Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-11 / 136. szám

/ 1958. JÚNIUS 11. SZERDA WfT MEGYEI ü/Cirlap S Első érettségi a monori József Attila Gimnáziumban Érdekes kísérlet a politechnikai gyakorlatra A monon gimnázium József Attila nevét viseli, a tragikus sorsú nagy magyar költőét, aki (hányatott életének egyik leg­szomorúbb szakaszát töltötte ebben a faluban, minit lelenc­gyerek. Most az iskola kapu­ját domborművű képmása ékesíti és alatta a megrázó erejű idézet: Édes hazáin, fogadj szívedbe. Hadd legyek hűséges fiad! A (kapun belül nagy az izga­lom. Az udvaron, a folyosókon kipirult arcú diákok rajza­nak. vagy csoportokba verőd­ve tárgyalnak valamit, de az egyik folyosó feltűnően csen­des. Itt lábúi.ihegyen jár, aki­nek erre van dolga, és riad­tan tekinget az üvegajtó felé, amely mögött a szóbeli, érett­ségi kezdődött meg hétfőn reg­gel. Az első érettségi ebben a na­gyon fiatal, alig négy eszten­dős monoéi gimnáziumban. Most jutottak el az utolsó kö­zépiskolai aktushoz azok a diákok, akik négy évvel ez­előtt kezdték meg itt gimná­ziumi tanulmányaikat. Har­minchét rendes tanuló és két magántanuló. Zöld posztóval leterített hosszú asztal mögött ül a „fé­lelmetes” bizottság. Az el­nök dr. Reus Pál, a Művelő­désügyi Minisztérium főelő­adója. Mellette Oláh István Igazgató és jobbra-balra a szaktanárok. Néha úgy lát­szik, mintha izgatottabbak lennének, mint az a négy diák — három leány és egy fiú — akik az elnökséggel szemben, négy kis asztal mö­gött töprengenek a már kiosz­tott irodalomtörténeti tételek fölött: készülnek a feleletre. Az egyik kislány különösen iz­gatott. Izgalmában .csavargat­ja rosszul működő töltőtollát és nem veszi észre, hogy las­súnként 'könyökig tintás lesz mind a két keze és tintás te­nyerével gyakran végigsimít homlokán. Mire sor kerül rá, már csinos arcán is tintafoltok éktelenkednek. , Letelt a gondolkozási idő: az elnök a bizottság elé szó­lítja a monori gimnázium leg­első maturandját: Balázs Ilo­nát. Gyönyörű tételt kapott. Katona József Bánk bánjáról kell beszélnie. Szépen, meg­fontoltan, magabiztosan mond­ja el. amit tud róla. Kerek mondatokban jellemzi a sze­replőket, ismerteti a dráma tendenciáját, majd elemzést ad a drámai konfliktusról. Élve- zet hallgatni. Szemmel lát­hatóan élvezi is a feleletet Do­bosi László, a magyar tanár. Az elnöknek is tetszik, be sem várja a végét, inkább ar­ra kíváncsi, hogy'mit tud a kipirult arcú kislány a máso­dik kérdésről: Puskin Anye­ginjéről. Itt sincs semmi hl ba. Az elnök előtt magasodik aZ Írásbeli dolgozatok garmadá­ja. Balázs Ilonka írásbeli té­telének címe ez volt: Szerel­mi líránk eszmei gazdagodá­sa Vajdától Radnótiig. A bi­zottság kitűnőnek minősítette a dolgozatot. Másodiknak Balogh Sándor került sorra. A kuruc költé­szetről kellett beszélnie. Ilonka még mindig kipirult arccal, de már boldog mosoly - lyal hagyta el a termet. Sze­rencsésen túlkerült a szóbeli első részén. Kinn a folyosón izgatottan, fogják körül a töb­biek, millió kérdés viharzik feléje: mit kérdeztek, milyen az elnök, szigorúak-e? Alig győzi válasszal. Most egy nap pihenő következik, aztán jön­nek a reál-tárgyak, a matema­tika és a fizika. Tanárnőnek készül, a tu­dományegyetemre kérte a felvételét, a magyar—francia szakra. — Édesanyám is pedagógus, Itt tanít az egyik monori álta­lános iskolában — mondja —, de ő magyar—történelem sza­kos. Én a történelemnél job­ban szeretem a francját. Már kicsit búcsúzik Is az is­kolától. Tekintetével megsí­mogatja a falakat, amint mondja: — Ügy elrepült ez a négy esztendő, hogy szinte észre sem vettem. És nem tagadom, hogy kicsit összefaesarodik a szí­vem. ha arra aondolök, hogy most majd meg kell válnom ettől <xz iskolától.., Mind a négy évet kitűnő eredménnyel végezte. Monornak a felszabadulás előtt csak polgári iskolája volt. Középiskolát először 1951-ben kapott, mégpedig közgazdasá­gi technikumot, de 1954-ben, amikor Oláh István került az igazgatói székbe, megkezdték az iskola fokozatos átalakítá­sát humán- és reáitagozatú ál­talános gimnáziummá. Eleinte nagyon szűkösen elhelyezett, szegényes felszerelésű iskola volt. Jövőt még a monoriwk sem jósoltak neki. De Oláh István vállalta a harcot és bár rengeteg nehézséggel kel­lett megküzdenie, hite, lelke, sedése egy pillanatra sem csökkent. Ma már Monor büszke gimnáziumára, mégpe­dig teljes joggal. A tanu­lók száma ebben a tanévben elérte a háromszázat, jövőre pedig már meghalad ja a négy­százat. A község, a járás, a megye áldozatkész segítőtárs­nak bizonyult ebben a szép küzdelemben. Az iskola évről évre bővült, összeépítették a szomszédos épülettel, szép ebédlőt, tornatermet kapott, gyarapodott a fölszerelése is, de már ez a bővített gúnya is szűknek bizonyult rajta: ala­posan kinőtte. Az idén meg­szerezték a szomszédos telke­ket. szép, új terveket készítet­tek ráj-a és a nyáron már meg is kezdik az új, emeletes iskola építését, közel négymillió fo­rintos költséggel. Az 1959— 1960, tanévet szeretnék már az új hajlékban megkezdeni. A kormányzat biztosított támo­gatása az eddigi szép eredmé­nyek elismerését jelenti. — Üj az iskolánk — mondja Oláh igazgató — és azon dol­gozunk vállvetve diákjainkkal és a szülőkkel, hogy szép és nemes tradíciók otthonává te­gyük. A gimnáziumban különben érdekes és figyelemre méltó kísérlet kezdődött tavaly: egé­szen új rendszerű politechni­kai képzés. Ez pedig abból áll, hogy a gimnázium tanulói ön­kéntes jelentkezés alapján is­kolai tanulmányaikkal pár­huzamosan „inaskodásra” is vállalkozhatnak különböző Ipa­ri vállalatoknál, üzemeknél, önálló kisiparosoknál. Arra kell kötelezniük magukat, hogy a nyári és a téli vakációt választott iparúiknak szentelik és a tanítási idő alatt heten­ként egy délutánt dolgoznak az ipari munkahelyükön. Hat­van monori diák jelentkezett így ipari gyakorlatra a múlt évben, hatvan első osztályos. Van köztük autó- és motorsze­relő, gépjavító, esztergályos, műszerész, rádiószerelő, fod­rász, varrónő, órás is. Nyolc lány, a többi fiú. Főleg mun­kás- és parasztszülőik gyerme­kei. De értelmiségiek is. Az egyiknek járásbíró, a másik­nak orvos az apja. Hárommal beszélgettünk az iskola folyosóján, az óraközi szünetben. Mind a három má­sodikos. Tokutz Sarolta apja vasbetonszerelő. Varrást ta­nul. Jórendű tanuló, minden­képpen le akarja tenni az érettségit, de azért örül, hogy megszerezheti a varrónői ké­pesítést is. Pátkai József géplakatossá- got tanul Monoron, Kovács Mátyás önálló kisiparosnál. Apja MÁVAG-gépész, ő maga gépészmérnök szeretne lenni és úgy tervezi, hogy érettségi után a műszaki egyetemre iratkozik be. Ha ez a terve nem sikerül, akkor a matúra után folytatja és befejezi a géplakatosi gyakorlatot. Békéssy Gábor édesapja rendőrtörzsőrmester. Motor- szerelést tanul Bojtos Béla monori kisiparosnál. Az elekt- roműszerészségre nagyobb kedve lett volna, de ahhoz előbb érettsiégi kell. Addig is a motorszerelést tanulja. Erek a gyerekek nagy leBte. sedéssel és nagyon komolyan készülnék az életre és boldo­gan vesznek részt a monori gim­názium nagy jelentőségű kí­sérletében, amelyről Oláh igaz­gató még ezeket mondja: — Monoron kívül még csak Szentesen folyik hasonló kí­sérlet. amelynek a politechni­kai oktatáson kívül társadalmi célja is van. Diákjaink így megismerkednék az ipari mun­kával, megbecsülik és meg­szeretik azt, de testvéri közel­ségbe kerülnek az ipari mun­kásokkal .is. A rendszer nevelő hatása már is észlelhető. Az ipari gyakorlatban részvevő diákjaink viselkedése, maga­tartása, odahaza, családi köK- nyezetükben is megváltozott. Sokkal szívesebben nyújtanak szüleiknek segítséget és vesz­nek részt a házi munkában is. A gyakorlat semmiképpen sem vesz karba. Ha megmaradnak végül az ipari pályán, a gya­korlattal eltöltött időt beszá­mítják a tanulóévekbe, ha egyetemre iratkoznak be, már igazolhatják, hogy részt vettek a termelő munkában. Magyar László 2300 éves | szarkofágot találtak | A Kínai Népköztársaság I Szinjan járásában (Honán tar- | tomány) több mint 2300 észtén- | dós díszes síremlékre bukkan- 1 tak a Csu-dinasztia egyik tag- 1 jának maradványaival. A her- § metikusan zárt szarkofágnak I köszönhető, hogy körülbelül | 800 különféle tárgy teljes ép- 1 ségben megmaradt benne. Kö- § zéjük tartozik egy arannyal és 1 ezüsttel berakott festett lakk- 1 asztalka, a csaknem emibemyi | nagyságú „sírör“-szobor, bronz 1 parazsastál, fűrész, 30 csen- I gettyű, amelyek a hosszú év- | századak ellenére megőrizték § tiszta hangjukat, továbbá kü- | lönböző bambusz- és selyem-1 tárgyak. A lelet gazdag anyagot szol- 1 gáltat Kína történetének és a | kínai nép akkori életének ta- | nulmányozásához. | Ezer csiga megszökött Milano közelében az egyik § vasútállomáson megszökött I ezer csiga, amelyet tehervo-1 naton Svájcba akartak szállí- | tani. A csigák kimásztak Iá- | dáifc szellőztető lyukain ke- § resztül, majd a vagonajtók ré- 1 sein át megindultak a szabad- I ba. A vasutasok csak a sző- 1 kevények felét tudták elfogni. | ^IIKIIIIIII IUI 11111111M1111II1111III III 1111IIIIIIII11111 Ilii 111111 111 IIIIIIIIII1111111 i I III 11 till IIIIIIMII1III llllll M IIIIHt IIIIIHIIH HUIIKIIIIMIf HIUHHW Purspringer József, a taksonyi általános iskola VII. osztályos tanulója próbál (Foto: Gáldonyl) Népi ellenőrök 54 állami gazdaságban, gépállomáson és termelőszövetkezetben Milyen képet mutat a felkészülés a nyári mezőgazdasági munkákra? Az elmúlt hetekben a népi ellenőrök Somogy, Békés, Pest, Fejér és Borsod megye 54 ál­lami gazdaságában, gépállomá­sán és termelőszövetkezetében, továbbá ezek felügyeleti és el­látó szerveinél tartottak vizs­gálatot, hogy megállapítsák: milyen a felkészülés az aratási, a cséplési és a növényápolási munkákra. A népi ellenőrök tapaszta­latai szerint az állami gaz­daságokban és a termelő- szövetkezetekben a tervek­ben előirányzott nagyságú területeket vetették be. Változás legfeljebb annyi, hogy a késői tavaszodás miatt az előirányzottnál több a ta­karmánynövény-vetés. Általában megfelelően kija­vították a gépeket a gépállo­másokon — állapítják meg a népi ellenőrök —, egyes helye­ken azonban olyan gépeket sem javítottak ki, amelyeket már munkába kellett volna ál­lítani. Az Edelényi Gépállomá. son például nem hozták rend­be a fűkaszát és a rendsodrót, az Ernőd! Állami Gazdaságban pedig az aratógép — mikor a népi ellenőr kérésére meg akarták indítani — mondott csütörtököt, mert egyik alkat­része hiányzott. A vizsgálat tapasztalatai kö­zé tartozik az is, hogy baj van az alkatrészellátással. A népi ellenőrök szerint jelentősen enyhítene a helyzeten az, ha egyes gép­állomások raktáraiban nem heverne feleslegesen sok, máshol hiányzó alkat­rész. A Tabi Gépállomás raktárá­ban például 80 000 forint érté­kű különböző alkatrész poroso­dik négy év óta, s mivel a készlet nagyobb a megenge­dettnél, az állomás nem tudja beszerezni a szükséges új al­katrészeket. Még néhány érdekesebb ta­pasztalat az ellenőrzésből: a gépállomások az aratási mun­kák 70—80 százalékát végzik majd szerződéskötések alapján. A termelőszövetkezetek várakozáson felül igénybe veszik az állomások gépelt a növényápolásban, hogy gyors munkával ellensú­lyozhassák a kedvezőtlen időjárás káros hatásait. Általános tapasztalat, hogy a legtöbb megye elmaradt a cséplőcsapatok szervezésével. A népi ellenőrök arra hívták fel a figyelmet, hogy az eddiginél nagyobb erő­feszítéseket kell tenni a szükséges munkaerő bizto­sítására. A népi ellenőrzési bizottsá­gok a vizsgálat eredményeiről tájékoztatták a helyi vezetőket, s több helyen azonnal intéz­kedtek a tapasztalt hibák ki ja. vitása érdekében. A Július 1-én átveszi a HíV-ei a fővárosi tanács A főváros gyakran sürgette, hogy a MÁV adja át a HÉV-et a fővárosi tanácsnak, mert ha ugyanaz a szerv irányítja a villamos, a trolibusz, az autó­busz és a helyiérdekű vasút forgalmát, lényegesen jobban meg lehet oldani a peremváro­sok közlekedését. A Közleke­dés- és Postaügyi Minisztérium megértette ennek jelentőségét, s az év elején Kossá István mi­niszter bejelentette, hogy a MÁV átadja a HÉV-et a fővá­rosi tanácsnak. Az átadással kapcsolatban időközben kü­lönböző nehézségek merültek fel. Legutóbb Németh József . mniszterhelyettes, a MÁV ve- i zérigazgatója és Szili Géza, a ; fővárosi tanács elnökhelyettese I tárgyalt a nehézségek áthidalá- j sáról. A megbeszélések ered- : ményesek voltak, s így a HÉV [ július 1-től kezdve a fővárosi \ tanács kezlésébe kerül. \ Ezzel kapcsolatban Szili I Géza elnökhelyettes elmon- j dotta, hogy az átvétel után sür- fgősen kidolgozzák az elővárosi Ivasút. fejlesztésével kapcsola- = tos teendőket és összehangol- ! ják a villamos-, illetve autó- l busz-közlekedéssel. Remélhető- i leg sikerül azoknak a kérések- I nek zömét is teljesíteni, ame- |lyek már hosszabb ideje hang- |zanak el az utazóközönség ré- ! széről. 1 Duplafalú tejeskanna | A Hódmezővásárhelyi Fém- ! ipari Vállalat dolgozói alumí- ! műmből huszonöt literes, dup- | lafalú tejeskanna mintapéldá- ! nyát készítették el. A két le­lj mez között húsz milliméter 1 vastag légmentes teret képez- | tek s ezzel szinte tökéletes hő- ! szigetelést; értek el. így meg- ! akadályozzák, hogy a nyári | nagy melegben a szállított tej | megromoljon. télen pedig meg- | fagyjon. Az újítás iránt nagy I az érdeklődés és valószínű, í hogy már ebben az esztendő- j ben megkezdik a sorozatgyár- = tást, ERIK AZ EPER rés távolságra. A szántás mélysége átlagban 30 centi­méter. Háromévi kísérletezés után Batuska István rájött, hogy legjobb a 90x40-es sor­es tőtávolság ;— legalább is az ő földjén —, mert így lehet legjobban ki­használni a területet, s így nagyszerűen éri a napfény is a gyümölcsöt. Harmadik kí­sérlete alkalmával nem 30, hanem 60 centiméterre for­gatta meg a talajt. Ezen a te­rületen most haragoszöld, óriás bokrok terülnek szét, s a nagy, kövér levelek alól tö­mött fürtökben kandikál ki a sok-sok illatos eper. A kísér­letező ügyes gazda úgy terve­zi: már az ősszel hasonló mű­veléssel 90x40 centiméteres távolságra telepít 400 négy­szögölt, jövőre pedig újabb 800 négyszögölt. Kiszámította, hogy csupán ezzel az eljárás­sal 15—20 mázsa többletter­més érhető el holdanként. Igaz, most sem panaszkodhat­nak Batuskáék. Naponta 2— 2,2. mázsa epret adnak át a velük szemben levő felvásárló telepnek. Száz mázsa naponta Ennyit vesz át Péter János, az Örkény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet felvá­sárló telepének vezetője. A te­lepen elvben reggel 8-tól dél­után 4-ig van átvétel, de va­lójában megállás nélkül fo­lyik a munka. Állandóan jön- nek-mennek a gépkocsik, hű­tőkocsik, hogy azon frissiben szállíthassák a kényes gyü­mölcsöt előbb a dabasi állo­másra, onnan a budapesti piacokra, meg a külföldi nagyvárosok kirakataiba. Az átvevőtelep dolgozóinak bi­zony nem sok szabadidőjük van, hiszen csupán szerződé­ses termelő 160 fordul meg náluk naponta kétszer is. Ezenkívül jönnek azok is, akik nem szerződtek, de áruik jelentős részét itt értékesítik. A szerződők jártak jól Ismételten bebizonyosodik, hogy a gyümölcs-zöldségter- melési szerződések előnyösek a termelők számára. Nem kell piacozni, utazgatni, törni az árut, s mégis becsületes ösz- szeget kapnak érte. A szerző­dő felek megkapják a minden­kori átvételi ár mellett a tíz százalékos felárat. Ettől az összegtől viszont elesnek azok, akik nem állandóan, hanem csak álkalomadtán viszik áruikat a földművesszövetke­zetbe. A nagyobb területű ep­ressel rendelkező gazdák, mint Almási István, Kovács Mihály, Molnár János, Kovács György, Kufa János, ifj. Lo­vas József és a többiek élnek is a szerződésadta előnyökkel, s naponta csupán a 10 száza­lékos felárból szép summa pénzt visznek haza. 100-120 ezer forintot fizet ki a földművesszövetke­zet naponta a falu, s a kör­nyék gazdáinak csupán az eperért. Körülbelül három hé­tig tart az eperszüret, addig szinte ömlik a pénz a földmű­vesszövetkezet pénztárából Természetesen a gazdák zse­bébe vándorol át. Úgy mond­ják: 30—40 ezer forintot jö­vedelmez egy-egy hold jó­termő, jól gondozott epres Ezért szaporodik évről évre szinte ugrásszerűen az új te­lepítések száma. Csak azt saj­nálják a táborfalvi gazdák, miért nem hittek előbb az ag- ronómusoknak. Szebelkó Erzsébet összevissza Hhrminc hol­don termesztik Táborfalva ho­mokján ezt a mosolygó, üde, piros gyümölcsöt; a földiep­ret, vagy más néven szamó­cát. Néhány évvel ezelőtt gú­nyosan legyintettek a gazdák, ha a járás agronómusa meg akarta győzni őket az eperter­mesztés előnyeiről. Ma sokan bánják már ezt a húzódozást, s azt tartják szerencsés em­bernek, akinek a kertjében ott piroslik a drága gyümölcs. Valóban drága, 16 forint ki­lónkénti áron kezdte átvenni a szerződött árut a helyi föld­művesszövetkezet. | Minden munkát megfizet j az eper. Ez a véleménye Ba- i tuska Istvánnak is. Nyolcszáz I négyszögölnyi epresében min- ! dennap ott hajladozik a csa- \ Iád, de még a rokonság is. [ Szedegetik az érett szemeket, \ azután rendezgetik, osztályoz- I zák a .ládákban. Az ő termé- | sük túlnyomó többségben I megüti az export kívánalmait. I Batuska István negyedik éve I foglalkozik epertermeléssel. I Sőt. nemcsak termel, kísérle- í tezik is tábláján. Háromféle | telepítéssel foglalkozott. A 1 tábla egyik részén 80x80 cen- ! timéteres sor- és tőtávolságra I ültette a szamócabokrokat, a \ másik részén 90x40 centiméte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom