Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-09 / 238. szám
#•*** UlCYEl tirlao 1958. OKTOBER 9. CSÜTÖRTÖK Jllkpa Le±z u ko ia Qzétőn Az intézmény neve: általá_ nos iskola. Székhelye: Főt. Állapota: eddig majdnem reménytelen. A mostani lázas érverés a szokásostól eltérően a gyógyulás jele. Szülőanyja: az égető szükség. Nem is olyan régen, csend honolt a fóti kolostor falai között, csak a harangszó figyelmeztetett a szaladó percekre, imára, ebédhez hívta a lakókat, hét apácát. Most reggeltől késő délutánig gyerekek tülekednek, lármáznak a folyosón. Szükség volt rá, iskola lett a kolostorból. Hét apácának és házanépétiek kényelmes, tágas otthont adott az épület, 800 gyereket összeszorítanak, préselnek a falak. Tóth Györgyné igazgatónő benyitja az egyik osztály ajtaját, Talán négy méter széles helyiség, egyetlen padsor fér el benne, fele hosszától hátrafelé a gyerekek nem látnak a táblára. Gazdasági épületekből, cementes padlójú mosókonyhából, fáskamrából, aprójószágok istállójából alakították át. Télen befúj a szél az égrenyíló ajtók alatt. Két műszakban járnak a gyerekek az iskolába. Most éppen műszakváltás van, egymást törik, tapossák az udvaron. Az egyik gyerek nekitámaszkodik a kerítésnek, hirtelen hátrafordul, ijedten elhúzódik, nehogy a rozoga alkotmánnyal együtt fejjel forduljon a szomszédék kertjébe. Ez a múlt és a jelennek is egy kis része, csak egészen kicsi, mert a jelen már a hatalmas építőmunkáé. Az udvar végében óriási téglahalom, cserepek, mész, sóderhegyek. Épül az új iskola, az egész község lakosságának, de főképpen az igazgatónőnek szivevágya. Most egy éve kezdődött. Ottszorongtak a szülők a kis padokban, fontolgatták, méregették az igazgatónő szavát. — Az állam, csak 1960-ban tud iskolát építeni gyerekeinknek. Tágas, szép iskola lesz, de soká. Várjunk rá? Tízen-tizenöten szóltak közbe egyszerre. — Éppen az a baj, hogy mindenütt az álamra várnak, azért kerül ilyen soká sorra egy-egy falu. Próbáljuk meg magunk, lássuk, mire megyünk saját erőnkből. Nehéz munka lesz, de ha sikerül, két évet nyernek a gyerekek. Türelmetlenségükben legszívesebben még aznap este munkához láttak volna. Az imre- házi kastély mellett néhány gazdasági épület állt. Tetejüket ablakaikat már kikezdték a szomszédok, egy-két holdvilágos éjszaka és nyomaveszett § volna az épületeknek is. — Kérjük el az anyagot, re-! mek falat lehet még rakni az 1 öreg téglákból — javasolta az| egyik szülő. Vasárnap a szülők ásós-csá-1 ,kányos hada feszegette, törte a| falakat. A nagyobb tömböket | a. honvédség robbantotta szét.| A gyerekek kalapálták, tiszti-1 tották a téglákat, megrakotti kocsik fordultak egymás nyo-% mában a falu felé. Aki épkéz-1 láb ember volt a faluban, mind | ott dolgozott. | Fal már lesz valahogy, del ajtót, ablakot, pár darab ge-i rendát, cserepet venni kell. | Honnan szerezzék rá a pénzt? | — Mentem a járáshoz — em-% lékezik vissza az igazgatónő —-f de pénz helyett csak hosszúi listát tehettek elém. Az utolsói fillérig beosztották már az idei § keretet. | Talán a község tud segíteni. | Schön Vilmos tanácselnök, be-| leizzadt, mire egyezségre jutott | a pedagógusokkal és a szülői | munkaközösséggel, — Hatvanezer forintot kap- | tunk a községfejlesztési alap- | bál, a szülök is adtak vagy | húszezret, műsoros esteket ren- | deztünk, összegyűlt a pénz. | Most már csak okosan kellett | gazdálkodni. Anyagkiutalások | után jártunk egész télen, négy- | öt vállalatnál is érdeklődtünk, | minden darab fát gondosan \ megnéztünk, nehogy hiába ad- | juk ki a pénzt. 1 1958június 26-án mérőszalag zizegett az emberek kezében, kis karók szabták ki a falak helyét, megkezdődött a munka. — Olyan munka, amilyen még soha nem volt a faluban — mondja mosolyogva az igazgatónő. — Minden szónál jobban bizonyít ez a füzet, egy falu lakosságának pár szóban összefogott áldozatkészsége. Vastag füzetet hoz elő: Társadalmi Napló. Egy bejegyzés: augusztus 1. Megkezdődött a falazás. Alatta betűvetéstől elszokott, gyakorlatlan kezek kusza vonásai a munkában részt vett emberek nevei sűrűn egymás után. Ki mennyit dolgozott? Nehéz volna megmondani még a füzetből is. Itt töltötték szabadidejüket a szülök, a végzett növendékek, Szabó Endre párttitkár, Schon Vilmos tanácselnök, hazajött dolgozni Vácról a fia is, s harmadiknak a csalódból itt volt az unoka, aki most koptatja az iskola padját. — Megható volt az a nagy segítőkészség — mondják a pedagógusok. — Mindennap hat-hét szakember dolgozott társadalmi munkában. Eljött a Gyermekváros kőművese is, Dunakesziről a katonák, kisze- sek, a nőtanács tagjai, őrszent- miklósi asszonyok. Az öreg Benedek Imre bácsi, aki szintén társadalmi munkában vezeti az építkezést, még most is hátrahőköl egy percre, ahogy visszaidézi a nagy nyári munkát. — Annyi kéz kapkodott itt jobbra-balra, hogy alig ismerte ki magát köztük az ember. Az udvaron két apróságot mutat be az igazgatónő. Pintér Erzsi, másodikos és Molnár Jóska harmadikos nebuló, az egyik meleg nyári napon, mikor javában folyt a munka, óriási élelmiszeres csomaggal felrakodva állított be Benedek bácsihoz. — Segíteni jöttünk, tessék munkát adni. — Kelletek a ... csudának. Mit kezdjek veletek — háborodott fel az öreg. De a két gyerek csak nem tágított. Mentek a tanárokhoz, munkát kértek. Három délelőtt dolgoztak nagy buzgalommal. Csetlettek-bot- lottak, létrát vittek, kerülgették a felnőtteket. Aztán, mint a mesében, három nap alatt kitelt az inasév, köszönték szépen a munkát, kérdezgették, hogy most már hamarabb készen lesz-e az iskola, és ha igen, akkor ők hazamennek, mert már elfáradtak. És a nevelők ? Áldozatkész munkájukra nem is kereshet dicsérő szavakat az ember, szegényes valamennyi. Czövek József 364 órát dolgozott, a többiek is 100 órán felül. Az idős gondnok, Henciday Henrik teljesen lemaradt a szabadságról. Egész nyáron a kiutalások, anyagigénylések dolgát intézte. Egyetlen bekeretezett mondat a Napló utolsó lapján. Alinak a falak, az eddig végzett társadalmi munka értéke 363 ezer forint. Két napos, tágas teremmel nő az iskola, és két terem épül Kisalagon is. Állunk az udvaron, körülöttünk nagy építőanyagkupacok, kis zugok, árkok, mint egy elvarázsolt kastély udvarán. Az igazgatónő mosolyog. — Hamarosan visszavarázsoljuk. Ez alá a nagy fa alá virágot ültetünk, a kerítés mellé füvet vetünk, ide a régi tantermek elé folyosó kerül. Ez már könnyebb munka lesz, bízunk az erőnkben és mások is megbíznak bennünk, és talán az sem lehetetlen, hogy példánk nyomán a kényelmetlen, szűk iskolák helyén másutt is új falak nőnek ki a földből. Bóta Vilma 'MttiiiiiiiiiiiiitmttiiiiimiiitiiitutiiiiitfiiiiiniitiiiiiiiiiHuiiii' * -i. S H | Érdekességek- furcsaságok \ | Az egyik londoni anya- = | könyvi hivatalban délben a kö-f | vetkező feliratot tűzik ki az | rajtóra: „12—15 óráig zárva. | | Három óra ideje van tehát, 1 ! hogy megebédeljen és házasság”! i kötési elhatározását jól meg-1 = fontolja!” 1 * 1 Egy André Pouetier nevű § | francia férfi fogadott barátai*! ! val, hogy tíz perc alatt meg- = ! iszik 39 üveg ürmöst. A foga- f | dást megnyerte ugyan, de| § nyomban holtan esett össze. § 1 * E Franciaországban két ugyan- = | azon városkában lakó orvos adó- f ! ját jelentősen felemelték, még-§ 1 pedig a következő indokolással:! I Az egyik autót vásárolt, tehát = | valószínűleg sokat keres. Ebből! ! pedig az következik, hogy af | másik, ha nem is vett autót, f ! de sokat megtakarított. | Elene Prcz lisszaboni fiatal- = ! asszonyt, amidőn életében elő-1 = szőr labdarúgó mérkőzésre = ! ment, a pálya bejáratánál virág-1 §j csokorral és ajándékokkal hal- = ! mozták el, mert a pálya fenn- | = állása óta ő volt a milliomodik = ! néző. | Megkérdezték tőle, szokott-e E | rendszeresen futballmérkőzésre | E járni, mire így válaszolt: | - „ i — Hát kinek néznek maguk = CDAM7 FARIÁN* lengem?! Most jöttem el elő- f "MIN A r MDIMIN • ! szőr, mert meg akartam győ- = | ződni arról, hogy az én férjem f 1 is ama ostobák közé tartozik, § ! akik minden vasárnap üvölte-1 nek a futballpályán. = (Jillm, Színház., c)rodaiom ISMERTÉK EGYMÁST-í-_2 címmel rövidesen izgalmas német bűnügyi film kerül bemutatásra. Képünkön a film három főszereplője: Horst Drinda, Sonja Sutter és W. Stumpf, a film egyik jelenetében limiMIIIIIIIIHIilUIIHIIIIimilllHMHItlIitlHUHIillHIIIHI A marabuk földjén Kiállítás nyílt a magyar kutatók egyiptomi expedíciói útjának anyagából A Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum rendezésében a Magyar Nemzeti Múzeumban szerdán kiállítás nyílt, amely a múlt évben Egyiptomban járt magyar expedíció gyűjtő és kutató munkájának eredményeit mutatta be. A megnyitón részt vettek a Külügyminisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének képviselői, kulturális életünk számos kiválósága. Jelen volt Abdel Hamid Na- feh Zade, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete és a budapesti diplomáciai testületek több tagja. Dr. Boros István, a Természettudományi Múzeum főigazgatója megnyitó beszédében rámutatott: a múlt évben először nyílt alkalom arra, ■hogy a múzeum munkatársaiból álló gyűjtő és kutató expedíciót indított távoli világrészbe, kevéssé ismert területek élő világának felderítésére. A múlt rendszerben ugyanis azok, akiknek elsősorban lett volna kötelességük a tudományos törekvések előmozdítása, a hasonló vállalkozásokat nem tartották érdemesnek az állami támogatásCSENDELET (Fotó; Szmolényi) ra. A népi demokratikus kormányzat vezetőszerveinek segítő készsége tette lehetővé a nagy jelentőségű tudományos vállalkozást, amelynek során 3000 kilométeres útvonalon — a Nílus völgyében, a Líbiai- sivatag legkeletibb oázisaiban, az Arab sivatagban és a Vörös-tenger partvidékén — végezhettek megfigyeléseket, gyűjthettek anyagot a múzeum munkatársai. Külön köszönetét mondott az Egyesült Arab Köztársaság kormányának, amely szintén a legnagyobb jóindulattal támogatta az Egyiptomban járt magyar expedíció munkáját. Tarzan a valóságban Malájföldi favágók beszámoltak arról, hogy a siki dzsungelben igazi Tarzan- gyermeket láttak, akit egy anyamajom ápolgatott. A favágók szerint a mintegy 6 éves bennszülött fiút a majmok a semagi törzstől rabolták el. A favágók kétszer találkoztak a gyermekkel, az egyik esetben a majom nevelőanya banánnal etette, a másik alkalommal egy .fa tetején ugyancsak a majom „pótanyával” látták. Ez utóbbi rendl: I kívül barátságosnak mutatko- ! zott és minden jel arra val- ! lőtt, hogy örömmel lát emberi | lényeket. A fiú félénken | „anyjához” húzódott, de csak 1 a majmokéhoz hasonló han- ! gokat hallatott. | A fiú viselkedéséből a favá- |gók arra következtetnek, hogy 1 csecsemő korában rabolták el. K i ne ismerne Aijrea tsrenm világhírű könyvsorozatát, Az állatok világá-t? Kevés olyan könyvolvasó ember akad, öreg, fiatal egyaránt, aki ne forgatta volna nagy érdeklődéssel, de ugyanakkor megdöbbentő csodálkozással is a mérhetetlen természet állatvilágáról szóló hatalmas művet. Annál kevesebben vannak azonban azok, akik ismernék e világhírű mű megalkotójának ugyancsak rendkívül érdekes és érdekfeszítő életét. Franz Fábián A marabuk földjén című könyvében az utóbbi feladatra vállalkozott: elsősorban az ifjú olvasókkal megismertetni Alfred Brehih, a nagyhírű német tudós életének legfontosabb szakaszát. Az olvasó végigkísérheti a fiatal tudóst afrikai felfedező útján. Brehm 1847-től 1853-ig terjedő években — Livingstone, Stanley és mások expedíciói előtt — járt Afrika szívében, a Nílus forrásvidékein, a végtelen, csak fűvel benőtt pusztaságokon, a hatalmas őserdőkben, — ahol az oroszlán és a rabszolgakereskedő egyforma veszedelmet jelentett —, hogy felkutassa a fekete földrész titkait. Franz Fábián a nagy tudós életének valóságos élményeit felhasználva írta meg ezt az izgalmas kalandokkal teli regényt. Stílusa eleven és lebilincselő, s talán éppen ezért fiatal és felnőtt olvasók egyaránt nagy élvezettel forgatják majd ezt a kalandos re* aénut. ISZONYAT T ízmillió halott. Egy or szág. Városokkal, fal | vakkal, gyermekekkel, fiata- \ lókkal, öregekkel. Tízmillió i halott! Nacht und Nebel — ; Éj és köd, ez a tízmillió em- \ bér halálának jelölője. Ez volt ; a gyalázatos terv fedőneve a \ hitleri gyilkosok irattárában. Rövid film ez. Húsz percnél : alig valamivel hosszabb. Ét \ mégis: húsz percen keresztül l ott szorul görccsé az ember i torkában az iszonyat, ott ver- i gődik benne a kínzó, s késő l válaszú kérdés: miért történ- \ hetett? Lengyel filmesek készítették ezt a dokumentumfilmet, eredeti felvételek, filmek, dokumentumok felhasználásával. Az ember tudja, hogy elmúlt, hogy vége, mégis ökölbe szorul a keze, s vad gyűlölet dobog fel a szívében: akadnak még ordasok. Akadnak még, akik akkor ott voltak, a Nacht und Nebel végrehajtói voltak, s ma valahol Nyugaton sunynak s gyilkosságaik emléke csak annyi bennük, mint másban egy hétköznapé. Emberek tették? Lehet-e embereknek nevezni azokat, akik milliókat küldtek a halálba, s kínjaik, haláltusájuk nem mozdította meg szivüket? Lehet-e embereknek nevezni azokat, akik krematóriumok iszonyító sorát építették fel, s a gázzal megöltek ezreit hamvasztották? Lehet-e embereknek nevezni azokat az SS-or- vosokat, akik csak azért adtak fekhelyet a kórházban a betegeknek, hogy kipróbálják rajtuk a vegyigyárak legújabb mérgeit? Halottak, halottak, halottak. Léptük, mozdulatuk nem volt, hogy ne halottak garmadája jelezze: itt jártak. SS-legények, Gestapo, szadista , köpök, s éhségtől, kínzástól el- ! gyötört foglyok. Az emberi | méltóság oly megtiprása, mely- | hez mérhetőt a középkor is | alig produkált. Civilizáció? A l felsőbbrendű ember? | Vádol minden filmkocka, | vádol minden kép. Még a ha- l lőtt, üres barakkok képe is. I Hiszen állatok helye nem le. i hetne a zsúfolt, mocsoktól ki- \ bírhatatlan barakk. S embereiket zsúfoltak bennük, embe- I *eket, akik szerettek, akik szí*— Ivében vágyak éltek, akik éle- | tűk során ezer és ezer tettet | sorakoztattak volna fel a jobb | jövő érdekében. Halottak. I Már nem is temették őket. S \ nem győzték a krematóriu- | moh sem. Ott hevertek a tábo- [ tokban szerte, s társaik közö- \nyösen lépkedtek át rajtuk, i Hiszen tudták, hogy nekik is ; ez lesz a sorsuk. Megölték j bennük az embert, s már nem ; tudott szívükben gyűlni iszo- | nyat. Már csak egy volt: élni, \ valahogy megmaradni! Vádol ez a film. Milliók ne- \ vében csendül a narrátor ; hangja: ne feledjetek embe- \ rek! Nem szabad felednetek! — m — (Szovjet közoktatásügyi delegáció érkezett hazánkba I | Szerdán délután a Szovjet- ! unióból hattagú közoktatás- | ügyi delegáció érkezett Bu- | dapestre, a magyar—szovjet | kulturális egyezmény 1958. | évi munkaterve alapján. A | küldöttség vezetője G. F. ! Kleckin, az OSZSZSZK okta- | tásügyi minisztériumának | osztályvezetője, tagjai: Sz. 1V. Szaksa, az Észt SZSZK ok- ! tatásügyi minisztériuma is- l kolaigazgatóságának felügye- | lője, A. A. Sibanov, a Szov- | jet Pedagógiai Tudományos ! Akadémia mellett működő | Módszertani Intézet mezőgaz- |dasági szakosztályvezetője, | Ny. V. Zsavoronkov, az N. | Krupszkajáról elnevezett ! moszkvai Pedagógiai Intézet | testnevelési szakának főelő- ! adója, Ny. Ny. Romanova, a = Moszkva városi- 51-es számú iskola orosz nyelv- és iroda' lom tanára és Ny. J. Roscsina az Ucsiteljszkaja Gazeta (Oktatási Hirlap) nemzetközi rovatának irodalmi munkatársa A szovjet vendégeket a Nyugati-pályaudvaron a Művelődésügyi Minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézete a Pedagógiai Tudományos In tézet, valamint a Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviselői fogadták. A delegáció három hetet tölt Magyarországon, hogy megismerkedjék hazánk közoktatási rendszerével, tanulmányozza a nevelőképzést, továbbá az általános és középiskolák, valamint a pedagógiai főiskolák munkáját. A küldöttség tagjai egyidejűleg tapasztalatcserét folytatnak saját szakterületüket illetően.
