Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-06 / 184. szám

#**rr MIX s&CirlaD 1958. AUGUSZTUS 6. SZERDA Milyen legyen a művezető és a szakszervezeti bizalmi kapcsolata? Augusztus 20-ra készülnek a ceglédi járás asszonyai A ceglédi járás asszonyai már készülnek augusztus 20 méltó megünneplésére. Az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet nőta­nácsa tsz-asszony találko­zót szervez. Mintegy 50 személyt hívnak meg agusztus 20-ra, akiket megvendégelnek. Ceglédber- celről egyéni parasztasszonyo­kat is meghívnak, többek kö­zött Darányi Lászlónét, Ko­vács Józsefnét és Lévai Lászlónét. A kőröstetétleni nőtanács zászlóbontásra készül augusz­tus 20-án. Ez lesz az első nő­tanács a ceglédi járásban, amelyik az ellenforradalom után zászlót avat. A község asszonyai gyűj­tötték össze a zászló árát és társadalmi munkában segédkeztek, tiogy az ün­nepre elkészüljön. Abonyban békenagygyűlést tartanak augusztus 20-án. A nők világikongresszusán rész* vett egyik küldöttet kérik fel ünnepi előadónak. Az ünnep­ség színvonalát emeli, hogy megrendezik a helyi tsz-asszo- nyolt találkozóját. Ugyancsak találkoznak a tsz-asszonyok Jászkarajenőn is augusztus 20-ánj miakkal, megbeszélik a munka tapasztalatait és kikérik véle­ményüket a további feladato­kat illetően. A közelmúltban a vasas­szakszervezet területi bizottság hívta össze a hozzá tartozó üzemek bizalmijait. Művezető­ket is meghívtak a tanácsko­zásra, hogy a dolgozók érdeké­ben összehangolják a bizalmi és a művezető tevékenységét. Vári Zoltán elvtárs, a vasas­szakszervezet Pest megyei bi­zottságának elnöke beszámoló­iában elmondta: bár a kapita­lizmusban a tőkés hajcsárnak tekintette a művezetőt, az idő­sebb szaktársak jól emlékez­nek rá, hogy ennek ellenére egyes művezetők még akkor sem hagyták figyelmen kívül a bizalmiak véleményét. Ma, amikor a művezető a munkásosztály megbízottja, a termelés parancsnoka, a bizal­mi pedig a szervezett dolgozók választott képviselője a mű­helyben, minden lehetőség megvan a jó kapcsodat kiépí­téséhez, A kapcsolat megteremté­séhez szükséges a felsőbb, irá­nyító szervek segítsége. Ezért hozott határozatot a tavalyi országos bizalmi tanácskozás ezzel kapcsolatban. A határo­zat nyomán a vasipari üzemek­ben lényegesen megjavult ez a segítő tevékenység. Miniszté­riumi és szakszervezeti veze­tők, a területi bizottság tagjai sűrűbben eljártak az üzemek­be, jobban érdeklődtek a biza'- miak munkája iránt. Sajnos, a művezetők nem kapták meg ugyanezt a segít­séget. Bár a Minisztertanács és a SZOT határozatai megszab­ják a gazdasági vezetők és az íkotékes szakszervezeti szervek közös feladatait, az pgrpigen Cfilm, Színház, irodaiotn ELŐZETES JELENTES Érdekes filmnek ígérkezik a csehszlovákok új alkotása, az Ott a végállomásnál. Főszereplői Éva Ocenasova és Vladimir Ráz nmiHiinimHimiiiimmiiiimituiiimiiiMiimimtiiHiir Josef Toman: DON JUAN — Cserbenhagyott a paripa- I u­t j érvényesüli a „gjr.aKíH:l?íb»p* Ez nem azt jelenti persze, hogy sehol sem alakult ki meg­felelő kapcsolat bizalmi és mű­vezető között. A Diósdi Csap- ágygyár és a Ganz Árammérő szereldeiében szinte természe­tes, hogy a művezető és a bi- «.aimi döntés előtt megbeszéli a bérbesorolásokat, íizetésjaví- tásokat, a munkafegyelem problémáit, jutalmazásokat, üdültetést stb. Ilyen és hasonló példákat valamennyi üze­münkből felsorolhatnánk. Ezek azonban sajnos csak egyedi esetek, még egy üzemen belül sem általánosíthatók. Egyes művezetők úgy gon­dolkoznak, ha a bizalmi társa­dalmi munkát végez, az a ter­melés rovására megy, Nem Miért nem kezdhetik meg a tököli kultúrhéz építését CSEPEL-SZIGET egyik leg­törekvőbb községe kétségtele­nül Tököl, amelynek közel hét­ezer lélekszámú és nagyobb­részt délszláv nemzetiségű la­kossága főleg földművelésből él. A termelőszövetkezetekbe tömörült parasztok, de az egyénileg gazdálkodók is igen szép eredményeket érnek el szorgalmas munkájukkal, ki­váló termélvényeiket örömmel fogadja mindig a piac. És — ami szintén igen örvendetes je­lenség —- érdeklődésük a kul­túra iránt napról napra növe­kedik. A község pici könyvtáré már nem elégíti ki az igénye­ket, gyarapításáért vállalják az anyagi áldozatot, a község­fejlesztési alapból jelentékeny összeget fordítanak új köny­vek beszerzésére. Nagy büsz­keségük a délszláv tánccso­port, amely az elsőség pálmá­ját nyerte el a járási verse­nyen. Önként jöttek rá arra, hogy a további művelődés egyik legfőbb előfeltétele a kultúrház lenne és nagy lelke­sedéssel elhatározták, hogy tisztán társadalmi munkával Olyan szép és nagy kultúrházat építenek, amilyen nincs több az egész járásban. A község, tanácsa örömmel szavazta meg a tekintélyes összeget az épít­kezési anyagok beszerzésére. Meg is vásárolták a cementet a meszet, a téglát, meg a fa­anyagot hozzá, a lakosság pe­dig ezt a hatalmas anyagtöme­get a kultúrháznak szánt szép telekre szállította önkéntes társadalmi munkával. A szép gondolatnak a közsé­gen kívül is akadtak lelkes, ál­dozatkész támogatói. Wächter Lóránt mérnök, a járási tanács műszaki osztályának vezetője vállalkozott arra, hogy teljesen ingyen elkészíti a kultúrház terveit, sőt minden ellenszol­gáltatás nélkül vállalja az építkezés műszaki felügyeletét is. Két hónap alatt elkészítette a műszaki terveket. A község tanácsa nagy örömmel fogadta ezt az önzetlen ajándékot, amely jelentős mértékben elő­segítette a szép gondolat meg­valósítását, hiszen a tervező iroda tizenkétezer forintot kéri volna a tervek elkészítéséért. A hálás tököli tanács az áldo­zatkész tervezőmérnöknek ön­zetlen fáradozásáért kétezer­ötszáz forint jutalmat szava­zott meg. A TERVEKET — amelyek szerint a valóban nagyon szép tököli kultúrháznak ötszáz férőhelyes nagyterme lenne — körülbelül egy fél évvel ezelőtt mutattak be a megyei tanács­nál, mégpedig abban a re­ményben, hogy most már na­gyon gyorsan megindulhat tár­sadalmi munkában az építke­zés és az annyira áhított új in­tézmény talán még ebben az évben megkezdheti működését. De a közigazgatási folyamat érthetetlen okok miatt elakadt valahogy. Wächter Lóránt ter­vei ellen különböző kifogások merültek fel. A megyei szak­értők kisebb módosításokat tartottak szükségesnek rajtuk, de. ezeket azóta sem hajtották végre és a terveket a mai na­pig sem kapta vissza Tököl, tehát meg sem kezdhette a munkát. Az építési anyag ott hever a helyszínen, a szabad ég alatt, a tököllek napról napra érdeklődnek a tanács­házán, hogy mikor kezdhetik már meg az olyan lelkesen föl. ajánlott társadalmi munkát, a községi tanács állandóan sür­geti a megyénél a döntést, de semmi sem mozdul. Pedig azóta legalább az alapozási munká­val már kényelmesen elkészül­hettek volna. A nyári hőségben hiába ta­lálgatják Tökölön, hogy mi le­het ennek az érthetetlen huza­vonának az oka, milyen titok­zatos erők vagy érdekek kés­leltetik az olyan szépen elgon­dolt kultúrház építését? m. 1. gondolnak arra, hogy az ígv § eltöltött percek bőven meg-1 térülnek a termelésben, | Az olyan kifogásokat semf lehet elfogadni, amilyent pél-1 dául a Prés- és Kovácsoltáru- % gyárban Pálföldi elvtárs hoz| fel: ha felhívták volna a fi-1 gyeimét, hogy a bizalmit isbef kell vpnni a munkába, meg-i tette volna. Ezt felhívás . és | figyelmeztetés nélkül is meg| kellett volna tennie. 1 Az ilyen esetek miatt for-§ dúlt elő, amit Varga elvtárs, | a Prés- és Kovácsoltárug'yár | művezetője mondott el ezen a| tanácskozáson, hogy a gyár-1 ban majdnem panasznappal vált a bizalmi-tanácskozás. | Mi a teendő a kapcsolat 1 megteremtése érdekében? Er-§ re is választ adott a tanács-1 kozás. Mindenekelőtt arra | hívták fel a figyelmet, hogy§ a művezetők és a bizalmiak! kölcsönösen értessék meg a | dolgozókkal a másik szerepét | az üzemben. § A művezető és a bizalmi | kapcsolata akkor egészséges, | ha a nyílt őszinteségen alap-f szik. Bátran mondják meg f egymásnak a tapasztalt hibá-| kát és közösen értsenek szót | a hibák kijavítását illetően is. | Meg kell érteniük, hogy! mindketten ugyanazért a | célért küzdenek, csak más és | más eszközökkel. A bizalmi-1 ban a művezetőnek nem sza-i bad valami kölöncöt, szüksé-| ges rosszat látnia, hanem a se-i gítőtársát. Még akkor is, ha| megbírálja, mert ezt is a mun-1 ka megjavítása érdekében te- f szí. Ez a viszony a bizalmit is | arra kötelezi, hogy alapos kö-1 rültekintéssel végezze munká-| ját. Mielőtt valamit tenni | akar, kérdezze meg a műveze-f tőt, mi a véleménye elképzelő-§ séről. Ha ezt teszik, a többi | már természetesen követke-1 zik. Ha lerakták kapcsolatuk 1 alapj átj • 'rrsTtt ris ittidij¥, iopnaápfi nélkülözni .egymás. segítségét | és bitnek elsősorban *"áz' üátem, | a dolgozók látják hasznát. | Eredményes volt ez a| tanácskozás. Egyre több he- f iyen értik meg útmutatásait. | Nemrég újságolta Varga elv-1 társ, a Prés- és Kovácsoltáru-1 gyár művezetője, hogy a ta-i nácskozás után örvendetesen | megjavult a kapcsolat köztel és a műhelybizalmi között. | Egy érdekes, új kezdeménye-1 zésükről Is beszélt. Ö kérte. | hpgy a beteglátogatók tájé- § koztassák tapasztalataikról | hogy miután a dolgozó felgyó-| gyűlt és bejön az üzembe, 11 lábadozás alatt könnyebb 1 munkát biztosíthasson szarná-1 ra. Mindennapos eseménynek | látszik ez, mégis mennyi em-f berség van mögötte. Pernél-1 jük, egyre több ilyen és ha-1 sonló „hétköznapi” esemény 1 születik majd a bizalmiak és | a művezetők kapcsolatának | javulásából, nemcsak a jogok, | de a kötelezettségek érvényre-1 juttatása érdekében is. 1 Farkas István | Korszerű sör- és maláta- | gyár építését tervezik | Az Élelmezésügyi Miniszté- I rium és az Országos Tervhi- | vatal a Tiszántúl, illetve | Észak-Ma gyarország sörellá- | fásának javítására pályázatot! hirdet új sör- és malátagyár | beruházási programjának és | , . .. , tanulmányának kidolgozására. I hlai szinesz-fenykepünk ar- A gyárnak évente 500 000— | rol a művésznőről készült, aki 600 000 hektoliter sört és 1200 1 a statisztika szerint legtöbbet vagon malátát kell készítenie, | játszott az elmúlt évadban, módot kell nyújtani azonban | Ezt a statisztikát a Madách arra, hogy az évi sörtermelés* | Színházban készítették, a szí- egymillió hektoliterre, a malá-1 nésznő Váradi Hédi. tagyártást pedig 1800 vagonra | — Minden este játszottam fejleszthessék. | meséli — hol Kamaraszínhá­A pályázaton egyénileg vagy | zunkban, hol a nagy Madách- munkaközösségben bárki | ban és másra bizony nem is részt vehet. A pályamunkákat | jutott időm. Ez különösen ez év november 30-ig zárt bo- 1 azért vált fárasztóvá — foly- rítékban, jeligével ellátva kell | tatja —, mert egyik darab az Élelmezésügyi Miniszté- \ sem épült a női alakra, an­num műszaki főosztályán (Bu- | nak ellenére, hogy majdnem dapest, V., Akadémia utca | mind főszerep volt — s így 1—3.) benyújtani. A pá- 1 kis kielégítetlenséggel zárult lyázat első díja 30 000, a má-1 a múlt évad. De annál na- sodik díj 15 000, a harmadik | gyobb várakozással, nézek — díj 10 000 forint. A pályázaton | és azt hiszem, nemcsak én, való részvétel nem érinti a pá- | hanem az egész társulat — az lvázónak esetleges újítási, ta- 1 eljövendő elé, mert jövőre La­la lm ányi, vagy egyéb jogait. = dányi Ferenc vezeti a szín­házat. A kicsit szürke évad­ban felüdülést jelentett és ta­lán egyik legkedvesebb szere­pem volt az Éva lánya cím­szerepe, amelyet beugrásként játszottam Mészöly Dezső ver­ses vígjátékában. — A nyári program? — Nem utazom el, nem nyaralok, hanem játszom. — De paródiát a Szerelmi ÁBC- ben, és énekes szerepet, ki­rályné Encellát a Mézeska­lácsban. Váradi Hédi nagyon szereti a verseket. Kevés és rövid szabadidejében gitározni ta­nul és iparművészkedik: ba­bákat készít, s nem kis büsz­keséggel mondja: — egészen jól sikerül némelyik. De aztán ismét a „szakmát” hozza szóba: — Nagyon nagy bánatom, hogy nem kapok filmszere­pet, mert nagyon érdekel ez a műfaj és úgy érzem, tud­nék adni valamit a közönség­nek egy filmszerepben. Ezt azért mondom — mosolyodik el —, mert hátha olyan ön­teltnek tartanak az illetéke­sek, hogy indíttatva érzik ma­gukat beképzeltségemért meg­büntetni. Természetesen egy filmszereppel — hadd bukjék meg! — jelszóval. S így foly­tatja: ezt a bánatomat nem enyhíti a szinkron, csak ke­véssé a televízió. Amikor elválunk, épp ezérl „minden jót!” helyett egy filmszerepet kívánunk a fiatal színésznőnek. (b. k.) D on Juan története nem ismeretlen már a magyar közönség előtt. A híres nőc’sá- bász kalandjaival nemcsak a könyveik oldalain találkoztunk már, hanem az opera és a színházak színpadain csakúgy, mint a mozik vásznán. Don Juan most újra a könyv lap­jairól lép elénk. Ezúttal cseh­szlovák író, Josef Toman gaz­dagon áradó fatnáziája vará­zsolja elénk Don Miguel de Manara alakjában. Boldogságot ad-e az örömök hajszolása? — ez a Don Juan- regények régi. de mindig érde­kes témája. Toman regénye a XVII. századi Spanyolország színes világába vezet, amelyen ott sötéttik az inkvizíció ár­nyéka. Ebben a sötét, ember­telen világban él Manara gróf­ja, ez a szenvedélyes, fékle- len^jeUetn,-esIU-o'bűnbánat és ; t kicsapongás végletej között kérést-a- -b<Hdogságbtr{A Don Tomas, Manara Vicen- iello y Lee a grófja az egyik leggazdagabb andalúziai csa­lád feje. Házasságából egyet­len gyermek született, Don Miguel, akit felesége, Geroni- ma papnak szán. Azért az asz- szony eme kívánsága, mert ő maga sohasem lehetett boldog: 3 férfi, akit igaz szeretettel szeretett, pap volt, s később püspök lett belőle. Ezért hatá­rozta el, hogy az isten szolgá­latára neveli fiát. A gyermek Miguel kettős malomkő között őrlődik. Any­ja, és a nevelésére kirendelt Trifón páter áldozatosságra, lemondásra, a világi élvezetek megtagadására ösztönzi. Apja és Gregorio atya — aki ké­sőbb az inkvizitorok kezére Ikerül és máglyán végzi életét — azonban az élet s az embe­rek szeretetére nevelik. Mi­guel végülis az életet választ­ja, de az kevés igazi örömöt tartogat számára. Első szerel­métől, Ines-től anyja örökre elszakítja. Ám az ifjú — aki megízlelte az élet örömeit — nem hajt fejet többé az anyai szó előtt. Féktelen lendülettel hajszolja a gyönyöröket, de egyetlen nő ajkán, egyetlen nő ölén sem találja meg a hőn áhított boldogságot. Sűrű vére egyetlen ölelés után újabb nő felé űzi, kergeti. S amerre megy, könny, s vér marad s.yygmábgn. Az emberek meg­utálják, az iiíkvizítorók kive- ' tik reá hálojükát, Miguel azonban senkivel és semmivel ■nem törődik, csak keresi, egy­re keresi — bármi áron — a boldogságot. így megy ez hosz. szú évtizedeken át, mígnem sok csalódás után ráeszmél ar­ra, hagy csak ez emberiesség­ben, az emberekkel való törő­désben találhatja meg a régóta, keresett, igazi boldogságot. Josef Toman stílusa, mese­szövése gazdagon áradó, így könyve az első oldaltól az utolsóig szinte lebilincseli az olvasót. (Európa Kiadó) (prukner) A szakszervezet egész te. vékenysége a bizalmi munká­ján alapszik. A bizalmit a mű­hely dolgozói választják, mun­ka közben állandóan köztük van, ismeri örömeiket, gond­jaikat. Tudja azt is, mit lehet tenni a műhelyben, hogy meg­szűnjenek a hibák. Éppen ezért nagy gondot for­dít a szakszervezet a bizal­miakkal kapcsolatos munkára. Eddig kétszer hívták össze a bizalmiak országos tanácskozá­sát. Az idén augusztus 19-én és 20-án tanácskozik majd a bizalmiak harmadik országos kongresszusa. Ezen értékelik az 1957-ben hozott határozatok végrehajtását és megszabják a további feladatokat. Szakszervezeteink készülnek erre a nagy jelentőségű ese­ményre. Tanácskoznak a bizal. Szebbek és választékosabbak lesznek az étlapok A Budapesti Vendéglátólpari Tröszt ellenőrei megvizsgálták több vendéglátóipari vállalat étlapját, és megállapították, hogy a nagy éttermek és kis­vendéglők egyaránt kevés gondot fordítanak az étlap- szerkesztésre. Az étlapok sab­lonosak és sok kívánnivalót hagy maga után a külalakjuk is. A Budapesti Vendéglátó­ipari Tröszt utasította az étter­mek vezetőit, hogy fordítsanak nagyobb gondot az étlapok szerkesztésére, mellőzzék az értelmetlen rövidítéseket, nö­veljék az ételek választékát és 5.z étlapon is igyekezzenek ki­domborítani a vendéglő sajá- :os jellegét. Ez a kezdeménye- lés nagy visszhangra talált, nert a nemrégiben megnyílt Búsuló Juhász magyaros ét­er me és a XIII. kerületi Mo- iern vendéglő már ízléses, szépmotívumú étlapokkal lep­le meg a vendégeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom