Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-05 / 209. szám

1958. SZEPTEMBER 5. PÉNTEK ‘hírlap 3 A földművesszövetkezetek irányításáról Mit is olvassak? Nehéz eldönteni. | Faluhelyen ma is sokat be- ! szélnek arról, hogyan és mi- ! ként történjék a földmű ves- ! szövetkezetek irányítása. So- ! kan úgy vélik, hogy az irányi­ig tás a földművesszövetkezeti | vezetők, alkalmazottak dolga. | A vezetők alatt az ügyvezető | elnököt, az üzemágfelelőst és í | a különböző szakalkalmazottat | értik. Ugyanakkor nem látják, 11 hogy a földművesszövetkezet a dolgozó parasztság legnagyobb | tömegszervezete. Éppen ezért, | mint tömegszervezetnek de- ! mokratikusan választott veze- tősége van. A vezetőséget a 1 tagok közül a tagság választja | és a tagság kéri számon a ve­il zetőség munkáját. | Az alkalmazottakat, vagyis az irányitó apparátust ha­tározattan alá kell rendel­ni a vezetőségnek. | Ezért nagyon helyes az a tö- ! rekvés, amely több helyen meg- ! mutatkozik: a földművesszö- ! vetkezet igazgatóságának einö­HHiiiiimitiitiiiHiHiiiiiHiiiHiitiimmimiiitHitmiiimHiimmiiü Kétezerliatszáz holdon 300 000 gyümölcsfát telepítenek az idén ősszel a termelőszövetkezetek és szakcsoportok A Földművelésügyi Minisz­térium gyümölcstermesztési osztályán adott tájékoztatás szerint az idei őszön már több mint 2600 holdon telepí­tenek új gyümölcsöst a ter­melőszövetkezetek és a szak­csoportok. Különösen nagy te­rületeket ültetnek be a nyír­ségi és a Duna—Tisza közi ho­mokvidékeken. Az új telepíté­seknek mintegy 50 százaléka lesz täli alma — többségében Jonathán és Starking — és hasonlóképpen sok kajszit és szilvát ültetnek. A telepítések- ' hez szükséges, mintegy 300 000 csemetét a Földművelésügyi Minisztérium bocsátja a ter­melők rendelkezésére a ter­melőszövetkezeti és az állami gazdasági csemetekertekből. Az idén már csak olyan gyü­mölcsfajták kerülhetnek tele­pítésre. amelyek elszaporítását a Földművelésügyi Miniszté­rium engedélyezte. Az egyéni termelők között is növekvőben van a telepítési kedv. Az állami gazdaságok, valamint a Szőlőoltvány- és Facsemeteforgalmi Vállalat máris megkezdte a lerakatok szervezését az egész ország­ban. Az idei őszön körülbelül 2,5—3 millió jó minőségű, fajtaazonos gyümölcsfacsemete kerül a lerakatokba. Pest megyéből viszik a legtöbb állatot az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Az ország 19 megyéje közül Pest megyéből állítják ki a legtöbb állatot az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. Szarvasmarhákat visz a kiállí­tásra a Herccghalmi Kísérleti Gazdaság, évi 5000 literen fe­lül tejelő teheneivel „szerepel” a túrái Galgamenti Tsz és Bö­szörményi József jászkarai gazda. Bátyi Mihály püspök­hatvani gazda Legény nevű bi­káját küldte a kiállításra. Sertéseket többen állítanak ki. Ott lesz mangalica süldői­vel a biai Dózsa Tsz és a ceg­lédi Dózsa Népe Tsz, fehér hússertéseivel Orosz András Dömsödről, berkschire kocák­kal és malacokkal id. Tóth László Kiskunlacházáról. A Felsőbabádi Állami Gazdaság Fecske nevű anyakocáját mu­tatja be, annak „családjával” együtt. Juhokat a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság, a Kiskun­sági Állami Gazdaság és a Tö­rökbálinti Állami Gazdaság visz. Az érdi Búzakalász Ter­melőszövetkezet kendermagos, az ürömi Cservenkov Tsz pe­dig sárga magyar baromfiállo­mányával jelenik meg. Kép­viselve lesz a híres nagykőrösi pulyka is, a Szabadság Tsz ál­tal. Természetesen az idén' is bemutatja a kiállításon a gö­döllői kutatóintézet a gyöngy­tyúktól, a pekingi kacsától kezdve a nutriáig valamennyi aprójószágát. Növénytermelési eredmé­nyeit is bemutatja számos egyéni gazda, termelőszövet­kezet, állami gazdaság. Ga­bonaféléket állít ki a Dán- szentmiklósi Állami Gazdaság, a taksonyi Előre Tsz és Kis János táborfalvi gazda. Kuko­ricát a nagykátai Március 15 Termelőszövetkezet, cukorré­pát a péteri Rákóczi és a ceg­lédi Dózsa Népe Tsz, zöldség­féléket a Kertészeti és Szőlé­szeti Főiskola soroksári tan­gazdasága, valamint Pázmándi János egyéni gazda Túráról, Kecskeméti György, Borkő Ambrus, Törőcsik József Nagy­kőrösről. Ezenkívül szőlőjét, borát mutatja be a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság, Szigetcsép- ről az agráregyetem tangazda­sága, valamint Gyikó László és jTóth Ferenc ceglédi gazdák. kévé társadalmi megbízatás­ként tekintélyes helyi paraszt- embert választanak. Az irányítás, a földműves- szövetkezet vezetése tehát az igazgatóság hatáskörébe tartozik, amely elnökén keresztül gyakorolja a két ülés között az irányítást. Az igazgatóságok mellett nö­velni kell a tagság ellenőrző tevékenységét. Egyrészt a köz­gyűléseken keresztül, másrészt a felügyelő bizottságok és a tagbizottságok szélesebbkörű működésével. A választott szer­vek tevékenysége nem jelenti azt, hogy a központi utasításo­kat, állami rendelkezéseket helyben elvetik. A kettőt min­den esetben össze kell egyez­tetni és feltétlenül érvényt kell szerezni az állami rendel­kezéseknek és a központi uta­sításoknak. Az apparátusban dolgozók szakterületeikért felelősek és a választott vezetőség fel­adata, hogy a szakterüle­tet ellenőrizze, ugyanekkor a hatásköre ennél jóval nagyobb. Hiszen a földmfivesszövetke- zetnek, mint a dolgozó paraszt­ság legnagyobb tömegszerveze- tének jelentős szerepe van a munkás-paraszt szövetség erő­sítésében, mert egyfelől jelle­génél és adottságánál fogva magától értetődő szervezeti láncszeme e kapcsolatok ál­landó kiszélesítésének, más­felől gazdasági és tömegpoliti­kai munkája során leginkább képes a munkás-paraszt szö­vetségen belül az árkérdésben megnyilvánuló — nem áthidal­hatatlan — ellentmondásokat a paraszti érdekek, valamint a munkásosztály és a népgazda­ság érdekeinek helyes össze­egyeztetésével megoldani. A földművesszövetkezet biz­tosítja az egyéni dolgozó pa­rasztok számára az értékesí­tést, a beszerzést és a terme­lésre való szövetkezés fokoza­tos, változatos lehetőségeit. Ugyanakkor a földművesszövetkezetek feladata, hogy befolyásol­ják a mezőgazdasági ter­melést, ellássák a dolgozó parasztság gazdasági ér­dekvédelmét. ezzel is alátámasztva azt a né­zetüket, hogy a legjobb érdek- védelem a szövetkezés. Ilyen sokoldalú munka csak akkor eredmények, ha abban a földművesszövetkezet egész tagsága és a tagság által vá­lasztott vezetőség irányít. Ter­mészetesen a választott veze­tőség és a földművesszövetke­zeti apparátus nem áll egy­mással szemben, hanem együt­tesen látja el feladatát és köl­csönösen kiegészítik egymást. Éjszakai csendélet a piaci mérlegkölcsönző előtt Magyar műszerkiállítások külföldön Szeptemberben több külföldi országban állítják ki a magyar műszereket. így például a Damaszkuszbam elsején meg­nyílt kiállításon a Kereske­delmi Kamara renderaésében a METRIMPEX teljes műszer- profilját bemutatja. A kiállí­tás anyagát valószínűleg Bag­dadba is elviszik. Ugyancsak elsején Genfben a tudomá­nyos konferenciával egyidőben a METRIMPEX önálló kiállí­tásán ismerteti a magyar atomfizikai műszereket. Szep­tember 6-tól Zágrábban, 7-től Bécsiben, 14-től pedig Plovdiv- bam mutatják be, milyen mű­szereket gyárt a magyar ipar. A budapesti piacokon, leg­főképpen a Lehel téri piac te­rületén, különös kép fogadja azokat a dolgozókat, akik az éjszakai órákban igyekeznek munkahelyükre, vagy mun­kahelyükről otthonukba. A piac területén valóságos sze­kértábor keletkezik a kör­nyékbeli termelők járművei­ből, amelyeken friss termel- vényeiket hozzák a főváros­ba, hogy a hajnali öt órakor kezdődő piacon értékesítsék. A hitelesített piaci kismérle- geket kölcsönző vállalat he­lyisége előtt pedig már éjfél körül megkezdődik a sorbán- állás. A termelők igyekez­nek, hogy a sor elejére kerül­jenek, mert a mérlegkölcsön­zés is öt órakor kezdődik, és ha nem kerülnek elég korán sorra, egész napjuk elfecsér- lődik. A legtöbben nem győ­zik a hosszú órákig tartó éj­szakai várakozást, különben Is a nehéz napi munka után már törődve érkeznek meg terményeikkel a helyszínre. Miután biztosították helyüket a sorban, a hideg kövezetre kuporodnak le, hogy pihen­hessenek, esetleg aludhassa­nak is egy-két órát. Az éjszakák már elég hű­vösek, különösen hajnal felé hűl le a levegő. A nyirkos be­tonon, a kihűlt falak tövé­ben heverő emberek a legsú­lyosabb betegségeket vihetik magukkal a pesti piacról. A megyei tanács legutóbbi ülé­sén ezt a lehetetlen helyzetet tette szóvá interpellációjában Mészáros Mihály, aki Galga- hévíz képviselője a tanács­ban. Intézkedéseket kért a végrehajtó bizottságtól, vala­mi könnyítést a piacra járó .környékbeli dolgozó parasz­tok számára, legalább annyit, hogy kezdjék meg két órával korábban a mérlcgkölcsön- zést, az eddigi öt óra helyett már három órakor. Az interpelláló tanácstag azt a választ kapta, hogy ez a kérdés tulajdonképpen nem tartozik a megyei tanács hatáskörébe, hiszen a főváro­si piacokról van szó, a vég- rahajtó bizottság azonban sürgősen érintkezésbe lép a főváros tanácsával és attól kéri a mérlegkölcsönzés rend­jének mielőbbi megváltozta­tását. iiHmMiiimiiiiiuiiiiniiiiimiiumHiitHmiiiiiHiiiiiiimiitiiiiiiiMiiiiuiiii»m<iii!tmt«miMiiiM(iiiiimiiiiiiiiiui{iiniiiuiuiiiiiiiiii Tovább bővül a megye egészségügyi hálózata Szeptember 15-én megnyílik a nagykőrösi gyermekkórház megyei főorvos vitte el és adta át az új, legmodernebb rend­szerű rövidhullámú készüléket, amit a község orvosa a sok reumás beteg gyógykezelésé­hez kért. De szép! Ezt vegye meg, édesanyám! NAGYKÖRÖSÖN befejező­dött a kórház gyermekosztályá­nak építkezése. Néhány napon belül a belső berendezés mun­kálataival is elkészülnek és a 30 ágyas, teljesen korszerű kórház szeptember 15-én meg­nyílik. Főorvosát és a két be­osztott orvost már ki is nevez­ték. A főorvos részére a városi tanács biztosított lakást. A gyermekkórházba tíz szakkép­zett gondozónőt osztottak be. * ABONY 18 ezer lakosának régi panaszát a szó szórós ér­telmében orvosolták: az eddigi négy körzeti orvos mellé kine­vezték az ötödiket. Az új orvos nyomban elfoglalhatta állását, mert a községi tanács biztosí­tott lakást számára. ★ SOK SÜRGETÉS UTÁN Pusztavacs községbe is körzeti orvost helyeztek, akinek a községi tanács lakást is bizto­sított. * DÁNSZENTMIKLÖS orvosi rendelőjébe dr. Békés Zoltán SZŐDLIGETEN a napokban adták át rendeltetésének a me- gye tizenhetedik szociális ott­honát. ötven öreg ember talált otthont a szépen berendezett épületben. „Ne sírj többé“ hagyma A hagyma legkellemetle­nebb tulajdonsága, hogy meg- ríkatja az embert. Vegyészek­nek azonban sikerült valami­lyen fagyasztás! módszer se­gítségével „semlegesíteni” azo­kat az illő elemeket, amelyek a hagymahámozásnál a könny­mirigyeket izgalomba hozzák; Az egyik élelmiszerárusító társaság már forgalomba is hozta e különleges új hagy­mákat, amelyeket „weep- nomore”-nak kereszteltek el, ami magyarra lefordítva any- nyit jelent: „Ne sírj többé”. Magamaguknak ellenségei Minden kismadár -,7t csiripeli Püspökhatvanban: micsoda ál­datlan állapot uralkodik a Szikra Termelőszövetkezet tag­sága, meg Galambos-puszta la­kói között! Évek óta dúl ez a harc, ez a hiábavaló gyűlölkö­dés. De kinek is ártanak ezzel? Mind a két fél csakis saját magának. A történet szereplői nagyjá­ból a hajdani váci püspöki ura­dalom volt cselédjei. Miután a volt tulajdonosok a kommu­nisták „közbenjárására” „át­engedték” birtokukat a sze­gény pórnépnek — hogy az le­hetőleg még itt a (földön bol­doguljon és nem a paradicsom­ban —, a cselédek örökös, tu­lajdonba megkapták az épüle­teket. Értve alatta a lakóháza­kat. Természetesen földet is kaptak. Családjuk létszámától függően négy-öt-hat holdat. Az uradalom területén levő intézői lakás és gazdasági épületek vi­szont állami tulajdonba kerül­tek. Úgy látszik, akkor arra senki se gondolt, hogy azok a cselédek, akiknél csodaszámba ment egy-egy ványadt malacka meghizlalása, esztendők múl­tán öt-hat szarvasmarha gaz­dái, sőt lótulajdonosok lesznek. És mert erre nem gondoltak, nem is juttattak számukra is­tállót. Időközben megalakult a Szikra Tsz, nagyrészt volt cse­lédekből. A tanács Galambos­puszta körül tagosított szá­mukra 100 hold földet, s meg­kapták hozzá az állami keze­lésben levő gazdatiszt! lakást és az istállókat. Tudvalevő, Püs­pökhatvan törzsállattenyésztő község. A termelőszövetkezet­nek különösképpen illene pél. dát mutatni a jószágok nevelé­sében. hiszen az kéoviseli a fej­lettebb gazdálkodási formát. Csakhogy nem tudja hol tarta­ni állatállományát. A község­ben levő tanyaközpont szűk, egészségtelen terület, a Galam­bos-pusztai istállókat pedig el­foglalták az időközben állat­tartó gazdákká vált régi cselé­dei Ei hat 3Z Oka minden bajnak. A tsz követeli az épületeket, mondván: jogilag őt illeti. Az ottaniak pedig nem hajlandók a szabad ég alá kötni állatai­kat, tekintve, hogy egyikük se épített istállót 1945 óta. Szintén a tsz tulajdonában van a körülbelül 15 holdnyi diófákkal beültetett udvar, s a központi víztorony. A diófák termésére igényt tart a tsz is, meg a tanya lakói is. Ez ismét jó alkalom az egetverő vesze­kedésekre, nemkülönben a víz­torony ügye. Ugyanis a Ga­lambos-pusztaiak egy, a tanyá­tól meglehetősen távoleső gé- meskútból hordják a jószágok itatásához szükséges vizet, mert a központi víztorony nem működik. Szerintük: bosszúból leszerelte a tsz. A tsz-elnök szerint viszont ők tették tönk­re, szintén szántszándékkal. Szóval, a gyűlölködés és a vádaskodás kölcsönös. 'Közben pedig napról napra mennek tönkre az épületek, berende­zések, mert senki sem vállalja a karbantartást. Hová vezet ez? Mi lesz a vé­ge? Bírósági ügy, pereskedés? És kinek használ végül is? Hi­szen nyilvánvaló, a mi álla­munk törvénye nem engedi meg, hogy a régebbi uradal­mak lakásaiban élő volt cse­lédembereket kirakják az ut­cára. Akkor pedig marad min­den a régiben, mert a tsz to­vábbra sem tudja igénybe ven­ni saját tulajdonát. Hogyan szüntessék hát meg mégis ezt az áldatlan állapo­tot? Nagy talány is, de egyút­tal egyszerű is. Egyetlen meg­oldás lehetséges, amely szerint mindannyiuk számára kedve­zően rendeződnének az ügyek. Lépjenek be a Galambos-pusz­taiak a Szikra Tsz-be. így egy­szerre mindannyiuké lesz az is­tálló a lakások, a kút és a dió­fák. S akkor közös érdekük lesz ezeknek a gondozása, kar­bantartása is. De mit szólnak ehhez áz ér­dekeltek? A Galambos-pusz­taiak — kiváltképp az asszo­nyok — így tüzelnek: — Nem lépünk be, elegünk van a cselédsorsból! Egyesek azt mondják: — Hívni is kellene bennün­ket. De Lami Miska is in­kább elfordítja a fejét, ha meglát minket. Nem is kö­szön. Lami Mihály, a tsz elnöke csak legyint: — Beszéltem már nekik ép­pen eleget, hívtuk őket, de eszükbe sincs, hogy jöjjenek. Jóformán ingyen nevelik a jószágaikat a mi földünkön... Persze, azért az lenne a leg­jobb, ha belépnének a tsz-be. A józanabbak a Galambos- pusztaiak közül ugyan már így beszélnek: — Lehet, hogy belépünk. De egyelőre még várunk. Egyelőre még várnak. Mert még nem felejtették el a ke­serves. könnyes cselédkenye­ret. Meg kellene nekik ma­gyarázni, hogy a termelőszö­vetkezetbe lépés nem a lesül­lyedést, hanem a felemelke­dést jelentené számukra. Meg kellene magyarázni, hogy ez és csakis egyedül ez a felemel­kedés útja. Hogy a szövetke­zeti gazdálkodást maga az élet diktálja, s egyszerűen nem lehet útját állni, mint ahogy nem lehet visszafordí­tani keringésében a Napot. S a gyűlölködés kinek használ? A Galambos-pusztaiaknak nem lehet más érdekük, mint a Szikra Tsz tagjainak. Meg kellene nekik magya­rázni mindezt. És jó szívvel közeledjen feléjük, aki jószí­vű fogadtatásra vár. Egyfor­mán szól ez a püspökhatvani községi és az aszódi járási ta­nács illetékes vezetőinek, de legelsősorban a Szikra Tsz tagságának. Meglehet, nehe­zükre esik békejobbot nyúj­tani, s bizonyára nem szűn­nek meg egykönnyen a né­zeteltérések. De lassanként majd észreveszik a Galambos- pusztaiak is. amit a falu egyéni gazdái már észrevet­ték: hogy fejlődik, gyarapodik a szövetkezet, s előbb-utóbb nagyobb jövedelmet biztosít, mint az egyéni gazdálkodás. Ha aiiBin addig is, am;g a végső megoldásra sor kerül, el kell dönteni, ki tartsa karban az épületeket. Tekintve, hogy jelenleg a Galambos-pusztaiak használják a lakásokat és is­tállókat. úgy volna rendjén, hogy ők vállalják a karbon- tartást. Ha pedig továbbra is megtagadnák ezt, szigorúan al­kalmazni kell velük szemben azt á törvényt, amelyik ki­mondja: el kell venni az állami épületeket azoktól, akik elhanyagolják a gondozást, karbantartást. Körülbelül fél­millió forint értékű állami vagyonról van itt szó. Ezt pe­dig semmiképpen sem lehet csak úgy ebek harmincadjára dobni. Szebelkó Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom