Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-03 / 155. szám

1958. JtTLIUS 3. CSÜTÖRTÖK "%Cfrían ^inimniiNmiminnmimtHmmn' | A Budapesten várható j — telefonon I | A posta július 1-től —I | kísérletképpen — a 18—18 1 | —20 hívószámon magneto- § |fon berendezéssel közli a | | Meteorológiai Intézet Bu- § % dopest területére, valamint 1 |a fővárosi Duna-szakaszra § lés a budai hegyvidékre vo-| 1 natkozó időjárás előrejelzés \ § sét. | A Meteorológiai Intézet | I naponként 4 órás időközök- | I ben adja meg a posta ré- | 1 szere a Budapesten várható | | időjárás minden lényeges | I mozzanatát (szélviszonyok, \ I napsütés, felhőzet, köd, eső, | | havazás, zivatarok, a hő-§ | mérséklet várható alakulása I I stb.). 1 1 Az új szolgálat feltehe- § | tőén népszerű lesz a kirán- § | dűlők, a strandolok, a spor- 1 1 tolók, a szabadtéri rendez- | | vényeket látogatók köré-1 I ben. 1 IriKniniinmimintimtimHiniHUiiiiiiiimimmiiminimm.'. Mütrágyaszóró kapálógép A Tolna megyei Kanacsi Ál­lami Gazdaságban műtrágya­szóróval kombinált kapálógé­pet szerkesztettek. Az új gép­pel eddig már 500 hold kuko- . ricát, továbbá 10 hold siló- kukoricát kapáltak meg és műtrágyáztak. A jól bevált újítás révén — két gépi kapá­lást számítva — holdanként 32 forintot tudtak megtakarítani. A lopás — a társadalom ér­dekeit veszélyeztető vétségek közé tartozik, így tudtuk, s így tudták Budajenő lakói is. De talán egyetlen egyszer sem érezték ennek a visszataszító bűnnek a súlyát annyira a sa­ját bőrükön, mint éppen ezek­ben a napokban. Nem kevesebb, mint négy olyan termelőszövetkezeti el­nök „működött” már közsé­gükben, aki börtönviselt, s valamennyiük a társadalmi tulajdon hűtlen kezeléséért, magyarán szólva lopásért kap­ta büntetését. Csak egy példa: volt olyan nyár, amikor ara­tásidőben a kombájntól behor­dott szemből csupán minden második szekérrel került a raktárba, a többi az akkori el­nök és barátai házához ván­dorolt. Más esetben , az egyik brigádvezető (neveket most már utólag kár emlegetni) a szerződésesen termelt kaprot úgy szállította be a fővárosi átadóhelyre, hogy künn, a ter­melőszövetkezetben le sem mérték, s nem, is tudták el­lenőrizni, mennyit vitt el. Volt olyan időszak, amikor egy esz­tendő alatt négy vezető-ember meggazdagodott. Nagyjából ezeket a válaszo­kat gyűjtöttem össze (azért nagyjából, mert sok apróbb disznóságot fel sem jegyez­tem), amikor azt kérdeztem a falusiaktól, mi hát tulajdon­képpen az a régi rossz, amit olyan „nehéz elfelejte­ni”. S most azok a becsületes dolgozó parasztok, akik már rég foglalkoznak a szövetke­zés gondolatával, szinte gye­rekes riadalommal kérdezge­tik egymástól, vajon ott lesz­nek-e az alakuló gyűlésen azok, akik ezt a „régi rosszat” előidézték, kénytelenek lesz­nek-e megtűrni maguk között a henyéket, iszákosokat, tol­vajokat és az összeférhetetle- neket. S valamennyiük arcán nagy megkönnyebbülés lát­szik, amikor Schmidt elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője közli, hogy nem is engedélyeznék a szö­vetkezet megalakulását, ha ezek is a tagok sorában len­nének. . Különösen hangzik talán, de szinte ez az egyedüli oka, hogy az új termelőszövetke­zet, amely már hetekkel ez­előtt megalakulhatott volna, még mindig a szervezés idő­szakánál tart. Jó egy hétbe te­lik még, mire a jelenlegi 15— 16 jelentkező egymás között eldönti, kik azok, akiket sem­miképpen sem engednek ma­guk közé. Budajenőn nem fordulhat elő még egyszer, hogy — Balázs K. Imre sza­vaival élve — „aki dolgozik, rongyosan marad, aki a na­pot lopja, vagy, a szövetkezet vagyonát, az pedig megtolla- sodik”. Mert vele együtt a többi becsületes dolgozó pa­raszt is azt vallja, hogy in­kább tájára se mennek a szö­vetkezetnek, ha ilyenekkel kell együtt dolgozniok. Egyébként a szövetkezet­nek kitűnő adottságai vannak ahhoz, hogy jól működhessen, s ennek megfelelően már a tervezgetés időszakában is igen derűlátóak a leendő ta­gok. Először is határozott ígé­retet kaptak rá, hogy azok a gazdasági épületek, istállók, magtárak, amelyeket pillanat­nyilag az állami gazdaság használ, őszre visszakerülnek a szövetkezeti tagok birto­kába. Százötven hold állami tartalékföldet kapnak, egyebek között 18 hold szőlőt és hét hojd ríbizlit. Mivel szarvas- marhahízlalásra szándékoznak berendezkedni, valószínű, hogy a 3004-es rendelet értelmében az állam hozzásegíti majd őket a szükséges állatok beszerzé­séhez. Tervezik továbbá, hogy évről évre bizonyos mennyi­ségű szőlőt és gyümölcsöst te­lepítenek, s a tejtermelést olyan magas fokra emelik, hogy legalább 500—600 forint havi munkaegységelőleget tud­janak juttatni a tagságnak tej­ből, gyümölcsből, miegyébből. Nagy a valószínűsége, hogy ez esetben a falu fiatalsága se jár majd be szinte egytől-egyig a fővárosba dolgozni. Mert je­lenleg — szinte hihetetlen — a 900 lakosú kisközségből nem kevesebben, mint 160-an jár­nak be naponta a fővárosba. Ez hajnali kelést, körülbelül 300 forint havi készkiadást, az utazással járó eltörődést, fá­radtságot jelent a bejáróknak. A felnőttek, a szülők tehát ezekre a fiatalokra is gondol­nak, amikor nagy körültekin­téssel s igen előrelátóan szer­vezik a termelőszövetkezetet. Arról számolhatunk be tehát olvasóinknak, hogy a ceglédi járás után nagy a mozgolódás a budai járásban is. Biárt már megalakult az új termelőszö­vetkezet, napok kérdése csu­pán, hogy Budajenőn is meg­tartsák az alakuló ülést, de Tök község legelőrelátóbb gaz­dái is hamarosan új szövetke­zetei hoznak létre. Ez pedig annak bizonysága, hogy ahol egyszer a dolgozó parasztok megízlelték a közösség erejét, belekóstoltak a nyugodalmas munkát, s biztos jövedelmet jelentő társasgazdálkodásba, utóbb vagy előbb, de minden­képp visszatérnek erre az útra. Holka Vilmos A magas vízállás előreláthatólag nem okoz nagyobb zavarokat a hajózásban A hajózást előreláthatólag nem zavarja majd az árhul­lám. legfeljebb a budapest— esztergomi vonalon egy-lkét hajóállomáson — így Pün­kösdfürdő, Lupa-sziget, Ró­mai-fürdő állomásokon — nem állnak meg a hajók egy-két napiig. Lehetséges az is, hogy a magas vízszint kö­vetkeztében a nagyobb ha­jók, így a Petőfi, Kossuth és a Táncsics hajó nem fér el majd a Kossuth-hid alatJt. Játszik a kislány (Kovács Ernő felv.) A nagy esőzések következ­tében — mint ismeretes — számolni kell a Duna víz- szintjének emelkedésével, s lehetséges, hogy egy-két na­pon belül eléri, sőt elönti Bu­dapesten az alsó rakpartot. A magas vízállás mindiig gondo­kat okoz a hajózásnak. A MA­HART ebben az esetben is megtette a szükséges intézke­déseket. Óvatosságból kiüríti az alsó rakpart raktárait, s ez a munka csütörtökre be is fejeződik. EGY ÉV TÜKRÉBEN E gy éve annak, hogy a for­radalmi munkás-paraszt kormány 1957. második ne­gyedévében bevezette az anyagi ösztönzés új formáját, a nyereségrészesedési rend­szert. Sokan kétkedéssel fo­gadták ezt az intézkedést, sok jószándékú, becsületes ember sem hitt benne. A proletárdik­tatúra ellenségei egyenesen azt hangoztatták, hogy a nye­reségrészesedés csak ígéret marad. Sem a kishitűeknek, sem az ellenségnek nem volt igaza, mert kormányunk va­lóra váltotta adott szavát. Mint ahogy a tenger egy cseppjében megtaláljuk a ten­ger vizének összes vegyele- meit, úgy egy vállalat életéből kiindulva is meg lehet ismer­ni a nyereségrészesedési rend­szer egyéves tapasztalatait. Gyárunkban, a Diósdi Csapágygyárban 21 nap nye­reségrészesedést fizettünk, az évi átlagkeresetek arányában. A csapágygyár jelenleg nem rentábilis vállalat, tehát a csapágyak előállítására fel­használt eleven és holt munka több, mint a termék állami el­adási ára, más szóval a válla­lat bevételei nem haladják meg a kiadásokat. Az üzem rajta kívülálló okok miatt veszteséges, éppen ezért a többletköltséget állami dotá­cióval biztosítják részünkre. Eredményeinket a tervezett önköltségi szinthez mérik. Az 1957-es gazdasági évben önköltségünket az 1956-os bá­zishoz viszonyítva 17 száza­lékkal csökkentettük és így eredményeink alapján 21 nap nyereségrészesedést értünk el. Annak ellenére, hogy az 1956- os évi gazdálkodás nem volt lazább, gazdasági mutatóink mégis olyan eredményeket igazoltak, amelyek szerint há­romheti nyereségrészesedés kifizetésén kívül a Miniszter- tanács és a SZOT vörös zász­lóval tüntetett ki bennünket. A nyereségrészesedési rend- ■/* szer gazdasági eredmé­nyei az önköltségcsökkentés­ben jutottak kifejezésre. Az önköltség sokirányú elemzése folyamán dolgozóink olyan hiányosságokat hoztak fel­színre, amelyekre korábban nem terjedt ki a figyelem. Ahogy dolgozóink tudatában fokozatosan érlelődött a nye­reségből való részesedés reá­lis lehetősége, úgy javult ter­melési költségünk hányada. A nyereségrészesedés poli­tikai, erkölcsi hatása abban jutott kifejezésre, hogy külö­nösen az 1957. harmadik ne­gyedév végén és a negyedik negyedévben nem volt olyan termelési értekezlet, ahol egy sor javaslat a takarékossággal, a gazdaságosabb termeléssel kapcsolatban el ne hangzott volna. Dolgozóink a gazda sze­mével kezdték vizsgálni a ter­melést és olyan kérdésekről beszéltek, amelyek iránt ko­rábban közömbösek voltak; A nyereségrészesedés a mun­kafegyelem megszilárdítása te-; rén olyan segítséget adott a vállalatvezetésnek és a társa­dalmi szerveknek, amellyel azelőtt nem rendelkeztek. Va­lamely dolgozó által elkövetett gazdasági kár súlya ma már azzal a bűntudattal is páro­sul, hogy nemcsak a népgaz­daságot, hanem valamennyi dolgozótársát és önmagát is megkárosítja az illető. D e az eredmények, illetve pozitív vonások mellett találkozunk a nyereségrésze­sedéssel kapcsolatos hiányos­ságokkal, hibákkal is. Elsősor­ban az agitációs munkában el­követett hibákról kell beszél­nünk. Valamennyien emlék­szünk még arra — mert hisz ez nemcsak a mi üzemünkben fordult elő —, hogy a nyere­ségrészesedést egyesek fize­téskiegészítésnek képzelték és nem a vállalat gazdasági ered­ményeitől függő külön jutta­tásnak, illetve jutalomnak. Felelőtlen ígérgetések követ­keztében komoly veszély fe­nyegette a nyereségrészesedés hitelességét. Meg kell említeni, hogy egyes üzemek a tervszerűsé­get figyelmen kívül hagyva, súlyosan megsértették a nép­gazdaság érdekeit, olyan ter­mékeket gyártottak, amelyek­re a népgazdaságnak nem volt szüksége, de ennek gyártása termelési eredményeiket ked­vezően befolyásolta. Éppen ezért váltak szükségessé olyan határozatok, amelyek egyes területeken változtatásokat rendeltek el. Az 1958-as nyereségrésze­sedés esetében az ilyen vál­toztatásokra az értékelések fo­lyamán már nem lesz szükség* mert az új terv- és prémium- rendszer megalapozta a reális* igazságos tervezést. Ezzel megalapozta a nyereségrésze­sedés értékelhetőségét is. Ha az előző év bázisához vi­szonyítjuk jelenlegi helyze­tünket, akkor olyan jelensé­gekre kell felfigyelnünk — különösen a munkafegyelem mutatóit illetően —, amelyek szöveg nélkül is magyarázatot adnak arról, hogy ma már a dolgozók gyakorlati cselekede­teiben benne él a gondolat: a nyereségrészesedés nem írott malaszt, hanem reális való­ság. A fegyelmi mutatók szám­szerűen — az 1957. negyedik negyedévét véve alapul — 1958. első negyedévében a kö­vetkezőképpen alakultak: Iga­zolatlan hiányzás: 1957. ne­gyedik negyedévében 39 fő* Este kilenc felé ^r az Idő. Bajcsy-Zsilinszky utcában Sza­bó Mihály egyénileg dolgozó paraszt házában gyülekeznek a szomszédok. Két tanácskör­zet lakosságát várjuk ide, az összevont tanácstagi beszámo­lóra. A férfiak már összejöttek, csöndesen beszélgetve várják az előadás kezdetét, no meg' azt a néhány asszonyt, akiről tudják, hogy részt szokott ven­ni a község ügyeit tárgyaló eseményeken. Rájuk várakozik Menczel László elvtárs, közsé­gi párttitkár is, a gyűlés elő­adója. Molypille röppen át a vert- földű tágas szobán s erről az egyik gazdának eszébe jut a burgonyabogár. Egy pillanat alatt központi téma lesz belő­le. Menczel elvtárs — mert hogy vita alakult ki a rovar természetrajzáról — nagy hoz­záértéssel, egy jól képzett me­zőgazdásznak is becsületére váló alapossággal beszél a kártevőről, az ellene való vé­dekezés módozatairól. Szavait vagy figyelemmel és helyes­léssel hallgatják a többiek. Újabb érdeklődők érkeznek. Megkezdődik a kis gyűlés. Gaz­datársaknak szólitja a hallga­tóságát, amikor Menczel elv­társ előadásába belekezd. Le­het, hogy helyi szokás ez a ti­tulus, én azonban úgy érzem, jogos lenne ez akkor is, ha Kisgyulés Tatárszenfgyörgyön Tatárszentgyörgyön nem ez a megszólítás volna honos. Jogos lenne, mert a községi párttit- kár gazdaként érti a földmű­velés csínját-bínját, érti és érzi a gazdák gondjait, örömeit is. Menczel elvtárs eiött egy tv papiros, tintával írt kimu­tatás fekszik. Adatgyűjtemény és nem leirt beszéd vagy be­szédvázlat. Arra neki nincs is szüksége. Kezébe sem veszi, csak időnként bele-belepillant. érzésem szerint csupán azért, nehogy kifelejtsen valamit. Mert amit mond, az nagyon fontos. Tatárszentgyörgy négy­esztendős fejlődésének esemé­nyeit vázolja fel. A község gyarapodásának egy-egy állo­mását. Eseményt kell írnom, mert az ismertetett beruházá­sok nem statisztika adalékok vagy számszaki tételek egy né- hányezer lakosú község köny­velésében. Persze az új meg új létesítmények hosszú sora, a számokban kifejezhető forint összegek önmagukban is érde­kesek. A mai „beszélgetés" amelynek most csak bevezető­jét hallgatom, ennél sokkal ér­dekesebb. A falu története a hatalomra jutott nép nagy lé­legzetvételének történelmi bi­zonyítéka. Mondom, a számok is érdekesek, de sokkal inkább az, ahogyan a párttitkár a köz­ség dolgairól beszél, s ahogyan az emberek arcán visszatükrö­ződik a „honfoglalók", az álta­lános értelemben vett „gaz­dák" öntudata. A „20-as“ csatornákra épí­tett kilenc híd, új kutak léte­sítése, útépítések és az iskola fejlesztésére fordított tetemes összegek, erdőtelepítések és a lakosság hasznát szolgáló új létesítmények szebbé, kényel­mesebbé tették a község dol­gozóinak életét. Es most még­sem erre gondolok, elsősorban. Arra inkább, hogy a kisgyulés hangulatában ismét meglát­tam, amiről mindennapi gond­jaink közben megfeledkezünk Hatalmas erők munkálkodnak új világunkban azért, hogy a szó teljes értelmében szabad, s elégedett legyen az ember, a teremtő nép. Államunk veze­tőinek gondjaiban immár több mint egy évtizede ott él Ta­társzentgyörgy dolgos népe is, a község lakossága pedig szor­galmával, munkaeredményei­vel gazdagítja a nagy közösség s azon belül saját jólétét... Jólesően figyelem a gyülés hallgatóságát, az előadó na­gyon emberi, ugyanakkor ma­gabiztos• érveléseit. Bármily nagy is az eredmény, bármily nagy erőfeszítést kívánnak is a község dolgozóira váró to­vábbi feladatok, itt sem megy zökkenők nélkül az élet. Van­nak bajok, nehézségek, sérel­mek. Az emberek itt is ezeket látják meg előbb, ezek csep­pentenek gyakran ürmöt az örömbe. Szó esik többek között ar­ról is, hogy a községfejlesztési hozzájárulást egyes gazdák ké­sedelmesen fizetik, mint pél­dául 1956-ban is megtörtént, hogy a falu sok ezer forinttal hátralékban maradt. Amikor hozzászólásra kerül sor, hárman is beszélnek egy­szerre, ami} azt bizonyítja, hogy a részvevők valamennyi­jének szívügye községük fej­lesztése. Először csak panaszok hangzanak. Ráf Jani bácsi földjét súlyos jégkár érte. — Miből fizessem a község­fejlesztési adót? — kérdezi. — A csőszök nem tartják rendben az utakat, nem szór­ják be a kátyúkat, pedig az­előtt ez is dolguk volt! — pa­naszolja egy idős nénike. —• A csősz még nem is tudja, hol van az én földem... Igaz, nem is jön a bérért, én megl nem kínálom — így Bábel Fe- \ renc. A panaszokkal hamar vé-§ geznek. Az újabb hozzászólók § már a tervezett fejlesztéssel | foglalkoznak, kritikusan, ki-1 csit elégedetlenkedve még, de | valamennyien igenlik közsé-| gük gyarapítását. Egy közép-1 korú gazda tiltakozik, úgy lát-% szik magára vette Menczel elv-1 társ elmarasztaló szavait az 1 56-os tartozás miatt. Az előadó ceruzája sebesen\ jegyez. Nem kerüli el figyelmét | egyetlen megjegyzés sem. 1 Amikor aztán válaszol, a kedé- 1 lyek megnyugodnak s lassan % teljes egyetértés alakul ki a | részvevők között. Tisztázódik § a csősz-probléma, valamint az, | hogy a jelenlevőknek nincs i hátraléka 1956-ról. A hangos- § híradó elleni panaszra biztató 1 választ kapnak a gazdák, s \ Ráf Jani bácsi is megnyugszik, 1 mert megtudja, hogy adóját a 1 károsodás arányában fogják \ csökkenteni. Külön zárszó nem hangzik | el, de mintha összebeszéltek I volna,, valamennyien felkelnek | a székekről, lócákról. ’—Jó éjszakát — köszönnek | el egymásután. Holnap aratni 1 kell! tandrás) | 1958 első negyedévében 18. Ké­sés miatt: 1957 negyedik ne­gyedévében 1570 óra, 1958 első negyedévében 1282 óra. Mun­kaerő-csere: 1957. negyedik negyedévében 49 fő, 1958 első negyedévében 30 fő. A számokból kitűnik, hogy az igazolatlan hiányzás 39 fő­ről 18 főre, a késés miatti hiányzás 1570 óráról 1282 órá­ra, a dolgozók cserélődése 49 főről 30-ra csökkent. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy ál­lományi létszámunk tavaly óta emelkedett, akkor a fent említett adatok még szebb eredményeket mutatnak. Ez a javulás elsősorban a nyere­ségrészesedéssel függ össze. A z ez évi’ nyereségrészese­déshez nagy segítséget adott a takarékossággal kap­csolatos pártfelhívás, illetve kormányhatározat, amelyek nyomán gazdaságosabban, ta­karékosabban gazdálkodha­tunk. Vállalatunk kollektívája cé­lul tűzte ki, hogy az 1958-as gazdasági év után ugyancsak háromheti, illetve annál ma­gasabb nyereségrészesedést akar elérni. Ehhez az idei első öt hónap eredményei alapján minden lehetőség megvan. Nagy Tibor üb-elnök Egy újjászülető termelőszövetkezet bölcsőjénél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom