Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-18 / 246. szám

195«. OKTÓBER 18. SZOMBÄ

mr

i/it

&Cirlap

Barát alapanyagból készül a leghatásosabb rnamagyégyszer

A Kőbányai Gyógyszeráru- gyár már régebben megkezdte a reuma leghatásosabb gyógyszerének, a Rheopyrin- nek nagyüzemi gyártását. A termelés fokozását azonban . akadályozta, hogy nem tudták kellő mennyiségben előállítani a gyógyszer alapanyagát, a hydrazobenzolt, amit nagyrészt külföldről kellet vásárolni. Most a Fűzfői Festék- arugyár külön üzemrészt rendezett be a hydrazobenzol gyártására. Az igen keresett gyógyszeralapanyagból évente huszonnégy tonnát készít a fűzfői gyár. Ez a mennyiség mór tel.ies egészében kielégíti x hazai igényeket.

Kamillát vetettek a Hortobágyon

A külföldi és a hazai piacokon egyaránt igen keresett, értékes gyógynövénnyel, a kamillával új kísérleteket kezdtek az idén a Hortobágyon. A kopár, sziktől fehér földek vadon termő virágát, a szikfüvet kultúrákban, nagy táblákban kívánják termeszteni.

A SZÁMOK POLITIKÁJA

Itt csak számokról. pénzösz- szegekről, rideg tételekről Jesz szó — gondolná az ember egy ilyen értekezlet előtt, mint amilyet a megyei KlSZ-bizott- ságon tartottak. A járási KlSZítitkárok az 1959. évi költségvetési tervüket tárgyalták meg. Később azonban rá kellett jönni-arra, hogy a számok mögött a KlSZ-szerveze- tek politikai munkája húzódik meg. A számok tükrözik, hogyan gondolkodnak, hogyan politizálnak, hogyan nevelik a fiatalokat a takarékosságra, a pénz megbecsülésére.

Ott van például a tápiósze- lei és a gyömrői KlSZ-szerve- zet. Szorgos munkájuk, takarékosságuk eredményéből rendbehozták helyiségüket. Kifestették, az ablakokra függönyt tettek és székekkel, asztalokkal szerelték fel szobájukat. Melyik felnőtt ne dicsérné meg az ilyen fiatalok lelkes tevékenységét és ne támogatná munkájukat? Ki marasztalná el például az isaszegi kiszese- ket, akik ugyan gyakran szórakoznak, hálóznak, de emellett megtalálják a módját,

ÚJ UTCASOR DÁNYBAN

Gombamódra szaporodnak a házak Dány községben. Csak 1950 óta 180 ház épült; túlnyomórészt két szoba komfortos családi házak

Megállapították a szőlő, a must és a bor nagyüzemi felárát

A földművelésügyi és az élelmezésügyi miniszter, az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben, rendelettel szabályozta a mezőgazdasági termelésre alakult szövetkezetektől, terményértékesítési szerződés alapján átvett, borszőlő, must és bor nagyüzemi felárát.

A rendelet értelmében, a termelőszövetkezeteket legalább 70 mázsa borszőlő, vagy 50 hektoliter must, illetőleg bor egyöntetű értékesítéséért egységesen 20 százalékos nagyüzemi felár illeti meg. A termelőszövetkezeti csoportok, termelői szakcsoportok, szakszövetkezetek és mező- gazdasági társulások működésük első évében az említett feltételek mellett 10 százalékos nagyüzemi felárat kaphatnak már abban az esetben is, ha csak az értékesítést végzik közösen. A második évtől 15, illetőleg 20 százalékos felárra jogosultak aszerint, hogy a szüretet, a szőlő feldolgozását, tárolását és a bor kezelését közösen végzik, illetőleg a szőlőtermelést a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekhez hasonlóan szervezik és a közös jövedelmet legalább 60 százalékban a végzett munka és csak legfeljebb 40 százalékban a bevitt terület nagysága szerint osztják fel.

Direkttermő szőlő, vagy di- rekttermő szőlőből nyert, illetve ilyennel fertőzött must és bor után nagyüzemi felár nem fizethető.

A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek kivételével az összes szövetkezeti formák, a

nagyüzemi felárral elért többletjövedelmük 50 százalékát a közös szövetkezeti vagyon gyarapítására kötelesek fordítani. A rendelet előírásait a már átadott, 1958. évi termésű must- és bortételek után is ki kell fizetni.

Az újonnan alakuló szövetkezetek ugyancsak hasznosíthatják a rendelet adta kedvezményeket. Ilyen esetben ugyanis a korábban — egyénileg — kötött szerződések felbonthatók, s azt újólag, a területileg illetékes pincegazdasággal kell megkötni.

hogy neveljék, formálják az ifjúságot.

A pénzzel való ilyen gazdálkodás csak dicséretre, elismerésre késztetheti a felnőtteket. Nem lehet azonban valameny- nyl KISZ-szervezet munkájáról ilyen lelkesedéssel szólni. Ismerünk olyan szervezeteket, amelyek egy fél év alatt tizenkilencszer rendeztek bált, pusztán a bevétel kedvéért. Szórakoznak, mulatnak, de hat hónap alatt egyszer sem tartottak taggyűlést, nem foglalkoztak a fiatalok problémáival, nem feleltek politikai és egyéb kérdéseikre. Vagyis, a pénz, a mulatság kedvéért lemondtak a KISZ valódi hivatásáról, a nevelésről.

Nem volt ritka eset az sem a múlt évben, hogy egyes KISZ-szervezetek úgy segítettek magukon, ahogy tudtak. Kirándulni akartak? Vagy estélyt rendezni? És nem volt rá pénzük? Kértek a MESZÖV- től vagy valamelyik vállalattól, egyik vagy másik gazdaságtól. Éltek és nem egyszer visszaéltek azzal, hogy a szervezetek, vállalatok becsülik a fiatalok lelkesedését, szeretik őket és nem tudnak tőlük sem mit megtagadni.

Ei nem járható út. s erről tárgyaltak nagy körültekintéssel, megfontoltan a járási KISZ-titkárok értekezletén. Valamennyien \ egyetértettek abban, hogy szigorúbban, nagyobb kötöttséggel, felelősséggel gazdálkodjanak a KISZ- szervezetek. Megértsék, hogy ez politikai feladat. Beszéltek például a tagdíjfizetésről. Előfordul, hogy egyes helyeken ki sem osztják a bélyegeket, nem törődnek a tagdíjak beszedésé vei. felesleges időtöltésnek tartják, hogy ezzel foglalkozzanak. Igaz, a tagdíjbeszedés fáradtsággal, vesződséggel jár — s nem is jelentős összegről \Tan szó. Nem értik, hogy a tagdíjfizetés a KISZ-hez tartozást, a szervezett életet jelképezi. Azzal a néhány forinttal fejezik ki a kiszesek, hogy ők az ifjúsági szövetség tagjai, s minden hónapban gondolnak kötelezettségükre. amikor megvásárolják a tagbélyeget.

Nem egyedül könyveléstechnikai kérdés az sem, hogy nem mindenütt vezetik a pénztár- könyvet. Senki nem kételkedik a bevételek és kiadások hová- fordításában, de már fiatal korban meg kell tanulni, hogy a pénz kezelésénél nem szabad jóhiszeműségre számítani.

A jelenlevő elvtársak önkritikusan szólották az ellenőrzés hibáiról. Arról, hogy ők gyakran meglátogatják az alapszervezeteket, de csak hébe-hóba jut eszükbe megvizsgálni a KISZ anyagi helyzetét, és ezért nincs tudomásuk arról: helyesen vagy helytelenül gazdálkodnak-e a közösség pénzével.

Az értekezleten abban állapodtak meg a KISZ-titkárok, hogy költségvetési tervüket szerényen, takarékosan — természetesen nem szegényesen készítik .el. Vagyis ezentúl is tartanak rendezvényeket, vagy olyan természetű előadásokat, amelyekért belépődíjat kérnek. Arra azonban ügyelnek, hogy nem terveznek olyan kiadásokat, amelyeket nem tudnak saját erőből fedezni. Nem engedik meg azt, hogy a vállalatoktól feleslegesen kérjenek segítséget a szervezetek. Azt is megszüntetik, hogy csak a bevétel kedvéért szervezzenek klubesteket, vagy bálokat a fiatalok. Arra nevelik az ifjúságot, hogy a 'klubesték és a mulatságok a szórakozáson kívül a kulturális fejlődést, a fiatalság nevelését szolgálják. Fokozottabban ellenőrzik majd az alapszervezetek pénzgazdálkodását, a tagdíjak beszedését.

Arra törekszenek, hogy minden kiszistával megértessék: a költségvetés, az anyagiakkal való foglalkozás nem egyszerű számtani feladvány és a KISZ- munkának valamilyen mellékes tevékenysége, hanem mély, alapos, lelkiismeretes munkát igénylő, politikai, erkölcsi feladat.

Ez a helyes út1

Sági Ágnes

DULLES ÁRNYÉKA

A közelmúltban új ,,színmüvet" mutatott be az egyik londoni színház. A szerző amerikai: mi más lehetne a téma, mint a magyarországi ellenforradalom Az angol sajtó liosszabb-rövidebb cikkekben méltatja az „irodalmi* próbálkozást, amelynek nyilvánvaló célja, hogy felszítsa a szocialista Magyarország elleni gyűlöletet. De nemcsak a szándék aljas, hanem a módszer s az eszközök is. Hát várható más ezektől, akik üzleti és politikai tökét igyekeznek kovácsolni a magyar nép két év előtti tragédiájából?

Nézzük mármost, mit írnak erről a londoni lapok;

A Times; „Az ilyen dokumentum-drámáknak az a hibája, hogy bár látszólag tárgyilagosan ábrázolják az eseményeket, nem tudjuk felbecsülni a bizonyítékokat, amelyeket a drámaíró mérlegel.*’

Hát ez a kritika nem éppen dicséret! Amint más lapok megírják, a túlbuzgó szerző nem hagyja beszélni „dokumentumait“, amelyeket feltehetőleg az ENSZ hírhedt ötösbizottságának koholmányaiból merített. Ehelyett a narrátor szerepében maga lép a színpadra és ágál, belemagyaráz, sz-ószátyárkodik. Erre utal különben a Daily Mail-ban megjelent ismertetés is: „Világosan kifimül, hogy a szerző amerikai. Mitt- den egyes állítását szükségtelenül külön is aláhúzza és tételeit végtelen terjengőssé^« gél igyekszik bizonyítani.”

A Daily Herald kritikusa már saját ismertetése címében is kifejezi gyanakvását, írván: „Vajon igazán ez történt Magyarországon?“ A bírálat így végződik: „Az előadás alatt azon töprengtem, vajon csakugyan így történtek-e az események, vagy a szerző ravasz fogása annak érdekében, hogy a darab megfeleljen a céljának?*’

A Scotsmaonn írja: „A darab inkább kalandos rémdráma volt... A színészek játéka kétségbeesettnek tűnt.” Nem érdemes folytatni m idézeteket.

Azt a tényt, hogy a dráma irodalmilag csapnivaló,, kevesebb bizonyítással is elhisz- szük. Az azonban, hogy még Angliában is silánynak tartják politikailag, az mindennél többet mond.

Apropos: nem történt itt valami műhiba? Az ugyanis, hogy a szerző förmedvényét nem színpadra, hanem az ENSZ közgyűlésére szánta Esetleg a mű szerzője nem is Robert Audrey, hanem maga Dulles?...

— andrás —

\ régi bányászsars küzdelmeiről emlékeznek a kéthetes pilisvürösvári sztrájk harmincadik évfos dulúján

a pilisi banynsaok

Közelgő harmincadik évfordulója alkalmából sokszor emlékeznek most a pilisi szénbányákban a héthetes pilisvörös- vári bányászsztrájkra. A régi nagy sztrájk részvevői közül ma már kevesen dolgoznak a bányában, de sokan élnek közülük mint nyugdíjasok a pilisi bányászfalvakban. Most ők is felkeresik a bánya fiatalabb dolgozóit: az évfordulón felidézni előttük a múltbeli nehéz életet, s az elődök hősi küzdelmét.

A pilisi bánya a felszabadulás előtt belga tulajdon volt, s így a bányászok itt szinte kiváltságos helyzetben voltak a többi magyarországi bánya dolgozóihoz képest. De hogy még ez a „kiváltság1’ is mit jelentett, jellemzi, hogy 1928 késő őszén negyvenfilléres órabérért és valami szénjárandóságért kezdtek sztrájkba a bányászok.

Hétheti hősies sztrájk után Pestre indultak, de az első község határában csendőrök verték szét a több

száz bányász és asszony csoportját.

Tizenöttagú küldöttségük végül mégis eljutott a parlamentbe, ahol ígéretet kaptak követeléseik teljesítésére. De a munka felvétele után a bánya- tulajdonosok nemcsak minden ígéretet megszegtek, hanem azonnal el is bocsátották a sztrájk szervezőit. Évek múlva tudtak csak a pilisi bányászok legalább 36 mázsa évi illetményszenet kiharcolni.

A fiatalabbak közül most sokan szinte hitetlenkedve hallgatják a harminc év előtti sztrájk történetét.

Hiszen számukra nemcsak a 8 —9 forintos óránkénti kereset, az évi 58 mázsa illetményszén tűnik természetesnek, hanem például az is, hogy hűségjutalom, fizetett szabadság, nyereségrészesedés, munkaruha és különböző szociális juttatások formájában minden dolgozónak átlagosan 30 százalékkal magasabb a jövedelme, mint amennyit a borítékban kézhez kap. A pilisi szénbánya ma az

ország legkisebb bányái közé tartozik, nem épült mellette új város. De a két bányászfalu, Pilisszentiván és Pilisvörösvár lakóinak élete mégis gyökeresen megváltozott. A bányászon sorra költöznek ki a régi kolónia szűk szoba-konyhás lar kásáiból;

mintegy 120-an építettek eddig állami kölcsönnel 2 —3 szobás, fürdőszobás családi házat, s még többen bővítették, korszerűsítettek régi lakásukat.

A bánya „fürdője“ ezelőtt három zuhanyozóból állt — a fel- szabadulás utáni években két 120—120, tavaly pedig egy 900 személyes fürdő-öltöző épült. Most mindkét faluban van orvosi rendelő, művelődési ház, mozi, Könyvtár — az épületek egy részét a hajdani bányabárók villáiból alakították át, más része újonnan épült.

Pilisvörösváron a közel jövőben nagyszabású gyűlésen emlékeznek meg a harminc év előtti héthetes sztrájkról.

Meghívják erre a sztrájk még életben levő, azóta az ország . más vidékeire vetődött szerve- | zőit is, hogy küzdelmes sorsuk I tapasztalataival példázzák a | fiatalabbak előtt a bányászok | életének nagy változásait.

i Kilencszózfízezer pár hócsizma és hócipő készül a télre

I A nagytétényi Hungária Mű- ! anyag- és Gumigyárban — I ahogyan szakmai nyelven | mondják — „bandosították” a | hócsizmák és hócipők gyártását, vagyis szalagrendszerre | szervezték át a termelést, ami | eddig kizárólag kézi erővel | történt: az alumíniumkapták- ! kai együtt hatkilós súlyt kel- ! lett emelgetniök a cipők és | csizmák megmunkálása köz- ! ben. A szalagszerű termelés | könnyíti a dolgukat, ezenki- ! vül 20 százalékkal növeli a | termelést. Egy szalag már | rendszeresen termel, de még | ebben az évben többet is | üzembe helyeznek.

1 Tavaly 780 000 pár hócsiz- |mát és hócipőt gyártottak az | üzemben, az idén pedig 1910 000 pár készül. Ennek egy | része, a szükségletnek megfe- | lelően, női hócsizma, más- ! része női, férfi és gyermek I hócipő, illetve férfi és női I sárcipő lesz.

HUNKASSZIVVEL

kézzelfogható választ adni. Meg kell hát elégednünk any- nyival, hogy az emberek nagyon akarnak már szabadulni a régi rossztól, az új igazgató meg segít nekik.

S

egít, mint minden másban. Úgy beleilleszkedett ennek a kis kollektívának az életébe, mintha mindig velük lett volna. Nem zengenek dicshimnuszokat róla az emberek, egyszerűen annyit mondanak: jó igazgatónk van. És ez minden dicséretnél szebben beszél.

Azért mégsem lehet egy ilyen nehéz helyzetben levő üzemben csak emberi magatartással népszerűségre szert tenni. Ettől még megmaradnak a bajok. De hát vezetni ment Zsámbékra Nagy Lajos. Azért, hogy segítse az. ottani munkásembereket, hogy a gyerekcipőt minél hamarabb felcserélhessék az újjal. Már építkeznek. Uj gépeket vásárolnak. Nem rendelnek elegendő gombot tőlük, hát mást is gyártanak. Akad más munkalehetőség is, kihasználják. Az embereknek is élni kell.

igen. Élni. Mégpedig jobban, mint eddig. Ez volt az új igazgató második gondolata; a

jobb munkalehetőségek mellé tartalmasabb életet is kell teremteni a dolgozónak. Elgondolkodott. A zsámbékiaknak 30 forintot kell fizetniök a buszra, ha be akarnak menni a fővárosba moziba, vagy színházba. Mit lehet tenni? Ott van a távolbalátó. Vettek hát egy televíziós készüléket és egy rádiót. A községi párt- szervezet helyiségében szerelték fel a készüléket, hogy ne csak az üzem dolgozói, a községbeliek is megnézhessék a műsorokat. Szórakozás közben legalább barátkoznak is. TJiába kérdezzük Nagy Lali jóst, hány ember gond- ját-baját segítette megoldani, amióta az üzemben van, nem tudja megmondani. Annyit tud, hogy szinte naponta kérnek tőle valamit, ő pedig — ha csak módjában áll —, teljesíti a kérést.

Segített a községnek is. Megcsináltatta a bölcsőde kerítését. A járdaépítéshez 200 mázsa cementet vásároltak segítségével. Így kétszer olyan hosszú járdát tudtak rendbe- hozvi, mint amennyit terveztek. De hát azért is van egy üzem, hogy ahol csak tud, segítsen a falu népén.

AZONNAL FELVESZÜNK szobafestő és kőműves szakmunkásokat. valamint férfi segédmunkásokat. Munkásfelvétel: Cegléd. Körösi úti_ ru- haüzem-építkezés. Nagykőrös, konzervgyár-építkezés. Szabad- szállás tisztilakás-építkezés. Kecskemét, Rákóczi, város. 23. E. M. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat.

vzasza Miklós elvtárs, a XV Zsámbéki Gombgyár oárttitkára egyre azon törte a fejét, hogyan lehetne új épüle- 'eket építeni a régi, egészségleien, szűk odúk helyett. Mert nem nevezhetők másnak a rozzant, műhelynek csúfolt helyiségek. Bár a volt tulajdonos szégyenei, mégis kissé pirulva viszik végig bennük a látogatót. Laboratóriumukat nem is merik nevén nevezni, boszorkánykonyhának titulálják. Találó az elnevezés.

Már-már elkeseredett a párttitkár a kilátástalanság miatt, amikor a tavasszal új igazgató érkezett az üzembe, Nagy Lajos elvtárs személyében. Együtt már könnyebben ment a fejtörés. Nagy elvtárs téglagyárat vezetett azelőtt, értette, hogyan kell hozzáfogni az építkezéshez. Méltóan mutatkozott be a dolgozóknak a nagy munka megszervezésével.

Terveztek, gondolkoztak, tárgyaltak itt is, ott is, azután elkezdték a munkát. Negyvenezer forintot kaptak a megyei tanácstól. Igaz, hogy a két 25 méter hosszú és 8—S méter széles új épület és fl kettő közé húzódó üvegtető négyszázezerből telnék csak ki, de mit meg nem lehet oldani munkásszívvel, tenniaka- rással? Hiába kérdezik őket hogyan csinálják, nem tudnak

Nem csoda hát, hogy Zsám- békon szeretik az üzem új igazgatóját. Az sem valami különlegesség, hogy ő ilyen ember. Lehetne-e más az egykori téglaégető munkás nyolc gyermeke közül az egyik, aki maga is tízéves korától gyárban dolgozott? Jól emlékszik még a Gajdóczky-féle gyöngyösi téglagyár egykori hajcsár ának, a „koronázatlan császárnak” Simon Györgynek a kegyetlenkedéseire. Ennek az embernek a keze alatt töltötte fiatal éveit, akinek az volt minden törekvése, hogy télen jól eladósítsa a munkást, hogy majd a következő nyári szezonban úgy bánjon vele, ahogy tetszik neki.

Munkás volt ez az ember, ma pedig olyan igazgató, mintha világéletében az lett volna. Nem szégyell- tanulni, sőt kötelességének tartja, hogy minél többet magáévá tegyen a tudományokból. Az emberekkel pedig úgy bánik, ahogy szerette volna, hogy vele bánjanak annak idején, amikor még ő is szerszámmal a kezében dolgozott.

Nem valamiféle különleges tulajdonságokkal felruházott ember Nagy Lajos. Egy a sok becsületes munkásvezető közül.

Farkas István