Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-03 / 182. szám
1958. AUGUSZTUS 3. VASÄRNAP “"üJCirlap Feleségem, a sztár a címe a németek új színes revüfílmjénck. amely a közeljövőben kerül a magyar közönség elé. Főszereplői: Lore Frisch és Günther Simon PÁRIZS SZÍNHÁZI VÁLSÁGA A VILÁGSAJTÓ lapjai ismételten megemlékeztek a nyugati országok nagyvárosainak egyre súlyosbodó színházi válságáról. A Francia Közvéleménykutató Intézet legújabb jelentése szerint például a párizsi lakosságnak több mint fele egyáltalán nem jár színházba. ' Érdemes ennek a tanulságos jelentésnek néhány adatát idézni: A megkérdezett négy és fél millió felnőtt közül mindössze 1 millió 800 ezer jár színházba. Ebből csupán 315 ezren hódolnak évente hatnál többször eme szórakozásnak, míg 630 ezer a 12 hónap alatt legfeljebb ötször jut el Thalia hajlékába, és 955 ezren csak egyszer járnak évente színházba. ’ Meg kell jegyezni, hogy az ’évente hatszornál gyakrabban színházba járók fele kedvezményes jegyekhez jut. ‘ Azok közül, akik az utolsó tíz évben nem voltak színházban 1% egy operettelőadást látott, 1% egy hangversenyt hallgatott és 34% többször Volt moziban. ' A kérdezettek azzal indokolták távolmaradásukat, vagy ritka színházlátogatásukat, hogy drágák a jegyek, körülményes az elővétel, öltözni kell és egyszerűbb a mozi meg a televízió. 1 A színház ma nyugaton a gazdagok kiváltságos szórakozása, társadalmi érintkezésük egyik költséges formája, divatbemutatókkal, parádékkal. Ennek az állapotnak megszüntetésére és a szélesebb néprétegek megnyerésére különböző intézkedéseket és reformokat terveznek a jövő színházi évadra. Eddig Párizsban csak délután hat óráig lehetett jegyeket váltani. Ez megszűnik és egészen az előadás kezdetéig nyitva lesznek a színházi pénztárak. A színházi ügynökségek, amelyek eddig felárat számítottak, ezentúl „színházi áron” adják a jegyeket. Végül Párizs öt legkiválóbb színházi szakembere: Jean-Louis Barrault, Jean Mercure, Jean-Pierre Grenier, André Barsacq és Raymond Rouleau kartellbe lép a visszaélések és jegyuzsora leküzdésére és a művészi nívó emelese céljából. A PÁRIZSI színházi körök érdekes megállapítása szerint Jean Vilarnak, a Francia Nemzeti Népszínház kitűnő igazgatójának külvárosi előadásaival a diákságon kívül nem sikerült újabb néprétegeket verbuválni a színházlátogatók sorába. A tánc mesterei S okan emlékeznek még rájuk, s talán ezért volt, hogy amikor még csak a bemondó jelent meg az Erkel Színház színpadán, máris iel- zúgott a taps. Ismerősöket, jóbarátokat üdvözölnek ilyen fergeteges tapssal, mint a Nyírfácska népi táncegyüttest. Még néhány pillanat, s a színpadon megjelenik a lányok tánccsoportja. Minden leány nyírfaágat tart kezében. A Nyírfácska körtáncot járják. A sudár lányalakok úgy hajladoznak, bólogatnak a színpadon, mint a legszebb köntösükbe öltözött nyírfák. A lábukat nem látni, s azt sem, miként libbennek tova. A hosszú, tűzpiros ruha elfedi lábuk mozgását, s ezzel olyan hatást keltenek a nézőben, mintha a színpad forogna alattuk, s nem ők táncolnának, lejtenének körbe a színpadon. E körtánc címe lett az együttes neve, mert ezzel a tánccal kezdték tíz esztendővel ezelőtt pályafutásukat. Igazi művészi élmény egész műsoruk, amelynek nagy részét könnyed, lírai táncok alkotják, mint amilyen a Nyírfácska körtánc, vagy a Lán- cocska. Ez utóbbi egy finomművű arnyláncocska színpadi megelevenedése. A láncszemek — maguk a nehéz bársonyba öltözött leányok, akik mindig úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a láncszemek. S mindezt oly művészi tökéllyel csinálják, hogy nem csoda, ha újrázni kell. Az együttes műsorában sok a vidám, temperamentumos modern tánc is. A Leánytánc és a Tréfás polka apró mozdulatokból épült fel, s egyáltalán nem hasonlítanak a könnyed lírai körtáncokra. Akár csak a kozák női tánc, amelyben annyi a lendület, hogy az ember akaratlanul is a végtelen szabad sztyeppéken érzi magát, s nagy-nagy kedve kerekedik, hogy beálljon a táncosok sorába. A Nyírfácska-együttes műsorában azonban nem csupán tömegtáncok szerepelnek. Nem egy nagyszerű szólótáncban gyönyörködhetünk újabb magyarországi bemutatkozásuk alkalmával is. A legsikerültebb közülük talán a Trojkatánc. Szélviharként száguldanak ki a színpadra a táncosnők jelképes járomba fogva. A hetyke orosz trojka azonban egy pillanat aiatt A leánytánc egyik szólótáncosa: Ludmilla Trinova. széjjelesik s a balerinák kü- lön-külön szólótáncot járnak, s csak a tánc végén egyesül újra a trojka, hogy amilyen villámgyorsan érkezett, oly pillanatok alatt tűnjön is el az ámuló nézők szeme elől. A legnagyobb sikert mégis a Virágzik a rózsa című ének- és tánckompozíció aratta. A dal, Dunajevszkij zenéje jól ismert már a magyar közönség előtt a Vidám vásár című filmből. Most táncot komponáltak hozzá, s úgy adták elő. S ami a leginkább megmaradt a nézők szívében: magyarul énekelték a dalt. Zúgott, tapsolt, morajlott az egész színházterem, úgy követelte: újra meg újra. A kiváló Nyírfácska-együttes vezetője Nagyezsda Na- gyezsgyina, az OSZSZSZK érdemes művésze, a moszkvai Nagy Színház egykori balerinája. Már tíz éve alkotja és rendezi az együttes nagyszerűbbnél nagyszerűbb táncszámait, amelyeknek témáját a népművészet kimeríthetetlen kincsestárából veszi. Minden táncnak van mondanivalója, sajásos formája, s ezeket a harmonikus kompozíció, a pattogó fris^eség, a rendkívüli könnyedség,’'a lírai előadásmód, az egyszerűség és a szépség foglalja keretbe. A Nyírfácska népi táncegyüttes éppen e nagyszerű tulajdonságaiért méltó tolmácsolója az orosz és szovjet népművészetnek. (P. p.) ........................................................................... r a kezdett gyanakodni, hátha csak gúny az egész. Mert olvasott ember volt ő. Elolvasta az újságot, meghallgatta a rádiót, tudta azt is, hogy egészen másképp megy minden a hadseregben, mint amikor 5 volt katona, de erre nem számított, Zavarban voltak mind a ketten, amikor egy tiszt csil- logó-villogó nagy csarnokba vezette őket. Piroscsíkos nadrágú, nagycsillagos tiszt jogadta az érkezőket. Később tudták meg, hogy a vezérőrnagy, az iskola parancsnoka. Annyira elkápráztatta őket a sók látnivaló, hogy el is felejtkeztek arról: hiszen a fiaikhoz jöttek. De már sietett is elő Nagy Feri s átölelve édesapját, rögtön odaszólt: Jani bácsi, a Péter most nem tud itt lenni. Dolga van az ünnepséggel. De nemsokára majd ő is itt lesz. Az öreg csak hümmgetett. Feléledt benne a gyerek szemtelensége, amikor valósággal kioktatta, mit kell tennie. Mertem volna én az apám akaratával szembeszegülni — fontolgatta magában. A rossebet. Még csak az kellett volna. Kitekerte volna a nyalkámat. De ezek a mostani gyerekek már nem is tudják igazában, hogy mi is a szülői tisztelet. Ezéknek már nem fontos semmi, csal» az, hogy a maguk feje után mehessenek. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, a vezérőrnagy ment fel a színpadra, s pár megnyitó szó után bejelentette: az iskola KISZ-titkára, Varga Péter növendék elvtárs tartja meg ünnepi beszédét. Amikor Péter megjelent a színpadon, Varga Jánossal hirtelen nagyot fordult a világ. Hiszen ha itt az d fia valami vezetőféle, akkor tudni kell ennek a gyereknek. Mert a maga életéből tudta: vezér csak az lehet mindenütt, aki többet tud a többinél. Erezte, hogy valami kaparászik a torkában, valami mozgatja belülről. Eszébe jutott, hogy milyen volt az ő katonaélete. Tisztiiskola... még hírét sem hallották. A tisztek akkora urak voltak, hogy a herkópáter mert csak velük szóbaállni. S most, most az ö fia ott áll a színpadon, vele együtt figyelik a tisitek, a vezérőrnagy, minderiki. Mindenki azt hallgatja, hogy Varga Péter, az ő fia, az egyszerű parasztember gyereke mit mond. Talán nem is volt bolondság amit a szövetkezetről mondott ez a gyerek. Mert ha más dolgokban meghallgatják a többiek, akkor ott is igaza lehetett. De azért nem kellett volna olyan hevesnek lenni. Lassan is meg lehet valamit mondani, főként ha valaki az apjával beszél — dohogott még magában. Ugyanakkor félig mosolyogva gondolt arra, hogy húszéves korában ő is ugyanilyen hevesvérű, fékezhetetlen volt. Hát fene a kölkit, rám ütött. Varga vér van benne. Még egyszer , ° OJ ugyan fejébe szaladt a vér. Amikor a fia arról beszélt, hogy nekik, a jövendő tiszteknek nagy türelemmel kell majd a katonákat nevelni, s itt megemlítette, hogy a türelemre szükség van, hiszen sokszor az embert a saját apja sem érti meg. Mert itt van az én apám is. Arról jött a szó, amikor legutóbb otthon voltam, hogy ideje lenne neki is belépni a szövetkezetbe. Hát akkor az én, apám is, ahelyett, hogy meghallgatott volna: elzavart. Ezért kell nekünk türelmesen, újra és újra kezdve végezni nevelőmunkánkat. Hijnye — kapjalak csak a kezem közé. Ebadta kölke. Nem restelli az apját itt emlegetni? Hát mit gondolnak itt rólam? Azt hiszik, hogy afféle istenmicsodája... na, ahogy Jancsi mondja... konzervativus vagyök, vagy mi. Hát nem, nem vagyok az. De ezt még megkeserülöd, kölök. A műsor alatt a legkisebb harag is elpárolgott belőle. Ügy járta Péter a csűrdöngö- löt, hogy senki sem különbül a faluban. Pedig ott is van nem egy táncoslábú legény. Megint csak a maga fiatalkorára tévedt. Én sem voltam rossz táncos, de ez a kölök, az anyja mindenségit, aztán ez teszi. Amikor vége lett a műsornak, s összekeveredett a társaság, büszkén járkált a fiával. Látta, hogy becsülete van mindenki előtt. S amikor odajött a vezérőrnagy, s arról beszélt: az iskola köszöni, hogy ilyen fiút nevelt a hazának, ami már régen nem történt vele, elfutotta a könny a szemét. Zavart meghatottságában kétszer is mellé nyúlt a vezérőrnagy kezének, amikor az búcsúzott. Az otthoni dolgokról azonban egy szót sem szóltak egymásnak. Mintha mindketten megfogadták volna: az most ne kerüljön ide. Sem a múltkori veszekedésről, sem arról nem esett szó, hogy mi is lesz a szövetkezeti belépéssel. A búcsúzásnál megsí_ ■mogatta Péter fejét. Mert büszke volt a fiára. Nem mondta neki egy szóval sem. De Péter mégis megérezte. Mert már régen mondta neki azt az apja, hogy kisfiam, | vigyázz magadra! Meg régen § volt az is, hogy megsimogassa | a fejét. A vonaton nem szóltak egy | szót sem Nagy Jancsival. Ami- | kor az állomáson elbúcsúztak, | Nagy Jancsi odavetette: de- | rék fiad van, jobban gondol-1 kodik, mint te. Ez végképp a szívébe vágott, i Szóval még Nagy Jancsi is, § aki gyerekkora óta pajtása. | katonatársa is volt, még az | is a fiának ad igazat? Amikor hazaért, elmondta, | mi is volt, hagy is volt. Az 1 asszony azt sem tudta, hová | legyen a boldogságtól. Nem is § annak örült olyan nagyon, | olgy ott az iskolán milyen jól 1 tanul a fia, mennyire elé-1 gedettek vele a följebbvalói, | hanem annak, hogy apa meg a § fia összebékültek. Mert ez 1 mindennél fontosabb. Éjszaka az asszony észre-1 vette, hogy nem nyugszik az | ura. Csak forog össze-vissza, f meg sóhajtozik. Vajon m.in | töri a fejét, mi bántja? Reggel kitudódott minden. | Mert amikor Varga János | felkelt, még a szokásos kö-1 szönést se engedte ki a baju- 1 sza alatt, hanem rögtön azzal I kezdte: idehallgass Rozikám § — hej, többet ért ez a Rozi-1 kám az asszonynak minden | köszönésnél, mert eddig igen-§ csak te asszony volt — belé-1 pünk az Új Fénybe. Az asszony csalk annyit szólt, § hogy no látod, lelkem, s az-1 zal odaborult az ura nya-§ kába. S amikor Varga János ki-1 fordult a kapun, hogy elmen-1 jen a szövetkezetbe, dúdol-§ gatva fordult vissza Vargáné | a kaputól, s könnyesen mo-§ solygó szemmel feltekintett a § ragyogó kék, végtelen égre. s Paul Eluard: A BÉKE ARCA Ismerem a galamb sokféle tanyáját Az ember agyában látom igazi otthonát Az igazság és szabadság szeretető Pompás gyümölcsöt terem El nem rothadót Boldogság ízétől zamatost Legyen dúsan termő a virágzó föld Örökre száműzve Emberek hús-vér áldozatát Tükrözze nemes gondolatok Hasznos szépségét Az emberi arc Mindenkinek kenyeret rózsát Erre tettünk fogadalmat És öles léptekkel haladunk A közeledő cél felé Nem pihenünk Zendülö tavasszal versenyezve Valóra váltjuk álmaink Életét Hisszük a jót és szeretjük Fehéren szikrázó fényét A béke harcosa Reménységgel övezi homlokai A béke harcosa Mosolyogva vív csatát Búzaszemek szavak és kezek Örömtözében éled a szív Győzelmünk bölcsője a testvériség Egyre gyarapodva Mindnyájunké a diadal A világ mennyezetéről bölcsesség Tekint le ránk a lámpa kristályos sugarával Lassan földre hulló flénye az ősi homlokról Rabság félelmétől szabadult gyermekek Nevető ajkára kúszik Túl soká riasztotta ember az embert És álmainak fejében lakozó madarát Arányló napban fürdetve arcát Az ember élni akar s életet adni Szeretetben egyesülve a holnappal Boldogságom a ti boldogságtok Verőfényem a mi verőfényünk Osztozunk az életen Tér és idő közös tulajdonunk Bonts szárnyat szépséges arc Helyes útra terelve a való életre Ébredő világot Üj világosság fényénél Közös rohammal Törünk át vállvetve a ködhomályon Lépésről lépésre hátrál az erőszak Teli tüdővel lélegzünk s fennen szól dalunk. BOLDOG BALÁZS fordítása Mtlimillllllllllllllllllllllllllltillllllllfllllllllllllliilillllír Mao Ce-tung verse: Hosszú volt az éj Hajnali kakasszóra pirkad már az ég. Száz évig démonok lejtettek vad táncot és ötszázmillió ember nem talált egymásra. Napkeltét hirdet a kakas. Muzsika csendül mindenfelől, még a messzi Szinkiang tájairól is. És a költők új, ismeretlen forrásokból merítik ihletüket. A VILÁG TEREMTÉSE A közeljövőben mutatják be filmszínházaink az ismert francia karikaturista, Jean Effel filmjét, amelyet a csehszlovák filmesek készítettek cl
