Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-23 / 198. szám

*/£C ■tritt Han 1958. AUGUSZTUS 23. SZOMBAT .1 /o példa mellett az okas szó eredével.. Viszontlátásra! iiMiMmittnuiiummniiiifiiM muniiitHinii««it«4ii»i Új fegyver a tuberkulózis ellen Japánban új antibiotikumot fedeztek fel. Az új gyógyszer: a kanamycin, japán és ameri­kai orvosok szerint hatékonyan alkalmazható olyan tuberkuló- zis-bacilusok ellen, amelyek a streptomycinnel, s a két újabb gyógyszerrel, az INH-val és a PAS-sal szemben ellenállók. Japán klinikákon egyedül és más készítményekkel kombi­nálva az új gyógyszert több súlyos esetben alkalmazták és általában javulást, sőt egyes betegeknél gyógyulást értek el vele. A kísérletek azonban azt mutatták, hogy ha egyedül adagolják, idővel a kanamycin is elveszti hatását, mert ellen- állóképes tuberkulózis baci- Iustörzsek fejlődnek ki. Egy philadelphiai orvoskongresszu­son azt javasolták, hogy a ka- namycint tetracylinnel együtt adagolják* Megtörtént, mint Kocséron is, hogy azokat a dolgozó pa­rasztokat, akik már egyszer termelőszövetkezeti tagok vol­tak — behívták a tanácsházá­ra. A helyi vezetők beszélget­ni akartak velük, hátha egyi- kük-másikuk szívesen vissza­menne a tsz-be. A dolgozó pa­rasztok meg is jelentek a ta­nácsnál. mert ha hívják őket, nem maradnak távol. De a be­szédnek kevés hatása volt... Talán, ha nem „hívják” be a volt tsz-tagokat, hanem a ve­zetők maguk mennek azok ott­honába egy kis vacsora utáni beszélgetésre, jobb lett volna. Mert más az: valakit hivatalos időben invitálni, s más, ha bi­zalmas kettesben vitatják a helyzetet. Lehet, hogy egyesek úgy vélik: ez formaság, áz a lényeg, miről és hogyan vitáz­nak! Pedig nem így van. A módszereken, a munka stílu­sán nagyon sok múlik. S erre már legtöbb párt- és tanács­szervünk rájött. Tudják: bár­mennyire világos is, hogy jót akarnak a dolgozó parasztság­nak, amikor a szövetkezés felé irányítják figyelmét, meg kell találni a módját, hogyan vilá­gosítsák fel, hogyan nyerjék meg a szívét is, nemcsak az eszét. A ceglédi járásban már a múlt ősz óta rendszeresen fo­lyik az érvelés. Ezen a nyáron I például huszonkét gyűlést tar- i tottak. Ezek a gyűlések sokszor I viharosak voltak. Vélemények | és ellenvélemények csaptak I össze. Egyik helyen egy hajda­nában agyondolgoztatott cse- | lédember panaszkodott jelenle­gi helyzetére. Az előadó he­lyett az illető falubelije for- tyant fel: méghogy ő beszél, akinek a felszabadulás óta sa­ját házra, állatokra és motor- kerékpárra telt, s a saját föld­jét művelheti!..; Némelyik gyűlés az éjszakába nyúlt, s nem az előadó huzamossága miaU,_ hapern mert az érdek­lődők kérdései, gondolatai nyújtották meg a napot. Kó­JUBILÁLNAK A TÓALMÁS! GOBEUNES ASSZONYOK Huszonöt éve varrják a szebbnél- szebb mintákat a leheletfinom se­lyemszitára a tóal- mási asszonyok. A selyemszitákból ezreket érő kép lesz, vagy szép lá­nyokat, asszonyo­kat ékesítő estélyi táska. 1952-ben önálló iparművészeti szö­vetkezetbe tömö­rült a hímezgető asszonynép, s mint a részlegvezető — Balázs Ferencné r— elmondja, 507 tagja van jelenleg a szövetkezetnék. Az elmúlt negyed­évben 284 ezer fo­rintot fizettek ki ü tagoknak. De csak azért ennyit, mert ilyenkor a nyári hónapokban szorgos a munka a mezőn is. Külön­ben százezer fo­rinton felül fizet havonta a szövet­kezet. Például Ró­zsa Piroska és Ma­rika, Szentgyörgyi Istvánná, Sárkány Mária és Lénává Sarolta 1000 fo­rintot is könnyen megkeresnek ha­vonta. Persze, nem is haragusznak itt a férjek, ha kézi- munkázással tölti idejét az asszony. A kövesút mentén új házak sora hú­zódik. Úgy neve- zik őket: gobelin­házak. A felépíté­sükhöz szükséges pénz nagy részét az asszonyok hí­mezték össze. A színeknek mi­csoda orgiája tob­zódik a tóalmási lányok, asszonyok kézimunkáin! Azt mondják, 200 szín is van egy-egy es­télyi táska min­táiban ... Való­ban, olyan szín­pompás egy ilyen táska, vagy fali­kép, akár a szö­vetkezeti épület előtt illatozó virá­goskert, amelyet maguk ápolgatnak féltő gonddal az asszonyok, s amelynek csodájá­ra jár az egész falu. Szebelkó Erzsébet Ünnepi hangulatkép — Mi ez a ricsaj Kovácséknál? — Kovács bácsi beszeszelt és a felesége tűzijátékot ren­dez neki. röstetétlenen például ismétel­ten meg kellett magyárázni: mi a különbség a tszcs és a hármas típusú termelőszövet­kezet között. Abonyban gyönyörű fényké­peket állítottak ki. Mind a szo­cialista szektor győzelmét hir­deti. Özv. Jáger Mihálynó egyénileg dolgozó parasztasz- szony szegényes tanyája mel­lett a termelőszövetkezet ké­pe mutatja: mennyivel gazda­gabban, jobb módban élnek, akik közösen gazdálkodnak. A tablókon régi és új eredmé­nyek sorakoznak. A Dánszent- miklósi Állami Gazdaság irigylésre méltó könyvtárterme zsúfolásig van könyvekkel. Kik olvassák? Nincs melléírva, de úgyis ki lehet találni, hi­szen csak művelt, okos fők gazdálkodhatnak úgy, mint az említett gazdaságbeliek. Kor­szerűen felszerelt istállójukat a környékbeli, termelőszövetke­zetek utánozni akarják... Egy gépkocsivezető lakását is le­fényképezték: akár.egy pesti lakás! Vagy ott van Lipák József tsz-tag autója, amelyre nemcsak ő, de az egész tagság büszke..; A járási tanács népszerű ki­adványt készít az abonyi Üj Világ Termelőszövetkezet meg­tett útjáról. Ezt a munkái' máris nagy várakozás előzi meg... A járásban nagy az igyekvés. Most tanfolyamot szerveznek a községek vezetői számára: Csemőn úsv hírlik, őszre harmincán kívánnak be­lépni az Űi Élet Termelőszö­vetkezetbe. Azt beszélik a cse- mőiek. hogy az egyik tszcs ter­melőszövetkezetté alakul át, egy szakcsoportból pedig tszcs lesz. Törteién is lesz válto­zás ... Egy 18 holdas középpa­raszt nemrégiben lépett a kö­zös útra . . . Abonyban ezen a nyáron ötvenketten választot­ták a szövetkezeti gazdálko­dást. Érdekes, figyelemreméltó ese­mények! .S az elemén vekhez minden bizonnyal a gyűlések, a különféle szemléltető érvek is hozzájárultak. Az abonyi előrehaladásban például a köz­ségi pártszervezetnek és a ta­nács végrehajtó bizottságai­nak is nagy szerepe van, hi­szen többször is ülésen vitat­ták meg a falu politika: hely­zetét és a mezőgazdaság szo­cialista fejlődésének útját. Emellett nem feledkeznék meg az egyéni meggyőző munka je­lentőségéről sem. Arról: mit jelent a termelőszövetkezeti ta­gok és az egyénileg dolgozó parasztok szoros' kapcsolata. Csemőn. Törteién, s más köz­ségekben a kommunistákon kívül a Dártonkívüliek is sű­rűn látogatják az egyéni gaz­dákat. Az ilyen látogatások alkalmával szóba kerül a tsz gyarapítása is. Megvitatják az eredményeket, s azt is, milyen hibákat kellene kijavítani. Mert az egyénileg dolgozó j gazdák szeme oft van a közös gazdaságon. Gáspár elvtárs, az abonyi József Attila Termelő- szövetkezet elnöke mondja: Ha szeptemberben megkezdjük a vetést, az egyéniek is meg­kezdik. Sok mindenben köve­tik már a mi példánkat! A községben az is szájról száj­ra jár, hogy a „József Attila” gabona termésátlaga 4—5 má­zsával több lett az egyénieknél. A Béke-brigád például 93 hol­don 16,30 mázsa átlagot ért el! j A környéken senki nem aratott ’ ilyen gazdagon. Annak is híre j jár, hogy ebben a szövetkezei­ben nincs civakodás, súrlódás, j még az asszonyok között sem. j Senki nem zúgolódik, ha nem | arra a munkára osztják be, | amire a társát. A kertészetben például az éjjeli őrön kívül tizenketten dolgoznak, s a lét­szám mindig teljes. Azon sem vitatkoztak, hogy alkalmazza­nak-e agronómust, vagy sem. Mindannyian azt a nézetet vallják: szívesen áldoznak szakemberre, mert tudják, hogy segítségével többre men­ne!:. Most két mezőgazdász fáradozik azon. hogv az idén még gazdagabban zárhrssák az évet, mit tavaly. De már arról is szó psett, hosy keresnek egy harmadik mezőgazdászt is ... Igaz, akad olyan termelőszö- ‘ vetkezet, amelyik több pénzt eszi, mint ők, de nem azért, mert több futja nekik, hanem azért, mert a József Attila Tsz-ben többet fordítanak be­ruházásra. Persze, gondoskod­nak ők a la°ság jólélérőL is, amit bizonyít az. hogy minden hónapban 10 forint előleget osztanak munkaegységenkint. Jellemző a tagságra az is, hogy nem mindenki veszi ki a pén­zét. Akad olyan lány, aki a tsz-ben kamatoztatja, s maid télen azon vásárolja meg a hozományba való szobabútort! Ezek a termelőszövetkezeti események nem maradnak ti- tol>bg,n.,^zá.iró|sz^a'ad.fák az emberek és mindenki gondol­kodik. Áz idén már tizenheten léptek a József Attila Terme­lőszövetkezetbe. Három tagot a legutóbbi közgyűlésen vet­tek fel. S már vannak új je­lentkezők is. így van ez az abonyi Űj Vi­lágban, vagy Dánszentmikló- son, Kőröstetétlenen és másutt is a ceglédi járásban. Szeret­nék. ha számbelileg is gyara­podnának a termelőszövetkeze­tek, hogv minél több dolgozó paraszt jól, a jelenleginél is jobban éljen. Ezt azonban — tudják —. másképp nem érhe­tik el. csak ha a felvilágosító munkájuk erejét is felhaszná 1- iák gyűléseken, pártnapokon, jól érvelő füzetekben, fényké­nekkel, baráti beszélgetések alkalmával, de leginkább úgy, hogy segítik a meglevő terme­lőszövetkezetek fejlődését. Sági Agnes —V (~fJ.hu,Színház, Vt'OiínSönr, TÁJFUN NAGASAKI FELETT A mérnök és a kis japán leány (Jean Marais és Kishi Keiko) Művészbarát szakkör alakult a Dunakeszi Vagongyárban A Dunakeszi Vagongyárban figyelmet érdemlő mozgalom bontakozott ki. Az üzem dol­gozói közül szép számmal van­nak olyanok, akik eljegyezték magukat valamelyik művé­szeti ággal. Ez a művészet­rajongásuk nemcsak abban nyilvánul meg, hogy rendsze­res látogatói a hangverseny- termeknek, képzőművészeti kiállításoknak és tárlatoknak, színház- és könyvtárlátoga­tók, hanem sokan közülük maguk fs amatőr festők, szobrászok, zenekari, énekkari tagok. A nyár elején éppen a kép­zőművészeti szakkör tagjai ar­ról beszélgettek, hogy festege- tésen kívül mit tehetnének az üzem kulturális életének for­málásában. Valamilyen hiány­érzetük volt, úgy érezték, hogy saját szórakozásuk mel­lett valamit — többet — kell tenniük a közösségért. De ho­gyan? Hamarosan megszülé tett a terv: megkeresik azt a formát, amelyben szószólóivá válnak a művészeteknek. Baráti kört szerveznek, amely keretében egy-egy művészeti ágról beszélgetés közben közelebb kerülnek annak szépségéhez, így hozzáértőbbé válnak és mélyebb ismerőivé. A baráti kör első találkozó­ján a képzőművészettel ismer­kedtek. Gyenes Tamás Mun­kácsi-díjas szobrászművészt kérték meg a beszélgetés ve­zetésére, aki számos giccs és művészi festmény bemutatá­sával igen élénk vitát váltott ki a hallgatóság körében. Sok kérdés vetődött fel. amelyekre illetékes szerveknek is érde­mes felfigyelni, mint például hogyan lehet harcolni a giccs- áradat ellen, amikor azokat úton-útfélen sokszor szerve­zetten árulják „olcsó“ pénzen. Többen hangsúlyozták a művészek felelősségét a tömegek íz­lésének fejlesztésében, az igazi művészet megismer­tetésében és megszerette­tésében. A baráti kör elhatározása szerint rendszeresen foglal, koznak majd különböző mű­vészeti ágakkal. Ehhez kérik és várják a művészek segítsé­gét. Katona Mihály. az SZMT kultúrfelelőse agasaki. Kis japán város. fV Két héttel ezelőtt emlé­keztünk pusztulásának tizen­harmadik évfordulójára. 1945. augusztus 9. Közel nyolcvan- ezer halott. Majd ugyanennyi sebesült. S több, mint tizen­nyolcezer rombadölt épület egyetlen atombomba után. Akaratlanul is ez jut az em­ber eszébe Nagasaki nevének hallatára. A most bemutatott francia— japán filmben azonban más Nagasakival ismerkedünk. A tizenhárom év előtti borzalom emléke mindössze néhány má­sodpercre villan fel előttünk, amikor a kíváncsi francia új­ságírónő, Francoise, Nagasaki sok más érdekessége mellett futólag megnézi az atomtáma­dás áldozatainak emlékmű­vét. A Tájfun Nagasaki felett története ismerős. Hőseire Puccini PjUangőkisasszony cí­mű operájából' emlékezünk. A filmben csupán modernizálták a régi történetet. A forgató­könyvírók jóvoltából Pinker­ton hadnagy mérnökké vedlett, Kate-ból ujságirónő, Cso-cso- szán-ból pedig kimonó-készítő szalontulajdonos lett. A három ember között fennálló szerelmi konfliktus azonban megma­radt. Pierre Marsac hajóépítő mérnök két lányt szeret: Fran- coise-t és Noriko-t. Az egyik francia, a másik japán lány. Szereti őket — tagadhatatlan, de mindegyiket a maga mód­ján. Az egyik a megszokott, a ravasz, érzéki európai nő. A másik elsősorban hamvas tisz­taságával, az egzotikum erejé­vel hat rá. Ezt a kettősséget maga is érzi, mert amikor a szemére vetik, hogy miért lett hűtlen a kis japán lányhoz, így válaszol: Noriko az Noriko — Francoise pedig Francoise. S ennél a mondatnál nyomban visszacseng a film Kiplingtől vett — bár hiányos — mottó­ja: Kelet az Kelet — Nyugat az Nyugat. A francia mérnök nem vehe­ti el a kis japán lányt, hiszen az ilyen megoldás nem felelne meg a „Kelet az Kelet — Nyu­gat az Nyugat“ elvének, mint ahogy az nem felelt meg már a Pillangókisasszony című ope­ra megszületésének idején sem. Történni kell tehát valaminek, ami megoldja a francia mér­nök számára e kényes problé­mát. S a forgatókönyvírók gondoskodnak is arról, hogy a Nyugat számára megnyugta­tóan oldják meg a problémát. Borzalmas erejű tájfun köze­ledik Nagasaki felé, s a néző már ekkor érzi, hogy a kis ja­pán lánynak el kell pusztulnia, mert különben megtörténik o skandalum — a francia mér­nök még képes és elveszi fele­ségül a bájos japán lányt. Ez pedig ugyebár egy olyan or- I szagban, amely gyarmattartó, és amely a fajelméletet hirde- \ ti — semmiképpen sem szülne I jó hatást. A film mondanivalója tehát korántsem haladó. Mint mű­vészi alkotás azonban mégsem értéktelen. Legfőbb erénye el­sősorban a kiváló operatőri munka, amely Henri Alekan operatőr nagyszerű képességeit bizonyítja. Csodálatosan szép színes tájfelvételei szinte vará­zsos erővel hatnak a nézőre, s hosszú idő után új oldaláról mutatja be Japánt s a japán emberek életét. Igen érdekes, hogy e távoli, s számunkra egzotikusnak tűnő országban hogyan keveredik a hagyomá­nyos japán életforma a japán­ba ültetett amerikai életformá­val. A japán lakás például még a régi, A földön párnára tér­delve esznek, a földön alsza­nak, a nők nagyobb része még kimonóban jár, de a taxi-aör­És a harmadik, a francia új­ságírónő, mint gésa. (Dániellé Darrieux) lökkel zsúfolt bárban már amerikai módra rock and roll-t táncolnak, a kiszolgálást azon­ban még itt is a gésák végzik^ A film főszerepeiben három kiváló színésszel találkozunk* Pierre Marsac hajóépítő mér­nök alakját Jean Marais for­málja meg igen vonzóan. Bár játékában — előbbi szerepei­hez viszonyítva — sok újat nem nyújt, mégis megszeret­teti figuráját a nézővel, noha szerepe nem mindig rokon­szenves. Méltó partnere a film­ben a bájos Keiko Kishi, a kis japán lány, Noriko szerepébem Vele most találkozunk első íz­ben a film vásznán, de így is nyugodt szívvel elmondhatjuk róla, hogy igen tehetséges film- színésznő, aki jobb szerepben minden bizonnyal még kivá* lóbb alakítást tudna nyújtani^ A francia újságírónő, Fran­coise alakjában a világhírű, francia művésznőt, Dánielig Darrieux-t látjuk viszont. Ez­úttal is kitűnő a számító, kar­rierista asszony szerepében, bár érezni játékán, hogy gyak­ran ellentmondásos figurájá­val nehezen birkózott meg, s nem is sikerült teljesen felol­dania szerep-alakja ellentmon­dásait. Prukner Pál LENGYEL—SVÉD—FINN koprodukcióban készítik el Zo* la A malom elleni támadás című novellájának filmválto­zatát. amelynek rendezője a finn Erik Blomberg, főszerep­lői Folke Sundquist és A. An- dersson. A SZOVJETUNIÓ sztálin­grádi körzetének vezetősége nagyszerű ajándékot adott a kolhozok aratóinak: megszer­vezték az első szélesvásznú vándormozit, amely a mezei munka után a legújabb filme­ket, vetíti a dolgozóknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom