Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-13 / 138. szám

1958. JÜNIUS 13. FENTEK Pt.S7 Mf.t kJCMuv 3 Figyelemre méltó adatok a tejellátásról Biztosított a főváros ellátása, de távoli vidékekről szállítják a tejet — Pest környék kevesebb tejet termel, mint régebben — Mi a leendő megyénkben? A tél utóján beszámoltunk olvasóinknak arról, hogy az Élelmezésügyi Minisztérium élelmezési közgazdasági kuta­tócsoportja vizsgálja az ország, ezen belül Budapest tejellátá­sának alakulását, amelyben Pest megye jelentősen érde­kelt. A vizsgálat befejeződött. Az összeállított anyag tanulsá­gai és a kutatócsoport javas­latai rendkívül érdekesek és elgondolkoztatok. Megállapították, hogy Nagy- Budapesten ma nem fogyasz­tanak több tejet, mint annak idején a 14 kerületes Buda­pesten fogyasztottak. De ha a jelenleg fogyasztott mennyiségnél többet igé­nyelt volna a lakosság, a tejipar kétszer, háromszor annyit is tudott volna biz­tosítani. Budapest tej ellátása tehát biz­tosítható. Ezzel nincs baj, an­nál nagyobb baj azonban, hogy a Budapest ellátásához szük­séges tejmennyiség nagy részét az ország távoli vidékeiről és nem Pest megyéből szállítják a fővárosba. A fel- szabadulás előtt átlagban 90— 100 kilométer távolságról szál­lították a tejet a fővárosba. Az átlagos szállítási távol­ság mostanra 160—180 ki­lométerre növekedett. Megyénk és a többi környező megye jóval kevesebb tejet termel, mint a felszabadulás előtt. Ez ebben a körzetben elsősorban a tehénállomány nagymértékű csökkenésének következménye. 1935-től 1957- ig például Budakeszin 443-ról 39-re, Budaörsön 320-ról 95-re, Foton 321-ről 109-re, Ecseren 152-ről 86-ra, Vecsésen pedig 696-ról 238-ra csökkent a tehe­nek száma. így aztán fordított helyzet következett be. OJyan helységekbe, ame­lyekből korábban tejet szál­lítottak a fővárosba, most jelentős mennyiségű tejet kell szállítani máshonnan. A kutatócsoport véleménye szerint nem az a csökkenés oka, hogy a tejtermelés feltételei nincsenek biztosítva. Mert amíg országosan 1,78 kataszt- ; ralis hold legelő jut egy te- j hénre, Budapest 100 kilométe- I rés körzetében 1,86 katasztrá-I lis hold. Pillangósokból orszá- j gosan 0,69 hold, a 100 kilomé- j teres körzetben 0,70 hold, rét- j bői országosan 0,99 hold, a 100 i kilométeres körzetben kereken j egy hold jut egy tehénre. Megállapította a kutatócso- j port, hogy ebben a körzetben j a lakosság összetételének meg- j változása is jelentősen hozzá- ; járult az értékesített tej meny- = nyiségének csökkenéséhez, i Ezen a területen megnőtt a bérből és fize­tésből élők arányszáma. Ezzel párhuzamosan csök­kent a mezőgazdasági né­pesség részaránya. Amíg országosan a városokat j kivéve 50 és 90 százalék kö- : zött mozog a mezőgazdasággal j foglalkozók arányszáma, addig : például Budakalászon az ossz- \ lakosság 18,5 százaléka, Buda- ; keszin 25,5 százaléka, Buda- ; őrsön 20,4 százaléka, Üllőn 23,6 i százaléka, Vecsésen pedig csu- j pán 16,7 százaléka a mezőgaz- ; dasági népesség. Az is hozzájárult a csőkké- ; néshez, hogy a begyűjtési j rendszer idején, a begyűjtési | árat fiigve'embe véve. nem volt : kifizetődő a tejtermelés. A fő ; ok mégis abban keresendő, hogy ebben a körzetben kisebb arányú a nat^üz mi tejtermelés A felszabadulás előtt Pest me- gyében a földterület több mint i 50 százaléka nagybirtok volt.! A nagyüzemi tejtermeléssel j lehetett biztosítani a főváros; közelről történő tejellátását,; de a szétaprózott kisparcellák; erre nem képesek. Termelőszövetkezeteink je-1 lentős részének nincs megfe-i lelő istállója vagy nincs pénze istálló építésére. Ez is közre­játszik abban, hogy amíg a száz kilométeres körzetben 100 katasztrális hold legelő-, szán­tó- és rétterületre összesen 6,8 tehén jut, addig a termelő- szövetkezetekben ugyanakkora területre számítva csak 3,1 a tehenek száma az 1957 már­ciusi adatok szerint. Hozzájön ehhez még, hogy termelőszövetkezeteinkben is alacsony a tejhozam. A kevés tehén által adott kevés tejnek is csak felét adják át a tejiparnak, a többit saját maguk felhasz­nálják. A kutatócsoport nem állt meg a Pest környéki tejtermelés csökkenését előidéző okok fel­tárásánál, javaslatokat is tett a helyzet megváltoztatására. Többek között javasolják, hogy á Pest környéki községek törekedjenek arra, hogy leg­alább saját magukat lássák el tejjel. Javasolják továbbá, hogy a falvakban alakítsanak tejter­melő szakcsoportokat. De ne ügy csináljanak tejszövetkeze­teket, hogy csupán összeadják a tejet, hanem úgy, hogy kö­zösen gondozzák az állatállo­mányt. Az ilyen szakcsoportoknak állandó szakmai tanács­adást és esetleg kedvezmé­nyes takarmányellátást is lehetne biztosítani. A kutatócsoport javaslata sze­rűit a Duna menti helységek­ben megoldhatnák a legelők öntözését. Ezáltal nagy mér­tékben javíthatnák a legelők állapotát, ami még több szarvasmarha tartására bizto­sítana lehetőséget. Felhívják a dolgozó parasztok figyelmét, hogy,,tfipmeii?neK v,íijbb takar­mányt >és, ezt szarvasmarha tartására használják fel. Ösztönzésképpen javasolják bevezetni a dif­ferenciált tejfelvásárlási árrendszert. Ez azt jelen­tené, hogy a Pest környéki körzetben többet fizetné­nek a tejért, mint a távo­labbi helyeken. A kutatócsoport is úgy látja, hogy mindez azonban csak részmegoldásokat eredményez­ne. Végleges megoldást csak a nagyüzemi tejtermelés megvalósítása hoz. Kutatásai alapján jelentős kérdésben foglalt állást az élelmezési közgazdasági kuta­tócsoport. Amikor tapasztala­tait és javaslatait közreadjuk, számítunk arra, hogy szak­embereink, általában az érdekeltek nem mennek el szó nélkül e fontos megyei ügy mellett. Egy kutatócsoport munkája, amely főleg statisztikai ada­tokra támaszkodik, nem adhat teljes képet olyan szerteágazó dologról, mint a tejtermelés alakulása Budapest környé­kén. De vita alapjául szolgál­hat és egy széleskörű vita már hozzájárulhat a megye tejter­melésének mielőbbi megjaví­tásához. Farkas István KépkiálIrtás a MUOSZ-ban Szombaton délben 12 órakor nyitják meg a Magyar Újság­írók Országos Szövetségében a B. Z. Am Abend fotóripor­tereinek kiállítását. A Német Demokratikus Köztársaság délutáni lapjának munkatár­sai felvételeikben Kelet- és Nyugat-Berlin életéről szá­molnak be. Ismeretlen Michelangelo-szobrot fedeztek fel Egy hét és fél láb magas Vénusz-szobor, amely 150 éve egy félig eldugott falmélyedés­ben állt, egyszerre a művésze­ti érdeklődés középpontjába került, mivel szerdán bejelen­tették, hogy valószínűleg Michelangelo műve. A szépművészeti főfelügye­leti hatóság irodájának szak­értői sajtóértekezleten kije­lentették, hogy egy ismert fi­renzei műtörténész halála előtt megerősítette azt a kije­lentését, hogy véleménye sze­rint a szobor a nagy olasz szobrász és festő műve. Ha ennek a véleménynek hinni lehet, ez lesz az első Michelangelo készítette Vé­nusz-szobor, amelyet megta­láltak. Éjszakai orvosi ügyelet! 1903 március 29-én ; szomorú hír érkezett a szege- \ di városházára. Ezen a napon í halt meg Budapesten ötszáz I népszerű dal szerzője, a város \ jeles szülötte: Dankó Pista. I Bánat borult a tájra, a sze- í mekből kiperdült a könny, I oly nehéz volt elhinni, hogy a I Bihari utcai kis ház lakója so- I ha többé nem jön már Sze- \ gedre, hogy hegedűjén a szí- I vével pengesse ki a magyar j búzamezők énekeit, a drága I szülőföld örömben-bánatban I fogant édes dalait... Nemcsak távirat érkezett, i hanem egy „beadvány” is. Az \ volt írva abban a nagy levél- í ben, hogy: „Dankó Pistát örök I büszkeségére Szeged adta a \ hazának”. S az a nótafa utol- \ só óhajtása: „... hogy ha majd ! a szive megszűnik dobogni, vi- j gyék haza szülővárosába és í ott temessék el a szegedi te- i metőben, mert annak édes } anvaföldjében édesebb lesz a \ síri nyugalma”. Az iratot az I akkori magyar irodalmi világ j kitűnőségei írták alá, élükön \ Jókai Mórral. \ Szeged város hazavitette da- \ los fiát és díszsírhelyet adott \ neki. Nyolc ragyogószőrű fe- i kete ló lépdelt a nótaköltö ko- \ porsójával a Nyugati-pálya- \ udvarhoz vezető útvonalon s ; ahány dalt szerzett a nótafa, i annyi cigány vonója sírt fel... : Hol és hogyan indult el \ ez a nótás boldog-boldogtalan ; élet? Szegeden, 1858. június ! 13-án — tehát most száz esz- \ tendeje — a Hangász utca \ 178. szám alatt látta meg a \ napvilágot. Ez a felsővárosi ! utca később Bihari utca 18-ra \ változott, s ma már biztosan ! Dankó Pista utca a jieve ... Mozgó mentő- és segélyszolgálatot vezetnek be az országúton elromlott gépkocsik javítására Bagi László segédmunkás egy éjszaka váratlanul rosz- szul lett. Viaszsárgán, csak­nem eszméletlenül vergődött ágyán: fájdálmas görcsök kí­nozták. Felesége kétségbeesetten szaladt egyik orvostól a má­sikhoz. Sajnos, sem az egyik, sem a másik nem ment ki. Harmadiknak a községi szü­lészorvost kereste fel, aki Bagi Lászlót azonnal a jász­berényi kórházba szállíttatta. A beteget megoperálíák. így igazolódott a szülészorvos gyanúja: Bagi Lászlónak ki­lyukadt a gyomra. Mint a kórházban mondották, fél óra késés az életébe kerülhetett volna. Mindez két hete történt, Nagykátán. Érmek a 15 ezer lakosú községnek hat orvosa van. A hat közül egy körzeti, egy általános, egy szülészor­vos, három pedig fogász, akik nemrégiben körzeti orvossá képeztetíék át magukat. Hogy történhetett, hogy ennyi or­vos közül csupán a szülészor­vos volt hajlandó kimenni Bagi Lászlóék lakására? Válaszoljunk a kérdésre először az orvos szempontjá­ból. A hat nagykátai orvos nappal rendel. Egyikük — a járási körorvos — egész nap a községeket járja, motorke­rékpáron. Az általános orvos egyben az egészségház és az iskolák orvosa is. A többiek gyalog járják reggeltől estig a meglehetősen nagykiterje­désű községet. Estére — ter­mészetesen — alig állnak a lábukon a fáradtságtól. így fordulhatott elő, hogy még a fentebb említett súlyos eset­ben sem voltak képesek — fizikailag — éjszaka is talpon lenni. Ennyit az orvos szempont­jából. És mit mondának a nagy- kátaiak? Ha valaki orvos, kötelessége, hogy gyógyítson. Ha kell nappal, ha a szük­ség úgy hozza, akkor éjjel Is. Azért, mert az orvos fáradt, nem pusztulhat el egy em­ber! Ez is igaz? Hogyne volna az! Csakhogy a nagykátai ak is tudják, hogy az emberi mun­kabírásnak van határa, ezért mindjárt kéréssel, illetve ja­vaslattal szeretnének fordul­ni az illetékesekhez: találja­nak megoldást az éjszakai beteglátogatás ma még meg­oldatlan problémájára! Akár úgy, hogy a hat orvos közül egy csak éjjel praktizáljon, akár úgy, hogy felváltva tart­sanak éjszakai ügyeletes szolgálatot. A városokban ezt már megoldották. Úgy hisszük, a nagykátaiak kérése is jogos. „ Ny. É. ff Az Automobil Klub kezde­ményezésére a VII-es számú Autójavító Vállalat gépjármű- mentő- és segélyszolgálatot szervezett — egyelőre a bala­toni műúton — az ÁFOR ben­zinkútjai kezelőinek bevonásá­val. Ha a gépkocsi elromlik, a következőképpen lehet igény­bevenni az országúti segély- szolgálatot: az elakadt jármű tulajdonosa egy kis papírra feljegyzi a kocsija rendszámát, megközelítőleg megjelöli a he­lyét és az arra haladó gépjár­művezetőnek átadja azzal, hogy azt a legközelebbi se­gélyszolgálat postaládájába dobja be. Ilyen mentőszolgá­lati postaládát a következő he­lyeken állítanak fel: az érdi, a martonvásárhelyi benzinkút­nál, Baracska és Velence kö­zött, a gárdonyi, a székesfehér­vári benzinkútnál, Kőszálhegy község bejáratánál, Polgárdi- ban, Lepsényben és Siófokon. A segélyszolgálat gépkocsija citromsárgára van festve és szerelői a helyszínen végzik el a javítást és az esetleges al­katrészcserét is. A segélyszol­gálat óránként 30 forintért ve­hető igénybe és a munkadíj a helyszínen számla ellenében fizethető. Amennyiben a gép­kocsi a helyszínen nem javít­ható ki, a segélyszolgálat át­veszi a gépkocsit, gondoskodik elhelyezéséről, illetve haza­vontatásáról. A segélyszolgálatot egyelőre j minden héten, szombaton dél- | tői vasárnap éjszakáig tartják fenn. Azt tervezik, hogy a kö­zeljövőben az autójavító válla­latok bevonásával, az ország egész területén megszervezik a mentőszolgálatot. A VII. számú Autójavító Vállalat ál­landó éjjel-nappali mentő­ügyeletet is tart. A mentő­ügyeletet a 459—917 vagy 259—772 telefonszámon lehet hívni. Tanulmányi kirándulás Az ifjúság részéről egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a kisállattenyésztés iránt. A gödöllői gimnázium a napok­ban tanulmányi kirándulást szervezett a Kisállattenyész- tési Kutatóintézet baromfitelepére. Képünkön a gimnázium leányosztályának egy csoportja a hazai nemesítésű sárga magyar fajtájú törzsállományt szemléli cA (íMigJö dl „lö tAeJÁi “ DANKO PISTA EMLEKE Édesapja prímás volt és fiát kilencéves korában árván hagyta. Nagy szegénységben maradt a család. A legna­gyobb örökség a nótaköltőre szállt: apja hegedűje és sú­lyos tüdőbaja, amely egy ko­rai tavaszon el is vitte az or­szág dalosát. Iskolába is csak addig járt, amíg az édesapja élt. Mindössze három elemit végzett. A negyedik „iskola” helyett már a színházat kerül­gette. Az apa utolsó akarata a gyereket a híres Erdélyi Náci prímásra bízta. De a fiú nem­igen ügyeskedett a muzsiká­ban. A hirtelenmérgű prímás egyszer nagy indulatában el­zavarta a vályogvetőkhöz. A gyermek el is ment, de kis cigánygyerekekből hamarosan bandát verbuvált... Ez volt nagyjából az életkezdete. Pá­lyafutása talán mégis azon a muzsikás hajnalon indulha­tott el. amikor nagy társaság­nak először játszott apró ban­dájával Zsotér Andor szaty- mazi tanyáján. Az „avatás” próbájának becsülette\smegfe- lelt. Muzsikás-dalos szíve ti­zenhét éves korában szólalt meg. Akkor látta meg először Joó Ferenc akadémiai festő Ilonka nevű kislányát. Ez a szerelem valóban rózsából és tövisből szövődött, mert ami­kor az elkeseredett apa kiuta­sította házából a muzsikás ké­rőt. Ilonka nagytitokban egy szál piros rózsát nyomott a sápadozó Dankó Pista kezébe. Apai kosár és lányszív rózsája együtt maga az élő regény. Az is lett belőle boldog befeje­zéssel .., Dankó Pista 1897^ben Bu. dapestre költözött. De amint sikere nőtt, úgy fejlődött sú­lyos tüdőbaja is. Elment gyó­gyulást, keresni az olasz ég alá is, de minden hiába volt. Ami­kor hazajött, daltársulatot szervezett és gyönyörű, új da­laival országos körútra indult, de bejárta a nagy európai met­ropolisokat is, játszott Moszk­vában, a cári udvarban. A ren­geteg gyűrűt és ékszert, amit kapott, az éhező, szegény nép közé szórta... A hangverse­nyekkel nemcsak diadalt ara­tott hanem szép pénzt is szer­zett. A nótaköltő vagyonká­ját féltette a szegedi Pósa- asztal. Móra Ferenc így ír erről: „...a pénzecskét va­lami ingatlanba kell fefktetni. Kiskőrös környékén vett vagy nyolc hold homokbuckát a pusztán, ami még nemigen ter­mett kutyatejnél egyebet, de a neve tiszta muzsika volt: Csengődnek hívták. Ha vala­hol a világon. Dankó Pista csak itt lehetett földesúr”. Már „bírtok” is volt, de be­tegségének nehéz árnyéka mindinkább befelhőzte életét. S most ötvenöt esztendeje itt kellett hagynia a szerető asz- szonyt. az országos sikert, az elismerés minden boldogító su­garát. 1903. április 1-én Szeged város népe ’kísérte utolsó út­jára az ország dalosát. A bú­csúbeszédet Tömörkény István mondotta. Reéz Pál egykori szegedi újságíró mozgalmat indított síremléke érdekében. 1910. október 19-én színvona­las művészestet is rendeztek a szegedi hírlapírók a Városi Színházban. A nótaköltő így 1910 őszén a szegedi belvárosi temetőben új díszsírhelyet ka­pott. A szegedi sajtóban a sz0_ borgyűjtési mozgalom is rög­tön megindult, amint a nóta­költő halálhírét vették és 1912- ben elkészült rózsaszínű már­ványból Margó Ede szép, mű­vészi alkotása: a hegedűs szo­bor. Már a leleplezés időpont­ja is ki volt tűzve, de az még mindig nem volt megállapítva, hogy a város mely részén áll majd a nótaköltő márványem­léke. A szobor elhelyezése kö­rül ugyanis vita támadt. Akadt olyan vélemény is a tanács­ban, hogy Dan’ko Pista álom­vonójával nem húzhatja hold­fényes éjszakákon kedves nó­táit a Tisza partján, ahová oly sok emlék fűzi, mert ott áll már az Erzsébet-szobor és nem lehet az, hogy egy fekete ci­gány márvány földi mása s egy fehér királyné alabástrom sziluettje egymás szomszédsá­gában merenghessen. Móra Ferenc egyik remek írásában mondja el a szegedi „Cigány­szobor” történetét és azt írja, hogy a hosszú huza-vonának Pósa bácsi vetett véget. Ki­jelentette, hogy „annak ott kell állni a vízparton, ahol nézheti, amint habra hab siet és láthatja, hogy most van a nap lemenőben. Ott talán holdsugáros, jázminos éjsza­kán még meg is zendülhet márványhegedűje”. Juhász Gyulát is megihlette az egymás szomszédságában merengő két szobor és „Nó­tafa” címmel 1925. november 15-én verse jelent meg az Üj Időkben. Ady Endrét is elbűvölte Dankó Pista finom muzsikája és „Dankó” címmel ő is állí­tott emléket a nótafának. A híres nótafa emUk^ zetét, Szeged városában a he­gedűs szobor őrzi. A magyar irodalom lapjaira Móra Fe­renc írta be Dankó Pista nevét és a. nótaköltő nem is lett há­látlan. 1922 nehéz telén a negyvenhárom esztendős Mó­ra Ferenc egy Dankó-tárcával jelentkezett a fővárosi sajtó­ban. Ez az írása volt egyike az első lépcsőknek, amelyek szá­mára halhatatlansághoz iga­zították az utat. És bizonyára ez volt az első eset nemcsak Magyarországon, de széles e világon is, amikor cigány fize­tett az — úrnak, halála után . arannyal... Ám Móra Fe­rencnek erről „különvéle- mény”-e van. Ő ugyanis nem tartotta magát úrnak. Így ír említett tárcájában erről: „ __Nekem is van egy Dankó­emlé kerh, szép, ezüstfejű ma­hagóni bot. Nem szoktam vele járni, mert úrnak mutatja az embert, holott csak magyar író vagyok és magyar könyvtár- igazgató”. Dankó Pista, ötszáz népsze­rű magyar dal szerzője meg­halt, de dalai falun, városon egyaránt élnek ... Vásárhelyi Júlia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom