Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

1938. OKTÓBER 1. SZERDA ”\/Cirhw s Ami a 25 és a 3,4 között van Országos viszonylatban is kedvező Pest megyében a tbc-statisztika 1 „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa orvosi működésének 40. évfordulója alkalmából, kiemelkedő munkája elisme­réséül dr. Stark Jankának, Pest megye tüdőgyógyász fő­orvosának a Szocialista Mun­káért Érdemérem kitüntetést adományozta.” Ez az egyszerű hír négy év­tized, egy egész élet munká­jának jelképes jutalmáról szól a hivatalos fórmanyelv merev kifejezéseivel. Persze, akik a kitüntetettet méltónak találták az elismerésre, jól tudják, hogy .kiemelkedő munkája” megszámlálhatat­lan embernek adta vissza az egészségét és még annál is többet megóvott a fertőzéstől. Ha nem tudnák, ki sem tün­tették volna. i De tudja a postás, a levél- kézbesítő is, aki előttünk ko­pogtat be dr. Stark Janka aj­taján, bár nincs levele számá­ra. Nézzük el a postásnak mi is, és felettesei is, hogy hiva­talos időben ma egy pilla­natra privátemberként zörget az ajtón, csupán gratulálni akar a kitüntetéshez: ■ — ... nagyon meg tetszett érdemelni... — mondja a ju­bilánsnak, megszorítja a ke­zét és kisiet a szobából. A fő­orvosasszony viszont így szól hozzánk: ' — Nem az én érdemem, hogy ilyen régi orvos vagyok, az sem egészen az enyém, hogy a megyében országos vi­szonylatban is kedvező a tbc-statisztika. Az Elnöki Tanács elismerését, amelyért nagyon hálás vagyok, úgy fo­gom fel, hogy nem csupán ne­kem, de annak a kitűnő kol­lektívának is szól, amit veze­tek. Tizenkét járásban van tbc-gondozónk, mindegyik­ben lelkiismeretes, jól kép­zett, nagyszerű orvosi és vé­dőnői gárda dolgozik. Az ő munkájuknak köszönhető a szép eredmény. ' — Húsz éve lettem tüdő- szakorvos, akkor még nem volt gyógyszere a tbc-nek. Öh, törvényt azt hoztak a tbc el­leni védekezésről, amolyan tessék-lássék intézkedést, de szegénysorsú betegek részére jóformán nem lehetett szana­tóriumi ágyat szerezni. A tbc a szegények betegsége volt. Összezsúfolt, szűk laká­sokban, otthon feküdtek a be­tegek és terjesztették a bajt. Minden tízezer beteg közül évente 25 halt meg. Most pe­dig, a statisztika nyelvén be­szélve, 3,4. Ma már van sztreptomicin, aoreomicin. Ki­tűnő gyógyszerek ezek, de na­gyon drágák és ha az állam nem látná el a tüdőszanató­riumokat, rendelőintézeteket velük, hiábavaló volna min­den munkánk. Nem könnyű a feladatunk, mégis nagyon megkönnyült, mert korszerű eszközökkel is elláttak ben­tiünket és a népi demokrati­kus rendszer bőkezűen biztosít mindent betegeink számára. Védelmi rendszerünk tehát kitűnő. Mozgó ernyőfényképszűrő ál­lomásunkkal felkeressük a legeldugottabb falut is és fel­kutatjuk mindenütt a betege­ket, hogy az alattomos kór terjedését megakadályozzuk. — El kell dicsekednem vele, tavaly egyetlen csecsemő halt meg a megyében és az is meg­maradt volna, ha szülei elen­gedik a szanatóriumba. — A szanatóriumi ágyak Száma évről évre nő. Nem cso­da tehát, ha kitűnő eredmé­nyeket érünk el. A kormány áldozatkészségéről ismételten beszélnem kell. Nem sokan tudják, hogy kerek ötvenezer forintjába kerül az államnak minden egyes tüdőbeteg gyó­gyítása! ‘ — Fájdalmas azonban, hogy csökkent munkaképességű gyógyultjaink nehezen talál­nak munkát. Nem sok a szá­muk, betegeink' felgyógyulá­suk után legtöbben nyugod­tan visszatérhetnek megszo­kott munkájukhoz. De a keve­sek is dolgozni akarnak .és munkájukról nem mondhat le a társadalom sem. Most min­den vágyam az, hogy' Pest me­gyében legyen az első tbc-s otthon, ahol megfelelő könnyebb munkára képezhetjük át a gyógypltakat és ahol munka- terápiát vezetnénk be. — Hogy teljesül-e ez a vá­gyam? A minisztérium illeté­kesei és a megyei főorvos tá­mogatása megható. Mindig igyekeznek teljesíteni kéré­sünket. Éppen ezért hiszem, •hogy lesz ilyen otthon. Sok­sok emberen tudnánk segí­teni ... Látni kellene derűsen biza­kodó arcát, ahogy az otthon tervéről beszél. Csak az olyan ember lehet ilyen derűs, aki egy életet áldozott a mások szenvedésének enyhítésére. Hogyan is gratulált kitünteté­séhez a postás? í — ... nagyon meg tetszett érdemelni... Szakoly Endre Tilos a tonhalat csofiiaplódoiNHial együtt mérni A vevők szívesen vásárolják az import tonhalat. A KÖZÉRT-boltok ellenőreinek jelentései és a vásárlók pana­szai azonban azt mutatják, hegy több üzletben a tonhalat csomogoiódobozával együtt mérik és így hozzák forga­lomba. A fővárosi tanács élelmiszerkereskedelmi irodá­ja utasította a KÖZÉRT-bol­tok vezetőit, hogy a tonhalat mindenkor doboz nélkül kell mérni, s csak a tiszta súlynak megfelelő árat szabad felszá­mítani. Alagút a jég alatt Grönlandiján megkezdték több jég alatt átvezető alagút építését. Ezzel igyekeznek megoldani a grönlandi viszo­nyok közepette, a közlekedés rendkívül nehéz problémáját. A szigeten a közlekedés igen nagy akadályokba ütközik, mi­vel az egész országot vastag jégréteg borítja. A nyugati és a keleti partot összekötő alagút 1120 kilométer hosszú lesz, s villanyvonatok fognak közle­kedni benne. * Elektromos fül' A bányászok jól tudják, hogy a váratlan gázömlések rendkívül súlyos következ­ményekkel járnak a bányá­ban. Az öregebb vájárok is a szén tömörségének fokozódá­sából, az emberi füllel alig hallható morajlásból, s né­hány más jellegzetességbő' csak következtetni tudnak a gázömlésre. Váratlan gázöm­lések megakadályozására tu­dományosan megalapozott módszer eddig nem volt. M. Sz. Ancifer, a fizika-matema­tikai tudományok kandidátu­sa irányítása alatt dolgozó szovjet tudóscsoport elhatá­rozta, hogy kidolgozza a gár- ömlések előrejelzésének mód­szerét. Munkájuk eredménye a geo­fon, amelyet a bányászok „elektromos fül”-nek nevez­tek el. Ezt a műszert az ak nában 3—4 méter mélyen be­lehelyezik a szénfalba. Külön­leges berendezéssel lehetővé teszik, hogy a leggyengébb hangrezgéseket is felfogja; ezek elektronikus erősítőkön keresztül a felszínen levő magnetofonszalagra kerül­nek. Ezenkívül grafikusan is ábrázolják a hanghullámokat. Ha az impulzusok meghalad­ják az előírt méreteket, az ügyeletes diszpécser azonnal intézkedik: kiürítik az aknát, újabb biztosító ácsolásokat végeznek stb., stb. Az egyik bányában már 4 hónap óta működik a geofon, s ez idő alatt ihat esetben jel­zett gázömlési veszélyt. Ha­marosan több és több akná­ban alkalmazzák ezt a hatá­sos műszert. Óriási kristály Szovjet geológusok Ka­zahsztánban 70 tonna súlyú,' emelet nagyságú piezo-kvar- citot találtak, amely a világ legnagyobb ilyen kristálya. Eddig a geológusok csak a 40 tonnás, Brazíliában talált kristálydarabról tudtak. A fenti kristályóriás mel­lett több 1—2 méteres piezo- kvarcit darab feküdt. , '.-'-1 • ■&' r.V v-: - % V •• > - ' - V | már őt. Vagy csak úgy rémlik? § Vízió lenne, hogy akkor is itt | állt a ház előtt? Ugyanaz az 1 arc. És a szürkületben, a vad 1 némaságban ez a fekete telein-f tét belémfúródott. Féltem tőle. | A falu mögül az alkonyaiban % sötét koszorúként meredt fe-§ lém az erdő. A kossai erdő. § Hol az erdőt, hol az öreget néz-1 tem. Tudtam, szólni kellene f már, mert látja, hogy valakit | vagy valamit keresek. De hang § nem jött a torkomra. Végül ő| szólalt meg. Tört, fáradt, csú-| nya német tájszólással. Alig | értettem. Hibás németséggel I próbáltam magyarázni: —1945. Sok fogoly. Erdő, halottak ... az emlékek ... Egy csokor apróság (Gábor Viktor felvételei) .flIlllllllllllllllllllllllIlllllllllIlIflIIIIUIIIIIlllIIIlllllllllllllllllllllllllllllllIlllllIltlIIIIMIItltlIIIIIHIHlllIlllllllllltlIlllllllllltlfltflIiltlIillt« II. Ahogy egymásután tűn­nek el mellettünk a városok, falvak — szorongok: Vajon jó irányba haladunk-e? Vajon rá­ismerek-e az útra? Meglátom-e a régi erdőt? Maradt-e a régi­nek valami nyoma? S ahogy rohanunk, feltűnik egy tábla: Kossá. ... Ascherslebenben dolgoz­tunk egy repülőgyárban. Vala­melyik éjszaka riadót fújtak a németek. Sötétben kaptuk ma­gunkra silány holminkat. Az SS-ek a szokottnál is durváb­ban üvöltöttek. Fáradtan, bete­gen kászálódtunk össze. Sora­koztunk. Közölték velünk, hogy hosszabb útra megyünk — nehogy nyafogjunk. Mintha valami elkényeztetett társaság­ról lett volna szó! Gyalogol­tunk. Két héten át. Közeledett a front, azért vittek bennün­ket. A katonák húzták az időt, hátha ezt a kis részt nem érik el sem a szovjetek, sem az amerikaiak... Mi találgat­tuk: miért nem ölnek meg valamennyiünkét? Minek ez a kínzás? Úgy sem hagynak élve, ha látják, hogy mindent elvesz­tettek. Amúgy sem akartam élni. Tizenhat éves megtört szívemmel, elfásult minden­mindegy valómmal úgy kíván­tam a halált. Sokkal inkább, mint azt, ami következett: a napi ötven kilométereket seb­zett lábbal, huszonkilenc ki­lómmal, tüdőgyulladással. De menni kellett. Egy percre sem lehetett megállni. Hajtottak: „los”, „los” és a „verfluchtete BandeV’ Olykor egy-egy pofon vagy puskavégütés kísérte bíz­tatásaikat. Így tartott két hé­tig. Hol elől, hol hátul ritkul­tak a sorok. Itt is, ott is lema­radoztak az emberek. Már az ütés sem használt. Némelyik városba vagy faluba kétszer is eljutottunk. Innemtudtuk, hogy szűkül a németek tere, egyre közelebb a front. Néhányon nagyon erősek voltak közü­lünk. Jutott erejük mások biz­tatására, ösztönzésére is. „Most már bízni kell, csak néhány nap lehet az egész! Hátha, hát­ha mégis megérjük a háború végét!" — mondogatták. Az egyik nap vérfoltokat láttunk az országúton. A fol­tok egyre sűrűbben követték egymást. Kossába vezettek. Itt tudtuk meg, hogy előző napon ötszáz foglyot végeztek ki ezen az úton és a kossai erdőben. „Vigasztalásunkra” elmondot­ták, hogy nem ennyi csupán a meggyilkoltak száma. Kossá sokkal többel „dicsekedhetu... Az akkori Bürgermeister kár­örömmel nézte csoportunkat. Uj „élménytu jelentettünk néki. Egy faluszéli pajtába te­reltek bennünket, ott virrasz- tottunk reggelig. Nem öltek meg senkit közülünk. Mi men­tette meg életünket? Nem tud­juk. Talán az, hogy egyelőre jóllaktak az előző napi vér­rel, kegyetlenséggel. Hiszen az erdőben szanaszét ott feküdtek még az áldozatok ... ... Autónk már a kossai falu­szélén járt. Szinte most is lát­tam a foltokat, Pedig azóta tizennégy év telt el. Először nem ismertem meg a tájat. Nem találtam a Bürgermeister házát. Az idegen szemével néz­tem szét. Mintha soha nem jár­tam volna erre. És akkor vá­ratlanul visszahőköltem. Ott. ott állt egy kormos, füstösképű öregasszony. Ismertem, láttam Az asszony eszmél. Emlék­szik mindenre. Megfogja a. ke­zem. Húz a temető felé. Tö­megsírok. Friss koszorúikkal. A néni hanaia^elcsuklik. Sír. Keservesen. Eav-eav szó ért­hető csak abból, amit mond. Mindenkijét elvesztette a há­borúban. Egyedül maradt. Mennyit szenvedett... Hogy gyűlöli a háborút... Mennyit szenvedett őás! Át­fogom a vállát. Én nem sírok. Csak őt vígasztalom. És köz­ben a temető előtt ácsoraó. nevetgélő suhancokat nézem. Talán annyi idősek lehetnek, mint ..akkor” én voltam... ... így mentünk autónkkal nyomról nyomra. Most már látni akartunk mindent! A fa­luszéleken ott van a jellegze­tes német erdő. Erdő. erdő. mindenütt erdő. És mégis, amerre most járunk, egészen más. Valami külön ismertető­jele van. Más nem venné észre, csak azok. akik akkor erre jártak. Ennek az ismertető jelnek nincs külön neve. Nem is lehet leírni. De ezer. millió közül is meakülönböztetném ezeket az erdőket. A hosszú gvalo-lás után itt jöttünk Jobbról é<í balról vúskarovo- aás hallatszott. Néha eau-eou golyó mellettünk süvített el De mi. mint az alvajárók, csak botorkáltunk. Egyszercsak te hérzászlós autó közeledett. Mit jelenthet ez? Megállt előt­tünk. Ismeretlen egyenruháid katona ugrott ki belőle. Akkor méa nem tudtuík. milyen nem­zetiségű. Csak azt tudtuk, hogy már nem német! Közü­lünk sokan hozzárohantak. Faggatták. Hol a front? Merre menjünk? Ö honnan jön? A katona vidám volt. Mutatta az utat: csak menjünk egyene­sen. Ezen az országúton Dü- benbe jutunk. Ott már nincs háború. Nincs háború! Két szó. Mi­lyen varázsa van! Vajon igaz lehet? Olyan hihetetlen az e-ész. És elindultunk. A lá­bunk mintha avorsabban emelkedett volna. Kísérőink, a német katonán, valahová el­tűntek. Lemaradtak. Otthagy­tak bennünket. Vénre! Ennyi idő után rúaás. ütés. állati üvöltés nélkül... Fél óráig egyig vaav talán kettőig is mentünk? Már nem éreztük De megérkeztünk Dübenbe számunkra a legdrágább hely­re. Itt szabadultunk tel. Most. ahogy kiszálltam Dü­ben terén. elcsodálkoztam Egy világvárosnak tűnt emlé kezetemben Düben. Pedio csak egy kis vidéki városka És a tere is milyen kicsiny..! ... Az út visz tovább. Halle felé megyünk. Ezen ax úton méa a németek kísértek, Itt még foglyok voltunk. Eb­ben a városban eav órát kere­sek. Villanyórát. Olyant. amU lyent Budapesten százat i* láthatok. Nekem méais látnom kell ezt a halleit. Tudom, tér közepén van. ott kell megta­lálnom. Ez az őre volt az első. amit a hosszú láger-élet után láttam. A téren villamossínek árvállottak. Villamos akkor nem járt. Méais. az óra és <t villamossín jelentette akkor nekem az első kultúrát, aa első civilizációt. A tér is. a* óra is. a villamossín is meg­van. Mégis mennyire megvál­tozott minden! Ma a téren, az óra mellett vurstli van. RinglisniL Játék- vonat. amelybe gyermekek szállhatnak be. Vidám kaca­gás hallik mindenünnen. A bódékban vásári ennivalók, cukorkák. Nem tudtam ellen­állni. Vennem kellett. Szaba­don. saját elhatározásomból. Érezni akartam a szabadsáaot. Nevetni akartam. Szórakozni. Itt. az óra alatt, a villamos­sínek mellett. Facipő helyett ízléses szandálban. Jókedvűen. Egészségesen, Sági Ágnes A JÖVŐ BALETTMŰVÉSZEI Próbálnak a „nagyok” a gödöllői balettiskolában. Csiszér Emese és Szentpéteri János órákig gyakorolnak, amíg egy ugrás, mozdulat tökéletes nem lesz Egy év kihagyás bizony sokat számít. Pankotay Éva ta­valy nem járhatott az órákra. Pótolni kell a mulasztotta­kat és Martonyi Alfréd külön foglalkozik a tehetséges kislánnyal, hogy újra megszerezze régi tudását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom