Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-20 / 274. szám

1958. NOVEMBER 20. CSÜTÖRTÖK “’VyJC írlap 3 „ODAÁLLUNK A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁHOZ“ A KMP forradalmasító hatása Pest megye proletariátusára Nemrég ünnepeltük az őszi­rózsás forradalom 40. évfor­dulóját, A szociáldemokratákból, a Károlyi-pártból és a polgári radikálisokból alakult kor­mánykoalíció történelmi fel­adata lett volna felszámolni Magyarországon a feudális maradványokat és megvalósí­tani a polgári demokratikus forradalom célkitűzéseit. A forradalom győzelme után azonban csakhamar kiderült, hogy a kormánykoalíció a for­radalom vívmányainak to­vább fejlesztése helyett arra törekedett, ho*»y az első hetek forradalmi hullámait lecsilla­pítsa és konszolidálja a bur- zsoá rendet. A magyar munkások és sze­gényparasztok eleinte inkább csak ösztönösen szálltak szem­be a burzsoázia ellenforradal­mi és konszolidációs törekvé­seivel. Fordulópontot csak 1918. november 20-a hozott a proletariátus harcában. Ezen a napon alakult meg Buda­pesten a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja és zászlaja alatt a magyar munkásosztály először lépett fel a hatalom át­vételének és az egész nemzet vezetésének igényével. A párt Kun Béla vezetésével rész­ben volt oroszországi hadifog­lyokból, részben a forradal­mi szocialisták és a baloldali szociáldemokraták részvételé­vel jött létre. Természetesen döntő szerepet a bolsevik for­radalom iskoláján átment volt magyar hodifoglyok csoportja játszotta, akik közül Rabíno- vits József és Vántus Károly később Pest megyében tevé­kenykedtek. A forradalmi szo­cialisták között sok gyári bi­zalmi, ifjúmunkás és értelmi­ségi volt, közülük Mosolygó Antal repülőgépgyári mun­kás kitörölhetetlenül beírta a nevét Pest megye forradal­mi munkásmozgalmának tör­ténetébe. A forradalmi szocia­listává fejlődött értelmiségiek között meg kell említeni Czó- bel Ernő tanár nevét, aki kommunista oktató- és neve­lőmunkáját Pest megyében kezdte el, hogy azután — kü­lönösen a második világhábo­rú után — egész népünk marxista nevelőjévé emel­kedjék. A harmadik csoport­ban találjuk a baloldali szo­ciáldemokratákat, akik közt Alpári Gyula és Szaton Rezső Pest megye területén végez­tek forradalmi munkát. A KMP megjelenése a tömegek között új lendületet és vilá­gos perspektívát adott a vá­rosi és falusi proletariátus­nak a hatalomért folyó harc­ban. A kommunista párt maroknyi csapata viharos gyorsasággal erősítette sorait és a kommu­nista mozgalom csakhamar gyökeret vert Pest megye munkásai és falusi szegényei között. Néhány héttel a párt budapesti megalakulása után már Pest megye legkülönbö­zőbb falvaiból a kommunisták térhódításáról érkezik hír. A Vörös Üjság 1918. december 12-i száma közli, hogy az aszódi repülőgépgyár munkásai elhatározták csatlakozásukat a kommunista párthoz. Majd egy későbbi tudósításban ezt olvashatjuk: „Az aszódi szer­vezett munkásság 1918. de­cember 17-i gyűlése egyhan­gúlag kimondja, hogy a jelen társadalmi rend megérett a megdöntésre és egyedül a munkásság képes arra, hogy szervezetten átvegye a hatal­mat a munkásság és a földte- len parasztok tanácsainak dik­tatúrája útján ... Ebben az irányban odaállunk a Kom­munisták Magyarországi Párt­jához.” A Kistarcsai Gépgyárban — az aszódi esethez hasonlóan —• a munkásság kiábrándult a reformista szociáldemokrata vezetésből és decemberben a kommunisták oldalára állt. ,« De nerorsak .az, j.pari.. .oaunr, kásság»., hanem, az agrárprole- tariátus --tömegeibe- is behatolt a kommunisták igazsága. Ül­lőn még decemberben elhódít­ják a vezelőszerepet a helyi mozgalomban, mert — ahogy a Vörös Űjság 1919. január 1-i száma hírül adja — Üllőn a helyi szociáldemokrata szer­vezet testületileg belépett a kommunista pártba. 1919. ja­nuár 5-én a tököli földmun­kás szervezet gyűlésén ki­mondják csatlakozásukat a kommunista párthoz és új, kommunista vezetőséget vá­lasztanak. De hasonló híreket jelentenek Galgamácsáról, Galkagyörkről, Szobról, Ze- begényből és még más he­lyekről. Galgamácsán a kommunis­ták kezdeményezésére nép- gyűlésen bizalmatlanságot nyilvánítottak a főjegyzővel, valamint a képviselőtestülettel szemben és két bizalmi férfi kiküldésével ellenőrizték a községi közigazgatást. Erre a főjegyző, azzal az indokolás­sal, hogy ,,a kommunisták forradalmat készítenek elő”, francia katonaságot kért, mi­vel a helyi csendőröket meg­bízhatatlannak tartotta. De a burzsoázia nemcsak francia katonasággal és ma­gyar csendőrökkel igyekezett letörni a kommunista mozgal­mat. hanem a szociáldemokra­ták segítségével is. Erről ta­núskodik a főispán-kormány­biztos utasítása, amit február 27-én az abonyi főszolgabíró­hoz intézett. Ebben a leirat­ban olvashatjuk: „Tudomásomra jutott, hogy Abony községben felelőtlen elemek a közbékét kommu­nista célzatú mozgalmak szítá­sával állandóan veszélyeztetik. Felhívom, hogy az ottani szo­ciáldemokrata párt elnökségé­vel és a karhatalom parancs­nokával az ily irányú mozgal- malcat a legszigorúbban ellen­őriztesse és akadályozza meg.” A főispán-kormánybiztos, a helyükön maradt főszolgabírók és főjegyzők, az egész régi el- la rtigépezét'' a reformista szo­ciáldemokratákkal karöltve igyekezett megfojtani a kom­munista mozgalmat Pest me­gyében. A mozgalom azonban egyre nőtt, terebélyesedett A forradalmi központ, a főváros közelsége hatalmas kisugárzó hatást gyakorolt Pest megyére. Nem véletlen, hogy a megyék között elsőnek itt vert gyöke­ret a kommunista mozgalom közel 40 évvel ezelőtt. De ahol formálisan nem is alakultak meg kommunista szervezetek, %tt is nagy balra- tolódás ment végbe a munkás­ságon belül. Jól megmutatta ezt a folyamatot a váci járási szociáldemokrata szervezetek 1919. február 23-i kongresz- szusa, amelynek hangadói" Kovácsik Mihály vasesztergá­lyos, a váci pártszervezet tit­kára és későbbi váci direktó­riumi elnök, továbbá Klein Károly, Vác város direktóriu­mának később mártírhalált halt tagja. A kongresszus a munkásság radikalizáiódásá- nak megfelelően a gyári és közigazgatási munkásellenőn- zés, valamint a forradalmi vív­mányok megőrzése és tovább­fejlesztése mellett szállt síkra A munkásság és az agrár­proletariátus világosan látta, hogy mi lett az októberi pol­gári demokratikus forradalom vívmányaiból. A dolgozók rá­döbbenve arra, hogy helyze­tükben. elsősorban anyagi élet­feltételeikben, de politikai jo­gaik terén sem következett be kedvező változás, türelmüket vesztették s mind nagyobb számban álltak a KMP zász­laja alá a burzsoá rend meg­döntésére. Ezt bizonyítja a Pest megyei megmozdulások, legkiemelkedőbb eseménye, az aszódi munkások forradalmi fellépése közvetlenül a Ta­nácsköztársaság kikiáltása előtt. A repülőgépgyár munká­sai köztulajdonba vették gyá­rukat, majd Aszód, Kartal. Bag és Galgahévíz felfegyver­zett agrárproletárjaival együtt köztulajdonba vették a báró Schossberger-féle uradalmat" A Pest megyei kommunisták harcai 49 évvel ezelőtt jelentős mértékben hozzá segítették a KMP-t ahhoz, hogy a tömegek élén kivívja a proletárdiktatú­rát, a dicsőséges Magyar Ta­nácsköztársaságot. Dr. Vigh Károly, a TIT Pest megyei történelmi szakosztályának elnöke József Attila: Szocialisták he a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!... | A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködí tomporunkat — Bököd), böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk, hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül csatát nem nyerünk. Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, a halottunk, tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából, 'kubikosgödörből feljutottunk —« | viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat. , Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal, hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal, a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás megszeghette, a kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás megfőzhette, a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás köcsögébe belecsobbant, a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás fiataléba beledobbant, a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás beleköltözött, a ruhával, amelyből rongy lett, amíg a munkás beleöltözött, a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás megszületett, 1 a bőrszivarral, amely bag& lett, amíg a i munkás felnövekedett, — j a tőkével, amely munka lesz, \ mire megnő az inas s kalapácsával odavág, | világ! I ahol a legfehérebben v izzik a vas!... Vers, eredj, légy osztály harcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!... Te délre mégy, te nyugatra, én pedig \ északra, Elvtárs! íiiiiiimitiMtnmimmMniimiimnmK'iiimiimiMminmnimimmimimimMiimimiiiiiiiimiimmiiHmiiimimmiiMiiim; Eredeti felvétel a Kommunisták Magyarországi Pártja negyven esztendeje — 1918 novemberében — Nagykőrös főterén tartott politikai nagygyűléséről iMWClf tf tat ett ’ iiriífítiisiti net n it • • t ít fttnttMiimffvimtMati icaiavttrKittittt&esctaitmtftftBffxiiftetiBfifffiiiteviivtieivitiiftitttfiiMifTtif cvi tttvitív 11 tttiiiiciiiittt>Mttgttti^ttMtttfiiiflitfMitiiiitvMflffiittifffiM#ttiititRvittv>ttivififftvitiiittiimviitiMftvftV lillMlltiitlIllllHlHliltHlllltlIHllllllllltlimttlIlli ____________________SZÁNTÓ MIKLÓS:_____________________ L ENINI ÜZENET 7 QC/Í NOVEMBER 3-A J. yOU voH' Éjjel. A lak­tanya baloldali szárnyépü­letébe húzódva — bekerít­ve ■— maroknyi ember né­zett farkasszemet a halállal. Néhány munkás a vasgyárból, egy mozdonyvezető, a mérnök a gépállomásról, két traktoris­ta és mások. Volt közöttük pártmunkás meg pártonkívü- li, volt veterán harcos és tejfelesszájú fiatal. Sokféle ember és mégis egy darabból öntött acélgát, A spanyol pol­gárháború híres jelszava újra­éledt: „Nem törnek át!” Száraz Péter az ablaknál fe­küdt, a nyúlós, ködös homály­ba bámult. Fegyverét markolta és az éjszakát, a csendet, a sö­tétet szidta. — Ha támadnak, legalább verekedhetek ... Vajon min törik a fejüket? Nyomorult banda! Megjött a váltás. Nagy Béla bácsi érkezett. Tréfált, mint mindig. „No, fiam, Száraz, vagy még?” Kissé összekeverte a hangsúlyt, s máris megvolt a csípős-kedélyes szójáték. Pé­ter lement a pincébe, lehevere- dett a rögtönzött priccsre. Aludni szeretett volna, de nem jött álom a szemére. — Mi lehet otthon? Mi van Pesten? Es mi történt velünk valójában? Hogyan tört össze a szilárdság? Mi pattant meg? Mellette Farkas Bálint fe­küdt, parasztgyerekből lett fiatal hadnagy. Olvasott. — Micsoda idegei vannak — futott át Péteren. — Mit olva­sol, Bálint — kérdezte. Be­szélgetni szeretett volna. i HADNAGY ekkor már /1 aludt és álmában is vi­gyázva, szinte babusgatva tar­totta a könyvet. Óvatosan ki­vette a kezéből. Egy Lenin- kötet volt. Inkább csak gépié, sen a szeme elé emelte, s ahol *kinyílott, beleolvasott: „Az osz­tályok megszüntetése hosszú, •nehéz, szívós osstáíyharc mű­ve és az osztályharc a tőke uralmának megdöntése után, a burzsoá állam lerombolása után, a proletárdihtatúra megteremtése után, nem tű­nik el... hanem csak formáit változtatja és sok tekintetben még elkeseredettebbé válik.” Péter utánagondolt a sza­vaknak. Milyen viták voltak az egyetemen egész évben. Sze­gény Bernát Karcsi... Egyszer sétáltak a kisváros macskakö­ves utcáin és amikor a Kö- vesdi-villa elé értek, Karcsi a •kerítést verve kiabált: „Lehe­tetlenség, értsd meg Peti, lehe­tetlenség, hogy a Kövesdiek és a pereputtyuk megváltozzanak. 'Színt válthatnak, de lelket so. ha! Meg kell őket semmisíte­ni. Enéikül egy percig nem le­het biztonságban a munkásha­talom” És ő, Száraz Péter gú­nyosan letromfolta a barátját. Az osztályharc „délceg és hi­vatott köszörűsének" csúfolta Karcsit. És azzal vádolta, hogy tönkreteszi a társadalmi nyu­galom minden esélyét, mert betűrágó... és már nem is em­lékszik, miket vágott még a fe­jéhez. Karcsival most már nem vitatkozhat többé. A hu­ligánok golyója kimondotta a végső érvet. ■— Mi is hát az igazság? — Próbáljuk meg vé­giggondolni — igyekezett Pé­ter rendbeszedni a gondolatait. — Igen, az osztályharc nem tűnik el. Ha erősek vagyunk, tompul, de ha gyengék va­gyunk, nyakunkba szakadhat a polgárháború is. Kintről lövés dörrent, mint­egy aláhúzva a gondolatot. — Támadnak? — ült fel Péter és minden idegszálával kifelé fi­gyelt. De nem ... újra csend lett. Olvasni próbált. Mi a lé­nyege a proletárdiktatúrának, a szocialista demokráciának? — teszi fel a kérdést Lenin Péter szeme mohón szaladt végig a sorokon. „Ez a dikta­túra feltételezi a kíméletlenül szigorú, gyors és határozott erőszak alkalmazását a kizsák­mányolok, kapitalisták, a föld- birtokosok és lakájaik ellenál­lásának elnyomása céljából.” .. De nem egyedül az erő­szak a proletárdiktatúra lé­nyege, és nem elsősorban az erőszak. A proletárdiktatúra legfőbb lényege a dolgozók ve­zető osztagának, élcsapatának, egyetlen-vezetőjének, a prole­tariátusnak szervezettsége és fegyelmezettsége.” Tp3BEN A PILLANATBAN J-J megmozdult mellette az alvó hadnagy, majd hirtelen felült és álomittas szemekkel nézett körül. Hol a könyv? — motyogta. — Nálam van Béla, ne keresd, aludj csak nyugod­tan. — A hadnagy visszadőlt és már csak nyugodt lélegzése jelezte, hogy testileg még je­len van. Péter elmosolyodott és hirtelen a bátyja jutott eszébe. Az is a vasgyárban dolgozott. Lobbanó természe­tű, okos fiú. Hamar kiemel­ték, aztán valamelyik város­ban tanácselnök lett. Mikor is váltották le? Talán 52-ben. Visszament a gyárba, csupa seb volt a lelke. Sokan gúnyo­lódtak rajta. Volt, aki holmi törvénytelenségekről példáló­zott. Ám Péter tudta, hogy nem igaz. A bátyja tiszta em­ber, tiszta, mint a láng. Más volt a baj. Keményen, egye­nesen, nyíltan, sokszor bán­tóan mondta meg, ami nem tetszett neki. Hogy is mondja Benin? „A proletárdiktatúra a dolgozók demokráciája.” Ne­velni kellett volna a bátyát, tanítani, csiszolni. Forró fejű és konok, de éppen azért. A végén aztán grasszálhattak a Köve'sdi-villa lakói, fenhették a kést. Jaj annak az állam­nak. amelyik nem tudja, hol az ellenség és ki a barát... Vajon mit csinál most a bátyja? És szinte tévedhetet- lenül érezte, tudta, hogy a he­lyén van. Talán a vasgyár ka­pujában állva fogja a fegyve­rét, talán a drága új gépekre vigyáz a kis műhelyben. Vir- raszt és őrt áll, fegyelmezet­ten, ahogyan kell. Jó lenne, ha a többiek is ott lennének mel­lette. Ha a vasgyáriak a he­lyükön vannak, nem lehet baj. Aztán az jutott eszébe, lesz-e mód javítani? Ad-e az élet. a sors, a történelem új esélyt? Péter a levegőbe meredt, tág pupillákkal erőlködött, hogy lásson valamit abból, ami lesz, abból, ami készül. Javítóvizsga vagy osztályis­métlés? — kérdezte a csend­től. De a felelet elmaradt — hacsak Bálint szuszogását nem tekintem válasznak — futott át Péteren a mosoly. — Ha megússzuk — gondolta aztán — a legfontosabb lesz a mun­kásosztállyal való törődés. Va­lami alapos felmérés kellene, meg kellene végre nézni pon­tosan — sok embernek és sok helyen — hogyan él, hogyan dolgozik, meg hogyan gondol­kodik a munkás, a munkás­család? És javítani a sorsán, ahogy csak lehet. Megértetni, hogy rajta múlik minden, ő a gazda. Megbecsülést adni, te­kintélyt és fegyvert is a kezé­be. Nagyot sóhajtott. — Az biztos, hogy nem egy-két nap a takarítás. De ki mondta, hogy sietni kell? Ki akarta, hogy elsiessük? Van időnk... INN FELDÖRGÖTT egy géppuska és hosszú soro­zatot kopogott a falakon. Van időnk? — szúrt Péter szívébe a tüskés kérdés. Kell hogy le­gyen időnk! — keményeden el a szája. Újra csend lett, Pé­ter olvasott. „A szocializmusra való átmenetnek meglehető­sen hosszú időszakára van szükség.” Péter a mennyezetre bá­mult. Nemsokára váltás. Mit hoz a reggel? Jó lenne tanul­ni. Lenint és atomfizikát. Is­mét Radnótit olvasni a kis ol­vasólámpa mellet... Az Ara- gon-könyvet is félbe hagyta. Mit csinálhat most Ági? A táncos délután elmaradt. Mi­lyen nap is van ma? Péntek, szombat vagy talán vasárnap? öregem, ne ábrándozz! — szidta magát. Gyere csak visz- sza Leninhez, aztán az ablak­hoz. a fegyverhez. Ági ráér, ez most az egyedül érdekes pont. És pont!... Szeme újra a sorokra tévedt. ,.Proletárdikta­túrára, egy osztály uralmára, szervezettségének és fegyel­mezettségének erejére, köz­pontosított hatalmára van szükség, amely a kapitalizmus kultúrájának, tudományának és technikájának valamennyi vívmányára támaszkodikJó lenne újra ott ülni az előadó­teremben. Milyen meghitten szépek a vasárnap délelöttök, az apjával való beszélgetések. Érdekes ember az öreg. Min­den érdekli, örökké töpreng. Fúr-farag, és az agya se tét­lenkedik. Mindent és minden­kit meg kell érteni — szakta mondogatni — csak akkor le­het segíteni a baján. — Szere­tik is az emberek. Három dok­tor, meg egy püspök veszett el benne — évődött vele 'két- hete ulti közben Káldi sógor... A végén még elgyengít ez a sok ábrándozás — kapta fel a fejét Péter. Még ezt olvasta, „Szükség van a proletariátus­nak valamennyi dolgozó pszi­chológiájához való közelségé­re, tekintélyére.” — Az én apám hogy érti Lenint! — mo­solyodon el Péter büszkén. Vagy Lenin ismerte az apá­mat? Lapozott egyet. „Nyom­játok el könyörtelenül az in­gadozásokat. Agyanlövetés, ez a gyáva méltó jutalma hábo­rúban.” „Az egész világon a munkásosztály minden becsü­letes tagja a ti pártotokon áll. Minden hónap közelebb hozza a proletár világforradal­mat.” S\DAKINN még mindig TZ csend volt. Feszült, nehéz csend. Péter megnézte a cikk címét: „Üdvözlet a magyar munkásoknak! 1919. május 27.” Lenin üzenete. Szinte gyengé­den visszatette a könyvet Bá­lint mellé. — Nem vagyunk egyedül, nem hagyhatnak ma­gunkra. Csak legyünk szi­lárdak, a győzelem a mienk lesz... Lenin üzent... Meghasadt a szürkeség keleten, felderengett a hajnal. 1956. november 4 — mondta maga elé Péter. Fel­kelt, nagyot nyújtózott, kar­jára emelte és lágyan meg daj­kálta fegyverét, aztán elindult váltani az öreg Nagy Béla bá­csit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom