Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-02 / 232. szám

«f EC. Adrian 1958. OKTÓBER 2. CSÜTÖRTÖK A KPTDSZ és a SZÜVOSZ rendezésében a szakszervezet és^ a MESZÖV-ök kulturális előadói szerdán megtárgyal­ták az MSZMP művelődési irányelveit. Az értekezlet rész- , vevői megvitatták a föld- művesszövetikezetek és a szakszervezet ezzel kapcsolatos feladatait ülést tartott ai Országos Gyermek­es Ifjúságvédelmi Tanács Az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács dr. Miinnich Ferenc elnökletével szerdán ülést tartott a Parla­mentben. Megvitatták a Gyer­mek- és Ifjúságvédelmi Ta­nács működési szabályzatát és *— a Művelődésügyi Miniszté­rium kérésére — a gyámügyi munka megjavítására vonat­kozó javaslatokat. Érdekes napmegfigyelések Egy észak-kaukázusi magas­hegyi tudományos kutató­állomás érdekes megfigyelése­ket végzett a napkorona szín­kép elemzésével kapcsolat­ban. Korábban ugyanis a tu­dósok azt gondolták, hogy a napkorona millió fokot elérő hőmérséklete lehetetlenné te­szi a héliumgáz foszforeszká- lását. Most azonban kiderült, hogy rövid időközökben meg­figyelhető a hélium fénye is. Mindez arra enged következ­tetni, hogy a napkorona össze­tétele sokkal bonyolultabb, mint ahogyan a tudósok ed­dig hitték. KÖZLEKEDÉSI REJTELMEK I g—j-CJ-.ilm, Színház., Jró dalom 14975 évi börtönbüntetés A világ leghosszabb börtön- büntetését Nyugat-Németor- szágban mondották ki. 1927- ben a mainzi bíróság adócsa­lásért 82 millió márka bünte­tésre ítélte Nolding serfőzőt. A bíróság ítéletében megje­gyezte, hogy a pénzbüntetést börtönbüntetéssel meg lehet váltani, mégpedig olyképpen, hogy 15 márka egy napnak fe­lel meg. A serfőzönek ilyen alapon 14 975 évig kellene ül­nie — ha nem fizette volna ki a büntetést. MULO EVEK ^és maradandó művrs/í élmények ^ Kiáliítást rendez a Tanácsköztársaság iratanyagából a Pest megyei Levéltár A Pest megyei Levéltárban megkezdték a Tanácsköztár­saság több ezer darabból álló megyei iratanyagának tudomá­nyos feldolgozását. Ezzel a munkával párhuzamosan vázlato­san összeállítják az első magyarországi proletárdiktatúra hiva­taltörténetét, vagyis a direktóriumok és más megyei hivatali intézmények, szervezeti, működési rendjét is. A legérdekesebb okmányokból a Pest megyei Levéltár kiállítást rendez a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulójára. SZÉP ERNŐ Ö t évvel ezelőtt, 1953. Októ­ber 2-án halt meg Szép Er­nő, az első világháború előtti és utáni korszák irodalmának egyik nagy tehetségű és min­dig egyéni hangon megnyilat­kozó alakja. A Nyugat Nem­zedékéhez tartozó stílusroman­tikus volt, versei és prózája a gyermekiesség ideálja felé sii- lizálódtak. „Célja — írta róla Szerb Antal —, hogy a világot úgy lássa és úgy vetítse visz- sza, mintha mindent előre látna, a lélek szemével, sémák­tól, konvencióktól mentesen" Verseiben egyszerű hangon, a szavak és szólamok finom muzsikájával énekelte a gyer­mekkor hangulatait, amint azok a felnőtt ember emlékei­nek világában tükröződnek. Olvasóit meghatották tiszta, lágy hangjai, képeinek friss eredetisége, nyelvének halk, bájos csengése. Űj hangú költő volt új meglátásokkal és új mon­danivalóval. Egyik legszebb színe annak a szivárvány­nak, amely a megújuló magyar lírát beragyogta. Ver­sei tiszta művészi élményt je­lentettek, de elbeszélő művei­vel, regényeivel, finom tónusú novelláival is számottevő he­lyet vívott ki magának iro­dalmi életünkben. Lila akác című regénye az egyik legna­gyobb könyvsiker volt. A kö­zönség szívesen fogadta szín­műveit is. Az egyszeri királyfi. <4 patika és A május halk mesehangulatot varázsolt a budapesti színpadókra. 1884-ben született Huszton, ahonnan magával hozta Buda­pestre a Kárpátok vidékének, a fenyőőserdők világának me- semotívumaít. Szerényen élt, csöndes visszavonultságában álmodta meg művészi alkotá­sait. Hatvankilenc éves korá­ban halt meg. Halálának évfordulója alkal­mából a legméltóbb emléke­zésképpen közöljük Juhász Gyula 1929-ben hozzá írt ver­sét, amely talán a legszebben érzékelteti Szép Ernő költésze­tének finom, szépségeit: JÓ SZÓ (Szép Ernőnek) Meleg a hangod, mint a friss kenyér És színes, mint a felhők esti égen. Ügy andalogsz az élet titkain, E szép pokol látványán, mint magányos, Szomorú őz egy őszi parkban, Mikor az élet beesteledik. A legmélyebb bánat bakacsin éjén. Olvassa versed és testvéri, gyöngéd, Üdvözletét, mint fonnyadt levelet Küldi neked a búsuló Juhász. 160-180 millió forint külföldi bútorra A behozatal fokozásával is enyhül a bútorhiány Az újonnan házasulókon kí­vül is mind több az olyan csa­lád, amely bútort akar vásá­rolni. A közismert bútor­hiányt a hazai gyárak egyelő­re nem tudják megszüntetni termelésük fokozásával sem, s így még az elkövetkező évek­ben is szükség lesz az import­ra. Már az idén is sokat eny­hített a hiányon, hogy külföldről jelentős összege­kért vásároltunk bútoro­kat: a legtöbbet a Német Demokra­tikus Köztársaságból. A mint­egy százmillió forint értékben megrendelt bútornak eddig kö­rülbelül 80 százaléka meg is érkezett. A modern német há-_ lószoba berendezésekkel a vá | sárlók már találkozhattak azf üzletekben. Csehszlovákiában négy-» \ venmillió forint értékű | bútort kötöttünk le ebben | az évben és a háromnn- | gyed részét már ennek is | leszállították. A zöme háló-, lakószoba ési AZONNAL FELVESZÜNK szobafestő és kőműves szakmunkásokat továbbá férfi segédmunká­sokat és kubikosokat. É. M. Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat, Kecskemét, Rákóczi város 23. szám. Múló évek“ két fiatal főszereplője konyhaberendezés, de érkezik! kombinált szekrény, egyedül-! álló kisbútor, asztal, szék, gyér- \ mekágy és más lakberendezési | tárgy, például csillár is. Ju-! goszláviából is rendeltünk bú j torokat. A szállítást mosi j kezdték meg. Innen a háló-! szoba- és konyhagarnitúrákon i kívül kombinált szekrények Uj érkeznek. Az illetékes szervek úgy j döntöttek, hogy a jövő évben még az idei­nél is több bútort importá­lunk. A külföldről beszerzendő bú-! torok értéke előreláthatólan \ 160—180 millió forintot teszi majd ki. Néhány héttel ezelőtt, augusztus 16-án, Közlekedési rejtelmek című cikkünkben elpanaszoltuk, hogy Abonyt, Pest megye egyik legnagyobb községét, milyen nehezen megközelíthető messzeségbe távolítja el Budapesttől, a megye és az ország központjá­tól, a vasúti menetrend. Pon­tos adatokkal alátámasztott, tárgyilagos hangon megírt cik­künk egyetlen, mégpedig vi­tathatatlanul közérdekű célja az volt, hogy a kérdésre fel­figyeljenek az illetékesek, és ha lehet, valahogyan segítse­nek ezen az áldatlan helyze­ten. A Közlekedés és Posta­ügyi Minisztérium I. Vas út­ügyi Főosztálya azonban úgy látszik, mást érzett ki belőle. Cikkünk megjelenése után négy héttel, szeptember 10-én terjedelmes levélben reflektált jó szándékú Írásunkra. A töb­bi között megállapítja, hogy a menetrend szerint az Abony- ba utazók száméra naponta oda és vissza két pár sze­mélyvonat és egy pár gyors­vonat áll rendelkezésre, to­vábbá Cegléden történő át­szállással naponta egy pár vo­natnál van közvetlen csatlako­zás. Közli a Budapestről reg­gel 6 óra 7 perckor, valamint az Abonyból visszafelé 14.30 órakor induló vonat menet­rendi adatait, amelyekre mi is mint egyetlen, úgy-ameny- nyire reális lehetőségre hivat­koztunk. Ezután kifogásolja azt a megállapításunkat, hogy nagy türelemre van szükség a menetrend-könyv hieroglifa­szerű jeleinek megfejtéséhez, majd így folytatja: „Vélemé­nyünk szerint a cikk írójának bírálatából hiányzik a tárgyi­lagosság, megállapításai nem építő jellegűek, hanem kizáró­lag egyéni érdeket képvisel­nek. Sajnálatos körülmény, hogy a cikk írója nem veszi tudomásul, hogy a vasút az egész dolgozó népé és ennek megfelelően a személyszállító vonatok az •utazóközönség többségének megfelelő időben közlekednek, tehát nem indo­kolt az a megállapítás, mely szerint »-a gyorsvonatok nem méltóztatnak megállni Abony- ban, hanem nagyúri gőggel el­suhannak«. Az Abonyban át­haladó gyorsvonatok nemzet­közi forgalmat bonyolítanak le... ezért középállomáson való megállításuk semmikéD- pen sem volna helyes." Kissé furcsán hangzik ez a cáfolat, amely teljes egészében elismeri, hogy a gyorsvonatok valóban nem méltatják meg­állásra Abonyt. Hogy miért ilyen büszkék, az magán a té­nyen mit sem változtat. A levél utolsó szakasza az eléggé ismert recept szerint készült. Lényege az. hogy szép és okos. csak már kissé elkop­tatott szavakkal elismeri a bí­rálat mindenkit megillető jo­gát, azonban — teszi hozzá —: „o vasúti üzem komolysága- val össze nem egyeztethető, a valóságnak nem megfelelő és minden tárgyilagosságot nél­külöző bírálat véleményünk szerint nem segíti elő sem a közlekedés megjavítását, sem pedig a Pest megyei Hírlap színvonalának emelését.” Ezt a levelet minden való­színűség szerint az a mély meggyőződés diktálta, hogy o Pest megyei Hírlapban közölt panasz holmi kéjutazó ma­gánzó teljesen egyéni jellegű bánatának vagy bosszúságé­nak adott hangot. Megnyug­tatjuk a kissé szabadon fogal­mazott levél megszerkesztőjét. hogy a Pest megyei Hírlap munkatársa hivatalosan, köz­érdekből utazott Abonyba és esze ágában sem lett volna nyilvánosan hangot adni a le­hetetlen közlekedési viszonyok miatt érzett egyéni bosszúsá­gának, ha az arra legilletéke­sebb abonyiak, nevezetesen » községi tanács végrehajtó bi­zottságának vezetői is, nem 'hívták volna nyomatékosan fel a figyelmét arra a mostoha sorsra, amelyre a vasúti me netrend kárhoztatja községü­ket és amelyben Abony egyik legsúlyosabb, fejlődését igen nagy mértékben gátló sérelmét látják. Hogy mennyire igazuk, van az abonyiaknak, azt a legdön­tőbben a vasút hivatalos nyá­ri menetrendje igazolja. A menetrend szerint közvetlen személyvonat a Nyugati-pá­lyaudvarról reggel 6,07 órakor indul és 8,32-kor érkezik Abonyba. Ezenkívül indul még egy "közvetlen személyvo­nat, de csak későn este, 21,43 órakor és 23,39-kor éri el Abonyt. Ezt tehát bajosan ve­hetik igénybe azok, akiknek a nappali órákban van elintéz­nivalójuk Abonyban. Igaz, van még egy vonat, a 734/b.| számú, amely délután 2,43 j órakor indul Budapestről és | amelyről Cegléden át leheti szállni az onnan 5,15 órakori üdülő 2746-os abonyi vonatra,! de a rovat fejében felfedezhe-l tő „hieroglifa” megfejtése után [ kiderül róla, hogy kizárólag \ szombati napokon közlekedik.! Már most hogyan állunk al gyorsvonatokkal? A Nyugati-1 pályaudvarról feltűnően sok, 1 nem kevesebb, mint nyolc | olyan gyorsvonat indul, amely | érinti Abonyt Indulási ide-| jük: 7,22; 9,50; 17,02; 12,00 (ez| csak hétfőn közlekedik); 17,201 (ez pedig csak pénteken);! 18,00; 18,50; 23,50. A nyolc 1 gyorsvonat közül azonban 1 csak egyetlenegy, a 18 órakori induló áll meg Abonyban, ,a| többi bizony akár nagyúri 1 gőggel, akár előkelő közöny-1 nyel, de megállás nélkül su-1 han el az abonyi állomás mel-1 lett. | Ezekből a tárgyilagos | és hivatalos adatokból meg-1 állapítható, hogy a panasz tel- f jesen jogos. Hiszen aki pesti-1 nek dolga akad, hivatalos, 1 közérdekű dolga a fővárostól | alig 89 kilométer távolságra 1 fekvő és több mint 20 ezer lé-1 lekszámú Abonyban, mint | ahogyan például a Pest me-| gyei Tanács nagyon sokféle | szervének, vagy más államha-| talmi szervek képviselőinek, 1 az Abonyban tanító és odaf bejáró pedagógusoknak, az | ott dolgozó munkásoknak, al most megnyitott új gimnázium f bejáró vidéki diákjainak, fő-1 leg a délelőtti, a nappali órák-1 ban akad dolguk, egyedül és | kizárólag a reggel 6 óra után | néhány perccel induló vonat-1 ra kapaszkodhatnak fel. Hal úgy alakul Abonyban az el-l foglaltságuk, hogy délután 2Í óráig nem végezhetnek vele, 1 kénytelenek késő estig ottros-1 tokolni, hogy visszajuthassa-1 nak, mert az egyetlen vissza-1 útra igénybe vehető közvetlen-f személyvonat fél 3 órakor in-| dúl Abonyból. Az egyetlen | gyorsvonat viszont, amely I Abonyban megáll, 18,40 óra-1 kor indul. Van egy csatlako-| zóvonat is, de ez csak 19,17-1 kor indul Abonyból és róla 1 az utas Cegléden a 21,08 óra-| kor induló gyorsra szállhat át. 1 Ezek a hivatalos menetren-l di adatok nem szorulnak sem-1 mi további kommentárra. El-1 lenben felvetik a kérdést: tu-f lajdonképpen mit akar cá-i folni és mit cáfolt meg leve-1 lében a vasúti fnipaT-cfn+ricácr? = I IT'S kezdetben vala az élő- I -Íj kép. I A Lumiére-testvérek 1895- I ben megszerkesztették a moz- \ gást megörökítő készüléket, és \ a csodálkozó nézők szeme elé \ varázsolták vele a pöfögő \ mozdonyt, a sétáló embert, a l legelésző gulyát, a városi ut- | ca forgatagát. Mozgó képeket \ vetítettek a feliér vászonra, | minden művészi igény nélkül. } És következett a némafilm. I Eleinte rövid, bárgyú törté- \ netkéket, kacagtató burlesz- j keket forgattak és vetítettek, \ majd a dán Nordisk vállalat \ legyártotta az első hosszabb i filmjátékot. Ez 1900 táján tör- | tént. Azután néhány művész j felfedezte a filmben rejtezke- \ dő művészi lehetőségeket, az \ amerikai Griffith, az angol I Chaplin, a szovjet Pudovkin, a \ magyar Balázs Béla kidolgozta \ a némafilm esztétikáját, és I elkészítette azokat a némafil- j meiket, ahol megszólalt a \ kép — ha nem is szavakkal, \ de a saját nyelvén. A képek ; beszéde, a képszerűség élet- i eleme volt a némafilmnek. És elérkezett a technika ha- \ ladásával a hangosfilm, majd \ a beszélőfilm korszaka. Kényelmes időszak volt ez. \ Feleslegessé vált az az igye- \ kezet, amellyel a nagy néma- i film-rendezők beszédre bírták ia hallgatag képeket. Megszó- j latiak — most már hallható \ szavakkal — a filmszereplők, \ nem kellett már kutatni a ! minél kifejezőbb képek, ha- \ tások, szimbólumaik, montá- \ zsok után; amit a. kép nem fe- ; jezett ki, elmondták, és ezzel : együtt filmszerűtlenné lett a filmek java része. Elveszett — már-már úgy tűnt, végképp elveszett ‘— Pudovkin nagyszerű öröksége. És napjainkban éljük a szov­jet filmművészet reneszánszát, azt a korszakot, amikor a filmművészet visszaadja a ké­peknek, a képszimbólumoknak a fő helyet, és a beszédet csak mint a képhatások ki­egészítőjét alkalmazza, nem pedig a képszimbólumokat he­lyettesíti a hanggal. A „Szállnak a darvak” és még néhány kiemelkedően nagy szovjet filmalkotás után újabb, csodálatosan szép mű kerül a magyar moziközönség élé: a „Múló évek". Szimfónia ez a film: a ké­pek szimfóniája. Mint ahogyan egy jól kéz­ben tartott zenekarban har­monikusan simul egymáshoz a vonósok, fúvósok és ütőhang­szerek dallama, ebben a filmben is tökéletesen egybe­cseng a képek, hangok és a zene ritmusa, mondanivalója. A prím azonban ezen belül a loépeké. Szavaik nélkül beszélnek a képek: Egy ház, azon belül három család életét 1935-től 1950-ig mutatja be a film- A központ: a Davidov-familia, apa, anya és három gyermek. Amikor beköltöznek új lakásukba, fel­szeg élik a falra az apa és az anya fotográfiáját. A felve­vőgép lencséje néhány másod­percre megpihen a fényképe­ken, hogy még háromszor visszatérjen oda. Először, hogy a házastársi hűséget szimboli­zálja vele a rendező; másod­• szór, amikor a Honvédő Há­borúba induló férj búcsúzik ■ élettársától; és harmadszor, ■ amikor megjön a szörnyű érte- ; sités . . . Ugyanazzal a motívummal, I ugyanazzal a két falra aggatott : fotográfiával négyféle mon- dnivalót szólaltat meg a ren- : dsző, annyira közérthetően, hogy — például a harmadik és negyedik visszatérésnél — könny szökik a nézők sze­mébe. És a negyedik pillantás a családi képre — még többet is mond. A képek lassan, nagyon lassan áttünnek a győzelmi ünneplés kavargásába. Ünne­pel, örömmámorban úszik a város. Győzelem! Győzelem! Fiatal katonát dobálnak társai az égnek (csodálatos felvétel! alulról fényképezik, úgy, hogy a felszálló harcos látszólag a háttérben magasodó torony fö­lé emelkedik), harsog a har­monika, virágeső hull a győz­tesekre ... Az egymásbatűnő két kép­montázs azt mondja: a győ­zelmet nem olcsón kaptuk. Be­csületes, dolgos, családjukat szerető férfiakat ölt meg az el­lenség, gyászoló családok, hősi halottak, nagy-nagy nélkülözé­sek árán szerezhettük csak meg a győzelmet és a békét — vigyázzatok hát reá! A mondanivaló igazsága, az élet kendőzetlen ábrázolása, a szocializmus igazába vetett mélységes bizodalom jellemzik ezt a filmet. A művészi eszkö­zök, a képek szimbolikája csak hangsúlyozza a mondani­valót, igaz formában juttatja kifejezésre mindazt, amit a forgatókönyv írója el akart mondani. És ezt úgy teszi, hogy bátran , egymásnak ereszti a szenvedé­lyeket. A film minden egyes akció­ját ez az érzelmi ellenpontozás (hogy megmaradjunk a szim­fónia-hasonlatnál) teszi túlfű­tötté. Csak egy jellemző példa: Összetörtén, magába roskad- tan ül a fiatal geológus, akit elhagyott a felesége. Mögötte tisztelője és aktív követője, csaknem azt mondhatnánk: lelki gyermeke, arról beszél, hogy az iskolában dönteniük kellett, kit választanak dolgo­zatuk hőséül. Két megadott nagy férfi vagy egy általuk is­mert élő hős között lehetett válogatniok. O legszívesebben a geológusról írt volna, de félt, hogy a többiek nem értik meg. „Igen, az nagyon fontos, hogy megértsék az embert!” —> mondja a geológus, válaszolva a fiúnak, de önmagának is. És a néző, aki a kétféle érzés for­gószelébe került, részese lesz mindannak, ami a vásznon „történik“, a film hőseivel él, lélegzik, nem tud szabadulni a viharzó szenvedélyek hatása alól. Nem tud szabadulni — ha megérti a filmet. Mert — és ezért a hosszúra- nyúlt bevezető—, a mi közön­ségünk bizony elszokott már attól, hogy a hangosfilmben a képek beszédéé legyen a fő­szerep. És bár a neorealista fil­mek, a Szállnak a darvak si­kere bizonyítja: ilyen műveket vár a néző — a közönség nehe­zen érti meg a képek bonyo­lultabb szimbolikáját, a „ké­nyelmes” esztendők után. És mégis: ezeké a filmeké a jövő, mert ezek az igazi fil­mek. Az ízlés nevelhető, javítható. A muzsikus eszköze: a zenei hang. A színészé: az élőszó. A szobrászé az agyag vagy a kő. A festőé: a színek szivárványa. A filmművészet eszköze: elő­ször a kép, másodszor a kép, és harmadszor is a kép. Csak azután következhetik a hang, a muzsika és az egyéb hatások. „Megadatott nekünk — írja Pudovkin a filmművészetről —, hogy a világot minden fé­nyével és árnyékával egy új művészeti formába ültessük át...“ De ehhez sok-sok ilyen és még jobb, ,még filmszerűbb filmet kell alkotni és bemutat­ni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom