Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
1958. JÜLIUS 20. VASÁRNAP rrrr j/u. WCirlap I Ml TÖRTÉNT A HÉTEN! it közép-keleti imperialista agresszió háttere A genfi atomszakértói értekezlet pénteki ülése A Közel-és Közép-Kelet térségében viharos gyorsasággal peregnek az események, a nemzetközi helyzet jelenlegi veszélyei legfeljebb a koreai háborúhoz, a Szuez elleni imperialista agresszióhoz hasonlíthatók. Beirut utcáin amerikai páncélos járőrök cirkálnak, Ammanban, Jordánia fővárosában brit ejtőernyősök menetelnek, Törökország csapatokat von össze a Szíriái határon, Jordánia királya, Husszein beavatkozásra készül az új arab köztársaság, a monarchiától néhány nappal ezelőtt megszabadult Iraki Köztársaság ellen. S közben a diplomáciai fronton, az ENSZ-ben és a Biztonsági Tanácsban is folynak a csatározások: a Szovjetunió, a szocialista országok és számos semleges állam kormánya lépéseket sürget a Libanon elleni amerikai agresszió megszüntetése érdekében. Nasz- szer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke váratlanul Moszkvába utazott, ahol Hruscsovval, a szovjet kormány vezetőjével a közel-keleti helyzetről és a teendő intézkedésekről tanácskozott. A levegő a Közel-Keleten fegyvercsörömpöléstől és amerikai tankok lánctalpainak dübörgésétől hangos. De a háborús zajból mindinkább kiemelkedik annak az óriási felháborodásnak a hangja, amellyel a .népek hallatják tiltakozásukat — Moszkvától Üj-Delhiig, Londontól Pekingig. A Stockholmban iil'ésezö Leszerelési és Nemzetközi Együttműködési Világ- kongresszus részvevői egyöntetűen elitélik az amerikai—angol beavatkozást és agressziót, s a legutóbbi jelentések szerint nemcsak semleges országok 'kormányai, hanem a NATO néhány tagállamának kormányköreiben is elégedetlenségüket fejezték ki az amerikai háborús kalandorpolitika közel-keleti lépéseivel szemben, amelyek a világot immár valóban a háború szakadékénak szélére juttatták. Röviden így foglalhatnánk össze a jelenlegi világhelyzetet, amelyben a Szovjetunió és a szocialista országok nagy erőfeszítéseket tesznek a közép-keleti imperialista agresszió megállítására és visszaszorítása érdéhíében, s már eddig is sikerült megakadályozniok, hogy az amerikai—angol intervenció kiterjedjen valódi célja, az új Iraki Köztársaság területére. Az alábbiakban a közép-keleti események vázlatos összefoglaló ismertetése mellett igyekszünk megmutatni az eseményeknek azokat a mozgató rugóit, amelyek leleplezik az imperialista agresszió valódi céljait. Mi robbantotta ki közvetlenül az amerikaiak katonai beavatkozását Libanonban? Elsősorban a Közel- és Közép-kelet gazdasági és stratégiai jelentősége az amerikai imperializmus számára: az olaj, a Szovjetunió határainak közelsége, s az arab nemzeti felszabadító mozgalom hídfőjének, az Egyesült Arab Köztársaságnak erősödése. Az amerikai tengerészgyalogság partraszállására a közvetlen ok Chamoun libanoni elnök SOS-kiáltása volt katonai segítség után, azonban, ha az iraki népi és hazafias erők nem döntik meg a királyságot, az Egyesült Államok talán késleltette volna a beavatkozást, hiszen a beavatkozás előtt a válság Libanonban enyhülőben volt s az ENSZ- megfigyelők szerint is közel állt a megoldáshoz. Washingtont azonban a következők serkentették a váratlanul gyors beavatkozásra, amelyhez az előkészületeket már hetekkel előbb megtették: az iraki forradalom, a király megbuktatása és a köztársaság kikiáltása derékba törte az amerikaiak közép-keleti „tengelyét", a bagdadi paktumot. A köztársaság megalakulása miatt veszélyeztetve érzik iraki olajtermelésüket, a szabad kizsákmányolást, s megdöbbenve szemlélik, hogy az Egyesült Arab Köztársaság „ellensúlyaként’“ összetákolt iraki—jordá- niai „Arab Államszövetség1’ néhány hónap alatt belefulladt a sivatag forró homokjába — hiába tömték tele Jordániát amerikai dollárokkal és hadianyagokkal Eisenhower és Dulles közös doktrínáját tehát belepte a sivatag izzó homokja, s az arab nemzeti mozgalom egy új, páratlan gyorsasággal teremtett új köztársasággal. Irakkal erősödött. Az amerikai és angol imperializmus, attól való félelmében, hogy az iraki forradalom gyors reagálásra serkenthet más arab országokat is, elsősorban a szomszédos Jordániát, ezenkívül újabb ösztönzést adhat a libanoni hazafias ellenállóknak — a beavatkozás mellett döntött. Ennek a beavatkozásnak az adja különös jelentőségét, hogy az Amerikai Egyesült Államok eddig tartózkodott az arab-keleten a fegyveres, nyilt beavatkozástól és az arabok „barátjának" igyekezett feltüntetni önmagát, űzve a régi kétszínű játékot: támogatni a szerepet játszanak most is a béke fenntartásáért vívott küzdelemben. Egységük és gyors, komoly figyelmeztetésük az a fő nemzetközi tényező, amely a közép-keleti imperialista beavatkozókat visszakozásra készteti. Azzal, hogy a Szovjetunió és számos más ország, köztük a Magyar Népköztársaság is elismerte az Iraki Köztársaságot, mintegy sorompót állított a nyugati beavatkozók elé, s elősegítette az új rendszer belső konszolidációját is. Vagyis összefoglalva: megnehezítette az imperialista agresszió kiterjesztését Irak területére. Minden bizonnyal hasonlóan fontos eredményekkel járt az a váratlan megbeszélés, amelyre Nasszer elnök jugoszláviai látogatása után Moszkvában került sor Nasszer és Hruscsov között. A tanácskozásokon a középJkeleti helyzetről volt szó, azoknak a nyilatkozatoknak a szellemében, amelyeket a szovjet kormány tett az elmúlt napokban az amerikai— angol agresszió következményeire való figyelmeztetésként, hangsúlyozva, hogy .,a Szovjetunió nem maradhat közömbös ózzál a semmivel sem provokált agresszióval szemben, amely a határaihoz közel eső térségben ment végbe és megteszi a szükséges intézkedéseket, amelyeket a Szovjetunió biztonságának és az általános béke megőrzésének érdekei icövetelndk”. Az amerikai—angol agreszsziós hadműveletek heves ellenkezést és tiltakozást váltottak kj a nyugati fővárosokban és különösen az ázsiai országokban. Japán és Svédország ENSZ-küldöttsége is az amerikai intervenció elmarasztalói közé lépett, Nehru indiai miniszterelnök az amerikai katonaság Libanonból való visszavonása mellett nyilatkozott s a washingtoni és a libanoni kormány jelenleg mindent megtesz, hogy elkerülje az ENSZ részéről történő elítélést, amelyet pedig aligha kerülhet el, ha — mint azt a szovjet küldöttség követelte — összehívják a rendkívüli közgyűlést. Az amerikai és az angol imperializmus most folytatja felvonulását i Közel, és Közép- Keleten a fiatal Iraki Köztársaság ellen, s kétségtelenül támadást készít elő ottani meggyengült pozícióinak visz- szaszerzéséért. Ma már azonban aligha iehet megijeszteni országokat és pépeket néhány ágyúnaszáddal. Az „ágyú- naszád-diplomáciával” szemben ugyanis ott áll a béke legfőbb biztosítéka, a szocializmus országainak közössége, amely máris figyelmeztetően hallatta hangját az agresszorok ágyúropogásával szemben. És az intervenciósoknak azt sem szabad elfelejteniük, hogy nem egészen két esztendővel ezelőtt Szueznél milyen csúfos kudarcot szenvedtek... Sebes Tibor Szuez elleni angol—francia agressziót, s ugyanakkor „békeangyalként’1 lépni fel a szembenálló felek között. Az amerikaiak most minden álarc nélkül, teljesen nyílt, fegyveres beavatkozóként jelentek meg p közép-keleti térségben s ezzel leleplezik önmagukat nemcsak az arab népek, hanem az egész világ közvéleménye előtt. A libanoni amerikai partraszállás és az angol ejtőernyősök Jordániába szállítása valójában hídfölétesítés az új Iraki Köztársaság ellen, feüvonulási állások létesítése az Irak elleni intervenció céljára, illetve a támadás előtt az új köztársaság blokád alá vétele. Éppen ezért van nagy jelentősége annak, hogy o Szovjetunió, a népi Kína, a többi szociálissá ország, valamint az Egyesült Arab Köztársaság gyorsan elismerte az Iraki Köztársaságot. Kétségtelen, hogy a szocialista országok — amelyeknek tábora a békének, a népek függetlenségi harcának és a gyarmati országok szabadságmozgalmának legkövetkezetesebb és legszámottevőbb támogatója —, fontos A bolgár nemzetvédelmi minisztérium közleménye A Bolgár Távirati Iroda nyilvánosságra hozta a Bolgár Népköztársaság nemzetve, delmi minisztériumának közleményét, amely a többi közt így hangzik: „A bolgár néphadsereg harci kiképzési tervének megfelelően 1958. jylius 18-tól a szárazföldi, a légi és a haditengerészeti erők hadgyakorlatokat tartanak. — A hadgyakorlatokon N. Sz. Szkripko légügyi marsall vezetésével a Szovjetunió légi hadosztályai is részt vesznek,“ Osztrák intézkedés idegen repülőgépeknek Ausztria feletti átrepülése ellen Mint a Reuter jelenti, annak következtében, hogy az utóbbi napokban nagy számú amerikai repülőgép haladt át engedély nélkül Ausztria felett, az osztrák nemzetvédelmi minisztérium pénteken este közölte, hogy a Nyugat- Ausztria felett járőrszolgálatot teljesítő osztrák lökhajtásos és légcsavaros vadászgépek utasítást kaptak, hogy „minden rendelkezésükre álló eszközzel kényszerítsék leszállásra az ország légíterébe behatoló idegen katonai repülőgépeket'^ A minisztérium rendelete előírja, hogy július 19-e 001 órájától kezdve egész Nyugat- Ausztria légtere 5000 méteren felül zárva van mindenfajta típusú repülőgép előtt, 5000 méteren alul pedig csak a rendes polgári utas- és teherszállító repülőgépek közlekedhetnek. A kelet és nyugati atom- szakértők genfi értekezletének péntek délutáni ülésén hozzákezdtek a nukleáris robbantások elektromágneses hullámok útján történő észlelésének módozatai tanulmányozásához. Erről a kérdésről I^ejpunszkij szovjet profesz- szor tartott előadást a háromórás munkaülésen. A konferencia köreibe« hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások harmonikusan folynak a nyugati és keleti tudósok között. A kedvező légkört az is bizonyítja, hogy az estét a keleti és nyugati szakértők baráti hangulatban együtt töltötték. Japán kompromisszumos javaslatával foglalkozik hétfőn a Biztonsági Tanács A Reuter jelentése szerint a Biztonsági Tanács pénteki ülésén a szovjet, az amerikai, majd a svéd javaslat elvetése után, Szoboljev szovjet küldött bírálta a Szovjetunió javaslatának elutasítását. ,.A mai szavazás — mondta — sötét folt a Biztonsági Tanácson, a mai nap gyásznap az ENSZ történetében. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia fegyveres erővel beavatkozott az arab államok belügyeibe, a Biztonsági Tanács pedig semmilyen lépést sem tett ezeknek az agresszív lépéseknek megszüntetésére, amelyek nemcsak a Közép-Kelet, hanem az egész világ békéjét és biztonságát is fenyegetik.” A Szovjetunió küldöttsége pénteken éjjel, miután a Biztonsági Tanács ülését hétfőig elnapolták, hivatalosan beterjesztette határozati javaslatát, amely szerint a Biztonsági Tanács „összehívja az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülését, hogy megvitassa az Egyesült Államok és Nagy-Britannia libanoni, illetve jordániai beavatkozásának kérdését”. A DPA-hírügynökség New York-i tudósítója jelenti: A Biztonsági Tanács legközelebb Japán kompromisz- szumos javaslatával foglalkozik. A javaslatot még nem terjesztették be, de úgy hírlik, Japán indítványozni fogja, hogy az amerikai csapatok Libanonból való kivonását az ENSZ-megfigyelői csoport hatékonyságának növelésével tegyék lehetővé. Egyedül a japán javaslat elfogadása nyújthat lehetőséget az ENSZ rendkívüli közgyűlés összehívásának elkerülésére. Mivel Szoboljev szovjet küldött kijelentette, hogy egy ENSZ-haderő jelenléte is beavatkozás lenne Libanon belügyeibe, a japánok határozati javaslatukban lehetőleg el akarják kerülni az ENSZ-had- erőre való hivatkozást, és szabad kezet akarnak adni Hammarskjöld ENSZ-főtitkámal:, hogy tegyen meg minden intézkedést a megfigyelői csoport megerősítésére. Mint hírlik, a határozat értelmében minden teljhatalom kizárólag Hammarsk.iöldre szállna. Másrészről a japánok nem akarják túlságosan „gyengíteni” sem határozati javaslatukat, mivel akkor az Egyesült Államok nem fogadná el csapatai visszavonásának előfeltételéül. A részletesen kidolgozott határozati javaslatot valószínűleg hétfőn délután vitatják meg. Elfogadásának kilátásai azonban igen bizonytalanok. Noha a közel-keleti helyzet még teljesen tisztázatlan, és még szó sem esett a jordániai kérdés megoldásáról sem, szombaton reggel az ENSZ- küldöttek úgy vélekedtek, hogy az elkövetkezendő napokban nem kell tartani a politikai helyzet kiéleződésétől: TILTAKOZÁSOK, NYILATKOZATOK, LAPVÉLEMÉNYEK az arab-keleti imperialista agresszióval kapcsolatban KARACSI Abdul Quayyum Khan, a pakisztáni Muzulmán Liga elnöke szombaton elítélte azt, hogy az amerikaiak tengerészgyalogságot küldtek Libanonba, az angolok pedig ejtőernyősöket Jordániába. Azt mondotta, hogy a földön nincs olyan erő, amely feltartóztathatná az arab nacionalizmus áradatát és támogathatná az arab országok zsarnoki uralkodóit, „Az araboknak teljes szabadsággal kellene rendelkezniök, hogy megalakíthassák saját szövetségüket, amely magában foglalná a Közép-Keletet és Észak-Afrikát’* — tette hozzá. JELMAGYAKÄZAT: 1. Az amerikai 6. flotta tengerészgyalogosainak partraszállása és csapatmozdulatai 1958. július 16-án (melléktér- [ kép). 2. Újabb amerikai erősítések j felvonulása. 3. Amerikai légitámaszpontok. 1. Brit és francia flottamozdulatok a Földközi-tenger kel térségében. 5. Brit légitámaszpontok. 6. Határzár. 7. Egyesült Arab Köztársaság. 8. Legfontosabb iraki kőolajmezők. 9. Olajvezeték. 10. Szuezi-csatorna. 11. Rádióállomás (melléktérkép). PEKING A pekingi rádió jelentése szerint több ezer tüntető vonult szombaton a sangháji brit konzulátus elé, és tiltakozott a „közép-keleti angol-amerikai imperialista agresszió“ ellen. KALKUTTA Kalkuttában pénteken mint-: egy 1200 főnyi tömeg tüntetett az amerikai főkonzulátus és az angol íőmegbízott helyettes hivatalának épülete előtt. A tüntetők elítélték az arab népek elleni agressziót. BUENOS AIRES Buenos Aires belvárosában pénteken este körülbelül ezer ember tüntetett az Egyesült Államok és Anglia középkeleti beavatkozása ellen. A tüntetők megdobálták az amerikai konzulátust és több ablakát betörték. A rendőrség könnygáz-bombákkal oszlatta szét a tüntető tömeget, PÁRIZS A péntek esti párizsi sajtó első kiadásaiban oldalakra terjed a közép-keleti események beszámolója. A Monde főcíme kiemeli, hogy Nasz- szer mielőtt Szíriába ment volna, Moszkvában Hruscsovval tanácskozott. A France-Soirban Michel Gordey arról ír. hogy az Egyesült Államok libanoni és Nagy- Britannia jordániai katonai akciója azoknak a titkos meg- ! állapodásoknak a következménye, amelyeket Washington és London a szuezi válság idején kötött a közép-keleti nyugati pozíciók elleni új fenyegetések esetére. E titkos megállapodások értelmében egyedül a7 amerikaiakra tartozik a Közép-Kelet nyugati része, amely magában foglalja Libanont. Szaud-Arábiát, Líbiát és Egyiptomot;