Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-23 / 250. szám

1958. OKTÓBER 23. CSÜTÖRTÖK wit HE afCivUw 3 Egy füstbement beszélgetés =« A beszélgetést Herein Gyula, az állami gazdaság üzemegy­ségvezetője folytatta volna a budakeszi gazdálkodókkal és termelőszövetkezeti tagokkal vasárnap délelőtt, mégpedig igen fontos dologról Például Olyasfélékről is szó esett volna, hogy joga van-e letörni az ál­lami gazdaságnak a piaci ára­kat, illetve jogukban áll-e a kofaasszonyoknak vetéssel fe­nyegetniük az üzemegységve­zetőt ... Ahogy az érdekesnek ígérke. ző tanácskozás színhelyére si­ettünk, Ságvári liget és a köz­ség között, a szanatórium tájé­kán néhány kosarazó árussal találkoztunk. — Nem megy az üzlet, papa? — Megette a fene. Én nem adhatom 1,80-ért, mint a gaz­daság, mert éhenhalok. — Hanem mennyiért adná. ha volna vevő? — Hatért adtam, volt is rá vevő, de tegnap beütött a krach. Tizenhárom mázsát dobtak a piacra 1,80-ával. •— Lám. úgy tudom, ma a kultúrházban erről is szó lesz. — Ezt meg én nem tudtam — hőkölt vissza az öreg, s új­ból trombitálni kezdett. — Jöjjön velünk, meghall­gatjuk az előadást. — Á, nem megyek, hivatlan vendég nem szeretek lenni. Hivatlaü vendég? Majdnem így volt, csakugyan. Igaz, a kultúrhóz ajtaján papírszelet- két lenget a szél, a következő felírással: „Vasárnap, 19-én délelőtt 10 órakor a kultúrházban az álla­mi gazdaság szőlőtelepvezetője előadást tart. Címe: Mit ter­melünk és mit termelhetné­nek még Budakeszi földjében1 Ugyanakkor kiállítás is lesz helyi terményekből. Az előadás meghallgatására és a kiállítás megnyitására szeretettel meg­hívjuk Budakeszi közönségét Belépés díjtalan!“ Ám a díjtalan belépés ígére­te sem hatott elég csábítóan. Fél .11 is lehetett juár, amikor megkérdeztük a kultúrhóz gondnokát, lesz-e valami a lo­re hirdetett műsorból. — Lesz hát — válaszolta —. csak várjuk a közönséget. Hiába várták még 11, sőt 12 órakor is. Pedig később a párt- szervezetben közölték velünk, hogy az árva kis cédula mel lett „egyéb propaganda is volt". Az egyik elvtárs ugyanis tu­dott róla, hogy Angyal János igazgatótanító, a kultúrotthon igazgatója felíratta a gyere­kekkel a dolgozatfüzetükbe a plakát szövegét, s megmondta nekik, mutassák meg szüleik­nek mindannyian. Azt viszont senki, sem érti ma sem, miért nem akarta pénteken és szom­baton kidoboltatni a tanács az eseményt. A tanácstitkár szom­baton délben állítólag arra hi­vatkozott, hogy ,, a kisbíróknak fontos kézbesíteni valójuk van, nem érnek rá dobolni. Dehát nagy munka lett volna-e nya­kukba akasztani a dobot, s kézbesítés közben egy-egy ut­casarkon felolvasni a hirdet- 'ményt? Az igazgató most igen mér­gesen járja a kultúrház üres termeit. — Az előadást' meg fogjuk tartani már a közeli napokban, mégpedig sokkal ügyesebb szervezéssel — fogadkozik. — Valami szórakoztató műsor keretébe iktatjuk. Herein a vérbeli mezőgaz­dász szemével nézi a dolgot: — Hiszen nincs ennél izgal­masabb műsorszám — csak megtudják, miről is van szó. Maholnap minden terménnyel úgy járnak, mint az almával — megfizethetetlenül magas lesz a termelési költségük. Bú­zából, árpából fele annyit sem tudnak termelni, mint az álla­mi gazdaság. Vagy itt van a szőlő. A tavasszal megfigyel tem, 2,5 százalékos bordóilével permeteztek, amikor 0,5 száza­lékossal kellett volna. Le is perzselték a levelet s 5 mázsás holdankénti átlagtermést ért el a falu ugyanazon az éghajla­ton, ahol mi 30—40 mázsát ter­meltünk. Trágya nincs, mert nem termelnek takarmányt, s kevés az állat. Ugyanakkor az erózió évről évre ousztítia a talajt. Meg kell mondanunk a falusiaknak nyíltan: elavultak a termelési módszereik. Ötmázsás szőlőtermésből még egy porozógépet ser tudnak be­szerezni, de ha összefognak, akár termelőszövetkezetbe, akár hegyközségbe tömörül­nek, mint a nagytétényiek .. — Az ám, hol Vannak a ter­melőszövetkezetek? — csap a homlokára az igazgató. — Szólt nekik, János bácsi? — Személyesen kerestem fel mind a kettőt, s kértem őket, hogy a kiállításra is hozzanak terményt. Herein elvtárs tanácstalanul tárja szét a kezét: — Lám, ez is érthetetlen. Hiszen az ő hivatásuk lenne elsősorban, hogy megmutassák a falunak: nemcsak az állami gazdaság tud nagy terméseket elérni ezen a rossz éghajlaton. Agronómusa, kertésze egyik tsz-nek sincs, és a JJózsa most 100 hold gyümölcsöst akar te­lepíteni. De vajon tudják-e, hogy a helytelenül felkapott pétísózás miatt esnek itt sárga­ságba a barackfák? Az itteni lúgos talajon ez a lúgos kém­hatású műtrágya kimondottan káros, itt csakis kénsavas am­móniád kell használni. Ahány telepítés volt a gazdaságban, mindig meghívtam őket, de so­hasem jött el senki... Persze, az igazsághoz hozzá­tartozik, hogy Budakeszi nem paraszti község. Inkább mun­káslakta peremvárosnak szá­mít ma már, ahol a lakosság­nak csak kis százaléka foglal­kozik földműveléssel. Viszont Herein Gyulának igaza van abban, hogy a falu 2000 hold- nyj szántójáért felelősséget kell érezniök a falu vezetőinek is... A filoxera pusztítás előtt volt itt 900 hold szőlő s ma is lehetne annyi... Mert ha va­lahol kifizetődő a mezőgazdál­kodás, a szőlő- és gyümölcs- termesztés. akkor itt, a főváros tőszomszédságában nagyon is az. Mert hogy a kis számú pa­rasztlakosságnak előbbre kell lépnie, s akar is előbbre lépni a ter­melésben, azt bizonyította a kosarazó bácsi esete. Jó dél­után felé volt már, amikor ha­zaindultunk és az öreg még mindig ott didérgett eladatlan almájával a szanatórium előtt. Vörös orrát kékre festette a komisz szél, fázósan tipegett a kosara mellett. Magsajnáltuk, kértünk tőle fél kilót. — Mennyit is fizetünk? — Vigyék, ahogy akarják. Mert hatért ez már nem megy el, tán még tavaszra se, ha itt lesz a gazdaság... —- Ugye mondtuk, jöjjön, a gazdaság szakembere meg­mondja, hogyan kell sokat, ol­csón termelni. Nem titok az. Az öreg hátat fordított a széjnek, s mérgesen trombitált. Már-már azt hittük, szóra sem méltat bennünket tovább.-— Lesz még erről szó, úfgy lehet, már jövő vasárnap. Bi­zonyos,' hogy magát is érdekel­né .— törtük meg a cséndet. Komótosan felszedte a batyu­ját, szemrehányó pillantást ve­tett a szanatórium felé, amiért nem kell hatért az almája, s mielőtt elindult volna haza, ezt mondta: — Hiszen ha hívnak, me­gyek. Inkább, mint itt össze­fagyjon az ember. Holka. Vilmos Ne tűrjük a törvénytelenségeket! Ellenőrzéseink során több j Nemcsak a vásárlók, az el- esetben tapasztaltuk, hogy fő- j lenőrző bizottságok és a leg a ktsz-ek cipészrészlegei- | KISZÖV munkatársainak fi­nél, burkolt árdrágítás ‘' törté-; gyeimet ás felhívjuk arra, ha visszaél é- jelentsélt nik. Nem egy esetben tapasz­taltuk, hogy a részlegvezető a munkák átvételekor összeg- szerűségében többet számol, mint amennyi a tényleges munka díja volna. A javítási munkákban járatlan, gyakor­latlan ember nem veszi ész­re, hogy például cipője tal­pát szegesen javították, holott a blokkon a drágább varrott talp szerepel. Ilyen esetet tapasztaltunk például a pomázi vegyes ktsz budakalászi cipész rész­legénél és a pilisi cipész ktsz-nél is. Ezeknek a szövet­kezeteknek a vezetői megvizs­gálták a felderített eseteket és mindkét helyen leváltották a felelős részlegvezetőt. A többletmunkák is vissza­élésekre adnak alkalmat. Ugyanis előfordul, hogy olyan munkákért is fizettetnek, amit ténylegesen nerrj végeztek el. A részlegek vezetői nem gon­dolnak arra, hogy ők is kerül­hetnek hasonló helyzetbe, ha valahol ügyfélként szerepel­nek. Mit szólnának például hozzá, ha a drágább minősé­gű cigaretta helyett a tetsze­tős csomagban tegyük fel „Munkás”-t találnának. a fent ismertetett seket tapasztalnak, a szövetkezet, vagy a KISZÖV vezetőségének. Nem enged­hetjük meg, hogy bárki meg­károsíthassa dolgozótársain­kat, s ezzel rontsa szövetkeze­teink jó hírét. Fábián Jenő. a KISZÖV anyagosztályá­nak vezetője. Négyszázötven vagon citrom, 200 vagon narancs kéről forgalomba Az idén a tavalyinál kétszázhetvenezer folyóméterrel | (y több karácsonyfát árusít a kereskedelem A Belkereskedelmi Minisz­tériumban foglalkoztak az utolsó negyedévi áruellátással. Megállapították, hogy a keres­kedelem élelmiszerellátási ter­vei erre az időszakra híven tükrözik a kormánynak azt a szándékát, hogy a továbbiak­ban is fokozni kell az áruk választékát és a lakosság igé­nyeit a legmesszebbmenően ki kell elégíteni. Az alapvető élelmiszerekből — cukorból, lisztből, zsírból — a keresletet mindenképpen ki tudják elégíteni. A húsellátás­nál, az utóbbi három év tapasz­talatainak felhasználásával, nemcsak a forgalomba kerülő mennyiséget növelik, hanem a választékot is bővítik. Erre- mutat többek között az is. hogy baromfiból mintegy 30 szá­zalékkal többet árusítanak. Hasonlóképpen a tavalyi­nál több halat is kínál­nak eladásra. A téli sertésvágásokra is fel­készült a kereskedelem. Pap­rikából, sóból, borsból és más fűszerekből lényegesen na­gyobb készlettel rendelkeznek, mint az utóbbi évek bármelyi­kében* Tizenhat százalékkal több rizs jut az üzletekbe. A kereskedelem növelni kí­vánja a tejtermékek for­galmát is. Ezért tejből hárommillió liter­rel, vajból 25 vagonnal, sajtból 15 vagonnal nagyobb mennyi­ségű áru eladását tervezték, mint amennyi 1957 negyedik negyedében forgalomba került. Hasonlóképpen jobb áruellátás várható az édességekből is Cukorkából 15, csokoládéból 10 és szaloncukorból 20 vagon­nal hoznak többet forgalomba, mint tavaly. Az utóbbi két évben nem volt kielégítő a fenyőfaellátás. Most a kereskedelem már jő- eiőre gondoskodott elegendő készletről és karácsonyra mintegy 270 000 folyómé­terrel több karácsonyfát hoznak forgalomba, mint tavaly. A burgonya, a vöröshagyma! és a konzervellátás bőséges | , lesz. Bár továbbra is ellátási |; nehézségekkel kell számolni. | j mintegy 20 százalékkal töbh[ tojást hoznak forgalomba. | !j| Ezenkívül számottevő mennvi- ségü tojáspor is érkezik az or-|| szagba. Nem lesz fennakadás! " a déli gyümölcsök árusításánál | i sem. A kereskedelem mintegy | & 450 vagon citromot, 200 vagon | g narancsot, 15 vagon fügét 20 vagon mazsolát rendelt. A.; * szakemberek véleménye sze-i rint déli gyümölcsből ez mennyiség kielégítően fedezi a | keresletet. aiiHiniiiiiHiHUMOuiiHimiimM'UiiMiiiimiHimHmiiHUnHHHi Szüret Kocséri utcarészlet NAC/Y csaladok Kováts Károly és Tokány Lajos sok-sok éve dolgozik együtt. Még fiatalok voltak, amikor ugyanebben a gyárban egyszerre szabadultak. Ma is mind a ketten gépen dolgoz­nak. A köizös munka, a „szak­ma'’ szoros barátságot font kö­zöttük. Ha valamelyik meg­betegszik, — este már ott van a másik látogatóban. Amikor egyiküknek szűkösebben ment, mint a másiknak, apró,'látszó­lag kicsinynek tűnő figyelmes­ségekkel kedveskedtek egy­másnak ... így van ez másokkal is. Ha egy gyárban egyik nap nem érkezik meg valamelyik gép gazdája, — mindenkinek fel­tűnik. Keresik társukat, vajon miért nem jött be. talán be­teg? Ha valakinek nehezeb­ben megy a munka, megakad, nem hagyják magára, kisegí­tik. Ismerünk idős munkáso­kat, 1 akiket hiába nyugdíjaz­tak, vissza-visszajárnak mun­kapadjukhoz. Megállnak mel­lette, „ellenőrzik”: az új gazda hogyan becsüli meg az öreg masinát? ..; Összeszoktak a gyárral, a munkatársakkal. A munka, a viták tüze, a közös tevékenység szorosan kapcsolja össze az embereket. Közösen megvívott harc, egy új gyártmány sikeres legyár­tása, mind egy-egy szeg, amely összetartja a dolgozókat, for­málja a barátságokat. A gyá­rak, hivatalok, közösségek mint megannyi nagy család ..: Ismerik egymás gondjait, ba­jait, együtt örülnek a sike­reknek, s ha valaki kihull kö­zülük, úgy érzik, mintha csa­ládtagot vesztettek volna el.;: De csak a munka iehet szo­ros kollektívák kialakítója? Nem lenne más hely, ahol jó közösségek alakulhatnának ki, ahol közös problémák foglal­koztatják az embereket? Nem válhatnának ilyen eltéphetet- len kötelékekké a lakóhelyek? De igen. Ismertem olyan családot, amelyet az egész utca.sajnált, amikor másik faluba költöz­tek. Ismertem olyan embere­ket, akik évek múlva is meg­látogatták régi szomszédaikat. Kis virágcsokrot hoztak aján­dékba, a gyerekeknek csoko­ládét és a barátság később sem szakadt meg közöttük. Faluhelyen legtöbbször így is van ez. Az egyik lakó gondja az utca gondja is. Ott nem mehet úgy férjhez, valaki, hogy a másik ne tudná. Nem temethetnek úgy senkit, hogy a fél falu ne kísérné utolsó útjára. Az utóbbi években ta­lán nem is épült olyan falusi iskola, óvoda, járda, kövesút, amelyben ne testesült volna meg a fálu lakóinak társa­dalmi munkája. Ezt a közös­ségi összefogást, az egymással törődést, a szociális, s más gondokkal való foglalkozást sokszor a pártszervezetek kez­deményezik, azok igyekeznek összefogni a dolgozókat. A városokban - nehezebb. Onnan sokan járnak lakhe­lyüktől távolabb dolgozni. Este fáradtan érkeznek haza. Előfordul, hogy még azt sem tudják, kik laknak a szomszéd házban vagy ha igen, akkor is közömbösen mennek el egy­más mellett. Pedig lenne közös gondjuk, bajuk nekik is. Em­lékezzünk, — az ellenforrada­lom napjaiban hányszor érezte az ember a magárahagyatott- ságot. Azt, hogy jó lenne va­lakihez bekopogni, tanácskoz­ni . *: S milyen rossz volt, hogy nem tudtuk, kire szá­míthatunk a bajban? Az ellen­forradalom után már egy ki­csit közelebb kerültünk egy­máshoz. Gyakrabban megáll­tunk beszélgetni a szomszéd­dal, megkérdeztük, mi baja a gyereknek? Néha még estén­ként is összejöttünk egy kis beszélgetésre;:: Ez azonban még kevés helyen van meg. A váci járási és városi párt- bizottság elhatározta, hogy en­nél egy lépéssel előbbre lép. A budapesti tapasztalatok alapján városukban és na­gyobb községeikben pártsej- , teket hoznak létre. Egy-egy I utcában a kommunisták száma j szerint 15—20 fővel megalakít- j ják a lakóhelyi pártsejteket, i Ebbe bevonják a bejáró dol- í gozókat is, és megtárgyalják ! városul! problémáit, hogy ők ! is beleszólhassanak ügyeibe...1 ; A pártbizottság azt a fei- i adatot szánja a pártsejteknek, | hogy megismerjék környékük j lakóit, hogy megbeszéljék i gondjaikat-bajaikat és amin I lehet, közösen, együttesen i javítsanak. Mozgósítsanak a : nagyobb feladatokra — mint ! jelenleg a választások. Segít- : senek az apróbb, sokszor ki- i csínynek tűnő problémákban ; is. Kerüljenek egymáshoz kö- ; zelebb az emberek. Ismerjék. I szeressék meg egymást job- iban ;:: | A városokban se éljenek \ egymás mellett közömbösen. = idegenül.;; Sági Ágnes ŐSZ A DUNA-LIGETEKBEN m csónakházak lelakatolt aj- zi tóit meg-megrázza az éles október végi szél. A fürdőzők vidám kacdját magával vitte az eliramodoit nyár. Már a természet is az őszről tanúsko­dik. Szürke, ólmos esőfelhő borítja a láthatárt. A Duna za­varos hullámai egyhangúan verődnek a parthoz, el-elérve a zátonyokon megtelepedett apró iszapvegetációt. A törpekáká- sok apró egyedeinek, a béka szittyának, a sárgás palkának, az iszapkákának, az iszaprojt­nak, stb. zöld csomói között még sárgállnak a kányafű el­késett virágai. A termésben levő iszapgyopár molyhos fe­hérségét be-befröcsköli a Duna piszkos hordaléka. A bokorfüzesek még nem öl- ; főtték fel őszí sárga színüket. \ A tüskés szederbokrok fekete, \ ízletes, megkésett termései ki- \ kicsalják a kirándulókat va- ; sárnaponként egy kis csipege- \ tésre. A szerencsés ember ki- l fogja az annyira jóleső októ­beri bágyadt napsugarat és sé. tálra halad a fűz-nyár liget­erdőben. A fehér fűzek már nem dacolnak az ősszel, a fák téli nyugalmi szakaszuk köze­ledését mutatják. Leveleik egy része sárga, sót itt-ott már a nyirkos talajba kupacokba ta­posva hever. A Duna-ligetek legmagasabb térszínén haladva, az utolsó kellemes őszi napokat kihasz­náló sétáló elérkezik a szil- kőris-tölgy ligeterdőkhöz. Amint nevükben is szerepel, ezeknek az erdőknek lombko- ronaszintjét a mezei szil, a he­gyesfogú kőris és a kocsányos tölgy képezi. Számos esetben találunk benne azonban fehér nyárat is. Ezek a fák most kez­dik hullatni gyengén sárguló leveleiket. A kőris termések aranybarna fürtökként csüng­nek alá a már többnyire piro- sas-lilás színeződést mutató szárnyalt levelek közül. A mo­csári tölgy lombsátra alatt te­rítve a fa gazdag makktermé­se, boldogan ugrándozó apró természetbarátaink legnagyobb örömére. Nagy lelkesedéssel gyűjtik a gyerekek a bámuló termést, amelyből azután ötle­tes játékfigurákat fabrikálnak. A sétálók szeme már hiába kutatja az avarral teleszórt ta­lajon a csokornak valót. A gyöngyvirág helyett csak sár­ga, száraz leveleit és pirosló gömbalakú termését találják. A Salamon pecsétje liláskék termése éretten bólogat a már elpusztult levelek közül. A bo­gáncsok, a varázslófű tapadó termései szinte sündisznóvá varázsolják a gyanútlan „cso­korvadász“ nadrágját, haris­nyáját. Ilyenkor, ősszel, ami­kor a termések finom horgocs. Icájukkal teleaggatják ruháin, kát, okosabb az útról szemlélni a kihajló bokrok szép, színes lombcsokrait, pirosló-sárguló húsos termésdíszeikkel. A ga­lagonya, a vörösgyűrűsom, a kányabangita, a kecskerágó mind az elegyes ligeterdők cserjeszintjében található meg. Többségük levele ilyenkor, ősszel, lombhullatás előtt el- színezödik, sárga, vörös, rozs­da, barnáslila színekben pom­pázik. Mostani sétánkon még nem láthatjuk az ősz teljes színor­giáját. Az idei októbervég a kora ősz szelídebb képét mu­tatja. Úgy. látszik, az 1958-as év nemcsak a várvavárt ta­vaszt késleltette, a „vénasszo­nyok nyarát’* sem akarja elen­gedni s reméljük, a fagyos ősz­véget szintén nem engedi ko­rán beköszöntem. Dr. Kárpáti Istvánná, a TIT tagja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom