Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-11 / 136. szám

IM*. JÜNIUS 11. SZERDA

pt &r

Mft

í/Ctrlan

3

Egyedül maradiam

(Kristóf Lászlóné felvétele) tHMinmmflmiiimimiiuHmiiimimiiiiiKiuimntntimiHiii

K«rm«nyrrndelel a vízba§ználatról

A Magyar Közlöny június 10-én megjelent számában közli a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rendeletét az öntözéshez, valamint a haltenyésztéshez szükséges víz felhasználásának szabályozásáról. Részletesen taglalja, hogy melyek a díjmentes és díjköteles vízhasználatok, hogyan történjék a víz szétosztása. Megszabja a vízigények bejelentésének, a szerződések kötésének módját, valamint a felhasználható víz mennyiségét, utasítást ad a vízdíj .kiszámítására.

A fa szárítása niagasfeszültsrggel

A Német Demokratikus Köz- tánsasáigbaa igen sikeres kísérleteket folytattak a fának ma- gasfeszültséggel történő szárításával. Äz 1 méter 80 centiméter magasságú és 0,50 méter átmérőjű, 55 százalék nedvességet tartalmazó fatörzset 15 perc alatt ki lehet szárítani ezzel az új eljárással. Egy köbméter fa kiszárítása 30 kilowatt villamosáramot igényel.

Még egyszer a Ceglédi Gépállomás közművesítéséről

Minden van és még sincs semmi

Lapunk február 8-i számában „Meddig röpködnek még a milliók a Ceglédi Gépállomás közművesítése körül” címmel cikket közöltünk. Feltártuk benne, hogy több mint négy esztendeje húzódik a gépállomás közművesítésének ügye. A különböző vállalatok egymásra hárítják a felelősséget, nem tartják be a határidőket és amit építenek, az is hasznavehetetlen, átvételre nem alkalmas.

Vajon mi történt az ügyben az elmúlt négy hónap alatt? Minden esetre született

jónéhánv újabb akta.

Olyan nagy halom, hogy közönséges halandó számára a puszta átolvasásuk több mint fél napot igényel. Mégis átnéztük az akták közül a legfontosabbakat, mert a minap, amikor Cegléden jártunk, hallottuk, hogy most már (ki tudja hányadszor) az építő vállalatok ismét megkísérelték átadni, s az építtetők megkísérelték átvenni az egy év helyett jó négy esztendeig készült közművet.

De menjünk sorjában. Februári cikkünkben említettük, hogy az ügy akkor volt a központi döntőbizottság előtt. Megírtuk többek között, hogy a központi döntőbizottság az Építésügyi Minisztériumot kérte fel szakértői vélemény- adásra, a gépállomások megyei igazgatósága viszont tiltakozott ez ellen, mert az építő vállalatok javára történő részrehajlástól félt. Nos, most az aktákból kiderül, hogy mégis az Építésügyi Minisztérium szakértője, Ladányi Imre mondott szakvéleményt. Kiderül azonban az is, hogy „a bíróságnak adott írásbeli szakvéleményben az ÉM állományába tartozó szakértő kénytelen volt megállapítani, Hóffy a gépállomás másodszor megépített közműve a hárommillió forintos beruházás ellenére átvehetetlen. A gépállomás víztornya, vízvezetéke. 1500 méter hosszú földalatti szennyvíz elvezető csatornája és a szennyvíz tisztító telep használhatatlan.” Majd később ugyanebben az aktában (egyébként Sándor Ferenc, a gépállomások megyei igazgatójának április 28-án kelt átA sertések természetszerű elhelyezése

irata a népi ellenőrzési bizottsághoz) ezt olvashatjuk: „Megjegyezni kívánom, hogy a szakértői vélemény megadása után a szakértőt előttem ismeretlen okokból az ÉM minisztériumi beosztásából vidéki vállalathoz helyezte át."

Valószínű külön cikktéma lenne, ha ennek az áthelyezésnek a körülményeit fel akarnánk deríteni. De most maradjunk a Ceglédi Gépállomás közművénél... A központi döntőbizottság március 13-án kelt határozatában Kötelezte az Építésügyi Minisztérium Bács megyei Állami Építőipari Vállalatát és az Építésügyi Minisztérium 5. számú Mélyépítő Vállalatát arra, hogy május 20-ig terjedő póthatáridő alatt az építkezéseket befejezze és átadja. Ez — talán meg sem lepi az olvasót — az említett határidőig nem történt meg.

Június 3-án azonban

nagy napra virradt

a Ceglédi Gépállomás. Megjelentek az építőipari vállalatok szakemberei, valamint a megyei gépállomási igazgatóság felelős kiküldöttei, s ismét megkezdődött az átadási-átvételi aktus. Megkezdődött, de nem fejeződött be... íme néhány sor ebből a jegyzőkönyvből is. Azt mondja hogy: „A központi döntőbizottság... kötelezte a kivitelező vállalatot, hogy a víztoronyhoz tartozó két darab villanymotort és két darab szivattyút május 20-ig a gépállomásra szállítsa le és üzemképes állapotban, felszerelve adja át... A kivitelező vállalat a központi döntőbizottság határozatának a mai napig nem tett eleget. A víztorony nem üzemeltethető.’* Továbbá: „A szennyvíz átemelő telepet átvételre nem javaslom. mert sem az épület, sem a gépészeti berendezés nem a terv szerint épült... az előírt percenkénti 400 liter helyett percenként csak 300 liter a szivattyú teljesítménye’’.

A terjedelmes jegyzőkönyvből érdemes lenne még idézni azokat a részleteket, amelyekben a Bács megyei Építőipari Vállalat és az 5. számú Mélyépítő Vállalat egymásra tolja a felelősséget. Ám ennél sokkal szórakoztatóbbak (ha nem is a Ceglédi Gépállomás, de az olvasó számára)

nz alkudozások

hosszú fejezetei.

Mint mikor a piacon egy pár sovány csirkére alkuszik a háziasszony és a kofa, különböző „kérések”, „ajánlgatásak", rá- tukmálások, visszautasítások és ócsárlások hangzanak el. Azt mondja például a generál- kivitelező, vagyis a Bács megyei vállalat: „...külön kérjük a beruházót (mármint a gépállomást), hogy valamennyi létesítményt. köztük a 75 százalékos teljesítménnyel üzemelő átemelő berendezést is a

gépállomás zavartalan üzeme érdekében a jelen állatpotban vegye át...” Erre a gépállomás így replikázik: „A beruházó gépállomás a generálkivitelező vállalattól a már régen kifizetett 2 500 000 forintos összegért kifogástalanul üzemeltethető közművet kér."

Szóval, egyik kínálja a portékát, a másik meg kéri, de nem ezt, hanem valamivel jobbat ... illetőleg egészen jót. Ök alkudoznak, az állam fizet, a gépállomás dolgozói meg nélkülözik immár ötödik esztendeje az öt évvel ezelőtt beígért köpnűveket. Közben hol az építtető, hol pedig az építő vállalat lép fel kötbérigénnyel. Bírósági döntések is születnek, de mint látható, azokat sem minden esetben hajtják végre.

Mi lesz hát a kibontakozás? Vajon

az anarchia uralkodik el

nálunk, hogy nem lehet megzabolázni egyes vállalatokat, amelyek egy év helyett négyöt esztendeig építenek fel egy közművet, s még akkor sem át vehetően? S különben is — kérdezheti joggal az olvasó — megfelelő büntetés-e, ha kötbérrel sújtanak egy vállalatot, jelent esetben az ÉM Bács megyei Építőipari Vállalatát? Vajon azok az emberek, akik a felelőtlen mulasztások sorozatát követik el, érzik-e egy ilyen bírói büntetés súlyát önmagákon? Ügy gondoljuk, sokkal erélyesebb és célravezetőbb lenne, ha ebben az esetben már nem mulasztó vállalatot, hanem mulasztó embereket büntetnének.

Holka Vilmos

Dunaharasztin, a község főutcáján található a földművesszövetkezet mindig friss árukat tartó zöldség- gyümölcsboltja. A lakodig elégedett a bolttal, a helyi vezetők és szervek is nagyon szükségesnek tartják létezését. Csupán egy dologgal nincs kibékülve senki, még a földművesszövetkezet sem: a bolt külsejével, belsejével.

Két ével ezelőtt földrengés rongálta meg azt a házat is, a földművesszövetkezet saját tulajdonát, ahol most a zöldségbolt van. Az épület egy része, a zöldségbolt raktára, életveszélyes, fala kidülöben, gerendákkal megtámasztva. Mikor dől össze? Senki nem tudhatja. A bolt berendezése szegényes, akárcsak a piacokon a kofák standja. Hiába meszelik kéthetenként, az épület életveszélyességét, repedezett falait, a málló vakolatot nem lehet eltüntetni. A földrengés óta a községben majd minden üzlet újjáépült, csupán ez olyan ütött-kopott.

Az épület udvarán 20 ezer darab tégla, mész, cement, homok, kő és egyebek várják, hogy újjá lehessen építeni az üzletet, a község legcsúnyább épületét. Sajnos, a földmű, vesszövetkezetnek nincs hozzá pénze, a járás sem tud adni, még a megye sem. A SZÖVOSZ-tól kérnek segítséget, kölcsönt. Vissza fogják fizetni, csak az építési költség kellene, hisz az építőanyag megvan. A tagság társadalmi munkával is segítene. Kedves illetékesek, segítsenek valahogyan az alig fél éve újra önálló Dunaliaraszti Földművesszövetkezeten!

(csá)

line, így néz ki a földművesszövetkezet zöldségboltja Dunaharasztin, belülről

4 percről^ percre redukálták

EGY MUNKAMŰVELET VÉGREHAJTÁSI IDEJÉT

Már elbúcsúztam Gyenei György elvtárstól, a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat igazgatójától, amikor utánam szólt:

— Történelmi pilanat tanúja lehet, ha van egy kis ideje még.

Ki hagyná ott a kínálkozó lehetőséget, bármilyen sietős is a dolga? Vele mentem hát a műhelybe. Az egyik gép körül kis csoportot találtunk.

Az olajosruhás munkásemberek hol a gépet, hol Virág László TMK-művezetőt figyelték, aki izgatottan várta a nagy pillanatot.

Beálltunk a kis csoportba. Az igazgató intett:

— Indulhat.

A szokatlan látványt nyújtó gép forogni kezdett. Virág művezető vezényletére egy fiatal szakmunkás meghúzta az előtolás kapcsolót. A két

nagy vízszintes és a két kisebb függőleges fúrószár egyszerre közeledett a munkadarab felé. Mikor elérték az anyagot, sisteregve, szikrázva kezdett pattogni a forgács.

Még mielőtt alaposan szemügyre vehettem volna a gépet, le is állították. Az első munkadarab elkészült. Az igazgató kezébe adták. Mindenki kö- réje tömörült. Valaki kalibermérőt kerített. Ellenőrizték a furatokat.

—' Jó, csak az egyik kést egy gondolattal nagyobb fogásra kell állítani — szólalt meg Gyenei elvtárs.

Míg megcsinálták és felfogták a második munkadarabot, megkérdeztem a körülállók- tól,

kinek az újítása.

Bármilyen ügyesen titkolta is Gyenei elvtárs, megtudtam, hogy az elgondolás az övé, a

Hány fajta állat és növény van?

A sertések természetszerű tartásának előnyei szakkörökben már eléggé közismertek. Köztudomású az is, hogy minden élőlénynek, így a sertésnek is napfényre, levegőre és mozgásra van szüksége. A régi s mondhatnánk elavult típusú ólakban ezek korántsem biztosíthatók, mert levegőtlenek és hőmérsékletük is vagy túl hideg, vagy túl párás. A fehér hússertés részére a legkedvezőbb hőmérséklet a 12— 15 Celsius-fok. A levegőtlen, vagy hideg sertésólakban a malacok hamar megbetegednek és így az elhullás: százalék is elég magas. A levegőtlen sertésólakban az amónia, a széndioxid és más káros gáztartalom a rossz levegőcsere folytán megreked és ez minden tekintetben. káros. A hideg vagy párás levegőjű sertésól szintén többféle betegséget idézhet elő.

A kunyhós rendszerű sertésólak, fiaztatók ezeket a hátrányokat teljes mértékben kizárják és a természetszerű tartás előnyeit tökéletesen biztosítják. Az ilyen ólakban a hőmérséklet és a levegőcsere teljesen kiegyensúlyozott. A képen bemutatott óltípus előnye még az is, hogy házilag, sásból, nádból és kevés mezőgazdasági szerfaszerke- zetből megépíthető. Lehetőleg olyan helyre építsük, ahol a levegőjárás szabad. Az ajtók és a kifutók is lehetőleg délfelé nézzenek. A képen is bemutatott óltípus igen jól bevált és minden előnyt biztosít a sertések veszteségmentes felnevelése során. Az ebben tartott sertések és malacok mind fejlettek, életerősek és a betegségekkel szemben sokkal ellenállóbbak. Ezért érdemes házi megolóáccal minél több sertéskunyhót építeni.

Sz. A.

G

yakran elhangzik a kérdés: hol Ivan a legtöbb állat [és növény? A felelet \ mindig ez: a vízben, \ innen terjedt el a szá- l razföldre és a leve- ! gäbe. Ezt bizonyította | az a tudományos | expedíció, amely éve- i kig járta az összes \ tengereket és több l ezer fajta élőlényt fe- | dezett fel. Szinte Szé- \ dűl az ember feje, ha i olvassa, hogy hány- Iféle állatot, növényt I ismernek már. Pél- Idául a kovamoszatból \ 600 fajtát ismernek, \ a Balatonban mil- i liárdnyi van belőle. í Több mint 30 000 l aprófajta víziállatot \ írtak már le, de biz- l tos, hogy ez az ösz- ! szesnek csak egy ré- \ sze.

I A gerincesek szálmát 6100 fajtára becsülik, ízeltlábúakból 260 000 fajta van, a csigák és kagylók száma 53 000, férgekből 620 fajtát ismernek, ősnövényt és ősállatot 20 000-nél is többet.

Érdekes, hogy az 500 000 állatfajtából csak 2500 az emlős, de 13 000 fajta madár van, 12 000 féle halfajta, körülbelül 230 000 féle rovar, ezekből 100 000 a bogár, 10 000 a pók, és csak 1500 féle a rák. De az már figyelemreméltó, hogy az ösz- szes állatfajták egy- harmada a tengerben él. Ez is mutatja, hogy az élet első bölcsője a tengervíz volt. Innen vándoroltak a folyókba, tavakba, aztán a szárazföldre.

Még az örökös jég

és hó hazájában is számtalan őslény él.

Ma már közismert, hogy az edafonok, a „földben élők” szerepe milyen nagyfontosságú az ember életében. A rét, a puszta, a szántóföld talajában élnek és élettevékenységükkel bomlasztják a talajba került állatok meg növények holttestét. Már azt is megállapították, hogy mennél több az edafon a földben, annál hathatósabb a trágya. A talajbiológiával különösen a Szovjetunió* ban és Amerikában igen behatóan foglalkoznak. így derült ki, hogy a föld ötven, sőt több százalékkal nagyobb termést ad, ha a talajélet törvényei szerint helyes trágyázást végeznek,

M

inden állatnak és | növénynek meg-f van a maga hazája, | csak ott találjuk és 1 sehol másutt. Például | Amerikában nincs I elefánt, a magyar | lucfenyő nem él megi Egyiptomban, de márt az Alföldön is csak I nehezen tengődik, vi-1 szont a Nílusban meg-1 találjuk ugyanazokat 1 az ázalék-állatkákat, I mint Berlin környé-1 kén. Észak-Amerika § erdőinek mohapárná- | ja alatt ugyanaz az § állattársaság tényé-1 szik, mint a budai f hegyekben. Mint ér-1 dekességet ki kell í emelni, hogy van né- I hány magasabbrendű 1 lény is, például a házi | poloska, amely min-1 denütt megél, a nővé- | nyék között pedig a | nád. I

tervet Virág művezető és munkatársai váltották valóra.

Kíváncsi voltam az újítás lényegére.

— A két vízszintes furatot már egy éve ezzel a géppel készítettük, a két függőleges fúrószárat szereltük most fel — válaszolta valaki.

Más is közbeszólt:

— Sok baj volt amiatt, mert nehezen tudtuk jól eltalálni a két kisebb furat helyét.

Minden anya sokat tud beszélni édes gyermekéről, hát ők is elárasztottak magyarázataikkal.

— Azelőtt körülbelül négy perc alatt tudtuk kifúrni a két kis furatot — mondta valaki.

Aztán egy másik „szaki’’ fordult hozzám:

— Ez még csak próba, de | ha jól megfigyeli, egy perc

alatt mind a négy furat elkészül.

— Még pedig pontosan. Ezután

már nem lesz baj

a furatok egymáshoz való helyzetével — vetette közbe valaki.

Tehát egy perc alatt négy furat egyszerre készül el. Azelőtt a két kisfurat elkészítéséhez külön négy percre volt szükség. Nem kell nagy számtani tudás annak kiszámításához, hogy a két kisfurat elkészítési ideje ilyenformán elméletileg nullára csökkent. Ugyanis most ezek is elkészülnek ugyanakkorra, amikorra a két nagyfurat.

A Sztalinyec-vontató lánctalpszemeit fúrják ki ezzel a géppel. Az újítás eredményességét még nem számították ki, de ha csak azt vesszük figyelembe, hogy minden darabnál négy perc munkaidőt takarítanak meg, eredményességéről már akkor is képet alkothatunk magunknak.

— farkas —