Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-20 / 196. szám

6

'kfCirlai)

1958. AUGUSZTUS 20. SZERDA

/ együk köz’dnccsé a népművészetet

Gyerekkoromban, ha öcsé- imrnel a padlásra fellopakod- hattunk, ott egészen titkozatos világ tárult elénk: fakerekeivel két öreg rokka meg egy szövőszék állt évtizedes porréteg alatt. Közelükben faragott tulipános bölcső. Apám szeredá- sára is emlékszem kivarrott, sallangos bőrdíszeivel. Aztán, ha télen nagyanyámékhoz mentünk disznótorba, az öregasszonyok felemlegették a régi Időiket. Ilyenkor szóba is, meg elő is került

a hímzett kisködmon,

egy-két háziszőtttes, pruszlik és más efféle.

A ház véginél meg oszlop volt leásva, belé nagy kampók ékelve s azon lógtak a tejes, meg egyéb mázas köcsögök, pöttyökkel, csíkokkal, meg valami furcsa, a valóságban soha nem látott virágokkal díszítve. Emlékszem még a támlás lócára, meg a nagy ládára. (Ebben hozta valaha nagyanyám a staffirungját!) Mindkettőre egyformán tulipános mintát festett hajdani csinálójuk.

Elsős diák voltam, amikor öreg szeredásból házilag készült „aktatáskám” miatt egyik osztálytársam kicsúfolt. Ekkoriban határozottan restelltem, hogy a mi nádfedeles házunkban. még létjogosultsága van a tulipános ládának, kisködmön- nek, mázas köcsögöknek és hasonlóknak. Mire benőtt a fejem lágya és meg tudtam volna becsülni dédnagyanyámról, nagyanyámról maradt népművészeti kincseket, akkorra a mázas köcsögöknek, tálaknak már hírmondója sem akadt, a tulipános ládát csontszínre festették, hogy pászoljon a többi konyhabútorral. A szeredást is — jól hiszem, hogy — szétrágták már az egerek.

Mindez arról jutott eszembe, hogy Pesten, a Váci utca sarkán, ahol leginkább zsákruhában, meg

a párizsi divat

után járnak a nők, a Népművészeti és Háziipari Vállalat sajtófogadásra hívta meg a pesti lapok munkatársait. Az igazgató elvtárs rendre elmondta, hogy tízéves a Népművészeti Vállalat s azt méltóan „népművészeti hónap” keretében ünnepük meg augusztus 15-el kezdődően. Azt is megtudtuk Gordon igazgató elvtárstól, hogy a külföld érdeklődése is igen nagy a magyar népművészeti tárgyak iránt. Szívesen vásárolják azokat a szőtteseket, hímzett pruszliko- kat, mázas köcsögöket, tányérokat, faragott ládikákat, amelyek némi motívum eltéréssel szinte kivétel nélkül régi jó ismerőseim még gyermekkoromból. Ezekből a népművészeti és háziipari tárgyakból évi 200 millió forintnyit ad el ez a vállalat 67 boltjában. (Nagv kár, hogy ezekből a boltokból Pest megyére egy sem jut!) Kereslet akár mégegyszer eny- nyire is lenne. Ma már ott tartunk, hogy még a parasztok is vásárolják a különböző nép- művészeti tárgyakat. Beszéltek

egy mozdonyvezetővel, aki minden prémium vagy túlórapénz kézhezvétele után ellátogat hozzájuk, mert egyik szobáját népművészeti tárgyakkal akarja berendezni.

A népművészetben

olyan kulturális

kincsünk van,

amelyet még korántsem aknáztunk ki sem hazai, sem külföldi viszonylatban.

Félreértés ne essék! Nem arról van szó, hogy most már járjunk bő gatyában meg cifra szűrben. De mégis csak ízlésesebb a sárközi mintás szoknya, mint a cigarettás dobozok címkéit vagy éppen „Times” című angol újság lenyomatát viselő. (Keresztrejtvény a szoknya hátsó domborulatán, Eisenhower válaszlevele az elülső domborulatok táján, tőzsdei árfolyam a derékvonal alatt.)

A felszabadulás óta az igazi népi zene megismerésében hihetetlenül nagy lépésekkel haladtunk előre. A népművészeteket (értve alatta a hímzést, faragást, szövést, fazekasságot) korántsem tudtuk még ennyire a közízlésbe beágyazni. Mi ennek az oka?

Ha választ akarunk rá, akkor előbb arra kell felelnünk: miért közkincs ma már a népdal? Mert a gyerekek már az j

óvodában, az általános iskolában megismerkednek vele.

Ha

a népi

díszítő motívumokkal is ilyen zsenge korban ismerkednének meg, akkor már lényegesen előbb volnánk. A Népszabadság a télen gyermekrajz-pályá- zatot hirdetett. A pályázatnak komoly sikere volt. Úgy emlékszem, sok gyermek rajzában elő-előbukkantak népi motívumok is. A Népművészeti Vállalat saját magának sem tenne rossz szolgálatot, ha a lapok hasábjain, vagy akár más módon is, a gyermekek számára olyan rajzpályázatot hirdetne, amelyre népi motívumokkal lehetne pályázni. Ezenkívül is minden módot és lehetőséget meg kellene ragadni, hogy a népi motívumokkal minél jobban megismerkedhessenek a gyerekek. így például a játékbabák készítőit is lehetne valamilyen formában arra ösztönözni, hogy babáikat népviseletbe öltöztessék.

Mindent összevetve: örülünk a „népművészeti hónapinak s reméljük, hogy a jelentős kul- túrtevékenységet kifejtő Nép- művészeti és Háziipari Vállalat az elkövetkezendő újabb 10 évben legalább olyan lendületű fejlődést ér el, mint 1948-tól 1958-ig.

Kara Gy. Mihály

Több lottónyeremény várja gazdáját

A legutóbbi lottó jutalom- sorsoláson kihúzott lottószelvény beadásának határideje, alkotmányunk ünnepére való tekintette] augusztus 21-én déli 12 órakor jár le. Annak ellenére, hogy ez a határidő már érősen közeledik, még mindig sok értékes nyereményért nem jelentkezett a gazdája. Ismeretlen például az egy szoba garszon öröklakás nyertese, három szobabútor, egy motorkerékpár, egy colonial zeneszekrény, 5 televízió, 3 porszívó, 1 mosógép, 1 hűtő- szekrény, 5 rádió és még számos értékes nyeremény tulajdonosa.

Ajánlatos, hogy akik eddig nem foglalkoztak vele, sürgősen nézzenek utána bármely lottókirendeltségen, OTP-fiók- ban vagy postahivatalban megtalálható nyereményjegyzékben, hogy nem ők-e a gazdátlan tárgyak nyertesei.

.Konzervgyári terület7

Bugyi község néhány kiemelt cikkből (paradicsom, zöldpaprika) konzervgyári terület. Ez azt jelenti, hogy fenti cikkekre a konzervgyár köt termelési szerződést a gazdákkal, s a megtermett árukat is a gyár vásárolja fel. Ezt sérelmezik a bugyi termelők.

A konzervgyár ugyanis nem minden termelővel kötött szerződést, sőt, akikkel kötött, azok is többet termelnek, mint amennyit a szerződés szerint át kell adniok. És mi legyen a szerződésen kívül termett áruval? Mondhatná bárki, ott van a földművesszövetkezet felvásárló telepe, majd átveszi az. Azonban ez tilos.

Valósággal kényszerítik a termelőket, hogy áruikat piacra vigyék, vagy magánkiskereskedőknek adják el. Nap mint nap kénytelen elutasítani az áruval jelentkező termelőket a szövetkezet, meg akkor is, ha az illetőnek nincs szerződési kötelezettsége a konzervgyárral. Árut, a kiemelt cikkekből, nem vehet át. Előfordul, hogy a konzervgyár csak a szerződés szerinti árukat veszi át. Mi történjen az árufelesleggel? Vigyék piacra, a fővárosba, vagy esetleg valamelyik közeli községbe, ahol már nem tiltja senki és semmi, hogy a földművesszövetkezet felvásárolja termékeiket.

A közelmúltban csaknem félszáz bugyi községi termelő beadványt készített és kérte a földművesszövetke- zetet, vásárolja fel áruikat. A szövetkezet akarja, de nem teheti. Érdemes lenne foglalkozni a bugyi község termelőinek panaszával s lehetővé tenni, hogy termékeiket a szövetkezetnek adják át, sőt azt is, hogy a konzervgyárnak a szövetkezet vásárolja fel szerződés szerint az árut.

A vámosmikolaiak öröme

A megváltozott társadalmi körülmények az emberek gondolkozását, felfogását, látásmódját is megváltoztatták. Vajon ki törődött azzal a fel- szabadulás előtt egy községben, hogy annak milyen az útja, van-e kultúrháza, milyenek a művelődési lehetőségek — egyszóval milyen a társadalmi, kulturális élet, hogyan lehetne szebbé, gondtalanabbá tenni a falusi életet? A dolgozó parasztok, a falu szegényei — akik a többséget jelentették — nem tehették. Kezdeményezésüket elvetették, terveiket nem fogadták el, mert nem volt beleszólásuk a közügyekbe...

Azóta fordult egyet a világ kereke és a társadalmi körülmények megváltozásával az emberek gondolkozásmódja is változott. Ma már a közösség, a falu dolgát saját ügyüknek

tekintik a dolgozó parasztok. Erről számol be Varga István postamester Vámosmikoláról a szerkesztőségnek küldött levelében.

Az összefogás,

a kezdeményezés Vámosml- kolán is eredményeket mutatott föl.

Régen csak a járási főszolgabíró háza előtt volt járda. Máshol az utcán bokáig jártak a sárban az emberek. Most minden megváltozott. A falu dolgozói összefogtak és társadalmi munkával, a községfejlesztési alap felhasználásával 600 méter járdát építettek, 600 méter most van építés alatt, 120 méter utat kiköveztek és 2—3 év múlva az egész község belterületén sármentesen lehet gyalog járni.

— ' - ••• '• • ••

A kastélyból épült vámosmikolai iskola

^UIIIHIillllltlllHlilUHIIIIIIIIIMIIIIIIIIilMMnillilllllinillllllinilHIHMtnilllliHMMMIllluillMllii:|||UlllillHlllllliiniMililHiilillHiUil!!tlhllirllJHilHmiUIIIUnMIIIIIIIIIIIIIMIMIIIUIIIIHHM!|l||!llillilllllHiHillliltllllllliMllllllllllllllllllllilllHIIUII|||||||||liniiliililllllliiillllll|t;

Szüretre

színdarabhoz, bálra, esküvőre, minden ünnepi

alkalomra

ruhák, cipők, kellékek

kölcsönbe

vehetők

JELMEZKÖLCSÖNZÖ VÁLLALAT, Bpest, V. kér.. Bécsi utca 3.

Fiókok: Pécs. Szeged

Postai megrendelést vállalunk

1 S a szövőgyárak ablakán | kötegbe száll | a holdsugár,

| a hold lágy fénye a fonál | a bordás szövőszékeken | s reggelig, míg a munka áll,

| a gépek mogorván szövik | szövőnők omló álmait.

| — írta a költő József Attila | Külvárosi éj című versében.

Borongás emlékeket idéznek | e sorok. Azoknak bús, szomo- | rú életét, akik rabként szőtték | a selymet, a vásznat. A költő I szövőlánya is szépeket álmo- | dott: nagyobb darab kenyeret, 1 szép ruhákat, megértést, meg- | becsülést, azt, hogy embernek | tekintik —, hogy jön majd va- 1 laki, aki nagyon-nagyon fogja | szeretni, kiemeli a nyomorból %és gyönyörű gyermekei lesz- 1 nek... Aztán a kegyetlen hajinál széttépte, szétmarcangolta | az álomszőtte szépet és jót, ke- ! gyetlenül feltépte a robot, a | nyomor kapuját és a más szö- ! vőszéke mellé taszította a lányt szenvedni, robotolni tovább.

A múlté mindez és jó hogy | az. De ma is él szövőlány, s fő is álmodik. Vajon miről?

Menjünk, ismerkedjünk vele, !'aztán fürkésszük ki, neki, a | ma szövőlányának mit ajándé- I koz az álomtündér?

•k

1 Dús gesztenyebarna haja lá- I gyan omlik vállaira, ahogy gé- 1 pe fölé hajlik. Mosolyog. Ébren | is álmodik. Mi járhat az eszé- 1 ben? Pillantsunk be gondolati fainak rejtelmeibe.

Miről álmodik a

Este színházba megy. Nem is lenne igazi lány, ha nem azon törné a fejét, mit vegyen fel. Gondolatban válogat ruhái között. A három kosztüm közül valamelyiket? Vagy a hat selyemruha közül a legszebbet? Nehéz a választás. Legszebb lenne egy álomszép nylon kis- estélyi ruha, dehát arra most még nem telik. Másra kell egyelőre az 1400 forint havi kereset. Megmarad hát a legszebb selyem mellett.

Vége a munkának, siet haza. Betér otthonába. Rövidesen ismét megjelenik a kisajtóban. Milyen szép, mily csinos. Bájos babaarca csak úgy sugárzik az örömtől.

Barátnőihez siet, aztán együtt indulnak Budapestre. Mikor visszatérnek, már éjszaka van. Csodák-csodája, mégsem fáradtak. Élénken beszélgetnek a látottakról. Végre elválnak. Indulnak otthonukba, ■k

A mi szövőlányunk is nyugovóra tér. Az álomtündér ké- zenfogja és gyönyörű virágos rétre vezeti. Szép hollófekete paripa kantárját adja a kezébe. Pár pillanat és mint a szélvész vágtat tova.'Kimondhatatlanul boldog. De jaj, a távolban megpillantja apját. Már megint fenyeget. Miért? Mikor úgy szeretne lovagolni!

Tovább vezeti az álomtündér. Kristálytiszta vizű medence mellé. Biztatja, hogy ússzál. De megint jön apa. a teniszpályára viszi a tündér, ott is megjelenik apja. Kínosan felzokog álmában.

— Miért nem engedsz sportolni? — motyogja.

De hamarosan ismét elsimulnak szép arca vonásai. Átszel- lemülten mosolyog. Hát hogyne — de ez titok —, a jövendőbeli közelít. Hollófekete haj, kék szem, sudár termet. Igen, ő az, akibe tíz esztendős korában szeretett bele, s azóta elveszítette. Számára nincs többé. Mégis milyen jó fogni a kezét, beszélni vele, ha csak álmában is, mert olyan megértő.

— Ugye, majd melletted tanulhatok? — kérdezi.

— Igen. édesem — válaszolja a fiú.

És akkor kedves, csacsogó hangján hosszú mesébe kezd. Elmeséli megálmodott udvar- lójának, mi lesz, hogyan lesz, ha majd mint idegenvezető gyönyörű hazánk szépségeit magyarázza. Olyan jólesik erről beszélni. Az öregek nem értik meg. Azt mondják: egy munkáslánynak nem kell olyan nagyra vágyni. Nem nagyravágyás, de ő tanulni akar. Nagyon sokat tudni. Nyelvet akar tanulni.

Tudja, hogy eljön egyszer ő és akkor mindennek nem lesz többé akadálya k

Pár házzal odébb másik szövőlány álma szövődik, ö néhány nap múlva frigyre lép a régebben megálmodott Zolival, Miről álmodhatna hát?

Zolikáról és Marikáról. Eljövendő gyönyörű gyermekeikről. Zolika feketehajú. kékszemű lesz, Marika szőke, göv- dörfürtü.

Ni csak, hogy nőnek a lurkók! Zoli is Zoltán már, Marika meg Marika néni. Zoli szakasztott az apja, de nem kalauzi ruhában, hanem fehér köpenyben, sok orvos és ápolónő társaságában operál. Marika sok-sok kicsi fiú és lány gyűrűjében mesél. így szólítják: — óvó néni.

Könny szökik álmodónk szemébe. Eszébe jut, ő ts orvos szeretett volna lenni, de nem lehetett. A gyárimunkás apa \ a hét gyerek közül képtelen j volt egyet is taníttatni. Szűk- \ ség volt a keresetére.

De ő mindent megtesz gyér- \ mekeiért. Meg vőlegénye, Zoli \ is. Tudja, hogy valóra válik az \ álom. Hisz mindketten annyi- \ ra akarják. Es ez elég.

k

A gyár ablakán, amíg a I munka áll, vidáman süt be a j holdsugár. S a zúgó, zakatoló\ gépek valósággá szövik a sző- \ vőn&k színes álmait.

Farkas István

A lakosság összefogása más területen is sikeres volt. A szennyezett közkutakat kitisztították, lefedték, szivattyús kutakká alakították át és most már egészséges, tiszta vizet fogyaszthat a község lakossága.

Varga elvtárs a továbbiakban

a tervekről

Is beszámol. Megírja, hogy tervezik a község fásítását, a sportpálya újjáépítését, amit szintén közösen, a falu lakóinak társadalmi hozzájárulásával végeznek. A sportpályán építenek egy öltözőt, mosdót és raktárát.

A társadalmi összefogás legszebb gyümölcsét azonban most élvezik igazán. A mai napon megkezdődik a pártház termében a televíziós közvetítés. A pártház tetejére fölkerül a T-antenna és a vámosmikolaiak is gyönyörködhetnek a legfrissebb képekben, amelyek a világ eseményeiről szólnak. Az ötletet a szomszédos nagybörzsönyiek adták, akik a Pest megyei Hírlap előfizetésgyűjtési versenyében elért eredményeikért jutottak a televízióhoz. A vámosmikolaiak így gondolkodtak: „a nagybörzsönyieknek már van televíziójuk, mi sem maradhatunk el. Fogjunk össze, s vegyünk mi is egy televíziót“. Az elhatározást tett követte. A pártszervezet felhívása nyomán összefogott a falu lakossága és a község területén a szederfákról összegyűjtötték a szedret, amelyből a szeszfőzdében pálinkát főztek, azt értékesítet- " ték és a pálinka árából megvá- ! sárolták a televíziós készülé- ! lcet. így lett a szederből telj- ! vízió.

| Varga elvtárs levelében

| a szülői munkaközösség

| terveiről, munkájáról is be- ! számol. Megírja és egyben a | képet is mellékeli, hogy a kas- ! télyból iskolát, építettek. Az | egykori Huszár-féle kastélyból | iskola lett. Most 9 tanterem- ! ben tanítják a vámosmikolai | gyerekeket. A tantermek ta- ! karítását a szülői munkaközös- ! ség tagjai vállalták magukra. | Megalakult az úttörő zenekar, 1 amely Pongrácz Géza vezetésé- ! vei megkezdte a zeneszámok 1 tanulását. A kultűrhéz parkját | is rendezik.

| így szól a vámosmikolaiak | híradása, s a jól végzett mun- 1 ka utáni öröm. amelyről Varga 1 István levelezőnk számolt be.

A Fővárosi Ügyészség felhívása

A Fővárosi Ügyészség kéri a volt Zuglói Kertváros Rt. telekspekulációjának régi károsultjait, hogy a kártérítés iránt, indított perrel kapcsolatban juttassák el az ügyre vonatkozó irataikat, nyugtáikat a XX. kerületi bírósághoz, vagy ügyészséghez. (XX.. Pesterzsébet, Kmetty utca 2.). Az iratok beküldésekor hivatkozzanak s P. XX. 20 154/ 1958 bírósági, vagy az 1958 P. 20 010 ügyészségi számra.