Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-29 / 203. szám
195*. AUGUSZTUS 29. PÉNTEK *99+ ntOTT! &Cirlav Felesleges ember-e az agronómus? A városok, falvak utcáin — mint minden esztendőben — az idén is megjelentek a jól ismert pircs-fehér- Eöld sávos plakátok: felhívás az újoncsorozásra. -„Felhívom az 1938. évben született férfiakat ..." — mondja a szöveg. Férfiak?... Hát a legtöbbjüket illetően ez még csak „előlegezett bizalom.“ De mire a katonaidejük letelik, minden bizonnyal azokká lesznek. Még ez a fekete pulóveres, Gerard Píhiiippe-frizurás gyerek is, aki most bátortalanul üldögél az aszódi járási kiegészítő parancsnokság egyik szobájában. A szoba ajtaján ez áll: Osztályhelyzet megállapító bizottság. Néhány perces hallgatózás után kiderül, hogy a “bizottság működése jóval egyszerűbb, érthetőbb, mint a neve. Fiatal főhadnagy a bizottság ,vezetője. A libanoni esemé- >nyekről magyaráz éppen a fekete pulóveresnek. Mert hiá- yba kérdezte tőle, választ nem kapott. Pedig Pesten dolgozik, egy magasépítő vállalatnál. De irádiót nem hallgat, újságot csak hébe-hóba olvas, szépirodalmi könyvet meg éppenséggel sosem. A KISZ-nek? Nem, nem tagja. Igaz, nem is régen alakult meg náluk. Hogy mit csinál a KISZ? Hát. azt nem tudja. Nem érdeklődött utána. Hogyan élt eddig? Nem valami jói. Sajnos, „csak” 1800 forintot keres. „Pedig“ már 20 éves! A szülei? Van öt hold földjük, meg egy házuk. Igen, juttatot- tak. Valamikor gazdasági cselédek voltak... A nemzétközi helyzetről nem sokat tud. Igen, az ENSZ-ben most tárgyaltak valamit, Libanonról, vagy miről... A főhadnagy enyhén bosz- szús, de nem mutatja. Mindössze annyit mond a beszélgetés végeztével megkömy- nyebbülten távozó Philippe- frizurásnak, hegy majd ezután jobban fog tájékozódni. A politikai foglalkozásokon... Egy másik irodában a szociális bizottság székel. Tagjai a nőtanács képviselője, a járási szociális előadó, meg természetesen egy tiszt, hogy az erősebb — vagy mondjuk így: az erélyesebb, a nehezebben meglágyítható — nem is képviselve legyen. Itt bírálják el a szolgálathalasztási kérelmeket. Mert ilyen is akad. Mögöttük beteg, munkaképtelen szülők. családfenntartói gondok húzódnak meg. Ahol szükséges és indokolt, egy év halasztást javasol. b... . A legtöbb „férfi” persze nem kér halasztást. Büszke, ha beválik. Legalább hamarabb letelik. Utána nyuigodtabban lehet nősülni. Addig meg hadd várjon a kislány. Még olyan is van. aki önként jelentkezik, minit itt ez a 18 éves fiatalember. Barátai ugratják: legény kell ide, szálas! A fiú =' .kihúzza magát: mutatja, hogy I szálas ő! TTtolsó állomás az orvosi] szóiba. Az asztalon csillo-l gó műszerek — a- vérnyomás- [ mérő, a sztetoszkóp, a spatula, I a gégetükör — láttán a leg-j hetykébb újonc is elhalkul.] Amilyen egészséges fiúk, el is] hiszem, nem sok dolguk akadt j eddig az orvosokkal. Persze,] a megilletődés még nem féle- ] lem. Az nem illik egy katoná- j hoz! Még kevésbé egv férfi-] hoz, aki 1938-ban született . . . ] Ez is megvolt. Irány az ud-í var. Hahó. mi ez a csoport©- j sulás ott? Ni. valamilyen fegy- ] ver. Biztosan géppuska, annak] vannak ilyen kerekei. Mit is] mondott az az öreg katona? 1 Alig fél esztendeje, hogy | Szekrényesi Nándor mezögaz- ! dasági mérnök a domonyi Uj 1 Élet Tsz-be került! Eleinte I még a tagok között is hallani | lehetett olyan hangokat, hogy 1 csak több lett egy felesleges 1 emberrel, de hamarosan meg- ! változott a hangulat. Ugyanis | kézzelfogható bizonyíték van 1 arra, hogy szaktudással meny- ! nyivel nagyobb eredményeket 1 lehet elérni. Régebben például 1 6,4 liter volt a tsz tehenésze- ! tében az istállóátlag, s hét liter 1 a fejési átlag. Mióta az új ag- ! ronómus által előírt étrend 1 szerint táplálkoznak a tehenek, | a fejési átlag 10,8 literre, az is- ! tállóátlag pedig 9,3 literre | emelkedett. Ugyanakkor a tej Gorjunov géppuska? Érdekes... | zsírtartalma most négy száza- Itt megy bele a heveder... 1 lékos. a régebbi 3,8 százalékkal Mi lehet az a lőszerjavadalma- | szemben, zás?, | Pedig nem művelt SzekréNo, majd egy fél év múlva! | nyesi Nándor semmiféle bo- Akkor maid megmutatjuk... | szorkányságot, se fel nem fe- Szöveg: Nyírj Éva |dezett valamiféle új takar- Kép: Gábor Viktor | mányt. A tehenek most is iMiiiMiimmmiiiiiiiiiiimiiiiiitmmiiiiiiiiimiiumiimimmmniiit. Talajjavítás rizstermesztéssel Eredményes kísérletek a Duna—Tisza közén A Délalföldi Mezőgazdasági i Kísérleti Intézet szegedi ku- ; tatói, Herke Sándor Kossuth- : díjas professzor irányításával | eredményes rizstermesztési ki. i serieteket folytatnak a Duna— ! Tisza közén. Sok irányú mun- ! kásságukkal többek között ari ra akarnak fényt deríteni, hogy a szántóföldi művelésre alkalmatlan, szerkezetnélküli talajokat miként lehet művelésbe vonni. smiimuiiiiiiiiiiiiiimiiiHtiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiiitiiiiiiiiiiiiiiimiii!!: Hosszú évek munkájával megállapították, hogy rizstermesztéssel nagyon jól hasznosítható a Duna—Tisza közének gyen gébb minőségű földje. Az egyébként legelőnek is alig alkalmas területen gyönyörűen »fejlődik a rizs és évenként 1K ■—20 mázsás holdankénti termést érlel. A bruzone, a rizs legveszedelmesebb betegsége ezen a tájon egyetlen évben sem tudott kárt tenni. A háromévi rizstermesztés után — ellentétben az eddigi ; módszerekkel — itt nem kell I parlagon hagyni a földet, ha- j nem azonnal be lehet vonni a | szántóföldi művelésbe. Az ed- í digi tapasztalatok szerint köz- j vétlenül a rizs után az igényes kultúrnövények is — kalászosok, kapások, füves herefélék — kitűnő eredménnyel termeszthetők. Csütörtökön a Duna—Tisza közének rizstermesztő és vízügyi szakemberei, valamint az állami gazdaságok, termelőszö. vetkezetek mezőgazdászai egésznapos tapasztalatcserével egybekötött bemutatón tekintették meg az eredményes kísérleteket az intézet solt- szentimrei és fülöpszállási kísérleti telepein. ugyanazt a lucernát, herét, csa- lamádét eszik, mint azelőtt, csupán a takarmányozás aránya és időrendje változott meg. Frissen etetik a zöld csatornádét, nem engedik, hogy kinn a földön szárítsa a nap heve.- Emellett egyenlő mennyiségben kapnak a „ris- kák" zöld- és száraztakar- ményt, valamint malátát, Szekrényesi Nándor már most gondol a jövő évi takarmányozásra is. előre tervez, hol, melyik területeken valósítják majd meg a zöld futószalagot. Mert azt tudni kell, hogy az állatok is megkívánják az ízletes, változatos kosztót. A zöld futószalag, a nagyobb tejhozam, a szeparátor és a jégverem mellett azonban még más, nagyobb jelentőségű tervei is vannak az agronómus- nak. Évekkel ezelőtt huzamosabb ideig kísérletezett talaj- javításokkal, mint a híres Kreibik professzor tanítványa Most gyümölcsöztetni szeretné tudását. A domonyi tsz-nek körülbelül 300 holdnyi olyan homokos területe van, amelyet mezőgazdasági műveléssel nehezen lehet hasznosítani. Sőt, sok helyen valóságos futóhomok. Ezt a nagy területet szeretné feljavítani, termékennyé varázsolni. Elsősorban a futóhomokos részt erdősítik. Az erdő megköti a futóhomokot, s később, ha már elegendő munkaerővel rendelkezik a termelőszövetkezet, szőlővel, gyümölccsel lehet betelepíteni. Másrészt altalaj-javítást szeretne végeztetni. A ceglédi Talajjavító Vállalattal már történt is erre vonatkozó megállapodás. Az ilyen, gépekkel történő altalajjavítás és mélytrágyázás jelentősen növeli a földek terméshozamát, viszont igen nagy trágyamennyiség szükséges hozzá. Ismét vissza kell kanyarodni tehát az állattenyésztéshez, mivel megfelelő állatállomány nélkül nincs elegendő szervestrágya. Ezért javasolta Szekrényesi a termelőszövetkezet tagságának, hogy a jelenlegi 21 tehén helyett 40-et állítsanak be a jövő esztendőre. A következő terv; a gépesítés — Méregdrágán termeljük a gabonát — mondja az agronómus —, s addig nem is tudjuk csökkenteni az önköltséget, amíg sokkal nagyobb arányban nem gépesítünk. Jelenleg egy kimutatáson dolgozik. Azt kutatja, mennyivel járnak jobban, ha a gépeket „hívják’' segítségük Az év folyamán 600 mázsa trágyát hordtak ki a tsz fogatai egy táblára. Ha a gépállomás vállalja a fuvart, körülbelül 3000 forintba került volna. De mivel akkor a gépállomás éppen „hadilábon’1 állt a tsz-szel, a tagok hordták ki a trágyát, s így 260 fuvarba került, ami jóval magasabb összeg a 3000 forintnál. Nem is szólva arról a munkaegységhígításról, ami közben történt, ugyanis egy- egy fogatos alig vitt ki többet egyszerre öt mázsa trágyánál. Nyilvánvaló, hogy így csak drágán lehet termelni! Az új agronómusnak tehát jó tervei, jó elképzelései vannak, amelyek, ha megvalósulnak, jövedelmezőbbé teszik a termelést, s gazdagabbá a termelőszövetkezetet. S hogy megvalósíthassa terveit, ahhoz elsősorban a tsz-vezetőség és tagság teljes támogatására van szüksége. Szekrényesi Nándor egy ideig Püspökhatvanban volt gazdasági felügyelő. A község lakói komolyan vették tanácsait, útmutatásait. Ezt mi se bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ottani munkálkodása alatt a község gazdái bevezették a gabonavetések vegyszeres gyomirtását és a műtrágya általános használatát Például az idén egy vagon pétisóval és másfél vagon szuperfoszfáttal használtak többet, mint azelőtt. Ha a domonyi Uj Élet tagjai is hasonlóan fogadják tanácsait, még inkább meggyőződhetnek arról, hogy nem felesleges ember a termelőszövetkezetben az agronómus. Szebelkó Erzsébet Háromszorosára növelik a B 12-es vitamin gyártását A következő évben a magyar gyógyszeripar nagy rekonstrukciója során jelentős beruházásokkal növelik a B— 12-es vitamint gyártó üzemek kapacitását is. Ez a gyógyszer igen keresett cikke gyógyszer- iparunknak. Az üzembővítések után háromszorosára növekszik a B—12-es vitamin gyártása. ^ ha/nal, mint megvert eb kúszik be a szürke, kopott házak közé. Lopva, csendesen öleli át a piszoktól, füsttől megfeketedett házfalakat, s halvány derengést lop be az ablakokon. A fény könnyed érintésére az emberék is éledni kezdenek. A sarkon idegesen rángatja a rolót az italbolt segédje, de az nem akar moccanni, makacsul terpeszkedik a piszkos üvegtábla előtt. A Közért előtt szürkén csillogó alumíniumkannák meg tejesüvegek sorakoznak. A házak előtti járdán szaporán szánt végig a seprő. Álmos házmesterek a felkelő naptól pislogva locsolják kopott csöbrökből a vizet. Az utcában mindenki ismeri a másikat. Ha másként nem, úgy, hogy reggelenként egy időben indulnak útnak. Sokan így kerültek köszönőviszonyba, majd később összejárás, komoly baráti — sokhelyütt családi — kapocs lett az ilyen reggeli köszöntgetésekből. Legtöbbjük egész fiatal kora óta itt lakik. Az apjáéktól maradt rá a lakás, s olykor csak a bútorok cserélődtek benne. S itt laknak most az ő gyermekeik is. Nem szívesen mennek el erről a környékről, hiszen itt minden olyan, mintha velük együtt született, növekedett volna. A villamosmegállónál rövid idő alatt a türelmetlenkedők szép számmal gyűlnek össze. Mert még akkor is türelmetlen egyike-másika, ha tudja: kényelmesen beér. Jobb az üzemben eltölteni azt a pár percet, ami fennmarad, mint itt a villamosmegállónál rostokolva. Egymásután pattantanak szilllllllllllllllllllllllll ......Illlllll...IHIIIIHIIIHIHMIMIIItlIIIHM...II....IN,III l lllllllllllllllltltlll ...mertAPA ELMENT ....................................................................1IHIIII1II'.....Iimimnm:.|l|iililiml„.i,„:r...............„„...................................................................... l ánkot a reggeli csendből a kö- szöntgetések, de vannak, akik a meccsekről, a totóról, anyaghiányról cserélik már a szót. Végre bezötyög a jó öreg 1100-as, • • Üres helyaikad még a kocsikon, mert csak két megálló- nyira van a végállomás. így hát igyekszik mindenki elsőnek felkerülni, de főként azok, akik egy negyedórás vagy húszperces szundikálással a zötyögő, csikorgó sárga kocsikon meg akarják toldani az alvást. Amikor a következő megállóhoz ér a villamos, nagyjából mindenki elhelyezkedett. Állni még nem áll senki, de minden ülőhely foglalt. Van, aki fejét nekivetve az üvegnek máris szundít, van aki le-lecsv)kódó pillákkal tekint- get a semmibe, s csak egy idősebb, ötvenliörüli férfi mélyed bele az újság tanulmányozásába. Botját — a lábával lehet valami baja — megtámasztja az ülés szélén, s kétkézre fogva a lapot, összeráncolt homlokkal böngészik benne. A következő megállónál nyolc év körüli kislány kapaszkodik fel, meg az anyja. Zavartan állnak meg mindketten a kocsi közepén, amikor látják, hogy nincs sehol hely ahol leülhetnének. Nem is figyel fel rájuk senki. Még csak a fejüket sem emelintik meg az emberék. De az újságolvasó öreg pár pillanat múlva furcsa neszre lesz figyelmes, amely keresztültörve a villamos kerekeinek zaján, ott csapong a hűvös reggelt kirekesztő kocsi belsejében. Valaki sír.:, Az öreg hirtelen felkapja a fejét. Akkor látja csak meg az ütött-'kopott, s mégis tiszta kabátkába bújtatott kislányt, meg az asszonyt. Az asszony sír. Nem hangosan, hisztériázva, mint az elkényeztetett asszonyok, hanem hüppögve, magá- bafojtva, szinte alázatosan. Fiatal arcán ezer árka, szaka- déka villog az életnek, s ezek az árkok, szakadékok hol szétnyílnak, hol összezáródnak, ahogy a sírás ritmusa formálja. A kopott kabátra lehulló aranyszőke haj, mint valami koldusra dobott királyi palást, úgy villog a reggeli fényben. S a bánatos, hatalmas kék szemékből peregnek lefelé a könnyek. Ekkor már többen tekint- getnek a síró asszony és az anyja kabátjába ijedten kapaszkodó kislány felé. Az öregember mozdul meg elsőnek. Meglátja, hogyan feszül az asszony hasán a kabát, s csendesen, szinte hangtalanul szól felé: — Üljön le, lelkem. — Maradjon csak papa, mozdul mellette egy huszonötkörüli fiatalember, majd én ... De az asszony azt sem tudja talán, hol is’ van. Csak áll, áll, semmiberévedő szemekkel, hullatja, hullatja könnyeit, s nem veszi észre, hogy már három hely is kínálkozik a számára. Pedig még egy kezeslábasba öltözött tizennyolc körüli lány is felkelt. Körül is állják mind a hárman, de már az egész kocsi odafigyel. Hiszen a baj mégis csak baj, ha más baja is. Törődni kell vele. Idevalósi ez az asszony. Közülük való. Nem lehet szó nélkül elmenni a köny- nye mellett. Mert ha még egy kényeskedő, cifra kisasszony hullatná a könnyet, hát üsse kő. Biztos a babáját siratja. De ez az asszony a belékapaszko- dó kislánnyal, meg a másikkal a szíve alatt, nem akármiért sír. — Mi a baj, lelkem? — Kartársnő.., hm... krá- kog zavartan a fiatalember, mert maga is érzi, mennyire nem idevaló most ez a semmitmondó megszólítás ... kedves ... elvtársnő... ne sírjon... hm... szóval... — No, csak hagyja — tolja félre szelíden a kezeslábasba öltözött lány a férfit — nem értenek maguk ehhez. Azzal megfogja gyöngéden az asszonyka vállát, s lenyomja a helyérs. — Így ni — folytatja a beszédet, de ezt már mindenkihez intézve — nem kell any- nyit teketóriázni, elsősorban is le kell ültetni, mert látszik rajta, hogy viselös. De mi a baj — fordult az asszonyhoz —, mondja meg, hátha segíthetünk rajta. Az asszony megingatja reménytelenül a fejét, s könnybenúszó szemét végighordozza a köréje gyűlő arcokon, mert akik ültek, felállnak, de aki felszállt, az is odajön a többiekhez. Még a kalauz is átjön a kocsi másik részéből, megnézni mi baj van. De amikor látja, hogy egy síró asszony miatt van a csoportosulás, ' visszamegy a másik részbe. Ott, amikor kérdezik, mi van, nyegle hangon, szinte böffenti a szót: bőg egy asszony... semmi... Most már hárman is kérdezgetik, mi a baja. De az csak sír, sír keservesen, vörös, kidolgozott kezével mázolja szét a könnyeit, s olykor szipogva dörzsöli meg az orrát, mint egy tízesztendős gyerek. Egy pillanat alatt már zsebkendő van a kezében, nem lehetne megállapítani, hogy kitől került hozzá. Adják. A kíváncsiskodó arcok, a sok beszéd a kislányt is megijeszti. Sírvafakad ő is, odabújik az anyja ölébe, s riadtan pislog onnét szerte, szinte segélytkérően, kétségbeesetten, irgalmat és könyörületet, segítséget esdve az anyjának és magának is. Az asszonyt nem lehet szóra bírni. Sír, sír, nem néz senkire, lesunyja a fejét, riadtan, remegőn, mint a csapdába került őzsuta. A kislányra kerül a sor. öt kezdik el faggatni. A kicsiny gyermekszívből nagyon-nagyón kikívánkozik már a bánat. , Rátekint az anyjára, s köny- nyein, a lecsorgó, sós, fel-fel- csillanó patakon keresztül, cérnavékony gyerekhangján szinte belesikolt a villámot csendjébe: — Azért sír . — azért sír anyuka ... mert apa ma reggel... otthagyott bennünket ... elment... elvitte a holmiját is... a kis bőröndben ... s anyuka azt mondta, hogy ... hogy... felőle akár meg is dögölhetünk... Csönd lesz. Iszonyú csönd. Akkora, de akkora a csönd, hogy tisztán lehet hallani a tüdőkből felszakadó mély, nagyon mély sóhajokat, s szinte egy pillanat alatt fo- gamzik meg az, amit az újságolvasó öreg mindenki helyett kimond: — Akasztófa kellene az ilyen embernek. Bólintanak. Egyetértőén. S akinek kell, gyorsan számot vet: nem kell-e önmaga előtt szégyenkeznie? A huszonötkörüli fiatalember megfogadja, hogy hazafelé visz egy csokor virágot, mert rámordult az asszonyra a forró kávé miatt, a kezeslábasba bújt lány elhatározza, hogy nem megy el az esti randevúra, nem találkozik soha többé azzal a nős emberrel... S az asszony, mint élő, kínlódó jel, zokog a csikorgó, előrerohanó villamoson. > Mészáros Ottó
