Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-06 / 158. szám

W38. JÜLIUS 6. VASÄRNAP 3 ”%Cfrfcu> Megszilárdult a vezetés és a munkafegyelem: Gyorsabban fejlődik, gyarapszik a gyömrői Dózsa Tsz Ruha teszi embert? Ürgeöntés Nagy szakértelem, türelem és rengeteg víz kell az ürgeön­téshez, de megéri a zsákmány (Gábor Viktor felv.) Mára töbh napsütést és 22-23 fokos meleget jósol a meteorológia A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán adott tájékoztató szerint vasárnap to­vább erősödik a szél, de mivel előzőleg már megjárta a körfor­gásban a Fekete-tenger és a Szovjetunió déli térségeit, nem hoz erősebb lehűlést, sőt a jelek arra mutatnak, hogy a felhő­takaró vasárnap már felszakado­zik, több lesz a napfény, s a szombat déli 18 fokról legalább 20—23 fokra emelkedik a hőmér­séklet. és munkáspártok Augusztus második felében megjelenik a kommunista és munkáspártok elméleti és in­formációs folyóirata: A béke és szocializmus kérdései cím» ineL A folyóirat foglalkozik; a tudományos szocializmus el­méleti kérdéseivel, a nemzet- özi munkásmozgalom ektuá- s problémáival, az emberiség ■harcával a békés és boldog életért, a tudomány és kultúra szerepével e társadalom fejlő­Aki sokat markol, keveset fog — mondja egy jól bevált közmondás, s bizony a gyöm­rői Dózsa Tsz vezetői is csak akkor döbbentek rá erre a ré­gi igazságra, amikor már majdnem késő volt. A baj tu­lajdonképpen nem is azzal kezdődött, hogy a szövetkezet 1954-ben kivált a helybeli Pe­tőfi Tsz-ből, hanem az nehezí­tette meg a közös gazdálko­dást, hogy az ötven főnyi tag­ság „a nagyobb önállóság je­gyében” hatvanféle munkához kezdett. Mindehhez pluszként jött még néhány fegyelmezetlen szövetkezeti dolgozó példátlan magatartása. Munkafegye­lemről álmodni sem lehetett. Volt, aki tájára sem nézett a szövetkezetnek. Sokszor még a legsürgősebb munkákhoz sem tudtak embert biztosíta­ni. A kocsisok fekete-fuvarral foglalkoztak, s a szövetkezet­ben szólásmondássá vált az „amit érek, azt viszek" jelszó. Vittek is egyesek, amit csak tudtak: szénát, kukori­cát, zöldségfélét. Persze, a zár­számadásnál senki sem értet­te meg, mi lehet az oka a csapnivaló eredményeknek és miből származik a több mint 190 ezer forint „sorbanállás”, azaz tartozás. így ment ez egészen 195S végéig, míg csak az elnöki székbe a nyolcadik elnök: a fiatal Kardos István nem ke­rült. Alighogy átvette a ve­zetést, egycsapásra megválto­désében, a nemzetközi viszo­nyok és világgazdasági kapcso­latok jelenségeivel és más aktuális, érdekes, fontos kér­déssel. A folyóirat havonta jelenik meg: magyar, cseh, orosz, kí­nai, koreai, lengyel, bolgár, román, angol, spanyol, francia, olasz és német nyelven. Előjegyzéseket az előfize­tésre^ a folyóirat magyarországi kiadója: a Kossuth Könyv­kiadó fogad eL zott a helyzet. Első intézke­désként megalakították a fe­gyelmi bizottságot, amely — a becsületes tagok bevonásá­val — tervet dolgozott ki a rend helyreállítására. Ponto­san meghatározták például, hogy a különböző kilengések — veszekedés, hiányzás, lo­pás stb. — esetén mennyi munkaegységet vonnak le az illetőtől. Ha a tag elérte a 25 munkaegységnyi levonást, ön­magát zárta ki a közös gaz­dálkodásból. Átmenetileg nagy szükség volt ezekre a „drákói“ rend­szabályokra, hiszen másképpen már nem lehetett volna rendet teremteni' a züllésnek indult szövetkezetben. Természetesen a becsületesen dolgozók öröm­mel és megelégedéssel fogad­ták ezeket az intézkedéseket, csupán azok méltatlankodtak, akiknek nehezükre esett a tisz­tességes munka. A határozott intézkedések nyomán rövid idő alatt a vezetés is megszilárdult Például — közvetlenül a fe­gyelmi bizottság határozata után — két kocsis fekete fu­vart vállalt. Az egyiket azon­nali hatállyal kizárták, a má­siktól tíz munkaegységet von­tak le figyelmeztetésül, hogy hasonló esetben ő is a társa sorsára jut. Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések rövid idő alatt rendet teremtettek. Az új vezetés másik nagy érdeme: a szövetkezet átszer­vezése volt. Rájöttek, hogy a sokrétű munka szétforgácsolja a közös erőt és ilyen módon lehetetlen eredményesen gaz­dálkodni. A szövetkezet két fő gazdálkodási ágra tért át: a növénytermesztésre és az ál­lattenyésztésre. A növényter­mesztésen belül főként a ta­karmánytermelést fejlesztet­ték. hogy a növekvő szarvas- marha- és sertésállományt megfelelően el tudják látni ta­karmánnyal. A rosszul jöve­delmező kertészetet megszün­tették és még egy sor ilyen in­tézkedést foganatosítottak, amely jóval egyszerűbbé és gazdaságosabbá tette a szövete kezet munkáját; Lényegében egy szilárd, jól jövedelmező közös gazdálkodás alapjai bontakoztak így ki, s az eddig elért eredmények azt igazolják, hogy a korábbi in­tézkedések nagyon is helyesek voltak. Két számadat kézzelfoghatóan érzékelteti ezt a fejlődést. 1956-ban egy mun­kaegységre még csak 22 forint, az elmúlt esztendőben már 28 forint jutott. Ehhez még hoz­zá kell számítani az elmúlt év beruházásait (gazdasági felsze­relések, kútépítés, betonme­dencék, istállók építése, állat, állomány bővítése). Az ez évi tervezet és a termelési kilátá­sok szerint év végére 34 forin­tos munkaegység várható­Az elmúlt év során a Dózsa Tsz külsőre is nagyon megvál­tozott. Az egykori Kóczán-ta- nya romos cselédházai közül egy új korszakot hirdető szö­vetkezeti porta körvonalai bontakoztak ki. Nemrég ké­szült el a modern felszerelésű, ötven férőhelyes, magtárpad- lásos istálló, amelyben a szö­vetkezet szarvakmarhaállo- mányának fele kapott helyet. Az épületben tejfeldolgozó részleg működik majd, a gé­pi berendezést éppen most szerelik. A szövetkezet földjei (az el­múlt években fordítva volt) most a legápoltabb földek kö­zé tartoznak. Nem frázis, ha azt állítom, hogy a Dózsa Tsz kukoricája például jóval szebb, mint az egyéni gaz­dáké. Az idei terméskilátások — Kardos István állítása sze­rint, de mások véleménye alapján is — jóknak ígérkez­nek. A gyömrői Dózsa Tsz tag­sága továbbra is a két fő gazdálkodási ágat akarja fejleszteni, s ezek mel­lé a szőlészetet 6 holdról 12 holdra bővítik. Most még persze nehézségek is akad­nak, kevés a munkaerő, s több gépre lenne szükség. Ám az eddigi eredmények azt bizo­nyítják, hogy a szövetkezet már túl van a kezdeti nehéz­ségeken, s ha továbbra is így dolgozik, Gyömrő nemcsak a fürdőjéről, hanem a termelő- szövetkezetéről is híres lesz. Súlyán Pál A Z EGYIK szakszervezeti bizottsági elnök pana­szolta nemrég, hogy a dolgo­zók nem nagyon tesznek kü­lönbséget munkatársaik kö­zött, ha egyszer beöltöznek a kék munkaruhába. Pedig az ellenforradalomban hány esetben derült ki, hogy a népi demokratikus rendszert ma is gyűlölő ellenséges elemek szá­mára csupán fedezéket jelen­tett a kék munkásöltöny! Ezek az emberek átmeneti öltözéknek tekintették a munkásruhát, számukra gyű­lölt és gúnyolt maskara volt csupán. Három megyei üzem alapos vizsgálata fedte fel mostanában, hogy a dol­gozók jelentős százaléka itt ma is deklasszált elem. A munkásruha nem minden — hangoztatta e tapasztalatok alapján a bizottsági elnök és hozzátette: változtatni kell azon, hogy a munkások jó részének még „a ruha teszi az embert”. Mennyi furcsaság adódik a szocialista építés korszaká­ban. Hogyan térnek vissza a régi közmondások... Az új helyzetben másféle, szinte el­lenkező értelmet nyer a régi igazság. Valósággal nyelvöltö- getés a régi felé, a tartalom teljes megfordulása, ha most „a ruha teszi az embert” köz­mondás azt jelenti, hogy a munkásruha üti emberré a vi. selőjét. Elgondolkoztató té­nyek ezek. Emlékszem a kü­lönc, bolond gróf történeté­re. Egy estélyen rongyosan jelent meg és hiába mutatta fel meghívóját, rendőrt hoz­tak rá. Amikor azután frakk­ban tért vissza, nagy reveren- ciával fogadták. A mulatság tetőpontján pezsgőt hozatott a frakkjának, megmártogatta a drága nedűbe és a megrökö­nyödött társaságnak imigyen beszélt: „igyál frakkom, itt csak téged becsülnek. Hiába, ruha teszi az embert!” Ugye, kedves olvasó, a felületes szemlélő előtt is világos, hogy történt némi változás? V ÁLTOZIK MINJDEN és ez alól a törvény alól a köz­mondások sem kivételek. Nemrég egy fényképező-szak- üzletben jártam. Arra voltam kíváncsi, hogy hány munkás vásárolt fényképezőgépet az utóbbi évben. Okosszemű asz- szonyka az üzlet vezetője, aki mosolyogva csóválta kérdé­semre a fejét. — Sajnos, nem jegyezzük meg a vásárlók fog­lalkozását és csak nem gon­dolja az elvtárs, hogy ruhája ról fel lehet ismerni, ki mun-, kás, ki nem? — Ezt a tapasz­talatot csak megerősítette az a. beszélgetés, amit a sztálinvá- rosi Arany Csillag főpincéré­vel folytattam. Az elegáns ét­terem szőnyegein egyerruhási pincérek suhantak és a kis asztaloknál halk zsongással éL vezeti, örült és szórakozott az elegáns közönség. Munkások; mérnökök, orvosok, akiknek öltözéke, viselkedése tökéle­tesen beleillett az étterem stí­lusába. Pedig nem mindig volt így — mesélte nevetve a főpincér. Néhány évvel ezelőtt sok baj volt azokkal a mun­kásokkal, akik csizmában, munkaruhában, sárosán tér­tek be az Aranv Csillagba és bizony megrökönyödtek, ká­romkodtak, tiltakoztak, ami­kor az asztalra kivágott 100 forintok ellenére sem szolgál­ták ki őket. Maguknál a ruha teszi az embert? — kérdezte nem egy. — így becsülik meg a dolgozókat? — és ment a panasz tanácshoz, pártbizott­sághoz. De a város vezetői tud­ták. mit akarnak. Szívósan és türelmesen magyarázták nap­ról napra, hogy a dolgozók ön­magukat becsülik meg, ha munka után átöltöznék, meg­mosdanak és rendes ruhában* tisztán élvezik a jól megérde-, melt szórakozást; A Z ELŐBB azt találtam mondani, hogy a közmon­dás tartalma változott meg az új körülményeknek megfele­lően. Azt hiszem, ezt is módosí­tani kell. A jól öltözött emberek tömegeinek látványa azt je­lenti számunkra, hogy eltűnt az emberek közti vagyoni kü­lönbség, annak belső és külső jegye egyaránt. Az emberek megítélésének értékmérője egyre inkább a tett. A jó öl­tözködés nem jelent többé ki­váltságot, az úri rendhez való tartozást, csak egyszerűen jő ízlést és igényességet. Az a fontos, ki viseli, és nem az, hogy mit hord. És az üzemben is ez a fontos. A munkásruha sem jelentheti önmagában, hogy viselője a munkásosz­tály öntudatos tagja vagy kép­viselője lett egycsapásra. Az a döntő, hogyan dolgozik, él, mit tesz osztálya érdekében — hogyan harcol a munkáshata­lom megerősítéséért A tarta­lommal együtt tehát megválto­zik a közmondás formája is:! Nem a ruha teszi áz embert* hanem az ember a ruhát!, Szántó Miklós Megjelenik a kommunista elméleti folyóirata BELPOLITIKAI KRÓNIKA A hét krónikája oIyan ese­ményekből tevődik össze, me­lyek) békés, alkotó életünk min­den napjának jellemzői. Hiszen a könyv ünnepétől áz első új­búza szállítmány megérkezé­séig mind-mind olyan mozaik­kockája életünknek, melyekből színes, sokrétű, szép mozaik- kép áll össze. A magyar párt- és kormány- küldöttség bulgáriai látogatása még a múlt héten befejező­dött, s vasárnap tértek visz- sza a küldöttség tagjai hazánk­ba. s vasárnap került nyilvá­nosságra a közös nyilatkozat is. Sokan figyelték érdeklő­déssel a párt- és kormánykül­döttség útját, hiszen népünk mindig testvérének érezte a bolgár népet, nyomorító urak, dölyfös kiskirályok terhét egy­aránt évszázadokig hordta bolgár és magyar. A küldött­ség látogatásai, ismerkedése a bolgár néppel, a nép megvál­tozott életével egyben azt is jelentette, hogy még közelebb ikerült a két nép. még szoro­sabban halad egymás mellett a szocializmus építésének út­ján. S erre az összetartozásra, er­re a közös cél felé törekedésre, a két nép barátságára tette rá a pecsétet a közös nyilatkozat, mely jelentős dokumentuma a két. nép történelmének. A kö­zös nyilatkozatban mindkét nép képviselői leszögezik, hogy nem ismernek fontosabb fel­adatot, mint népeik boldog, békés, munkás életének meg­óvását, a béke biztosítását, a küzdelmet annak érdekében, hogy az imperialista • uszítok háborús szándékait meghiúsít­sák. S nem szólam ez, hanem nagyon reális, nagyon is kéz­zelfogható valóság. Mindkét nép kormánya számos olyan intézkedést, javaslatot tett már más hatalmak felé, melyek bi­zonyították, hogy mennyire őszintén, mennyire szívből kí­vánják a megbékélést, a nyu­galmat. az építő munka zavar­talanságát. A közös nyilatkozat egyben annak bizonyítéka is, hogy mindkét nép teljes helyesléssel támogatja a Szovjetuniónak a békéért folytatott harcát, s egységesen, a szocialista tábor rendíthetetlen hitével küzd a békés holnapért. A közös nyi­latkozat, mely megpecsételte a magyar nép képviselőinek ba­ráti látogatását nem „aktuá­lis” esemény, hanem mara­dandó dokumentuma életünk­nek, maradandó emléke an­nak, hogy a bolgár és a magyar nép egy felé tart, s nem vitás, hogy el is érkezik mindkét nép a célhoz: a szocializmus felépítéséhez. Szeszélyes és furcSa idő_ járás tette próbára az embe­rek idegeit a héten. Nemrég még örömmel üdvözöltük az esőt, a héten azonban már ar­ra gondolt az ember, hogy ke­vesebb is elég lenne. A lezú­duló víztömeg késlelteti az aratást, de ugyanakkor na­gyon sok helyen zavarokat és károkat is okoz, elég itt a csütörtök esti „ítéletidőre” gondolni, amikor rövid idő alatt hatalmas mennyiségű víztö­meg zúdult le, s olyan vihar volt, hogy ehhez hasonló csak pár esztendeje, A szeszélyes, szélsőséges időjárás kétség­telenül sok gondot okoz, első­sorban nem a városokban (ha­bár a városi ember gondja is elég, elindul reggel nyári ru­hában, este, hazafelé majd megfagy), hanem falun. Hi­szen itt az aratás ideje, s nem egy helyen már nagyon is ka­sza alá érett az élet. S az idő­járási kilátások sem valami biztatóak. Persze, ma még ez ellen tenni nem sokat lehet. Pár évtized s akkor már nem rakoncátlankodik az időjárás. Annak ellenére, hogy a sze­szélyes időjárás hátráltatja az aratási, cséplési munkákat, az megfelelő körülmények kö­zött folyik. Sikerült biztosíta­ni, hogy általában megfelelő a gépállomási gépek műszaki színvonala, gondot nagyon sok helyen a cséplőcsapattík meg­szervezése jelent. Mennyire jellemzője ez életünknek; Ti­zenöt-húsz esztendeje mekkora volt a tülekedés, komák, só­gorok nyaggatása, csakhogy hely legyen a bandában; Ma meg: hát könnyebb a gyár­ban a nyolc óra, nem nagyon akaródzik — főleg a fiatalabb- jának — hazamenni a gép mellé. Üj fajta gond ez. Nehéz gond, de meg lehet birkózni vele, s nem egy helyen — Bé­késben, Győrben s másutt — már nem is tíz. hanem száz példa is akad arra, hogyan. A „kaláka” segítségével biztosí­tani lehet a minél kisebb szem­veszteségű betakarítást, csép- lést, ami pedig nem jelentékte­len szempönt. Minden szem búzára, gabonára szükségünk van, hiszen a gyengébb tér­més megköveteli, hogy na­gyobb becsben tartsuk az élet magvait. S ahogy parasztsá­gunk a földet művelte ebben az esztendőiben, az arra is biztosíték, hogy a legkisebb szemveszteséggel zárul a csép- lés. Megérkezett a héten az első újbúza szállítmány a bu­dapesti Gizella-malomba. Min­den évben megható, kedves ünnep ez. A falu és a város, a munkásosztály és a parasztság szoros összetartozásának, szö­vetségének szimbóluma. Sok- sok ilyen szimbóluma van éle­tünknek, s napról napra több és több lesz. Mindenkit érdeklő, minden­kit foglalkoztató eseménye a hétnek a könyv ünnepi hete. Magyarországon a könyv ma már közszükségleti cikk. Min­denki vesz könyvet. Van, aki csak az Olcsó Könyvtár köte­teit, de nem egy egyszerű em­ber komoly összegeket áldoz arra, hogy otthonában szép házi könyvtárral büszkélked­hessek. Hatalmas mennyiségű könyv jelent meg a könyvhétre, de az eddigi eredmények azt ta­núsítják, hogy: kevés! Ez a mennyiség is kevés, még több­re. sokkal többre lenne szük­ség. Hiszen nem egy olyan könyv akad, mely megjelenése napján elfogyott, s mely még „pult alól” sem kapható. Ez a hatalmas érdeklődés annál is inkább biztató, mert nem­csak a klasszikusok iránt nyil­vánul meg hatalmas érdeklő­dés, hanem a mai írók és köl­tők művei iránt is. s itt is első sorban a mai magyar művek iránt. Komoly jelentőségű eredménynek számít, hogy a könyvhét politikai kiadványai­nak jó része is elfogyott, s van olyan mű is, amely már egyál­talán nem kapható. A magyar nép csendes válasza ez a nyu­gaton a passzív ellenállásról károgó gyászm agyaroknak. A könyvhét alkalmából rendezett ünnepségeken, anké­tokon maguk az írók mondták el, hogy mennyire hazug és hamis volt az írók „hallgatásá­ról” szóló mende-monda, mely­nek valótlanságát mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a sok-sok mű, mely a könyv­héten az olvasók kezébe ke­rült, s melyek túlnyomó több­sége az ellenforradalmat köve­tő „hallgatás”, „nem dolgozás” alatt keletkezett. S egyben an­nak bizonyítékai is voltak ezek az ünnepségeik, hogy sem­mit sem igényel, kíván jobban az olvasóközönség, mint a mai tárgyú, mai. mindennapi éle­tünkről szóló igaz, magas szín­vonalú műveket. A saját ko­runkról, az általunk is átélt eseményekről olvasni mindig különös öröm, izgalom. S a könyvhét tanulságai is erre fi­gyelmeztetik az írókat s a könyvkiadókat egyaránt. Hatalmas méretű, forradal­mi romantikát árasztó munka vette kezdetét a héten a Han­ságban. A Hanság lecsapolásá- nak terve nem új terv. Sok­szor, sokan belevágták ebbe fejszéjüket Horthy-Magyaror- szágon. de mint sok másból, ebből sem lett semmi. Népi demokráciánk megvalósítja ezt a régi tdrvet, segítségül híva a fiatalok lelkesedését, akará­sát, alkotásvágyát. Az évekkel ezelőtt Sztálinvárosban szer­vezett ifjúsági rohammunkára ma is szívesén emlékeznek azok a fiatalok, akik részt vettek abban. Minden hatal­mas méretű, minden gigászi munkának megvan a maga múlhatatlan. kitörölhetetlen varázsa, emléke. Nemcsak az alkotás marad meg, nemcsak az hirdeti népi demokráciánlk fiatalságának tetteit, gyümöl­csöző mwnilcáját, hanem meg­marad a szívekben is az em­lék, megmarad örökre a tu­dat, hogy: „ebben nekem is részem volt”. S így válik még inkább hazánknak gazdájává minden fiatal, így fűződik ezer szállal szívükhöz minden; ami ebben az országban épül, s ami elsősorban nekik épül. A Hanságban végzett munka egyben példa is: ne­héz, erőfeszítést kívánó mun­kát a fiataloknak mindenütt. Helyi viszonyok között is, Hadd mutassák meg fiatal­jaink. mire képesek. Mert meg akarják mutatni, mert feszül bennük a tettvágy, s annak nem szabad útjába áll­ni. A hatalmas csapadék jelen- tős vízszint emelkedést okozott hazánk vízrendszerében. A Duna egyes szakaszain készült­séget rendeltek el, habár minden valószínűség szerint baj nélkül vonul le az ár­hullám. A megfelelő előkészü­letek, az elmúlt évek tapaszta­latai egyben annak is biztosí­tói, hogy évről évre kisebb gondot okoz a megduzzadó fo­lyam, s nem jut a víz mar­talékául sok-sok holdnyi ter­més. Olyan változatos volt a hét eseményekben, mint a heti időjárás. Ha benne vagyunk sodrukban, akkor nagyon is szépek, nagyon is maradan- dóak „a szürke” napok. S ezért jegyzi azokat örömmel a krónikás. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom