Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-30 / 230. szám
I»«*» MII. K/Ctrlao 1958. SZEPTEMBER 30. KEDD EGY BALESET TANULSÁGAI A szemtanúk elmondásából és a felvett jegyzőkönyvekből kiderül, hogy kegy Ferenc legalább olyan hibás a történtekért, mint Dénes Mózes, mert látnia kellett, hogy satupadja előtt áll a lánctalp. Azt is látnia kellett, hogy Dénes Mózes foglalatoskodik vele, hisz az egyik jegyzőkönyvből kiderül, hogy közben beszélgettek is. Nagy Ferenc 1953 májusa óta szerelő az üzemben. Részt vett a baleseti oktatásokon. Tudnia kellett tehát, hogy egy ilyen álló lánctalp milyen veszélyeket rejt magában. Nem kellett volna odamennie a közelébe. A műhelyben egyébként szabály — amit mindenki tud —, hogy nem szabad a daruval letett lánctalpak közelében tartózkodni. Hibás tehát Nagy Ferenc is, éppen ezért csak rosszindulatként lehet felfogni munkatársa iránti magatartását. — Mit bántják ezt az embert, elég amúgy is a baja — mondhatná valaki. Nincs igazuk azoknak, akik így vélekednek. Talán az is táplálta Nagy Ferenc túlzott érzékenységét, hogy jóformán dédelgették. Mindent megadtak neki, de senki sem mondta még eddig a szemébe, hogy ő is hibás. Pedig ez az igazság. Még akkor is meg kell neki mondani, ha ő a szenvedő alany, hogy a törvények mindenkire egyformán kötelezőek, a szabályokat is mindenkinek be kell tartani. , Nagy Ferenc gondatlansága is hozzájárult tehát ahhoz, hogy 1957. november 20-tól 1958. május 22-ig kiesett a termelésből, amellett, hogy saját magának is bajt okozott. Tekintsünk el attól a sok fájdalomtól, ami gyógyítása közben érte. A mi államunkban törvények biztosítják, hogy ilyen esetben is fizetni kell a dolgozói, de szóvá kell tenni, hogy sok esetben, mint ebben is, kis körültekintéssel el lehetne kerülni sok szenvedést és költséget is. Nagy Ferenc balesete még mindig ügy az üzemben. Akárhogy is, de kihat jó néhány ember, ezen keresztül az üzem munkájára is. Pontot kell tenni a végére. Mégpedig úgy hogy nyíltan meg kell nmndani ő is hibás, amiért ez a baleset történt. A túlzott kíméleteskedés — amint látszik arra ösztönzi, hogy másokra hárítsa a teljes felelősséget, ahelyett, hogy levonná a tanulságokat a maga számára. És elismerné, hogy még a legjobb szakmunkás sem lehet könnyelmű, ellenkezőleg, minél gyakorlottabb valaki, annál jobban kell ügyelnie és másokat is óvatosságra inteni. A balesetek elkerülése érdekében a szabályok betartása mellett a fokozottabb körültekintésre és óvatosságra is szükség van. Farkas István r Cfrlhrt, Színház, IrodalomA Társadalmi Szemle § szeptemberi száma A lap vezércikkének címe: | Állami életünk demokratiz-1 musáról. A cikk néhány kér- | dés elvi felvetésével segítséget § nyújt a választási kampány | agitátorainak. A lap közli Ré- § * vai József tanulmányát az Em-11 bér tragédiájáról. Tálas Barna 1 cikke: Kína népgazdasága az § ugrásszerű fellendülés szaka-1 szóban, Garamvölgyi Károlyi cikke: A mezőgazdaság irá-1 nyitásának új vonásai a Szov- 1 jetunióban és Dimény Imre I írása Mezőgazdaságunk bel-1 terjes fejlesztése és a három- 1 éves terv. § Széles érdeklődésre tarthat 1 számos dr. Kardos Géza szem- 1 léje a nyereségrészesedési | rendszerről. A nemzetközi § szemle rovatban Komját Irén | A Német Szocialista Egység-1 párt V. kongresszusa és az | európai béke címmel írt cik-1 keket. Közli még a lap Wirth § Adám ismertetését Lenin mű- \ veinek 36. kötetéről. I Fehér éjszakák: Maria Schell és Marcello Mastroianni Iái Mit eszünk 1975-ben? Kalóriában már elértük az élenjáró országok színvonalát 1 Növelni kell az egy főre jutó állati fehérjék arányát | a táplálkozásban Az Élelmezésügyi Minisztériumban már megkezdődtek az előkészületek a 13 éves távlati terv kidolgozására. A tervgazdálkodási főosztály a legutóbbi kollégiumi ülésre már beterjesztette a tervezést megalapozó közgazdasági számifásait és az adatok részletes elemzését. Az összeállításból kitűnik, hogy 1951—1954-es évek átmeneti visszaesésétől eltekintve. az ipar termelése valamennyi élelmiszerből túlhaladta a második világháború előtti szintet. Különösen kedvező az egy főre eső kalória fejadag alakulása hazánkban. Az ország lakóinak átlagos j naponkénti kalória felvétele már 19j8 elején meghaladta a 3120-at. Ugyanakkor Ausztriában 2910, Jugoszláviában 2650, a Német Szövetségi Köztársaságban 2340, hz USA-ban 3100 a naponkénti egy Négy fonyeremeny: két öröklakás, egy családi ház és Wartburg személygépkocsi a következő lottó jutalomsorsoláson A lottó legközelebbi tárgynyeremény sorsolását október 3-án, pénteken Budapesten rendezi meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Ez alkalommal az előző sorsolásról visszamaradt 38 nyereménnyel együtt összesen 362 értékes jutalomtárgyat sorsolnak ki. Az újrasorsolásra kerülő nyeremények között van egy garzon öröklakás is. Ezen a sorsoláson tehát a szokásos három helyett négy főnyeremény jut a szerencsés lottójátékosoknak. A Múzeum körúton épülő lottó-házban két garzon öröklakást, s első Ízben — a rendelkezésre álló állami telken, a nyerő által kiválasztott helyen a legjobban tetsző típusterv szerint felépítendő — kétszobás, összkomfortos családi házat sorsolnak ki. A negyedik főnye- nyeremény a Wartburg személygépkocsi. Ezeken kívül 14 motorkerékpárt, 10 szobabútort, lottó zenekombinátot, számos rádió- és televízió-készüléket, vásárlási utalványt és újdonságként két/táskaírógépet juttat a szerencse a lottó-játékosoknak. főre jutó átlagos kalóriafogyasz- 1 tás. 1 A közgazdasági összefoglaló fi- | gyelembe veszi az ország lakossá- 1 ganak természetes szaporodását is. | Mintegy másfélmillió szaporulattal s számolnak. Ennek ellenére 197ä-re 1 a mezőgazdaságban foglalkoztatót- 1 tak részaránya 35 százalékra csók- 1 ken. Ez azt jelenti, hogy | 15 év alatt csupán a szerkezeti = változások miatt mintegy 10 1 százalékkal több embert Kell = ellátni a központi készletekből, | A tervjavaslat a fentiek figye- 1 lembevételével célul tűzi az érté- | kesebb élelmiszerek termelésének | fokozását. így 1975-re a tavalyi 1 38-ról 54-re. hallal együtt 57 kilo- = grammra növekedik az egy fűre 1 eső húsfogyasztás hazánkban. Eb- | bői a sertéshús részaránya 70 szá- = zalék: A tojásfogyasztás csaknem | megduplázódik. Tej- es .tejtermé-| kékből jelenleg kisebb a vásárlás, | mint a többi európai államokban. | 1975-re a tej kétszeres. a vaj-1 fogyasztás háromszorosával szá-1 mólnak. | Az elkövetkezendő * 15 évben » i cukorfogyasztás jelentős növeke- 1 dósé várható. 1 A tavalyi 25 kilogrammról a | tervidőszak végére 37 kilo- | grammra növekszik az egy fór« | eső cukorfogyasztás. Az édesség — csokoládé cukorka ; — termelés háromszorosát tervezik. Hasonlóképpen a baromfifogyasztás növekedését is elősegítik. Sörből a jelenlegi 27 literről 40 literre emelkedik a fejadag, ugyanakkor a szeszesitalok és az olcsóbb élelmiszerek forgalmának csökkenése várható. A háziasszonyok munkáját a konzervipar fejlesztésével kívánják meskönnyiteni. A konzervipar termelése _a tervek szerint — 1975-re m integy 70 százalékkal növekszik. A húsiparban megduplázódik, a tejiparban több mint két és félszeresére nő a termelés. A tervek szerint a távlati terv végén sűrített paradicsomból 4250, gyümölcs- konzervből 3550 vagonnyi készül. üdülés pénz nélkül: Nadia Gray és Peppino de Filippo Rose Bernd: Maria Schell és Raf Valloné Kiállítás a Kínai Népköztársaságról a kínai nép nemzeti ünnepe alkalmából Október 1-én ünnepük a Kínai Népköztársaság megalakulásának kilencedik évfordulóját: ebből az alkalomból szerdán a Műcsarnok három termében nagyszabású dokumentációs kiállítás nyílik a kínai nép életéről. A tárlaton sok száz fénykép számol be a kínai emberek dolgos hétköznapjairól és ünnepeiről. A látogató megismerkedhet a Kínai Népköztársaság első ötéves tervének eredményeivel és a munkastílus javító mozgalom sikereivel. Á képek bemutatják: óriásit fejlődött a mező- gazdaság, legyőzték a termé' szeti csapásokat, s jelenleg kétszer annyi búzát termesztenék* mint az Amerikai Egyesült Államokban. A nyári gabonafélékből pedig legutóbb 69 százalékkal többet takarítottak be az előző évinél. Fejlőd’k az öntözés; Söszanling környékének dolgozó parasztjai például társadalmi munkával vízgyűjtőt építettek a tervezett három év helyett százhatvan nap alatt. A hatal- rrjas munkáról beszámolva, a fényképeken láthatjuk az építőket. Megismerhetjük azokat is, akik Kan-Szu tartományban húsz nap alatt úgyszólván a semmiből megteremtettek keslkenyvágányú vasutat. A kiállítás gazdag anyaga tájékoztat Kína villamosításának, gépgyártásának fejlődéséről, a arról is, hogyan ..halad ez a I hatalmas ország az „atom- ; korszak” felé. A Kínai Népköztársaság éle* ; tét bemutató dokumentációs i kiállítás kísérőszövegét mái i magyarra fordították, jelen- ! leg a grafikusok dolgoznak i rajta. A kiállítást szerdán dél- ; ben Aczél György, a műve- i lődésügyi miniszter első he- i lyettese nyitja meg. mm BAi SZENTENDRÉN nagyok. Végre, végre, messziről feltűntek a „betyárok", „csikósok". Hangos kurjonga- tással, karikáscsattogtatással „tisztították" meg az utat a menet előtt. Hangzott már a rezesbanda, csattogott a dob, cifrán rezegtette a trombitás. Lassú menetben magyarruhás lányok-fiúk sétáltak utánuk, majd a nagylányok közeledtek, kezükben tálon hatalmas szőlőfürtökkel. Négy sudár lány vállon hozta a szőlőből formált nagyharangot. Az üveges tótok, bohócok is csetlettek-bot- lottak a menetben. Némelyik még szamárra is kapott, úgy ügetett. Megérkezett kocsin bíró uram is a bírónéval, kezükben a nagy demizsonból vidáman csordították a feléjük nyújtott poharakba a szentendrei hegy bíborló levét. De ahol bíró van, jegyző sem hiányozhatik, hát jött az is kétkerekű kocsiban, fején fényes fekete cilinderrel. Ez nyerte meg legjobban a gyerekek tetszését, nem győzték egymásnak mutogatni. Mellette pedig ki is ülhetett volna? Hát az írnoka, a görbelábú Kugli, aki hatalmas, nálánál majd hosz- szabb ceruzával jegyezte az eseményeket az „anyakönyvbe”. A felnőtteket követte a kicsik menete, pontosan követve a hagyományokat s a nagyok figuráit. Itt sem hiányzott a mátkapár, a bíró. A különbség csupán annyi volt, hogy a csikósok lovát a papák, nagypapák vezették, mint például az öreg Turcsányi bácsi, aki két unoka lovát is fogta. A legnagyobb nevetést a „cigányok“ két kocsija váltotta ki, akik ötletesen, a valóságot élethűen, ábrázolóan zárták be a színpompás hosszú menetet. rűvös szél fújt már a Duna felől, de azért nem mozdult senki. Sűrű sorokban vonultak a sportpályára, ahol gyönyörűen feldíszített terem várta a mulatozókat. A gerendák csak úgy roskadoztak a felfüggesztett szölőfürtök súlya alatt. Kinn az udvaron nagy kondérban főtt az ízletes gulyás, mellyel a felvonulókat vendégelte meg a rendező bizottság. Pontban hét órakor tust húzott a zenekar, s kezdeHl i Három film — három szerelmespár I A közeljövőben kerül bemutatásra a Fehér éjszakák olasz, far Üdülés pénz nélkül olasz és a Rose Bernd című nyugati | német játékfilm. Három rendező, három operatőr filmje, l mégis mintha egy és ugyanaz a rendező készítette volna a \képeket. Vagy csupán a szerelem ennyire egyforma? F asárnap úgy déltájban, aki idegen végigment a szentendrei utcákon, azt hihette, valami titokzatos népbetegség dúl a városkában. Férfiak, nők, gyerekek, akárcsak a gúnárok, félrebillent fejjel, félszemmel az eget vizslatták: esik, nem esik? Mindig fontos ezt tudni, de most különösképpen. Nagy napra készülődtek: a szentendrei napok vidám befejezéseképpen szüreti bálra. Ez a készülődés megmozgatta a város apraja-nagyját. Régi hagyomány ez errefelé, amit azonban valahogy elfelejtettek. 1945 óta most rendezték meg újra, s már elöljáróban elmondhatjuk, hatalmas sikerrel. Nem is csoda. A rendezőgárda tagjai, élükön Székely Lajossal és Czweiber Ferenccel, ezen a napon már csak suttogni tudtak, annyit beszéltek, \ intézkedtek. Közben az idő is kiderült, s \ amikor az öregtemplom ha- \ rangja elkongatta a hármat, ; megindult a menet, végig a \ kacskaringós utcákon. Mint | kinn a határban a tőkéken a \ fürtök, úgy csüngtek az abla- i kokon a kíváncsiak. A széles I dunai sétá~'it két oldalán sűrű ; sorokban iuik, vártak kicsikMég tavaly, november 20-án ’ történt az eset. Nagy Ferencet, a Gödöllői Gépgyár szerelőjét súlyos, de viszonylag mégis szerencsés kimenetlű baleset érte. A satupad előtt állt, amikor hátulról a lábára dőlt egy négy-öt mázsa súlyú lánctalp, amely mindkét lábát eltörte. Szerencsére nem közvetlenül esett a lábára a súlyos tárgy, először a satupadhoz nyomta és lassan gyűrte maga alá. Ha nem így történik, Nagy Ferenc ma lábak nélkül, vagy műlábakkal élne. De nem így él, lábait tökéletesen meggyógyították Járásán senki sem veszi észre a történteket. Nagy Ferenc betegsége idejére rendesen megkapta a táppénzt, 1958. május 18-tól kapja a baleseti pénzt az SZTK- tól, ugyanannyi az órabére, mint azelőtt, noha könnyű munkára osztották be. Miután visszajött a kórházból, három hónapig irodában foglalkoztatták — fizetéscsökkenés nélkül —, hogy kíméljék, holott orvosilag csupán egy hónapra javasolták könnyebb munkára beosztani. A szakszervezettől betegsége idején ötszáz forint segélyt kapott. A vállalat révén egyszoba, összkomfortos lakáshoz juttatták, amelybe július elsején be is költözött. A vállalat feleségét is segítette elhelyezni. Igyekeztek tehát őt mindenben segíteni, támogatni, hogy minél előbb teljesen visszanyerje önbizalmát, mihamarabb ismét teljes értékű dolgozójává váljék az üzemnek. Nagy Ferenc mégis levélben fordult hozzánk, kérve, hogy segítsünk neki kiásni igazságát. A vállalattal kapcsolatban? Nem, hisz kérdésünkre így válaszolt: — Nagyon jólesett az a sok segítség, amit a vállalattól kaptam. Mindent megadtak, ami járt, sőt azon felül is se gítettek. Akkor hát mi bántja? Miben kell segíteni? — Fáj, nagyon rosszulesik, hogy kinevetnek — mondta elsőnek. Kinevetik? Kik? A munkatársai? Nem akartunk hinni a fülünknek. Ezért sok embertől meg is kérdeztük, mi az igazság. Kiderült, hogy vélt sérelme ez csupán Nagy Ferencnek, hisz maga is elmondja, milyen jólesett neki, amikor betegsége idején sűrűn érdeklődtek iránta társai. Most is, látva lehan- goltságát — igaz, néha nem a legfinomabb tónusban —, ahogy már a műhelyekben szokás, igyekeznek felvidítani. Ezt ő sértésnek fogja fel. Érthető, ha ezek után úgy vélekednek megrágalmazott társai, hogy nem vicceinek vele többet. Megértjük ezeket az embereket, mégis azt tanácsoljuk, ne hagyják magára,! foglalkozzanak vele tovább,! majd csak közéjük szokik is-! mét. A másik kívánsága ennél í sokkal súlyosabb, főleg elgon- j dolkoztatóbb. Nagy Ferenc! azt kívánja, hogy büntessék! meg, aki felelős a történ- ; tekért. Ki felelős érte? Sze-i rinte Dénes Mózes szerelő. Az-I zal indokolja ezt, hogy Dénes j dolgozott a lánctalppal, ő vág- j ta el az összetartó drótot és! amikor feszítővassal gurítani! akarta a lánctalpat, akkor dőlt i rá az ő lábára. Nagy Ferenc i állítja, hogy Dénesnek látnia i kellett őt és mégsem figyelmeztette, hogy vigyázzon. Felelős-e valóban Dénes Mózes? Felelős, mert nem volt elég körültekintő és eltért a szabályoktól, ugyanis a lánctalpat előírás szerint két ember guríthatja. Dénes Mózes szorgalmas ember, lelkiismeretes munkás. Két ember helyett is képes dolgozni. Amikor ilyen súlyos' tárgyat kellett megmozgatni, nem volt helyes, hogy így cselekedett. Ettől függetlenül, nem lenne helyes bírósági úton felelősségre vonni, hisz nem szándékosan okozta a balesetet. És még valami mentségére szolgál. tét vette a bál. Táncraperdül- tek öregek, fiatalok. Annyian voltak, hogy sokan be sem fértek a hatalmas terembe. Nagyban folyt a szőlőlopás, dehát a szentendreiek becsületes emberek, nem nagy a gyakorlatuk. Így aztán a bíró nem győzött ítélkezni. A csárdás mellett jól megfértek az új táncok is, bebizonyosodott, hogy hétrőfös gatyában is lehet mambózni. Mihalik Éva járt körbe a tombolajegyekkel, a fő nyereménytárgy a gyönyörű szőlőharang volt. De nemcsak a táncteremben pezsgett az élet. Künn fehér abrosz mellett dalolgattak, akik nem vettek részt a táncban. Azt már nem is áruljuk el a szentendrei mamáknak, hogy míg ők az asztal mellett csitították a papát, hogy elég lesz már a jókedvből, addig a lányok inkább a dunaparti sétányon andalog- tak a szelíd holdfényben. S mivel este már hideg volt, egy kicsit összebújtak a párjukkal. D égen várták ezt a napot, JA készültek rá nagyon, de nem is csalatkoztak. Vidám, kellemes emlékekkel hajtották álomra fejüket a részvevők akkor, amikor keleten már pirkadt az ég alja. Komáromi Magda
