Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-10 / 213. szám

1958. SZEPTEMBER 10. SZERDA ““icJEirlap Üröm — a fésűsök falva : Hogyan készül, ki csinálja a fésűt, akármibe lefogadom, erre senki se gondol, pedig mindenki használja, még a magamfajta kopaszodó ember is ott hordja a zsebében. Et- től-attól is megkérdeztem, tud­ja-e, hol készítik a fésűt, ami­vel naponta többször végig­szántja a haját. — A fésűgyárbam — mond­ták mosolyogva. Azt viszont, hol van a gyár, senki sem tudta. Legfeljebb egyik-másik pontos cím nélkül hozzátette, Budapesten. Ebben aztán nem is tévedett. Négy műhely Végre azután, hogy mostaná­ban érdeklődöm, miféle ritka ipart űznek egyes kisiparo­saink Pest megyében, meg­tudtam, két fésűs is van a megyében és mind a ketten Ürömiben laknak. Eb­ben a kis faluban, amely a bu­dai hegyekhez lapulva csoda, hogy még önálló község, akár a fővároshoz is tartozhatna, annyira közel van hozzá. A fésűsök, a két kisiparos házát keresve aztán az a meglepe­tés ért, hogy rajtuk kívül még fésűs szövetkezetét is találtam Ürömön. Nem volt nehéz megtudnom azt sem, a Soly­mári Műanyag és Tömegcikk Ktsz fésűs részlege a szövet­kezeti dolgozók munkahelye, sőt munkahelyei. Ugyanis két szövetkezeti fésűs részleg mű­ködik az alig kétezer lakost számláló községben. Az ön­álló és szövetkezetbe tömörült fésűsök száma pontosan 18 a faluban. Majdnem egy száza­lék! Tekintélyes szám, ha meg­gondoljuk, hogy családos em­ber majdnem mindegyik, te­hát legalább ötven ember él a fésűből ebben a kis községben. Aligha akad az országban még egy falu. ahol két kisipari szö­vetkezeti részleg, meg két ön­álló kisiparos és aránylagosan ennyi ember foglalkozna, _ él­ne az emberi haj szépítésének és higiéniájának fontos eszkö­zéből. Túlzás nélkül mondha­tó tehát Üröm a fésűsök fal- vanák. Ahol négy fésűs műhely van egyetlen községben, ott ennek az iparnak tradíciói lehetnek. Vannak is, ha nem is nyúlnak ezek a hagyományok vissza a történelem előtti időikbe, csu­pán csak 30—35 esztendőre. Több mint fél emberöltő már ez is és az ürömi fésűsöknek két, sőt már harmadik nem­zedéke áll a fésűt fogazó gépek előtt. Mert persze már réges- rég nem kézzel faragják a fé­sűt. A fésűss’ég úttörői Jó pár évtizede két szegény ürömi fiú, Vajda József és Fehérvári Antal, hiába kere­sett, nem talált odahaza ke­nyeret. így hát elindultak munkát keresni a nagyváros­ba, Budapestre. Itt Is, ott is megpróbálkoztak ezzel, azzal, végül is megragadtak a Sorok­sári úton a fésűgyárban és megtanulták a szakmát. Az­után önállósították magukat, műhelyt rendeztek be odaha­za. Műhelyeikben pedig falu­beli rokonaik, szomszédaik gyermekeit foglalkoztatták, mert annyi megrendelést kap­tak, hogy egyedül nem győzték volna a munkát. Olykor a két fésűsműhely mindegyikében 10—15 munkás is dolgozott a mestereken kívül. Vajda Jó­zsef már hosszú ideje meghalt. Műhelyét egy Pestről kiköltö­zött fésűsmester vásárolta meg, akinek most már a fia, Lansdorf Ottó készíti a fé­sűt. Volt idő, amikor Ürö­mön négy-öt mester műhelye ontotta a fésűt. Ma már azonban csak a két legrégibb műhely, a Fehér­vári- meg a Lansdorf-féle mű­ködik önállóan. A többiek he­lyett két műhelyben szövet­kezeti dolgozók fürge keze alól kerül ki a töméntelen fé­sű! Az egyik részlegben tízer dolgoznak és fésűk mellett haj­csatot, meg mindenféle haj­díszt készítenek. A másik mű­hely hat. dolgozója csupán fé- éűt csinál, havonta mintegj Tóth Balázs részlegvezető vizsgálja a fésű minőségét ki er­12 ezer darab kerül ről a munkahelyről. Üzérkedés a nyersanyaggal így mondja el az ürömi fé­sűsök történetét Tóth Balázs, az egyik kisipari fésűs részleg vezetője, valaha maga is ön­álló ürömi fésűs kisiparos, az immár villany meghajtású szö­vetkezeti gépek között, ahol beszélgetünk. A falakon kéz­zel írt táblákról olvasható, hogy a műhely minden ingósá­ga a Nemzeti Bank tulajdona. — Mert nemrég nagy bajba kerültünk — magyarázza a fel­iratot Tóth Balázs. — Eladó- sodtunk. Nem mi, a fésűs rész* leg, hanem maga a szövetke­zet. Már-már megszűntünk. Most azonban ez a veszély el­hárult. Reméljük, rövidesen lekerül a tábla a falról, las- san-lassan ledolgozzuk a tar­tozást. Bizony, csúnya dolgok tör­té« fék a 'soh'rhért'' szövetkezet körül. A bajok előidézői nem­sokára bíróság előtt adnak számot uzelmeikről, amikkel a szövetkezet létét és a szövet­kezeti dolgozók kenyerét ve­szélyeztették. Mit tettek? A nyersanyaggal üzérkedtek és ez annál elítélendőbb, mert az üzérkedők vezére maga a soly­mári szövetkezet most már vizsgálati fogságban levő el­nöke, Vigh Ferenc volt. A nyersanyag, az üzérkedés tár­gya pedig cellulózé, amit külföldön valutáért, vagon­tételekben vásárolt a szövet­kezet. Nagy szövetkezet a solymári, még a fővárosi IV. kerületben, Újpesten is van részlege. Fé­sűs részleg az is és annak a vezetője is úgy látszik, ré­szese volt a bűnös üzelmek­nek. A cellulózét, meg más részlegek ugyancsak impor­tált nyersanyagát drága pén­zért elféketézték. Egy kiló cellulózé 8 forintjában volt a szövetkezetnek, 120 forintért hozták forgalomba és a busás hasznot zsebrevágták. így az­után természetesen nem tudtak elszámolni a Nemzeti Bank­nál az importált nyersanyag­gal. így V étkezett a tarto­zás. A szövetkezet tagjai pe­dig most fokozott erővel dol­goznak, hogy a csalárd veze­tők által okozott kárt meg­térítsék. Mert rövidebb a telién szarva... De ne beszéljünk többet a bűnről, maradjunk csak a fé­sűnél. Vajon miért külföldi nyersanyaggal dolgoznak, miért nem szaruból készítik a fésűt? Erre is megfelel Tóth Balázs: — Több lett az ember, több fésűre van Szükség. A nők rövid hajviselete nem jelenti, hogy kevesebbet íésülködnek. De nemcsak a nőik haja, a szarvasmarha szarva is rö­videbb lett. Valaha a ma­gyar-fajta hatalmas szarva sok-sok nyersanyagot adott. Most általában a jól tejelő tarka marhát tenyésztik, an­nak pedig rövid a szarva. Lám, tehetjük hozzá, ha még mindig a magyar-fajta marhát tenyésztenék, keve­sebb cellulózét kellene im­portálnunk és Vigh Ferenc szövetkezeti elnök és társai nem üzérkedhettek volna a fésű-nyersanyaggal. Habár aki bűnös úton pénzt akar harácsolni, megtalálja a mód­ját, akármekkora a szarvas- marha szarva. Szokoly Endre 35 000 újítás, 7 millió forint újítási díj Megkezdődött a kisipari szövetkezeti újítók és feltalálók országos értekezlete Szeptember 9-én az OKISZ központjában első ízben gyűl­tek össze országos értekezlet­re a kisipari szövetkezetek legjobb újítói és feltalálói, szám szerint 220-an. Az érte­kezlet, amelyen megjelent Er­dős József, az OKISZ elnö­ke is, számot vetett az eddigi eredményekkel, megvitatták a hibák kijavításának módjait, hogy a szövetkezeti újítómoz­galom színvonala tovább nö­vekedjék. Az OKISZ műszaki osztá­lyának vezetője beszámolójá­ban elmondotta, hogy 1951- től 1956 végéig a kisipari szö­vetkezetek dolgozói több mint 35 000 újítási javaslatot nyúj­tottak be. Ezekből eddig több mint 17 000-et bevezettek és népgazdasági eredményük meghaladja az 55 millió forintot. Az újítók több mint hétmillió forintot kaptak újítási díjként Tavaly is eredményes volt a szövetkezeti újító-mozgalom. Több mit 2100 javaslatot nyújtottak be és ezekből 1650- et már sikerrel alkalmaztak. A bevezetett újítások eredmé­nyeként mintegy 16 millió forintot takarítottak meg a szövetkezetek. 1957-ben az Újítók részére 1 631 000 forin- tot fizettek ki. A szövetkezeti újítók kö* zött szép számmal vannak olyanok, akik egy-egy javaslatukkal több száz­ezer, sőt egymillió fo­rintnál is több megta­karítást értek el. Ilyen újítás például az Óbu­dai Vegyi "Ktsz dolgozójának, dr. Bencze Györgynek, az oxidvörös gyártására vonat­kozó javaslata. Az új mód­szer szerint a várható meg­takarítás megközelíti a két­millió forintot. Hasonló újí­tási nyújtottak be az Eiső Vegyi Ktsz dolgozói, akik egy negyedév alatt 400 000 forin­tos megtakarítást értek el. A kisipari szövetkezeti dol­gozók újításai, főleg a vá­laszték bővítésére, az új cik­kek bevezetésére és a köz­szükségleti cikkek készítéséin vonatkoztak. Az értekezlet megállapí­totta, hogy sok hiba van még az újítómozgalom­ban a szövetkezeteknél. Több helyen az elnökök ért­hetetlen okokból megakadá­lyozzák az újítások bevezeté­sét és elfogadását. Előfordul-, tak olyan esetek is, hogy a szövetkezeti elnökök szabály­talanul a saját újításukat bí­rálták el. Hiba volt az is, hogy az újítóknak mindenkor az újítási díj felső határét fi­zették. A szövetkezesek között nem volt meg a kellő tapaszta­latcsere az újítások beve­zetőére. Az országos konferencia ha­tározatot fogadott el a hibák kijavítására és egyhangúan megállapította, hogy a közel­jövőben a szövetkezeti újítók­nak olyan problémákat kell megoldandók, amelyekkel se­gítik az állami ipart az egyedi, a kis sorozatú termékek gyár­tását. Budapesten rendezik az első molnárnapokat Régi molnárhagyományo­kat elevenít fel és a malom­ipar műszaki fejlesztését kí­vánja elősegíteni a Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Tu­dományos Egyesület malom­ipari szakosztálya, amikor az idén első ízben megrendezi a molnárnapokat. Az „1958. I. molnámapok” megrendezé­sét összekötik a mezőgazdasá­gi kiállítás látogatásával is. A molnár-összejöveteleket szep­tember 13-án és 14-én, az Élelmezésipari Dolgozók Or­szágos Szövetsége, Budapest, Gorkij fasor 44. számú házá­ban rendezik. M1 Elv és gyakorlat jjogy mit jelent ez a szak­inden terv annyit ér, amennyit megvalósíta­nak belőle — mondja a régi példabeszéd, amely azonban nem tesz különbséget elvi ér­ték és gyakorlati érték között. A megyei városok és közsé­gek községfejlesztési tervei­nek elvi értéke például lé­nyegesen nagyobb, mint amennyi gyakorlati érték ke­letkezik belőlük a megvalósí­tás során. A két érték közötti különbség nagysága nem min­dig a tervezőktől függ. Meg­történik, hogy a tervezők a lehető legreálisabb alapon ál­lítják össze terveiket, a tény­leges szükségletek és a tény­leges lehetőségek pontos fel­mérése után, végül mégis ki­derül, hogy az eredmény messze elmarad a tervtől, amelynek jelentős része kü­lönböző okok miatt nem való­sulhatott meg. A Pest megyei Tanács leg­utóbbi ülésén részletes jelen­tést hallottunk a megyei vá­rosok és községek idei község­fejlesztési tervének végrehaj­tásáról. A jelentésben igen sok a kedvező, a biztató mo­mentum. Városaink és közsé­geink rohamosan szépülnek, egymásután álkofják '* meg azokat az intézményeket, amelyek nélkülözhetetlen kel­lékei a továbbfejlődésnek. Uj iskolákat, művelődési ottho­nokat, orvosi rendelőket épí­tenek, csatornáznak, beton­járdákkal látják el utcáikat és a társadalmi munka, amellyel a lakosság közvetle­nül támogatja a fejlesztési tö­rekvéseket, lassanként való­ságos tömegmozgalommá fej­lődik az egész megyében. De föltárja a jelentés azokat a hibákat, azokat a gátló körül­ményeket is, amelyek megne­hezítik a tervek végrehajtá­sát, sőt némely vonatkozás­ban lehetetlenné teszik. Ezek között különös figyelmet ér­demel a „kivitelezési kapaci­tás hiánya’’. ezért elég rejtélyesen hangzó kifejezés, azt, ha nehezen is, de ki lehetett hámozni a je­lentésből. Az érvényben levő rendelkezések szerint a köz­ségfejlesztési tervek kivitele­zését bizonyos értékhatáron felül a községek csak állami vállalatokra bízhatják, ala­csonyabb értékhatárig kisipa­ri termelőszövetkezetekre, ön­álló kisiparosokra pedig csak egészen minimális értékha­tárig. Az állami vállalatok és a kisipari szövetkezetek csak a naptári év legelején kötnek szerződéseket, mégpedig kizá­rólag a községfejlesztési számlán, a szerződéskötéskor ténylegesen rendelkezésre ál­ló összegek erejéig. A község­fejlesztési alapok számláján viszont az év elején elenyé­szően kevés a rendelkezésre álló összeg, mert a kivetett évi hozzájárulás a legjobb eset­ben az év második felében folyik be, ha ugyan nem ma­rad hátralékként a következő esztendőre. A községfejleszté­si tervekbe igen reálisan fel­vett nagyobb létesítmények kivitelezésére tehát az állami vállalatok nem kötnek szer­ződést, hasonlóképpen járnak el a kisipari szövetkezetek is, a kisiparosokat viszont ezek­kel a munkákkal megbízni nem szabad, mert a munkák értéke messze meghaladja a számukra megszabott érték­határt. Ennek különben más akadálya is van, mégpedig az. hogy állami anyagkiutalások­hoz csak a vállalatok és a szövetkezetek juthatnak, a kisiparosok anyagigénylései­ről lényegesen szűkebb ke­resztmetszetű egyéb elosztó szervek gondoskodnak. „Nagyon sok helyen — ál­lapítja meg a v. b. jelentése — magánkisiparosokkal vagy házilagosan végeznek el olyan nagyobb értékű beruházáso­kat, több helyen a rendeletek kijátszásával, amelyeket csak az állami vállalatok végezhet­nének el.” Ebből azután igen sok visszaélés származik. „Nyomatékosan fel kell hív­nunk községi tanácsaink fi­gyelmét — mondja konklúzió­képpen a jelentés — ezen sza­bálytalanságok sürgős meg­szüntetésére és ha szükséges, mind a tanácsi dolgozókkal, mind a kisiparosokkal szem­ben keményen kell eljárni.” Ez a szigorúság elvileg tö­kéletesen jogosult, mert való­ban tűrhetetlen, hogy az al­sóbb szervek eltérjenek a kor­mányzat jól megfontolt és pontosan meghatározott irányvonalától. De felvetődik a fogas kérdés: községeink hogyan hajtsák végre mégis minden más szempontból reá­lis terveiket, amelyeknek megvalósításához elvileg meg­van a fedezetük, ha a kivite­lezésre egyedül jogosult ál­lami vállalatok jellegzetesen bürokratikus okok miatt nem vállalták a kivitelezést és ka­pacitásukat egyéb munkák vállalásával kötik le. •fejlődni vágyó, áldozatkész 1 lakosságú községeink ta­nácsainak hatáskörét messze túlhaladja ennek a visszás helyzetnek a rendezése, ami kétségtelenül a felsőbb szer­vek feladatkörébe tartozna. A legfőbb cél viszont mégis az, hogy segítsük közelebb vinni a fejlesztési tervek gyakor­lati értékét azok elvi értéké­hez. Magyar László Havi iiussonlcctezer most egyedül van. Ugyanis a vezetőnő, Kovács Ferencné a tankönyveket árusítja — me­gint más helyen. A raktáruk meg — a változatosság ked­véért — o múzeumban van. Hát így bizony nehéz dolgoz­ni, s hogy mégis lehet, az már nem a kötelességtudat javára írandó. Hanem a lelkesedésre. Mert abban nincs hiány. C SÁPJAI VANNAK ennek a boltnak. Nemcsak olyanok, melyek behúzzák, ellenállhatatlanul becsá­bítják a könyvek szerelmeseit, de azokat is, akik még csak ismerkednek ezzel a szerelem­mel, hanem olyan csápok is, melyek messzire elérnek. Po- mázon, Budakalászon, Viseg- rádon, Dunabogdányban és még másutt is vannak bizomá­nyosai a boltnak. Hordják a könyvet, alig győzik őket, oly­kor még azt is elvinnék, ami a törzsvevőknek kell a bolt­ban. Mert a falvakban is ke­resik a jó könyveket. Nem­csak itt Szentendrén. De hogy mi a jó könyv, azt nehéz len­ne eldönteni. Annyiféle. Kinek mi a lapon megy ez, hiszen a Pármai kolostor sikere nem csökkenti Zsigray Julianna Er­kel életregényének, a Sugár úti palotának sikerét. De ke­resik nagyon a magyar iroda­lomtörténetet is. Sajnos, csak keresik. Mert kapni nem lehet. Még egy darabot se. Az első két nap alatt elfogyott, pedig szépecskén érkezett belőle. Azt mondja Faragóné, hogy a legnagyobb baj mégsem itt van. Ha a keresett könyvet olykor nem is találja meg a vevő, legtöbbször vigasztalja magát másikkal. De az ifjúsá­gi irodalomban szinte kielégít­hetetlenek az igények. Gyere­keknek soha még annyi köny­vet nem vettek, mint mos ta­nában. (Hej, de nagy dolog is villamosjegy gyűjtés helyett — ez volt gyermekkorunkban a nagy szenvedély — könyvet adni a gyerek kezébe!) Első­sorban lányoknak való könyv­ben nagy a kereslet, de a hiány is! Valami javulás van ezen a téren, de nem akkora, amekkorára szükség lenne. Sürgős szükség. Hiszen felnő egy leánynemzedék anélkül, hogy nekiváló, imai könyvet | hez. Mészáros Ottó i kapott volna a kezébe. Fele­lősség ez, íróknak, kiadóknak egyaránt. Mit olvasnak az emberek? Hát erre nehéz lenne megadni a választ. Mert ottlétemkor i$ bejött egy néni. Szó ne ér­jen, de arra gondoltam, hogy az unokának vesz valamit. Ké­peskönyvet. Kifestőt. Megvette az Egy marék aranyat. Magá­nak. (Később a dunapartonl láttam, az egyik pádon az óku-\ láré mögül igencsak nagy szór-] galommal simogatta szemsu- \ garával a betűsorokat.) Vi- i szik a mezőgazdasági szak­könyveket is. Ismerkedni oz újjal, a fejlettebb módszerek­kel izgalmas dolog. De az ér­dekességen túl; hasznos is. Több lesz a pénzmag, megke­rül a könyv ára százszorosam is. it/i UNKA EZ? Hát nehéz erre ] 1VI válaszolni. Az is. De el-] sősorban nem az. Több annál.] Olyan finom mesterség, mint\ a vésnöké. Csak itt lelkeket] vésnek. Tudatot. Világfelfo- \ gást. S Kovács Ferencné nem] rossz vésnök. Mert nemrég, lett kiváló dolgozó. S ebben aj szakmában kiváló dolgozónakj lenni kicsivel több, mint má-i sutt. Mert itt a kiváló munka \ a tudatokban végzett kiválóI munkát jelent, s ez nagy do- \ log. Mészáros Ottó j JHiminiHmmnmimmimHiiiiimiumiiiitiiiiiiiiiiniiiMimiwi | 4 HAVI HUSZONKÉT­| fi EZER nem valaki havi I jövedelmét jelenti. Valamiét | Igen, valaminek is lehet jőve■ | delme. A Valami a szentend- | rei könyvesbolt. Ennyiért vesz- | nek itt az emberek könyve 1 egy hónapban. 1 Hogyan is írta Móricz Zsig | mond Hódmezővásárhelyről', | (Pedig az igencsak nagyob | bacska város, mint Szentend. | re.) Hogy egy darab könyve | sem adnak el hónapszámra‘ 1 De hát ez akkor volt, 194; 1 előtt. Hol vagyunk ma már at | tói? Inkább arra kell a plaj ! bász, hogy az ember azt je 1 gyezze: ez a könyv is, meg a. | is — hiánycikk! Hiánycikk < | könyv — no ezért tizenöt esz | tendeje igencsak a holdig kel 1 lett volna gyalogolni! De mos | elég, ha kimegy az embe | Szentendrére. (Mert hog-, | Pesten az, az hagyján. Város | ember, nadrágos ember többe | olvas.) | Pici ez a bolt. Most meg fő 1 ként az, mivel az eredeti épii | letet tatarozzák, s leszorulta, | egy zugutcába, zughelyn | Júniusban kezdtek a tataro | záshoz, de igencsak lassacs | kán haladnak. Nem tudn | miért. Pedig de kellene a szé | pen átalakított, kipingált, tá | gasabb bolt! Mert a mostanib | ha bemennek ketten, akko i Faragó József né kijöhet, Mer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom