Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

2

1958. JÚLIUS 1. KEDD

"“Ü^Cirlap

Hazaérkezett Szófiából a magyar párt- és kormányküldöttség

(Folytatás az 1. oldalról)

tanulhatunk, anélkül azonban, hogy bármit is gépiesen lemásolnánk,

A bolgár elvtársak helyesen alkalmazzák a marxizmus— leninizmust a bulgáriai viszonyokra. Ebben van erejük egyik forrása.

A XX. kongresszus után egy-két héttel — talán még emlékeznek rá — elhangzott nálunk az a szerencsétlen megállapítás, hogy „a XX. kongresszus mindenben minket igazolt”. Akkoriban azokat az ismert hibákat akarták ezzel elkenni, amelyekről nem akart tudni egyik-másik ^érdemes” felelős;

Bulgáriában nem is voltak olyan súlyos hibák; mint Magyarországon, de a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága nekiült és a XX. kongresszus fényénél átvizsgálta egész munkáját. Találtak igazítani valót és kiigazították.

Elmondták, hogy soha olyan lelkesedéssel a nép nem tömörült a párt körül, mint azóta, hogy ehhez a munkához hozzáláttak. Azt hiszem, ilyen körülmények között a Bolgár Népköztársaság, a bolgár párt és maga a bolgár nép sok tekintetben példa lehet számunkra. A jelen szakaszban olyan tapasztalatokat adhat nekünk, amelyek nekünk hiányoznak.

Küldöttségünk azon kívül, hogy megnézte az országot, elvégezte a párt- és kormány- küldöttségek szokásos munkáját. Számos kérdést megtárgyaltunk. Az a véleményünk, hogy utunk eredményes volt, mert kiszélesítettük az együttműködést nagyon sok tekintetben; pártvonalon; állami, gazdasági és kulturális vonalon és ami legfontosabb; elvi egyetértésünk még szilárdabb és a bolgár—magyar barátság még szilárdabb lett. (Nagy taps.) Állíthatjuk, hogy a szocialista tábor egysége és ereje is növekedett a mostani bolgár—magyar találkozó révén.

— Megköszönöm Münnich elvtárs elvtársi, baráti szavait. Egy dologra szeretnék reflektálni, a Nagy Imre-ügyben hozott ítélet ügyére.

Elvtársak! Aki nekivágott november 4-ének, vagyis a szocialista forradalmi ellen- támadásnak, annak végig kell mennie ezen az úton, mert különben nincs értelme. (Viharos taps, és felkiáltások: Éljen a párt!) Emlékezzenek vissza, hogyan volt annakidején. Gondolom, elég béketű- rőek voltunk, pedig nehéz volt a helyzet. Szép szóval megkértük az ellenforradalmi felkelés mozgatóit és cselekvő részvevőit, hogy tegyétek le a fegyvert és ha letettétek, akkor megbocsát nektek a nép. Ám ők nem tették le a fegyvert. Ha pedig az ellenség nem teszi le a fegyvert, akkor pusztuljon! (Nagy taps.)

Azt mondják nekünk egyesek, hogy Nagy Imrével kapcsolatban megszegtük szavunkat. Ez rágalom.

Ki tudhatta, hogy mit akar valójában az a Nagy Imre, aki október 23-án kijelentette, hogy súlyosnak ítéli a helyzetet, kész segíteni az ellenforradalom — akkor ő is ezt a kifejezést használta — leverésében.

Arról aikkor egy árva szót sem szólt, hotgiy neki 1955 decemberéből van egy irata, amelyben benne van, hogy ki kell lépni a varsói szerződésből, hogy vissza kell állítani az úgynevezett koalíciós pártokat és azokkal kell kormányt alakítani. Erről egy árva szót sem szólt.

Azt mondják nekünk, hogy a bíróságunk antirevizionista akciót hajtott végre. Lehet és természetes is, hogy ha Nagy Imrééfcre ütnek, a revizionisták tyúkszeme fáj. Erről az összefüggésről mi nem tehetünk. Nagy Imrééket nem a nézeteik miatt, nem ilyen vagy olyan hibáik miatt vonta felelősségre a bíróság, hanem olyasmiért, amit senkinek sincs joga megtenni. Senki sem szegheti meg a mi alkotmányunkra letett esküt! (Úgy van, úgy van!) Ha ő, mondjuk október 23-án este megmondta volna, hogy azon a véleményen van, hogy vissza kell állítani a Kisgazda Pártot, be kell vonni a kormányba, stb. és ki kell lépni a varsói szerződésből, mi történt volna vele? A világon semmi, csak nem lett volna miniszterelnök, nem lett volna Központi Bizottsági tag, de nem is került volna soha bíróság elé. De ő mindezt nem mondta meg, hanem az ellenséges nyomást kihasználva, csalással belopta magát a hatalomba.

Ha ő nem hazudja azt, hogy kész az ellenforradal. mi felkelés ellen harcolni, soha sem került volna a hatalomra.

Van egy másik oldala is a dolognak. A Magyar Népköz- társaság bíróságai 1956. november 4 óta — mint ismeretes — számos ellenforradalmárt vontak felelősségre. De milyen igazság az, hogy ha azt, aki tesz valamit, megbüntetik, de azt, aki az egészet ki- ] gondolta, elhatározta, megszer- vezte és irányította, nem vonják felelősségre? Ki hallott már ilyen igazságszolgáltatást?

A mi igazságszolgáltatásunk valóban igazságszolgáltatás és ami történt, az törvényeink szellemében és törvényeink szerint történt.

(Közbekiáltások: Megérdemelték a büntetést!)

Elvtársak! Azt mondják egyes nyugati újságok, hogy az embereket megdöbbentette az ítélet. Ki tudja, kiket értenek ők „emberek“ alatt. Dullest például tényleg megdöbbentette a dolog, más személyeket, akiket nem akarok megnevezni, szintén megdöbbentett. Mi Bulgáriában találkoztunk jó néhány emberrel, akik szintén emberek, legalább annyira, mint Dulles úr. Szófia főterén legkevesebb 300 000 emberrel találkoztunk egy gyűlésen és még másutt is, sok helyen találkoztunk emberekkel. Ott semmiféle elkeseredést vagy megdöbbenést az emberek arcán nem láttunk. (Nagy taps.) Éppen ellenkezőleg.

Azt mondták nekünk a bolgár dolgozók, a parasztok, különböző emberek: magyar elvtársak, mi egy emberként mellettetek vagyunk a ti harcotokban. (Nagy taps.)

Népéhez bű csak az maradhat, aki nem tesz engedményt a nép ellenségeinek.

A Neues Deutschland című lap hétfőn a következő 'közle-> ményt hozta nyilvánosságra: Berlinben a Német Kommunista Párt Központi Bizottsá- I gának meghívására 1958. június 27—29-én értekezletet tartottak, amelyen a következő kommunista és munkáspártok képviselői vettek részt: Belga Kommunista Párt, Dán Kommunista Párt, Német Kommunista Párt, Németország Szocialista Egységpártja, Francia Kommunista Párt, Nagybri- tannia Kommunista Pártja, Olasz Kommunista Párt, Luxemburgi Kommunista Párt,

Újabb fény derült az amerikai megszállók észak-koreai vérengzésére

A Koreai Központi Távirati Iroda szombaton jelentette, hogy Dél-anghaj tartományban újabb tömegsírra bukkantak. Az áldozatokat az amerikai agresszorok gyilkolták meg a koreai háború alatt.

Szincsun megyében, Riong- dang-ri közelében egy építkezésnél hatvan meggyilkolt asszony és gyermek holttestét találták meg.

Az amerikai megszállók borzalmas kegyetlenkedéseket követtek el Dél-Vanghaj tartományban, amikor a koreai háború alatt átmenetileg elfoglalták a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területének egy részét.

A két hónapig tartó, megszállás alatt csupán Szincsun megyében több mint 35 000 embert mészároltak le, köztük Riongdang-ri 850 lakosát.

Egy 800 főnél nagyobb csoport lemészárlásának tányéré nemrégen derült fény Csang- jun megye egyik bányájában.

Kína

öttonnás teherautót gyárt

Az Uj-Kína jelenti, hogy a csungcsingi autóalkatrész* gyárban megkezdték öttonnás teherautók gyártását. Kínában ez ideig ilyen teherautóka' nem gyártottak. A gépkocsi i motorja 118 lóerős.

Műanyag cethalzsírból

Japán tudósok új plasztik műanyagot állítottak elő cethalzsírból, amely különösen olcsó, és számos fogyasztási cikk készítésére alkalmas.

Holland Kommunista Párt,

Norvég Kommunista Párt,

Osztrák Kommunista Párt,

Lengyel Egyesült munkáspárt, Svéd Kommunista Párt, Svájci Munkapárt és Csehszlovák Kommunista Párt.

Az értekezlet a proletár internacionalizmus szellemében tanúbizonyságát adta a kommunista és munkáspártok szoros testvéri kapcsolatának, a békéért, az amerikai és német imperialisták agresszív politikája ellen, a Német Szövetségi Köztársaság atomfe!íegyvérzésé ellen vívott harcban.

mm nap

1958. július 1, kedd, Előd napja.

A Nap kél 3.50 órakor, nyugszik 19,45 órakor.

A Hold kél 19,36 órakor, nyugszik 4.13 órakor.

Várható időjárás: felhős idő, több helyen, elsősorban keleten eső. Elénk északnyugati szél, a nappali hőmérséklet kissé emelkedik. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 20—23 fok között.

— SZINJÁTSZÓCSOPORTOK és bábcsoportok vezetőinek továbbképző-tanfolyama kezdődik július 17-én Cegléden. A továbbképzésen mintegy százhuszan vesznek részt.

— SZABÁS, VARRÁS- TANFOLYAM indul Cegléden a művelődési házban. A tanfolyamon 20 asszony vesz részt.

— 5500 MOSÓGÉP készül ebben az évben a Szombat- helyi Könnyűgépgyárban.

— AZ IBUSZ értesíti az utazóközönséget, hogy a július 5-re és 6-ra hirdetett fonyód—siófoki különvonat technikai akadályok miatt nem indul.

— PETŐFI EMLÉKMŰVET avatnak szeptember 23- án a szentendrei Kőhegyen.

— 1000 HOLD BOGYÓSGYÜMÖLCSÖT telepítenek ebben az évben az országban. Pest és Heves megyében körülbelül tizenmégymillió tő málnát, szamócából pedig mintegy hatmillió tövet telepítenek,

— MÜANYABURKOLATŰ háztartási mérlegek kerülnek forgalomba ez év őszén. A mérlegék mintapéldánya már elkészült a Hódmezővásárhelyi Mérleggyárban.

— MÁSFÉLMILLIÓ FORINTOT fordít felújítási munkákra ebben az évben a Szentendrei Városi Tanács.

Ma jelentkezik először az ifjúsági rádió expedíciója

Mint ismeretes, az ifjúsági rádió expedíciója, amelynek célja az Északi-sakkor elérése, a közelmúltban indult útnak. Az expedíció kedden este jelentkezik először riportjaival a rádióban. A műsor 21 órakor kezdődik a Kossuth-adón.

— AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT keretében irodalmi est lesz Nagykőrösön július 3-án. Előadó Kovács Endre.

— IFJÚSÁGI ANKÉTOT tart Csertői Oszkár és Szász Eta Szigetújfalun július 4-én az ünnepi könyvhét keretében.

Szerdán avatják a sztálinvárosi benzolfinomítót

A Dunai Vasmű vegyiművének legújabb üzemét, a benzol- finomítót, amely évi nyolcmillió-kilencmillió forint bővé telhez juttatja a vasművet, szerdán délelőtt avatják fel.

— ELMARADT a ROSSZ IDŐ MIATT az első Pest megyei dalostalálkozó főtéri hangversenye Vácott. A járási művelődési házban a szakmai bemutatót megtartották, Arany István, a városi tanács vb-titkára nyitotta meg. A szakmai bemutatón a legnagyobb sikert a munkásőrség központi férfikara aratta.

Nemzetiségi iskolák

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Művelődés- ügyi Minisztérium kéthetes továbbképző tanfolyamot indított a délszláv és a német iskolákban működő pedagógusok részére. A tanfolyamon 30 pedagógus vesz részt.

A Nagyvásártelepre hétfőn reggel 80 vagon és 21 tehergépkocsi áru érkezett, ebből 29 vagon vegyes zöldáru. 35 vagon újburgonya, hat vagon főzőtök és 10 vagon gyümölcs.

A vasárnapi országos esőzés akadályozta a gyümölcs szedését. így hétfőn kevesebb gyümölcs került a piacra. A 35 vagon burgonya és egyéb zöldáru azonban árubőséget teremtett a piacokon. Minthogy a szabolcsi burgonya zöme nagyobb gumóid, az apró parázsburgonya piaci árjegyzése megszűnt. A zöldbabot kilónként 80 fillérrel, az uborkát 20, a kelkáposztát 20—30, a fehér karalábé csomóját 20 fillérrel olcsóbban árusították, mint szombaton. A korai almaparadicsom ára kilónként 4 forinttal csökkent. Az üvegmeggyet 80 fillérrel, az egrest 1 forinttal alacsonyabb áron adták. mint az elmúlt héten. Megjelent a piacon a róka és a vargánya gomba is, mire a sampinyon árát kilónként 1—2 forinttal mérsékelték.

Kommunista^ és munkáspárt képviselőinek berlini értekezlete

MiiiiMimiHii!uimimniiiifinmiiiiHiiiitim!umiimii(iiimiU!iiiiiiiiiiiiiii!iHitinmiimmmnuiiiiiiiiiiiiiimtitiuiriiH!NiHmiMiiiimiiiimiiiiiiiiim^

SZTROKAY TIBOR: 16.

UUillililllllllliUUilUllUlllllllilIlllllllllllllllllUilü

őgjp tiöimiijJiöLőml

l!lll!lll!llllllllll!llllll!lllllllllllll!llllllllllllll!l!l!!ll!l!!!l!!!!l!!l!!l!lllll!!!ll!!!!llll!!llllllll!!l!l!!!!!!l!!!!lllllllllllll!lllllllllllllllll!l!llll!l!l!il!l!l!lll!lllllllllllllllll!llllllllllllllllllllir ll!lllllllllll!ll!!lll!lll!ll!l!ll!!ll'l!lll!!!llll!!IIN!lllllll!ll|l!!lll!!IIII!lll

A juhász fürkésző tekintettel, aggódva néz gyakran a tó mögötti erdőre és az égnek kapaszkodó szirtes hegyre, mert arrafelé van a farkasok és vaddisznók tanyája, meg a medvék barlangja... És az a barlang száj is sejtelmesen

néma, ahonnan az ördöghegy által túlsó oldalon elnyelt patak vize, ezen az oldalon újra kibukkan. Az öreg juhász még emlékszik is rá, hogy még gyermekkorában egyszer, egy legény, aki kincset keresett, bebújt a nyíláson, de többé sex hősem látták ..

Bocsánat!... Itt már elkalandoztam. Mert sem a juhász, sem a juhok, meg a farkas, vaddisznó és a medve sem volt még a helyén. Még csak a dobozban kuksoltak. Róka ölében a csirke, és a bárány egy farkast ölelgetett...

De mire ezek a figurák egymás mellé kerülhették!...

Ha már sajgott a derekunk, vagy ujjunk nagyon égett, akkor a várost jártuk. Napokig vadásztunk az apró babákra és az állatfigurákra, mire arányosra össze tudtuk őket válogatni. Az utolsó délután aztán, főpróbát tartottunk. Amit kőből, téglából, földből meg növényből építeni 'kellett, az már mind a helyén volt. Az ezüstfenyőt utánzó sedum reflexumerdők, a lucfenyőt helyettesítő s. acre foltok, a sötét mellett szépen párnásodó s. hispanicum hamvas szürkéje, a nyír- és fűzfát helyettesítő .artemisia a tó partján és a többi is mind- mind. Legtöbbje már élénken állt a helyén, az új fészkében (de hány kanna víz cipelésébe került ez reggel és este!). Olyan volt az egész, mintha óriás kés vágta volna ki vonalzó mellett, a valódi természet egy darabjából.

Csak még a mesekert környéke volt tökéletes káosz. Földhányás, kő- és tégladarabok, növény- és papír- meg varrást hulladék; deszkák, fadarabok és szerszámok, drót; festék-, gipsz- és cementmaradék; asztal és székek telerakva, és por, meg sár. Mindez rendberakásra és eltisztításra várt még, de a főpróba játéka sokkal izgalmasabb volt.

Először a gyermeküdülő került megint a helyére. Mintha csak most gördült volna be parkjába országúiról a zsúfolt, kék és bordó autóbusz, úgy népesedett be egyszerre a. villa és környéke. Vidám, nyáriruhás leánysereg özönlött szét. Három közülük az erkélyre rohant egyenesen. Évi és Klári kacagva hajította válltáskáját a gomba-ernyős asztalra és kifulladva zökkent rá a kerti

székre. Rózsika a korláthoz sietett és leintegetett a kertbe. A kis néger Betty — ejnye, ejnye! — berohant a villába s a heverőre hentergett. Húga, a fitos Kitty, úgy látszik, csendesebb vérű. Nem rohant a többiek után, hanem belekarolt Sárikába s a parkban sétálgat vele. így bukkantak rá a kis tóra, nyomban meg is nézték magukat a tükör „vizében”. Míg ebben gyönyörködtek, hátuk mögé gyorsan egy aloe beguini fiókát ültettem. Jól is festett a világos szikladarab előtt és hadd érezze magát Kitty is otthonosabban a hazai föld növényének láttán. A porcsinrózsa sárga és lila virágját mindketten nagyon megcsodálták. Akkora, hogy akármelyikük elférne ülve a kelyhében. Aztán átkukkantottak a korláton, a meredek előfalnál, ahol a mélyben, a vasút csillogó sínpárja kanyarog. Laci még a piroskorongos jelzőt is beszúrta az őrház mellé, bár a csíkosra 'mázolt sorompó úgyis le volt eresztve az erdei úton.

A híd felöl

kék sapkás úttörők jöttek libasorban. Vezetőjük háromszögletű fehér zászlócskát lengetett s talán énekeltek is a látogatók, de mi azt már nem hallottuk. Mert

kisiettünk az üdülő kapuján, földbenyomtuk mellette a fehér táblát, melyen ez volt olvasható; „Judit-lak".

Aztán megint hiányt kellett pótolnunk. Kiépítettük, sietve a távbeszélő-vezetéket, Ágifalva felé. Nem a köves út s a nagy sziklák tették nehézzé, hanem az, hogy a telefonpóznákon a cérnadrótunk minduntalan összekuszálódott.

Aztán végleges helyére került a vízimalom is, meg a szélmalom alatti nagy barlangba, az éppen odamerészkedő vaddisznóra vicsorító, két lábra állt barnamedve is. Párja az erdei ösvényen szamócá- zott. Es kibukkant odább az erdőből egy szarvasbika is. Bőgősére izgatottan figyelt fel egy zerge, a kőszál tetején. A juhász is előbújt kunyhójából, mögötte kutyája, és egyszeriben pázsiton termettek a juhok is. Közülük egy a tópartra ballagott s. a víz tükre fölé hajolva, gyapjas fejében gyönyörködött. Még jó, hogy nem látta mea a farkas, hanem jóval odább, a mély völgy erdei útján, most találkozott össze Piroskával. Nem kiáltottunk, segítségére sem mentünk Piroskának, mert a végén úgyis majd a farkas fog a kút fenekére kerülni.

Utolsónak a parasztház népesedett be. Az öreg kolompos Riska tehén hazaballagott a legelőről. Csendesen beállt a fészer alá s míg asszonya zsámolyra telepedve fejte, odabőgött időnként a kerítés felé, ahol kvsborja a csikóval han- curozott. Estefelé járt már az idő. A nagylány szemet hozott ki a házból zsomporban s a tyúkokat etette. Míg ezek ide- oda kapkodva a földről szemel gettek, a kakas valamit figyelt a szemétdomb tetejéről. Lehet, hogy a sandalogva közeledő kacsákat s libákat, de lehet, hogy az erdő felőli kerítésnél, az ibolyabokor tövében mozgó vörösséget. Róka koma kukkogatott be ott a léckerítésen. Bodri kutya közelebb volt a rablóhoz. de nem vette észre, mert kitartóan csak a házhoz támasztott létra tetejét figyeli, ahol a pákosztos Ciru üldögél. Öt meg, a nagy tölgyfa tövében salátalevelet rágcsáló nyuszi érdekli.

Csak a. vén gólya állt csendesen. Szundított, féllábon, a szalmatetö gerincére épített fészkében.

Ilyesféle meséket — persze színesebben és izgalmasabban — sok változatban hallottam a gyermekek szájából, míg élt a mesekert. A pajtásokból néha egész óvoda gyűlt össze, s mint fecskék a dróton, úgy guggoltak egymás mellett a mesekert körül. És így guggol- tukban, oldalozva topogtak tovább körbe, ahogy a mese kívánta, hogy el ne vesszen közben valami a látni- és odaképzelni valóból.

Később egyszer, egy délelőtt, feleségem hosszú sor leánykával vonult be a kapun. Tanítási idő volt, hát csak bámulva néztem a zsibongva beözönlő sétálást. Furcsán nézhettem, mert Ili már messziről megnyugtatott.

— Ne lepődj meg, semmi baj. Csak tanítani jöttem.

Még jobban elkerekedett szemem.

— Tanítani? Ide-e?

— Hogyne. Beszélget óránk van. A mesekert kitű lesz hozzá.

En nem tudom, mi a telmény egy ilyen beszélgető órával kapcsolatban, de ez tanítás volt, akkor hajiam dó vagyok a Dunába... Nana! Álljon meg a menet! Nem akarok már megint elhirtelenked- ni egy ígéretet! De mindenesetre leszögezem, én csak annyit láttam és hallottam, hogy a gyerekek körültolong-i ták a mese-építményt, majdnem feldöntöttek egymást. Hosszú ideig csak csodálkoztak, rémüldöztek s kiabáltak egv-egy újabb felfedezésükön, aztán, milwr már úgy látszik, feleségem is megelégelte a zsongást, összegyűjtötte maga köré a futkozó szemű sereget és kérdezgetni kezdte őket. Főleg a parasztudvarról. Egyet szólított meg, de tíz is válaszolt s nem tudom, hogy azt az egyet megértette-e? A rend? Nahát a rend aztán igazán nem volt az a bizonyos kifogástalan iskolai. Még elmenni se igen akartak.

(Folytatjuk)