Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
4 ^^yCtrlao 1958. SZEPTEMBER 21. VASÁRNAP Az évadkezdés néhány tanulsága Pártunk művelődési po_ litikájának irányelvei meghatározzák a városi és a falusi kultúrmunka legfontosabb feladatait. E feladatok megoldásában jelentős szerep Vár kultúrotthonainkra a most induló új évad során. A legfontosabb: kultúrházaink Végre valójában a kultúra Igazi otthonai legyenek, ne pedig szállásadói a giccsnek, a fékevesztett táncszenvedélyeknek. ahogyan az elmúlt esztendőben sajnos az nem egyszer előfordult. Jól emlékezünk még azokra ■a rock and roll bálokra, Falu rossza. Piros bugyelláris, Sárga csikó „színi-előadásokra, amelyek olyan távol álltak a kultúrától, mint a közmondásbeli Makó Jeruzsálemtől mégis helyet kaptak _ kul- fúrott hónainkban. Reméljük, nem térnek vissza többet már, •g nem fertőzik a kultúrottho- nokba járó munkások, parasztok, diákok egészséges gondolkodásmódját, ízlését. 1 Az új évad indulása biztató. Kultúrházaink legtöbbjében -a gondosan elkészített tervek szerint már megindult a munka. Nagykörösön újra működik az értelmiségi klub, Cegléden a művelődési ház baráti körének megalakításán fáradoznak. Ugyancsak Cegléden indul meg rövidesen a járási funkcionáriusok kulturális továbbképzése, amelynek során az aktuális kultúrpolitikai kérdéseket vitatják meg konferenciák keretében, elsőként pártunk művelődési politikájának irányelveit. A dunakeszi értelmiségi klub havonta egy ismeretterjesztő előadás megtartását vette tervbe. Vácott az irodalmi szakkör tart értékes irodalompolitikái előadásokat. Tóton rövidesen sor kerül a kul- fcúrház zeneiskolájának megindítására. Pilisen szereplésre készül a tizenhattagú cigány ének- és táncegyüttes. A veresegyházi színjátszók két Csehov-mű próbáját kezdik fel. Cegléden a művelődési ház táncos lányai közös népi tánc- csoportot alakítottak a helyi honvédalakulattal. A dunakeszi televíziós klubot az előadások estéjén hetven—nyolcvan érdeklődő látogatja. Vácott negyven fővel már két hete működik a balettiskola. És sorolhatnánk tovább azokat az eredményeket, amelyekre nyugodt szívvel mondhatjuk: az új évad biztató kezdetét jelentik. hogy a kultúrházat rövid időre más célokra vették igénybe. Ha nerr* pótolják sürgősen mulasztásukat, a legnagyobb jóakarattal sem végezhetnek eredményes munkát a továbbiakban. Még jó előre szólunk, hogy kultúrházaink biztosítsák téli tüzelőanyag-szükségletüket. S ez újra csak az oly sokat vitatott anyagi kérdést állítja előtérbe. Kultúrotthonaink anyagi helyzete nem változott az elmúlí esztendő óta. Egyes helyeken pedig még csak súlyosbodott. így például a da- basi járási kultúrotthon erre az évre mindössze tizenötezer forint állami támogatást kapott, ami még az igazgató egy évi fizetésére sem elegendő. A téli tüzelő beszerzésére jelenleg egyetlen fillérük sincs. Mire vezet ez a tarthatatlan helyzet? Üjra csak a hibák kiindulópontjává válik, s ennek nem egy jelével találkoztunk már. A dabasiak például úgy akarnak segíteni áldatlan helyzetükön, hogy rövidesen kabaré-estet rendeznek, amelyet majd a Buborékok című népszínmű előadása követ. Üzleti szempontból talán igazuk van: mindkét előadás kassza-sikert ígér. De végre dönteni kellene már abban a: kérdésben, hogy a kultúrotthon üzleti vállalkozás-e, vagy pedig a kultúra otthona! elé. Bízunk abban, hogy kultúrotthonaink vezetői megértik elhivatottságukat, s az elkövetkező időben legjobb tudásukkal szolgálják majd a szocialista kultúra ügyét. Prukncr Pál Az ember tragédiája 75 éves színpadi dicsősége I Todalom- és színháztörténetünk egyik igen nevezetes eseményének hetvenötö- dik évfordulójához érkeztünk el szeptember 21-én: hetvenöt évvel ezelőtt ezen a napon mutatta be először a Nemzeti Színház Madách Imre remekBaj van a törökökkel... Az iskolában úgy tanultuk, hogy a 150 éves török uralomnak 1686-ban szakadt vége és akkor szabadult fel Pest-Buda id. Ámde mit olvashatunk erről a Pest megyei Hírlap 1958. augusztus 28-i számában? „Egy másik emléktáblát 1936 január 7-én helyeztek a falra, amikor a nemzet arra emlékezett: kétszázötven év előtt szabadult Pest-Buda az évszázados török uralom alól. Ez az emléktábla így beszél hozzánk: „A VÁRMEGYEHÁZÁNAK EZ ÓDON FALAI NYÖGTÉK A NAGY SZULTÁNOK VILÁGVERŐ HADAIT, DE LÁTTÁK BUDA ÉS PEST FELSZABADÍTÁSÁT IS AZ IDEGEN JÁROM ALÖL 1868-BAN”. Lám, ezek a betyár törökök hogy megtréfáltak bennünket. 1936-ban már 250 éve, hogy kiűztük őket, de íme, úgy látszik, később visszajöttek. Csak így lehetséges, hogy 1868-ban is felszabadítottuk Pest-Budát a török rabság alól. Vajon hol és hogyan rejtőztek el addig a törökök, hogy széles e hazában senki sem vette őket észre? Bizonyára a nagy kiegyezési lázban — 67-ben — sikerült nekik vissza- osonni. Most azután dilemmában vagyok: egy évszázadig Volt-e itt a török vagy 327 évig. így is baj, úgy sem jó! Lesz, ami lesz, megmaradok amellett, hogy másfél évszázados török uralom alól 1686-ban szabadult fel hazánk. Innen figyelmeztetem az illetékeseket, hogy ismét baj van a törökkel! Ügy látszik, újabb megszállásra készülnek, mert soha ennyi „lófark” nem. lobogott még Pest-Budán és a „végeken”. mint napjainkban. (És milyen kellemesek a zászló- rudak!) — jászkun — MiiinMiiimiiiHHiinmiiimiHHiiiiiiiiiiiiHimMiiiiiimiiimiiiiiiimiiiiiiimiii Efc címmel elkészült a Gorkij filmstúdió új játékfilmje. Képünk a két főszereplőt. Szvetlána Drusninyinát és Vja- cseszlav Tyihonovot mutatja be a film egyik jelenetében művét, Az ember tragédiáját, amely azóta is állandó műsordarabja színházainknak, sőt igen sok külföldi színháznak Is. Az irodalomtörténet adatai szerint Madách Imre 1859 februárjában kezdett a Tragédia megírásához és a munkát a következő év márciusában fejezte be alsósztregovai magánjában. A szabadságharc le- tiprása óta akkor már tíz esztendő telt el, a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka, a Bach-korszak. A költő fanatikus híve volt a szabadság-eszmének és Világos, a bukás gyógyíthatatlan sebet ejtett érzékeny lelkén. Hite megrendült és amíg egy politikai menekült rejtegetése miatt börtönbe hurcolták, ahol egy évig raboskodott, családi élete is összeomlott. Kiszabadulva úgy látta, hogy romokban hever körülötte az egész világ. Lelkében elhatalmasodott a pesszimizmus, amely olyan komoran tükröződik a Tragédia képeiben. bben a sötét hangulatban írta meg drámai költeményét, és egyik barátja bíztatására juttatta el a kéziratot Arany Jánoshoz, a Kisfaludy Társaság igazgatójához. A hagy költő az első jelenet elolvasása után kedvetlenül tette félre Madách alkotását. Azt hitte, hogy értéktelen Fauszt- utánzattal van dolga. Később azonban, amikor végigolvasta a munkát, azonnal értesítette Madách Imrét, hogy Az ember tragédiáját nagy jelentőségű költői alkotásnak tartja és gondoskodni kíván arról, hogy a Kisfaludy Társaság minél előbb kiadja. Vállalkozott a kézirat verseié.;! és nyelvi hibáinak kijavítására. Néhány hónap múlva, 1862 januárjában már meg is jelent a könyv óü megkezdte diadalútját határokon innen és túl. Madách Imrének talán ez az utolsó két év — mert csak két evvel élte túl remekművének megjelenését — volt élete legboldogabb szakasza. Tapasztalhatta, hogy milyen lelkesedéssel, milyen megértéssel fogadja munkáját a közönség. A Tragédia erős visszhangot kelteit irodalmi és tudományos körökben is. Tanulmányok készültek, előadások hangzottak el róla, és irodalmunknak talán azóta sem született olyan alkotása, amelynek megközelítően is akkora irodalma terebélyesedett volna ki, mint Az ember tragédiájának. A legkiválóbb esztétikusok és filozófusok foglalkozik és foglalkoznak még ma is vele. Kommentálják. analizálják szakadatlanul. Számtalan sorából minduntalan idézett szentencia lett, amiben kétségtelenül jelentős része van színrehozata- lának is, hiszen a színpad közvetlen és eleven hangja közelebb viszi a gondolatot az emberhez, mint az írás^ Az 1862-es első magyar kiadást iges gyorsan követték a külföldi kiadások. Madách alkotása hamarosan megjelent német, angol, orosz, francia és olasz nyelven, és döntő szerepe volt abban, hogy a külföldi irodalom figyelme Magyar- országra irányult. \ Ma már nincsen olyan kultúrnépe a világnak, amelynek Nyelvére nem fordították volna le a drámai költeményt. A Tragédia színpadi karrierje párhuzamosan ível egyre nagyobb magasságok felé az irodalmival. A Paulay-féle első előadás óta a Nemzeti Színháznak állandó műsordarabja és minden előadása nagy érdeklődést kelt. Műsorukon tartják azonban nagyobb vidéki színházaink is és előadja egyre több külföldi színház. M adách színpadra alkalmazott drámai költeménye hetvenöt esztendő óta nagyszerű próbaköve az alakító színész, a rendező, a díszlettervező képességének és művészetének. Ádám, Lucifer, Éva alakítása igen komoly színészi probléma, a magyar színészet legkiválóbbjai versengtek jobbnál jobb megoldásával. A tizenöt színre tagolódó költemény páratlan lehetőségeket biztosít a rendezők számára, és tág teret ad a díszlettervezők művészi elgondolásainak érvényesítésére. A Paúlay-féle ősbemutató hetvenötödik évfordulóját méltán ünnepelhetjük meg, hiszen Madách Imre klasszikus alkotása nemcsak irodalmunk egyik legnagyobb és legismertebb értéke, de a magyar szín- jí*-—számára is fölbecsülhe- tetlen kincset jelent. Magyar László Mégsem lenne helyes, ha most, az új évad kezdetén csak a biztató jelekről beszélnénk. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy szót emeljünk a mutatkozó hibák ellen is, most, amikor még J«ön nyűszerrel felléphetünk ellenük. . Kultúrházaink egv részében a kultúra munkásai még nem tárgyalták meg pártunk művelődési politikájának irányelveit. Ez pedig súlyos hiba. Hogyan akarják vezetni a gondjiaikra bízott kul- túrházak munkáját az irányelvek ismerete nélkül? Hogyan dolgozták ki terveiket, ha nem tanulmányozták előtte a művelődési politika irány elveit? Mulasztásukra nem lehet indok' az sem, hogy szabadságon voltak, s az sem, Az öntevékeny színjáts2ó- esoportofcat illetően nem Da- bas az egyedüli példa. A nagykőrösiek a Csikós című népszínművet próbálják nagy buzgalommal, a fótiak a Szabin nők elrablását szeretnék előadni és így tovább. Ezzel szemben a dunakeszi színjátszó-csoport a másik végletbe esett. Brecht Koldusoperájának előadását vélték tervbe. Sem az egyik, sem a másik véglet nem helyes. A közönség — amely az elmúlt tizennégy esztendő alatt már jelentős előrelépést tett kulturális kincseink megismerésében — nem érzi már a magáénak a népszínművek hamis illúziókat 'keltő levegőjét. De nem kiváncsi a bukásokra sem. Márpedig Brecht műve a legösszefOTTottabb, hivatásos művészegyütteseiket is nagy próbára teszi. Ezért nem hinnénk, hogy a dunakesziéte — a jó szándékon túl — művészi élményt nyújthatnának közönségüknek a Koldusopera előadásával. Igaz ugyan, hogy nem köny- | nyű az öntevékeny színjátszó- | csoportok témaválasztása. Ke- 1 vés a mai témájú színdarab, s| ami van, azok közül is nem | egynek az előadása komoly | technikai nehézségekbe ütkö- | zik. Ennek ellenére, mégis | van megoldás, csők jobban | utána kellene nézni a dolog- | nak. A budapesti színházak 1 is. szívesen segítenek tanú-1 csokikai a témaválasztást ille- | tóén. A megyei tanács műve- | lődésügyi osztálya pedig | csakúgy, mint a szerkesz-1 tőség. | A hibák enenére mégis bi- | zakodva tekintünk kultúrhá- § zaink most kezdődő évadja | A világ teremtése Nagy sikerrel játsszák filmszínházaink A világ teremtése | című színes csehszlovák rajzfilmet, amely Jean Effel | rajzai nyomán készült § SELMA LAGERLÖF: Száz házból áll a lutlásztelep. Mind egyforma, nagyságra is, alakra is. Ugyanannyi az ablaka mindegyiknek, ugyanolyan magasak a kéményeik. Az egyik ilyen házban lakott Mattson, a révkalauz. A halásztelep minden szobájában ■egyformák a bútorok, ugyanazok a virágok az ablakok párkányán, egyformák a kagylók és a koraitok a sarok-szekrényeken, ugyanazok a képek a falakon. Mintha valami ősi törvény megszabta volna, hogy a telep lakóinak mind egyformán kell élniök. Mire megöregedett, az öreg Mattson, a révkalauz is beletörődött a' helyi szokásaikba. Háza, szobája, élete épp olyan lett, mint a többieké. Az ágya fölött a falon őrizte az anyja fényképét. Egy éjjel azt álmodta, hogy az areltép kilép a rámájából és így szól hozzá: — Meg kell házasodnod, Mattson! Az öreg Mattson tüstént elkezdte magyarázni anyja képmásának, hogy ez teljességgel lehetetlen. Már hetven éves. Anyja képmása azonban egyre csak azt hajtogatta, s mind nagyobb nyomatúkkal: — Meg kell házasodnod, Alatt son! Az öreg Mattson nagy tiszteletben tartotta anyja képét. Sok vitás esetben ez volt a tanácsadója', s ha követte, mindig jól járt. De most sehogy sem értette akaratát. AZ ARCKÉP Ügy tűnt előtte, hogy a képnek ez a mostani állásfoglalása ellentétben áll régebben közölt kívánságaival. Bár feküdt és álmodott, a napnál vi lágosabban visszaemlékezett rá, hogyan történt, amikor először akart nősülni. Már felöltötte vőlegényi ruháját, mikor meglazult a szeg, mely a képet tartotta, s a kép leesett a padlóra. Ezt aztán arra magyarázta, hagy a kép meg akarta őt óvni a meghá- zasodástól. Az intelmet nem vette figyelembe. De hamarosan meg kellett tapasztalnia, hogy a képnek igaza volt A házassága balul ütött ki. Alikor másodszor is felöltötte vőlegényi ruháját, szakasztott így járt. ‘A kép ekkor is leesett a földre. Ez alkalommal azonban már nem mert szembeszállni vele. Visszalépett a vőlegénykedéstől és az esküvőtől. Elszegődött tengerésznek, s többször megkerülte a földet, míg hazamerészkedett. Most meg leszáll a kép a falról és azt parancsolja neki, hogy házasodjék meg. Amily engedelmes és jó fiú volt, azt kellett gondolnia, hogy tréfát űznek vele. De anyjának arca azzal a zord tekintettel, amelyet csak az éles szél és a tenger sós habja tud így kivésni, komoran meredt rá, mint mindig, s hangja, amely évek során szinte rikácsolává vált, ahogy árulta a halat a városi piacon, egyre azt harsogta: — Meg kell házasodnod, Mattson! Az öreg Mattson Ikönyör- gött anyja képének: gondolja meg, mit jelentene ez abban a környezetben, amelyben él. A halásztelepen mind a száz háznak hegyes a teteje, meszelt a fáid, a telep minden bárkáját egy mintára ácsolják és egyforma a vi- torlázatuk. Itt képtelenség szokatlan dologra vállalkozni. Maga az anyja volna az első, aki szembeszállna egy ilyen házasság gondolatával, ha élne. Hiszen anyja mindig keményen kitartott a közfelfogás mellett. Az meg aztán igazán nem felelne meg a halásztelep közfelfogásának, hogy egy hetven éves vén legény megházasodjék. Anyjának képe ekkor kinyújtotta gyűrűkkel díszített kezét, és egyenesen ráparancsolt, hogy engedelmeskedjék. Mindig szörnyű kényszerítő hatással volt rá, amikor anyja megjelent előtte, fodros, fekete taft ruhájában. A nagy, csillogó aranymelltű, a súlyos, csörgő aranylánc mindig megrémítette. Ha piaci ruhájában áll eléje, szegletes kendőben, viaszosvászon kötényben, tele pikkellyel és halszemmel, tekintélye korántsem lett volna ekkora. így azonban csak az lett a dologból, hogy- végül is rászánta fejét a megnősülésre. Anyja, képe pedig szépen visszatért a rámájába. Másnap reggel nagy aggodalmak közepette ébredezett az öreg Mattson. Arra gondolni se mert, hogy ne engedelmeskedjék anyja képének. Hiszen az tudja, mi szolgál az ő javára. De mégiscsak reszketett a rákövetkező időktől. Még aznap megkérte a legszegényebb halász legcsúnyább lányának a kezét. A leány kicsi volt, fejét a vállába húzta, s az alsó állkapcsa messze kiállt. A szülők kimondták az igent, s megállapodtak a napban is, amelyen majd bemennek a városba és elintézik a templomi kihirdetés ügyét. Szeles parti réteken és mocsaras marhalegelőkön át visz az út a halásztelepről a városba. Egy negyedmérföld a hossza, s a halásztelep egy monda szerint olyan gazdag, hogy lakói sápadt ezüstpénzzel végig kirakhatnák. Sajátságos bája van ennek az útnak. Csillog, mint a hal hasa, s kanyarogva fut fehér pikkelyeivel a kákabuckák és pocsolyák között, amelyek tele vannak muharral és bánatos békákkal. A százszorszép és a kőtörő-virág, amely ezt az emberektől elhagyott tájat, díszíti, csillog a sápadt ezüstpénz között, s a szél hangja felerősödik felelte, amikor a legelő nádasain és a telefondrótokon muzsikál. Talán az öreg Mattson ti Ez történt Penkovóban
