Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

1958. OKTÓBER 26. VASÄRNAP ntrr ttcc kJCiHup Ml TÖRTÉNT A HÉTEN? | A Dulles-Csang Kaj-sek-találkozóról, az algériai kérdésről és az EAK-nak nyújtott szovjet hitelről AZ elmúlt hét napjaiban a nemzetközi politika horizontjá­ul ban továbbra is a távol-keleti és a közép­keleti kérdések álltak, továbbá De Gaulle „szenzációsnak” hirdetett sajtóértekezlete, amelyen Algériával kapcsolatban nyilatkozott. Nagy jelentőségű esemény kezdődött a hét utolsó napján: a Gomulka, Cyrankiewicz és Zawadszki elvtársak vezette lengyel párt- és kormányküldöttség megérkezett Moszkvába, s hamarosan kezdetét veszik a Szovjetunió veze­tőivel való tárgyalások, amelyeknek célja erősíteni az együtt­működést a Szovjetunió és Lengyelország között, tovább szi­lárdítani a szocialista tábor egységét. Az ENSZ-ben folytató­dott a leszerelési vita, s most mér nyolc különböző ja­vaslat fekszik a diplomaták tárgyalóasztalán, azonban lénye­ges előrehaladás még nem történt. M eg kell röviden emlékeznünk He üss nyugatnémet állam­elnök londoni látogatásáról, amely a Nagy-Britannia és Nyugat-Németország közötti együttműködést hivatott „látvá­nyosan előmozdítani”. Heuss azonban az elképzelhető l e g- hidegebb fogadtatásban részesült az angol főváros­ban. Ebben azonban semmi csodálatos sincs, ha arra gondo­lunk, hogy az egyszerű angolok tizennégy esztendő múltán sem felejtik el. a nácik szörnyű légibombázásait, Coventry elpusztítását... Heuss hűvös fogadtatása — mint a hamburgi Welt írta — jeges zuhanyként hatott a bonni politikusokra... Dulles politikája nem változik A Tajvan szigetén lefolyt Dulles—Csang Kaj-se k-találko- zó immár az egész világ előtt bebizonyította, hogy nem sok alapja van a nyugati propagan­da ama állításának, hogy Ki- moj és a többi partmenti kí­nai sziget kérdésében „szaka­déknyi ellentét tátong” az Egyesült Államok és Csang Kaj-sek között. Az amerikai, de különösen a brit sajtó igye­kezett elhitetni a közvélemény­nyel, hogy Dulles azért uta­zott Tajvanra, hogy „mérsé­kelje” Csang Kaj-sek harcias­ságát, s rávegye a vén kalan­dort Kimoj kiürítésére. A jó« zan amerikai és brit újságolva­sók ezt akkor sem hihették el, s most bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok és Csang Kaj-sek között lehetnek ugyan ellentétek a részletkérdések­ben, de közös célkitűzésükben vtncs vita: tovább folytatják provokációikat a Kínai Nép- köztársaság, ellen. . A Dulles—Csang Kaj-sek megbeszélés eredményeként ugyan elhatározták (hogy va­lami „látványos engedékenysé­get” mutathassanak fel, por­hintésül a közvélemény előtt): 15—20 ezer csangkajsekista ka­tonaságot kivonnak Kimojról... de rögtön hozzátették, hogy ez együtt jár majd a kimoji csangkajsekista katonaság tüzerejének növelésével. Ehhez természetesen az Egyesült Ál­lamok szállítja a fegyvereket, s hasonlóan fejlesztik a Tajva­non összpontosított csangkaj­sekista hadsereget is, modem amerikai fegyverekkel. Ennek érdekében „hosszúlejáratú" katonai egyezményt kötöttek... Dulles tárgyalásai tehát megmutatták, hogy Washing­ton ragaszkodik eddigi, kína- ellenes agresszív politikájához, agressziójuknak a Kínai Nép- köztársaság szárazföldi terüle­te elleni kiterjesztéséhez. A kínai nép, s különösen Ázsia közvéleménye megvetéssel fo­gadta az amerikai külügymi­niszter és Csang Kaj-sek taj- pehi találkozóját, amely csak tovább mélyíti a feszültséget a Távol-Keleten, s akadályozza, hogy a partmenti szigetek kér­dését, Kínához való visszatéré­sét, békés úton rendezzék. Katonai offenzíva és tárgyalási léggömbök“ De Gaulle — a november végén sorrakerülő parlamenti választások előtt — mindent elkövet, hogy Algéria „pacifi­kálásában” valamilyen muta­tós eredményt felmutathas- ■'tson, s párthíveinek esélyét ez­zel jelentősen növelje a válasz­tásokon. A tábornok-miniszter­elnök környezetéből a leg­utóbbi napokban több „kísér­leti tárgyalási léggömböt” re­pítettek fel az algériaiak felé, ugyanakkor azonban a fran­cia hadsereg nagy offenzívat indított Algériában a szabad­ságharcosok két fő bázisa el­len. De Gaulle természetesen — új taktikájának megfele­lően, amely egyébként a nála régen megszokott ködösítéssel és homályos ígérgetésekkel jár együtt —, nyitva hagyja a kaput az algériai felszabadí- tási mozgalom vezetőivel, (te­hát az ideiglenes köztársasági algériai kormánnyal) való tár­gyalások előtt, amelynek célja szerinte a felkelők teljes kapi­tulációja. Erre viszont az algé­riai szabadságharcosok aligha kaphatók, különösen ha figye­lembe vesszük, hogy politikai és katonai helyzetük nem rom­lott De Gaulle hatalomrajutása óta, bár a „hosszú tábornok" ígérgetése1 bizonyos zavarokat okoztak, téves illúziókat keltet­tek az algériaiak körében. De Gaulle, amikor kijelen­tette, hogy az algériai vezetők­nek, (vagyis a Ferhat Abbasz miniszterelnök vezetése alatt álló szabad algériai kormány képviselőinek) csak a tuniszi, vagy rabati (marokkói) francia nagykövetséget kell felkeres­niük, ha Párizsba akarnak utazni ' tárgyalni — ugyan­akkor egy másik állításában arra célzott, hogy csak a no­vemberi képviselőválasztáso­kon megválasztásra kerülő mohamedánokkal akar tár­gyalni Algéria jövőjéről. Azon­ban mindenki előtt nevetséges dolog, hogy a hatszázezer fő­nyi francia katonaság védelme alatt rendezendő választásokon a franciák által „engedélye­zett" mohamedán képviselők az algériai nép, s a szabadhar­cosok képviselői lennének... A tárgyalásokat mindeneset­re a szabad algériai kormány kezdeményezte, s ennek olyan nemzetközi visszhangja kere­kedett, hogy De Gaulle nem nyilatkozhatott elutasítólag, hanem most igyekszik ő is „tár­gyalási készségével” kérkedni. Az algériaiak azonban nem fe­lejtik, hogy a jelenlegi francia katonai offenzívára is De Gaulle adott parancsot... 400 millió rubeles szovjet hitel az asszuáni gát építéséhez Nagy jelentőségű tárgyalá­sok fejeződtek be a hét köze­pén Moszkvában a szovjet kormány és az Egyesült Arab Köztársaság elnökhelyettese, Abdel Hakim Amer tábor­nok között. A tanácskozások megmutatták, hogy válameny- nyi fő nemzetközi kérdésben teljes az egyetértés a két or­szág között, az EAK tovább folytatja harcát az imperializ­mus ellen, s ehhez a küzde­lemhez minden segítséget megad számára a Szovjetunió. A tárgyalások eredményeként megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió 400 millió rubel értékben segíti a Níluson épü­lő asszuáni gát első szakaszá­nak felépítését. A hitel tör­lesztése akkor kezdődik, ami­kor a gát első szakasza mű­ködésbe lép. Érdemes rámutatni arra, hogy az asszuáni gát felépí­tése igen fontos gazdasági ér­dek az Egyesült Arab Köztár­saság számára, mert ez lehe­tőséget teremt a Nilus vizé­nek fokozottabb felhasználá­sára a mezőgazdaságban, az öntözéses területek növelésé­hez. Egyiptom kormánya már nem egyszer kért külföldi hi­telt az asszuáni gát építésé­hez, azonban az imperialista hatalmak, közöttük az Egye­sült Államok, erre csak politi­kai feltételekkel voltak haj­landók, s a. megígért hiteleket később visszautasították. A szovjet kormány ezzel szem­ben minden politikai feltétel nélkül nyújt segítséget az EAK-nak a gazdasági szem­pontból nagy jelentőségű duz­zasztógát építéséhez. E segítségnek azonban poli- tikai jelentősége is van, hiszen az imperialista hatalmak (fel­használva céljaikra az Arab Ligán belül Tunisz kormányát is) gazdasági és politikai nyo­mást igyekeznek gyakorolni az EAK-ra, hogy ezzel is impe­rialistaellenes politikájának megváltoztatására kényszerít­sék. Ennek érdekében igye­keznek ellentéteket szítani az EAK és Irak között. Ezek a tervek azonban éppen úgy ku­darcra vannak ítélve, mint az Egyiptom elleni 1956-os an­gol—francia—izraeli agresz- szió, vagy a Szíria elleni 1957- es agresszív katonai fenyege­tések. Az EAK ellen tervezett imperialista gazdasági blokád most nagy csapást szenvedett, ugyanakkor az amerikai csa­patok kivonulnak Libanonból, s a brit csapatok Jordániából való visszavonását sem ha­laszthatják tovább. Ez min­denesetre olyan pofon az ame­rikai és a brit imperializmus­sal szemben, amelyet nem lesz könnyű kiheverniük. Sebes Tibor MEGALAKULT az új, 12 tagú pakisztáni kormány. HANZELKA ES ZlKMVND csehszlovák utazók ötéves eu­rópai, ázsiai és ausztráliai út­ra készülnek. Az utazók Tatra 805 típusú kocsin mennek, amelyet a hosszú útnak meg­felelő különleges felszerelé­sekkel látnak el. KILENCVENKILENC el­kobzás után a francia kato- likusság haladó irányzatának hetilapját, a Témoignage Chre- tient végre szabadon árusít­ják a héten Algírban. A heti­lap következetesen elítéli az algiri gyarmatosító körök ma­gatartását és síkraszállt az al­gériai háború mielőbbi befe­jezéséért. IFJABB HABIB BURG1BA, a tunéziai köztársasági elnök fia hétfőn foglalja el állomás­helyét Párizsban, mint a Tu­néziai Köztársaság új nagykö­vete. Burgiba fiának kineve­zését a francia főváros poli­tikai megfigyelői a francia- tunéziai közeledés újabb jelé­nek tekintik. AZ EGYESÜLT ÁLLAMO­KAT és Kanadát elválasztó Detroit folyó felett pénteken lezuhant és kigyulladt egy ka­nadai lökhajtásos bombázó­gép. A gép hat utasa meghalt. A gép égő roncsa négy detroiti házat felgyújtott, s két ember égési sebeket szenvedett. A GÖRÖG KORMÁNY nem hajlandó részt venni a ciprusi ügy megvitatását célzó érte­kezleten. JANG JUNG vezérezredes­nek, a kínai népi önkéntesek parancsnokának vezetésével szombaton a kínai népi ön­kéntesek utolsó csoportja is el­utazott a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságból. A tá­vozó önkénteseket Phenjan- ban százezrek búcsúztatták. A közeljövőben népszavazást tartanak Irakban Kasszem kijelentette, hogy az Iraki Köztársaság most fej­lődésének átmeneti időszakát éli és belső feladatai között szerepel a köztársaság bizton­ságéinak megszilárdítása. — Együttműködésre törek­szünk minden állammal — mondta —, mégpedig az egyen­jogúság és a kölcsönös érde­kek elveinek megfelelően. Nem engedjük meg senkinek, hogy beavatkozzék belső ügyeinkbe, s egyik ’fő célunk a nép jólétének növelése. A miniszterelnök kijelen­tette. hogy a július 14-i forra­dalom óta Irak békés állam, teljesen szuverén és szabad ország, s nem fűti semmiféle agresszív szándék. Rámutatott, hogy a közeljövőben népszava­zást tartanak Irakban, A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának levele a szocialista dolgozókhoz Az Humanité közli a Fran­cia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának a szocia­lista dolgozókhoz intézett le­velét. A Francia Kommunista Párt levele megállapítja Guy Mollet szerepéit az események­ben és kiemeli, hogy enélkül az esertiények másképpen ala­kulhattak volna. A demokrá­cia-kudarca helyett a demok­rácia kivirágzása következhe­tett volna be. a reakciós gaz­dasági és szociális politika he­lyett a kommunisták és a szo­cialisták együtt a szociális ha­ladás és a gazdasági élet ki­bontakoztatásának politikáját alkalmazhattál? volna. A párt levele emlékeztet a közel­múltra. 1956. január 2-án re­ményt keltett á francia nép­ben, hogy baloldali többség alakult ki a nemzetgyűlésben. Sajnos, ahelyett a kornmunis- taellenesség nevében lett Mol­let De Gaulle tábornok minisz­tere. Mollet vezetése alatt a szocialista párt megtagadta az ország színe előtt 1956. január 2-án vállalt kötelezettségeit, részt vett a személyi hatalom rendszerének uralomra segíté­sében. A párt levele megállapítja, hogy szeptember 28 a nagy­tőke győzelme volt, majd rá­mutat, hogy De Gaulle telj­hatalmának első öt hónapja után is folytatódik az algériai háború, súlyosbodik a gazda­sági helyzet. De Gaulle tábor­nok politikája a nagytőke po­litikája, amely a szaharai kő­olaj megszerzésére irányul. Ez pedig feltételezi, a szükséghez képest új formákban, hogy megőrzik az algériai nép fö­lött a gyarmatosító uralmat. Gazdasági és szociális síkon mégsokasodnak a válságjelek, nő a részleges és teljes mun­kanélküliség. az élet drágul, a dolgozók munkabéreit nem emelik. A kommunistaellenes- séghez ma szovjetellenesség csatlakozik, ez pedig árt Fran­ciaország függetlenségének és biztonságának csakúgy, mint világbeli helyzetének. A szov­jetellenesség nevében bátorít­ják a nyugatnémet imperializ­must és a militarizmust, akár­csak München idején, és le­mondanak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, a Franciaország természetes szö­vetségeseivel való igazi baráti politikáról. A párt központi bizottságá­nak levele hangsúlyozza, hogy a kommunisták a szocialista párt vezetőinek ismételt eluta­sító válaszai után is kitarta­nak, mert mélységesen hiszik, hogy a munkásegység, a köz- társasági erők egysége a döntő kérdés. Ma az egység megvaló­sítása. az igazi politikai válto­zás a szocialistákon múlik. A párt kéri a szocialista dolgo­zókat. hagyjanak fel a kom- munistaellenességgel, mielőtt még nem késő. Német lap De Gaulle-nak az atlanti triumvirátus létesítésére tett javaslatáról „De Gaulle javasolta a NATO-államok kormányai­nak, létesítsenek francia— amerikai—brit triumvirátust az atlanti szervezet legfőbb politikai fórumaként.” A Düsseldorfban megjelenő független Mittag, amely a hírt vörös nagybetűs cím alatt köz­li, a javaslatot „meglepőnek, sőt szenzációsnak minősíti”. Franciaország — írja a lap vezércikkírója — „meg akarja őrizni sajátos nagyhatalmi sze­repét. E törekvést igazolja Franciaország szándéka, hogy atomhatalommá váljék. Nehe­zen képzelhető el, hogy a A szabad algériai kormány politikai kérdéseket is meg akar vitatni a francia kormánnyal Az arab országok ENSZ- küldöttségei hangoztatják, a THAIFÖLD A háteó-indiai félszigeten Burma, Laosz és Kambodzsa határolja az 514 000 km2 nagyságú. 22 millió lakosú Thaiföldet — régi nevén Sziámot. Az ázsiai kontinens déli részén Thaiföld igen jelentős stratégiai helyzettel rendelkezik. A nyugati imperialista körök által vezetett agresszív SEATO (Délkeletázsiai Szervezet) székhelye Thaiföld, össze­kötő láncszem a Fülöp-szigetek és Pakisztán között. A főtérkép Ázsia déli és keleti részének politikai áttekintő tér­képe. A melléktérképen (balra, lent) Thaiföld. Jelmagyarázat: 1. A Szovjetunió és a szocializmust építő ázsiai országok. 2. SEATO tagállamai és azok birtoka. 3. Az USA és Nagy-Britannia befolyása alatt álló más országok és területek. 4. Semleges politikát folytató országok. A = Afganisztán, B = Burma, I = Irak. K == Kambodzsa, K (kör­ben) = Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, L ** Laosz, M « Maláj­föld, N * Nepál, V “ Vietnami Demokratikus Köztársaság. szabad algériai kormány ja­vasolni szándékozik De Gaul­le-nak, hogy a tárgyaláson foglalkozzanak mind a politi­kai, mind katonai vonatkozá­sokkal, noha De Gaulle poli­tikai jellegű tárgyalásokat nem ajánlott fel. A Figaro első oldalán közli, hogy De Gaulle ajánlatára Ferhat Abbasz, az algériai ideiglenes kormány elnöke, állítólag hajlandó Párizsba menni. V. Mohammed marokkói ki­rály azt javasolta, hogy De Gaulle „egy kéznél levő algé­riai személyiséggel”, Mcham- meo ben Bellával kezdje meg a tárgyalásokat az algériai tűzszünetről. Ben Bella két éve börtönben van Franciaor­szágban. Ismeretes, hogy a Kairóban nemregiben megalakult sza­bad algériai kormány ben Bel­lát miniszterelnökhelyettessé nevezte ki. triumvirátus milyen előnyök­kel járna. Ellentmondana an­nak az irányzatnak, hogy ga­rantálják a kis országok biz­tonságát és jogait olyan szer­vezetekben, mint az ENSZ és a NATO. Ettől eltekintve két „nagyobb” hatalom, mint ami­lyen Olaszország és Németor­szág — a háttérben maradna.” Ha az elgondolás áz, hogy „összeegyeztessék a tengeren­túli (francia és brit) érdekeket az Egyesült Államok segítsé­gével, ez a gondolat nemcsak hogy a NATO szellemének mondana ellent, hanem fel is robbantaná a NATO-t. Nem lehet felmérni, hogy ez mi­lyen következményekkel jár­na Németországra Európán kívül”. v A Mittag végül megállapít­ja, „a veszély nem annyira ab­ban van, hogy a tervek eset­leg megvalósulnak, hanem ab­ban, hogy a terveket Párizs­ban kovácsolták." AZ ALGÉRIAI VÁLASZTÁSOK ELŐTT Az Algériából Párizsiba ér­kező hírek nyomán még zava­ros a kép az induló pártokat és jelölteket illetően. Egyes helyeken a közüdv-bizottságok valóságos politikai párttá ala­kultak át és saját embereiket kívánják képviselőjelöltként felléptetmá. Az utóbbi napok eseményei után számös kerü­letben a közüdv-bizottságok hangadói még Soustelle-től is elfordultak, és végleg szakí­tani akarnak a „régi rendszer* pártjaival a helyi jelöltjeik megválasztatásával. A jelöltek vagy „önjelöltek” száma egyre szaporodik. A jobboldali Fi­garo algíri tudósítója szerint „a jelöltek úgy nőnek ki a földből, mint az algériai fenn­síkon az alfafű .. Jugoszlávia pénzügyi segítséget kért Nagy-Britanniától Az angol külügyminiszté­rium szóvivője pénteken este bejelentette, hogy Jugoszlávia pénzügyi segélyt kért Nagy- BritanniátóL A szóvivő elzár­kózott a részletek közlése elől. Megbízható forrásból szár­mazó értesülés szerint Jugo­szlávia 15 millió fontsterling összegű kölcsönt kér mező- gazdasági felszerelések vásár­lására. Kocsa Popovics jugo­szláv külügyminiszter jövő heti londoni látogatása során nyilván megvitatja ezt a kér­dést az illetékes angol minisz­terekkel. OKTÓBER 24-EN megkez­dődött Prágában a nemzetközi könnyű- és tánczene fesztivál. A fesztiválon szovjet, román, bolgár, magyar, cseh és NDK- beli művészek szerepelnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom