Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-25 / 226. szám

1958. SZEPTEMBER 25. CSÜTÖRTÖK ’^tirlap ^4 o r kis hitei TOKIÖBAN szeptember 23- án megnyílt a japán békemoz­galom aktivistáinak országos értekezlete; AZ EURATOM végrehajtó bizottságának tagjai kedden Amsterdamba érkeztek, hogy tanulmányozzák az európai nukleáris központ Hollandiá­ban való felállításának lehető­ségét. AZ ANGOL PARLAMENT három munkáspárti tagja' leve­let írt Gaitskellnek, a párt ve­zérének, akit felszólított, kér­je fel Macmillan mirfiszterel- nököt, hogy „Nagy-Britannia ne azonosítsa magát az Egye­sült Államok kormányának és _ szövetségesének, Csang Kaj- ‘ seknek akcióival“. NAGY-BRITANNIA kedden a Csendes-óceánon fekvő Ka­rácsony-sziget felett sikeresen robbantott fel egy kisebb rob­banóerejű nukleáris lövedéket •— közölték hivatalos helyen. A KELET-PAKISZTÁNI tartománygyűlés tagjai között, a keddi ülésen heves vereke­dés tört ki. A képviselők szé­keket dobáltak egymáshoz és négy parlamenti tagot, közöt­tük a helyettes házelnököt kórházba kellett szállítani, SZEPTEMBER 25-től ok­tóber 1-ig Argentínában argen­tin—kínai barátsági hetet tar­tanak. EGY 28 ÉVES TÖRÖK ASZ- SZONY szeptember 23-án né­gyes ikreknek, három lány- és egy fiúgyermeknek adott éle­tet. Az anya és a gyermekek jó egészségnek örvendenek. BEIRUTBAN szerdán újabb összetűzésekre került sor. Meg nem erősített jelentések sze­rint szerdán reggel két embert megöltek. A katonaságot ké­szenlétbe helyezték, az utcákon (harckocsik és páncélautók vo­nulnak. A hadsereg eddig még nem lépett közbe. Az Egyesült Államok „gusztustalan győzelme" Öl NATO-tagállam nem támogatta az ENSZ-ben az amerikaiak Kína-politikáját A világsajtó most azzal az ENSZ-vitával foglalkozik, amely a közgyűlésben folyt le Kína ENSZ-tagságának napi­rendre tűzéséről. A kedden este befejeződött vita végén öt szavazásra került sor a közgyűlés előtt fekvő ja­vaslatokkal kapcsolatban. Az öt szavazás számszerű eredmé­nyei azt mutatják, hogy a szavazatok aránya nagy­jából egyenlően oszlott meg a Kína ENSZ-tagsá­gának napirendre tűzését ellenzők, illetve a helyeslők s az e kérdésben tartózko­dást tanúsítók között. (Figyelemre méltó ezzel kap­csolatban, hogy az 1955-ös sza­vazás során például még 26 szavazat-többség mutatkozott a Kína ENSZ-tagságát ellenzők javára. Az ellenzők száma az­óta évről évre csökkent.) A szavazással kapcsolatban érdekes kommentárt közöl az AP amerikai hírügynökség. Az amerikaiak „győzelmének" aránya még sohasem volt any- nyira kicsi, és ez olyan talál­gatásokra késztette a megfi­gyelőket — írja a hírügynök­ség —, hogy az Egyesült Álla­mok jövőre már esetleg módo­sítja politikáját, amely azt cé­lozza, hogy a kommunista Kí­nát az ENSZ-en kívül rekessze. Az ázsiai és a dél-amerikai országok egyre erősebben szorgalmazzák, hogy az Egyesült Államok módo­sítsa álláspontját Kína felvételével szemben. A hírügynökség ezután meg­állapítja, hogy az idén a vita egyik legjelentősebb fejlemé­nye az volt, hogy az Egyesült Államok csaknem egyedül küzdött a javaslatáért, a dél­amerikai országok csoportja pedig a vita folyamán figye­lemre méltóan nyugodt ma­radt. Egyes dél-amerikaiak hallgatásukkal azt fejezték ki, hogy az Egyesült Államok győ­zelme „gusztustalan’1. A még erősen amerikabarát néhány ázsiai ország is tartóz­kodott attól, hogy részt vegyen a vitában. A kínai ügyben folytatott heves vita idején Japán igen hűvös magatartást ta­núsított, noha az Egyesült Államok javára szavazott. A szavazás egyik legfigye- lemre méltóbb tüneteként kell megemlíteni, hogy az ameri­kai javaslatot nem támogatta több NATO-ország, így Izland. Görögország, Portugália Dánia, Norvégia. Szerdán délután folytatták az ENSZ-közgyűlés vitáját 1 Az ENSZ közgyűlése szer­dán délután GMT 14,44 óra­kor folytatta a világhelyzet­ről szóló vitáját. Szónokként Kambodzsa, Tö­rökország, Etiópia és Cseh­szlovákia küldöttei iratkoztak fel. „Új korszakra virradt az arab Libanon“ A kairói rádió Chamoun távozásáról „Chamoun távozása nem egy ember pályafutásának, hanem az imperializmus szol­gálatába állított politikának a végét jelenti” — állapította meg a kairói rádió Sehab új libanoni elnök hivatalba lé­pésével foglalkozó hírmagya­rázatában. Chamoun — fűzte hozzá a kairói rádió hírmagyarázója — azok egyike volt, akik az imperializmus szolgálatába szegődtek az arab nemzettel szemben. Rendszerét az alkot­mány megvetése és a tobzódó terror jellemezte. Uralma példátlan árulással végződött: azzal, hogy idegen csapatok­hoz folyamodott tulajdon ha­zája ellen. A libanoni népnek sikerült elűznie Chamount, amint­hogy az iraki nép is meg tu­dott szabadulni az imperializ­mus bérenceitől. Az új rendszer első felada­ta az amerikai csapatok tá­vozásának kivívása lesz. A li­banoni népnek éberséget és bölcsességet kell tanúsítania és nem szabad megtűrnie az im­perialista mesterkedéseket. — Sehab elnök hivatalba lépésével — állapította meg befejezésül a hírmagyarázó — új korszakra virradt az arab Libanon. Svájc népe az atom­fegyver eltiltását követeli Szélesedik Svájcban az atom­fegyver eltiltásáért küzdő mozgalom. Az ország különbö­ző részeiben ez év májusában megalakult helyi bizottságokat a lakosság tevékenyen támo­gatja az atomíegyverkezés el­leni harcban. A mozgalom or­szágos bizottságának keddi közleménye rámutat, hogy ok­tóber közepén Svájcban alá­írásgyűjtési kampányt indíta­nak annak érdekében, hogy Svájc törvényileg tiltsa be az atomfegyverkezést; mai nap 1958. szeptember 25, csü­törtök, Töhötöm napja. A Nap kél 5,33 órakor, nyugszik 17,38 órakor. A Hold kél 16.22 órakor, nyugszik 3.01 órakor. Várható időjárás: felhőát­vonulások, az egész ország területén esők. Megélénkülő délnyugati, később északnyu­gati szél. Az éjszakai lehűlés gyengül. A nappali felmele­gedés csökken. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 16—19 fok között. Távolabbi kilátá­sok: csendesebb idő, több napsütéssel. — DÖGÉI IMRE földmű­velésügyi miniszter vezetésé­vel elutazott a magyar kül­döttség Szófiába, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa mezőgazdasági állandó bizottságának ülésére. — KÖZÉPKORI ALAG­UTAT TÁRTAK FEL Sop­ronban. A jelek alapján a szakemberek arra következ­tetnek, hogy a város alatt egész alagúthálózat húzódik. Eddig körülbelül 60 méter alagutat fedeztek fel. — HATHÓNAPI BÖR­TÖNBÜNTETÉSRE ítélte a Ceglédi Járásbíróság Fricska Józsefet, mert egy kiskocsit és kocsitengelyt lopott. — CUKRÁSZOK SZA­BADEGYETEME kezdi meg rövidesen a működését. A szabadegyetemet a Buda­pesti Vendéglátóipari Tröszt szervezi. Szakmai bemutató­kat tartanak, a választék és a minőség megjavítására kü­lön tanítják a cukrászat egyes ágait, megszervezik az elméleti és közgazdasági vo­natkozású témák oktatását is. — TANULMÁNYI kirán­dulásra Budapestre jöttek ma a fóti iskolások, körülbe­lül 180 fiú, lány. Útjuk cél­ja: megnézni az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. — ÖTVENHAT FORIN­TOT tervezett az idén egy munkaegységre a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövet­kezet, amely az eddigi ered­mények alapján meg is való­sul. — TŰZ ÜTÖTT KI az el­múlt hét végén Martinov András tököli lakos udvarán. A náddal fedett istálló telje­sen leégett, az állatokat azon­ban sikerült kimenteni. Az oltásra kivonultak a helyi ön­kéntes tűzoltók, a szovjet katonai tűzoltók és a Csepel Autógyár tűzoltói is. A kár megállapítása és a tűz okának kiderítése most fo­lyik. — KÉTHETES csapatveze­tői táborozásra megy Csille­bércre a váci járás négy út­törővezető pedagógusa. — SZÁMOS EGYÉNI PA­RASZT tett látogatást a fennállásának 10. évfor­dulóját ünneplő nagykőrösi Dózsa Termelőszövetkezet­ben. Megtekintették a szövet­kezet gazdaságát, majd « termelőszövetkezet tagjai megvendégelték az egyénie­ket. — A TELEVÍZIÓ MŰSORA ma este 19.45 órai kezdettel: 39. szá­mú Magyar Híradó. 30 órakor: Bartók-fesztívál. 1958. Közvetítés a Zeneakadémiáról. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát Szenkár Jenő vezényli. Közreműködik: Fischer Annie Kossuth-díjas zongoraművésznő. A műsort bevezeti: Kadosa Pál Kossuth-dijas zeneszerző. HELYREIGAZÍTÁS Szeptember 4-i számunk hír­rovatában sajnálatos névelírás történt. A betöréses-lopást nem Szalóki, hanem Szokoli László követte el. aki ezért elnyerte bün­tetését. ..................................................................................................................................................................................................... U TAZNI JÓ. Hipp-hopp, Qft legyeik, ahol •akarok. Álmodozás a mérföld­járó csizmáról... Ncs, az uta­zás a megvalósult álmodozás, a kézzelfogható, tapintható me­se. Szidjanak ám meg érte, hogy lelkendezem, vagy ra­jongok. Emlegessék csak ne­heztelve, hajlott korom, ősz fürtjeim, nagyszámú gyerme­kem. Akkor is csak azt vall­hatom, hogy ma is megdobog a szívem, ha tengerről, őser­dőről hallók... Még az is örömet okoz — a f iatalság biz­tos jelének hiszem, ha Újpest­re döcög velem a sárga vil­lamos, mert az is utazás... Persze, nem minden utazás igazi „utazás”. Például vala­kinek Pécsett van megbeszé­lése délelőtt 10-kor és ebéd' után már újra Pesten kell lennie. Taxi a repülőtérre — nem telik bele óra sem —, már landol is a gép a bara­nyai fővárosba. Annyi ideje sem marad, hogy a „Nádor­ban” megigyon egy dupla fe­ketét és emelkedik a magasba vele ismét a gép. Visszafelé az autóbuszban elrendezgeti a gondolatait és kész ... Utazott? Dehogy is! Csak közlekedett. Változtatta a tartózkodási he­lyét ... Mert az utazás ismer- Jtedés az ismeretlennel. Ka- la'nd és pihenés. Az utazás a változatosság szilárd gyönyö­rűsége. Akkor már inkább utazás a vasárnapi barangolás a Hármashatárhegyen... Per­sze lehet repülni is, gyalogolni is ... A fontos az Üj, a Más ..; Azt hiszem, hogy az igazi uta­zás: a hajózás. Nem olyan gyors, hogy egyetlen képpé ol­vadjon az ezerszínű táj, és nem olyan lassú, hogy az ál­lóképek nyugalma át vegye a folytonos változás izgalmát. Úszik a hajó, nincs szilárd pont többé, futnak a hullá­mok, integetnek a partok, és lassan mi is átvesszük ezt az irreális tündéri ritmust. Le­begünk mi is. Utazni jó, és ezerszer jó, ha táltosod hajó ... Békehajó a Dunán, hetedhét országon át. Figyelem, indulunk! Elhagy­tuk Bécset... Irány Pozsony. A békehajókon sok a nyu­gati vendég. Csak Nyugat- Németországból 120 ember. Közöttük számos turista, akik annyira kívánták látni az is­meretlen tájaikat, annyira von­zotta őket a Duna, a ténger, hogy nem riaszthatta okiét visz- sza semmi. Még az sem, hogy a hajó nem egyszerűen magyar zászló alatt futó, magyar gyárt­mányú személyszállításra al­kalmas vízijármű, hanem „békehajó". Mi pedig tele vol­(III.) tunk lámpalázzal. A nyugati világváros után milyennek ta­lálják majd az első népi de­mokratikus nagyvárost, Po­zsonyt. A szocialista testvéri­ség újfajta érzéseként együtt izgultunk tehát csehszlovák barátainkkal. Hangulatos, kedves, szép vá­ros. Nem kábít el a forgalmá­val, nagyvonalúságával, mint Becs. „Csak” meleg lesz az em­ber szíve tőle. Idegesség nél­kül, magabiztosan nyújtózik, épül; az öreg házak, a vén ut­cák is szinté belefiatalodnak a kialakuló új városképbe. (A városok mind különböznek egymástól. Más-más a fekvés, a történelem kezenyoma is másként marad még. Az építé­szek és a kőművesek más-más épületeket álmodtak és emel­tek. A város azonban nemcsak utcasorok egyszerű összege, növekedik és pusztul, örül és sóhajt, szóval él és határazott jelleme van. Ezt a karaktert az emberek adjak, akik a házak­ban laknak, az utcákon jár­nak.) Pozsonynak nem erős oldala az idegenforgalom. A városi utazási irodában láttunk tér­képes, részletes indiai prospek­tust, Pozsony nevezetességeiről azonban nem volt megfelélő kiadványuk. Amit azonban el­mulasztott a hivatal, pótolják az emberek, akik ismerik, sze­retik városukat és nagyon büszkék rá. Elindultunk a Várba. Valaki megmondta, mi­lyen trolival mehetünk ... Egy megállónál megláttuk, felbuz­dult bennünk a pesti vér... Gyors futás és ,már fel is len­dültünk. Csak amikor megin­dult velünk, derült ki, hogy baj van .. A szám azonos, csak éppen az útirány ellenkező. Nem a Várba megy, hanem on­nan jön. Az utasok intézkedtek, a troli nyomban megállt és mi átszállhattunk. Ezután már nem hagytak magunkra. Mint az élő stafétabotot adtak min­ket kézről kézre, Várba fel és Várból le. Pozsonynak gyönyörű kul- túrparkja van. Művelődési pa­lotával és mindenféle szórako­zási csodával, strandfürdőtől az állatkertig. Pompás játék­szobában képzett pedagógusok foglalkoznak a kicsinyekkel. Az egyik terem falán iskolás­gyerekek „műveiből” rajzkiál­lítás . i. Mindig izgatott leszek, ha gyermekek „alkotásait" né­zegetem. Hátha éppen egy új Munkácsy bontogatja a szár­nyát. Néhány rajz tényleg ki­emelkedően ügyes. Az aláírás ezeknél ugyanaz, egy Dudás nevű VI. osztályos tanuló raj­zai. Érdekesen keveredik ná­la a gyerekromantika a mai élet képeivel. Egyik rajzon például modern csatahajó úszik a Dunán, felette repülő­gépek, a levegő tele harcoló és leszállni készülő ejtőernyősök­kel. A régi váxat viszont ókori vitézek, nyilazó harcosok vé­dik. Különleges figyelemmel ve­szik körül a legifjabb nemze­déket. A főtéren például han­gulatos gyermekbár várja a csöppeket. Pici asztalok, pici székek, hatalmas sütemények és óriási fagylaltadagok. Per­sze, hintaló és játékok is. A kép igazán elragadó. A gyerek játszik egy felhúzható autóval, a niama pedig nyugodtan isz- sza a feketéjét. A kicsiket le­köti a hangulatos, ügyes fel­szerelés. Sajnos, azt már nem sikerült megállapítanom, ho­gyan tudják aztán hazacsalni innen a srácokat. Ennek kifür­készésére kevés lett volna a pozsonyi néhány óra. Budapest, a „dunaparti Párizs...” így áradoztak fővá­rosunkról, így nevezték el Budapestet elragadtatott nyu­gati barátaink. És egész úton emlegették az igazi magyar vendégszeretetet, amelynek nem árthatott az István-napi nyári zivatar sem. A jó borok emléke, a János vitéz és az esti Margitsziget megejtő szépsége végigkísérte a békehajó uta­sait. Szerelem első látásra, vagy örömteli viszontlátás; egyre megy. Az órák gyorsan telnek' és Budapest is az egyik állomás csupán. Az élmény azonban mély. Amikor a ma­gyar békeharcosok bejelentet­ték. hogy szívesen válaszolnak a vendégek kérdéseire, szóljon érdeklődésük akár politikai helyzetünkről, akár gazdasági, kulturális vagy szociálpolitikai állapotunknak, a hajó étterme kicsinek bizonyult. Záporoz- tak a kérdések. Az ellenforra­dalom okaitól a tankönyvhely­zetig, a színházjegyek áraitól o munkafegyelem alakulásáig terjedt a skála. A kíváncsiság oly mohó volt, hogy a vála­szok egy része másnapra ma­radt. És jellemző arra a benyo­másra, amit Budapest és a fő­város népe az utasokra tett, az a megállapítás, amely egy nyu­gatnémet polgári újságíró szá­jából hangzott el az utolsó na­pokban: „Nem tudom, hisz­nek-e majd otthon nekem, de megpróbálom megértetni min­denkivel, akit illet, hogy Ma­gyarországon szilárd a helyzet. Az emberek nemcsak jól élnek és szépen öltözködnek, de ki­fogástalan a hangulatuk és ke­délyük is. Akik pedig valami-, féle felfordulást remélnének, azoknak előbb-utóbb be kell látni: kár a pénzért, kár a benzinért!’1 Szántó Miklós A pozsonyi kultúrpalota

Next

/
Oldalképek
Tartalom