Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-04 / 130. szám

Mit HfBCVíl V ­'fC írlap 1958. JUNIUS 4. SZERDA AZ ALGÍRI kormány- ZÖSÁGI épületet az algériai „hatalomátvételi” mozgalom megindulása óta őrző ejtőer­nyősöket hétfőn más katonák­kal váltották fel. Egyes je­lentések szerint az ejtőernyő­söket a felkelők ellen vetet­ték be; más jelentések arról szólnak, hogy Franciaország­ba szállították őket. A TUNISZI francia nagy- követségen közölték, hogy ki­utasították Tunéziából Jean- Francois Chauvelt, a Figaró állandó tudósítóját, aki ked­den reggel el is hagyta Tu­niszt. KEDDRE VIRRADÓ ÉJ­SZAKA az észak-portugáliai Guimaraes heves incidensek színhelye volt. A rendőrség beavatkozott a város központ­jában összegyűlt tüntetők el­len. Tizenöt komolyabb sebe­sülésről érkezett hír. A ható­ságok elhatározták, több nyil­vános hely, köztük kávéházak és vendéglők bezárását. KLAGENFURTBAN. Ka- rinthia tartományi fővárosá­ban június 6-től 8-ig nemzet­közi közlekedéstudományi ér­tekezletet tartanak, amelyen több mint 200 osztrák, olasz, német, svájci, francia, magyar és jugoszláv szakember vesz részt. EGY MEXIKÓI utasszállító repülőgép, mely 45 embert szállított, hétfőn este Guada­lajara közelében egy hegy­csúcsba ütközött és lezuhant. Valószínűleg valameninyi utas életét vesztette. A NIGÉRIAI FŐVÁROS közelében egy tengeri csónak hétfőn felborult. A csónak húsz utasa a vízbefúlt. DAVID HOLDEN, a londo­ni Times libanoni tudósítója hétfőn este közölte, hogy a libanoni hatóságok felszólítot­ták: 24 órán belül hagyja el az országot. Holden szerint a libanoniak nem indokolták meg kiutasítását. A SMITHSONIAN tudomá­nyos intézet asztrofizikai ob- sze—atóriumának tudósai hét­főn közölték, hogy a március 26-án fellőtt Explorer III. amerikai műhold már legfel­jebb csak június végéig ma­radhat meg a pályáján. A francia nemzetgyűlés megszavazta a De Gaulle által beterjesztett alkntmányreform törvényjavaslatot A köztársasági tanács megszavazta a kormánynak teljhatalmat biztosító törvényjavaslatot — Szolidaritás a vasárnapi összetűzések sebesültjeivel A francia nemzetgyűlésben a keddre virradó éjszaka a kormány által beterjesztett al­kotmányreform törvényjavas­lati vitájában De Gaulle tábor­nok másodszor is felszólalt, hogy Kifejtse, miért ellenzi azt a kommunista módosító indítványt, amely szerint a majd elkészítendő alkotmányreform-tervezetet előbb a nemzetgyűlésnek kell beterjeszteni jóváha­gyás véget, mielőtt azt a népszavazásra bocsátanak. A nemzetgyűlés a vita befejez- j tével áttért a szavazásra. Azt a kommunista módosí- j tási indítványt* hogy a kor- j mány által az előzetes alkot­mányreformra benyújtott tör­vényjavaslatot „a parlament­nek magában kell foglalnia egy közvetlen szavazással válasz­tott kamarát“ meghatározással egészítsék ki, 336 szavazattal 196 ellenében elutasították. Azt a második kommunista indítványt, hogy a törvényja­vaslatot „a kormány felelős a közvetlen szavazással válasz­tott nemzetgyűlésnek“ megha­tározással egészítsék ki, 375 szavazattal 205 ellenében el­utasították. Azt a további kommunista módosítási indítványt, hogy a kormány által az ősszel beter­jeszteni szándékozott alkot­mányreform-tervezetet előbb jóváhagyás végett terjesszék a nemzetgyűlés elé, De Gaulle tábornok felszólalása után 399 szavazattal 172 ellenében eluta­sították. A módosító indítványok el­utasítása után az előzetes al­kotmányreform törvényjavas­latot módosítás nélkül tették fel szavazásra. A francia nemzetgyűlés 350 szavazattal 163 ellené­ben elfogadta a De Gaulle tábornok által benyújtott alkotmányreform törvény javaslatot. A kormány által beterjesz­tett alkotmányreform-törvéijy- javaslat tehát megkapta a szükséges kétharmad többsé­get. A nemzetgyűlés ülése éjjel háromnegyed egykor ért vé­get. A szavazás előtt Pineau volt szocialista külügyminisz­ter bejelentette, hogy azok a szocialista képviselők, akik va­sárnap De Gaulle beiktatása ellen szavaztak, az alkotmány- reform-törvényjavaslatnál tar­tózkodni fognak a szavazástól Ez mintegy ötven szavazat­veszteséget jelenetett a De Gaulle-lal szembenálló erők* j nek. A következő ülést kedden | dglután három órára tűzték ki. Az alkotmányreform-tör- vényjavaslatot kedden délelőtt magyar idő szerint 9.30 órakor terjesztették a köztársasági ta­nács elé. A francia köztársa­sági tanács 256 szavazattal 30 ellenében elfogadta a törvény- tervezetet, amely felhatalmaz­za a kormányt az alkotmány 90. cikkelyének módosítására. A köztársasági tanács 260 szavazattal 48 ellenében módosítás nélkül ugyan­csak elfogadta a törvény- javaslatot, amely teljhatal­mat ad a kormánynak. A francia antifasiszta ellen­állási bizottság köszönetét mondott a köztársaság hívei­nek, akik június 1 -én méltó­ságteljes tüntetésben fejezték ki akaratukat, hogy megvédik a köztársaságot és a demokra­tikus szabadságjogokat. Az antifasiszták ellenállási bizottsága a vasárnapi ösz- szetűzésekben megsebesül­tek felé fordul, kifejezi együttérzését velük és mi­előbbi felépülésüket kí­vánja. Felhívja a köztársasági bi­zottságokat, legyenek a sebe­sültek segítségére, nyújtsanak támogatást családjaiknak. Az antifasiszta ellenállási bizott­ság megismétli felhívását az utóbbi hetekben megalakult bi­zottságokhoz: legyenek tovább­ra is éberek a fennálló fasiszta veszéllyel szemben, s a szabad­ságjogok elleni minden táma­dásra adjanak tömegválaszt. Az antifasiszta ellenállási bizottság tájékoztató-kampányt indít, hogy megmagyarázza, mit jelent a nemzetgyűlés jú­nius 1-i szavazása, a szabad­ságjogok milyen sérelmei szár­maznak ebből. Újabb harc francia és tunéziai csapatok között Hétfő esti jelentések szerint Remada térségében francia és tunéziai csapatok ismét ösz- szetűztek. A tunéziai kormány szóvi­vője elmondotta, hogy egy nagyobb francia egység ki­tört a körülzárt remadai hely­őrségből és hat mérfölddel ar­rébb tűzharcba került a tuné­ziai csapatokkal. Más francia egységek szin­tén kitörtek. A harcok egész éjszakán át tartottak. A kor­mányszóvivő részleteket nem közölt. Amerikai és Fülöp-szigeti pilóták az indonéziai lázadók szolgálatában Az indonéz nemzeti sajtó- szolgálat közlönye manilai tu­dósítójára hivatkozva jelenti, hogy Pope elfogott amerikai pilótán kívül még nyolc ame­rikai és sok Fülöp-szigeti pilóta áll az indonéz lázadók szolgá­latában. Ugyanez a forrás közli, hogy dzsakartai hivata­los személyekkel folytatott beszélgetésekből kiderült: a lázadóknak repülőgépekkel és pilótákkal való ellátásában, továbbá a lázadók hadműveleti terveinek kidolgozásában ame­rikai, Fiilöp-szigeti és tajvani hivatalos személyek is részt vesznek. 1844. június 4: Felkelés Sziléziában Nevezetes nap volt a lengyel proletariátus történetében 1S44. június 4. Ezen a napon csordult túl a keserűségek po­hara, melyet a proletároknak nap, mint nap ki kellett üríte- niök. Szenvedésekkel a tőkések és földesurak töltötték meg. Szilézia lengyellakta területe akkor porosz fennhatóság alatt volt. Német tőkések textilgyáraiban dolgoztak a lengyel proletárok. A munkásosztály hőskora volt ez. A sziléziai gyá­rosok egyre fokozták a kizsákmányolást, csökkentették a bé­reket, hogy bírják a versenyt az angol textilgyárak áruival. A sziléziai munkások a földesúrtól sem voltak függetlenek. Azért, mert a földesúr elengedte őket gyárba dolgozni, külön „járadékot”’ kellett fizetniük neki. Az 1844-es évet néhány terméketlen esztendő is megelőzte és így történt az, hogy a peterswaldaui és langenbilaui textilgyári dolgozók türelme elfogyott, éhező gyomruk korgása túlharsogta a papok prédi­kációit, a hatóságok fenyegetéseit, az ész óvatosságra intő szavát és június 4-én a munkások nem gépeikhez siettek, ha­nem csoportba verődve, mint valami sötét felleg, megindultak Zwanziger úr háza elé és előadták követeléseiket. A gyár- tulajdonos gőgös válaszának hatására felszabadultak a mun­kások szenvedélyei és rárontottak a házra, majd a gyárra, törtek, zúztak mindent, amit elértek. Midőn Peterswaldauban elvégezték művüket, átmentek Langenbilauba, ahol ugyanúgy bántak el Dirig, Gilbert és a többi gyártulajdonos gyárával és házával. Hatalmuk láttán a munkások felbátorodtak és nagygyű­lésen megtárgyalták a helyzetet, megfogalmazták követelé­seiket és elhatározták, hogy addig küzdenek, míg azokat nem teljesítik. Bár a felkelést vérbefojtották, de a munkásság mégis ért el bizonyos eredményeket és öntudatra, saját erejének tuda­tára ébredt. Ez . z első lengyel proletárfelkelés a továbbiak­ban is példaképül szolgált a lengyel proletariátusnak, meg­tanította arra, hogy nem kell szótlanul tűrnie a kizsákmá­nyolást, ha megszervezi erejét, követelésekkel állhat elő és azoknak érvényt is szerezhet. A szabad lengyel dolgozók ma már a hatalom teljes bir­tokában gondolnak vissza e nagy nap névtelen hőseire. rrmnap 1958. június 4, szerda, Bul­csú napja. A Nap kél 3.49 órakor, nyugszik 19.35 óraikor. A Hold kél 21.43 órakor, nyugszik 6.32 órakor. Várható időjárás: változó, felhőzet, több helyen zápor- eső, zivatar. Mérsékelt szél, meleg idő. — TANÁCSÜLÉS lesz Du- nabogdányban e hét szom­batján. A tanácsülésen az aratás és a cséplés előkészü­leteit tárgyalják meg a köz­ség vezetői. SZTROKAY TIBOR: .......... i iiiiimiiitiiiiiimiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiJ öqip iLőü&upböhítd iiaplAjúbéí Az utcasorba épült ház, amelybe öt évvel ezelőtt be­költöztünk, szép, de kissé fenn­héjázó épület. Másfél ma­gassággal emelkedik ki a környező családi házacskák közül. És magasföldszintes. Alagsorában valamikor gépek zakatoltak. Frontját, ember­magasságon felül, vöröskő- borítás díszíti. Észak felől üres telek a rossz szomszéd, Onnan szoktak ránk törni a gyilkos, jeges szelek, amelyek végig­borotválják a kertet és a véd­telen teraszt, s megtizedelik a párkányon álló virágcserepe­ket. A terasz ilyenkor annyira huzatos, hogy — az akkor még csöppnyi Ágit lesodorta a szél. Mint a pelyhet. Szegény kis apróság, az eset után még na­gyon sokáig megkérdezte, mi­előtt fitos orrocskáját kidugta az ajtón: — Fúj a szél? Fújt bizony. Még sokszor. S ha Ágit már nem ts fújja le a lépcsőkön, éveket fújt el felettünk. S velük sok jót és sok rosszat is. De hozott is. Ez a tavasz is ilyen volt. Öt évig, csak a lakás volt a gyermekeké. A kertből semmi. Látványából és levegőjéből is csak annyi, amennyit a fuka­ron kiszabott járóterületek szabaddá tettek. Meg a dilófa árnyéka. Még azok a féltéke­nyen kihasznált és őrizve őr­zött szegély-virágágyak sem, amelyekre a diófa árnyéka esett. Ötödik emeleti bérház- lakóknak éreztük magunkat a kertes házban. Ma már sok mindent meg­értek. És talán másként is lá­tok. És gondolom, nemcsak én. Akkor azonban, csak azd a bénító feszültséget éreztük, ami házigazda és lakója között nem éppen ritka jelenség, s amely — annyira feleslegesén — oly sokszor mérgezi meg emberek között az életet. így volt. És ezért állt fele­segem értetlenül s elgondol­kozva a szoba közepén. Még akkor is. mikor Juditka már régen kirohant onnan, és lero­bogott a lépcsőn, hogy mámo­ros örömmel elültesse új kert­jébe az első virágot. Mindegy, hogy mit! Kiszaladt hát az utcára s a kapu előtt szála­sodó villanypózna tövéből, reszkető kezekkel, kiásott egy serkedő gyermekláncfű-tövet. Ezt ültette nagy gonddal, an­nak a porhanyó földhányás­nak közepébe, ami a pár perc­cel előbb kiemelt szőlőtöké gödrét elfedte, ■k Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy csak mi, szülők neveljük gyermekeinket. Űk is átalakítanak bennünket éppen eléggé. Szokásainkat, maga­tartásunkat, sőt még gondol­kodásmódunkat is. Néha tudato­san engedünk, viáskor pedig akaratlanul vezettetjük ma­gunkat attól az apró is kéztől, amely tenyerünkbe simul. Azt hisszük, hogy mindig mi veze­tünk, pedig néha csak utánuk megyünk A gyermekláncfű elülteté­sétől kezdve, Juditka nem akart betelni kertjével. Csak napok múlva tűnt fel, ahogy minduntalan ott szöszmötöl a lépcsőfeljáró és terasz szög­letében. Cipője száraz időben is minduntalan csupa sár volt s minden kézmosása után oly fekete víz a mosdótálban, ■mintha kályhát sározott vol­na. Egyszer aztán, közelebbről is szemügyre vettem a szögle­tet. A feljáró betonoszlopa tö­vében elburjánzott nőszirom dzsungelje ismerős volt, a fal tövéből előretörő sűrű levél­tömegről azonban csak most tudtam meg, hogy kerti ibo­lya. Juditka mondta. Most is ott kuporgott a szög­let közepén, konyákig masza- tosan s éppen az utolsó ma­rok földet húzta ki egy kis gödröcskéből. Keskeny leve­lű, levagdalt szárú, bizonyta­lan bokrocska félét helyezett bele. — Ez lesz ám szép! — mondta büszkén, A ayökérhez húzott földet a tő körül kissé megnyomkodta, aztán tölcsé- rcsre formálta s jócskán ön­tött bele vizet. Megcsóváltam a fejemet, — Te Juditka, hiszen olya- az. mint a kóró. Talán nem ir vb-ág. — Dehogynem. Édesapám nem ismeri? Téli viola. — Honnan tudod? — Az Iru mamája mondta. Tőle kaptam. Nekik sok van. Hát ezt tetszik tudni micsoda? — Nem. — Őszi rózsa. És ez? — Fűcsomó. — Jú-u-új, édesapám! Ez nem fű! — Hát mi? Tengeri szegfű. Innen a le­velek közül jönnek fel majd a virágok. Olyanformák, mint a labdarózsa. Csak kicsiben. Tényleg. Emlékeztem vala­mi ilyen virágra. — Ezt ma hoztam —, vett fel maga mellől egy fonnyadt kis palántát. — No, abból aztán igazán nem lesz semmi — mondtam meggyőződéssel. — Miféle gaz? — Ez nem gaz, hanem bü­döske. Majd meg tetszik látni, milyen szép sárgás virága lesz! Egy kis csend ült közénk. Juditka, azzal a törött, rozs­dás késsel, amit ásónak hasz­nált, párszor tétován beleszúrt a földbe, aztán, csak úgy félig felém fordított arccal, megkér­dezte. — Édesapám, nem ismeri a virágokat’ Nem volt hangjában se gúny, sem megrovás, csak valami szorongó csodálkozás, ami za­varba hozott. Éreztem, hogy abból a mérhetetlenül szilárd nagyságból, amit erőben, tu­dásban és tekintélyben gyer­meke számára az apa jelent, valami megrendülőben van. És éreztem, hogy sarokba szorul­tam. Színt kell vallanom. Vagy igent vagy nemet kell monda­ni, csak kitérni nem szabad a válasz elöl. Mert, ha fölénye­ién füllentenék, akkor én szen­tesíteném a hazugság bűnét; | ha kurtán elismerem, akkor I (t tekintély forog kockán; ha | pedig elutasítólag kitérek a vá-1 lasz elől, akkor ugyancsak a I legalapvetőbb hibák egyikét | követem el: a bizalom rendül | meg. Végülis, a kecske és ká- § poszta-elmélet mentette meg a | helyzetet. í— Bizony — mondtam bó-i lintva — nagyon sok növényt | nem ismerek. Ezzel is úgy va-g gyünk, tudod, mint mindennel. | Minél többet tudunk már va- § lamiről, annál jobban rájö-1 vünk, hogy még mindig meny-§ nyíre keveset. " Fanyarízű bölcselkedés volt, | éreztem, éppen azért, hozzá isz tettem gyorsan. — Pedig nagyon szép dolog § kertészkedni. És hasznos is. | A kislány szeme újra felcsil- I lant. — Én már csináltam is egy | kis konyhakertet. Itt. Tessék 1 nézni! Ide egy sárgarépát ül- i tettem, itt meg. ahol ilyen sima 1 a föld, petrezselyemmagot ve- | tettem. Csak ne tessék elárul-1 ni a Meminek. (Édesanyjukat 1 becézik így.) | Nem árultam el. Ki is kelt a s vetés és zsenge leveleivel ké- 1 sőbb egyszer olyan finom új- \ krumplit ettünk, hogy Juditka 1 szeme csak úgy ragyogott | Csak feleségem tudta, miért I dicsértem annyira az izét... | Közben benépesedett a kis-1 kert. Juditka a világ négy tája § felöl hordta össze bele a pa- | lámákat. Gyémántszegfüt és | fodormentát, nyuszifület és pe-1 tuniát. kövirózsát, százszorszé- | pet és nefelejcset. Hol itt, hol § ott lett már szűk a hely. De | nem jött zavarba. Átültette, f tette-vette őket, ám a helyvál-1 tozást még a virágzók sem | sínylették meg tartósan soha-1 sem. Szabálytalan kertészkedés | volt ez, de valami ritka sze- | rencsés keze van a növények-1 hez. (Folytatjuk) 1 uiiiniiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHHiiiiiii<iiiiiiiiiiiiiimiiiiii£ 1 RÖVIDESEN MEGJELENIK jj § = | a megyei pártbizottság ágit. | I prop. osztályának kiadása-| | ban a megyei Politikai Tá-| | Jékoztató. amely az aktivis- f 1 ták zsebkönyve lesz. Beszá-| | mól, tájékoztat az időszerű i | pártpolitikai, bel- és kül-| I politikai, gazdasági és kul-| | turális kérdésekről, felada-§ I fokról. Minden pártmunkás! I számára nélkülözhetetlen. | | Kapható lesz a pártbizott-fi | Ságokon és a pártszerveze-1 i teknél. | niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiin — VADÄSZHÄZAT avat­tak Üllőn június elsején. Az ünnepségre a vadásztársaság meghívta a község lakosságát is. A vadászház avatásából vidám juniális kerekedett, a társaság szórakoztatásáról a budapesti Magnetic- jyár kul- túrcsoportja gondoskodott: vadászjeleneteket adtak elő. — KEDELYES hajókirán­dulás keretében Vácra láto­gatott el az elmúlt hét végén a Műszaki Tudományos Egyesület fonószakosztálya. A városnézés után végigjár­ták a Finompamutfonó és a Cérnagyár munkatermeit is, — ÉRTEKEZLETET tarta­nak a termelőszövetkezeti tanácstagok és aktívák hol­nap reggel 9 órakor a megyei tanácsházán. — NAGYSZABÁSÚ szín­játszó fesztivált rendeznek június 22-én Visegrádon. 1$'•'JELENTIK-' A Nagy vásártelepre kedden réggel 33 vagon és 18 tehergép­kocsi áru érkezett, ebből 20 va­son vegyes zöldáru, öt vason cseresznye, öt vagon tojás és egy vagon citrom. A gödöllői járás falvaiból az őstermelők jelentős mennyiségű zöldborsót szállítottak a piacok­ra. Az állami boltok, a magán­kiskereskedők és az őstermelők a cukorborsót kilónként 5.50— 3.80, a velőborsót 6.60 forintért árusították. Az új fejeskáposzta kilónként 7.50. az új karalábé csomónként 2.80—3.80 forintért került forgalomba. Megjelent a piacon a vitamindús kecskeméti törpeparadicsom és a kerti ka­por. A csemegeboltok a paradi­csomot 10 dekánként 4.30 forin­tért. a kapor csomóját 30—50 fil­lérért adták. Az uborka ára kilónként 1 14 forint. A nagy­tétényi primőr üzemekből üveg­házi ..harmat” bab érkezett a Tolbuchin körúti nagycsarnokba, ára 10 dekánként 2.50 forint. A csemegeboltok megkezdték a melegágyi kecskeszarvú zöld­paprika árusítását, darabonként 2.30 forintért A piros cseresznye kilónként 6.80. a világos ropogós 10.80. az osztályozott szamóca 9.80—20 forint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom