: most már tudta, miért nem tetszett a kedvesének, hogy „elefánt”-nak hívta. Az elefánt okos, erős, de lassú és fáradt állat. Mi-Ha-Lo pedig olyan, mint a tűz. „Tüzes ele­fánt” — ezt a nevet kelletja adni néki. De nem angol, ha­nem maláj nyelven. ... És itt, a „rádiókabin”-nak tisztelt kunyhóban, egyszerre megszületett ez az új és kelle­mes hangzású, név, amelyet a mi nyelvünkre nehéz lefordí­tani, de amelyet később sok­sok maláji anya gyengéden emlegetett. És Parima, a barna kislány is sokáig ismételgette még ezt a nevet, szomorúan, büszkén, szerelmesen. Addig ismételget­te, amíg... De erről majd később. XVI. fejezet MISTER PARKER AZ ÉLETÉT KOCKÁZTATJA Ezen a kedves, júliusi hajna­lon egy csapatszállító páncél­autó, meg egy csukott gépko­csi robogott át Szingapúr — vagy ahogy a malájok nevez­ték: az „oroszlán városa“ —< utcáin. A rendőrségi körletekben meredező drótakadályok és Szingapúr főútvonalán, a Jon- son Piaron, a gazdagok portáit védő géppisztolyok arról tanús­kodtak, hogy itt nagyon félnek a partizánoktól, s valószínűleg nem alaptalanul. A Saint Endrjus Road utcán, a tüskés drótakadályokkal kö­rülkerített és valóságos erőd­ként védett rendőrkapitányság mellett, egy közepes nagyságú tank csatlakozott a csukott gépkocsihoz meg a csapatszál­lító páncélautóhoz. Amikor el­hagyták a várost, megálltak, hogy felszedjék az aknákat, majd azon az autóúton robog­tak tovább, amely a Kra föld­szoroson át a töltés felé veze­tett és Szingapúrt az igazi Ma­lájfölddel kötötte össze. Csak kevesen tudták, hogy a csukott fekete kocsiban Mister Parker ül. A millimos most az életét kockáztatta, mert a partizánok újra betörtek Szingapúr öveze­tébe. Természetesen jobb lett volna repülőgépen utaznia, de Mister Parker egy szerencsés kimenetelű légi baleset óta még látni sem szeretett repü­lőgépet. Meg aztán a légiüt sem lett volna életbiztosítás: hisz’ a partizánok legutóbb a katonai repülőtereket is meg­támadták, birtokukba vették a légvédelmi ütegeket és néhány lökhajtásos vadászgépet is zsákmányoltak. (Folytatjuk) I I — Igen, az vagyok. Ponto- | sabban ukrán. Mihailo Limar I — mondta ukránul. I — Mi-Hau-Lo—Li-Mau — l szótagolta a kislány, majd ko- | molyán hozzátette: — Milyen I hosszú és nehéz név! | — Mi-haj-lo! — ismételte ! Limar. De Parima, ezt is na- \ gyón nehezen tudta volna kU | ejteni. Meg kellett hát egyez- I ni a Mi-Ha-Lo-ban. { ... Nos, így ismerkedett meg \ Mihail Limar Parimával, a í maláji partizánlánnyal. I Amikor megvirradt, Parima [ is befejezte felderítő szolgála- \ tát. Limarral már a parti- \ zánszállás közelében találko- j zott, de nem merte magával ; vinni, s úgy döntött, hogy in- ; kább a legközelebbi települő- = sig vezeti. Az éjszaka váratlan | gyorsasággal szállt le; ezért a | „rimbá”.ban kellett éjszakáz- | niofc. | Parima azelőtt „mi-caj’‘ volt. | így hívják azokat a malájföl- ! di lányokat, akiket szegény | szüleik gazdag családoknak ad- | na'k el szolgálatra. De neki sze- | rencséje volt, nem sokáig kel- | lett tűrnie a nagylányokká | serdülő „mi-caj”-ok keserves 1 sorsát. Gazdája a japán hábo- | rú kitörésekor elmenekült, és | attól kezdve Parima a parti- | záncsapatban a hírszerző fele- | lősségteljes és veszélyes fel- s adatát látta el. A magyarországi Dunaka­nyar és a Börzsöny déli vidé­ke az egyik legkiválóbb mál­natermő terület egész Euró­pában. A szobi járás tizenöt kis községében az idén száz­húsz vagon málnát szüreteltek s ez — viszonylag nem sok munkával — tizenkétmillió forint jövedelmet hozott a ter­melőknek. Az idei eredmények újabb ösztönzést adtak ennek, az itt­hon és külföldön egyaránt keresett gyümölcsnek a ter­mesztéséhez. Az idén újabb kétszáz holdnyi málnát tele­pítenek a szobi járásban, két- szerannyit, mint tavaly, s ez­zel egy év alatt huszonöt szá­zalékkal növekszik a málna­termő terület a járásban. Nép­szerű ez az üzemág a termelő- szövetkezetekben is: az ez évi telepítésekkel megnégyszere­ződik a nagyüzemi közös gaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom