Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-28 / 254. szám

1958. OKTOBER 28. KEDD "\fCtrl(W 3 Választás előtt a ráckevei járásban Megifjodott a régi község Földrengés pusztított 1956. január 12-én reggel Taksony­ban és a környező községek­ben. Alig akadt ház, ahol ne keletkezett volna kár. Az év nyarán még az árvíz is meg­látogatta a falut, s növelte a károkat. Érthető, hogy tanácstalanul, reményt vesztetten tanakodtak a község lakosai jövendő sorsukon. A bajban segí­tett népi államunk. Bármerre jár ma az ember TANÁCSTAGOK DICSÉRETE Ráckevén a községi tanács elnökével s titkárával beszél­gettünk; Arról érdeklődtünk, hogyan segítik a község veze­tőit a tanácstagok. Megkérdez­tük, ki a legjobb tanácstag, akiről írni lehetne néhány szót. Mindenre választ adtak, csak a legjobbat nem tudták meg­mondani. Mégpedig azért nem. mert legalább 20 „legjobbat” soroltak fel a népes jelölő­gyűléseken elfogadott 69 ta­nácstagjelölt közül. Végül is megegyeztünk, hogy írunk né­hányról — a legjobbak közül. Az Árpád utcában — amiről lapunk is többször cikkezett —, befejezéshez közeledik az útépítés. A lakosság társadal­mi munkára való szervezésé­ben itt szerzett érdemeket Villányi Jánosné parasztasz- szony arra, hogy körzetében, az Árpád utcában községi ta­nácstagnak jelöljék. Bíznak benne, hogy lelkesedése meg­választása után csak fokozó­dik. Nagy tervei vannak a köz­ségi tanács műszaki állandó bizottságának. Kultúrházat akarnak építeni a meglevő, le­bontásra váró helyett. A bi­zottság, Szűcs András elnök­letével, s különösképp Lengyel József tag közreműködésével vállalta a kultúrház bontási és újjáépítési tervének elké­szíttetését, a társadalmi mun­ka szervezését. A jelölőgyűlés újra elfogadta mindkettőjük községi tanácstagi jelölését. Több évtizedes terv meg­valósításán fáradoznak a ta­nácstagok, köztük Borbély Gyuláné parasztasszony, akit most is tanácstagnak jelöltek. Az Árpád utat kövezik le, s a három kilométer hosszú víz­vezeték építéséhez szervezik a társadalmi munkát. A válasz­tásokig elkészül az út, amiben nagy része van a gimnázium tanulóinak, tanárainak, akik 520 munkanappal segítettek. Lelkes, áldozatkész tevékeny­ségükért jelölték tanácstagnak Eszlári Zoltán igazgatóhelyet­test, s Fejérdi Győző tanárt; A község fejlődése, eredmé­nyei elválaszthatatlanok a fá­radtságot nem ismerő, példá­jukkal másokat is buzdító ta­nácstagoktól. Két év alatt három kövesutat építettek a községben, s jövőre az alszegi részen a Bercsényi utcát akar­ják kikövezni, s folytatják a vízvezeték építését is. A jelölőgyűlések befejeződ­tek a községben. A tanácstag­nak javasolt 69 jelöltben jog­gal bízhatnak a ráckeveiek. Közügyekért harcoló áldozat­kész férfi és nő valamennyi, s a lakosság segítségével min­den bizonnyal valóra váltják nagyszerű terveiket, elgondo­lásaikat, a községbeliek javas­latait; KÉT VILÁG, KÉT ÍGÉRET Jól emlékeznek még az idő­sebbek Szigetcsépen arra, hogy egy-egy választás előtt meg­jelentek a képviselőjelöltek a községben, s egymást túllici­tálva ígértek utat, villanyt stb., hogy maguknak nyerjék meg a falu lakosságát. Persze, előtte tájékozódtak, hogy mi is hiányzik a községnek a leg­jobban. Mikor aztán kézben volt a mandátum, egyszerűen megfeledkeztek az ígéretekről. Most, a választások előtt a községi tanács végrehajtó bi­lakosság érdekében dolgozik a földművesszövetkezet A legidősebb szigeUíjíalui választó Barbaró Márton bácsi, Ha a megyében nem is, Szi­getújfalun mindenképpen a 92 éves Barbaró Márton bácsi a legidősebb lakos és választó- polgár. Itt született az akkor még tanyányi faluban, s ahogy ő mondja, nem megy máshová meghalni sem. Nemcsak a mozgása, de ész­járása is fiatalos. Kitűnően emlékszili a régmúlt idők ese­ményeire, a régi választásokra, a község történetére, fejlődésé­re. Jobban becsüli, többre ér­tékeli a község eredményeit, mint sok fiatal. A választást komoly dolognak tartja, nem úgy, mint a felszabadulás előt­ti választási komédiákat. — Bizony, akkor csak kevés embernek volt választójoga községünkben — meséli el­gondolkozva. — A fiatalok, a nők nem is járulhattak az ur­nák elé. Ráckevére szállítottak bennünket, kevés számú sza­vazókat, a kortesek. Hallgat­tam én sok képviselői ígéret- özönt, de még véletlenül sem valósult meg azokból semmi. Sok mindenről beszélget­tünk, szóba került a község számtalan eredménye, ügyes­bajos dolga. Ritkán jár Újfalu utcáin Márton bácsi, mégis tud mindenről. Látta az 1956-ban 120 ezer forintos költséggel lé­tesült új kultúrotthont. Készül rá, hogy megnézze egyszer a nemrég felszerelt televíziót. Tetszett neki a szeptemberben átadott, három tanteremmel, szertárral és egyéb helyiségek­kel bővített, modernizált isko­la, amely csaknem 400 ezer fo­rintba került. Végigment az állomásig vezető több kilomé­ter hosszú betonjárdán és meg­elégedetten újságolta: portala- nítják a község útjait. Idős ember már Márton bá­csi. Jóban-rosszban egyaránt volt része. Ha legalább 10 év­vel fiatalabb lenne, szívesen részt venne az iskola mellett készülő nagy tornaterem épí­tési munkáiban, mint oly so­kan községéből. Sajnos, már hamar elfárad, de mégis segít. Elsők között akar leszavazni november 16-án, hadd kezdje­nek mielőbb "munkához a ma még tanácstagjelöltek, a nála fiatalabbak. Csaknem félmillió forint tiszta nyereséget mondhat ma­gáénak Dömsödön a földmü- vesszövetkezet 1958 első kilenc hónapjában. Várható, hogy a tagság részére az év végén mintegy 100 ezer forintot osztanak ki vásárlási-értékesítési visz- sza terítésként. Kérdezhetné valaki, hogy mit csinál a szövetkezet a többi pénzzel, a nyereséggel? A rendelkezésükre álló pénzt a lakosság érdekében használ­ják fel. Erről tanúskodnak a modern, áruval bőségesen el­látott szövetkezeti boltok. Meg­jegyezhetjük — s ez a dömsödi lakosság növekvő életszínvona­lát is jelzi —, hogy hárommillió forinttal több iparcikket vásároltak a község üzleteiben, mint ta­valy, hasonló időszakban. És ez az összeg az év végéig még növekszik. Apajpusztán most épül 450 ezer forintos költséggel egy korszerű szövetkezeti üzletház, vegyesbolttal, húsbolttal, ven­déglővel és tüzelőanyagtelep­pel. Tavasszal már itt is vá­sárolhatnak a pusztaiak. De a elömsödiek is részesednek a ■■nyereségből, mert november első felében megnyílik a piactéren egy bisztrószerű falatozó, ahol felszolgálás is lesz. s a hideg-me'eg ételeken kívül a tájjellegnek megfelelő palack­borokat árusítanak. Nyáron pe­dig fagylaltot, cukrászsütemé­nyeket, feketekávét. Egy év nem nagy idő, még­is két új üzlettel gazdagodik Dömsöd a földművesszövetke­zet révén. És ahogy nő a la­kosság vásárlóereje, úgy gaz­dagodik, fejlődik Dömsöd is. zottsága is tett egy ígéretet a falu lakosságának. Mégpedig azt, hogy az újtelepi rész há­rom utcájába, továbbá a Tán­csics és a Dózsa utcába novem­ber 16-ig bevezetik a villanyt. A Táncsics és a Dózsa utca la­kóinak régebbi kérésük telje­sül ezzel, az újtelepiek azon­ban nem mondhatják ugyan­ezt, hiszen ez a falurész egé­szen új település. Pár eszten­deje csak, hogy lerakták az el­ső ház alapjait. Az említett fa­lurészben és utcákban 75 család jut villanyhoz. A múlt képviselőjelöltjei, va­lamint a községi tanács végre­hajtó bizottságának ígéretei között azonban nagyon nagy különbség van. Először is az. hogy a tanács részéről nem­csak elhangzott.- hanem meg is valósul. Káló János elvtárs. a községi tanács elnöke ál­landó kapcsolatot tart a sze­relő vállalattal és sürgeti a munkákat. A másik, nem ke­vésbé lebecsülendő különb­ség pedig az, hogy a végrehaj­tó bizottság nem kötötte fel­tételekhez a villanyhálózat bő­vítését, mint ahogyan ez a múltban szokásos volt. Nem azt mondták: ..Lesz villany, ha bennünket választanak meg“, hanem azt, hogy mindenkép­pen égnie kell a villanynak november 16-ra. Taksonyban, mindenütt új tég­lából épült házakat, piros cse­réptetőket talál. Kétmillió fo­rint gyorssegélyt kapott a község lakossága, míg az OTP csaknem hétmillió forint kölcsönnel sietett a bajbaju­tottak segítségére, s a kölcsön­ből 452 házat állítottak helyre. Ezenkívül 104 földig leomlott házat is az államunk nyújtot­ta kölcsönnel építettek újjá a családok. A Sztálin úton — hogy csak néhány nevet említsünk —» Fekete András és Szűcs János, a Lenin úton Weinhardt Pál es Kátai Antal, a Bugyi úton .Ullmann József, az Árpád úton Óvári Ferenc, a Csokonai ut­cában Vincze Lajos mondhat magáénak vadonatúj házat. Négymillió forintot for­dított államunk 71 állami lakóépület helyreállítására és újak építésére, míg a lakosok saját erejükből 227 megrongált házat tet­tek lakhatóvá. Üj mozit is kapott a község, ami 106 ezer forintba kerüli, Teljesen új az orvosi lakással, röntgen berendezéssel ellátott egészségház. Újak az üzle­tek. megfiatalodtak az átépített egyéb, a lakosság érdekeit szol­gáló épületek is. Alig két év- alatt 739 házat állítottak hely­re és 115 újat építettek Tak­sonyban. Jövőre kezdik meg * községfejlesztési alapból, s » lakosság hozzájárulásából lé­tesítendő négytantermes is­kolaépület építését, hogy csak a legnagyobbat említsük. Újjászületett, megifjodott Taksony ez a régi község. Ezt mondják a helybeliek, s ezt az idegenek is. Egyikük sem felejti el, hogy mindezt a sok segítséget népi demokrati­kus rendszerünknek köszönhe­tik. Ha a földrengés és árvís 1945 előtt pusztít a községben, még hosszú évek múltán is emlékeztetnének rá a romok; A BIZALOM KÖTELEZ Még a választások előtt elkészül Ráckevén az Árpád úton és a „felvég” kisebb utcáin a kövesút, nagyrészt a lakos­ság társadalmi munkájával. Egészen a felszabadulásig a cselédemberek nehéz 'kenyerét ette Szabó Imréné annyi tár­sával együtt. Eszterházy és Kállay gróf uradalmaiban. Jól tudta hát, hol a helye az új világban, amikor végre az urak szolgájából egyenjogú polgára lett egy szabad ha­zának. Szabáné nemcsak a helyét találta meg, tevékenyen be is kapcsolódott a jobb életért ví­vott küzdelembe. Nem vélet­len, hogy már 1950 óta tanács­tag. Most is jelölték a takso- nyiak. Jelölték, mert eddigi munkájával bebizonyította, hogy érdemes arra. Segített, amikor a földren­gés és az árvíz pusztításait kel­lett helyre hozni, de segített egyéni ügyes-bajos dolgokon is. A községben nem létezett olyan társadalmi munka, ami­ben ne vett volna részt. Sókat tett az új iskola felépítéséért. Nem véletlen, hogy sokat be­széltek az emberek a jelölő­gyűlésen jó munkájáról. Szabó Imréné nem szeret ígérgetni. De nem is tud tér­Másképp ejtik a szót F ajon milyen kérdéseket tesznek majd fel Tököl község délszláv fiataljai, ha a közeljövőben a KISZ-szervezet rendezésében megkezdi mun­káját a „Kérdezz — jelelek” kör?” Nyilvánvalóan őket is sok probléma foglalkoztatja. Lesznek majd, akik arra akar­nak választ kapni, milyen c helyes, illedelmes viselkedés, mások a szerelemről, megint mások a nagy felfedezésekről, technika sikereiről akarnak hallani. Biztosak vagyunk benne, hogy valamennyien megkapják a választ, hisz a KISZ és a község vezetői el­határozták, hozzáértő embere­ket hívnak majd ezekre a be­szélgetésekre. örülünk az elhatározásnak, de magunk is szeretnénk ja­vasolni valamit. Nem ártana, ha valamelyik alkalomkor ta­nácselnöküket, Pesuth Ambrus elvtársat is meghívnák, mond­ja el, hogyan éltek a délszláv anyanyelvű emberek a köz­ségben. Biztosak vagyunk ben­ne, nem száraz előadást tart majd, hanem neveket is emle­getve, elmondja, milyen volt életük a felszabadulás előtt, amikor nem tanulhattak anya­nyelvükön, a hivatalokban sem beszélhették ezt a nyelvet, se­hol sem hallathatták szavukat. Milyen távolinak tűnik mar az a világ! A több, mint fél­ezer fiatal közül sokan a Cse­pel Autógyárba és más üze­mekbe járnak dolgozni. Nem­csak a felnőttek, ők is jól él­nek. Szépen öltözködnek. Meg­találták helyüket az új társa­dalomban. Hogyne, hisz a nép- hatalom megszületésével vált lehetővé, hogy kultúrájukat is saját anyanyelvükön művelhe­tik. Eltek és élnek is a lehetősé­gekkel. Művészegyüttesük sok szép élményt nyújtott már a községbelieknek, de a környék lakóinak is. Háromszor adtak műsort Százhalombattán, az el­múlt, vasárnap Lóréven léptek fel. December elején baranyhi körútra indulnak, hogy megis­merjék az ott lakó délszlávo- kat és minél több embernek mutathassák be szép táncaikat, színdarabjaikat és gyönyörköd­tessenek lágy dallamú dalaik.--, kai. \ A ma kisdiákja bizonyára el [ sem tudná képzelni, milyen \ volt az élet azelőtt, hisz neki\ az a természetes, hogy tanítói = ■ éppenúgy anyanyelvén beszél- 1 : nek, mint odahaza a családban = ; a szülök, nagyszülők és testvé- f . rek. Nekik éppen olyan terme-\ szetes ez, mint a szülőknek, I ■ hogy ügyeiket any any elvükön f : intézhetik a tanácsházán és a | : tanácselnök is közülük való. | Jó, hogy mindez természe-l tes. Annak is kell maradnia. | így akarják a tököli, de ai többi délszlávok is. Sohasem f i térhet vissza az az idő. amikori csak titokban, zárt falak között | mertek anyanyelvükön be-1 szelni. Ezt az akaratot fejezi I ki szavazatuk is a választás- : kor, 5 Szabó Imréné vek nélkül új ianácstagsága elé nézni. — örülünk, hogy van bölcső­dénk, de bosszant bennünket, hogy csak idény jellegű. Sokan járnak a községből üzembe dolgozni, szükség lenne télen is a bölcsödére — mondja és hozzáteszi még: — Ezt is el kell majd intéz­nünk. Remélem, sikerrel. A fiatalság ebben a faluban is. akárcsak másutt, szeret szó­rakozni. Szabóné nekik is se­gíteni akar. — Nyári tánchelyiséget sze­retnének létesíteni a fiatalok­nak a Baross téren, egy meg­felelő telken. Vele együtt reméljük, hogy többé nem kell részt vennie olyan munkában, amilyent a földrengés és az árvíz jelentett számára, de nyilvánvalóan más teendőip is akad majd, amivel még többet segít az embere­ken. Szabóné maga is családos anya. Két gyermekéről és fér­jéről kell gondoskodnia. Gon­doskodik is róluk, de ezen túlmenően is talál időt arra, hogy a nagyobb család; a falu érdekében is tevékenykedjék. Erre kötelezi múltbeli és meg­változott, élete és a dolgozó emberek bizalma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom