Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

1958. OKTÓBER 5. VASÁRNAP “cCir/ttP IT HELYTELEN DOLOG AZ ELZÁRKÓZÁS — nemcsak a perbáli Petőfi Tsz-nek, az egész községnek kárt okoz Gabonával teli zsákokon ül­nek és csendesen beszélgetnek. Hatan vannak, mind férfiak, meglett korú emberek. Szö­vik a beszéd fonalát, bodor füstfelhőket eregetnek ciga­rettáikból. A daráló nyitott ajtaján kitekintve, egyked­vűen nézik, mint hizlalja a szaporán hulló őszi eső a tsz- tanya szekerektől felvágott földjét. Száll a füst, hull a szó, kint zuhog az eső. Örülnek az esőnek • perbáli Petőfi Termelőszö­vetkezet tagjai, mert semmi munkájukban nem vetette őket vissza. — Alig két napi dolgunk van csupán a földek-en — mondja Pál G. Károly, a tsz elnöke. — Csak a kukoricát kell letörnünk, s a répát ki­szednünk. Húszán vagyunk, egyhamar végzünk. • Igenlően bólogatnak rá a tagok. Némi szünet után Is­mét arról folyik a szó. okoz-e változást életükben az új tsz 'megalakulása, amelyről egyre többet beszélnek a falu­ban. Higgadtan, szenvtelenül tárgyalják a dolgot, mint akiknek oly mindegy, meg­alakul-e az új tsz, vagy sem. Meglepő ez a közönyösség, hisz alig két éve még másik két tsz is volt a faluban, a Dózsa és a Béke. Az ellenforradalom vihara szétzüllesztette mind a két tsz-t, de azon nyomban ala­kult is egy újabb, a Petőfi. Húsz családdal, a volt tagok­ból. Nem dolgoztak rosszul- Az első évben 48 forintot fi­zettek egy-egy munkaegység­re. Az idén azonban mái csak 30 forint körüli összegre számítanak. Az időjárást okol­ják csakis és egyedül. Arról, hogv kevesen vannak, húszán a 230 holdhoz, az egyre fejlődő állatállományhoz, nem esik szó. Arra még nem _ is gondolnak, hogy szakszerűbb vezetéssel, jobb szervezéssel kifoghattak volna az időjárá­son. Nem elégedetlenkednek, hogy csalatkoztak remé­nyeikben, s zárszámadás után a vártnál kevesebbet visznek haza. Majd jövőre — mond­ják — nem lesz mostoha az Időjárás, kipótoljuk. Ezzel !>e is fejezik a maguk dol­gát, s a megalakulandó új tsz esélyeit latolgatják. Ügy, mint kívülállók, idegenek, akik nem éreznek felelősséget községükért, a két éve még velük együtt a közösségben dolgozó 110 családért. Elégedettek önmagukkal, bezárták a kapukat az egyéni módot újra megkí­sérelt volt tsz-tagok előtt. Nem akarják észrevenni, hogy belép­nének a Petőfibe. Példájukat sokan követnék. Csak hát félnek ... Félnek a visszautasítástól. Jó szándékkal közelednek, de nincs, aki hívja őket, nem tud­ták, elfogadják-e munkára kész kezüket, feledve tévedé­süket. Minden bizonnyal a budai járás egyik legjobb termelő- szövetkezete lehetne a Pe­tőfi. ha visszafogadja a meg­gondolatlanul kilépett, té­vedéseiket belátó volt tsz- tagokat, hisz a jelenlegi gaz­dasághoz nagyon kevesen vannak. Igazi nagyüzem lehet­ne a perbáli Petőfi Tsz-ből, ha újra mint nagy család élik éle­tüket a község szorgalmas gazdái. Persze, segíteni kell, hogy megtalálják az egymás felé vezető utat. Szélesre kell tárni a Petőfi Tsz kapuját és biztatni, hívni az arra érde­mes. új módon élni kí­vánó tsz-lagokat. Csekő Ágoston forr a falu hangulata, az egy- [ szerelésükkel szívesen kori tsz-tagok többsége vágy- va-vágyik újra a közös élet, a tsz után. — Tudják — válaszolja kér­désünkre Karlik Pál, a tsz párttitkára —. tagjaink nem szívesen fogadnák be azokat, akik egyszer már odahagyták a közöst. Félünk, hogy újra nagy tsz lesz a mienk s ezért kevesebb lesz a jövedelem. — Csak olyanok jelentkez­tek hozzánk belépésre — teszi hozzá Pál G. Károly, az elnök :—, akik nagyon idősek, a föld­jüktől akarnak szabadulni, s nyugdíjas tagok szeretnének lenni. — Hívták-e őket, a kívülál­lókat? — Senkinek nem fogunk kalapolni, könyörögni. Egyikü­ket sem fogjuk hívni. Jöjje­nek, ha akarnak. Minket sem hívtak. Különben is új tsz-t akarnak alakítani, de még az sem bizton. — És > ezzel a ma­guk részéről le is zárták a dol­got. így vélekedik a Petőfi tag­sága, vezetősége, s közben a faluban néhány volt tsz-tag már döntött. Újra a közösben akarnak élni, dolgozni. A községi tanács elnöke, Fe­renc János a Petőfi Tsz tag­ságára panaszkodik. — Elzárkóznak a volt tsz- tagok felvétele elől. Nem akarják tudomásul venni, hogy a volt tagok nagyobb ré­sze már határozott. Nem a belépésen tanakodnak, hanem azon, hogy új tsz-t alakítsa­nak-e, avagy a meglevőt te­gyék gazdagabbá, nagyobbá. Az új tsz megalakításának gondolata azonban csak azért vetődött fel, mert a Petőfi tagjai gúnyolódnak velük, le­hetetlen feltételeket szabnak, ’ s útón-útfélen hangoztatják: nem veszik fel újra a régie­két: ' " " Hol ennél, hol annáTá ház­nál dugják össze fejüket a volt tsz-tagok, s jövőjükről tervezgetnek. A napokban a tanácsházán gyűltek össze tucatnál is többen. Kádár Imre, Kiss Lajos, Boza Ká­roly, Fülöp Bertalan, Polá- nyi József, Bölkényi István és felesége, s másak, mind­annyian 6—10 holdas gazdák, elmondották, hogy minden földjükkel, állatukkal és fel­Miért helyezik át a vecsési keltetőállomást Ceglédre? PILLANATKÉP A VÁCI KÓRHÁZBÓL Levelet kaptunk Sárközi Sándor vecsési olvasónktól. Levelében kifogásolja a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának azt a határoza­tát, amelynek értelmében a vecsési keltetőállomást áthe­lyezik Ceglédre. „A vecsési lakosság felteszi azt a kérdést, mire jó és ki­nek az érdeke, hogy a népi de­mokrácia pénzével ilyen hely­telenül gazdálkodjanak” —ír­ja levelezőnk. Sárközi Sándor, és nyilvánvalóan sok vecsési lakos is, szeretné, ha a kelte­tőállomás továbbra is a köz­ségben maradna. A levélben foglaltakról megkérdeztük Szabó Elemér elvtártsat, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának veze­tőjét, akitől a következő tájé­koztatást kaptuk. „A megyei tanács végrehajt tó bizottsága legutóbbi ülé­sén foglalta határozatba a ve­csési keltetőállomás áthelye­zését Ceglédre. Mielőtt hatá­rozott volna a v. b., alaposan megvizsgálta a körülménye­ket. Valamennyi érv amellett Új vezetőséget választanak a megye kisiparosai Már korábban területen­ként küldötteket választottak kisiparosaink, akik holnap Budapesten tanácskozásra ül­nek össze, hogy megvitassák az elmúlt időszakban végzett munka tapasztalatait és ennek alapján meghatározzák a kis­iparosok előtt álló új felada­tokat. A küldöttgyűlés meghallgat­ja a megyei vezetőség beszá­molóját, megvitatja azt, majd felmenti a régi vezetőséget. Ezt követően megválasztják a KIOSZ országos értekezleté­nek megyei küldötteit és a megyei válsztmányt. A tanácskozást, amely hét­főn, október 6-án, reggel 9 órakor kezdődik, Budapesten, az V. kerület Sörház utca 3. szám alatti helyiségben tart­ják meg. széli hogy helyes ez a határo-1 zat. Három keltetőállomás mű-1 ködik megyénkben: Vácott, \ Budapesten és Vecsésen. A ve-1 csési keltetőállomás közel | van a budapestihez, így ezek \ zavarták egymás piaci tévé-f kenységét. Ugyanakkor a me-1 gye déli részének nem volt 1 keltetőállomása, pedig a ba-§ romfitenyésztés fő bázisa nem 1 Vecsésen, hanem a ceglédi, | nagykátai és a dabasi járás-1 hun van. A ceglédi keltetőállo-í más ezt a területet látja majd | el naposcsirkével. A levélíró milliók felesle-1 ges kidobálásáról beszél. A | fenti tények bizonyítják, hogy § nem felesleges költségekről \ van szó. De nem is beszélhe- § tünk milliókról, hisz az áthe-1 lyezés 300 ezer forintba kerül, 1 amelynek egyharmadát a me-1 gye, kétharmadát pedig Cég-§ léd város fedezi. Uj keltető lé-| tesítése tényleg több millió 1 forintba került volna. Amiért I Cegléden felszerelik az állo­mást, azt eddig ráköltötték a szállításra, hisz nem kis ösz- szegbe került a naposcsibét a fent említett területekre szál­lítani. Az is az áthelyezés mellett szól, hogy új gépeket kap a keltetőállomás. Ezeket célsze­rűbben el tudják helyezni Ceg­léden, mint Vecsésen. A ve­csési keltetőállomáson ugyan­is kevés a hely és három kis helyiségben kénytelenek dol­gozni, míg Cegléden vala­mennyi gépet egyetlen tágas helyiségben tudják működtet­ni. A keltetőállomás áthelyezé­se ellenére nem szenved csor­bát Vecsés naposcsibeellátá­sa, mert csibeelosztótelepet lé­tesítenek a községben” — fe­jezte be tájékoztatását Szabó Elemér elvtárs. Paula nővér füröszti a leg­újabb váci lakost. Még né­hány perc és az újszülött már fehér pólyában ismer­kedik a világgal Üj vérpótló szer A moszkvai hematológiai tu­dományos kutató intézetben Polibljukin néven „vérhelyet­tesítő“’ anyagot készítenek. A tudósok már régóta kutatnak olyan oldat után, amellyel hathatósan pótolhatják az em­beri vért, s hosszú ideig raktá­rozható. A szovjet tudósok vé­leménye szerint a Polibljukin teljes értékű vérpótló anyag, amelyet még a legreménytele­nebb esetekben, súlyos vér- veszteségnél Is eredményesen alkalmazhatnak. A klinikai kísérletek jól si­kerültek, s jelenleg a Szovjet­unió valamennyi vérátömlesz- tési állomását ellátják az új anyaggal. Hatvan mázsás holdankántl termést hozott az Ajtai-féle kukorica Ajtai Ödön tudományos ku­tató hibridkukoricája az idén csúcstermést hozott a nyírségi homokon. A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet negyven­holdas tábláján négy méter ma­gas száron átlag három-négy, ötven centiméter hosszú csövet növelt ez a fajta. A törést a napokban kezdték, s az minden várakozást felülmúlt. A Nyír­ség eddigi legnagyobb kuko­ricatermését takarították be: holdanként 60 mázsát. Az Aj­tai-féle kukorica termése me- ■ gyei átlagban is elérte az 50 mázsát. A sikeres fajta továbbszapo- rítását folytatják, s jövőre már mintegy félezer holdra elegen­dő vetőmagot oszthatnak szét a szövetkezetek és az állami gaz­daságok között. szentendreiek — mégis, leg­inkább az a lelkesedés, alkotó hangulat ragadott meg, amely­ből kinőtt és (kiterebélyesedett ez a két, egyhetes ünnepség- sorozat. Szinte minden ^felsőbb anyagi segítség”, reprezentá­ciós költség nélkül hozták mindezt létre a két városka lakói és vezetői, megmutatva, mire képes a felszabadult al­kotó szellem. Ki hitte Volna ezt nem egészen két esztendővel ezelőtt, a nagy rombolás után, a rombo­lás után, amely nem elsősor­ban épületeket, anyagi ja­vakat pusztított (bár azt is jó néhány milliárdnyit), de el­sősorban a lelkekben idézett elő zűrzavart, kétséget, tö­rést. Azután jártam iskolákban, ahol többen és jobb körülmé­nyek között tanulnak, mint ez ideig. Jártam például az abonyi gimnáziumban. De büszkék rá az abonyiak! De nagyon szeretik! És részt vet­tem egyik iskolában a kom­munista szülök értekezletén a héten, ahol a megjelentek egymással versengve beszéltek arról: mit kell tenniök az iskoláért, az úttörők nevelé­séért, a pedagógusok jobb megbecsüléséért. Hogyan kerül mindez a belpolitikai krónikába? Ügy, hogy mindez: belpoli­tika. Az. hogy javul az áruellá­tás, csökkennek a hiánycik­kek; az, hogy a tanácsok he­lyi politikát folytatnak, és ez ünnepi hetekben is kifejezés­re jut; mind többen tanulnak és az, hogy tevékenyebbek lesznek az iskolai szülőd mun­kaközösségek, mind-mind bel­politikai krónikába kívánko­zik, akárcsak az, hogy a mezőgazdasági kiállítás sike­rét elismeri mind a belföld, mind a külföld; hogy a ceglé­di járás termelőszövetkeze­teibe sorra lépnek be az egjréni gazdák; hogy a negye­dik negyedévet jól kezdték üzemeink; vagy hogy a Bar- tók-ünnepségek művészi ha­tása nemcsak hazánkban, de a külföldre is kisugárzik ..: Gazdag vol tehát ez a hét belpolitikai eseményekben. Ebben az áradatban a nép­hadsereg napja, vagy az Első, az ötödik és a Hatodik Béke­kölcsön sorsolása —, hogy két, jellegében egészen különböző eseményt említsek csak — egy-egy hullámnak számíthat csupán. De mindez, egy csokorba kötve, együtt szemlélve, arra a következtetésre vezet, hogy haladnak nálunk a dolgok. He­lyes politikát folytat a párt és a kormány, az állampolgá­rok szívesen követik ezt a jó irányt, és a csúcs és az alap között meglevő harmónia nem kis eredményeket hoz. Talán ez volt a summája az országgyűlés zá­róülésének is, amikor vissza­pillantva nem egy hét, de ■közel két év eseményeire, gondjaira, örömeire, megál­lapította a nép választott ve­zető szerve: eredményesen dol­gozott a kormány, jól mun­kálkodott a dolgozók nagy serege. És így, ezzel az útra valóval indultunk az új választások elébe. A választás nálunk: nép­szavazás. Népszavazás a múlt és a jövő fölött is. Amikor a héten lefolyt je­lölőgyűléseken. a választók százai és ezrei hitet tettek egy-egy jelölt mellett — akár Cegléden, akár a Csepel Autó­gyárban, elmondták vélemé­nyüket az elmúlt két évről, és tulajdonképpen előzetes meg­bízatást adtak az elkövetkező négy évre mind az ország- gyűlési képviselőknek, mind a megyei, járási és helyi ta­nácsok megválasztandó tag­jainak. A nép elé állnak ezeken a jelölőgyűléseken a megválasz­tottak, akiket újra jelölnek, és az újak, akiket minden bi­zonnyal megválasztanak majd, hogy bizalmat kérjenek, hogy meghallgassák a legmérv­adóbb értékelést, a nép vé­leményét. És az eddigi tapasztalatok azt mutatják: a nép vélemé­nye megegyezik az országgyű­lésen elhangzott értékítélettel: jól dolgoztunk. Huszonnégy képviselőt, 12 pótképviselőt, sok ezer ta­nácstagot választunk novem­ber 16-án. Sok, nagyon sok múlik azon, kiket jelölünk, milyen megbízatásokkal a tarsolyukban indítjuk őket út­nak. Jóval nagyobb a helyi tanácsok hatásköre, mint ed­dig bármikor, rengeteg dolog­iján dönthetnek önállóan. Most valóban kialakíthatják a he­lyi politikát, megnyithatják a község vagy járás fejlődésé­nek útját, rajtuk múlik a helyi mezőgazdasági fejlesz­tés lehetősége, a művelődés- ügy, a városrendezés, község­fejlesztés. Az országgyűlési képviselők országos dolgokban döntenek és dönthetnek, a kü­lönböző bizottságokban nagy horderejű terveket dolgoz­hatnak ki. Ismert, de mégis új felada­tok ezek, mert új, más kö­rülmények között dolgozhat­nak azok, akik bizalmunk leté­teményesei lesznek. Szilár­dabb talajon állva többet te­hetnek, és több felelősség ter­heli vállukat is. \ líllilSilók tudják ezt, és hogy a jelölőgyűléseken ezres és százas tömegek gyűlnek össze, tucatjával szólalnak fel, azt mutatja, hogy tevékenyen bele akarnak szólni a válasz­tásba, saját ügyük intézésébe. De azt is mutatják a jelölő- gyűlések, és azok hangulata, az elhangzott felszólalások, hogy a Hazafias Népfront ál­tal javasolt személyek való­ban a nép jelöltjei. És majd ha szavazunk, ak­kor nemcsak reájuk, hanem a még teltebb kirakatokra, a művészetek és a tudomány még gazdagabb virágzására, a még több kiművelt emberfő­re, a mezőgazdaság és az ipar további nagyarányú fej­lődésére — egyszóval a szo­cializmusra — adjuk voksun- kat. G. L. Nemrégen nyílt meg Ceglé­den a Kossuth-szálló, tiszta, világos és ízlésesen berendezett szobákkal. Képünkön az egyik vendég éppen búcsúpillantást V«t a szálló ablakából a városra. (Gábor Viktor felvétele) Félmillió forintba került ez a szép, új iskola. 1936-ban építették Délegyházán, ebben az új községben, amely egy­idős a ma ötödik általános iskolásaival BELPOLITIKAI KRÓNIKA Járom a fővárost a megyét. Megállók a kirakatok előtt, a Nagykörúton éppen úgy, minit a váci új méterárufoolt- nél, vagy a ceglédi új aján­dékboltnál, vagy a nagykőrö­si bútoráruháznál. Istenem, mennyi áru! Edény, szövet, bútor, mosó­gép, csemege, szép és jó könyv.;. És rádió, televízió, motor- kerékpár, fényképezőgép... Pedig ősz járja, a legna­gyobb forgalom ilyenkor bo­nyolódik le a boltokban. Ez idő tájt készülnek fel a télre az emberek, ilyenkor van keletje a meleg ruhának, ci­pőnek, az otthont kell még otthonosabbá tenni, hi- ; szén az eső, a hó sokkal in- I kább négy fal közé kénysze- ; ríti a családot. És mégis: kifogyhatatlanul \ sok az áru, és mind kevesebb : o:z úgynevezett hiánycikk. Ki hitte volna ezt nem egé- ! szén két esztendővel ezelőtt, j az ellenforradalom, az üresre | vásárolt üzletek idején! Azután. ; ; Megfordultam Visegrádion I és Szentendrén az ünnepi na- ! pok ideje alatt (a szentendrei i kulturális napok vasárnap I fejeződtek be). Sokat láttam, : sokat hallottam mindkét he- i lyen — kiállítások nyíltak, : előadások hangzottak el, jói | megrendezett, magas színvo- : nalú műsorokban gyönyörköd- ! hettek a nézők, vidám han- | gulatú szüreti mulatságon vet­tek részt a záróünnepségen a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom