Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-06 / 210. szám

1958. SZEPTEMBER 6. SZOMBAT * “‘hírlap Kultúrház épül a Csepel Autógyár dolgozóinak A Csepel Autógyár dolgozói nak régi vágya, egy nagy kul tárház felépítése. Ez a vágyuk most teljesül. Jó munkájukért terven felül kétmillió forintot kaptak az államtól kultúrház építésére. Ehhez a megyei ta­nács 800 ezer forinttal járul hozzá, a dolgozók pedig mint­egy másfélmillió forint értékű társadalmi munkával. Azt ter­vezik, hogy az ország legkor­szerűbb kultúrházát építik fel a gyár közelében, amelyben különböző kluboknak, előadó­termeknek adnak helyet. Új típusú, távvezérlésű paradicsomfeldolgozógép A Szegedi Konzervgyárban pénteken próbálták ki a Láng Gépgyárban készített újtípusú paradicsomsűrítő gépegység mintapéldányát. A gépsor pneumatikus távvezérléssel működik. A több épületben el­helyezett gépegységek irányí­tását, megállítását, illetve működésük ellenőrzését kö­zös műszerfal mellől, gomb­nyomással végzik. Az egyes üzemrészek kezelőszemélyze­te telefonösszeköttetésben áll a központi irányítóval. A nyersanyag mosásától a sűrített paradicsomlé üve­gekbe zárásáig minden gyár­tási folyamatot autómat a­gépek, szerkezetek, műszerek végeznek. A berendezéssel óránként 6700 kiló paradicso­mot dolgoznak fel és jobb mi­nőségű, finomabb árut készí­tenek, mint a régi eljárással. Ne térjünk ki a viták elől V Magyarország is bekapcsolódhat a nemzetközi televíziós hálózatba A Távközlési Kutató Inté­zet szerződést kötött a Finom­mechanikai Vállalattal 240 telefonbeszéd-csatorna és te­levíziós műsort átvivő mikro­hullámú készülék prototípu­sainak elkészítésére. E beren­dezések ipari gyártásával le­hetővé válik, hogy Magyar­ország bekapcsolódhasson a nemzetközi mikrohullámú hálózatba és a televíziós mű­sorcserébe. A mikrohullámú rádióösszeköttetés ezenkívül lehetővé teszi kábelek nél­kül több száz egyidejű tele­fonbeszélgetés lebonyolítását távoli városok között. Napkitörés okozta a csütörtök esti sarki fényt Csütörtökön az esti órák­ban ismét fellángolt a sarki fény. A vörös színben pom­pázó jelenség 21.35 órakor villant fel északkeleti irány­ban a fényes Capella csillag irányában, majd legyező ala­kot öltve lassan északnyugat ■jelé tolódott. Fénye elhalványította a Göncöl-szekér jól ismert csillagait. Időnként három-négy reflek­torfényhez, majd üstököscsó­vához hasonló fehér kévealak, később zöldes szegély tarkí­totta a váltakozó erősségű vö­rös fényfüggönyt. Helyzete gyorsan változott, hol északon látszott, elérve a Sark-csillag magasságát, máskor észak­nyugaton foszforeszkált, néha csupán a látóhatár alján vil- lódzott, mint bíborszínű dra­péria. A Napból szüntelenül áram­ló elektromos töltésű részecs­kék — ionok — nagy sebes­séggel ütközve a Föld magas­légkörének atomjaival, fény kibocsátásra késztetik, ger­jesztik azokat. A világító részecskék sok trilliója a távoli szemlélő számára mint összefüggő fényhatás jelentkezik. A jelenség nagy méretekben ugyanaz, mint ami a közismert reklámfénycsövek belsejében lejátszódik. A szokatlan erősségű 1957— 58..évi napfolt-maximum az idén már negyedszer okozott hazánkban is lát­ható sarki fényt, ami rend­kívül ritka esemény. (Két évszázad alatt mindössze ötször fordult elő.) Bár a nap- tevékenység a megfigyelések szerint csökkenőben van, ki- sebb-nagyobb kilengésekkel mégis állandóan számolni kell. A csütörtöki eset külön érde­kessége, hogy a Nap felénk forduló fél­gömbjének középponti vi­déke teljesen tiszta, folt­mentes. így a jelenség egyedüli ma­gyarázata, hogy szerdán na­gyobb méretű kitörés (erup- ció) zajlott le a Nap felszínén. A nagy számban kilövellődő ionok ezer-ezerötszáz kilomé­ter másodpercenkénti sebes­séggel, 24—36 óra alatt meg- téve a 150 millió kilométeres utat, csütörtökön este jutottak a Föld magaslégkörébe. Érke­zésüket 20 óra tájban ionosz­féra és földmágneses zavarok, majd az átlagosnál erősebb sarki fény felvillanása jelezte. számtalan kisgazdaságot szo­cialista nagyüzemmé átszer­vezni. Nem akarjuk mi a szö­vetkezeti mozgalmat erősza­kolni — pártunk politikájával ellenkezne ez —, még akkor sem, ha tudatában vagyunk arcnak, hogy a szövetkezés a dolgozó parasztok érdekeit szolgálja. A mi járásunkban is elsősorban a kommunistákra vár az a feladat, hogy a szö­vetkezés előnyeiről meggyőz­zék a ma még egyénileg gaz­dálkodókat. A - •-áv regi nemzetiségi ellen­tétek megszüntetése, a „min­den ember egyenlő” gondolat megmagyarázása is a kommu­nistákra vár. A kommunisták­tól kérdezik a taivani, az iraki s más külpolitikai problémá­kat is. Mégis sokszor fordul elő, hogy éppen a kommunis­ták, éppen elvtársaink féire- húzódnak. Nem vesznek részt a vitákban, nem foglalnak ál­lást fontos politikai kérdések­ben. Nem mintha baj lenne a meggyőződésükkel. A „titok” inkább abban rejlik, hogy sok­szor ideológiailag nem eléggé felkészültek. Hányszor fordult már elő az, hogy a HÉV-en vagy az utcán olyan vélemé­nyek hangzottak el, amelyek felháborították elvtársainkat. Ahelyett azonban, hogy közbe­szóltak volna, magukban vagy a pártszervezetükben füstölög­tek. Talán bátortalanok lenné­nek ezek az elvtársak? Meg­ijednek a szócsatától? Az ilyen elvtársiak közül a legtöbben bár­mikor szívesen fognának a pár­tért fegyvert is. Ennek 2 visz- szahúzódásnak tehát nem a példamutatás hiánya az oka. Legfőbb oka ennek az, hogy sok gyakorlattal rendelkező, tapasztalt elvtársunk egyál­talán nem, vagy nem megfe­lelően képezi magát — lema­rad. Csaknem mindenütt hal­lani arról, hogy a falusi veze­tőségek húzódoznak attól, hogy a községük értelmiségi dolgozóival, tisztviselőivel eszmecserét folytassanak. Hiá- ha tudják, hogy bizonyos elvi kérdésekben nekik van iga­zuk, nem fejtik ki véleményü­ket, nem öntik szavakba, mert attól tartanak, alulmaradnak á vitában. A képzettség hiánya sok bajnak is a forrása. Ahol nincs eszmei tudás, történel­mi tényismeret, a hibás állás­pontokkal és a téves nézetek­kel szemben erőszakot, kény­szert használnak. Durván, meggyőzés nélkül akarják ér­vényesíteni a párt politikáját. Kovács Sándor elvtárs Ápor- kán, a községi pártszervezet­ben dolgozik. Alapszervezeté­ben többször megbírálták, mert jogtalanul követel föl­det a tsz-től. Kovács elvtárs jóindulatú, becsületes kom­munista, de képzetlensége miatt a helyes, egészséges bí­rálatot is személyeskedésnek fogja fel. Majosházán Rózsa János elvtárs, aki ideológiailag szin­tén nem elég felkészült, úgy vet véget a dolgozó parasztok­kal való vitának: „Az egyéni­Imre Ádám elvtárs, az igazgató és Pázmándi József műszaki vezető a műanyagból készült kefékkel való kísérletezés eredményeit vizsgálja Kesely Jánosné csomagoló hatodik éve végzi már munkáját a kikészítőben Jó szakmunkásakat keres az ipar « Sok a gyakorlatlan gépkocsivezető ■» Még mindig nagy a vidékiek áramlása a fővárosba ttuflappst munkaeróhetfjavtérni A munkaerőhelyzet Buda­pesten kielégítőnek mondha­tó: a férfiak nehézség nélkül el tudnak helyezkedni. Az ipar most is szép számmal ke­res esztergályosokat, szerke­zeti és általános lakatosokat, kőműveseket, ácsokat, vil­Családi bonyodalmak hatatlan bonyodal­makat. — A feleségem ugyanis ettől a nap­tól kezdve nemcsak menye volt az apám­nak, hanem anyósa is, hiszen az ö lá­nyát vette feleségül. Az apám sem csu­pán apósa volt már a feleségemnek, ha­nem a veje is. Ami engem illet, én a fián kívül apósa is lettem az apámnak, miután a mostoha- lányomat vette fele­ségül. Ugyanakkor én magam a mosto­halányom mostoha­fia lettem. — Egy év múlva mindkét családban gyermek született. A bonyodalmak — ter­mészetesen fokozód­tak. Az én gyerme­kem ugyanis nem­csak unokája lett az apámnak, hanem a sógora is, hiszen a felesége mostoha­testvére volt. A mos­tohalányomnak •— aki egyben a mosto­haanyám lett — pe­dig nemcsak mos­tohatestvére volt a fiam, hanem unoká­ja is, hiszen a férje fiának a gyermeke. — Vagy vegyük az apámék kislányát. Ez a kislány nekem részint mostohatest­vérem, hiszen közös az apánk, részint unokám, hisz a mos­tohalányomé. A fe­leségemnek ugyan­így részint unokája, lévén, hogy a lánya hozta a világra, de meknek, vállalatoknak is se- gíteniöik kell abban, hogy Budapest lakossága lehető­ség szerint ne növekedjék to­vább. Korábban sok gondot oko­zott a fiatalok elhelyezése; Mióta megjelent a Munkaügyi Minisztériumnak az az in­tézkedése, hogy a vállalatok fiatalkorúakat kisegítő mun­kaerőként alkalmazhatnak, lényegesen javult a helyzet. Máris sok fiatal helyezke­dett el. ily módon 4—6 órás munkára. s ha a vállalatok az erre vo­natkozó intézkedést megtart­ják, a fiatalok ügye továbbra sem okoz majd nehézségeket Budapesten. Új virágbélyeg-sorozat A Postavezérigazgatóság közli, hogy szeptember 9-én a Nemzetközi Filatéliai Szö­vetség brüsszeli kongresszu­sának emlékére a III. virág­bélyeg-sorozat háromszögletű bélyegeinek képével össze­sen hat forint névértékű em- lékbélyeg-blokkot bocsát for­galomba. A bélyeg-blokk, vagy annak egyes értékei pos­tai küldemények bérmente­sítésére november 15-ig hasz­nálható!; fel. leg dolgozó paraszt bárhová is megy, a földön mindenütt le­hetetlenné tesszük és kényte­len lesz belépni a termelőszö­vetkezetbe.” És Rózsa elvtárs hiába mondja, hogy neki szív­ügye a szövetkezeti mozga­lom, a valóságban nehezíti a párt politikájának érvénye­sülését, gátolja a parasztság körében végzett felvilágosí­tást, hiszen a párt politikájá­val ellenkezik, hogy admi­nisztratív eszközökkel kény- szerítsünk valakit a nagyüze­mi gazdálkodásra. Hiba lenne azonban> ha mi félreállítanánk ezeket az elvtársakat, vagy erőszakosan, türelmetlenül foglalkoznánk velük. A téves nézeteket nem lehet erőszakkal legyőzni. Csak a tényeken alapuló, a marxizmus—leninizmus esz­méivel áthatott politikai harc­ban érhetünk el eredményt. Az eszmei harchoz azonban tudás kell. Olyan erő, amely képes csatát nyerni az eszmei harcokban, szembeszáll az idealista, s más nézetekkel. A kommunistáknak kell beszél­getéseket kezdeményezni, kér­dezzenek, érdeklődjenek és minden alkalmat használja­nak fel a pártpolitika ter­jesztésére, a marxista—le­ninista tanítások elhintésére. Ehhez azonban tanulni kell. Szemináriumokon, egyénileg, újságot olvasva és ezernyi más módon. Mert, ahogy Mao Ce­lling elvtárs mondja: ,,A mi hivatásunk az, hogy hatal­mas, sok milliós népünk élén zárjunk. A történelemben pá­ratlanul álló nagy harcban ép­pen ezért rendkívül fontos feladat számunkra, hogy a párt minden tagja mélyreha­tón tanulmányozza a marxis­ta-leninista elméletet — mert — ha a párt úgy vezeti a vagy forradalmi mozgalmat, hogy nem ismeri a forradalmi \ elméletet,, nem ismeri a tör- j -éneimet, nem érti alaposan ; i gyakorlati mozgalmat — i nem győzhet,” (Mao Ce-tung j válogatott művei I. kötet,! 586—387. old.) A marxista-leninista ; tudásnak persze párosulniaj leéli az általános műveltség- : Jel, kulturáltsággal, hogy egy ! slvtársunk se legyen, aki ki-i tér a vita elől. Juhász János, a Ráckevei Járási Pártbi- ; zottság titkára ____________________ A Monori Kefegyárban Naponta használjuk készítményeiket. Ha bekenjük é- kifényesítjük cipőnket, ha lekeféljük a port a ruhánkról, h kiseperjük a szobát stb. mindig tőlük kapunk hozzá szerszc mot. Őket látogattuk meg most fényképezőgépünkkel, hog\ hírt adjunk életükről, munkájúikról. Egy gimnáziumi igaz gató pártnapi előadását hall gattam. A vallás keletkezésé ről beszélt. Mindenki mélj csendben figyelt. Voltak olya nők — a szemükből olvastam ki —, akik talán először hal lottak erről. Az előadást nagj vita követte. Hogy az igazgatí higgadt, okos válasza minden­kit meggyőzött-e? — kétlem De egy bizonyos: az érdeklő dóst felkeltette. Aki hallotta gondolkodni fog vagy könyve vesz elő, hogy többet tudjor meg, hogyan keletkezett a val­lás. miképpen fejlődött s mi­lyen szerepe volt a társadal­mak életében. így van ez más témákkal is Az emberek kiváncsiak, szíve- sen hallgatják az élet problé­máiról az előadásokat, vitákat A felszabadulás után például a kolhozokról rengeteg rém­történet járt szájról szájra. Akkor úgy tűnt, hogy nálunk soha nem ver gyökeret a ter­melőszövetkezeti mozgalom. S ma már azok a dolgozó pa­rasztok is, akik ugyan még nem léptek be a közösbe, úgy be­szélnek, hogy abból világosan érezhető: a termelőszövetkeze­tek a falu részeivé váltak és ma már nem becsmérlőleg, hanem elismeréssel övezik munkájukat. Egyre többen ér­tik meg, hogy a jövő útja a szövetkezeté. De hogy idáig jutottunk, sok érvet, sok meg­győző szót kellett elmondani. Viszonylag könnyebb volt né­hány ezer tőkés nagyüzemé­nek, bányájának kisajátítása, mint amilyen nagy feladat a egyben sógornője is, mivel a férjének mostohatestvére. jnnnél a pontnál a J-z férfi rendsze­rint megtörölgeti zsebkendőjével a homlokát, azután bo­csánatkérő mosoly- lyal folytatja: — Mindezt még kibírtam volna. Ha­nem amikor rájöt­tem, hogy én tulaj­donképpen apósa vagyok a saját apámnak — mivel az elvette a*mostohalá- nyomat — s hogy sa­ját feleségem egy­ben a nagyanyám is, i hiszen ő a mostoha- \ anyám anyja, én pe- \ dig. mint a nagy- \ anyám férje, saját j nagyapám vagyok, \ hát ez már sok; volt... — Így kerültem én \ ide... lanyhegesztőket, továbbá min­denütt hiány mutatkozik se­gédmunkásban. Kevesebb munkaalkalom kínálkozik azonban a műszerészeknek, géplakatosoknak, s különö­sen azoknak a gépkocsive­zetőknek, akik nem rendel­keznek hosszabb gyakorlat­tal, s csak alapfokú vizsgá­val akarnak elhelyezkedni; Az üzemekben általá­ban lényegesen csökkent a munkaerővándorlás, a jó szakemberek megbe­csülik munkahelyüket. A gyárak elsősorban olyan dolgozókat alkalmaznak, akik szorgalmasak, megbízhatók, jól képzettek. Más a helyzet a nőknél. Sok olyan asszony, leány keres munkát, aki semmiféle szak- képzettséggel nem rendelke­zik, ugyanakkor fáradságo­sabb — mint például a kai au-* zi munkát, nem tud vállalni. Nehezíti a helyzetet az is, hogy vidékről szinte áramla­nak Budapestre a női mun­kaerők. s a vállalatok még mindig nem részesítik előny­ben a fővárosban lakókat. Számolni kell azzal, hogy az őszi mezőgazdasági munkák után még több nő keres majd Budapes­ten munkaalkalmat, s így a pestiek esetleg ismét háttérbe szorulnak. Az üze­..................... a z elmegyógyin- \ zi tézet parkjá- \ ban gyakran látni \ egy szomorú arcú, tűnődő tekintetű fér­fit, amint halkan mormog maga elé. Viselkedése, beszé­de épelméjű, meg­fontolt ember be­nyomását kelti. Ha valaki megkérdi tő­le. miért hozták ide, némi vonakodás után így felel: — özvegyasszonyt vettem feleségül, akinek felnőtt lánya volt. Apám — maga is özvegyember — addig-addiq jároga- tott hozzánk, amíg beleszeretett a mos- \ tohalányomba. Egy : szép napon felesé- \ gül kérte. Meges- \ küdtek, s így lett \ a mostohalányomból \ mostohaanyám. Ez '■ indította el a belát-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom