Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-12 / 241. szám

1958. OKTÓBER 12. VASÁRNAP ^/Cirlap 3 Közös erővel biztos a győzelem Meghirdették a IV. országos tejtermelési versenyt A Földművelésügyi Minisz­térium, az elmúlt évihez ha­sonló feltételekkel, az 1958— 59-es gazdasági évre meghir­dette a IV. országos tejterme­lési versenyt. A versenyre ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek és egyénileg dol­gozó parasztok, a múlt évihez hasonló módon, a megyei törzs­könyvi felügyelőségeknél je­lentkezhetnek. 'uiiitüiiiiifimimiimiiiimmiuiuiiimiuiutumumuuiiu' A zetorvezetés nem szórakozás! Zúgás, morajlás és sűrű por- \ felleget kavarva repül el vala- j ml az ember szeme előtt. Senki ; nem találná ki, mi lehet az. A: domonyiak azonban — sajnos \ — tudják! Azóta, amióta Bagón j gépállomás van, s zetorosok j közlekednek pótkocsival. Ele- ] inte tetszett is a lakosságnak. \ ez a szomszédság. De amióta j a motorvezetők sportot űznek j a vontatásból, nincs nyugalom. I Minden napra jut elgázolt; baromfi, A traktorosok csak i nevetnek a panasztevőkön: háti már ez is baj? Nemhogy örtil-j nének a váratlan csirkepapri- j kásnak! A múlt héten azonban komo- \ lyabb baj is történt. Az út kö-j zepén őszhajú idős bácsi veze- \ tett kötőféken egy formás, j szép csikót. Egyszer csak fel- i hallatszott a jólismert dübör- ; gés s mielőtt még lélegzetet is j lehetett volna venni, a zetoros j világcsúcsot javítva, már ott \ dübörgött a bácsi mellett. Ami ezután történt, vérlázftó \ volt. A csikó megvadult. Magá- l val rántotta a bácsit, ráugrott, | majd a kötőféket elszakítva, j elszáguldott. Az emberek oda- j rohantak, integettek a trakio- \ rosnak. Az azonban ültőhelyé- i bői megemelkedve hátranézett, ' s amikor látta, milyen bajt j okozott, még nagyobb sebes­ségre kapcsolt s eltűnt a por- ; fellegben. A bácsi nem kiabált, i nem átkozod ott, csak összegör- i nyedve állt és poros barna ar- i cán hangtalanul gördültek a: könnyek. Jó lenne, ha a gépállomás ! vezetői kioktatnák a dolgozó- ; : kát arra. hogy a zetorvezetés j ; munka, nem pedig szórakozás,; I amit más emberek kárára űz- ; : nek. Csernyi Magda \ ' levelező ­Mennyi meglepetésben volt részük mostanában a párt- szervezeteknek! Hány köz­ségben ismételték azt a mon­datot: „nem is vártuk, hogy ennyien jelentkezzenek tár­sadalmi munlcára!” Volt olycn pártszervezet, ahol egy estén százan is kopogtattak. Az agi- tációs tanfolyamokon is 60- kan vettek részt. Mendén például 160, Üllőn 130, Úri­ban 50 dolgozó jelent meg. És ami a legfőbb: az agitátorok­nak több mint fele pártonkí- vüli. A tanácstagi jelölőgyűlések is csaknem mindenütt népe­sek. Lóréven majdnem az egész falu ott volt az ország- gyűlési képviselő jelölésénél. Hallottam már olyan gyű­lésről, amely a heves vita miatt az éjszakába nyúlt. Párt­tagok, pártonkívüliek tevé­kenykednek azért, hogy a legjobbakat, a legrátermetteb­beket válassza majd meg a lakosság. A cselekvőkészség, a lázas munka ma nemcsak a pártta­gokat jellemzi. A pártonkívii- liek is ott vannak az „élet sű­rűjében”. Szívesen segitenek. Ha nem is értenek mindennel egyet a pórt politikájában, a lényegesben, a szocializmus építésében együtt haladnak velünk. Ez az összefogás, a pártonkívüliekkel való szoro­sabb viszony a pártszervezetek sokoldalú, helyes politikai munkája eredményeként jö­hetett létre. Azért, mert eze­ken a helyeken nem formáli­san értelmezték azt az elvet, hogy feladatainkat csak együt­tesen, a kölcsönös bizalom légkörében, egymás segítésé­vel oldhatjuk meg. Ezt a helyes elvet azonban nem mindenütt értették meg és váltják valóra. Egyes pártvezeíőségek olyan néze­teket hangoztatnak: „Elegen vagyunk mi”, „győzzük ma­gunk is”. Akadt olyan párt- szervezet, ahol csak a tö- niegszervezetek vezetőit hív­ták meg a pártonkívüliekkel közös taggyűlésre. Eleinte Szi- getcsépen, Vecsésen, Úriban (később már változtattak raj­ta!) nem is hívtak pártonkívü- lieket. Sok községben a párttagok­ból zárt, elszigetelt csoporto­kat alakítanak és úgy kép­zelik, hogy eredményes lesz munkájuk, ha kirekesztik a társadalmi életből a pártonkí- vülieket, de azért értekezlete­ken, gyűléseken egyre hangozj tátják: javítani kell a tömeg- kapcsolatot! De hogyan? Hát nem az a legjobb alka­lom, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az emberek, ami­kor az ország valamennyi hon­polgárára közös harc vár? Pártállásra való tekintet nél­kül? Tévednek azok az elv­társak, akik úgy képzelik, hogy siker koronázza munká­jukat, ha csak kizárólag párt­tagokra építenek. Hiába kép­visel nagy erőt a kommunis­ták csapata, a pártonkívüliek- től elszakítva nem tud létez­ni. Ha nem igénylik a párton­kívüliek támogatását, nem kö­zelednek feléjük — a pártta­gok minden erőfeszítése kár­ba vész. A választás az egész nép ügye, s nem a néhány száz­ezer kommunistáé. De csak úgy válik valóban társadalmi üggyé, ha valamennyi réteg kiveszi részét a munkából. Az elzárkózó, maguktól min­denkit távoltartó kommunis­ták talán attól félnek, hogy a pártonkívüliek nem értenek velünk mindenben egyet? Bizonyos dolgokban eltér a véleményük? Egy részük eset­leg nem érti meg a marxiz­must? De kívánhatjuk-e min­denkitől, hogy marxista le­legyen? Túl egyszerű lenne így az élet! Vitatkozás, felvilá­gosítás nélkül soha nem érhe­tünk el célt. Soha olyan nagyszerű alka­lom nem kínálkozott a meg­győzésre, a pártonkívüliekkel való kapcsolat szorosabbra fűzésére, mint éppen nap­jainkban, amikor számbavesz- szük, összegezzük népi demok­ráciánk eredményeit és új feladatok elvégzésére sora­koztatjuk fel a dolgozókat! Amikor a pártonkívüliek egyetértenek a kormány és a párt politikájával, helyeslik intézkedéseit! Amikor nagy feladatra — tanácsválasztásra — készülünk és a pártonkívü­liek ezrei önként jelentkeznek segítségünkre! Fogadjuk bizalommal köze­ledésüket, és éljünk azzal a lehetőséggel, hogy minél több pártonkívüli vegyen részt a választási munkában. Köze­ledjünk hozzájuk, hívjuk őket, mert közös erővel, az ő támo­gatásukkal biztos győzelemre számíthatunk. Sági Ágnes OLYAN, MINT A TÖBBIEK sorozatgyártását kezdték meg a Balatonfüredi Hajógyárban A Balatonfüredi Hajógyár sporthajó üzemében évek óta kísérleteznek műanyagtestű vitorláshajók építésével. Több műanyagfajtát próbáltak ki, míg végre sikerült megtalálni a megfelelő minőségű mű­anyagot, amely könnyebb a fá­nál, jól tartja a csavarokat és élettartama a falemeznél hosz- szabb. A sikeres kísérletek után az üzemben megkezdték a műanyagtestű vitorláshajók sorozatgyártását. A nemzet­közi versenyek, az olimpiai futamok hajóosztályaiban in­duló Star és Finn dinghi típu­sokból már elkészült az első példány. A karcsútestű hajók többórás sikeres próbautat fu­tottak a Balatonon, Turjánszky Mi­hály 36 éves mű­vezetőt képvise­lőnek jelölték. A Csepel autógyá­riak határoztak így. Sokan isme­rik. Ki a satupad mellől, ki a sze­mináriumokról. De sokan talál­kozhattak vele röplabdameccsen is. Két embernek is dicséretére vál­na az a munka, amit ő egymaga magára vállal. Az autógyárban a „törzstagok” közé tartozik. Ki­lencedik évét tölti Szigethal­mon. Volt már le­mezlakatos, sze­mélyzeti elő­adó, függetlení­tett pártmunkás, művezető, de mindig megőriz­te közvetlen, egyenes, őszinte természetét. Erről beszél­nek Turjánszky Mihály műhe­lyének munkásai is. Szerelik ben­ne, hogy min­denkinek a sze­mébe mondja vé­leményét. S be­csülik azért, mert jó szakmunkás. Az élete? Úgy nőtt fel, mint ahogy a szegények közül sokan. Magányos édesanyja varrás­ból tartotta fenn a családot. Mi­kor aztán a laka­tos szakmából fel­szabadult, attól kezdve már ő viselte gondját édesanyjának. Még azután is, ami­kor megnősült és gyermekei szü­lettek. Pedig ha vásárol, — négy pár cipőről, kis- ruháról, télika­bátról kell gon­doskodnia. Há­rom fiú és egy leány teszi né­pessé az autóvá­rosi kétszobás lakást. Egyetlen baj van: kevés ideje jut a gyermekekhez. Rendszerint este van, amikor ha­zatér. Taggyűlé­sek, értekezletek váltakozása, egy- szer-egyszer röp­labdameccs ... Es néha jólesik a gyár 'melletti if­júsági házba is betérni a műhely­beliekkel. Beszélgetés köz­ben elmondja, hogy felesége is dolgozik. Kette­jük keresetéből jól élnek, még kis telekre is fél­retettek. — De ezt már igazán nem érdemes megírni — mond­ja. — És tulaj­donképpen sem­mit sem kellene elmondani róla, hiszen csak olyan ő, mint a többiek. B. Kőszegi Ibolya JÓ TERMÉST ADOTT a kukorica a túrái Galgamenti Termelőszövetkezetben Most kerül fedél alá a betakarított termés. A tárolás munkáját teljesen gépesítve végzik. BELPOLITIKAI KRÓNIKA A hét eseményei (hűen tükrözik a belpolitikai élet je­lentős fellendülését. Hiába, nagy dolog, hogy választá­sokra készül az ország, s ha — szerencsére nem is indul mindenféle kampány a vá­lasztás „tudatosítására”, mint az elmúlt években, az esemé­nyek, az emberek fokozott aktivitása példázza azt, hogy nem felszíniekben, hanem tar­talmiakban folyik az előké­szület. Szerte az országban jelölő- gyűlések ezrei zajlanak. Helyi, járási, városi, megyei tanácsta­gokat, országgyűlési képvise­lőket jelölnek, s örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy igen sok helyen ismét azokat, akik ed­dig is betöltötték ezt a meg­tisztelő megbízatást. Bizony­sága ez annak, hogy az ellen- forradalom által oly sokat szidott tanácsrendszer, az ócsárolt tanácstagok jó része becsülettel elvégezte munká­ját, eleget tett a bizalom adta kötelességeknek. A jelölőgyű­lések aktívsága pedig annak bizonysága, hogy az embereik többsége ma már mennyire magáénak érzi az ország gond­ját, a vezetés gondját is, s mennyire törődik azzal: kik képviselik őt a különböző szervekben, olyan-e, aki meg­felelően képviseli az ő és dolgozó társai érdekeit. A héten közszemlére kerül­tek az ideiglenes választási névjegyzékek. Hatalmas lista ez, ha összeragasztanánk, igencsak végigárné az or­szágot. Bezzeg kurta papír volt Horthyék Magyarorszá­gán! A nép nem szólhatott be­le az urak dolgába. S aki voksát adhatta, az is ho­gyan? Nyíltan, kortesvezetés­sel, csendőrszuronnyal kísér­ten. S még olyat, hogy mun­kás- vagy parasztember üljön be az urak közé! Most meg egy úr se! De hát kinek is hiány­zik? Szó esett1 a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának ülésén is a választásokról. Örömmel állapíthattuk meg a tavalyi s az idei esztendőben, is. hogy a Hazafias Népfront mindin'kább betölti feladatát. Nagy dolog az, hogy kialakul, s napról napra fejlődik, erő­södik az igaz hazafiak olyan arcvonala, amelyben részvevők között, lehet vita, s egyet nem értés ebben vagy abban, de a legfontosabban egyetértenek: népünknek a szocializmus út­ján kell haladnia, csakis így biztosíthatja boldogabb jövő­jét. A választások ismét nagy feladatokat rónak a Hazafias Népfrontra. Munkája fő szempontját találóan jellemez­te Kádár elvtárs az országos tanács ülésén elmondott felszó­lalásában, amikor arról be­szélt, hogy jelentősen előrelép­tünk azon az úton, hogy ne parancsszóval vezessük a pártonkívülieket, hanem a meggyőző szó erejével. A megértés sokkal, de sokkal eredményesebb, mint az uta- sít.gatás. S ebben előrelépni: nagy dolog! Nagy eredménye­ket biztosító dolog! Az országos tanács ülésén sok szó esett arról is: nem­csak a jelöltekre, hanem a párt és a kormány eddigi politiká­jára is szavaznak az emberek a választásokon. Helyeslik-e, vagy elvetik ezt a politikát A próba elé bátran állhat a párt és a kormány. A tettek garmada becsületes, őszinte, a tömegek érdekeit szem előtt tartó politikát bizonyit. S az ilyen politikának hitele van az emberek előtt. Ezért nem két­séges. hogy a választás jóvá­hagyja ezt a politikát. Jelentős megállapodás ke­rült nyilvánosságra a héten. Hazánk Csehszlovákiával kö­tött megállapodást dunai vízi- erőművek építésére. Testvér a testvéren szívesen segít. Közös összefogásban nagyobb erő rej­lik. A megállapodás is ezt ta­núsítja. A vízierőművek meg­építése — az első Nagymaros­nál —, nemcsak jobb energia- ellátást biztosít, hanem jelen­tősen megváltoztatja a tájat is. Fejlettebbé, kultúráltabbá teszi, s megváltoztatja az em­bereket is. A Salamon-torony s a büszkén emelkedő, kor­szerű erőmű milyen szép pél­dája annak, hogy múlt és je­len hogyan ölelkezhet a még jobb jövő érdekében! Préselik a hegy levét, folyik a szüret az országban minde­nütt. Kiadós termés volt az idén, nem kell aggódni, hogy a szomjastorkúaknak nem lesz mivel oltani a szomjat. A szü­reti ünnepségek, amelyek év­ről évre több és több helyen támadnak fel, kedves színfolt­jai a magyar falunak. Ese­mény ez, hiszen igazából nem­csak a szüret az ünnepelt itt, hanem az egész évben végzett munka, a derekas erőfeszítés a több kenyérért, a jobb éle­tért. Ilyenkor a parasztember számot vet. Nemcsak a szőlő­vel, hanem az egész évi ter­méssel. S örömmel adhatták tudtul a lapok, hogy jelentő­sen megjavult az adófizetés, igen sok helyen a gazdák nagy része már egész évi adóját ki­fizette. A héten véget ért a Bartök- fesztivál. A nagy jelentőségű kulturális esemény a világ ér­deklődését is magára vonta, s a halhatatlan zeneköltőnek igy állított maradandó emléket népe, az a nép, melynek dalait és táncait oly nagy szorgalom­mal gyűjtötte, s oly nagy te­hetséggel dolgozta fel. A Bar- tók-fesztiválon igen sok kül­földi művész is részt vett, s nyilatkozataik azt bizonyítják: sokkal jobbat tapasztaltak, mint amit vártak, kellemes emlékekkel hagyják el hazán­kat. De nemcsak ez az esemény bizonyítja, hogy mennyire ki­tágultak a határok, hanem az is, hogy hétről hétre újabb és újabb küldöttségek érkeznek hazánkba. A héten német kul­turális delegáció és egy szovjet közoktatásügyi küldöttség lá­togatott el hozzánk, s ország­járó kőrútjukon ismerkednek népünkkel, eredményeinkkel. Ugyanakkor magyar mező- gazdasági küldöttség utazott a Szovjetunióba. Egy hét alatt három küldöttség! Hiába: a háborús uszítás nem tudja meggátolni a népek barátsá­gát, egymás megismerésének vágyát. Persze, akadnak, akik újból és újból megkísérlik, hogy így vagy úgy, de valamiként aka­dályokat támasszanak. Az egész magyar közvéleményben jogos méltatlankodást keltett, hogy az Európa Kupában az MTK ellenfeléül kisorsolt Young Boys svájci bajnokcsa­pat elnöke kijelentette: nem hajlandók magyar csapattal játszani, inkább visszalépnek. Tavaly ugyanezt tették a Va­sassal szemben, s csak hosszas huza-vona után került sor a mérkőzésre. Persze, kikaptak. Nos, lehet, hogy most is a gó­loktól félnek, de miért ne csi­náljanak ebből politikai pecse­nyét is?! Furcsa sportbarátság ez! Nyugati módra értelmezett közeledés a nemzetek között. A választási előkészületek, s ezer más feladat közepette is jut idő arra, hogy jövőnket tervezzük. Elkészült a főváros hároméves községfejlesztési terve, ahonnét csak egy szám­adatot. ragadunk ki: másfél milliárdot fordítanak a házak tatarozására! A hatalmas ösz- szeg eredményeként szépülnek, csinosodnak a főváros házai. Elkészült a MÁV jövő évi fej­lesztési terve is. Közlekedé­sünk javulása jelentős ered­mény, hiszen nem is olyan rég, még igen sok volt a baj. Az idei eredmények biztatóak, s a jövő évi tervek még inkább azok. A krónikás dolga mindig hálátlan. Hiszen az események után szólal meg, olyasmit mond el, amiről az emberek már egyszer olvastak. S hogy mégis megteszi? De hiszen nem árt, ha az ember összegez: így kerekedik eléje a kép, hogy előbbre lépünk, jobb holnapot készítünk. M. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom