Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-25 / 148. szám

* rr.rt MBcm k1Cirlai> 1958. JÚNIUS 25. SZERDA De Gaulle tábornok valószínűleg beszédet mond a július 14-i ünnepségen AZ EURÓPA TANÁCS köz­gyűlése hétfőn délután meg­tartott második szavazásán 170 szavazattal Brüsszelt válasz­totta „Európa fővárosává”. INDIA ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK egyezményt írt alá, amelynek értelmében az Egyesült Államok 35 millió dollár összegű segélyt nyújt Indiának közlekedési és ipari célokra. Ugyanakkor egy má­sik egyezmény értelmében az Egyesült Államok 40 millió dollár összegű segélyt nyújt az indiai vasutak -fejlesztésére. Ezzel a két egyezménnyel a jelenlegi költségvetési évben Indiának nyújtott kölcsön-se- gély összege 225 millió dollárra emelkedett. EISENHOWER ELNÖK hét­főn háromnegyed órás megbe­szélést folytatott négy néger vezető személyiséggel, akik kö­zölték az elnökkel, hogy az is­kolán belüli faji megkülönböz­tetés megszüntetését elrendelő törvény végrehajtásának Little Rock-ban 1961-ig történt fel­függesztése „megdöbbentette és megsértette az Egyesült Ál­lamok néger polgárait és sok millió fehérbőrű honfitársu­kat.” A néger vezetők egyút­tal nyilatkozatot nyújtottak át az elnöknek, amelyben fel­kérik, hogy az Egyesült Álla­mok fejtsen ki nagyobb erő­feszítést színesbőrű polgárai jogainak védelmére. A CSEHSZLOVÁKIAI Gott- -Waldowban hétfőn értekezletre ültek össze a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa tag­államainak gumifeldolgozó gé­peket tervező szakemberei. Az értekezlet, amelyen 100 kül­dött vett részt, különösen a gumifeldolgozó üzemek terme­lési folyamatai automatizálá­sának kérdésével foglalkozik. EZ IDEIG 70 halálozást és 30 súlyos sebesülést okozott a rob­banás, amely a Bahia közelé­ben levő Santo Amaróban, két pirotechnikai cikkeket áruló üzletben történt. A BAGDADI SZERZŐDÉS tagállamainak 35 szakértője hétfőn ülést tartott Ankará­ban, hogy előkészítse a július végén Londonban tartandó ér­tekezletet. A szakértők mun­kájuk során tanulmányozzák az ajánlásokat, amelyeket a gazdasági bizottság elé kell terjeszteniök, főleg a tagorszá­gok életszínvonalának emelése kérdésében. A De Gaulle-kormány jú­lius 14, a francia köztársaság hagyományos nagy ünnepé­nek megülésére készül. A francia sajtó jelentései sze­rint valószínű, hogy maga De Gaulle tábornok mond beszé­det a Köztársaság téren jú­nius 14-én megrendezendő ünnepségen, a szokásos kato­nai felvonuláson pedig hat­ezer algériai muzulmán had­viselt is részt vesz. A minisz­terelnökséghez közelállók sze­rint nincs kizárva, hogy a Francia Unió államaiból és külföldről vezető személyisé­geket hívnak meg az ez év­ben rendkívülinek szánt jú­lius 14-i ünnepségekre. A köztársaságvédelmi bi­zottságok — mint ismeretes —. már napok óta célul tűzték ki, hogy a francia forradalom dicső hagyományait feleleve­nítő július 14-ét a köztársa­ság megvédésének nagy nap­jává avatják. Az ország szá­mos városában teljes erővel készülnek a köztársaságvédel­mi bizottságok, hogy ünnep­ségeiken kifejezésre juttassák a francia dolgozó tömeg el­szánt akaratát a köztársaság megvédésére. \ Pravda a nyugati atomleszerelési taktikáról Súlyos felelősséget vállal­nak magukra azok a nyugati körök, amelyek nem hajlán- dók támogatni a Szovjetunió nemes kezdeményezését, az atom- és hidrogénfegyver-kí- sérletek megszüntetését — ír­ja keddi számában a Pravda. — Borovszkij, a cikk írója megállapítja, hogy az Egye­sült Államok és Nagy-Britan- nia a nukleáris kísérletek megszüntetését az új hasadó­anyagok katonai célokra való előállításának előzetes meg­szüntetéséhez kötik, ezt pedig „hathatós nemzetközi ellen­őrzési intézkedésekhez” az il­lető országok területén. Min­denki előtt világos — jegyzi meg Borovszkij — , hogy az ilyen taktika a gyakorlatban a kísérletek megszüntetésének, az atomfegyverkezési hajsza megszüntetésének elvetését je­lenti. Az ománi imám damaszkuszi irodája vezetőjének nyilatkozata az ománi helyzetről Ománban a helyzet a brit támadások fokozódása követ­keztében rendkívül súlyos — jelentette ki a sajtó képvise­lői előtt Ibrahim El Harisszi, az ománi imám damaszkuszi irodájának igazgatója. Hang­súlyozta, hogy az ománi har­cosok hősies ellenállást fejte­nek ki a támadásokkal szem­ben, de hozzátette, hogy az angolok legutóbb Kenyából, Adenből és Ciprusról erősíté­seket küldtek Ománba. El Harisszi szerint Kaszra vidé­kén az angolok repülőteret építettek, s innen szinte na­ponta - indulnak légitámadá­sokra az ománi falvak ellen. Négy hadihajó egyébként élel­miszereket és lőszereket szál­lított nemrég Ománba, hogy a brit csapatok újabb támadá­sokat indíthassanak el. Szülők és gyermekek közös üdültetése A SZOT a nyáron kétféle formában valósítja meg a csa­ládos üdültetést. Mintegy négyezer, 4—12 éves korú gyermeket szüleivel együtt látnak vendégül a családosok részére fenntartott üdülők­ben. Itt a gyermekek után szüleik napi hat forintot fi­zetnek, s viselik az útiköltsé­get. A százholdas parkkal kö­rülvett vajtai üdülőt viszont az iskoláskoron aluli gyerme­kek nyaraltatására rendez­ték be. Ide dolgozó anyák és 1—6 éves korú gyermekeik kaphatnak beutalást, két hét­re. A gyermekek útiköltségét a SZOT viseli. A legkisebbek részére bölcsődét, a nagyobb gyermekeknek óvodát is be­rendeztek. A kicsinyek gon­dozásában, felügyeletében gyermekgyógyászok, óvónők és gondozónők segítenek az anyáknak. Uszoda és külön­böző szórakozási lehetősége­ket is biztosítottak az aprósá­goknak. Kutyák, mint teniszlabdaszedők A floridai Miami fürdőhe­lyen legújabban kutyákat „al­kalmaznak” labdaszedőnek. Az ötlet remekül bevált, mert először is a kutyák sokkal gyorsabbak, mint a labdasze­dő gyerekek, másodszor ol­csóbbak és harmadszor — nem illetik éles bírálattal és nem mosolyogják meg az ügyellen játékosokat, \ Csendes-óceáni szigetek lakossága tiltakozik az amerikai atomfegyver-kísérletek ellen A Marshall-szigetek es Ke- let-Szamoa lakóinak egy cso­portja azzal a kéréssel fordult az Egyesült Államok szövet­ségi bíróságához, kényszeríti» A New York Times szerint Nasszer hajlandó közvetíteni a libanoni ügyben társaság nem vesz részt a li­banoni viszályban”. A New York Times kairói jelentésében jólértesült kö­rökre hivatkozva azt írja, hogy Nasszer eleget tesz Ham­marskjöld sürgős felhívásá­nak, hogy vesse latba befolyá­sát a libanoni válság rende- . , _,, zé se érdekében. A jelentés “ , Reuteru ^Tű­szerűit Nasszer azzal a félté- Alermejo tartományban Mon- tellel járult hozzá e jószoigá- tamor közelében az úgyneve- I lat teljesítéséhez, hogy „teljes j zeit nemzeti gárda tüzet nyi- mértékben meg kell érteni, j tott egy mezőgazdasági mun- hogy az Egyesült Arab Koz- i kásokból álló tömegre, miután az amerikai kormányt a? atomfegyver-kísérletek meg­szüntetésére. A beadvány rá­mutat arra, hogy a szigetek lakosságát közvetlen és azon­nali fizikai veszély fenyegeti az amerikai kísérletek követ­keztében. Az Egyesült Álla­mok a kísérleti robbantások­kal megszegi az ENSZ alap­okmányának az emberi jogok­ra, a nyílt tengerek szabadsá­gára, és a gyómsági rendszer­re vonatkozó tételeit. az nem volt hajlandó szétosz­lani. Egy ember meghalt, ket­tő megsebesült. A mezőgazda- sági munkások azért gyűltek össze a városház előtti téren, hogy béremelést követeljenek. ÁRTATLANOK VAGYUNK! / gazán azok vagyunk. De igazán. Nem szolgáltunk rá azokra a szemrehányások­ra, melyeket kaptunk. Mert kaptunk. Ugyanis tegnapi lapszámunkban, az egyik kép aláírásaként egy régi-régi népdalunk sorát közöltük, már mint azt, hogy „száz lány sem ér meg egy fejőste­henet”. No, lett erre hadd el hadd, csengett a telefon, s szemrehányó női hangok kér­dezték: tényleg ez a vélemé­nyünk? S mi magyarázhattuk: de­hogy ez a véleményünk! Ezer fejőstehén sem éri meg a sző­ke Jucika mosolyát, a barna Éva suttogását, a kék szemű Mari kezének puha érintését. Dehogy éri, dehogy... Igaz. hogy mi idézőjelbe tettük a nóta sorát, sőt: még a három pontot is eléje tettük, hogy mindenki lássa: idézünk! De hát a női önérzet nem kis do­log. Ezúton követjük meg női olvasóinkat, akik a női egyen­jogúság alapján hej de sza- pultak bennünket. S óva int­jük férfi olvasóinkat: vigyáz­zanak az idézetekkel... S ünnepélyesen kijelentjük: ezek után még tíz-, még száz­ezer fejőstehén sem éri meg, hogy akárcsak egy Marika, vagy Éva is haragudjon ránk... mat nap 1958. június 25, szerda, Vilmos napja. A Nap kél 3,47 órakor, nyugszik 19,45 órakor. A Hold kél 13,12 órakor. Várható időjárás: a felhő­zet keleten is növekszik, több helyen eső, zivatar. Mérsékelt déli, délnyugati szél, a hőmérséklet lényege­sen nem változik. Legmaga­sabb nappali hőmérséklet: 24—27 fok között. — HONVÉDELMI SPORT. NAPOT rendez a budai já­rási MHS július 6-án, vasár­nap, Budakeszi községben. — az Óvodák fenn­állásának 130 éves év­fordulóját a ceglédi Mészá­ros Lőrinc általános fiúisko­lában is megünneplik. Az ünnepséget a városi művelő­dési ház emeleti termében, tartják június 30-án, dél­előtt fél 10 órakor. — 26 MÉHÉSZETI szak­csoport működik Abonyban. A szakcsoportok 250 méhcsa. ládot gondoznak. — KISZ-szervezet alakult a dorncnyi Szabadság Ter­melőszövetkezetben. A KISZ- szervezet Braun Éva nevét vette fel. A megalakulással ess/időben megkezdték a kultúrcsoport szervezését. Tánccsoportjuk már .műkö­dik, saját gyűjtésű táncokat tanul be. — 129 MÉHCSALÁD ter­melését adják át a kereske­delemnek a földművesszö­vetkezeten keresztül az al- bertirsai méhész-szakcsoport tagjai. — NEGYEDIK ÜLÉSÉT TARTJA a városi tanács dísztermében június 29-én, vasárnap délután 3 órakor Szentendre Város Baráti Köre. Az ülés napirendje: be­számoló az 1957. évi város- fejlesztési program végre­hajtásáról és az 1958. évi várospolitikai tervről; — 30 SZAKCSOPORT működik a ceglédi járásban. Ebből kilenc méhészeti szak­csoport, amelyek több száz méhcsaládot gondoznak. A ceglédi szakcsoportnak 121 tagja van és 1200 méhcsalád­dal rendelkeznek. — NÉVADÓJUK emlékére domborművet, az államosí­tás 10. évfordulójára emlék­táblát avattak a nagykőrösi Arany János iskola évzáró ünnepélyén. A Nagyvásártelepre kedden reggel 43 vagon és 20 tehergép­kocsi áru érkezett, ebből 20 va­gon vegyes zöldáru, 12 vagon új- burgonya, 10 vagon, gyümölcs és négy vagon tojás. A környékbeli őstermelőit nagy mennyiségű új zöldséget káposztafélét, zöldhagymát és retket szállítottak a piacokra. A vidék árufelhozatala mérsékel' volt ugyan, de áruhiány egy piacon sem mutatkozott. Az új­burgonya, a fejes- és a kelká­poszta, főzőtök és az új zöldsé? ára nem változott. Az uborká kilónként 3, a zöldbabot 1—2 fo­rinttal, a zöldpaprikát darabon ként 20—30 fillérrel olcsóbban adták, mint hétfőn. A jövő hét­től kezdődően a hegyes papri­kát már súlyra is fogják árusí­tani. A cseresznye, a meggy eper és a málna ára nem válto­zott. az egrest kilónként két fo­rinttal alacsonyabb áron adták, mint hétfőn. Megjelent a piacon a Szeged környéki korai körte amely azonban kissé kemény, de kompót készítésére megfelelő. SZTRÖKAY TIBOR: 11. uiiiiiiiiiiiiiiimuuiuuuiiiumii::inniiumiuü:ui őijjp iiör)hujj)ö L%(iÁ uopltífdbáL ll!l!ll!llll!llll!lllllllll!llilll!lll!llll!llllllllll!lllllllll!iill!llllllll!llll!l!IIIll!ll!llllllll!IIII!!lll!lllllllll!!l!ll!lll!lllllll!!ll!lllllllll!!!!llllllll!lilllllllll!l!l>lllllllllllll!>llllllllll!llll!l!lli' ll!l!l!!ll!II!IIIIII!ll!l!l!llllllllll!lllllll!l!ll!llllllll!l!!!!llll!lllll!lll!!lll Valamikor én is utáltam őket. Hogy miket? — azt nem is tudtam. Mert csak azt a sün. disznót véltem kaktusznak, ami ott tüskéllett és poroso­dott Géza bácsiék ablakában, és amit sohasem láttam sem kisebbnek, sem nagyobbnak. Néhol vékony, feljebb gö- csörtös, vastag szörnyszülött volt, de hogy virágja is le­hetne. arról nem is mertem ál- modul. Bezzeg, ha láttam vol­na akkor azt, amit harminc évvel később, a saját kertem­ben, zseblámpa fényénél! Kaktuszgyűjtésem elején voltam még ekkor. Állt már a kaktusz-sziklakért első alak­ja s benne vagy harminc nö­vény vegyesen, Amerika és Afrika pozsgásaí. (Ekkor még én is minden növényt, ami trópusi pozsgás volt, kaktusz­nak néztem. Kaktuszt, aloét, gastériát, haworthiát, agavét és euphorbiát s a többit.) Sze­gényes gyűjtemény volt, de nekem nagyon kedves, és már napok óta izgatott az egyik echinopsis — éppen olyan, amilyen Géza bácsíék ablaká­ban volt annak idején — hat, egyformán duzzadó bimbója. Lestem, vártam, hogy kinyílni lássam. A nagy pillanatot mégis elszalasztottam. Melea este volt. Baráti lá­togatásra ugrottunk el s mi­re visszajöttünk, a gyerekek már lefeküdtek. Lábujjhegyen jöttünk a szobába, Juditka mégis azonnal megmoccant. — Édesapám! Kinyílt a kaktusz! Hat fehér van rajtal Több nem kellett. Zseblám­pát elő, s már rohantam visz- sza a kertbe. Feleségem a nyomomban. Azt a látványt, amire a zseblámpa fénye esett, soha sem felejtem. Le sem írható árnyalatú, fehér szir­mokból sodort hosszú virág­tölcsérek nyújtóztak felénk a fény csóvában, mint a török félhold és a csillag: félkaréj­ban öt és a hatodik középen. Mire Hi is a tölcsérek fölé hajolt, hogy finom illatukat beszívja, már Juditka is mel­lettünk toporgatt, papucsban és hálóingben. Csak Ági ké­sett el. Akkor botorkált elénk nagy álmosan, mikor már a lépcső tetejére értünk. És még egyet. Azoknak, akik kedvelői ugyan a virág­nak, de a virágszépséget csak a megszokott leveles kedven­cekben látják megtestesülni... Rendben van, én elfogult va­gyok. Nem kell mosolyogni. Beszéljen helyettem egy te­kintélyesebb, nem rajongó em­ber. „... aki ilyen, közel húsz centiméter széles, kívül krém színű, belül márványfehér vi­rágot nem látott, nincs fogal­ma a virágok szépségéről.. Vajon miről írták ezt? Egy kaktuszról. A cereus grandiflo- rusról, amit „éj királynőjé”- nek nevezték el találóan. És aki írta, nem volt költő, se •kaktuszrajongó, csak „egysze­rű” növénytudós, Henry Eme­ry, a dijoni akadémia pro­fesszora. És ha ehhez — Nat­ter—Nád nyomán idézve — még azt is hozzáfűzöm, amit növénykutató utazók leírásai mondanak ennek a virágnak szépségéről, akkor — úgy gon­dolom — győztem, anélkül, hogy legyőzni lenne szán­dékom. íme: .ha vanília illatú virá­gai az éj homályában kinyíl­nak, a naphoz hasonlóan su­gároznak holdvilágos éjszaütán, a porzók csodálatos játéka pe­dig a magasabb, már állati élet felé látszik közeledni. A pusztaságot járt, eltikkadt utas o: fénylő, gyengéd, illatos vi­rágokat csodálattal nézi és másnapra kelve azt hiszi, hogy csak álmodta a tündéri látványt. Mert a felkelő nap legelső sugarai elfonnyasztják a «reine de la noche» pompá­zó szirmait...” Igen, az „éj királynőjének” virágzása csak ilyen rövid életű. És csak éjjel nyílik. D» rengeteg fajtája van ennek a hatalmas családnak, ame­lyik nappal és elég hosszan virágzó. És van-e kedvesebb jelenség, mint például az ék- szerszerűen szép mammilláriák koszorúban elhelyezkedő apró virágocskái s körülöttük az előző év karminpiros magtok­jai? ... És megnézted-e már egyszer figyelmesen a külön­böző fajták tüskézetét? Művé­szibb rajza és elrendeződése nem lehel semminek a vilá­gon! Szúr? Nem jobban, mint a rózsa tüskéje, a tű, vagy a gúny nyila, és nem is veszedel­mesebb. Mert a kaktusz nem mérges, legfeljebb csak az a por és piszok fertőzhetne, amit az ápolatlanság hagy rajta s amiből milliárd annyit napon­ta visz kezünk a szájunk felé. Egy idősebb kaktuszrajongó barátom több, mint harminc éve szúratja magát a tüskék­kel, és fölös óvatosságból, minden alkalommal alkoholos üvegben áztatja a szúrás he­lyét. ö sem kapott még soha­sem mérgezést vagy fertőzést csakúgy, mint másik barátom, aki valamivel több ideje gyűj­tögeti őket, és még sohasem gondolt fertőzésre. És nekem sem gyűlt meg még sohasem a kezem a kaktuszszúrásoktól, pedig szabadkézzel babrálom valamennyit. Még a széptestű, de annál alattomosabb opuntia vestitát is. Hogy megszűrt már a kaktusz nagyon sok­szor, azt nem tagadom és azt sem, hogy nem is eresztett el... Ha bajról van szó. hogyan is mondják?... Keresd az asszonyt! Velem is így tör­tént. Kertészkedésem kezdetétől fogva, a pozsgás növények ra­gadták meg legjobban figyel­memet. Talán ez az érdeklő­dés tette, hogy a törpe trónra ültetése után egy napon, Ili lelkendezve jött haza. — Te, hogy milyen csodás növényeket láttam, el sem tu­dom mondani! Itt az utcában. Feltétlenül látnod kell őket! Sohasem hittem volna, hogy ily szépek a kaktuszok. — Kaktuszok ...? ! — fin­torítottam el orromat —, nem szeretem azokat a sündisznó­kat. Kedvetlenül gondoltam arra a Géza bácsiék ablakában va­lamikor látott szörnyetegre. De feleségem nem is hallotta a megjegyzésemet. — Gyönyörűek, ha mon­dom. Én sem hittem volna. Meglepett ez a lelkesedés. Együtt néztük ugyan eddig is a kerteket s virágokat s él­vezte is a sétákat feleségem, de ennyire lázbajönni egy- egy látvány miatt még soha­sem láttam. Nem akartam kedvét venni pontosan most, hát mérsékelt lelkesedéssel vá­laszoltam. — Jó. Majd megnézzük. De csak három nap múlva, estefelé szántam rá magamat, hogy elballagjunk kaktuszné­zőbe. Az orgonabokrok ovális karéjába emelt kis virágágy előtt egyszerűen leesett az ál­lam. Soha nem látott alakú, színű, húsos növények tar- kállottak benne. Mintha a torzókertek porcelán csokrai elevenedtek volna meg. Ha nem is mozogtak, de valami életet lehelő hajlékonyság és természetesség volt bennük Most már sajnáltam, hogy nem reggel korán jöttünk el. A növények gazdája csak mo­solygott. Falta szemem mohón a látnivalót s az elragadtatás és kérdezgetés szakadozott mondatai törtek fel belőlem Az egészet akartam egyszerre látni, de megakadt szemem egyen, aztán meg egyenként akartam őket szemügyre ven­ni, de minduntalan az egésa virágágyon szaladozott pil­lantásom. (Folytatjuk) Portugáliában tüzeltek béremelést követelő földmunkásokra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom