Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-08 / 186. szám

1958. AUGUSZTUS 8. PÉNTEK *f£6 hírlap .1 Ssebelkó Erzsébet: Elszáll a rabmadár v MENYECSKE kínlódva -CÍ tapossa az ásót a szívós, sárga agyagba. Több mint egy hete szőlő • alá forgatnak. Új neki ez a munka, s annál 1kín- zóbb. Míg otthon volt, nem kellett megtanulnia, bár nem a tükör alatt nőtt fel özvegy édesanyja mellett. Az após nem volt kíméletes az új me­nyecske iránt, neki a saját fe­lesége is csak arra volt jó, hogy dolgozzon napestig, húz­za az igát jobban, mint az is­tállóban álló két sárga. Más­kor bizonyára könnyebben megszokna, hiszen nem volt ő soha olyan hamvábahótt vala­ki. Csak éppen most... mikor sokat kellene pihennie, úgy fél, nehogy valami baja legyen a kicsine k. Két lépésre tőle a férje for­gatta a földet. Nagydarab,- sző­ke ember, olyan kezében az ásó, mint gyereknek a játék­szer. Amott az anyósa. So­vány, ijedt egérke. És az após... Szikár teste szinte Hétrét görnyed munka közben, beesett arca fekete a másfélhe­tes szákáll tói, összeszorított keskeny ajkát félnapokon át egy szó el nem hagyná. Nem kell ennek csak a munka, meg a pénz. Az az istene. Nézte, milyen fürgén forgat­ja ásóját az öreg, hogy hulla­nak nyomában a sárga rögök. — Mintha sírt ásna — öt­lött fel az agyában —, az én síromat. S azok a rögök ott a koporsómra hullnak. Egy-ket­tő-három ... hét-nyolc... Nyolc hónapja, hogy itt va­gyok ... Ha tudtam volna! Dehát mit tudhatja azt egy kislány, mi lesz annak a nóta- nak a vége, amelyet egy le­gény látására csilingel a szí­va ... 4 RATÚBÁL VOLT. Leta- 44. rolt kalászok fojtó illatá­tól terhes, hódító nyári este. A kultúrtermet sok-sok színes pántlikával díszítették, meg búzakoszorúikkal. A legszeb­bet ő fonta, Vica ... Rázendí­tett a rezesbanda, elsőnek vit­ték táncba. Kézről kézre ad­ták. forgott a nóta ütemére, mint a karcsú nádszál, ha fu­vallat éri, de valahogy nem lelte nyugtát a vagy forgatag­ban. Érezte, valaki figyeli, Egy idegen legény állt o szem­közti ajtónisije támaszkodva és le nem vette róla égő tekinte­tét Következő tavaszon megtar­tották az esküvőt, bár az após nehezen állt rá, hogy befogad­ja családjába a vagyontalan szegénylányt. Azután meg kü­lönleges gyönyörűségét lelte benne, hogy istenigazában megdolgoztassa a menyét. Az asszonyka szó nélkül tűrte az öreg szekírozását, elszánt dac­cal dolgozott: csak azért is meg akarta mutatni, nem fog ki rajta a munka. Pedig bőven akadt dolog Gazsó András ta­nyáján: a négy hold szőlő, meg a tíz hold szántóföld sok­sok munkáskezet követelt. Csakhogy meglehetősen kevés volt a munkáskéz, mert a falu férfiai, asszonyai szívesebben mentek a. városba, a gyárakba, mint a Gazsé András szőlőjé­be. Igu hát a családra maradt a munka danádra. Első nézeteltérés az esküvő utáni második szombaton tör­tént. Vica megszokta otthon, hogy a szombat délután a ta­karítás ideje, llyenikor abba­hagyták a mezei munkát, ki­tárta a kis ház ablakait, me­szelt, súrolt, udvart sepert, vi­rágokat öntözött. Azután fel­öltötte ünneplő ruháját, s el­ment a pártházba, ahol as if­júság is tartotta vidám, kedves összejöveteleit. Persze, itt, az após házában szó sem leheti mozgalmi életről, politikáról, mert az öreget a pénzszerzésen kívül semmi nem érdekelte. Vica tehát takarításhoz ké­szült, sarokba állítva a kapát ebéd végeztével. Az öreg aliQ nyelte le az utolsó falat krumplisgaluskát, indult újra a földekre. Az ajtóból vissza­mordult az enyelgő fiatalokra: — Gyerünk, gyerünk, így nem haladunk, ha csak egy­mást faldossátok. Vica szégyenlősen elhúzó­dott férjétől, kezébe adta a ka­pát. — Én meg rendbe teszem a házat — mondta aztán békí- tőleg az öreg felé. — Mit akarsz te a házzal?. — Hát... szombat van, ta­karítok. Az öregnek egy árnyalattal feketébb lett az ábrázata erre a szóra. — Minálunk nappal nincs takarítás — jelentette ki meg­fellebbezhetetlen hangon. — Arra való az éccaka, hogy mossatok, takarítsatok ... vagy várjátok ki, míg eső lesz. A menyecske ellenvetés nél­kül vette vállára kapáját és indult a férfiak nyomában. Gondolta, majd rendet csinál a ház körül holnap, vasárnap délelőtt. Hanem hajnali fél négykor éppen úgy ébresztőt csinált az öreg Gazsó, mint akármelyik hétköznapon. Mi­vel ezt az egész háznép ter­mészetesnek vette, Vica sem szólhatott ellene. Kapáltak úgy, mint máskor. Krumpli- paprikás volt az ebéd, ava­sodó szalonna a vacsora, mint­ha legalább is szerda volna. 4 SZŐLŐ FÖLD LANKÁI­DUL RÚL belátott Vica a fa­luba. A zöldlugasos vendéglő­ből zene foszlányait hozta a szél, fel-felkapva egy dalla­mot, körüllengedezve véle ez új asszony karcsú alakját, megsímogatta fájó kis lelkét. A főutcán korzóznak most a lányok — gondolta. — Jaj, ha ott lehetne ő is! Kart-karba öltve sétálna a férjével, hadd lássa ez az idegen falu, milyen fecskeszemű szép menyecskét hozott magának Gazsó Pista. Vagy elmennének a moziba. Nem volt olyan film, amit meg nem nézett volna otthon. Itt meg még újságnak sem látta hírét-hamvát. ügy telt el az egész nyár, mint az első vasárnap. Haj­naltól napestig görnyedt a ka­pa mellett, markot szedett, szénát gyűjtött és villázta fér­jének a szekérre a: súlyos ga­bonakévéket. Ki sem moz­dultak a tanyáról egész idő alatt. Gyümölcsöt eladni, sót, paprikát vásárolni mindig az após járt be a faluba. Ki nem adta volna a pénzt a kezéből a félvilágért. Egyszer, távollé­tében kutyaoltás volt a kör­nyékben, el kellett vinni a loncsos szőrű kis pulit is. Csakhogy az oltás öt forintba került és a családban senki­nek nem volt öt forintja. Vé­gül is Csiba Józsi bácsi, az öreg napszámos adott kölcsön egy tízest. Vicának kegyetle­nül megütötte a szívét anyó­sának megalázottsága, kiszol­gáltatottsága. Ekkor határozta el először: nem vállalja ezt a sorsot. Férjével amúgy szépen él­tek, szerették egymást tiszta szívvel. A fiú megszokta a lel­ketlen életet, ezt verték bele jóformán csecsemőkora óta, s nem is gondolt rá, hogy más­képp is lehetséges. Néha ész­revette ugyan, hogy menyecs­kéje szenved, de az apai szi­gor erősebb volt, semhogy szót mert volna emelni. Ha az öreg árut vitt a piacra és ket­ten dolgoztak a földeken, le­ültette a szédülős, hányinger­rel küzdő asszonykát egy ár­nyas fa, vagy bokor alá, ma­ga dolgozott helyette is két­szeres erővel. Ilyenkor Vica magára ma­radva, vágyódva nézte a ka­nyargó országutat, amely hosszú-hosszú poros kígyóként tekergeti a dombok alján, délfelé. Arra van az ő faluja. Csak az édesanyja leveléből tudja, nii történik most ott, gondolnak-e még egy kicsit is Galambos Vicára. Azt hiszik, hogy könnyű élete van, módos asszony lett. Pedig ha tudnák, milyen rabszolga. Irigykedve nézte olykor a Vörös Csillag autóját, ha a tsz-tagokkal felpakolva elvi- harzott mellette. De jó azok­nak. Mennyi vidám, nevető asszony. Hogy rohanna az idő, ha azokkal dolgozna... Ha magának dolgozna és nem az apósának. Y) ÉRREL CSIPKÉZTE a ha­-L' tárt az ősz. Leszedték a szőlőt. Nem nótaszóval ment a szüret, hallgatagon dolgoztak, úgy gyorsabban jár a kéz. Meg kinek is volna kedve énekel­ni? Arany-, majd bíbor-rúná­ba öltöztek a szőlőtőkék, hulló avart hordott a csípős szél. Hogy lehulltak a levelek, vala­hogy tágasabb, nagyobb lett a határ, s mintha közelebbről látszottak volna a távoli fal­vak, a szomszédos tanyák. Vica tekintete egyre többet kalandozott el a Vörös Csillag piroscserepes tanyája felé. Csiba Józsi bácsi azt mondja, jól áll a szövetkezet. 0 csak tudja, két lánya is ott van. Meséli, most vett új kabátot az egyik, a másik meg szobabú­tort. Jó azoknak. Bezzeg, neki még egyetlen fillér nem for­dult meg a kesén, mióta itt van. Egyszer említette férjének: mi lenne, ha belépnének a cso­portba? Úgyis ez a jövő útja. Pista solcáig gondolkodott, az­után csak leffyintett: — Apám soha be nem jönne. — De mi magunk. — Szüksége van ránk az öregnek. Látod, még így sem győzik a murikat. Vicának egyre nehezebb lett az alakja, de az öreg úgy tett, mintha nem is látná. Soha meg nem kérdezte, fiút szeret­nének-e vagy kislányt. Soha azt nem mondta: vigyázz ma­gadra, nehogy bajod essék. Lelkiismeretfurdalás nélkül ál­lította be a legnehezebb mun­kába is, ligalérozni. Napokon át kegyetlenül tom­bolt a szél, átjárta a ruhákat s velőkig hasított. Vica magára szedett mindent, amit csak tu­dott, meg ne fázzon, baj ne érje. De hiába öltött fel ken­dőt, pulóvert, alulról fázott a vékony selyemnadrágokban. Hogy szidta most magát, amiért olyan könnyelmű menyasszony volt. Miért is vette ezeket a csinos, habkönnyű holmikat, miért nem melegeket, amelyek védenék most a magzatát. Szól- hatott volna éppen„ mer^vtibe kerül az az öreg Gazsónak, ha kinyitja az almáriumfiókot és kivesz egy százast az élre állo- gatott bankók közül. De a dac sokkal nagyobb volt benne, semhogy megalázkodjon, ha már azoknak eszükbe nem jut. Csak az anyjának írta meg egy levélben néhány nappal ezelőtt. Az anyjának, aki most is öt gyermeket nevel egyedül a szoba-konyhás kis házban. 1TT MEGÁLLÍTOTTA gon­1 dolatainak futását Vica. Görcsös fájdalom hasított az oldalába, ma már legalább ti­zedszer. Földbe nyomta ásóját, görnyedve kucorodott össze. Pista rémülten ugrott oda hozzá: — Vicuskám, mi bajod, édes angyalkám? / — Jaj, megfáztam. A vesém, Ügy kínoznak a görcsök. Az ifjú férj szánalmas gyá­moltalansággal topogott mel­lette. Végre az anyja meg­szánta, odalépett hozzá: — Nem lesz ebből semmi baj, erigyj be lyányom — for­dult a menyéhez —, feküdj le, elmúlik holnapra. Pista átfogta az asszonyka derekát, úgy támogatta befelé. Az öreg, mintha vak és süket lenne, úgy ásott tovább, ke­mény, konok arccal. Mikor né­hány méternyire voltak a fia­talok, akkor dörmögte a vén­asszony felé: — Mit kell úgy abajgatni. Csak komédiázik. Mint éles kés, hasított az asszonyka szívébe a kegyetlen gyanúsítás. A torkát szoron­gatta a nyolc hónap alatt ösz- szegyűlt keserűség. Kihúzta magát, vissza akart fordulni, hogy szemébe vágja a vénem­bernek mindazt, amit idáig szó nélkül tartogatott magában. Pista szintén hallotta az öreg gúnyolódását, megérezte a fe­leségében tomboló, kitörni ké­szülő vihart is. — Hagytad Vicuskám, ne szólj — csitította előre—, nem érdemes az öreggel összeszólal­kozni. Meg nézd csak. itt jön a postás, minek lássa, hogy ve­szekszünk. Valóban, a tanya melletti fasorban igyekezett feléjük a oörnyedf hátú, harcsabajuszú kézbesítő. — Nrnsak, csomagot hoztam a fiatalasszonykának —< kö­szöntött rá Vicára. — Ez már | biztosan babákelengye lesz. | A menyecske ügyet sem ve- g tett a csomagra, ledőlt a ló-1 cára, akár egy zsák liszt. § — Nézd meg a csomagot, lel- | kém — biztogatta az ura. — | No, nézd csak, anyád küldte. § Erre felderült az asszonyka | arca, bontogatni kezdte a cső-1 magot. De kezei megálltak a e levegőben, amint szétnyílt a | barna papiros. Hirtelen el-| hagyta minden önuralma és | szívettépő zokogással borult az? asztalra. Meg a csomagra, amelyben ott szerénykedett édesanyjának agyonmosott, agyonfoltozott flanellbugyogó- ja. Meleget hozott, szere tetet hozott Vicának. A férfi csak állt mellette, végtelenül szomorúan. Mindent látott, mindent megértett. — Nem akarok tovább itt­maradni — zdlcogott az asz- szonyka, — Nem leszek az apád cselédje! Nem kell ne­kem a földje, szabad ember alcarck lenni. rr AT ALMAS SÓHAJ sza- -tl kadt fel a férfi kebléből, szinte megremegni látszott tőle az ósdi ház. Kedveskedve, eset­lenül simogatta ásótól, kapától eldurvult keze az asszonyka dils barna haját Az odaborult férje széles mellére, bőven öntözve könnyeivel a kopott szürke kabátot. Alakjukat las­san körülfonia a félhomály. Ültek sokáig összesimulva, bá­natos lélekkel, nem ügyelve a percek suhanására. Pista csak akkor döbbent rá az idő múlá­sára, amikor az ablakon ke­resztül lesiklani látta az utolsó napsugarai a Vörös Csillag pi­rostetős épületein. — Ne sírj fiacskám — mondta csendesen —, elme­gyünk innen. Ne sírj, még hol­nap elmegyünk... Teknőverseny a ráckevei „vizeken” Í.MiiiiitiiiiiiiiisMiimmiHiitiiiiiHiHnHiiiiiiit«iiiiiiiHiiiittHiitniiiiiiiiiitiiiiiiiiitÍiiiimiillltllllilimillMll<ilH!íliniffHtlin»ttlHmilMI Megháromszorozódik az idén a megye szakcsoportjainak közös vagyona Egymillió forintot — tavalyi összes közös vagyonuknál két­szer nagyobb összeget — for­dítanak ebben az évben beru­házásokra a Pest megyei szak­csoportok. A beruházásokból jelentősen gyarapodik a szak­csoportok közös tulajdona, ami később megkönnyítheti az áttérést a nagyüzemi társas gazdálkodás fejlettebb formá­jára. Ebben az évben már 170 hold szőlőt, gyümölcsöst és spárgát telepítettek közösen, s őszre tovább akarják bővíteni ezt a területet. A ceglédi és a tatárszentgyörgyi juhászati szakcsoportok közös juhállo­mányt alakítottak ki, s mind­két helyen befejezéshez köze­ledik a tejfeldolgozó üzem épí­tése. A diósdi gyümölcs-szőlő termelő szakcsoport száztíz­ezer forintos költséggel közös gyümölcstárolót rendezett be. Árfelhajtó tojásspekulánsekat lepleitek le Az álőstermelők, árfelhajtók, spekulánsok üzérkedése — a fővárosi tanács csarnokigazga­tóságának tájékoztatása sze­rint — az utóbbi jelűben a fo­kozottabb ellenőrzés hatására csökkent, de még így is. elő­fordulnak visszaélések. Az elmúlt héten a Tolbuhln körúti vásárcsarnokban a piac- igazgatóság a rendőrséggel kar­öltve több árfelhajtó tojás­spekulánst leplezett le. Somo­di Lászlóné például — akinek a férje horthysta katonatiszt volt — őstermelőktől több száz tojást vásárolt, s azután ma­gasabb áron próbálta értékesí­teni. Nótári Szilveszternél — akit már több ízben büntet­tek árfelhájtás miatt — ha­sonló tetten érte a rendőrség: A tojásspekulánsokt'ól a fel­vásárolt árut elkobozták és szabálysértési eljárást indítot­tak ellenük; ÚJFAJTA MESTERSÉGES HOLDAKAT TERVEZNEK A SZOVJET TUDÓSOK Magyarország is kéri felvételét a Nemzetközi Űrhajózási Szövetségbe Augusztus 25-én Amszterdamban ül össze az űrhajózási nemzetközi kongresszusa Az űrhajózás, e fiatal tudo­mányág szerteágazó területét a Nemzetközi Űrhajózási Szö­vetség fogja össze és irányítja. A szövetség megalakulásáról, tevékenységéről, a további ter­vekről Sinka József, a Magyar Űrhajózási Bizottság titkára a következő tájékoztatást adta. A Nemzetközi Űrhajózási Szövetség, az I. A. F. (Inter­national Astronautical Federa­tion) 1950-ben alakult az USA- ban. Célja, hogy egyesítse a világ olyan tudományos szer­vezeteit, amelyek az űrhajózás kérdésének megoldásán fára­doznak. A nemzetközi szövetség minden évben kongresz- szusokat rendez, ahol a tagállamok kutatói szek­ciókban folyó üléseken számolnak be a különböző témakörökben végzett munkáról. 1950 óta többek között Lon­donban, Párizsban, Koppen­hágában, Rómában, Barceloná­ban voltak kongresszusok. Az idén augusztus 25. és 30. között Amszterdamban tartja kong­resszusát a Nemzetközi Űrha­józási Szövetség. Ezen a tudo­mányos ülésen a világ külön­böző tájairól érkező tudósok már igen jelentős események­ről, az űrhajózás előrehaladott­ságáról számolhatnak be. Je­lenleg húsz állam tagja a nem­zetközi szervezetnek. Magyarország most kérte felvételét, s remélhetőleg rövidesen a magyar kuta­tók és tudósok is részt- vehetnek majd a nemzet­közi tanácskozásokon. — Mik voltak az első ter­vek? — 1951-ben Londonban a szövetség második kongresszu­sán jelentették be először K, W. Gatland, A. M. Kunesch és A. E. Dixon angol tudósok a nevük kezdőbetűi után G. K. D-nek nevezett minimál mes­terséges hold tervét. A hold súlya 5 kilogramm lett volna, de a terv nem valósult még. Ezt követően született meg a Mouse-terv, amely Singer amerikai fizika-professzornak volt az elgondolása. Ennek a mesterséges holdnak a súlya 20—50 kilogramm lett volna, keringési magassága pedig 300 kilométer. Ez a terv sem sike­rült. Ezt követően 1954-ben egy 2.5 kilogramm súlyú hol- dacska felbocsátását vették tervbe. Ez a terv kapta a „Vanguard” elnevezést. 1955-ben Szedov szovjet aka­démikus közölte, hogy a Szov­jetunióban is dolgoznak mes­terséges hold tervein, amelyet két éven belül a nemzetközi geofizikai év keretében akar­nak felbocsátani. A terv sikerrel járt, sőt ma már a harmadik szov­jet mesterséges hold ke­ring földünk körül. A közeljövő terveiről elmon­dotta Sinka József, hogy Álla Maszjevics, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája mellett működő asztronautikai bizott­ság titkára bejelentette, hogy s szovjet tudósok olyan mes­terséges hold megépítésén dol­goznak, amely a benne elhelyezett kísér­leti állatot a föld felszíné­nek előre meghatározott pontjára épségben vissza­juttatja. Ezenkívül munka folyik olyan mesterséges hold megépítésére is, amely televíziós adót vinne magával és így állandó tájé­koztatást nyújtana a földfel­szín azon részeiről, amely fe­lett elvonul, beleértve a felhő­zeti viszonyokat is. Készül olyan terv is, amely mestersé­ges holdak segítségével meg­oldja majd a televíziós világ­adást. Orvosságtartalmú méz Egy szovjet kutatónak sike­rült különleges élelmezéssel egyes méhrajokat olyan méz termelésére ösztökélnie, amely­ben különféle gyógyszerek is vannak. Az eljárás során már 85 különféle mézfajtát sike­rült előállítani: gyümölcscu­kor, zöldségnedv, szintétikus vitamin és hormon, sőt kinin tartalommal Is. Az eljárásnak nagy jelentőségű gyakorlati haszna, hogy a betegek ezen az úton kellemes és könnyen emészthető formában vehetik be a gyógyszereket és a méz közismert baktériumölő ha­tása következtében a gyógy­szerek majdnem korlátlan ideig elállnak. A hálózat feszültsége: 800 000 volt A tudósok már évek óta kísérleteznek nagy távolságú, egyenáramot szállító távvezeték létrehozásával. Ilyen hálózat egyelőre csak a Szovjetunióban és Svédországban van. Mind­kettő elsősorban kísérleti célokat szolgál. Nemsokára azonban üzembe helyezi a Sztálingrád és Donyec-medence közötti táv­vezetéket, amely a , gyakorlatban eddig még ismeretlen, 800 000 volt feszültségű egyenáramot fog szállítani. Évente több milliárd kilowattóra elektromos energiát juttat el a Sztá­lingrádi Vízierőműtől a Donyec-medenee iparvállalataihoz. Hosszát mintegy 500 kilométerre tervezik. A szakemberek hangoztatják, hogy a fenti vezeték nem­csak ipari célokat szolgál, hanem nagyszerű alkalom a nagy- feszültségű egyenáram szállításának további tökéletesítésére is. Az itt szerzett tapasztalatok alapján állítják majd össze a 2200 kilométer hosszú Krasznojarszk—Ural magasfeszültségű hálózat tervét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom