Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

1958. AUGUSZTUS 10. VASÄRNAP "hírlap 3 Cséplésellenőrző körúton a dabasi járásban Nyeli a dob a kévéket, telnek a zsákok Csernákéknál Bugyi községben hasonló a helyzet. Az elmúlt héten még három cséplőgépnél nem volt munkacsapat. A gazdák elein­te türelemmel várakoztak, hogy majd csak lesz valami. Végül is maguk láttak hozzá a dologhoz. A három gép közül most kettőnél kalákában csépelnek.-— Eleinte baj volt még a kalákával is — mondja Körösi Mihály tanácselnök. — Senki sem akarta vállalni a felelős­séget, mert vannak a cséplés- nél különböző szabályok, amelyeket ismerni kell és be­tartani. Végül a csapatok ve­zetésével megbíztunk egy-egy tapasztalt embert, aki régeb­ben gépnél dolgozott, így most elég jól haladnak. — Attól tartok, jövőre még nehezebb lesz. Most is rosszabb a helyzet, mint tavaly. Sze­rintem sokat segítene, ha a kö­zös szérűre hordanának a gaz­dák, akkor kevesebb gép és ember kellene. Vagy még he­lyesebb lenne, ha összefüg­omni iiiiiiiiiimiiiiiiimiitiiiillllllllllllllllimilMllllltlIlllll Ulti gően, egymás mellett nagy táblákban vetnék gabonáju­kat, akkor kombájnnal lehetne betakarítani. Elmentünk a gépállomásra is. Mi a véleménye Fogarasi Gyulának, a gépállomás veze­tőjének? — Kevés a munkacsapat. Őszintén megmondom, min­dennap várom, mikor jelentik, hogy még ezek közül az embe­rek közül el elmegy jónéhány. Attól tartok, ha elegendő ke­nyérnek valót gyűjt össze egy- egy ember, nem lesz hajlandó tovább a gépnél dolgozni, hi­szen másutt ugyanannyit ke­reshet. Hogyan lehetne segíteni ? — Azt hiszem, jövőre főleg maguk csépelnek a gazdák, vagy emeVrii kell a cséplőcsa­pat munkadíját. Vagy pedig... igen, van még egy megoldás: a kombájnaratás. De azt csak összefüggő, nagyobb táblákon lehet alkalmazni... Szebelkó Erzsébet ’jiimiiiiiiiiHiiiMiuiiiimiimiiiimiiiiiimimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiMiiiiiiiMiiiiiniiiiiMiiiimiiiiimiiiiMiiiiNiiMinimimiiuiirí Előzetes gyakorlat a mezőgazdasági mérnökjclültá résiére A gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudo­mányi kara egyéves előgya- korlatot szervez az érettségi­zett fiatalok részére. Mind­azok a jeles, jó és — kivétele­sen — közepes eredménnyel érettségizett fiatalok, akik élethivatásuknak a mezőgaz­dasági mérnöki pályát vá­lasztják, augusztus 25-ig je­lentkezhetnek az Agrártudo­mányi Egyetem mezőgazda­ságtudományi karán. A gya­korlatra felvételt nyert fia­talok, szeptember közepén az egyetem rektora által kijelölt állami gazdaságokba kerül­nek, ahol egy évig a szokásos díjazás mellett fizikai mun­kát végeznek. Havonta egy nap tanárok vezetésével fog­lalkoznak az egyetemi felvé­teli tárgyakkal. Az előgyakor- laton részt vett fiatalokat 1959 nyarán felvételi vizsgára bocsátják és a vizsga sikeres letétele esetén az 1959/60-as tanévben az Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudo­mányi karán megkezdik ta­nulmányaikat Őrlés nélkül nem jam tsószbér | Domonyban nincsenek mezei tolvajok. Ha pedig | mégis megdézsmálják egyik-másik gyümölcsfát, letörnek | néhány cső kukoricát, az csak véletlen lehet. Véletlen, § mert nagyon gondosan őrzik a hatart, amiért egyesektől | kétszeres csőszbért is behajt a községi tanács adóügyi § megbízottja. Jó dolga van a domonyi csősznek — mondják a | helybeli Üj Élet Termelőszövetkezet tagjai. Érthető, hogy | úgy vélekednek, hiszen a tsz 53 tagja két év óta háztáji § földje után is köteles csőszbért fizetni. Tóth Jánostól 45 1 forintot, Faska Páltól 41 forintot, Németh Mihálytól 43 | forintot kérnek és így tovább. Nem az összeget sokallják a tagok, hanem azt, hogy | egyáltalán fizetni kell. A háztáji földek a tsz táblájában | vannak, s ezekre, akárcsak a tsz 800 hold földjére, a tsz | őrei vigyáznak éjjel-nappal. A községi csősznek itt semmi | gondja, tehát nem is ildomos az el nem végzett munkáért | felszámolni a csöszbért. Nem irigyli senki a domonyi csősztől a fáradságos | munkáért őt jogosan megillető bért. De a községi csősz- \ nek nem kell a tsz földjét őrizni, még a háztáji földeket | sem. Helyes lenne, ha a tanács megvizsgálná: miért kell | mégis csőszbért fizetniük a tsz tagjainak? (cs) ii in ni un ii iiiiiiiiimiiiiiiuii ti min iiiiiiiiiiiiinii mi ii iiiitiii limit ii un ii nini m miiiimiiiiiiiiuimiim n iiiiiiiiihiiiiiiiiiiiihiiiiR Az utolsó permetezések haszna A szilvát is érdemes védeni 3 pajzstetű ellen A Földművelésügyi Minisz- I térium gyümölcstermelési osz­tályán adott tájékoztató sze- I Kitüntették a vasút legjobb dolgozóit A VIII. vasutasnap alkal­mából szombaton délután a ■Parlament kupolacsarnoká­ban ünnepséget tartottak, amelyen megjelent Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a Politi­kai Bizottság tagja, Apró An­tal, a Minisztertanács első el­nökhelyettese, a Politikai Bi­zottság tagja, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyette­se, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Kossá István közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Gyáros László, a kor­mány Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, Németh József közlekedés- és postaügyi mi­niszterhelyettes, a MÁV ve­zérigazgatója, s ott voltak a vasút legjobb dolgozói család­tagjaikkal együtt. Az ünnep­ségen megjelent B. P. Bes- ■csev, a szovjetunió közleke­désügyi minisztere is. Az ünnepségen Németh Jó­zsef miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója mon­dott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után Kristóf István, az Elnöki Ta­nács titkára üdvözölte a vas­utasokat. Ezután 28 vasutas- dolgozónak adta át az Elnöki Tanács nevében a Szocialista Munkáért Érdemérem, 45 dol­gozónak pedig a Munka Ér­demérem kitüntetést. Kossá István közlekedés- és posta­ügyi miniszter 101 dolgozónak a Kiváló Vasutas kitüntetést adta át. A kitüntetettek nevé­ben Tibor János főintézö mondott köszönetét. A fogadás részvevői ezután hosszan elbeszélgettek a párt- és kormány vezetőivel. rint az idén általában gondo­san védték a gyümölcsösöket a kártevők ellen. Félő azonban, hogy most, amikor a gyümölcs már érőben van, a termelők elhanyagolják a rendkívül fontos utolsó permetezéseket; A szakemberek szerint a rajzó pajzstetvek a fák ágairól és lombjáról most telepszenek át az édesedő gyümölcsre, s szí­vásukkal másod-, harmadren­dűvé tehetik a legkitűnőbb árut is. Főleg az almánál és szilvánál nagy jelentőségű az utolsó (nikotinos) permetezés. A szilvát nem szokták perme­tezni a pajzstetű ellen, pedig igen fontos, mert a szilvánál — ugyanúgy, akár az almánál — legalább 50 százalékkal ma­gasabb a pejzstetűmentes gyü­mölcs ára, az idei bő szilvater­mésből csak így exportálha­tunk nagyobb mennyiséget. Megkezdődött a vadkarsavnduszat Az új vadászati tilalmi ren­delet értelmében az idén két héttel később, csak augusztus elsejével indult meg ország­szerte a vadkacsa-vadászaí. A tilalmi idő meghosszabbításá­ra azért volt szükség, mivel az utóbbi években jelentékenyen csökkent a vadkacsa-állo- mány, s a július második fe­lében még sok helyütt fészken ülő madarak, pelyhes fiókák védelemre szorultak. Az alföl­di tavakban, nádasokban, to­vábbá a Kisduna-ágban, va­lamint a Velencei és Fertő tavon nagy tömegben tanyázó vadkacsákra főleg a hajnali és az alkonyati húzások ide­jén vadásznak igen sikeresen a vadásztársaságok. BELPOLITIKAI KRÓNIKA tiltakozó gyűlések, ahol egy­szerű emberek emelték fel szavukat a gyújtogatok, a né­pek leigázói ellen. Vajon csak kommunisták voltak ott a Csepeli Munkásotthonban tar­tott békenaggyülésen? Mert a Nyugat szívesen üti rá a bé­lyegzőt a békemozgalomra: kommunista mozgalom. De hogy igazuk van-e, azt könnyű eldönteni. A tiltakozó gyűlé­sek százain, így a Csepeli Munkásotthonban is minden­féle ember volt. Persze ott vol­tak a kommunisták is. De ar­ról kiabálni — mint ezt a Sza­bad Európa teszi —, hogy ez csak a kommunisták ügye, enyhén szólva is hazugság. Mert a béke ügye nálunk, s szerte a világon, minden be­csületes, jóakaratú embernek az ügye lett. De miért ne legyen ügye, ami­kor minden-minden a jobbat, a szebbet, a boldogabb élet megvalósulását segíti, sietteti? I „r példát csak: 500 új tan­terem készül el szeptemberig, 82 iskolában vezetik be a poli­technikai oktatást, biztosítot­ták a tanév megkezdésének zavartalan lehetőségét. Szako­sítják a boltokat, jelentős ősz- szegeket fordítanak azok kor­szerűsítésére, 983 házat tata­roztak és újítottak fel fél év alatt Budapesten. 90 000 mosó­gépet gyárt ebben a félévben a Hajdúsági Iparművek, jelen­tős összegeket fordítanak a bútorgyárak korszerűsítésére. Lehetne tovább folytatni a fel­sorolást. A mi életünkben nem ritkák az ilyen adatok, s nem. tűnik furcsának, ha napról napra újabb és újabb híreket hallunk arról, hogy a kormány helyes gazdaságpolitikája ered­ményeként hogyan áll helyre népgazdaságunk, hogyan jut több erő arra, hogy a dolgozók igényeit — erőnkhöz mérten —■ egyre jobban kielégítsük. Szó sincs arról, hogy nálunk minden jó. A fenti adatok ol­vasása közben is sok dolog az ember eszébe jut. Például az, hogy az üzletek szakosítása re­mélhetőleg nem jár együtt az oly sokszor szóvá tett, bírált átalakításokkal, amikor nehéz százezrek mennek pocsékba a tervszerűtlenség, a kapkodás miatt. Arról sincs szó, hogy az 500, szeptemberre felépülő tan­terem megoldja a tanterem­gondokat. De a hibákon túl nem látni, hová vezet útunk, a felsorolt számadatok milyen haladási irányt jelölnek, vak­ság lenne. Augusztus 20-a ez alkotmány, az új kenyér ünnepe immár évek óta olyan nap, amelyre az egész ország, minden kis falu, város egyaránt nagy örömmel készül. S a héten is olvashattunk, hallhattunk már arról, hogyan akarják emléke­zetessé, széppé tenni ezt az ün­nepet. így például a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Budapesten augusztus 20-án nagyszabású bemutatót ren­dez. Ejtőernyős ugrás a Duna felett, vízibemutató, motorosok felvonulása — mind-mind kel­lemes szórakozást jelentő lát­nivaló. Az ünnepek aktkor iga­zi ünnepek, ha az emberek be­lül, a szívükben is ünnepnek érzik azt. S bármerre fordul az ember az országban, azt ta­pasztalja, hogy augusztus 20-a ilyen ünnep. Az új kenyér ün­nepe nemcsak az új búzából sült kenyerek megszegését je­lenti, hanem azt is, hogy ez az új kenyér már mindenkinek jut, hogy a megnőtt termelési kedv eredményeként a kedve­zőtlen időjárású esztendő elle­nére sincsenek kenyérgond­jaink. De más ünnepekre is foly­nak már az előkészületek, il­letve: ma a vasutasnapot ün­nepük, s nemsokára a VII. bá­nyásznap ünnepségeire kerül sor. Majdnem negyedmilliárd forint hűségjutalmat osztanak ki bányászaink között, ami nemcsak anyagi elismerésüket bizonyítja, hanem azt is. hogy nem dolgoztak rosszul, biztosí­tották az ipar zavartalan ellá­tását. Akadhat, aki azt mondja: nem lesz sok az ünnepekből? De bátor szívvel válaszolhat­juk: van mit ünnepelnünk. Nem hurrázásról, nem a bajok elf éledéséről van szó, hanem arról, hogy eredményeinket ünnepelve újabb harcokra, újabb eredmények elérésére készülünk. Az egész országban befejező­dött az aratás, s teljes erővel folyik a cséplés. Sok gondot okozott az elmúlt esztendők­ben az, hogy a gépállomások elég gyengén dolgoztak a téli gépjavítások idején, s ennek levét nyáron kellett meginni. Ebben az esztendőben keve­sebb az ilyen panasz, s az, hogy a jelenlegi helyzet sze­rint a cséplést idejében be tudjuk fejezni, az ő munká­juknak is köszönhető. Több kedves vendégünk akadt a héten. Itt jártak hosz- szú évek óta először az ame­rikai atléták, a Népstadionban megrendezett verseny igen sok jó eredményt hozott, többek között egy világcsúcsot is. Szí­vesen fogadott, azóta nagy si­kert aratott vendégeink érkez­tek a Szovjetunióból, a Nyír­fácska-együttes. A báj és a szépség jellemzi művészetüket, s nem véletlen, hogy minde­nütt, minden este zsúfolt néző­tér előtt szerepelnek, hatalmas sikerrel. De sok külföldi láto­gatónk érkezik a nyári egye­temekre is. A héten a pécsi után megnyílt a balatoni nyári egyetem is. Amikor az ember ezeket a híreket olvassa, akaratlanul is eszébe jut: így tárulnak ki a kapuk a nagyvilág felé, így ke­rülnek mind jobban közelebb egymáshoz a népek, így fűző­dik szorosabbra közöttük a ba­rátság eltéphetetlen szála. A nyári „uborkaszezon“ mindenütt sok gondot okoz. Hiszen a Balaton hús hullá­maiban, a Mátra hűvösében pi­henők munkáját is el kell vé­gezni. De mégis, mindenütt zökkenő nélkül folyik a mun­ka, s nincs a belpolitikai élet sem esemény nélkül. Nagy esemény, „falrengető’* dolog, igaz, nem történik. De sokkal, sokkal „faire ngetöbb“ az a sok-sok apró esemény, hír, amelyből összeáll a hét tükre: előbbre megyünk, napról nap­ra többet teszünk, magunkért, mindannyiunkért. Mészáros Ottó | Ahogy a mondat szavakból, I betűkből áll össze, ugyanúgy | a belpolitikai élet tükre, a í belpolitikai krónika is egy-egy 1 nagyobb dolog köré csoporto- I suló kisebb jelentőségű ese- ! mények összessége. | A hét legjelentősebb esemé- I nye belpolitikai vonatkozás* ! ban kétségkívül az Országos I Béketanács ülése volt, ahol | hazánknak a stockholmi béke | világkongresszuson járt kül- I döttei számoltak be a béke- I mozgalom világméretű sike- ! reiről, s vázolták azokat a leg- I fontosabb teendőket, amelyek I a világ népeire, így a mi né- ! pünkre is várnak a békéért | folyó harcban. Sok álnok tá- I madás történt az utóbbi idő- 1 ben a világ békéje, a népek | nyugalma ellen, elég itt a | kizel-keleti agresszióra utalni. 1 Míg az egyik oldalon sötét | machinációk folynak a nyuga- | lom, a békesség előre haladó 1 szekerének felborítására, ad- | dig a másik oldalon, a mi ol- | dalunkon milliók és milliók 1 dolgozniuk azon, hogy az út, | amelyen a szekér halad, mi- I néz simább, minél zökkenő- I mentesebb, minél szebb le- ! gyen. 1 Ebben a munkában minden 1 gond, baj, öröm közös. Meny- ! nyire távol van tőlünk a tér- ! képen Libanon, Jordánia, s | általában a Közel-Kelet! S né- ! pünk mégis egy emberként I emelte fel szavát az impe- r rialista agresszió ellen. A hé­ten* is igen sok helyen voltak Első állomásunk Inárcs. Alig egy órája fordult be Cseroák Illés kapuján a cséplő­gép, de már el is verte a kiseb­bik asztagot. Fel-felbúg a gép dobj'a, serényen adagolja tor­kába a kévéket az etető. Tel­nek a zsákok, gyors kezek rak­ják a mázsára. Mások a pely­vát húzzák a gép ától Megy itt a munka gyorsan, zökkenő nél­kül, pedig a 18 tagú cséplőbri­gád helyett csak tizenhármán vannak. Persze, ez azt jelenti, hogy az embereknek kemé­nyen meg kell dolgozniok a hiányzók helyett. No, dehát ha arra várnának, amíg ki lesz a létszám, tán karácsony is el­jönne lassan. Mert az a hely­zet jelenleg Inárcson, de más­felé is, hogy lámpással kell keresni a cséplő­munkásokat. Húsz-harminc esztendővel ezelőtt nem okozott gondot a birtokosnak: meglesz-e a csép­lőcsapat? Maguk a földnélküli, munkanélküli agrárproletárok számlálgatták a heteket, hó­napokat, mikor kezdődik a cséplés és reménykedtek, hát­ha ők is elmehetnek dolgozni. A legjobb kereseti lehetőséget jelentette ez akkoriban. Nem pénzben, hanem a cséplésnél való közreműködés azt jelen­tette: meglesz a család kenye­re, legalább tavaszig. Már­pedig ha kenyér volt, legalább az éhezés veszélye elvonult a család feje felől. Micsoda tra­gédiát jelentett az, ha éppen aratás-cséplés idejére betege­dett meg valamelyik szegény­ember, vagy mert feketelista miatt nem engedték felvenni munkára a földbirtokosok... Hogy ez mennyire így volt, arra jól emlékszik még Faragó István bácsi is, a cséplőcsapat brigádvezetője: — Több..mint hysz épe va­gyok egyfolytában cséfflöcsa- patvezető. Régebben már újév- kor azt sem tudtam, mit csi­náljak. Negyven ember is je­1 lentkezett a géphez. Dehát nem vehettem föl csak 18-at, a többit el kellett küldenem. Persze, el voltak keseredve, s akkor azt mondogatták, csak a protekciósok kerülhetnek a géphez. Most meg július 10-én mindössze nyolc ember volt le­szerződve ... Igaz, én is azt mondtam, hogy nem jövök. De | amikor meghallottam a cséplő-1 bugást, otthagytam félbe a| szőlőpermetezést és rohantaml a géphez. Annyira a vérembení van, nem tudok már meglenni j nélküle. — De miért nem jönnek a fiatalok? Valóczki János, a cséplőgép- j vezető válaszol: — Rengeteg a munkaalka- i tóm. Aztán egyik sem bolond,: hogy a legnehezebb mezőgaz- : dasági munkák egyikét, a csép- : lést válassza, mikor másutt: többet is megkeres könnyebb i munkával. — Mit keresnek a gépnél? — Harmincöt-negyven kilói gabonát átlagban naponta.: mert ez kisgép. — Ez nem rossz kereset, j Hiszen évekkel ezelőtt 20 kiló- j nál alig kerestek többet. — Az igaz — ismeri el a gé- ] pész —, csakhogy ma úgy gon- j dolkoznak az emberek: kenyér, i meg liszt van az üzletekben, j csak pénz legyen. Ha átszá-) mítjuk pénzre a gabonát.: 75—80 forintot ér. Viszont ha: elmegy valaki napszámba a: szőlőbe, 80—100 forintot kap.: nyolc-tíz órára. A gépnél meg: porban, piszokban 14—15 órás munkával keresi meg a 40 kiló; gabonát. Megkérdezzük Faragó bá­csit, nem próbálja-e kiegészí­teni a csonka csapatot, hiszen így nagyon megvannak ter­helve a munkások. — Dehogynem — sopánko­dik. — Felvennénk mi akárkit örömest. Minden este küldöz­getem a lányom hol az egyik ismerőshöz, hol a másikhoz, hogy jöjjenek el, ha csak dgy napra is, dehát egyik sem aka: kötélnek állni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom