Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-31 / 257. szám

1958. OKTÓBER 31. PÉNTEK «*» élte C/Cirlap 3 VÁLASZTÁS ELŐTT A DABASI JÁRÁSBAN .•»iMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiniiiHiHiiiiiiiiHiiiiiiiiitiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiHiiiiiiimiiiiuiiiiiiiiiiniinimiiiuiiiiiiimiisiiiiiiminiiiimiiiiHiiiit'.siiiimiin A fiatalok jelöltje Ealvi VII. osztályosok közked­velt tanító nénije pár nappal múlt csak 20 esztendős. Igaz, még ennyinek sem néz ki, de „polgári életben“ már ko­moly tapasztalatokkal rendel­kezik. A nagykőrösi tanító­képzőben DISZ-titkár volt és "kitűnőre érettségi­zett. — Akkor tovább szerettem volna tanulni — mondja, de hely hiányában nem vették fel egyetemre. Most már semmi pénzért sem, hagynám itt a katedrát. * Az ifjú tanácstag-jelölt tanítványai között A járási tanácstagjelöltek között szépszámmal akad új, egészen fiatal jelölt is. Pél­dául Csűrös Matild, a tábor­Meg kell még jegyezni, hogy Dsürös Matild vezeti a járás egyik legjobb úttörőcsapatát, a 34-es Bem József úttörőcsapa­tot. Tavaly 5000 forintot gyűj­töttek össze az iskola úttörői, 3 erre a tanévre is komoly ter­veik vannak. Végezetül a fiatal tanács­tagjelölt még ennyit mond: — Amikor meghallottam, bogy jelöltek, nagyon megle­pődtem. De most már, túl az ijedtségen, ha megválaszta­nak, arra törekszem, hogy mindig a község és főként a fiatalok érdekeit képviseljem. k újhartyáni népfront-bizottság elnöke Reményi István újhartyáni dolgozó paraszt életútját is sok-sok buktató keresztezte. Alig volt 13 esztendős, ami­kor fél évtizedre cselédnek szegődött egy nagygazdához. Közben kirobbant az első vi­lágháború, s 26 hónapi front­szolgálat és több évi fogság után mint a saját maga gaz­dája kezdett a földműveléshez. Akkor csak a vagyonosok bol­dogultak, Reményi István sem akart hát lemaradni. Garast garasra rakva, éjjel nappal dolgozott a boldogulást jelentő földért. A felesége is hozott egy keveset a házhoz, vettek is közben pár holdat. Olyany- nyira, hogy a felszabadulás után Reményi István — igaz, hogy csak a szőlője miatt (egy hold szőlő, öt hold földnek szá­mított) kuláklistára került. Közben az ő sérelmét is or­vosolták és ma már Reményi István is látja, hogy népi rend­szerünkben a felemelkedés útját nem a vagyonszerzés je­lenti. Az elszenvedett sérelme­ket már régen elfelejtette, s tavaly ő is bekapcsolódott a falu társadalmi életébe. Most ő vezeti az újhartyáni nép­front-bizottságot. És hogy nem is akárhogyan, azt mutatják az eddigi eredmények. A köz­ség lakossága bármilyen tár­sadalmi megmozdulásról is le­gyen szó, egy emberként lát munkához. Tavaly a népfront kezdeményezésére a temetőt kerítették be, az utakat és az árkokat hozták rendbe. Most e> kultúrház építéséhez fogtak. És akinek korábban a kö­szönését sem fogadták, az ma a község egyik legnépszerűbb embere. Reményi István együtt fáradozik a többi gazdával, Üjhartyán felvirágoztatásáért, — Az új tanács egyik leg­sürgősebb teendője az lesz — mondja a bizottság terveiről István bácsi —, hogy gondos­kodjon jó ivóvízről, fúrjanak új kutakat. Természetesen eh­hez mi minden segítséget meg­adunk. Tudják-e a bugyíak? ;;. hogy 1949 óta több, mint kétmillió forintot ruháztak be községük fejlesztésére. Jelen­leg is egymillió forint van itt beruházás alatt;, .,. hogy 70 millió forintot költöttek el 10 év alatt a köz­ség lakói csupán a földműves­szövetkezeti boltokban; ... hogy ugyanezen idő alatt a helyi földmúvesszövetkezet 11 milliót fizetett ki a terme­lőknek a felvásárolt terméke­kért. Kultúrház épül Táborfalván *W**f*s Befejezés előtt áll Tábor­falva gyönyörű kultúrházának építése. Úgy tervezik, avatá­sára nagy ünnepséget rendez­nek, ahová meghívják a kör­nyékbeli falvak népét is. A kultúrház a lakosság ösz- ízetartozásának jelképe is. A tanács és a Hazafias Népfront kezdeményezésére majdnem 90. ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a község­beliek. Talán egyetlen ember sincs itt, aki ne járult volna hozzá felépítéséhez. KÉTNAPOS MUNKÁS­PARASZT TALÁLKOZÓN vettek részt október 25 és 26-án Csepelen a dabasi járás KISZ-fiataljai. A találkozó közös kultúrműsorán nagy si­kert aratott a dabasi délszláv népi együttes és a vasmű rajkózenekara. Másnap gazdag sportműsor szórakoztatta a fiatalokat s a szívélyes talál­kozót hajnalig tartó vidám táncmulatság fejezte be. Mennyi pénzük van a dobosiaknak? Az Országos Takarékpénztár dabasi fiókjában 1956 szeptem­berében 1 040 000 forintot tar­tottak számon. Ez év szeptem­berében a takarékban levő összeg 2 473 000 forint. Tehát két év alatt több mint száz százalékos az emelkedés. Álta­lában házépítésre, bútor, vagy motorkerékpár vásárlására tar­talékolják a félretett összeget 1 az emberek „Köszöntjük régi barátunkat, iskolatársunkat, Seregély József képviselőjelöltet..." Kedden a kora esti órák­ban egyre többen szaporázták lépteiket Örkényben a mozi fe­lé. Választási nagygyűlésre ké­szülődtek. Csak úgy hétközna­pi öltözékben jöttek a gazdák, ahogy hazatértek a határból, a szántás-vetésből. Nem számít itt olyan ritkaságbamenő ese­ménynek, ha ellátogat hozzá­juk a képviselő, hogy minden­ki ünnepi glédába vágja ma­gát. A tiszteletadás meg nem éppen az ünnepi cifrán múlik. De sokkal inkább a megbecsü­lésen. A megbecsülés pedig nem hiányzik. Seregély Józsefet is­meri egész Örkény. Itt szüle­tett a faluban, itt nőtt fel kö­zöttük, együtt járt velük isko­lába. Ha kérdezzük, bárki meg­mutatja: — Itt, a tanácsház melletti utcában született. Ahogy érkezik a sokaság, mindenki messziről üdvözli: Szervusz Jóska! Hogy vagy Seregély elvtáns? A képviselő­jelölt pedig szeretettel rázza meg az érkezők kezét, vagy öleli magához egyik-egyik régi barátot. ^ Az elmúlt öt esztendőben is ő volt egyik képviselője a da­basi járásnak. Bármilyen prob­lémával fordultak hozzá vá­lasztói, mindig igyekezett se­gítségükre lenni. Ezért — ahogy egy Örkényi bácsi mond­ta — ismét őt akarják képvi­selőnek. Seregély József meg — mint választási beszédében elmond­ta — örömmel vállalja ezt a megbízatást, s várja, menjenek el hozzá bátran ezentúl is az emberek. Seregély József választói körében * A ' Uj élet Ujhartyánban Több mint 120 motorkerékpárt tartanak szá­mon Ujhartyán­ban. Nagy szó! 2700 lakosa van a községnek. Meg­szokott kép itt, hogy motorbi­ciklin szágulda­nak ki a határba, a szántóföldek­re. Elől kormá­nyoz a férfi, mö­götte az asszony ül kapával, vagy egyéb munkaesz­közzel a vállán. Persze, csak az utóbbi években lett megszokott kép az ilyen lát­vány, mert úgy 15—20 esztendő­vel ezelőtt a fo­gukhoz vertek minden garast az újhartyáni pa­rasztok, mielőtt megváltak volna tőle. Kenyérre kellett a pénz, nem pedig mo­torbiciklire. Vasszorgalmú embereknek is­meri a környék az újhartyánia- kat. Helyénvaló Is, hogy munká­juk után boldo­guljanak. Csak­hogy ez a szorga­lom nem mostani keletű, régi jó tu­lajdonsága a falu lakóinak. Mégis, azelőtt miért csak . egyesek vitték- valamire? Mert nyúzta őket a Horthy-rend- szer, mert nem volt ára a ter­ménynek, mert sok volt a föld­nélküli nincstelen, mert nem volt munkaalkalom, napszám is kevés. Ma meg az a panasz, hogy nem lehet napszámost fogadni a faluban, mindenkinek sa­lát földje van, vagy üzembe, gyárba járnak az emberek. A fel- szabadulás előtt például 15—20 ember járt in­nen gyárba, je­lenleg pedig mintegy 150 az üzemi dolgozók száma, akik ha­vonta jelen­tős pénzösszege­ket hoznak haza a családnak. Amel­lett, hogy itt­hon rendszerint 3—4 hold föld­jük is van. Hogy mi lett az üzembe já­rás következmé­nye, azt bárki megláthatja, ha egy kicsit körül­sétál a faluban. Egymást érik az új házak. Nem is házak, ízléses, modem villák, fürdőszobával, üveges tornáccal. 150 ilyen ház épült az utóbbi esztendőkben. Egy áj falu a régi fa­luban. Ujhar­tyánban, ahol azelőtt évtizede­kig jóformán nem építkeztek, ahol 3—4 család lakott egy ház­ban. Most meg egymásután ve­rik szét a régi épületeket, úja­kat emelnek he­lyettük, s ha egy fiatalember meg­nősül, első dolga hogy saját házat építsen magának. I Még ebben az évben tető alá kerül | a 890 000 forintos beruházásból épülő modern, négy tanter- ! mes iskola a bugyi-ürbői tanyákon. A jövő tanévben már itt tanulnak a környező tanyák iskolásgyermekei 7<HiiumnmiiiiiiiiiiiiiimmAiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiHmiiimiiimiimiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiinimiiimmiiiiiHiiiiiiiit<iiiiH!t(>Mitw Ők már nem ismerik a nyomort Piros nyakkendős egyen­ruhájukban olyan vidáman sündörögnek köztünk, mintha mindig velünk lettek volna. Kacagásuk, örömük elválaszt­hatatlan már a mi megválto­zott szabad életünktől. Ök már csak hírből, szüleik elbeszélé­séből ismerik a nyomort, a le­tűnt földesúri rendszer gazsá­gait. Az elmúlt 10 év alatt a dabasi járásban is virágba szökkent az úttörőmozgalom, s bizony ma már nehéz lenne el­dönteni, melyik községben dol­gozik a legjobb, legtevéke­nyebb úttörőcsapat. — Talán — mondja Schenk Lajos járási úttörővezető — a táborfalvi úttörők érdemlik a legtöbb dicséretet. A negyedik pont szelleme: „Az úttörő, ahol tud, segít’“ itt érvényesül a legjobban. De nem lehet más­ként nyilatkozni az ócsai paj­tásokról sem, akik szintén az élvonalba tartoznak, vagy a gyáli pajtásokról, akik különö­sen sportvonalon dolgoznak jól. Tovább lehetne sorolni, me­lyik csapat miben tűnik ki a többi közül. Lehetne beszélni az Örkényiekről és a dabasiak- ról is. A pajtások most a Hő­sök könyve elnevezésű gyűjte­ményhez gyűjtik össze az 1919-es tanácsköztársasági em­lékeket. Most indult meg a levelezés a német, cseh, és szovjet pionírok, valamint a járás úttörői között. AZ ÖRKÉNYI íhezőgazdasági gépészképző szakiskola hallgatói szabad­idejükben ezentúl a televíziós adásokat is végignézhetik, ugyanis most kaptak egy új, 501 típusú 12 csatornás tele­víziós készüléket. Ugyancsak a napokban érkezett egy bi­liárdasztal is. Az intézet gép­parkja egy RS—09 típusú mo­dern, német univerzális trak­torral bővült. Batuska Istvánt egyhangúan jelölték Szemben lakik Táborfalván a földművesszövetkezet felvá­sárló telepével. Talán ezért is egyik legjobb szerződője a szö­vetkezetnek. A tavaszon pél­dául ő hordta ide a legszebb földiepret, ami bizony nagy szó, nagy dicsőség, mert Tá­borfalván sokan termelik ezt a finom gyümölcsöt. A földmű- vesszövetkezet az idén másfél- milló forintot fizetett ki itt az epreseknek. Feltétlenül sokat számít, emeli a tekintélyét annak, akit tanácstagnak választanak, ha jól gazdálkodik. De ez még ön­magában nem elegendő. Ba- tusika Istvánt se azért jelölték csupán, hanem megnyerő, be­csületes magatartása miatt is. Úgy ismerik a községben, mint köztiszteletben álló, szorgal­mas, dolgos gazdát, aki min­denkor szívesen törődik em­bertársai ügyével is. — Örömmel vállalom a ta­nácstagságot, ha megválaszta­nak, — mondja. — Nagy meg­tiszteltetés ez számomra és igyekezni fogok legjobb tudá­som szerint tevékenykedni a tanácsban. Batuska Istvánt nem érte váratlanul a jelölés, mert elő­zőleg már felkeresték a Haza­fias Népfront helyi képviselői és megbeszélték vele, vállal­£ ná-e a tanácstagságot. Hogy mennyire helyes volt a Haza­fias Népfront javaslata, mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy Batuska Istvánt a jelölő nyolcadik körzet egyhangú szavazással fogadta el. Pedig — mint a jelölőgyűlés részve­vői elmondják — Batuska Ist­ván a jelölés megtörténte előtt külön kérte a részvevőket, ha úgy, látják, ő nem megfelelő enÁ a tisztségre, válasszanak mást nyugodt lelkiismerettel; De senki se szavazott ellene. Kocsmák helyett kuítúrházak A járás kulturális élete — jóllehet még nagyon sok kí­vánni valót hagy maga után — összehasonlíthatatlanul jobb, mint a Hörthy-időkben volt. Az urasági cselédeknek, meg a földet túró kisparasztoknak csak a zsírosgazdák kocsmája nyújthatott akkor „kultúrát“. Ma már a járás csaknem vala­mennyi községében aktív kul­túráiét folyik. Könyvolvasás­ra álmában sem gondolhatott azelőtt a paraszt, most a fa­lusi könyvtárak alig tudják ellátni a művelődésre vágyó olvasókat.- Majdnem minden községben van színjátszó cso­port. legutóbb például az ócsaiak Barta Lajos: Zsuzsi című színművét, a dabasiak Heltai: Néma leventéjét, a bu­gyi színjátszók pedig a Mág­nás Misfcát adták elő nem kis sikerrel. Nagyon sokat lá­togatják az ismeretterjesztő előadásokat is. A járás kul­turális színvonalának emel­kedését leginkább az egyre szaporodó kuítúrházak jelzik, A legszebb kultúrház Tábor­falván. a legnagyobb kultúrott­hon pedig Újlengyelben épülj Az ócsaiak is bővítik kultúr- házukat. A járási kultúrotthon igaz­gatója, az alig 21 éves Ju­hász Sándor, nagyon sokat tesz a kultúra érdekében. Mint járási tanácstag-jelölt, komoly tervei vannak a kultu­rális színvonal további javítá­sához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom