Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

1958. OKTOBER 1. SZERDA 3 Még mindig nem elég takarékos helyiipari vállalataink gazdálkodása Ssámos hibát, mulasztást, lazaságot tártak fel az elmúlt félévi revizori vizsgálatok Megkezdték az aszimmetrikus fényszórólámpák gyártását Az éjszakai autóközlekedés biztonságának előmozdítására világszerte fokozatosan rend­szeresítik az úgynevezett aszimmetrikus autóvilágítást. Az újfajta világításnál a fény­szórópár egyikének fénye úgy szabályozható, hogy ne zavar­ja a szembejövő gépkocsi ve­zetőjét Az új típusú fényszó­róhoz szükséges aszimmetri­kus Duolux-lámpák gyártá­sát most az Egyesült Izzó is megkezdte. Maga a fényszóró­test nem változik lényegesen, de a fényszóróhoz újfajta, az eddiginél sokkal tökéletesebb kivitelű előtét-üveg szüksé­ges. A Járóműfejlesztési Intézet szakemberei tanulmányozzák az új aszimmetrikus fényszó­ró-rendszert. A külföldi ere­detű új típusú fényszórók mű­ködését a napokban az illeté­kes minisztériumok és válla­latok megbizottainak is bemu­tatták. A bemutatón felmerült ánnak a gondolata is, hogy az izzólámpákon kívül aszimmet­rikus fényszórótestet is gyárt­sanak hazánkban. Fémhelyettesítő anyagok a gépgyártásban A taskenti textilgépgyárban ma már mintegy 30 gépalkat­részt készítenek műanyagból. Ezáltal a gépek súlya több mint 100 kilóval csökkent. Je­lentős előny az is, hogy míg a múltban egy acélalkatrész elkészítése 17 különféle ková­csoló eljárást és ötfajta gépi megmunkálást igényelt, addig ma már ezt két művelettel műanyagból készítik el. A gyárban a műanyagok kü­lönféle fajtáját használják fel. Faforgácsból úgynevezett faplasztikot préselnek, ötven különféle alkatrészt pedig a porkohászat eljárásaival mű­anyagokból állítanak elő. Megjöttek a sirályok a pesti Dunára A pesti Dunára megérkez­tek az első sirálycsapatok. A danka- és az ezüstsirályokat kedves ismerősként köszöntik a járókelők. A dankasirályok' az ország több taván költe­nek, s általában ilyenkor, szeptember utolsó napjaiban jelentkeznek költés után a pesti hidaknál. Az ezüstsirá­lyok a tengerpartokról, főleg Észak-Európából jöttek. A revizorok nem valami szí­vesen látott „vendégek“ a vál­lalatoknál. Nem csoda, hisz mindenbe belenéznek és kö­nyörtelenül kiderítik a hibá­kat, hiányosságokat. Jó „szö­vetségeseik" ezeknek az embe­reknek a számok, a tények, amelyek az elmúlt félévi revi­zori vizsgálatok során is sok kijavítani valóra hívták fel a figyelmet. A félévi vizsgálatokról szóló jelentés és ez az írás is főleg a hibákról beszél. Ez nem ki­sebbíti helyiipari vállalataink eddigi takarékossági eredmé­nyeit, amelyekről korábban már többször hírt adtunk, de segítheti az eredmények foko­zását, amire szükség is van, mert ezeknek a vállalatoknak a .gazdálkodása még mindig nem elég takarékos. A jelentés mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a vállala­toknál a jöv'edelmezőség növe­lése a további önköltségcsök­kentés érdekében még hatha­tós intézkedésekre van szük­ség. A Ceglédi Cipőipari Vál­lalatnál például hét százalék­kal romlott az önköltség. Anyagköltségüket csaknem négy százalékkal lépték túl. Mindez abból adódik, hogy a vállalat kénytelen más­fajta anyagot felhasználni a gyermekcipőkhöz, mint amilyen szükséges. Ez csupán az elmúlt év máso­dik negyedében több, mint 77 ezer forint többletkiíizetést okozott. A Ceglédi Rendeltruhaipari Vállalatnál az egy órára jutó termelési érték az első évek átlaga alatt maradt. Az egy fő. re jutó termelési érték is esu* pán 90,2 százaléka a korábbi­nak, míg a munkások átlag- keresete 120,6 százalékra emal. ködett A Maglódi Gépgyár terme­lési és önköltségi számadatai is elmaradást mutatnak. Szó szerint ezt olvashatjuk róluk a jelentésben: „A költséggazdálkodásban nem voltak takarékosak és jogtalan kifizetéseket is eszkö. zöltek, piackutatásra, tervezé­si díjakra, stb. több, mint 44 ezer forint összegben.“ Az anyaggazdálkodást ille­tően is van szóvátenni való. A nagykőrösi Faáru és Dohány- zócikkgyártó Vállalatnál pél­dául több esetben adtak el anyagot magánosoknak és vállalati dolgozóknak be­szerzési áron. Ugyanez a Ceglédi Rendeltru­haipari Vállalatnál is előfor­dult. Bár jelentősen növekedett a kereskedelmi vállalatok, áru­forgalma, az ő portájukon is van kifogásolni való. Egyes vállalatok költséggazdálkodása elég laza. A Vác és környéke Népbolt Vállalatnál például a kereskedelmi ráfordítások a forgalom növekedését megha­ladó mértékben emelkedtek. A Váci Vendéglátóipari Vállalat többletnyereségét teljes egészé­ben felemésztette a laza költ­séggazdálkodás. Növekedtek a Ceglédi Vendéglátóipari Vál­lalat ráfordításai is. A kereskedelmi osztály nem tudta hiánytalanul biztosítani a kereslet kielégítését szolgáló árualapot. Az áruhiányt nagv- részt más megyékből igyekez­tek pótolni a vállalatok. En. nek során előfordult, hogy olyasmit is átvettek, amelynek ér­tékesítési nehézségeivel már eleve tisztában voltak. Az ilyen áruknak egy ré­sze ott maradt a raktárak­ban. A megyei tanács építési és közlekedési osztálya is bírála­tot kapott, több hozzá tartozó vállalattal együtt. A jelentés­ben főleg azért bírálják az osztályt, mert az ellenőrzött időszakban szakfeladatát és a felügyelete alá tartozó válla­latok szakirányítását nem látta el kielégítően. Szervezet- lenül, erélytelenül ellenőrzött. Vagy egyáltalán nem vagy csak késedelmesen kifogá­solta az egyes építőipari vállalatoknál meglevő sú­lyos hibákat, mulasztáso­kat, szabálytalanságokat. Emiatt aztán még tovább fo­kozódott a műszaki szervezet­lenség a vállalatoknál. Az osztály felügyelete alá tartozó vállalatok önköltsége 16,1 szá­zalékkal emelkedett. Az építőipari vállalatoknál az anyagok kezelése, megőr­zése hiányos és megbízhatat­lan. Ügyszintén megbízhatat­lan a vállalatok leltárainak nagy része is. Előfordult, hogy olyan készleteket is leltárba vetlek, amelyek a valóságban nem voltak meg. ' Az osztály nem lépett fel kellő határozottsággal az el­len, hogy különböző magán- tervezők részére nagy értékű tervezési munkát adjanak ki. Többek között engedélyezték a Pest mepyei Kőbánya és Útépítő Vállalat főmérnöké­nek, hogy mellékfoglalkozás­ként tervezői munkát végez­zen. Egy Budapesten működő mérnöki munkaközösségnek 36 ezer forintot fizettek ki terve­zési munkáért. Ilyen példákat is lehetne még sorolni, de a legszembetűnőbb talán az. hogy bár két vállalatnak van bádogos részlege, az osz­tály az 1956. évi földren- gési károk helyreállítási bádogosmunkáinak elvég­zését egy Faragó nevű kis­iparosra bízta. 215 ezer forintot fizettek ki neki. E példa alapján a meg­szüntetett Dél-Pest megyei Építő Vállalat a vizsgálat idő­szakában az összes bádogos­munkákat ezzel a kisiparossal végeztette. Sok anyagot adtak neki beszerzési áron. A Fa­ragó-testvérek így egy eszten­dő alatt közel egymillió fo­rint értékű bádogosmunkát végeztek az osztály engedély« alapján. A jelentés alapján szóvá kell még tenni egyes vezető­állású dolgozók közömbös ma­gatartását a társadalmi tulaj­don védelme iránt. Például a Monori Járási Tanács kézműipari vállalatának igazgatója debrecen—mis­kolci kiszállását bérelt személyautón tette meg, ami a vállalatnak 2037 fo­rintjába került. Ugyané? a vállalat, két saját gépkocsija mellett TEFU-gép- kocsit is igénybe vett, melyet félig sem használtak ki. Nem csoda hát, ha a vállalat ta­valyi harmadik negyedévi szállítási költsége több, mint két és félszeresére emelkedett. Sajnos, még a felsoroltaknál is több hiba van. Valamennyi megemlítésére nincs módunk, de amit elmondtunk, egy ki­csit a többi vállalatra is jel­lemző. Nem árt hát alaposan körülnézni a vállalatok portá­ján, mert igaz az a megállapí­tás, hogy még mindig nem gazdálkodnak elég takaréko­san hel.yiipari vállalataink. Jó lenne, ha a revizorok előtt maguk a vállalatok állapíta­nák meg ezeket és mindjárt a. szükséges intézkedéseket is megtennék a hibák elkerülés« érdekében. A vezető szerveknek is több segítséget kell adni a munkához, mint azt eddig tették. Ahol ennek ellenére továbbra is megtűrik a lazaságokat, ne sajnálják szigorúbban felelős­ségre vonni az illetékeseket; Farkas István AZ ÉLET MEGMENTŐl Látogatás a ceglédi Baleseti Kórház sebészeti osztályán A betegek első útja Darnyi Irénhez, a kórház felvételi irodájába vezet. Néhány kedves szó, megnyugtató bizta­tás és a betegek máris nyugodtan érzik magukat ideigle­nes otthonukban Még egy utolsó gondos kézmosás műtét előtt dani az emberek, míg élek, nem felejtem el7 — Hát melyik is? Mikor Da- másdon volt a front, nagy lé­gicsata volt felettünk. Minden­ki a pincékben volt. Az egyik háznál a fiatalasszony félelmé­ben idő előtt szülni kezdett. Mindenki menekült, csak én voltam a szobában, meg az asz- szony. Nagyon féltem. A ház udvarán az istállóban a bom­ba megölt két tehenet, dehát maradni kellett. Mikor meg­lett a fiú, mintha az ő tisztele­tére történt volna, megszűnt a bombázás. Futott a férj, gyor­san vitték az asszonyt a boros­pincébe, de már annyi idő nem volt, hogy én is átszalad­jak a kerten. Újra kezdődött a bombázás. Hát mit tehettem mást? Az újszülöttel a karom­ban befeküdtem az ágy alá, hogy legalább a törmelék ne tegyen kárt bennünk. Recse­gi ft-ropogott a ház felettünk. Tizenkét órát feküdtem ott, karomon egy lepedőben az új­szülött. Mikor vége volt az egésznek, nem ismertem meg magam a tükörben. Elhallgatott, belefeledkezett a régmúltba. — Azt mondta az előbb, ki­csikből nagyok lettek, a világ is megváltozott azóta. Megváltozott, nagyon is megváltozott. A tanács felépí-. tette az orvosi rendelőt. Ren­des helyen dolgozhatom. A fel­szerelésre sem lehet panasz. hUndent megkapunk, ami kell. Minden héten van csecsemő- és terhesrendelés. Mikor nincs is itt a doktor, csak jönnek a mamák, hozzák a gyereket. Mondom nekik, mi a csudá­nak jöttek, nem hízhat az a gyerek mindennap kilókatl „Nem baj az, Margit néni, csak mérje meg” — válaszol­ják. Lelkesen, kipirulva méltat­ja ezt az eredményt. Jóindu­latú, kövétkés arca kipirul, párnás, ápolt kezével megra­gadja karomat. — Tudja, hogy volt régen? Kitették a gyereket egy tek- nőbe a fa alá, egy rongyba te­jes kenyeret kötöttek cuminak. Nem egynek tele volt légypi­szokkal az arca, alatta meg lucskos a szalma. Most nézze meg őket! A fehér kocsi mind­egyiknek kijár. Ropogós pó­lyák, habfehér pelenkák. A védőnő munkája sokat számít. A legtöbben megfogadják a tanácsait, szinte versenyeznek, kinek tisztább, jobban fejlett a gyereke. Másképp élnek az emberek. Felvilágosodtak. — Sok munkája van — ér­deklődöm? — Hány gyerek születik egy évben? — Azelőtt 25—30, most amióta abortusz törvény van. 10—12. — Hát akkor van elég sza­badideje. Mihez kezd vele? — Nekem szabadidőm? Ha három példányban lennék, sok­szor az is leevés lenne. Nálunk az asszonyok még nemigen mennek a kórházba, csak ak­kor, ha én küldöm őket, mert úgy látom, baj lesz. Állandóan járnak hozzám tanácsért. Tes­ti-lelki bajukban tőlem kér­nek segítséget. Oltásnál, rák­szűrésnél is dolgozom, helyet­tesíteni járok más falvakba. Soroljam, hányféle megbízatá­som van, amit mind el kell látni? Hát először is: községi tanácstag vagyok, állandó bi­zottsági elnök, most meg járási vb-tag lettem. — Hát akkor tényleg jól be kell osztania az idejét. Nem ér rá unatkozni. — Így igaz. Pedig a Vörös- keresztről még nem is beszél­tem. 750 ember lakja a falut. 1952-ben megalakítottam a Vö­röskeresztet. Volt is szépen je­lentkező, valami negyven tag. Elsősegélynyújtást tartottam, összejöveteleket rendeztünk. Aztán jött az árvíz. A segélye­zés a Vöröskereszt nevében ment, de nekem nem sok sza­vam volt hozzá. Történt is hi­ba sok. Volt olyan, alkinek egy fűszála se görbült meg, mégis segélyt kapott. Más jogosnak meg alig jutott valami. Így az­tán a Vöröskereszt is felbom­lott, nem lehetett összetartani a tagokat. Tavaly alakultunk újra, 70 taggal. Ma már szá­zan vágyunk s nemcsak az egészségügy terén, de máskü­lönben is erősen dolgozunk. A múltkorjában egy vörös'keresz- tes asszony férje befulladt az lpolyba. Több mint ezer forin- tott gyűjtöttünk össze a számá­ra, hisz ottmaradt három ki­csivel. — De most veszem észre | saját magáról még alig mondottá valamit. Eddig csak a faluról, | a munkájáról beszéltünk. — Rólam nincs mit mondani.% Eljártak felettem az évek, 1 már nem vagyok olyan egész-1 séges, mint régen. Sok évvel 1 ezelőtt másodszor is férjhez 1 mentem. Férjem is beteges| ember. Bánt, hogy sok évii munkája után nem becsülik I úgy, amint kellene. De engem% sem. Mikor betöltöttem 25 éves f jubileumomat, szóltam a ta-1 nácsnál, járjanak utána. Az er-1 kölcsi megbecsülésen kívül jól I esett volna a fizetség is, merts az én jövedelmem elég sovány. 1 Meghallgattak, megígérték, az-§ tán nem történt semmi. Me-1 gint telt egy pár év, újra meg- 1 ígérték. Azóta is várok. Na. | mindegy. Szeretem a munká-1 mat, szeretem az embereket. | Minden gyereknek örülök. Ne- f kém négy volt, de nem adatott I meg az az öröm, hogy felnevel-1 hettem volna őket. Mind meg-1 halt kiskorában. így a másé az I enyém. ­Delet harangoztak, amikor | leültünk az őszi napra kitárt |. ablak alatt beszélgetni. Most | azt vettük észre, hogy megbor | zongunk. Hogyisne. A szeptem- % béri délután napfény nélkül 1 már nem vendégmarasztaló, s Még egy utolsó mosoly, kézfő- | gás az ipolydamásdiak gólya- I nénijével, s kiléptem a gye- \ rekzsivajtól hangos utcára. | Komáromi Magda 1 Néhány perc múlva kezdődik a műtét, amely után a kis­lány újra használni tudja régóta megbénult ujját (Gábor Viktor felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom