Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-18 / 168. szám

1958. JŰLIUS 18. PÉNTEK «ft MH. C/Clrlap 3 A ceglédi hajnali piacon Ahogy felüti bíborfejét a Map a keleti égbolt alján, első pillantását az abonyi, törteli, csemői országúton siető pia- colók tömegére vetheti. Ki szekéren, ki biciklin, vagy gyalog igyekszik a nagy me­zőváros: Cegléd felé. Paradi­csomot, zöldpaprikát, burgo­nyát stb. visznek eladásra. S hogy a zöldség mellé hús is jusson, minden harmadik, ne­gyedik kocsin puha szalmára ágyazva csirkék, kacsák, libák sorakoznak párba kötve. Nagy a keletje a baromfi­nak! Már a város alatt, a fő­útvonalakon ott ácsorog öt­hat asszonyság, leintik a sze­keret, s megkezdődik az alku a szárnyas jószágok felett. Még csak hajnali öt óra múlt, de a piacon már áll a vásár. Megvehet itt az ember min­dent, amit akar. De nézzük a baromfipiacot. A bejáratnál a helypénz- szedő figyeli árgus szemek­kel a befelé igyekvő asszony- sereget, meg ne károsítsák a várost, le ne tagadjanak vé­letlenül is egy-két pár csirkét. Hanem akadnak még néhá- nyan, akik ugyanúgy szem­mel tartják a bűvös kiskaput, akár a helypénzszedő. A ba­rom fikereskedők. Majd mindegyikük pesti kiskereskedő. Iparengedély- lyel rendelkeznek, törvényes úton járnak el, hiszen rende­let írja elő, hogy egész Pest megye területén vásárolhat­nak. Fő cikk a csirke. 26—27 forintot fizetnek kilójáért, egy-két forinttal drágábban veszik, mint a földművesszö­vetkezet. Huszonhétnél töb­bet nem tudnak adni. Mióta rendelet írja elő számukra a legmagasabb eladási árat, megszűnt a nagy ..pénzara­tás”. Nagyon ügyesen kell kalkulálniok, hogy elérjék a megfelelő hasznot. Éppen ezért szívesebben vásárolják a csirkének párját, mint kilóját. Nagy György kispesti keres­kedő és egy jól megtermett fiatal menyecske között is fo­lyik a vita, két pár szép ma­gyar sárga jércéért. — Nem adja 130-ért? —kér­dezi a kereskedő már vagy ti­zedszer. — Nem én! — hangzik rá ismételten a hetyke válasz. — Megmondtam, 140-nek alatta nem adom. — Hát akkor itt marad. — Majd visszajön érte. Vissza is jött két-három perc elteltével. — Legyen 135. Itt a pénz. — Nem kell nekem. Adja csak ide azt a vacak tízest, így is meglesz magának a haszna. — Semmi hasznom nincs rajta, higgye el. Dehái, egye fene, itt a 140. Négy szép csibével ismét több lett a kereskedő kerítés mellé állított ketrecében. Mert meg kell adni, csakis o szép árut vásárolják. Távolabb egy másik ketre-l cen idős asszony üldögél. Hil-1 ler néni. Harminc éve járja | a vidéki piacokat, télben, f nyárban, napsütésben, hó-1 viharban. Nem is csoda, hogy I izületesek lettek a lábai. Neki | is az a véleménye: ! — Kereskedőnek csak a leg- 1 szebb árut érdemes megvenni. 1 Az apró, gyenge csirke nem | hozza, hanem viszi a hasznot. | — De azért meg lehet élni a | baromfikereskedésből? 1 — No, hát... megélni meg | lehet. — Árulja el, mit keres egy 1 hónapban. — Könnyen meg tudnám § számolni, 30 éve vagyok ke-1 reskedő, de nem lettem mil- I Hornos. Annyi eredménye volt | a munkámnak, hogy két Iá- | nyomat tisztességesen férjhez § adtam. | Furcsa vetélkedések alakul- | nak ki itt a piacon. Vetélke- ■ dés folyik részben a kiskeres- § ■kedők táborán belül, másrészt | a kereskedők és a helybeli § földművesszövetkezet között, \ s nem utolsósorban a földmű- | vesszövetkezet, a kereskedők, | s a feketézők között. Az érdekelt felek akár kilo-1 méteres távolságról megisme. 1 rik már egymást. Csak feltű-1 nik a baromfipiac előtt egy! köpcös, barna férfi, hetykén szemére húzott sapkával, mindenki ráismer: ez C. Jós­ka. Nem is olyan régen még a ceglédi baromfipiac koroná­zatlan királya volt. De, ál­talában. manapság nagyon mú­landó valami a királyság, s így Jóska is gyorsan elvesztet­te régi ragyogását. Többszörös feketézései meg spekulációi miatt a rendőrség kitiltotta a piacról. Igaz, alig múlik el nap, hogy ott ne nyüzsögjön. „Rossz nyelvek” szerint fel­hajtással foglalkozik. A földművesszövetkezet fel­vásárlói panaszkodnak: — Alig akad valami üzlet. Csak a szerződéses csirkéket hozzák ide. A szabadot a 'kis­kereskedők vásárolják el elő­lünk. Még száz forintot se kerestünk a múlt hónapban. A tojást se adja nekünk a terme­lő, mi 110-ért vesszük, a ma­szek meg 120-ért. Bár sokszor haragusznak a kiskereskedőre, amiért rontja az üzletüket, de azért nekik is első számú ellenségük: a feketéző. Alacsony, vékony asszony jön. Figyelve végigfutja az árusok sorait. A kereskedők tekintete összevillan. Most feladják az egymás elleni „harcot”. Mindannyian a kon­tár ellen fordulnak: — Na, tessék! Megint itt van. Van szeme idejönni. A megtámadottnak eszébe sem jut megijedni. — Mi bajuk van velem? — kérdezi kihívóan. — Nincs semmi baj, angya­lom — fuvolázik felé egy ta­karos, Bosnyák téri k ereske- dőné. — Csak nem tűrjük, hogy továbbra is feketézzen. — Micsoda, hogy én feke. tizek? Nézze meg. üres a ko­saram! — Sebaj kedves, majd tele lesz a legközelebbi utcasarkon. Aztán lerakja és jött ismét vissza. — Mi az, nem vehetek egy pár csirkét magamnak?., ■, — Magának vehet, angya­lom. Csakhogy ismerjük mi már magát. Felül reggel a vo­natra, viszi Pestre az itt összevásárolt csirkéket, s el­adja méregdrágán, mint ős­termelő. Hogy nem sül ki a szeme. Visszaél azzal, hogy vasutasasszony, s ingyen uta­zik. A kontár mit tehet mást. eloldalog. Teljesen igazuk van a kiskereskedőknek, amikor így szembeszállnak a feketé­zőkkel, akik lelkiismeretlenül rontják az ő tisztességes ha­szonnal dolgozó üzletüket, megkárosítják a termelőt és valósággal kizsákmányolják a főváros dolgozóit a csirkékért kért csillagászati árakkal. Bi­zony, nem ártana alaposan a körmükre nézni... Tíz óra tájban mái- rekkenő a hőség. Fuldokolva lihegnek a' csirkék a tömött ketrecek­ben,. A baromfipiacnak vé­ge, szekerekre, autókra rakjak a ketreceket és megindul a ménét a főváros felé. Szebeiké Erzsébet MAGASABB MÉRCÉT AZ ÜZEMI OKTATÁSBAN Száll a hinta, vidám a nyár (Szurok János felvj A tököli Gál János az angol bíróság előtt A Népszabadság és a rádió is közölte a napokban, hogy magyar fiatalok Kanadából potyautasként szöktek Ang­liába, azt remélve: onnan mielőbb hazajöhetnek Ma­gyarországra. A hajón azon­ban felfedezték, s a bíróság elé állították őket. Az ítélet értel­mében a két kiskorút vissza- toloncolják Kanadába. Ezek egyike a tököli Gál János. Gál Jancsi szülei tisztességes iparosemberek a faluban. Fodrászatuk van. amelyből szerényen megélnek. Fiukat — aki szerelmese volt a vil­lanyszerelő szakmának — ipa­ri tanulónak adták, már csak' egy éve volt hátra a felszaba­dulásig. Az ellenforradalom A kartali színjátszók nagy sikerrel mutatták be a közel­múltban Csiky Gergely Nagymama című színművét sötét napjaiban féltve óvták, nehogy éretlen ésszel valami­be belekeveredjen. De ez hiábavalónak bizonyult, mert egy barátjának szavára s sa­ját kalandvágyától tüzelve, egy reggel szó nélkül elment hazulról. A kétségbeesett^ szü­lők hetek múlva mástól hal­lották, hogy Ausztriában van, lágerben. Később levél is ér­kezett, hogy tovább hajózik Ausztráliába. De ott sem fo­gadták tárt karokkal a 16 éves fiút, s így Kanadába került barátjával együtt. És ott kö­szöntött rájuk a kutyaélet. Ál­lásuk nem volt, csak napokig. Éheztek, bolyongtak, míg vé­gül is megérlelődött bennük a gondolat: haza, a családhoz, a szakmához, a nyugodt jövőt ígérő éleihez. Ebben gátolta meg őket a lelkiismeretlen bírói ítélet. Hiába a fiúk rimánkodása, a szülők kétségbeesett levelei, loyäfrbra is fogva tartják őket. A magyar követség is közbelé­pett s kéri, tegyék lehetővé a két kiskorú mielőbbi hazaté­rését. Ezt a történetet csak azért írom meg, tanuljanak belőle a fiatalok, akik közül a leg­több már a mi rendszerünk­ben nevelkedik s nem tudja, milyen is a kapitalista világ. Rózsaszín ködben lebeg előt­tük a Nyugat, nem árt, ha né­ha látó szemmel keresztülnéz­nek rajta. Bundies Péter levelező, Tököl oÄTRAN Állíthatjuk, 15 hogy az üzem iskola. Senki sem született úgy, hogy esz­tergálni vagy szőni tudott volna. Pedig mennyi ember dolgozik üzemeinkben. Több­ségük nagyon ügyesen, hozzá­értéssel végzi munkáját. Nyil­vánvalóan azért, mert meg­tanították őket a szakmára. A Váci Kötöttárugyárban is évről évre új emberek ülnek be a gyár „iskoláinak” pad­jaiba, hogy megtanulják azt a munkát, amit majd rájuk bíznak. Nem akármilyen isko­lák ezek a tanfolyamok. Az elméleti képzés mellett bősé­ges gyakorlati oktatásban is részesülnek'a dolgozók. Vegyesen jönnek a gyárba az általános iskola padjaiból kikerültek és az idősebb kor­osztálybeliek. Nyilvánvaló, hogy másként kell foglalkozni a fiatalokkal és másként az idősebbekkel. Jól tudják ezt ebben az üzemben és ennek alapján szervezték meg az ok­tatást. R endelet alapjän tör­ténik a szakmunkáskép­zés. Az ipar; tanuló^ egy éven át sajátítják el a szakmát, majd vizsgát tesznek. Tanul­nak anyagismeretet, technoló­giát, ezen belül gyártás- és gépismeretet és szakszámtant. Idejük javarészét a gépek mellett töltik. A konfekcióba jelentkezők háromhónapos tanfolyamon vesznek részt. Valamivel ke­vesebb elméleti oktatást kap­nak, mint az ipari tanulók, de a gyakorlati képzésre itt is nagy gondot fordítanak. Hathónapos tanfolyamon ké­pezik ki a körhurkoló szak­munkásokat. Ezen, a három­hónapos tanfolyaméhoz hason­lóan, főleg a gyakorlati okta­tásra fordítanak nagyobb gon­dot. Nagyon érdekes és figye­lemreméltó tanulságók vonha­tók le a kötöttárugyár szak­munkásképzésének eddigi ta­pasztalataiból. A legszembetű­nőbb, hogy a rendelkezések értelmében a tanfolyamok után eredményesen vizsgázott dolgozókat mint szakmunká­sokat tartják nyilván. Szakmunkások-e valójában? Talán mindenekelőtt azt kel­lene tisztázni, hogyjfci tekint­hető szakmunkásnak. Erre rö­viden a következők^, lehetne válaszolni: szakmunkás az, aki önállóan, rajz vagy minta után tud dolgozni, ismeri a munka összes fogásait és gé­pét önállóan be tudja állítani. Ez nem mondható el az itt képzett dolgozókról. Eszünk ágában sincs lebecsülni a tan­folyamok színvonalát és a dolgozók megszerzett tudását; De. ez a tudás eléggé egyoldalú. Csak egy, kettő, esetleg három munkaműveletre tanítják meg az embereket, amit végeznek majd az üzemben. A gépét szakképzett emberek állítják be részükre. Hát ezért nem nevezhetők szakmunkásnak. Simó Pál főmérnök is úgy vélekedik, hogy a „betanított munkás” fogalom illik inkább rájuk. Egyébként a textilipari üzemek sajátságos helyzete nem is teszi szükségessé a tö­meges szakmunkásképzést. Az ilyen üzemekben elegendő, ha a csoportvezetők, a blokkveze­tők és hasonló beosztásúak szakmunkások. Y AI,AMENNYI TANFO­LYAMON azt tapasztal­ják, hogy a részvevők csak­nem teljes egészében lépést tudnak tartani az oktatás üte­mével és többségük sikeresen le is vizsgázik. Nem lehet ezt elmondani azokra, akik a kesztyűgyártást tanulják. Ezen a tanfolyamon 30 ember vég­zett az idén. Tizen nem fe­leltek meg a követelmények­nek. Nem véletlen ez, hisz különösen a szakemberek jól tudják, hogy nem valami könnyű mesterség a kesztyű- készítés és három hónap alatt még részleteiben is nagyon ne­héz elsajátítani. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a háromhónapos tanulási időt öt-hat hónapra kellene meghosszabbítani ah­hoz, hogy megfelelően ki tud­ják képezni a tanulókat. Még akkor is indokolt a meghosszabbítás, ha egy-egy dolgozó képzésére csak mun­kabérben mintegy 1760 forin­tot fordít az üzem. Megéri, mert az alaposabb tudás nyo­mán javul a termékek minő­sége, a jobb árut pedig job­ban kedvelik a vásárlók. A kötöttárugyári példa tehát óva int bennünket attól, hogy bőkezűen osztogassuk a szak­munkás címet. Ha ezt ten­nénk. előbb-utóbb üres sző maradna e tartalmas fogalom. Erre semmi szükség sincs. Nagyon szigorúan meg kell nézni, hogy ki, igazán a szak­ma mestere és csak ilyenek­nek adjunk szakmunkás címet: De ennek a gyárnak a példája arra is figyelmeztet, hogy ala­posabbá kell tennünk a beta­nított munkások képzését is egyes szakmákban. Ezt kíván­ják a gyár, de a dolgozók egyéni érdekei is. — farkas — Felmérik a mezőgazdaság gépesítésének lehetőségeit A mezőgazdaság adott lehe tőségek melletti legcélirányo­sabb gépesiíését bizonyos mér­tékig akadályozta, hogy nem állt rendelkezésre megbízha­tó. tudományos értékű általá­nos felmérés. A Földművelés­T) IZONYÁRA olvasóink kö- zül is nem egy látta a fenti című nyugatnémet fil­met. Bár a történet nem volt nagy igényű, mégis könnyöket csalt az emberek szemébe, mert a legszebbről, az ember születéséről szólt Erre gondoltam én is, ahogy a kanyargós úton a tápiósze- lei szülőotthon felé igyekez­tem. Tisztán, fehéren emel­kedik ki a sokablakos épület a fák sűrűjéből, s már kívül­ről is látni, hogy a VI 090 lako­sú község szép helyen fogadja új polgárait. Benn hűvös, tisztaság és egy fehérbe öltözött öreg néni fo­gad. Sántik Józsefné har­mincöt éve szülésznő a köz­ségben. Már nyugdíjba is vo­nult, s csak ilyenkor jár be 'kisegíteni, amikor nincs nagy „forgalom". Mert a gólyának nem lehet parancsolni, s elég­gé szeszélyes, mint például most is, amikor mindössze 1két szülő nő fekszik itt. Igaz, mindkettő az utolsó órákban van, nem is törődnek a látoga­tóval. Minden erejükkel a fájdalmas eseményre készül­nek. Egyébként a szülőotthon szép „forgalmat'’ bonyolít le, A,*# nincs már a községben egyet­len asszony sem, aki otthon szülne. Szívesen jönnek ide, mert tudják, hogy gondos ke­zelést, szakszerű orvosi segéd­letet kapnak mindvégig. Az SZTK-tagoknak ingyenes, a többiek napi 10 forintot fi­zetnek. Megnéztük a nyilvántartási könyvet. Negyven kisbaba látta meg a napvilágot ebben az évben. Többségük simán, bonyodalom nélkül érkezett, ahol azonban az orvos, dr. Schreiber József úgy látja, hogy az eset lcomplikáltabb, a mentőkkel a ceglédi, vagy a szolnoki kórházba viszik az anyát. C SENDESEN BESZÉLGE­TÜNK a vezetőnővel, mig benn az ágyon Bugyi And- rásné mind gyakrabban kér segítséget, mert már igencsak útban van a kicsi. — Kilenc éve vagyak itt — mondja a vezetőnő. — A fel- szabadulás után jöttek a falu­járók. érdeklődtek, mi kel­lene nagyon. Mondtuk, hogy szülőotthon, mert elég sze­gény a község, sokszor igen rossz körülmények között szül­ték az asszonyok, Megígérték, segítenek. S nem is maradtak az ígéretnél. Ház is akadt, volt intézői lak, addig mag­tárnak használták. Küldtek berendezést, pénztj de mi magunk is mentünk gyűjteni. Az emberek nem egyformák. Volt, aki csak egy negyed kiló lisztet tudott adni, de jó szívvel adta, volt olyan, aki kidobott. A falujárók szerel­ték be a villanyt, a község mesteremberei felajánlottak egy napi munkát. Így készült cl az épület s kezdte meg mű­ködését 1949-ben a szülőott­hon. Az első világháború után kezdtem a munkámat, ma már azok vannak a kezem, alatt, akiket annakidején én „fogtam”. Volt már olyan asszony is — folytatja- visz- szaemlékezéseit — aki itt, az. ágyon mondta: „Isten áldia meg a demcikráciát, ilyen fe­hér gyerekágyban sem feküd­tem még.” — Közigazgatásilag a nagy­kőtől járáshoz tartozunk, jó a kapcsolat köztünk. Anyag- 1 ban, orvosságban, felszerelés- | ben ma már kifogástalan az | ellátás, s a pénzügyi keret is | elegendő. Persze, hozzánk § tartozik a terhesgondozás is, 1 amit az egészségházban Iá-f tunk el. Ma már ide is szíve- | sen. s rendszeresen jönnek az | asszonyok, most is vagy hú-1 szán vannak, akik előbb 1 vagy utóbb a mi vendégeink | lesznek. Nagyon jó dolog ez, | nem egy komoly bajt, betea- | séget előztünk meg ily módon | Akikről már a terhesség alatti tudjuk, hogy nehezebb eset 1 lesz, azt egyenesen a városi | kórházba küldjük, mert itt | nincs műtő. A BBA KELL HAGYNI a 1 visszaemlékezést, mert | benn szükség van a szakértő | kézre. Mindkét szülésznő a fia- | talasszonnyal foglalatoskodik. | csititják, ápolják. S ha ne­hezen is, de múlnak a fájda- 1 lommal teli percek s délután 1 két óra tíz perckor eggyel több | ember van a Földön: megszü-1 letett Józsika. A fiatal, 22§ éves mama, feledve minden | kínt mosolyogva csókolja a 1 szép, feketefejű babát: édes i kicsi fiam! Komáromi Magda | ügyi Minisztérium üzemszer­vezési intézete ebben az évben, több témakörre határolva, megkezdi és részben befejezi ezt az igen fontos munkát. Az intézet szakemberei meg­vizsgálják a gépállomásoknál és a termelőszövetkezeteknél, valamint az egyénileg gazdál­kodóknál, hogy gépesítésük mértéke és minősége menny;- rs felel meg az igényeknek. Behatóan vizsgálják az ön­költségek alakulását. Sok ezer vizsgálat alá kerülő adatból meghatározzák a leggazdasá­gosabb üzemelést biztosító gép­arányokat, s kialakítják a. komplex gépesítés általános szabályait. Külön témakörben vizsgál­lak a termelőszövetkezetek ön­álló gépesítésének kérdését. Meghatározzák, melyek azok a gépek, amelyeket a termelő, szövetkezetek gazdaságosan tudnak kihasználni, s a gaz­daságosság szem előtt tartá­sával, a különböző nagyságú területekkel rendelkező szö­vetkezetek milyen arányokban gépesíthetők. A Pest megyei Tanács Építő­ipari vállalata ács és állványozó keres. Jelentkezés: a vállalat inunkatigyi osztályán. Vác, Elhurcoltak tere 4. szám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom