Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

1958. JÚLIUS 27. VASÄRNAP ^/CirUtp 3 [ Búgnak a cséplőgépek Kiskunlacházán Önélesítő önborotva Az Irodagépipari és Finom mechanikai Vállalat értékes műszerein kívül maradék anyagokból különféle közszük­ségleti cikkeket is gyárt. Az üzemben most új típusú ön­borotva készülék mintapéldá­nyait készítették el. A készü­lék érdekessége, hogy a szakáll „minőségének” megfelelően négy fokozatban, különböző szögben állítható. Ugyanakkor a pengét a készülék meg is éle­síti. A pengetartó részeket ugyanis keményre edzett anyagból készítették, a szoká­sosnál valamivel vastagabb nyélbe pedig egy kis egyszerű szerkezetet tettek, amely eze­ken a kemény részeken moz­gatja, feni a pengét. Az önélesítő önborotvát már kipróbálták. A kereskedelem a minta alapján több tízezerre jelentette be igényét. A körül­belül 70 forint árú készülék gyártását az utolsó negyed­évben kezdik meg s még az idén többezer készül belőle. Károlyi Jánost, a Kiskun- laaházi Gépállomás főmérnö­két igazán csak véletlenül ta­láljuk meg a gépállomáson. Egy percre tér be csupán: szíj­tárcsát visz az egyik cséplő­géphez. Egyébként a vezetők közül sehol senki — valameny- nyien a gépeknél időznek. A hatvanegy cséplő közül már munkában van mind, kivéve azt a néhány gépet, amelyek­hez nem sikerült még munka­csapatokat biztosítani. (Ezek mellett főleg üzemi munká­sok dolgoznak majd, s pár na­pon belül indulnak, amikor az. üzemiek megkapják a sza­badságukat.) — Melyik munkacsapat ér­te el eddig a legjobb ered­ményt? — kérdezzük a főmér­nököt. — A Viktor Lajos 1200-as gépjénél dolgozó csapatot tes­sék meglátogatni. — Ők mikor indultak? — Tegnap. Nem is egész nap dolgoztak, délelőtt fél tíz tájban kezdték a munkát, s estig 180 mázsát csépeltek el. Ma bizonyára fö­lül lesznek a kétszázon. Külföldi próbautakra mennek a magyar autóbuszok A magyar gyártmányú gép­járművek közül sok közleke­dik országhatárainkon túl, más államok útjain, városaiban. Az IKARUS-autóbuszok például futnak a Német Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunió­ban, Egyiptomban, Lengyel- országban, Kínában, Cseh­szlovákiában, Bulgáriában, Burmában, Iránban, Görög­országban, és rövidesen kipró­bálják Ceylonban is. Gyáraink igyekeznek lépést tartani a piacok, a megrende­lők követelményeivel és újabb típusú járműveket bocsátanak ki. Megjelent az IKARUS 630-as és az IKARUS 31 L tí­pusú autóbusz. Jövőre Egyip­tomba már a 31 L sorozatából szállítunk. Uj tehergépkocsink a D 450 A és a vásárlók kíván­ságára tovább fejlesztették a dömper jelenlegi konstruk­cióját is. Az úgynevezett D tí­pusú dömpert ponyva helyett acélból készült zárt vezetőfül­kével építették, ami rossz idő esetén kényelmesebb. Jövőre már gyártja iparunk a forgó, önrakodó dömpert és a 6 köb­méteresnek is elkészül az első sorozata. Ezek iránt már ér­deklődtek a szovjet külkeres­kedelmi szervek és közölték, hogy várják már kibocsátását. Az exportáló MOGÜRT Kül­kereskedelmi Vállalat az ősszel több nemzetközi vásáron be­mutatja az új járműveket, például a lipcsei autószalon ki­állításán, a zágrábi és a da­maszkuszi vásáron. A MO­GÜRT a következő hónapok­ban bemutatja új autóbuszain­kat a Szovjetunióban és Kíná­ban is. A vállalat azt tervezi, hogy a legsikerültebb típust, az IKARUS 31 L-t, a lipcsei vá­sár után Csehszlovákiába, a zágrábi vásárról pedig Romá­niába és Bulgáriába viszik próbaútra. Ezeken a külföldi próbautakon az ottani szak­emberek a volán mellé ülhet­nek és maguk győződhetnek meg arról, hogyan működik a jármű. Első gondolatunk az volt, hogy ilyen nagyszerű ered­ményt csakis nagy asztagok mellett, például termelőszö­vetkezeti szérűn érhetnek csak el. Annál nagyobb volt meg­lepetésünk, amikor egy szűk kis udvaron, az Erdélyi utcá­ban találtunk rá Viktor La­joséira. — Tegnap négyszer h ázat­tunk, ma pedig már hétszer — közli Schwamer Antal munkacsapat vezető. — De hát nem ment ez különbül a múlt esztendőben sem. Mégis 52 vagon és 8 mázsa volt 22 nap alatt az összteljesítményünk. — És az idén? • — Félünk, hogy gyengébb lesz. Gyengébbek a gabonák. Persze, azért még meglátjuk... Gyors fejszámolás, s kide­rül, hogy a múlt esztendőben a munkacsapat tagjai átlago­san 15 mázsa gabonát keres­tek. Huszonkét nap alatt va­lamivel több, mint háromezer forint értéket. S mi az, ami­ben leginkább bizakodik a munkacsapat vezető? Először is csapatának összeforrottsága, jó szelleme. A 22 tagú mun­kacsapatban tizenheten olya­nok dolgoznak, akik már a múlt évben is együtt voltak, s a munkacsapatnak több mint a fele hosszú évek óta együtt tart minden cséplési idényben. 1953-ban megyei első és országos harmadik lett ez a munkacsapat, hétezer forint ütötte a markukat. A dolgozók mosolyogva em­lítik, hogy eléggé szigorú er­kölcsök alakultak ki náluk. Mindennél előbbrevaló a munkafegyelem A múlt esztendőben például Poveczki András egy negyed napot mulasztott italozás miatt. Fél napi keresetét von­ták le emiatt: kereken 30 kiló búzát. A hajnali elal- vás is drága mulatság ebben a munkacsapatban. Ahány zsák gabona lefolyik a ké- sőnjövő távollétében, annyi kilót vonnak le a „tettes” ke­resetéből. Ilyenformán Gere József a múlt évben egy egész napot ingyen dolgozott. Ala­posan el talált aludni, hatvan zsák búzát csépelt el nélküle a csapat, s így hatvan kilót vontak le tőle, teljes napi ke­resetét. S e büntetéseknek mindenki aláveti magát, hi­szen ők hozták « szigorú „tör­vényeket”. Észre sem vesszük, s már az utolsó kévéknél tartanak. Egy perc múlva a nagy gép megkönnyebbülten felsóhajt, üresen fut még egy keveset, azután leáll. Újabb húzatás, immár a nyolcadik szérűre ma. Hogy ez milyen idő­veszteséget. jelent, mindenki tudja, aki dolgozott már cséplőgépnél. Ám ez a munka­csapat itt mutatja meg iga­zán egységét, s azt a képessé­gét, hogyan tud bánni a drága idővel. S aki figyeli őket, lát­hatja, milyen nagy szó az összeszokottság Szinte egymás gondolatait ta­lálják ki. Egy szó, egy hang nélkül serénykedik mindenki ebben a látszólagos „holt idő­ben”. Mindenki tudja, mi a teendője. Négyen villámgyor­san két hosszú szalmakötelet sodornak, s lekötik a frissen rakott szalmakazlat anélkül, hogy a gazda, Sallai Károly erre külön figyelmeztetné, vagy kérné őket. Mások ösz- szekapkodják az ékeket, né­gyen rudakat tesznek a mázsa alá, s már viszik is. Alig telt el hét-nyolc perc a cséplés be­fejezése óta, s már kint porol a gép az utcán, majd két ház­zal odébb fürgén bekanyaro­dik Povenszki József portá­jára. A cséplő' rögzítése, víz­szintbe állítása, a traktor beállása ugyancsak inkább pillanatokat, mint perceket vesz náluk igénybe. Nincs tét­len ember, senki sem akiarja pihenésre felhasználni a hú- zatási időt, egyikük sem gon­dol arra, hogy „kifújja magát” vagy cigarettaszünetet tartson. Tíz perc telt el talán, vagy inkább csak öt a leállás óta? Nem mérte senki, csak azt lát­ni, hogy egy jó cigarettaszí- vásnyi idő alatt megtörtént az átállás egyik szérűről a másikra. S mivel a nap járása még eléggé magas, ma talán még kétszer- háromszor is megismétlődik a húzatás. S ha valaki megkér­dezi a többségében fiatalokból álló munkacsapat egyik vagy másik tagját, hogyan bírják hétről hétre ezt az öldöklő iramot, mosolyogva válaszol­nak: — Most van itt az igazi nagy munka ideje. Majd alhatunk karácsonyikor! Hol ka Vilmos FÉL ÓRA HELYETT EGY PERC Két érdekes újítást alkalmaznak sikerrel a ceglédi Köz­lekedésépítési Gépjavító Vállalatnál. Mindkettő ésszerű és logikus elgondolásokon alapszik. És nemcsak az elgondolás, a gépek megtervezése és kivitelezése is az üzem nevéhez fűző­dik. A Sztalinyec lánctalpszemeit munkálják meg ezzel a sajátszerkesztette négyorsós fúrógéppel. A két függőleges és a két vízszintes fúrószár egyszerre hatol az anyagba. Az új módszernek nemcsak az az előnye, hogy a régebbi­nél lényegesen rövidebb idő alatt készUl el egy láncszem, hanem főleg az, hogy a furatok egymáshoz való helyzete lényegesen pontosabb, mint amikor mindegyiket külön felfogással készítettek el. Hat hete dolgoznak az új gépen nagy sikerrel Ez a különleges marógép sem régóta dolgozik az üzem­ben. Amíg el nem készült, gyalugéppel munkálták meg a láncszemek oldallapjait. Így harminc percig tartott egy- egy munkadarab megmunkálása. Az új kétfejes marógép­pel két láncszem mindkét oldalát egyszerre munkálják meg. Ezzel az újítással egy percre csökkent minden lánc­szem megmunkálási ideje BELPOLITIKAI KRÓNIKA „Szombaton, most éppen egy hete, Nyolcszor evett szőlő-ízt a király. Gyomrát a lekvár megfeküdte. De Rohant az orvos, látta, hogy mi fáj, S a felségsértő láz nyakára hágott Pár érvágással. Szép volt a tusa, S most rendben van magasztos pulzusa. Vasárnap nyolcszáz tündöklő világot _ Fehér viaszból — számlálhat­tak össze Királynénk bálján .. .*• így kezdi a világirodalom nagyorrú hőse, Cyrano de Bér- gerac heti „belpolitikai króni­káját”. Hej. könnyű dolga volt! A belpolitika akkor, a XVII. század Franciaországában a már idézetteken kívül azt je­lentette, hoav őfelségénél ho­gyan következtek sorra egy­más után a szeretők, vagy hogy a király és a bíboros na­pi párharcában éppen ki kere­kedett felül. 4 Mennyivel nehezebb a hu­szadik század krónikásának dolga, aki éppen a nagy hul­lámverések idején fog tollat, hogy leírja a politika tengeré­nek mozgását. Mert a belpolitika, amely Cyrano korában még csak a királyi palota márványfalai között gyűrűzött, ma már egy­ben világpolitikát is jelent — mind Franciaországban, mind minálunk vagy bárhol másutt. Soha lobban nem éreztük, mi emberek, hogy egy közös hazánk van — a földgolyó. Olyan a mi kis világunk, mint valami alföldi falucska: ha tüzet fog egv tanya szalma- teteje, minden jóakaratú (és saját házatáia épségéért resz­kető) emberfia kannát, vödröt, lajtot ragad, és rohen oltani, mintha sajátja égne. így siettek és sietnek a kö­zép-keleti tűzfészek oltásához is a világ békeszerető emberei. A belpolitika krónikása bi­zony külpolitikával kezdi be­számolóját, Cyrano után az el­ső sort azzal, hogy „Vasárnap, most éppen eav hete...” És folytatja prózában, salát szavaival: . ... hozták nyilvánosságra Hruscsov javaslatát: üljön ösz- sze csúcsértekezlet a közép­keleti konfliktus rendezésére! És a javaslat, amely vissz­hangra talált a békeszerető emberek lelkében, nálunk tö­meggyűlésekkel folytatódott, 6zerte az országból és a me­gyéből táviratok tömegei ér­keztek az Országos Béketa­nácshoz. az ország és a megye vezetőihez, az újságokhoz — lapunkhoz is —, követelve a hruscsovi iavaslat megvalósí­tását, tiltakozva a gyarmati igát feszegető Libanon impe­rialista megszállása, a felsza­badult Irak megtámadása el­len. ■fömeggyűlések, táviratok... Magyarok, Pest megyeiek. a vecsési Steinmetz Tsz tagjai beleszólnak a „nagy politiká­ba”, mert tudják, hogy a tűz­nek a7 a tulajdonsága, hogy terjed és pusztít. Jó dolog ez, hogy túllátnak falujuk, megyéjük, sőt orszá­guk határán az egyszerű em­berek ezrei és százezrei. De azért az se rossz, hogy érdek­lődnek — de mennyire érdek­lődnek — saját dolgaik iránt is. Mert manapság városban és falun szinte elsőrendű kérdés' milyen lesz a termés? Nos, a válasz: közepes ter­més lesz, meghazudtolva azo­kat a kárörvendő jósokat, akik ez időjárás rakoncátlanságát kihasználva, már éhínségről fecsegtek. Közepes lesz a ter­més, fedezi a hazai szükségle­tet, lesz hát bőven lágy ke­nyér, és lesz kenyér mellé való is. Az aratás országszerte befe­jeződött, a gépek veretik már a szemet, és a magtárak tel­nek, helyen kint gondot okoz­va a magtáro&nak vagv a mal­mosnak. hogy ugyan hová te­gye a termést? Mert hellyel bizony szűkén állunk. És az idei aratás még vala­mit bizonyít: azt. hogy a ter­melőszövetkezetek földjein több termett. A gépi munka, a korszerű módszerek, az erők összefogása most. a cséplésnél mutatja meg a hasznát. Az okos paraszti emberek pedig, akik értik a számok és a föld szavát, szövetkezeteket alakí­tanak. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága éppen a hé­ten engedélyezte két termelő­szövetkezet és négy tszcs mű­ködését. Hat közös gazdaság: hat tég­la a szocializmus épületében. Persze, másféle, igazi téglák­ra is szüség van. Köztudomá­sú. hogy kevés *a lakás, építe­ni kell sokat, nagyon sokat. Családok boldogsága, egészsé­ge, emberek munkakedve, fia­talok egybekelése, alkotó agyak nyugodt munkája — nem kis mértékben a lakás- helyzet javulásától függ. Éppen ezért nem szabad ki­hagyni a belpolitikai króniká­ból azt az e héten nyilvános­ságra hozott nagy jelentőségű hírt, hogy az állam súlyos mil­liókat biztosít a Par&fakőgyár- nak új építőanyagok előállí­tása és felhasználásuk kikísér­letezése céljából. A megyét is érdekli, hogy Vácptt a három­éves tervben üzem létesül a habbetongyártás kikísérletezé­sére, mintegy ötmillió forintos költséggel. Éppen Vácott sok SZÓ esett a lakásépítkezésekről a héten, a képviselői csoport ott tartott ülésén. Ez is új dolog: a me­gyei képviselők nem a főváros­ban jöttek össze, hanem a me­gye egyik ipari iellegű városá­ban. mert így jobban megis­merkedhetnek te-ületük örö­meivel, gondjaival. Nos, a gondok javarésze: lakásgond. Nagvohhak ezek a gondok, mint a felszabadulás előtt voltak. Ennek sok oka van. A háborús pusztítás, a növekvő népszaooru’at. a fo­kozódó házasodási kedv. az építkezések éve^p- át való el­hanyagolása stb É<- oka még — pc 07 37^ p.m5-pp>1 Tv«­szélünk —, hogy az emberek szívesen költöznének három- szoítés luxuslakásokba, köz­ponti fűtéses lakosztályokba, fürdőszobás, erkélyes házakba — mert nem gond már, hogy miből fizessék a lakbért. A fel- szabadulás előtt pedig éppen az volt a gond, hogy miből fi­zessük ki albérleti szobánk vagy kültelki nyomortanyánk bérét, ami fizetésünk egyhar- madát is felemésztette! És még valamit: ma nagyon sokan, többen, mint valaha, az államtól várják a lakást, mint a mesebeli naiv ember a sültgalambot. Régen a fiatalok összeházasodásuk előtt fillért fillérre, pengőt pengőre rak­tak, hogy — mint a fecskék !— szálanként szedjék össze a fészekrevalót. Ma: „Majd ka­punk ...” Igen. sokan kapnak, de azért nem ártana, ha a fia­talok kevesebb nagyfröccsöt és féldecit engednének le a tor­kukon, és többet raknának a takarékba. Van már ilyen mozgolódás. Cegléden minden házban van takarékkönyv, a nagvkőrösiek pedig e héten úi célt tűztek ki maguk . e'é (ők állandóan rivalizálnak Cpoléddell: leveri minden családban legaláhb egv takarékkönyv! — jelszó­val. Ez a dolognav p«vik olda'a. A másik ac. ho®v küzdeni kel] pz iszákossá,g ellen. Brüsszel­ből most hazatért vendéglátó- inari szakembereink a sokat átkozott italboltokból és tal­ponállókból bisztrókat és kis­vendéglőket akarnak alakítani. Ez jó. mert kulturáltabb kö­rülmények között nem állatia- sodik részeggé az ember, de ross2 is, mert az újabb átala­kítások újabb pénzeket emész­tenek majd fel. Emellett az is jó lenne végre, ha a beszédről áttérnénk a tettekre, és nemcsak emleget­nénk a szeszmentes üdítő ita­lokat, a gyümölcsnedveket és szörpöket, hanem készítenénk és árusítanánk is azokat. Mert antialkoholista létemre meg tudom érteni azokat, akik a narancsízű kátrányszörptől un­dorodva literszám isszák a bort, hogy szórójukat elverjék. Márpedig pillanatnyilag (hoez- szú évek óta „pillanatnyilag”) kátrány szörpön kívül más üdítőitalt minden szentévben és szenthelyen csak egyszer talál az emberfia. Aztán..; Ejnye, rövidre szabták a krónikás papírját, pedig tol­iamból még nem fogyott ki a tinta. Szerettem volna beszá­molni arról, hogy a színházi évad végén megkezdődtek a viták a műsorpolitikáról és a jövő évad terveiről (reméljük, ezek a viták a Pest megyében szereplő együttesek műsorpoli­tikáján is változtatnak egy keveset!!!): aztán írnom kel­lett volna fiataljaink nvári va­kációzásáról, az üdülőkről és az uborkaszezonról... De helyem nem lévén, csak címszavakat soroltam fel. A többit a jövő heti krónika el­mondja majd. Hacsak — ami valószínű — újabb események el nem veszik a helyet előlük. Ha igen. akkor se a króni­kást okolták érte kedves olva­sóink. hanem korúnk lüktető tempóiát, amelv mindö’-ökre véget vetett a cvrano-i típusú krónikáknak. Azt hiszem o“m kér értük. Garami László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom