Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
195*. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK 5 "k/C irlap Újabb gépkocsitulajdonos tsz-tag A csaknem száz tagú kondorost Micsurin Termelőszövetkezet az idén 2 400 000 forintos A sok „beteg" miatt veszély ben a nyereségrészesedés .4 VÁCI BÉLÉSÁRVGrÁttBAX készpénz-bevételt ért el, egymillióval nagyobbat a tervezettnél. A szövetkezet rengeteg állatot nevel és liízlal, ez adja jövedelmének ■ nagy részét. A tagok életszínvonalát mutatja, hogy majdnem minden családnál szól a rádió, a termelőszövetkezeti tagok birtokában 150 kerékpár, 9 motor- kerékpár van és most Lipták Mihály állatgondozó személy- gépkocsit vásárolt. A Váci Belésarugyárból naponta — a szabadságon és betegállományban levő dolgozókon kívül — húsz-huszonöt hiányzó marad rendszeresen távol, legtöbbször indokolatlanul. Ebben a hónapban például 12 millió vetéssel — időben kifejezve: pontosan másfél műszakkal maradt el a vállalat az előirányzott tervteljesítéstől. A gyár vezetőinek Ítéletet hirdettek Vácott o társadalmi tulajdon megkárosítói felett egyre komolyabb problémát jelent a váratlanul hiányzók helyettesítése, sok esetben megfelelő munkaerő hiányában kénytelenek leállítani több szövőgépet. — A felelőtlen hiányzóik természetesen nem is sejtik, milyen nagy kárt okoznak távolié tűkkel munkatársaiknak — mondja Búzás Istvánná igazgató. — A nagyarányú mulasztás miatt nemcsak a tervleljesítéssel maradunk el, hanem ráadásul a vállalat még ráfizetéssel is dolgozik, hiszen a rezsiköltségek ugyanúgy fennállnak', mintha teljes létszámmal folyna a termelés Nagyon sokat foglalkoztunk már ezzel a problémával, termelési értekezleteken, üzemi tanácsüléseken, de egyesek még mindig nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy végeredményben a saját érdekükről van szó. Ha nem tudjuk a tervet teljesíteni, elesünk a többlet- nyereségtől. Márpedig éneikül nyereséget osztani nem lehet. A Váci Bélésárugyár viszonylag kis létszámú üzem, s bizony itt nagyon észre lehet venni, ha 20—25 dolgozó otthon marad. Meglepő azonban, hogy a hiányzók nagy része éppen az új dolgozók kő* Régen nem kísért bűnpert Ilyen érdeklődés a Váci Járás- bíróságon. A nagy tárgyalóteremben száznál több érdeklődő szorongott, A vádlottak a helyi FÜSZÉRT-kirendeil- ség és a Népbolt Vállalat dolgozói közül kerültek ki Kétnapos tárgyaláson derült fény arra, hogy Hidasi Alfréd FüszERT-raktáros. mift, ,játr szolt,össze Forgács Katalinnal, a Budapesti Konzervipari Vállalat alkalmazottjával. Forgács Katalin 64 977 forint értékű fiktív visszáru jegyzéket adott üveggöngyölegekről. Hidasi ezzel manipulált úgy, hogy a 10-es számú Népboltnak és az egyik földművesszö- vetkezeti árudának nagyobb göngyöleget adott ki kevesebb készpénz ellenében. A külön- bözetet a boltvezetők .realizálták” és a hasznon osztozkodtak. A Váci Járásbíróság dr. Csikán-büntetőtanácsa kedden hirdetett ítéletet. Hidasi Alfréd 3 évi, Forgács Katalin 2 évi, Ki-nál János és Schwáb Kálmán 10—10 hónapi, Kovács János pedig 6 hónapi börtön-, valamint 500—1000 forintig terjedő pénzbüntetést kapott. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Kisebb mértékben vett részt az üzelmekben Kiss Sándor árudavezető, akit 6 hónapi felfüggesztett börtön- j büntetésre és 1009 forint j pénzbírságra •ítéltek. j zül kerül ki. — Régi dolgozóink — veszi át a szót Csányi Mária üb-el- nÖk —, mint például Gyetvai Pálné, Cserna Istvánná, Takács Gabi, vagy Galambos Petemé, sohasem hiányoznak. Dudás Józsefné annak ellenére, hogy beteg a lába, s nem lenne szabad álló munkát végeznie, mégis a legnagyobb odaadással látja el feladatát. — Igen, ezek a dolgozók még ismerik a tőkés rendszer „munkafegyelmét” — jegyzi meg az igazgatónő. — Ök látták, hogy mit jelentett akkor otthon maradni, vagy hangulat szerint bejárni az üzembe. Sajnos, a mai fiatalok egy része igen könnyelműen veszi a munkát, hisz tudják, hogy nem kell félten) i a kenyerüket. A statisztika is bizonyítja, leginkább a fiatalabbak maradnak otthon és különösen a nyári hónapok alatt ugrik magasra a hiányzók grafikonja, legtöbben a szövődéből hiányoznak, s egy-egy dolgozó ál- j falában két-három napra marad otthon. Ennyi időre köny- nyebben lehet orvosi igazolást szerezni, különösen azoknak, akik már ismerik azokat a „módszereket”, amelyek segítségével könnyen meg lehet téveszteni az orvost. Tévedés ne essék, itt nem a tényleges betegekről, hanem a szimulánsokról, az „álbetegekről” van szó. Előfordult például, hogy az egyik asszony szabadságra akart menni, s amikor a művezető közölte vele, hogy most a sürgős munka miatt nem tudja elengedni, azt válaszolta, akkor inkább betegállományba megy, de mégsem dolgozik. Még ma is hiányzik az a fiatalasszony, aki a szombat esti „szórakozásba” betegedett bele. A másik asszonyka, akit a dolgozók többszöri kérésére vettek fel, azzal hálálja meg társai jóindulatát, hogy rendszeresen otthon marad, persze minden különösebb indok nélkül. Lehetne még sorolni a példákat, ki, mikor és .milyen ürüggyel marad otthon. Természetesen a néhány fegyelemsértő mellett a dolgozók nagy többséáe becsületesen és szorgalmasan végzi munkáját. A vállalatvezetés és az üzemi bizottság éppen a fegyelmezett dolgozók érdekében most erélyes intézkedéseket tervez a nagyarányú hiányzások megszüntetésére. Ezéntűi sokkal gyakrabban tartanak villámellenőrzést a hiányzók lakásán és alaposabban megnézik, indokolt-e a távolmaradás. Az igazolatlanul távolmaradókat és a munkafegyelem lázi tóit sokkal súlyosabban büntetik ezentúl. S. P. i Rendelet az 1958/59. évi vadászati idény és a tilalmi idők megállapításáról A Magyar Közlöny július 31-i száma közli a földművelésügyi miniszternek az 1958/59. évi vadászati idény és a tilalmi idők megállapításáról szóló rendeletét. A rendelet kimondja, többek között, hogy egész évben szabad vadászni rókára. borzra, vadmacskára, nyestre, nyuszira, görényre, menyétre, hermelinre továbbá hörcsögre, ürgére, üregi nyúlra, sündisznóra, kóbor- kutyára és kóbor-macskára, valamint vidrára, pézsmapocokra, vaddisznóra. a madarak közül pedig verébre, a dolmányos varjúra, a szarkára, a szajkóra, a galambász héjára, a barna réti héjára, a kékes réti héjára, a gatyásölyvre, a karvalyra, a barna kányára, a sarki búvárra, az északi búvárra és a szürke gémre. Részletesen taglalja a rendelet az időszakosan vadászható vadfélékre vonatkozó rendelkezést. Egyes olyan vadak leiövésére, vagy befogására, amelyek vadászata a rendelet értelmében tilos, a megyei mezőgazdasági osztály, illetőleg az erdőgazdaság — tudományos célból, vagy a vadgazdálkodás, illetőleg a vadkárok csökkentése érdekében _ engedélyt adhat. Kimondja a rendelet végül azt is. hogy a vadfélék kölykeit elfogni, elpusztítani, a madarakat fészke’.ésükben zavarni, tojásaikat, vagy fiókáikat elszedni tilos. A madarak tojásainak « fiókáinak, továbbá az egyéb vadféiék köly- keinek szedésére, illetőleg befogására a megyei mezőgazdasági osztály, illetőleg az erdőgazdaság adhat engedélyt. Ez a tilalom természetesen nem terjed ki a felsorolt kártékony vadfélék kölykeire. Illetve fiókáinak és tojásainak elpusztítására. 'iiHiimiMMMMHmii-imimniiiiiMMiiMMMiiiHiiimmimiiFinMitmiiimfmiiiMmiiuiMUiiiiHtKiitiiimnnuHdimiuimmHtmms Ellentétek (Foto: Kacur Pál, Ceglédi Fotoklub) Hősök, vagy áldozatok? Franco tábornok besorol; ádáz katonának. nem szöktem meg, mert féltem, arryonlövet úgy. Féltem — azért harcoltam a haddal a jog s a/szabadság ellen Írun falain. i> így is elén a halál. (József Attila: Egy spanyol földmíves sirverse). Az emlékmű már két esztendeje várja, hogy befejezzék. Kétszáz név hiányzik róla csupán. Annak a kétszáz jászltara- jenőinek a neve, akit a második világháború vihara sodort el öt és félezer lakosból kétszáz pusztult ott a nagy világégésben! Majdhogynem öt százalék! Es százalékkal ki sem fejezhető a család vesztesége, a családé, amelyhez nem tért vissza a fiú, a férj vagy az apa. Az emlékmű, a várakozó tömzsi betonoszlop négy oldalára talán ráférne az a kétszáz né» Ráférne ha — rávésnék Két esztendeje azonban gondban vannak a község vezetői. — Mit véssünk rá? — töprengett és töpreng Szűcs István VB-elnök. — Hogy hősi emlékmű? Hiszen... Es ez a „hiszen“ egy olyan kérdést takar, amelyikre mindmáig nem adtunk választ. Vajon hősi halottak-e a második világháborúban elesett magyar katonák, azok, akik nem voltak egyebek a fasiszta hadigépezet alkatrészeinél, csavarjainál? őket már nem kérdezhetem efelöl. Ittmaradt hozzátartozóikat azonban igen. A tanácselnök emlékezetből sorjázza a neveket: — Podmaniczki B eláné, ennek a férje ... Dósa István, ez a borbélyunk, ennek az art- ja... Gubodi István, ennek meg a fia veszett oda... A tanácselnöktől Podnnt- niczkiékig van időm gondolkodni: Mit jelent tulajdonképpen az, hogy „hős?“ A szó mindössze három betű, de a tulajdonság, amit jelöl, harmincféle vagy háromszázféle eredőből sodródik eggyé. Ezekre az eredőkre vagy közülük akárcsak néhányra kell rákérdeznem, ha választ akarok kapni arra, hogy hős volt-e a kétszáz katona? Podmaniczkiné portáján hárman vannak. Egy anyóka, maga az özvegy és 18 esztendős leánya Akkor, 42-ben, másfél éves volt a lány. Szívesen hagyta-e itt az apja? Ez az első kérdés. Az asszony ölbeejti kezét, elmélázik. — Muszáj volt szegénynek elmenni. Emlékszem, Szűcs Kálmánnál aratott T etétlen- ben, mikor itthon keresték a csendőrök... Aztán beszél tovább, hogy hogyan és mint, de ezt már alig hallom. A mondat, ami a fülembe cseng; a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság tizenhat esztendővel megkésett kiáltása: „Muszáj volt szegénynek elmenni!" Szinte szóról szóra ugyanezt hallom később Dósa István, a borbély szájából. A cukrászdában könyökölünk egymás mellett, kérdezgetem, ő meg szorgalmasan kutatgat emlékezete szekrényében. Emlékezik apjára, akitől 42-ben szakadt el a ceglédi vasútállomáson. — Sírtunk mindketten, én, a 12 éves gyerek és ő, a felnőtt. De hiába, megkapta a SAS-t, és mennie kellett... Ugyanaz a mondat... Mintha Podmaniczkinét hallanám. De Dósa István még egy gondolatot told hozzá: — Azt kérdezte az elvtárs, lelkesedéssel ment-e? Hát ki megy ilyen helyre lelkesedéssel? A mondat Gubodiéknál is visszatér. Az asszony bevitt a szobába, fia fényképe alá. Nagy, színezett fotográfia. A főhelyet foglalja el a falon. A kép keretén belül, az üveg alatt medália és szöveg: „Gubodi István a hazáért hősi halált halt”... 21 esztendős volt, 8 hónapos katona. És családját, menyasz- szonyjelöltjét hagyta itthon. Gondolom, jobban húzott a kislányhoz, mint a hadnagyához. Hát akkor miért ment el? önként? A lelkesedés vezette? A hazát féltette, mint ahogyan a nagy színes kép aláírása sejteti? — Hát minek mentek a katonák a halálba? — 'kérdi visz- sza Gubodiné —, muszáj volt neki, ha nem megy, fejbelövik ... Eszembe jut ü sírvers, a spanyol földmíves sírverse; „nem szöktem meg, mert féltem, agyonlövet úgy...” — De hiszen így is elveszett — mondom Gubodinénak. — Ki tudta előre? — tárja szét tehetetlenül a karját —• nem volt ő katonapárti. Lám, kiderült mindhárom válaszból, hogy aki borjúval, puskával a hátán harcba indul — nem okvetlenül lelkesedik a háborúért. De hiszen — mondhatná bárki — a szovjet katonákat is behívóparanccsal szólították fegyverbe, csakúgy, mint a magyarokat; és a népi demokráciában sem csupán csak jog, hanem kötelesség is a haza védelme! Hát akkor? Vagy — a kérdés fonákja: tehát az hős, aki önként jelentkezett SS-katonának vagy éppen Hunyadi-páncélosnak? Van tehát még valami, valami a mélyben... és ez n lényeges! A lényeg ! miért harcol a katona? Ha „a haddal a jog s a szabadság ellen” harcol — akár írun falain, akár a Donnál — már nem lehet hős. Esetleg áldozat. Nem akarom sem az élő hozzátartozókat, se a holtakat megbántani, de le kell írnom, mert így igaz: mint a barmokat a vágóhídra, úgy terelték a jászkarajenői kétszázat és a többi százezreket — a halálba. Ezek voltak az áldozatok. És azok, akik terelték őket, akik örömmel, vérgőzös fejjel mentek — ezek éppen nem hősök, de háborús bűnösök. Miért harcolt a jászkara- jenöi három és a többi százkilencvenhét? Podmaniczkiné: — Nem mondták meg szegénynek, hová viszik, miért viszik. — Hát maga mint gondol? Veszélyben volt a haza? — Azt nem gondolom. Igenigen messze volt a f ront — azután töpreng egy kicsit, félrebillentett fejjel és valósággal örül, amikor rábukkan valamire emlékei között; — Hisz szövetségben voltunk akkor a némettel. A németért verekedtek tehát. A borbélymester: — A bajtársak, akik apám mellől hazajöttek elmondták: mikor szorult a kapca, a tiszturak mindahányan leléptek. A legénységet meg bennehagv- ták ... Pedig azok őérettük harcoltak ott. Tehát a tiszturakért Gubodiné: — Cselédek voltunk mi, kérem akkoriban ... A Kliment- nénál kilenc évig dolgoztunk, a Sajó Mártonnál tízig. Hajnali háromtól este tízig minden áldott nap, mint az állatok. Fáradtan beszél, vontatott- halkan, mintha felidézve a múltat, minden tagjában újra erezné az akkori évek zsibbasztó kimerültségét. — Ma már nem bírnánk. Az uram 66 éves, én 61... Ha a háború után nem juttatnak földhöz bennünket... Elgondolni is rossz... Mert ez ái mindent... A föld... A föld, amit azok, akik a behívót küldték, sohasem osztottak volna szét a nép között. A férj, az apa, a fiú... Három baka sorsa... A megismétlődő mondat: . „Muszáj volt szegénynek elmenni”. .. A „mlért”-re adott válaszok; „a németért”, „a tiszturakért”, és amit Gubodiné ki se mondott; az ezerholdakért. Nem a haza féltése (hol folyik a Don a magyar határtól?!), nem az önfeláldozás szelleme, nem harcos felbuzdulás, nem a nép javának keresése, nem az igazság védelme, nem a gyengébb oltalmazása ... — és még lehetne soká sorolni a „nem”-eket — vitte ki őket a frontra. At igazság kérlelhetetlen. A haladás ellen, a szabadság ellen, a nép ellen folytatott háború nem teremt hősöket, de még hősi halottakat sem. A hősök a másik oldalon születnek. és ha a szabadságért, a népért esnek el a harcosok, hősként vesznek el. József Attila megírta a névtelen stmnyol földmíves sir- versét. Hasonló felirat illenék a jászkarajenői emlékműre is. Mert nem véshetjük a márványtáblákra. hogy hősök ők. Maguk a hozzátartozók mondották el, hogy nem azok. Áldozatok. trunban is. Jászkarajenőn Garami László
