Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

1958. JÚNIUS 8. VASÁRNAP

””nfCirlap

A pártirodalom célja és terjesztése

Pártunk Központi Bizottsága az elmúlt hetekben határozatot hozott a pártlkiadványok felhasználáséival és terjesztésével kapcsolatos feladatokról. A politikai kiadványok sók segítséget nyújtottak elvtár- sainlknak mind az illegális időben, mind a felszabadulás után. Az illegális párt sajtótermékei gyújtó hatásúak voltak a párttagok és a pártomkí- vüli tömegek között, egy-egy páttfelhívás jelentős tömegeket mozgatott meg. Elvtár- sainlk nehéz körülmények között gyakran életűik, vagy szabadságuk kockáztatásával végezték a kiadványok terjesztését. Ma is fontos feladat a Vártirodalom terjesztése, noha ez a munka más, aránytalanul jobb körülmények között folyik. Célja is más: mozgósítás a szocializmus építésére, a tömegek megnyerésére. Becsüljük meg azokat az elvtársakat, akik azon fáradoznak, hogy a várt kiadványai eljussanak a párttagsághoz, valamint a pártonkívüliek egy jelentős részéhez.

Pártszervezeteink épp azért adjanak agilis aktivistákat e feladat-, végrehajtására. Mint az eddigi tapasztalataink is

mutatják, a pártirodalom terjesztése a politikai munkában meghozza a megfelelő eredményt. Pártszervezeteink közvetlenül az ellenforradalom után nagy igyekezettel terjesztették a dolgozók körében a Fehér könyv-sorozatot, amely megmutatta az ellenforradal- márolk bűneit, a sötét tették hátterét. Sok esetben a szóbeli agitáció sem lett volna olyan hatású, mint ezek a kiadványok. Meg kell említeni még a Politikai Tájékoztató hasznosságát, amely olyan aktuális elvi-politikai kérdésekben adott útmutatást párttagjainknak, mint a revizioniz- mus, a nemzeti kommunizmus elleni harc sitfo., stb. Jelentős segítséget nyújt pártszervezeteinknek a havonta megjelenő Pártélet. E folyóiratot sok alapszervezetüniknél — különösen falun — a taggyűlések napirendiének megállapításához, valamint a taggyűlési beszámolók elkészítéséhez felhasználják. Hasonlóképpen sokat ad elvtársainlknak a Társadalmi Szemle, a Nemzetközi Szemle és a Belpolitikai Szemle, amelyek mind olyan kérdéseket tárgyalnak, amelyek leginkább foglalkoztatják a

| pártszervezeteinket. A kommunistáknak becsületbeli kötelességük, hogy agitációt fejtsenek ki a tömegek között. Ehhez viszont az szükséges, hogy helyesen, alaposan tájékozódjanak a bel-, valamint a külpolitikai eseményekben.

A jó anyagterjesztéshez meg kell teremteni a megfelelő szervezeti alapot. Ezzel kapcsolatosan vannak már kialakult, jó módszerek. Nagyon célravezető az, hogy a párt- szervezetek anyagfelelősöket és aktívákat bízzanak meg a kiadványaink terjesztésével. A pártvezetőségek rendszeresen beszámoltatják az anyagfelelősöket, számcmkérik tőlük a végzett munkát és ellenőrzik, hogy havonként pontosan be* fizessék a sajtótermékek ellenértékét. Vannak sajnos, olyan pártszervezetek is, ahol a pártkiadványökat nem juttatják el a párttagokhoz, pár- tonkívüliekhez. S ha igen, a befizetést elhanyagolják. A Szerszámfejlesztő Intézet párt- szervezeténél kb. 900 forint értékű pártkiadvány porosodik a szekrényben.

A tapasztalat szerim az ilyen és hasonló alapszervezeteknél nem az a baj, hogy a párttagok nem vásárolnák meg a párt kiadványait, hanem az, hogy a pártvezetőség nem törődik a kiadványok terjesztésével. Több üzemben és községi szervezetnél az anyagfelelősök és az aktívák kialakítottak maguknak egy bizonyos vásárlóközönséget, amely rendszeresen megvásárolja az őt érdeklő pártirodalmat, sőt, sok esetben újabb kiadványokat igényelnek. Más helyütt meg az a hiba. hogy a sajtófelelős elvtárs nem fordít gondot arra: csak annyit rendeljen a pártkiadványokból, amennyi szükséges. A vissza- Iküldött anyag tetemes anyagi kárt okoz pártunknak. Célunk az, hogy ami kiadványt meg je. lentetünk, az érdekeltekhez eljusson és segítse a Párt előtt álló feladatok megvalósítását. mozgósítson azok végrehajtására.

Ha ennek megfelelően dolgozunk, akkor meg is lesz a kívánt eredmény.

Madai András

A turaí iskolában

Még néhány az iskolában eltöltött délelőtt, aztán — szorongó szívvel várja minden gyerek — itt lesz a bizonyítványosztás napja. A túrái gyerekeknek nem kell izgulniuk. Csirke Béláné gyakorlóéves tanító néni osztályában senki nem áll bukásra. A tanító néni minden kérdésére sok kis kéz emelkedik fel. Jól tanulnak a túrái kislányok. Hat jeles bizonyítvány lesz az osztályban

(Meleg György felv.)

Két könyvnyomtatóműhely volt Budán Mátyás király idejében

Eddig is Itudott dolog-------------1 volt, hogy Mátyás király, a nagy humanista uralkodása alatt, már 1470 körül könyvnyomda dolgozott Budán, Hess András mester műhelye, amely azonban rövid idő múlva megszűnt. Most azonban kiderült, hogy Hess nyomdáján kívül még másik is működött Mátyás fővárosában.

A magyar könyvnyomtatás Európában nagy múltra tekinthet vissza és megelőzte az ausztriait, sőt az angolt is. Az 1500 előtti időkben már sok könyv került ki magyar nyomdából. Sajnos azonban ezekből az ősnyomtatványokból alig néhány példány maradt fenn. A török idők alatt úgyszólván minden Magyarországon nyomtatott könyv elpusztult. A Hess András műhelyéből kikerült könyvek közül is csak kettő maradt fenn: a „Cro- nica Hungarórum” és egy másik kötet, amely két müvet tartalmaz, Basilius Magnus „De legendis poetis” című és Xenophon „Apologia Socra- tis” című műveit.

Ezeken kívül még két könyvről tudunk és egy 1480- ból származó, úgynevezett búcsúlevélről, amelyet latin nyelven valamely búcsún részvevő és azon az előírt szertartásokat ájtatosan elvégzők részére a bűnbocsánat igazolására volt szokás kiadni. A két könyv szintén latin nyelven íródott. Az egyiknek Antonius Florentinus nevű szerzője a „Confessionale” címet adta. A másik pedig Laudivius könyve Boldog Jeromos életéről. Boldog Jeromos, a IV. században élő nevezetes bibliafordító kitűnő görög kéziratokból nagyon jó latinsággal pontosan és gondosan fordította le a bibliát. Ezért a humanisták mint kiváló tudóst igen nagyra értékelték. Magyarországon pedig, tekintettel arra, hogy Pannóniában született, különös tiszteletnek örvendett a nép körében is. Kétségtelen, hogy az életéről szóló könyv ezért jelent meg magyar nyomdában.

[ megszűnte után, de feltétlenül I még Mátyás uralkodása idején,

I Budán másik nyomda is létezett. Abban a korban talán se- holsem, de legfeljebb egy-két városban, ha volt egyszerre két j könyvnyomtató műhely. Sol- I tészné felfedezése tehát újabb bizonyítéka annak, hogy Mátyás király mennyire bőkezű támogatója volt a tudományoknak és művészetéknek.

Soltészné felfedezését a magyar és külföldi tudományos szakkörökkel már megismertette és kutatása eredményét az illetékesek mindenütt elfogadták.

A Confessionaleból Ma_

■-------------------------------! gyarországon négy példányt találtak. Másutt egyetlen egyet sem. Laudivius Boldog Jeromosából pedig csak Magyarországon maradt fenn egyetlen példány. A búcsúlevélből is csak egyetlen példány ismeretes. Ezt a búcsúlevelet egyébként Johannes Hahn pozsonyi kanonok nyomtattatta és Agnes pozsonyi lakos részére állította ki. Abból, hogy a három nyomtatvány egyedül Magyar- országon volt feltalálható, nyilvánvaló, hogy mind a három Magyarországon létezett nyomda terméke.' Eddig azonban sok tudós azt vitatta, hogy ezek is Hess műhelyéből kerültek ki.

Soltész Zoltánné, fiatal magyar történész hosszas vizsgálaténak eredménye az a felfedezés, hogy ezek a nyomtatványok, amelyek kétségkívül Budán készültek, semmi esetre sem Hess András nyomdájából valók. Viszont mind a három ugyanabban a nyomdában, ugyanabból a betűtípusból készült. Betűik azonban eltérnek a Hess-nyomda betűitől. Mindebből kétségtelen tehát, hogy Hess András nyomdájával egyidőben vagy esetleg már

iiiiiimiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiKr'iiiitiiMiitiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiir

Az ország

könyvtáraiban egyébként mintegy 2000 ősnyomtatványt őriznek és a különböző könyvtárak tisztviselőiből alakult könyvtárközi munkaközösség most állítja fel a Magyarországon levő ősnyomtatványok kataszterét. A feldolgozás során elsősorban a nyomtátás helyét és idejét igyekeznek meghatározni. Ebben a munkában vesz részt Soltész Zoltánné is és munkája közben tette a nemzetközi tudományos életben feltűnést keltő felfedezését.

Szokoly Endre

Jelena Bisztrickaja és Pjoir Glcbov

a Csendes Don című szovjet filmtrilógia főszereplői

Együtt tudunk nagyot alkotni

I Kisfiam tegnap hozta

I--------------- haza az első

o

sztály közös fényképét. Huszonnégy apróság figyel a fényképezőgép lencséjébe. Néhány hónappal' ezelőtt az a sok kis diák sem írni, sem olvasni nem tudott. Ma pedig 100-ig számolnak. Tudják, milyen ünnep március 15 és április 4. Megtanulták egymás tudását, munkáját is értékelni. S megnyílt előttük a mesék világa, amelyben ©gyedül, önállóan is eligazodnak, hiszen Panni néni úgy megkedveltette velük a betűket, hogy szüntelen a meséskönyvet bújják ..: Arra a nevelőre, aki ott a képen ül a gyermekek között, idők múltán is úgy emlékeznek majd tanítványai: „a Panni néni“. Neve összeolvad a későbbi diákévek élményeivel, eszükbe jut, ami- ikor kézbe veszik diplomájukat és akkor, amikor elindulnak mérnöki, orvosi írói pályájukon, vagy amikor üzembe vagy a mezőgazdaságba kerülnek.

Hány és hány Panni nénit ismerünk, akiknek áldozatos munkája nyomán kinyílik gyermekeink értelme. Hány professzort, akik útjukra bocsátják a mérnököket, orvosokat, gyógyszerészeket. Hány vegyészt, akik kutatásaikkal meggyorsítják egy új, magar- sabbrendű társadalom elérését. Orvosokat, akik embereket hoznak vissza az életbe. És nem remélhetnénk több termést a földtől, ha nem lennének kiváló agrármérnökeink. Nem építhetnénk palotákat, gyárakat, nem ismernénk meg a Föld mélyében rejlő kincseket és nem találnánk fel az ember kétkezi munkáját megkönnyítő, helyettesítő gépeket.

ha nem nevelnénk értelmiségieket,

I Csupán a gondolat felveI ■ ■ tése is groteszk,

hiszen az értelmiségiek szoros tartozékai, nélkülözhetetlen részesei a társadalomnak, akik napról napra előbbre, mindig előbbre viszik a tudományt. És mégis — s erről őszintén kell szólni —, nem mindig övezi elég tisztelet, megbecsülés az értelmiségi dolgozókat. Nem arról van szó, hogy a párt és a kormány vezetői nem adják számtalan jelét intézkedéseikkel, rendeleteikkel: milyen nagyra értékelik mind a régi, mind az új értelmiség tevékenységét. Az értelmiség tömegei érezhetik anyagiakban, tudományos munkájuk lehetőségeinek megnövekedésében azt a változást, ami a Horthy- rendszer értelmiségiéinek életét megkülönböztette a maitól. Az eredmények arra ösztönözhetnék értelmiségi dolgozóinkat, hogy kivétel nélkül valamennyien egyforma hévvel, lelkesedéssel dolgozzanak s fenntartás nélkül higgyenek ügyünkben. Sajnos, nem mondhatjuk, hogy így volna. Hiszen tudjuk, sök az olyan értelmiségi, akik félrehúzódva, passzívan szemlélik a mi lázas tevékenységünket, s nem gyújtja fel őket társaik szenvedélyes munkalendülete..:

Hiba lenne azt hinni: visszahúzódásuk egyedüli oka az, hogy néhány évvel ezelőtt sokukat megsértettük, csak szavaikban becsültük meg munkájukat, egy sorba helyeztük a becsületeseket a gáncsoskodók- kal..; Igaz, ez is egyik ok, hiszen nem minden sebet gyógyítottunk még be... De szólnunk kell másról is, ami intő, figyelmeztető: napjainkról. Ar. ról, hogy sok értelmiségi ma is valóban szemben áll a mi törekvéseinkkel. Nem látják és nem is akarják észrevenni azt az újat, ami végbement társadalmunk életében. Elfeledkeznek a régi munkanélküliségrőL Sokan az értelmiségiek között még fertőzöttek a nacionalista, antiszemita, burzsoá ideológiával. S hogy nehezen tudjuk téves nézeteikről meggyőzni őket, abban sokszor az ő merev elzárkózásuk, bizalmatlanságuk is szerepet játszik.

I Ebből azonban nem

I—------------------------vonhatjuk le azt a következtetést, hogy elforduljunk az értelmiség ezen részétől, s nem kell keresnünk: milyen bajok, hibák akadályozzák kapcsolataink megjavításának útját, nem mondhatunk le arról, hogy valamennyi értelmiségit megnyerjünk a párt politikájának. A párt és a kormány helyes intézkedései sokszor eltorzulnak, amíg azok a falvakban, járásokban megvalósulásra kerülnek. A határozatok félremagyarázásáról, meg nem értéséről hány példát sorolhatnánk fel, amelyek következtében válaszfal emelkedett az értelmiség egy csoportja és a párt között.

Sok elvtárs vallja: elég, ha az értelmiség nekünk dolgozik, ezért csak az eszükre, érdekeikre számítanak. Szívükkel, érzelmeikkel semmit sem törődnek — nem érdekli őket, milyenek a nézeteik, gondolkodásuk. Fel sem vetik nézeteltéréseiket, úgy gondolják, hogy a békés együttműködés, a közös munka „békét” jelenthet az eszmék között is. Nem kutatják, hogy barát, vagy ellenség, hajbókolnak, udvarolnak. Nem keresik, miben kellene segíteni.

Másutt viszont egyesek éppen az ellenkező túlzásba esnek. Úgy vélik, az állam megfizeti az értelmiség munkáját, ezért anélkül, hogy törekednének meggyőzésükre, beszélgetnének velük — ellenségnek titulálják a vitatkozó becsületes dolgozókat is. A párt nem kívánja azt, hogy a fizetés fejében mondjanak le idealista nézeteikről. Hányán hiszik, hogy az értelmiséget nekünk csak „használni” kell, kicsalni a tudásukat ;.. és nem az embert, a munkatársat, a segítőtársat keresik bennük. Bizalmatlanok és nem hisznek azoknak sem, akik ugyan valaha nem szerettek bennünket, tán ellenünk is szóltak, de ma már őszintén közelednek felénk.

Nem mindenütt fogadják az értelmiségi közeledését olyan bizalommal, őszintén, mint például a Diósdi Csapágygyárban. Gyökfalvy gépészmérnök például a régi értelmiség soraiból került ki, s jelenleg a szerkesztési osztályt vezeti. Nem kommunista és ma is sok mindent nem ért a mi politikánkban. Nem is akar politizálni őzt mondja. Csak a szakmájának él. Munkáját azonban hivatásszeretettel végzi. Az ő nevéhez is fűződik, hogy Magyarországon ma csapágyat gyártunk. Gyermekeit igaz hazafiaknak neveli, akik hűséges polgárai lesznek népi demokráciánknak.

Sok üzemünkben, val_--------------------------— lal

atunknál előfordul, hogy megfékezik, visszafojtják az értelmiség törekvését, igyekezetét, nem hisznek őszinteségében. Egy ismerősömmel történt meg nemrégen az alábbi eset. A múlt rendszerben érettségizett és több nyelvet is beszél. Munkahelyén hűségesen, jól dolgozott. Szakmáját hozzáértéssel, szívesen végezte. Az ellenforradalom alatt ugyan beválasztották a munkástanácsba, de senki, semmilyen kifogást nem mondhatott akkori tevékenysége ellen. Az ellenforradalom utáni időkben, amikor sok ezren disszidáltak, hivatalból Nyugatra küldték. Feladatát elvégezte és időben visszatért. Nyugodtan, felelősségteljesen dolgozott, míg... Míg néhány szektás párttag fel nem rótta neki, hogy tagja volt a munkástanácsnak. Hogy nem tett semmi rosszat? Hogy semmi köze nem volt a hőzöngőkhöz? Azt elfelejtették számításba venni és különösebb indok nélkül leváltották osztályvezetői beosztásából.

S ez a volt osztályvezető, de mások is joggal kérdik: miért fontos az, hogy ők mindenben egyetértsenek velünk, vagy úgy tegyenek, mintha egyetértenének, s nem mondanának soha őszinte véleményt, vagy ellenvéleményt. Mi nem tagadjuk, hogy szeretnénk mindenkit marxistává nevelni, átformálni az emberek gondolkodását, kivetni belőlük a régi, a burzsoá ideológia káros eszméit — meggyőző szóval és nem erőszakkal, nem megtorló intézkedéssel, bizalmatlansággal, apró kellemetlen szurkálódá- sokkal.

I A párt kétfrontos harI----------- cot hirdetett,

h

ogy megvédje pártunk ideológiáját és gyakorlatát a torzításoktól, attól, hogy szektás, vagy jobboldali elhajlások miatt elszakadjunk a tömegektől. Harcot hirdet az olyan szektás nézet ellen, mely szerint minden értelmiségi dolgozó megbízhatatlan. De harcol az ellen is, hogy a bűnösöknek, akik szembefordultak népi demokráciánkkal, elvtelenül megbocsássunk. A párt megvédi azokat, akiket csupán azért akarnak mellőzni, mert párttagok és akikről egyesek azt kívánják elhitetni: nem jó szakemberek. De fellép az olyan téves gyakorlat ellen is, hogy valaki azért kerüljön pozícióba, mert párttag — bár szakmailag nem állja meg helyét. A párt arra törekszik, hogy minél több értelmiséget neveljen a munkások, parasztok soraiból, de nem célja és nem is engedi; hogy félreállítsák a régi, népi államunkhoz hű, szorgalmas értelmiségieket. Meggyőző munkával küzdünk a revizio- nizmust szolgáló, vagy abból táplálkozó nacionalista nézetek ellen, de elítéljük a szek- tásokat is, akik haragszanak, ha az ifjúság megünnepli március 15-ét, vagy lebecsülik nemzeti hagyományainkat.

Mindezen túl, és ez a legfontosabb: pártszervezeteink, tanácsszerveink vagy bárki más, ne az emberanyagot, az okos „gépet”, a logikus gondolkodót lássák az értelmiségiekben, hanem segítőtársat, akikkel együtt tudunk nagyot alkotni, akiknek nemcsak képességüket ismerjük el, hanem észrevesszük, hogy nagy többségükben hazafiak, munkájukat szerető és nagy tettekre képes emberek.

Sági Ágnes