Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-28 / 254. szám

1958. OKTOBER 38. KED0 '^^Cir/op Lelkes hangulatú választási nagygyűlések megyeszerte A váci nagygyűlés hallgatósága (Foto: Cserny) (Folytatás az első oldalról) vívmányai mellett is és kinyil­vánítja, hogy támogatja a munkás-paraszt kormány po­litikáját. — 1956-ban nemcsak a föld és a gyár volt veszélyben, de függetlenségünk és az ország békéje is. Nagyon nehéz körül­mények között kezdte meg munkáját a munkás-paraszt kormány, de kivezette népün­ket történelmünk legnehezebb időszakából. — Azért van még sok tenni­valónk. Egyik legfontosabb feladatunk: olyan közszellem­nek a kialakítása, hogy az or­szág nagy és kis problémái egyre inkább közüggyé válja­nak. Kormányzatunk is mind­jobban megosztja gondját az ország népével. Ezt kell elér­nünk nemcsak a városi tanács munkájában, de üzemeink szakszervezeti bizottságaiban is. Mosolyra húzódtak az ajkak, amikor Gáspár elvtárs arról beszélt, hogy mostanában szo­kás Vácot „élmunkás üzemek városának*’ nevezni. Ez az itt dolgozók jó munkájának az ér­deme. Öröm részünkre, hogv ez az Észak-Pest megyei törté­nelmi múltú város mennyire ipari jellegűvé vált az utóbbi évtizedben. A jövőben még jobban fokozódik az iparosítás: Az Egyesült Izzó telepe 1960-ban már 500 ember­nek ad munkát és az öt­éves tervben üzembe he­lyezik a cementgyárat is. >— (Nemcsak az ipari munkás érzi a megbecsülést a mi rend­szerünkben. A forradalmi munkás-paraszt kormány biz­tosítja a becsületes kisiparo­sok, kiskereskedők munkáját is. Természetesen az üzéreket, árdrágítókat szigorúan büntet­jük a jövőben is. Az értelmi­ség különböző rétegei is bi­zonyságot tettek arról, bogy a magukénak érzik a szocialista társadalmi rendet. — A megválasztandó új ta­nácstagoknak és a város veze­tőinek a jövőben sokat kell tö- rődniök a város kis és nagy problémáival. Ebben a munká­ban nagy részt kell vállalniok a kommunistáknak. A szerve­zett munkásságnak közösséget formáló erőként kell fellépni. Nem engedhető meg, hogy né­hány ellenséges hangadó befo­lyásolja a közvéleményt; ne­künk kell a közhangulatot tü­relmes, de következetes mun­kával helyes irányba kialakí­tanunk. Beszédének befejező részé­ben a nagygyűlés előadója az utóbbi időben szembetűnően megnövekedett „védeimezők“- ről beszélt. — Volt idő, amikór nagyon nagy szüksége lett volna en­nek az országnak külső segí­tőkre. Az alföldi paraszt­sztrájkok, a pécsi bányászsor- tüzek, vagy a voronyezsi tö­megmészárlás idejére gondo­lok. Ezek a nyugati urak ak­kor is hatalmoi) voltak, de nem siettek az itt élő dolgozók segítségére. A felszabadulás és a® 1956- os nehéz napok bebizonyí­tották, hogy igazi segítő­ként, barátként csak a Szovjetunióra és a baráti országok hatalmas táborá­ra számíthatunk. Könnyű különbséget tennünk az igazi barátok és az álbará­tok között. — Többen említették nekem is, hogy nyugtalanok a fran­ciaországi események és a Kí­na felől érkező hírek hallatára. Szeretnék mindenkit meg­nyugtatni, mindenkibe hitet önteni, hogy a mi rendszerünk legyőzhetetlen. Hiába az ellen­ség minden mesterkedése az imperializmus bukásra van ítélve, eljárt felette a történe­lem. A jövő a szocializmusé! A lelkes hangulatú választá­si nagygyűlés dr. Kávai Géza zárószavaival ért véget. A tér­ről, a felhangzó induló hang­jaira csak lassan indult haza a közönség. Kisebb-nagyobb cso­portokban vitatták az elmúlt órákban hallottakat. — Szívünkből beszélt Gás­pár elvtárs — mondta Kovács István, az Egyesült Izzó dolgo­zója. — ügy érezzük, hogy sza­vai erőt, segítséget adnak az elvégzendő feladatokhoz, — Mély visszhangot keltet­tek bennem az elhangzottak — nyilatkozott Segesvári Ferenc, a siketnéma intézet egyik ta­nára. — Az előadó közvetlen kapcsolatot teremtett a hallga­tósággal; szinte egyemberként maradt együtt a tömeg a? utolsó mondatig. Papp Rezső Megyénk számos városában és községében rendeztek még vasárnap választási nagygyű lést. Mindenütt a lakosság nagy érdeklődése mellett. Bu­daörsön Tausz János belkeres­kedelmi miniszter mondott be­szédet. Szentendrén Pála Ká- rolyné, a kerület képviselője­löltje beszélt nagyszámú hall­gatóság előtt az időszerű kér­désekről. Előadásához Móricz Virág, a kerület másik képvi­selőjelöltje szólt hozzá. A gyű­lés hallgatósága mindkét beszé det nagy tetszéssel fogadtai Jászkarajenőn is nagyszabású választási gyűlés volt, amelyen Vgrai Ferenc vezérőrnagy, a magyar néphadsereg vezérkar' főnöke mondott beszédet. Nyársapát községben Horváth András, a megyei pártbizottság első titkára tartott beszédet a választói gyűlés nagyszámú, lelkes hallgatósága előtt. A Magyar Vöröskereszt Pest megyei szervezete vasárnap tartotta küldöttértekezletét a megyei tanács székházában. Mintegy 170 küldött, illetve meghívott vett részt a megyé­ben működő 200 helyi csoport képviseletében. A vezetőség nevében Németh Veronika, a szervezet Pest me­gyei titkára számolt be a vö­röskereszt munkájáról. Beve­zetőben — szervezeti kérdé­sekkel foglalkozva — elmon­dotta, hogy az ellenforradalom előtt 176 helyi csoport műkö­dött, 11 290 taggal. Az ellenforradalom idején a szervezetek egy része fel­bomlott, mindössze 92 he­lyi csoport maradt. Az ázóta eltelt két esztendő folyamán 108 új helyi csoport alakult, s a vöröskeresztes ta- aok száma ismét meghaladja a 10 ezret. — Örülünk ennek az ered­ménynek — mondotta Németh Veronika —, ám nem lehetünk elégedettek. Ha teljesíteni akarjuk az országos vezetőség határozatát — amely kimond­ja, hogy a lakosság 10 százalé­kát kell bevonni a vöröskereszt munkájába —, akkor mintegy 75 ezer tagot kell toborozni. Csakis ekkor mondhatjuk el, hogy megyénkben valóban tö­megszervezetté vált a vörös- kereszt, hogy soraiban megta­lálhatók mindazok, akik haj­landók dolgozni az egészségvé­delem, a betegség megelőzése. s az egészséges környezet meg­teremtése érdekében. Különösen sok tennivaló vár ránk az üzemi csopor­tok létrehozásában. Jelenleg csak 25 üzemben van helyi csoportunk; pedig üze­meink többségében nincs füg­getlenített orvos, kétszeresen szükség van tehát jól képzet! ''őröskereszt es aktívákra. — A feladatok végrehajtásá­nak előfeltétele megfelelő szá­mú egészségügyi aktívák ki­képzése. Márpedig az utóbbi időben nem lehetünk elégedet­tek oktató-nevelő munkánkkal. Míg 1956-ig 4500 aktívát ké­peztünk ki különböző tanfo­lyamokon, addig ebben az év­ben mindössze 753-at. A jövő­ben a szervezési feladatok mellett erre is több gondot kell fordítani. A beszámoló a továbbiakban foglalkozott azzal az értékes segítséggel, amelyet a vörös­keresztes aktívák nyújtottak a hivatásos egészségügyi dolgo­zóknak, az üzletek, piacok tisz­tasága, valamint a környezet higiénia ellenőrzésében, a szű­rővizsgálatoknál és az oltások­nál. Végül ismertette azokat a felada­tokat, amelyek az anya­és gyermekvédelem, a szo­ciális munka és • az er­kölcsi nevelőmuaka terü­letén várnak az aktívákra. A vita során felszólalt kül­döttek sok értékes, a kongresz- szusi előkészületek során már megvalósított vagy tervezett kezdeményezésről számoltak be. Várkonyi Sándorné ceglédi küldött például elmondotta, hogy Cegléden brigádokat szerveznek a szülő asszonyok háztartási munkájának elvég­zésére. Dr. Weisz Mátyás kör­zeti orvos felszólalásában kér­te, hogy a vöröskeresztes csoportok álljanak élére az iszákos- sás leküzdésére indított mozgalomnak. A határozati javaslatok el­fogadása után az értekezlet végül megválasztotta a 35 tagú megyei vezetőséget és az or­szágos kongresszus 10 Pest me­gyei küldöttét. Rendelet a sertéshizlalási szerződésekről és a szerződéses árakról A Magyar Közlöny október 26-i száma közli az élelmezés- ügyi miniszter rendeletét az 1959. évi átadásra kötött ser­téshizlalási szerződésekről és ezek alapján kifizetendő ser­tésárakról. Kimondja a tände­let, hogy az 1959. évi átadásra szóló sertéshizlalási szerződé­sek alapján az állatforgalmi vállalatok a fehér hússertésért 106—126 kiló között kilogram­monként 15,50 forintot, hús- és húsjellegű sertésekért 106 ki­lón felül 14,80 forintot, a zsír- és zsírjellegű sertésekért 126— 165 kilóig 14,50 forintot, az ugyanezen csoportba tartozó 165 kilón felüli sertésekért 14,80, a tenyésztésbe fogott (hús- és zsírjellegű) sertésekért 170 kilón felül 14,— forintot fi­zethetnek. Bacon-sertésekre 1959. évi átadásra sertéshizla. lási szerződést kötni nem le­het. A továbbiakban megálla­pítja a rendelet, hogy az 1959. évi átadásra kötött sertésfilzla- "íásT aíSr/safefck alapján egy- egy gazdaságban, egy tételben hizlalt, azonos típusú és érett- ségű sertéseknek ugyanazon időben való átadása esetén a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek, termelőszövetkezeti csoportok, termelői szakcsopor­tok, szakszövetkezetek és me­zőgazdasági társulások részér» a nagyüzemi felárat a korábbi rendelkezés szerint változatla­nul ki kell fizetni. A nagyüze­mi felár szempontjából azonos típusú és érettségű sertéseknek az olyan azonos minőségű és fajtájú sertéseket kell tekinte­ni, amelyeknél az átadott fal­kán belül a legkisebb és a leg­nagyobb súlyú sertés között 20 kilónál nagyobb egyedi súly­különbség nincs. Japán és bolgár vendégek érkeztek hazánkba A Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására egy­hetes tanulmányútra Magyar- országra érkezett T. Wada ja­pán újságíró és Yanagi ipar­művész. A magyar—bolgár kulturális egyezmény 1958. évi munka­terve alapján háromhetes ta­nulmányútra hazánkba érke­zett N. Sz. Stojanov, a Szófiai Gyógyszerészeti Tudományos Kutató Intézet igazgatóhelyet­tese. ' Injekciós készülék — tű nélkül Csehszlovák technikusok új­fajta injekciós készüléket ta­láltak fel, amely tű nélkül teszi lehetővé az injekció be­adását a bőr alá és az izomba. Az újfajta készülékkel első­sorban gyermekeknek és dia­betikusoknak adnak injekciót. A készülék egy erős villany- motorból áll, amely 75—250 atmoszféra nyomással két 0,12 —0,14 milliméter vastagságú fúvókán át préseli a beteg bőre alá az injekciós folyadékot. A Svobodne Slowe című prágai lap közlése szerint az új készü­lék teljesen automatikusan működik. Húsz kastély uralta ezt a tájat. Úrból volt elég, s kas­télyból is. Bárhová nézett az ember, mindenütt kastélyok oszlopos tornáca nézett szem­közt vele, s a gőgösen meredő kastélykapuk csak szolga vagy úrivendég előtt tárultak ki. Szegényember nem léphetett be „csak úgy” a kastélyok ka­puján. De minek is. Igazát ke­resni? Hol volt a szegény em­bernek akkoriban igaza? De ha lett is volna, éppen kastélyok rideg termeiben találja meg azt? Vegyük csak sorra a húsz kastély urait, sok érdekes tör­ténetet, keserű eseményt jegy­zett meg róluk az emlékezet Benedekig Géza csak földes­úr volt, akárcsak Vásárhelyi Zoltán. Ádám György már nemcsak földesúr volt, hanem szolgabíró is. S hogy gálánt családból származott, azt onnét tudják a szeleiek, hogy az ap­ja táblabíró volt, s verte a cse­lédjeit. Volt honnét tanulni a fiának is. Virányi kegyelmes úr földesurasága mellett altá­bornagy volt, s, emellett a nagykátai takarékbank elnöke. Próbált valaki hitelt kérni. Le­het! Csak juttasson „némi” anyagiakat a kegyelmes úrnak. Mert ha nem. akkor nincs hi­tel. Ha igen, akkor van. S a korrupt kegyelmes az urak doyenje volt! Díszes társaság HÚSZ KASTÉLY VILÁGA méltó koronája! Krajcsik Jenő állami jószágkormányzó. Rá­érő idejében — s mikor nem ért rá? — puskával a kezében járta a parkot. S ha valahon- nét betévedt egy csirke vagy tyúk, lepuffantotta. S kidobta a kerítésen. Mert egy gentle­men. az gentlemen! Hogy egy­szerűbb lett volna a kerítést megcsináltatni? De hisz akkor oda a szórakozás! Hogy sze­gény ember kincset jelentő szárnyasa pusztult? „Legalább tyúkot zabáinak, ünnepük lesz■’ — mondta nevetne a jószáe- kormányzó úr. Hulyák Lajos ezredes úr. Felesége egy liter rumot ivott meg naponta. S mámorában püfölte a cseléde­ket. S ha azok, már nem bír­va ezt a sorsot, az ezredes úrhoz mentek panaszra, az azt mondta: „ejnye, ejnye”, s el­zavarta a panaszkodót. Sár­közi Pál. Elitta a vagyonát. Meg kártyázott. Hiszen nem volt más dolga. Vbsics-testvé- rek. Szolgabíró család. (Meny­nyi szolgabíró, hát még meny­nyi szolga!) Vitzíán Kálmán. A híres Vitzián-család ivadé­ka. Vitzián István főispán: Élet és halál ura a faluban, megyében. Nem bírta a „pa­rasztszagot”. Megállt a torná­con a paraszt, ő meg a szobá­ból kiabált ki hozzá. Beljebb lépni szentségtörés lett volna. Karial választó polgárai szombaton este tartották meg vá­lasztási nagygyűlésüket a községi kultúrotthonban, amelyen szép számmal megjelentek. Képünkön a választópolgárok hallgatják a szónok beszédét. Mészáros Ottó: 0ailödidiő k iiuilttuíl, h iclmml Szdoó főintézo. Hogy verte a cselédeket, az hagyján, hi­szen intéző volt, azért fizették. De hogy „nevelni" is tudott, azt tapasztalták a szeleiek. Ve- je, Speciál intéző úr honosítot­ta meg a szájkosarat. Fel kel­lett kötnie minden szüreteié­nek, s csak munka végén vet­hette le. Nehogy egy szem sző­lő is lemenjen az éhes napszá­mos gyomorba! Krammer fő­intéző. (Sok volt az úr, akadt hát főintéző is elég.) Fridmann nagyságos. Ha valaki szólni mert hozzá, ráordított: szíve­sebben hallgatom a barmaim bőgését, mint a te ugatásod. S lovaglópálcával zavarta ki az eléje merészkedő!. Györgyey Lajos, Györgyey Illés fia. Több tízezer holdjuk volt, s benne kétezer hold sző­lő, meg ötszáz hold gyümöl­csös. Kastély meg vagy öt da­rab a járásban szerte. Kellett, hisz „fárasztó” vadászatok után megkell pihenni valahol. Prey er Sándor ezredes úr, Sze­lik Aladár. Csak földesurak. H. Vitzián, akinek neve elé a H. betű úgy ragadt oda, hogy él­vezte a szobalányát feleségül. Ilyen ember nem lehet normá­lis. az csak h. lehet. S oda i* ragasztották az urak a neve elé. S nem beszéltek vela töb­bet. Dániel nagyságos úr. Remeg­tek hozzá menni a lányok cse­lédnek, mert azonnal rájukcsa­pott. De ez sem volt elég. Pest­ről hozatta a „színésznőket”, « az orgiák zaja elnyomja a cselédek gyomrának korgását. Mert a bérrel sokszor adós maradt. Benedekty Béla. Aranykulcsos. ' Horthy István jóbarátja, aki nem egyszer lát­ta vendégül a kormányzó cse­metét. Csilléry méltóságos úr, aki csak le-lerándult szelei re­zidenciájába, mert a BSZKRT egyik főhatalmasságaként a fő­városban is nagy házat vitt. Hát ők jelentették a húsz kastély világát. Díszes társa­ság. Katonatisztek, szolgabírók, főispán, jószágkormányzó, iszá­kos nőfaló nagyságosok, méltó- ságosok és kegyelmesek. Díszes kastélyok, s rozzant, nádfödeles cselédházak. Négy családnak volt egy konyhája. Szeméttel tüzeltek, a szó szoros értelmében. Mert kukoricaszá­rat, csutkát lopni kellett, de ha rajtavesztettek, súlyos csend- órpofonok jelentették a fizett- séget. S lehetett továbbállni, mert „tolvajt” nem tűrt meg egyik úr sem. Vitzián főispánnál sok cse­lédnek nyolc-tíztagú családja volt. S amikor odamerészked­tek eléje, hogy adjon már va­lami fűtenivalót. mert meg­fagynak a gyerekek az ordító télben, akkor azt kiáltotta ki a ropogó kandalló mellől: leg­alább kevesebb kenyérpusztító lesz! Emlékeznek rájuk, nagyon is emlékeznek a szeleiek, hiszen legtöbbjük cseléd volt. náluk nyomorodott félemberré. Mert cselédhez orvost nem hivattak, de még bábát is ritkán! Ez aranyszabály volt. A cselédasz- szonyok segítettek egymáson, ha eljött valamelyikük ideje. Cselédgyerek egy osztályt járt. Akkor az intéző megbizonyoso­dott: le tudod írni a neved? Le? Akkor gyerünk dolgozni! S az iskolának vége volt! Ha huny is, ha gyengül is az emlékezet, ha felidézik, egy­szerre lángot vet! Öreg cselé­dek szemében lobot vet az in­dulat, amikor korbácsos (mert ilyen is volt) intézőkre, kasz- nárokra emlékeznek. S ha csépléskor Fridmannál romlott volt a szalonna, s szólni mer­tek, lóval gázolt közéjük a nagyságos úr. Messzi világ, elmúlt élet. 1944 őszén roskadásig megra­kott autók, szekerek fordultak ki a kastélykapukon, hogy vi­gyék a mások verejtékével, vérével szerzett vagyont. S minden úr összehívatta a cse­lédeit: visszajövünk! Moccanni se merjenek! Mert akkor az isten irgalmazzon nektek! S el- viharzottak. S szerettek volna visszajön­ni. Sőt: akadt, amelyik vissza is jött. A maga vesztére. Mert az egykori cselédek, a meg­roppant derekú emberek na­gyon is hamar megmoccantak: arra visz az út, nagyságos úr! S elzavarták őket! S megte­remtették a maguk világát. A kastélyok — egy-két kivé­tellel — ma is állnak. Gyerek­hangok csilingelnek benne, vagy szülőasszonyok sóhajtoz­nak. A másikban parasztfők hajlanak össze, hogy jobb jö­vendőt térveljenek ki. A har­madikban öregek találtak ott­hont, a negyedikben volt cse­lédek laknak. Húsz kastély vi­lága összeomlott. Mert új világ jött. mely szétfeszítette a- kín­ból. megaláztatásból rakott fa­lakat. (Folytatjuk) A vöröskereszt Pest megyei szervezetének küldöttértekezlete

Next

/
Oldalképek
Tartalom