Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-29 / 255. szám

1958. OKTÓBER 29. SZERDA tir FASITANAK PILISEN Már a korábbi években is fásítottak a községben, de az idén különösen gazdag a ter­vük. A községi tanács irányí­tásával 20 hold eddig parlagon heverő, hasznavehetetlen terü­letet fásítanak, akáccal, nyár­ral, tölggyel. A csemetéket már megrendelték a Pest me­gyei Erdőgazdaságnál. A helybeli Hunyadi Terme­lőszövetkezet a 60 holdas, úgy­nevezett Papi-táblát akarja körülvenni 2—3 soros erdő­sávval. ök főleg nyárfát és akácot telepítenek, Több mint 2000 föidnrűvesszövetkezeti kereskedelmi dolgozó 1954-ben még a másfél ezret sem érte el Pest megyében a földművesszövetkezeti keres­kedelmi alkalmazottak száma. A növekvő szükséglet kielégí­tése érdekében emelni kellett a szövetkezeti boltok számát, s egyre több szakemberre volt szükség. A kereskedelmi alkal­mazottak számának növelése és a fokozottabb utánpótlás érdekében 1954-ben megkezdő­dött a szövetkezeti hálózaton belül is a tanulók képzése. 1954-ben még mindössze négy­A TOVÁBBI FELADATOK A jelölőgyűlések ezrein vá­lasztották ki megyénk dolgo­zói az arra legérdemesebbeket, hogy a néphatalom különböző szerveibe jelöljék őket. A gyű­lések mindenütt népesek vol­tak. A nép körültekintően, alapos megfontolás után jelöl­te képviselőit. Ez is bizonyítja, hogy a mi népünk cselekvő ré­szese állami életünk minden aktusának. A jelölőgyűlések már befeje­ződtek és megállapíthatjuk, hogy a megye népfrontszervei eddig jó munkát végeztek. A megyében mintegy tízezer ak­tivista dolgozott lelkesen, fá­radhatatlanul. Az eddigi ta­pasztalatok azt bizonyítják, lehet a népfrontra támaszkod­ni, mert a nép bízik benne, s a mostani választási munka so­rán minden bizonnyal sokszo­rosára szaporodik majd a nép­front aktivistáinak száma. Erre azért is nagy szükség van, mert a további munká­ban is nagy feladatok várnak a népfrontra. Ezután következ­nek a nagygyűlések, amelye­ken az előadók pártunk és ál­lamunk eddigi eredményeit, további céljait ismertetik. Ezekre a gyűlésekre a lakos­ság valamennyi rétegét mozgó­sítaniuk kell, A népfront-bizottságok lep­lezik le az ellenséges, rossz- Bzándékú, hazug propagandát Helyeselni lehet azoknak a Járási népfront-szerveknek kezdeményezését, amelyek összehívják a jelölteket és a további feladatokat együtt be­szélik meg. Helyes az is, hogy népfrontszerveink a KISZ-szel együtt foglalkoznak a fiatalok­kal, akik abbén az évben vá­lasztanak életükben először. Ezeknek a fiataloknak beszél­jenek a régi választásokról, arról, hogy milyen kevés hon­polgár kapta meg szavazati jogát a múlt rendszerben, mennyi akadályt állítottak, hogy minél kevesebben já­rulhassanak az urnákhoz. Sok nemzetiségi dolgozó él megyénkben, akik számtalan­szor tanúsították, hogy hívei rendszerünknek, jól, becsüle­tesen dolgoznak. Helyes, ha mi azzal is kifejezésre juttat­juk irántuk érzett megbecsülé­sünket, hogy saját anyanyel­vükön tartunk számukra vá­lasztási gyűlést. Mondják el ezeken a gyűléseken, hogyan éltek hajdan a más anyanyel­vűek és hogyan élnek ma. Milyen üldöztetés volt régen az osztályrészük, s milyen kö­rülmények között élhetnek ma. A népfront-bizottságok azt a feladatot is célul, tűzhetik ma­guk elé, hogy a bejáró dolgo­zókat külön összehívják és városuk, falujuk ügyeiről tár­gyalnának. Vizsgálják meg népfronit-szerveink a község­fejlesztési tervek teljesítését és nyújtsanak segítséget a to­vábbi tervek megvalósításá­ban — ha kell társadalmi munka szervezésével is. Végül nagyon fontos fel­adata a népfront-bizottságok­hak, hogy a választás napját ünnepélyessé, emlékezetessé tegyék. Díszítsék fel a szava­zóhelyiségeket, mozgósítsák a honpolgárokat, hogy minden szavazati joggal rendelkező hazafi leszavazzon. Nagy Elemér, a Pest megyei népfront­bizottság titkára ven tanulót vettek fel, de ez a Szám évről évre emelkedett. Ebben az esztendőben már 160 tanuló sajátítja el a szak­ma ismereteit a megye keres­kedelmi egységeinél. Ezek a tanulók elsősorban a földmű­vesszövetkezeti tagok gyerekei sorából kerültek ki. A megye szövetkezeti keres­kedelmi hálózatának fejlődé­sét és növekedését mutatja, hogy ebben az esztendőben a Pest megyei földművesszövet­kezeteknél már több, mint két­ezer kereskedelmi alkalmazott dolgozik. A tanulók oktatására és ne­velésére egyre fokozottabb gondot fordítanak. Ahogy No- vák Andrásné, a Szövetkeze­tek Pest megyei Központjának oktatási előadója elmondta, a tanulókat a legjobb, legkép­zettebb dolgozók mellé helye­zik, s fejlődésüket állandóan figyelemmel kísérik. RÉQI VÁLASZTÁSOK ',n{!ll{}n!!!ltlillil!illli!UlltilUIIIIUllUIIIIIHillinillllllllUUItmHIIIIIIIIIIMIHIHtmmmmnmvimtimmMNiunnitiiiiiHnmiittmtiiiHMiMtm.m4m..mm»..M.M...N.nmM« Öt választási theodolit Szécsény Nógrádiban van. Scitovszky Béla belügyminisz­ter úr őexcellenciája és Sztra- nyavszky Sándor belügymi­niszteri államtitkár úr, „a cár” Öméltósága pátriájában. Szé­gyen és gyalázat lenne rájuk, no meg az egész vármegyére, ezalatt természetesen a köz- igazgatás értendő, ha a saját megyéjükből nem csupa egy­ségespárti képviselő kerülne a parlamentbe. Szécsényben azonban baj van. ‘Fellépett báró Orosdy Fü- löpné, ez a földi javakban és életkorban egyaránt gazdag asszony, éspedig a Keresztény Párt programjával. Ez a baj éppen! Igaz ugyan, hogy az egységes meg a Keresztény Párt koalíciója adja a kor­Ösz mányi, de a Keresztény Párt mégse Egységes Párt, tehát a bárónő képviselőségét meg kell akadályozni. Persze nehéz, nagyon nehéz vele szemben a küzdelem. Nemcsak azért, mert pénzzel erősen áll­ja a választási harcot, de a szécsényi barátok és általában a papok az egész kerületben támogatják, nemcsak mert ke­reszténypárti, de férjével együtt hitbuzgó katolikus is, és bőkezű istápolója az egy­háznak, egyházi intézmények­nek és személyeknek. Hogy bőkezűségük mérvéről fogal­mat alkothassanak, el kell mondjam, a szécsényi plébá­nosnak például annyira meg­van a tejbe aprítani valója, hogy még a párbért sem kö­veteli parókiája hívein. Azok meg, ha egyszer senki sem ké­ri tőlük, már öt-hat éve nem Is fizetik. Hopp! Éppen ez a szerencse! örvendezik a főszolgabíró, mert az egyházi adó közadó módjára hajtható be. Ami pe­dig behajtható, azt be is kell hajtani! A törvény — tör­vény! Az pedig, hogy az el­maradt párbér behajtását a plébános nem követeli, mit sem számít. Végtére, aki nem fizeti meg, az a rá kivetett pérbér összegével jogtalanul gazdagodik, s mivel jogállam­ban élünk, jogellenesen még a legcsekélyebb összeggel sem gyarapíthatja a vagyonát sen­ki sem. És a községi végrehajtó csendőrkísérettel minden adó­intés előzetes kézbesítése nél­kül házról házra jár, nyomban transzferál is, hol egy disz­nót, hol egy borjút, a szegé- nyebbjétől akár az utolsó ván­kost is elviszi az évek során kamatos kamataival, és a most hirtelenébeh kirótt bírsággal tetemes summává megnőtt egyházi adótartozás fejében. Közben még a végrehajtó so­pánkodik a legjobban, hogy hát ő nem tehet róla, ha egy­szer a főtisztelendő úrnak ép­pen most jut eszébe bevasalni az egyházi adót. Biztosan a választásra kell neki a pénz, hiába, a papok kötelessége el­sősorban mindennel támogat­ni a Keresztény Párt jelölt­jét ..: Megriad ettől a könyörtelen párbérbehajtástól a Keresz­tény Párt szécsényi jelöltje, de még vezérkari főnöke, Bar- tos János is, aki pedig régi ta­pasztalt képviselő létére jára­tos az összes választási furfangokban. (Különben egyéb furfangok­ban is, mint később kiderül, erősen belekeveredett Haller Istvánnak, a numerus clausu- sos kultuszminiszternek pana­máiba, és hogy leleplezték, ön­gyilkos lett.) Akkor azonban nyomban kieszelt valamit, si­etve elsütötte az ellenaknát. A szécsényiek régen áhítoz­nak új Ipoly-hídra, mert a ré­gi már úgyszólván járhatatlan volt. Meg javítani szeretnének a bekötőutak és az utcák siral­mas állapotán is. Évtizedek óta minden kormánypárti kö­vet megfogadta programbeszé­dében. hogy egy, élete egy ha­lála, de addig csapkodja a mi­niszter asztalát, amíg az állam meg nem csináltatja az új hi­dat és az összes rossz utakat, utcákat. Mondjam tovább? Úgyis tudják, egy lyukas pol- turát sem ér a kortesbeszéd ígérete. De lámcsak, most a választás előtti napokban egyszerre — mai nyelven le­gyen mondva — öt földmérő brigád jelenik meg hirtelen Szécsényben és az öt sávos lé­cet megcélozza az öt theodolit; — A báróné Öméltósága hozatta ide ezeket a mérnökö­ket. Nem nézheti tovább a rossz hidat, utakat. Ma meg­választják, holnap már jönnek a hídépítők, meg az úthenger... Mindent megcsináltat a saját költségén — hirdetik a ke­reszténypárti kortesek és hír­verésük hatása megerősíti Orosdyné táborát. Remény kel a nép szívében, a főszolgabíró arca meg elborul; Az utolsó napon azonban el­tökéli a főszolgabíró, hogy ki- zsuppoltatja a mérőket, s a csendőrök össze is fogdossák szerszámostól valamennyit. Felháborodik erre Szécsény népe, méginkább megmaka­csolja magát a báróné mellett. Beszélhet most már főbíró, jegyző, meg akárki akármit. ..................................................1:1111111111....uiiminiiiiiiiiiiiiimiimmiiiiiiiinniMiiiHnmmmminnaiiiiiiiiitiiiiii nnniinnmmmmimmniiniiiiiiiiiimimiMMiiiiumiMmHmiiiMiminnmmuiimi M észáros Ottó ö: aLL&niáiők imtlJtiél fa (tímml dehogy hiszik el nekik, hogy Miimimf!iiiiiiniiiiitiiiiiMiiiittiiiKmiiiitiiiiiifiHitiiiii!iiiiimmmn£ egész méregotés csak hum­AZ ŐSI JUSS Nem zsíros föld ez, nem ont busás termést. De föld, ha homok is, s megterem rajta, ami kell. Arra tovább, Bács- nak, jobb a föld, dúsabb is a termés. Mégse mentek arra felé a parasztok. Itt kell a föld, itt kell megragadni, itt kell annyit szerezni, hogy éhen ne vesszen a család. De nem volt könnyű ez. Sok volt az éhezésre, nyomorgásra ítélt paraszt, akik minden álma egy darabka föld volt, s sók az ár isi, akik nem adtak ki egy da­rab földet sem a kezükből, sőt: mindig csak szereztek hozzá. S ha kínnal, keservvel, sze­reztek is egy darabka földet, nagyon hamar megperdült a dob, nagyon hamar bekopogott ismét a nincsen. Az urak ér­tették a módját, hogyan jus­son a tönk szélére a paraszt. Mert urak között is ment a harc a földért. Nem voltak a falu határában akkora ura­dalmak, hogy nyolc-tíz hold ne számított volna. Számított az, még kevesebb is. Érthető hát, hogy a földesurak min­den erejükkel arra törekedtek: megfojtsák a szomszédban le­vő kisparaszti gazdaságokat, megszerezzék a földjüket, a parasztot meg cselédnek, mert annál jobb cseléd nem akad, mint aki a volt földjén dolgo­zik. Valaha a Berzeviczy és Dob- raviczky főnemes családoké volt ez a környék. A két család uralt itt mindent, s föld, még jobbágytelekiként is alig ju­tott az itt élő szegényembe­reknek. Harminc-negyven ki­lométerre adták ki a földjüket, három faluval odább. Ha tud­ja, művelje .:. Persze, hogy nem tudta. Az 1930-as években sem sokat változott az ősi harc helyzete. Talán még re­ménytelenebbé lett. Három nagybirtdkos család volt itt, hétezer hold föld volt az övék. A tizenkét kö­zépbirtokos család 3234 hold földet mondhatott a magáé­nak. Kulákgazdaság 28 volt 2030 holdon, középparaszt 34 család 680 holdon, kispa- raszt 64 család 448 holdon, szegényparaszt 128 család 384 holdon, egy holdja volt 484 családnak, s több mint három­ezer családnak nem volt sem­mije! Egy talpalatnyi földje se! Beszédes számok ezek min­denképpen. Hiszen a család jelző mögött még érdekesebb számadatok bújnak meg! A három nagybirtokos család tíz főjének hétezer hold termett, míg a több mint háromezer nincstelen család 9188 főjének nem termett sehol, semmi sem! S az az arány, hogy mind több család, mind ke­vesebb föld nemcsak úgy áll, mint az előző bekezdésben, hanem úgy is, hogy minél 'kevesebb volt a föld, annál több volt az éhes száj, hiszen a 128 szegényparaszt család 512 főt jelentett, de csak 384 holdat! (3) De ezek a számok is jelen­tősen változtak a harmincas évek végére. A perlekedés a földért mindig a kicsik elvér­zésével végződött. Tíz eszten­dő alatt több mint negyven családtól árverezték el a föl­det, mintegy háromszáz hol­dat. Hadd tegyem hozzá: már ez az adat is bizonyítja, hogy kik mentek tönkre, kik va­gyona felett perdült meg a dob! S még azt is hadd tegyem hozzá, hogy az elmúlt tíz esztendőben, egyetlen egyszer sem perdült meg Tápiószelén a dob, hogy árverezést adjon hí­rül. Az elárverezett háromszáz holdat különben egyetlen csa­lád, a legerősebb vásárolta fel, a Vicziánah. Akiknek éppen a legtöbbjük volt! Dehát ép­pen ott könnyű még többet szerezni. Ha nem is árverés útján, de a kényszer miatt eladta föld­jét a 128 szegény-paraszt- csa­ládból hatvan ebben az idő­ben. S mentek cselédnek, en- nek-annak, s már csak valami régi emlék lett bennük az, hogy valaha földjük volt! Száz család tíz esztendő alatt! A falu arculatának elváltozása is ez! Még több szegény em­ber, még több nincstelen, még magasabb holdszám a három földbirtokos családnál! 1944. november 13-án léptek a falu földjére a felszabadító szovjet csapatok! Or nem maradt egy se. De annál több földre vágyó, a régi per végleges eldöntésében bízó pa­raszt. 5500 hold földet, 1000 hold szőlőt osztottak Vei 1900 családnak! Több mint három holdat családonként, ha az átlagot vesszük! De abban legalább fél hold szőlő is volt! A nincstelenből egyszerre kis­város zt lett, s hogy ez mit je­lentett, azt legjobban az ta­núsíthatja, hogy igaerő hiá­nyában azon a tavaszon több mint háromezer holdat művel­tek meg ásóval, kapával! S a földért folyó harc helyett ma egészen más fajta küz­delem folyik a faluban. Az egyéni és a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás birkózása, melyből évről évre a nagy­üzem kerül ki erősebben, győz­tesebben. 1949-ben alakult meg a Ke­leti Fény Termelőszövetkezet, mintegy ötszáz holdon, nyolc­van családdal. A szövetkezet működése magán hordta az azokban az években elkövetett hibák minden jellegzetes vo­nását, s ennek ellenére: min­den évben magasabb termés­átlagot ért el, mint az egyé­niek. Ebben az esztendőben 1041 holdon gazdálkodnak, 126 taggal. De ősszel új belé­pőkre számítanak. Az idei esz­tendő — pedig nem volt külö­nösebben jó — ismét őket, a nagyüzemi gazdálkodást iga­zolta. Búzából kilenc mázsa termett egy holdon, az egyé­nieknek hét. Rozsból tíz má­zsát arattak, az egyéniek ha­tot. Tavaszi árpából tízet az egyéniek öt és fél mázsájával szemben. Vajon csak a gépi munka, a nagyüzem fölénye ez? Nyilván nem. Hanem az is, hogy több van a szövetke­zeti paraszt kamrájában, mint az egyéni gazdáéban! Ebben az évben már meg­nőtt az érdeklődés a gépi mun- j ka iránt. A gépállomás, ahol \ 52 erőgép dolgozik, ' ki is elé- j gítette az igényeket, s a gépi i munka megkedvelése nem ha- i lad rossz úton. De a gépi j munka egyben bizonyság arra \ is, hogy a legfejlettebb terme- \ lési módokat kis parcellákon \ alkalmazni nem lehet olyan \ sikerrel, mint a nagyüzem ha- \ talmas tábláin! S hogy ez a ! gondolatsor végeredményben ; előbb vagy utóbb minden pa- j rasztnál a közös gazdálkodás j melletti döntéshez vezet, az j bizonyos. Mintegy 400 ember dol_ i gozik a községből a kísérleti ! gazdaságban. Az országban ! egyedülálló fajtakísérleteken i kívül korszerű nagyüzemi gaz- I dálkodás is folyik itt, s az itt i látottak nem múlnak el nyom- j talanul. Ezt a hatást azon- ! ban növelni kellene. A régi j per helyett újat vívunk. Nem i könnyű ez sem! Erőszakolni, \ siettetni nem kall eldőltét, de \ megkönnyíteni lehet, sőt: kell \ is! Az ősi per eldőlt. A föld í azé lett, aki megműveli. Azé i lett Szelén is, s nem egy- j könnyen adják ki ezt a földet \ a kezükből, sőt: az utóbbi I időben — a tavalyi esztendő- I re gondolok — olyan hajsza ! indult meg a községi tartalék- j földek után, hogy az ember! hamarjában nem is tudja mi- \ hez hasonlítani azt. Az egykori nincstelenek ma j a maguk földjén gazdálkod- [ nak. akár egyéni parasztok, j akár a tsz tagjai S hogy j ez mennyire így van, s hogy j ennek mi is a gazdasági s § egyéb kihatása, azt mondom I el a következő folytatásban, i (Folytatjuk.) s í bug. \ Pedig ezúttal nem hazud- I nak. Leigazoltatták a mérőket, I kiderült róluk, idegenben fel- I fogadott becsületes napszámo- I sok. Napokon keresztül 1 pen- í gő 50 fillér napidíjért kora | reggeltől besötétedésig szorgal- I másán dolgoztak, végezték a I rájuk bízott feladatot. Arról I valóban nem tehetnek, hogy az 1 öt theodolit, amit kezükre ad- I tak, hasznavehetetlen jószág, i Bartos János a régen tönkre- I ment, kiselejtezett ócskaságot potom pénzért vette zsibárusoktól I Pesten. | Mi lett a választás eredmé- I nye? Hiszen láthatták báró I Orosdynét a képviselőházban, I ott ült a balközépen a Keresz- I tény Párt padjaiban, mindig ! kalappal a fején. Lorgnettét | gyakorta szeméhez emelve át- ! kémlelt a jobboldalra, úgy né- ! zegette képviselőtársát, az | Egységes Párt egyetlen nőtag- I jét, Melczer Lillát, aki a ruha- 1 tárban hagyta a kalapját, vi- |szont mindig más toalettben | lépett az ülésterembe. I És a híd, meg az utak? Saj- ! nos, arról, mintha a választás \ utáni napon akár hídépítő, [ akár úthenger megjelent volna I Szécsényben, nem áll módom- ! ban beszámolni. Még későbbi \ időkben sem jöttek, de azóta \ mégis megépült a híd is, ki~ í javították az utakat is. Igaz. a \ választás 1931-ben volt, a híd- ! építésre, meg a rossz utak ja- j vitására vagy húsz évvel ké- I sőbb került csak sor. Ami vég- j téré nem is olyan nagy idő. hi- [ szén két évtized az örökké- j valóságban csak egy pillanat í százmitiiomod része.:. Szokoiy Endre ★ (Következik: ... A holtak pe- i dig feltámadnak.;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom