Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-06 / 158. szám
MEGYEI k/C trial) 1958. JÚLIUS 6. VASÁRNAP Amikor a pénz az úr Szokolya kicsiny falu a Börzsöny hegyei között. Mindössze kétezerkétszáz lelket számlál. A keskenyvágányú vasút, akár a mesebeli játékvonat, ott sétál keresztül a falun. Ez köti össze a nagyvilággal. A kulturális igények mégis nagyok. Pedig három esztendővel ezelőtt még alig törődtek ilyen kérdésekkel itt, az eldugott falucskában. Amikor azonban Kollár Mihály került a kultúrotthon élére — megváltozott minden. Pedig Kollár Mihálynak nem volt könnyű dolga. A kultúrotthon valamikor kocsmahelyiség volt, de amikor átadták a nemesebb rendeltetésének, akkor sem változott meg különösképpen. Ugyanolyan ütött-kopott maradt, mint azelőtt. Pénzt pedig nem kaptak arra, hogy rendbehozzák, berendezzék, egyszóval valóban meleg otthont csináljanak itt a kultúrának. Ilyen körülmények között alakította meg Kollár Mihály a színjátszócsoportot, amely a tavalyi esztendőben harmincezer forint bevételt jelentett, s amelynek jelentős részét nyomban a kultúrotthon felújítására és berendezésére fordították. Ebből a pénzből vásároltak asztalokat, székeket, függönyöket, térítőkét és egy háromezernyolcszáz forintos zenegépet is. A pénz tehát valóban jó helyre került. Az ez évi bevételből pedig azt tervezik, hogy még az idén korszerűsítik és kifestetik a színháztermet és az előcsarnokot, valamint egy zongorát vásárolnak majd. Kollár Mihály igazgató és a kultúrotthon vezetősége tehát jól gazdálkodik a pénzzel, ezt el kell ismerni. Egy csupán a baj. Ezért a pénzért nem igazi kultúrát adnak cserébe, csupán olcsó szórakozást jelentő operettet és népszínművet. S ez nem elsősorban az ő hibájuk. A pénzre sürgősen szükségük volt, s van jelenleg is, ezért terveznek most esztrád-műsort, az őszre pedig a Mágnás Miska című operett bemutatását. Számukra szinte létkérdés a pénz, mert különben nem tudják otthonossá, barátságossá és vonzóvá varázsolni a kultúra szokolyai házát. Pénzt azonban gyorsan előteremteni csak ily módon lehet. Ezért tehát megmaradtak azon régi és rossz mondás mellett, hogy a cél szentesíti az eszközt. PilKULTURÁLIS VILÁGHIRADÓ A ZÜRICHI Schauspielhaus (Drámai Színház) bemutatta Henri Becque „A párizsi nő“ című hetvenéves darabját Fridolin Tschudi átdolgozásában és Paul Burkhard zenéjével. A híres színmű új iformájában is nagy sikert aratott; ¥ EGY SZENT HIERONY- MUST ábrázoló ismert festményről, amelyet eddig Giovanni Francesco Caroto olasz mesternek tulajdonítottak, megállapították a szakértők, hogy a kép nem az olasz művész, hanem Albrecht Dürer fiatalkori műve, * HINDEMITH „Mathias a festő“ című operáját a milánói Scala után a bécsi Állami Operaház Is előadta. A nagysikerű dalműnek húsz évvel ezelőtt Zürichben volt az ősbemutatója, * A PÁRIZSI RONSARD AKADÉMIA legutóbbi közgyűlésén Pierre Benoit, Jean- Victor Pellerin, Pierre Emmanuel, Alexandre Arnoux és Yves Gandon költőket választották be az elhalt tagok helyére. Az akadémiának 33 francia nemzetiségű és 11 francia nyelvű tagja van. * AZ IDÉN OSZTOTTAK KI először a Szabad Német Ifjúság művészdijának újonnan alapított Erich Weinert érmét. Nyertesei: Kuba, Max Zimme- ring, Erwin Burkert írók, Wolfgang Kohlhaase forgatókönyvíró, Gerhardt Klein, Manfred Wekwerth rendezők és Günther Kochan zeneszerző. Giuletta Masina két arca LONDONBAN bemutatták a „Madame Guillotine“ című í modern francia operát. A dal-! mű 17 kepében lázongó apácá- j kát végeznek ki. Az áldozatok \ ima formájában előadott j áriákban filozofálnak a halál- j félelemről, majd egy hátsó i lépcsőn távoznak a színről, | hogy a következő pillanatban felharsanjon halálkiáltásuk és: a guillotine késének zuhanása, A londoni kritika kiemeli az opera „természethű“, realista rendezését és az énekesek játékát, csak a közönséget nem dicséri meg azért, hogy kibírta az előadást. * JIM FREY „A vadállatok titkai“ című könyvével nyerte a francia Amar-díjat. Ezzel » díjjal a cirkusz és a varieté világáról szóló legjobb művet jutalmazzák. lanatnyilag tehát számukra nem fontos, hogy mit adnak elő, csupán az, hogy pénzük legyen a kultúrház megszépítésére. ' De vajon helyes-e ez? ök nyilván helyesnek találják, mert így gyorsan célhoz Juthatnak. De mit szól ehhez a megyei tanács művelődési osztálya? Nem kellene-e inkább valamilyen módon támogatni a szokolyaiakat kul- túrotthonuk rendebehozásá- ban, s akkor nekik is több idejük, s nagyobb lehetőségeik lennének arra, hogy valóban az igazi kultúrát szolgálja öntevékeny színjátszócsoportjuk? Szokolyán jelen esetben még az a helyzet, hogy a pénz ■az úr, az diktálja, milyen ■„művek” kerüljenek bemutatásra. De ha a megye és a helyi tanács is jobban segítené a kultúra szokolyai munkásait, minden bizonnyal jelentős változást érhetnének el. Biztosak vagyunk benne, ha ezt megteszik, ez a lelkes kul- fúrgárda igazi színművek bemutatására is vállalkozik majd — s talán legalább olyan ■anyagi sikerrel, amilyet eddig ■a Lili bárónő, vagy a Cigány előadásával értek el. Érdemes ezen elgondolkozni. Már most, a nyári „uborkaszezon” ideje alatt! Prukner Pál Színpad a sziklaóriások tövében... KELET-NÉMETORSZÁG Csehszlovákiával határos vidéke a természeti szépségekben rendkívül gazdag Szász- Svájc. Valamikor a szász királyság területét képezte és mivel — méreteitől eltekintve — jellegével és hangulatával igen hasonlít Svájchoz, Szász-Svájc. A szász királyok, hercegek és főurak az elmúlt évszázadok során rendre építették kastélyaikat, erődítményrendszerű lovagváraikat, részben a merész kanyarokat leíró Elba partját övező ormokra, részben pedig a fontosabb utak fölött magasodó sziklák tetejére. E várak aztán tanúi, részesei voltak az elmúlt korok történelmének, így a kései utókor látogatójának a természet nyújtotta ezernyi szépség mellett jócskán akad olyan látnivalója is, amelyet emberkéz alkotott. Nagyon sokan keresik fel, nemcsak a hazai németek, de külföldiek is a romantikát sejtető, pihenést, gyógyulást, üdülést nyújtó vidéket, amelynek sok szépsége és „nevezetessége” közül egyike a legmeg- kapóbbaknak az Európában szinte egyedülálló sziklaszínpad, a Felsenbühne, ahonnan nyári délutánokon Beethoven, Smetana, Mendelssohn és Strauss zenéje, Shakespeare, Schiller örökértékű szavai csendülnek fel. Számunkra, akik ott voltunk, sokáig emlékezetes lesz az, amit a kultúrának e fenséges tájon létesített szentélyében láttunk és hallottunk. A fejedelem bajnoka címmel rövidesen új színes szovjet filmet mutatnak be filmszínházaink A környékbeli lakosok szerint az ezerhétszázas évek végéig ember nem lépett a mai szíklaszínpadot környező sziklaóriások birodalmába. Részben a különböző babonás hiedelmek, a megmászhatatlanul meredek sziklák, részben pedig a vadállatok akadályozták az emberek behatolását. A tizennyolcadik század végén azonban egy tudósokból, geológusokból és hegymászókból álló csoport indult kutató útra és kezdte meg a környék feltárását. Azóta elmúlt két és fél évszázad és az ember — mint annyi más fehér foltot a térképen — meghódította, felderítette e területet is. És részben az első kutatókkal együtt, munkájuk nyomán betört a rengetegbe, az irdatlan kőóriások birodalmába, a kultúra is. A sziklák közé ágyazott színház az Elba egyik patkóalakú kanyarulatának közelében, Rathentől és az Elbától mintegy két kilométernyire épült. Első számú „építője” a több száz millió éves „építési tapasztalattal” rendelkező természet és csak formálója, színpaddá alakítója volt az ember. A rideg és az első pillanatban döbbenetesen ható környező sziklaperemet lejjebb lombos és tűlevelű fák sokasága teszi hangulatossá, barátságossá. A sziklakatlant megtöltő rendkívül tiszta és üdítő, enyhe fenyőillatot lenget az időnként beáramló szél. A SZÍNHÁZ befogadóképes- alig több kétezernél és I itt is — mintha Pesten len- p nénk — jóval előbb kell biz- ftosítani a belépőjegyet, ha az | ember nem akarja, hogy kel- | lemetlen meglepetések érjék 1 a pénztár előtt. Persze sokan, | főleg a fiatalok közül, ha nem | jutnak jegyhez, úgy segítenek | magukon, hogy megszállják a | környező magaslatokat, hi- | szén a szárnyaló zenének, a | dalnak, a költészetnek itt fi- § zikailag sem, lehet gátat vetni. | Amikor pedig halkan kop- i pan és a levegőbe lendül a I karmesteri pálca, a nézőtéren I különböző korú, különböző 1 felfogású és érzületű, mág- I más nyelvet beszélő emberék | hallgatják Beethoven és Sme- ! tana örökszép muzsikáját, a I zenét, amely a szépnek, a jó- | nak, az emberségnek talán a I leghűbb kifejezője;:: Ny üli János VLASTA MATULOVA A hamis levél című csen- szlovák játékfilm női főszereplője. Az érdekesnek ígérkező bűnügyi filmet rövidesen nálunk is bemutatják. iimiitmmiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiuiiiHiiiismiiitiiifHiiHiitiiHiiina Louis Aragon: FUGA Táncra hívó víg ütemben Pengeti lantját az öröm, Réten mezőn vagy ligetben A fejem rajt’ biz’ nem töröm. Jobbra fordulj, balra lépj, Figurádat el ne. vétsd. Hogy kinek járom és miért? Enmagam földi üdvéért. Boldog Balázs fordítása RIVALDAFÉNY Egy régi színdarabban játszottunk Te meg én, piros mámort sugárzott a rőt rivaldafény. Minden előadáson hatszor öleltelek. (hatszor volt a darabban szerelmes jelenet...) Minden előadáson a szám a szádra forrt. (mert hát szerep szerint ez mind előírva volt. s. És olyankor szívembe búbánat költözött, mert ott voltál enyém csak a színfalak között. Kulcsolt karom remegve s szívem szörnyen dobolt... Hej, öreg kultúrotthon, hej, színjátszócsoport! S picit ma is megdobban szívem, úgy érzem én, színházakban, ha felgyűl a rőt rivaldafény, Baranyi Ferenc ILF — PETROV: GRÓF SZREDIZEMSZKIJ akinek jelenlétét — valahányszor behunyta a szemét — ott érezte szobájában. A poros pohárszék mögött állt, kezében misztikusan villogott kaszája. Hát bizony kegyetlen tréfa lenne, ha bosszulatlan halna meg. Le kell mosni a gyalázatot! Szredizemszkij ősei minden sértést vérrel mostak le. Arra azonban a gróf képtelennek mutatkozott, hogy az országot Skarlato, Pruzsanszkij és Tal- mudovszkij forró, fiatal vérével. árassza el. Ahhoz sem volt ideje, hogy a feljelentések szövevényes gépezetét beindítsa, mert hiszen — mint látható — már csak néhány órája volt. Ehelyett valamilyen gyors és hathatós bosszúnemet kell íkiötlenie. Amikor Talmudovszkij a kövér telihold fényében sütkérezve a ház elé ért, valaki megszólította. Megfordult. Csontos kéz integetett felé a grófi szobából. — Nekem szólt? — kérdezte a diák csodálkozva. A kéz csak integetett és Szredizemszkij átható pávahangja hallatszott: — Jöjjön fel, nagyon kérem. Rendkívül fontos a dolog. Talmudovszkij vállat vont. Egy perc sem telt belé és már ott ült a heverőn, a gróf lábánál. — Talmudovszkij elvtárs — szólalt meg a gróf — én a halál küszöbén állok, napjaim meg vannak számlálva. — Ugyan ki a csoda számolta meg? — kiáltott fel a derék Talmudovszkij. — Maga még jóidéig él. — Ne vigasztaljon! Halálommal megváltom mindazt a rosszat, amit ön ellen valaha is elkövettem. — Ellenem? — Igen, fiam — sóhajtott fel Szredizemszkij, olyan hangon, mint egy pap. — Igen, ön ellen. Nagy az én vétkem. Húsz éve gyötrődöm, de nem volt elég erőm, hogy feltárjam az ön születésének a titkát. Most mindent elmondok, mielőtt elköltözöm az árnyékvilágból, ön nem Tal- mudavszkij. ön Szredizemszkij, gróf Szredizemszkij. ön az én fiam. Természetesen nem kényszeríthetem, hogy higgyen nekem, de ez a színtiszta igazság. Haláluk előtt nem hazudnak az emberek, ön az én fiam, és én az ön szerencsétlen atyja vagyok. Jöjjön közelebb, hadd öleljem meg! Talmudovszkij 1eiugrott. — Micsoda ostobaság ez? — üvöltötte. — Én Talmudovszkij vagyok. Szüleim harminc éve laknak Tiraszpolban. Múlt héten is kaptam levelet apámtól. Talmudovszkijtól. — Ö nem az ön atyja — folytatta az öreg szenvtelenül. — Az ön apja itt haldoklik ezen a heverőn. Igen. Húsz éve történt... Édesanyjával a dnyeszterparti nádasban találkoztunk. Elragadó asszony volt. — ördögbe is! -— kiáltott fel a nyakigláb Talmudovszkij és fel-alá nyargalászott a szobában. — Ez... egyszerűen disznóság! — Ezredünk — folytatta a bosszúszomjas öreg —, őfelsége, a dán király nárdaezrede, éppen fontos hadgyakorlaton vett részt. Én akkoriban nagy kujon voltam. Ügy is hívtak: „a peterhofi Don Juan”. Elcsábítottam az ön anyját és felszarvaztam Talmudovszkijt, akit ön tévesen atyjának vél. — Lehetetlen! — Fiam, megértem felindulását. Ez végre is érthető. Egy gróf élete manapság, amint ön is tudja, nem könnyű. A pártból természetesen ki fogják zárni. Emberelje meg hát magát, fiam. Látom már, hogy az egyetemről is kiseprű- zik. A házban pedig magáról költenek majd versikét, ahogy eddig rólam írtak. „Megsúgjuk, mit nem tud senki, gróf volt biz’ a Talmudovszki’.” De én tudom, hogy az ön keblében, gyermekem, a Szredizemszkij grófok nemes szive dobog, a mi fajtánk fennkölt, merész és á italos szíve. E fajtának ön az utolsó sarja. A Szredizemszkijek mindig hittek Istenben. Szokott templomba járni, gyermekeml Talmudovszkij dühödten legyintett. aztán „ördög és pokol” kiáltással elrohant. Az öreg gróf mosolygott és a sötét sarók felé pillantott. A falon ismét felcsillantak a foszforeszkáló szavak, de a „Talmudovszkij” név már nem volt köztük. Csak két név lobogott még zöldes fénnyel: Haldoklótl az öreg gróf. Ott feküdt keskeny és koszos heverőjén, madárnyakát nyújtogatta és undorral nézett ki az ablakon. Melltűhöz hasonló zöld ágacska himbá- lódzott a fán. Az udvarban gyerekek lármáztak. Szredizemszkij lakása nem volt éppen grófi iák. Falán nem függtek moárézekében pompázó hősök portréi, sem az ismert kerek tatár pajzsok. A bútor vékonylábú, nem előkelő. A parkett sem fényes, semmit se tükröz vissza. A gróf viszályba keveredett három főiskolással. Skarlátéval, Pruzsanszkijjal és Tal- mudovszkijjal, ákik egy emelettel fölötte laktak. Gyűlölködése a fiatalemberek iránt a szokott módon kezdődött. A ház faliújságján színes kari- katúra tűnt fel, amelyen a grófot visszataszító külsővel — tapsifüllel és kurta, nyo- \ morék törzzsel — ábrázolták, \ a rajz fölött kis versike: : „Ez a hetes számú ház, \ hol bárkinek jut lakás, ; s hol olyan is megterem, \ aki osztályidegen. \ Megsúgjunk, mit nem tud senki, \ gróf volt biz’ a Szredizemszki’... „A hármak" \ Szredizemszkij megijedt, s \ elhatározta, hogy cáfolatot ad ! ki, mégpedig versben. De kép- \ leien volt a költői technika \ olyan magaslatára emelkedni, \ mint ellenségei. Szredizemsz- | kíj nem tudta elfeledni sé- [ relmét. Mint a Balsazar ba- 1 biloni királyt országa pusztulására figyelmeztető „mene, tekel fűrész” hirtelen három foszforeszkáló szó villant fel előtte a sötét falon: SKARLATO, PRUZSANSZ„ KIJ, TALMUDOVSZKIJ Este a mellékutcában megrekedt a fülledt sötét levegő, mintha marokba szorították volna. A heverő rugói nyikorogtak. A gróf nyugtalanul haldoklóit. Egy héttel ezelőtt már részletes tervet/ dolgozott ki, miképpen áll bosszút a fiatalembereken. A megszokott lakóházi bosszantások egész arzenálját falsorakoztatta. Bepanaszolja a házkeze- lőségnél Skarlátot, Pruzsansz- kijt és Talmudovszkijt, hogy tönkreteszik a la kasukat. Leleplező levelet küld a főiskola vezetőségének „Az oktatásügy híve” aláírással, amelyben a három diákot orgiákkal és fajtalankodással vádolja. Titkos bejelentést tesz a rendőrségen arról, hogy a főiskolások szobájában be nem jelentett, gyanús személyek éjszakáznak. A gróf tisztában volt a napi politikával és ezért még egy névtelen levelet iktatott terveibe: ezt majd egyenesen a főiskola pártszervezetéhez juttatja, homályosan célozva arra, hogy Talmudovszkij párttag, otthon, a szobájában, baloldali frázisok mögé rejtőzve, állandóan jobboldalra hajlik elMindebből a2onban még mit sem valósított meg a gyakorlatban. zavarta a Kaszás, Az országúton című nagysikerű filmben, amelyet a nyár folyamán nálunk is bemutatnak.
