Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-22 / 146. szám
1958. JŰNIUS 22. VASÄRNAP ‘kyíivlap s BARBARA MODELSKA 1 Minden asszony édesanyám... Nótagyűjtés a pilisi cigánysoron a lengyelek népszerű, ifjú szí- 1 nésznője az Anatol úr kalapja | című játékfilmben mutatkozik | be első ízben a magyar kő-1 zönség előtt JiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiijE Az „Anna Frank naplója" szereplőgárdájának kitüntetése Franciaországban a Testvériség Díjával tüntetik ki minden évben „azt a művet, vagy előadást, amely leginkább járult hozzá az emberek közötti egyenlőség és testvériség gondolatának méltatásához vagy előbbreviteléhez”. Ez évben a zsűri, melynek többek között Francois Mauriac és André Maurois is tagja, a nálunk is nagy sikerrel előadott „Anna Frank naplója” című megrázó mű előadógárdáját tüntette ki a Testvériség Díjával. a MIKOR A KULTŰRCI- jéi. gáNY után érdeklődtem a monori tanácsházán, Raffael József után, aki arról nevezetes, hogy mesedélutánokat tart a Cinka Panna utcai cigánytelep lakóinak, megszólalt a tanács egyik dolgozója: — Ha már a cigánydolgok iránt érdeklődik, menjen el LiOsó Gyulához is, Rácz Gyula világhírű bandájának egykori cimbalmosához, Monor legöregebb muzsikusához, aki még ismeri a Török indulót. Nem Mozart közismert szerzeményét. hanem azt a dallamot, amely még a török időkből maradt fenn, az egymást követő cigánynemzedékek őrizték meg emlékezetükben, igy szállt apáról fiúra, talán nem is kottázták le soha, pedig páratlanul szép dallam. Losá Gyula a Pattermann Dezső utca legszebb házának udvarán lakik. Ez a kúriaszerű ház valamikor Rácz Gyuláé volt, a budapesti Emke hajdani prímásáé, akinek, világjáró bandájában muzsikált Zöldy Marci is, a nyalka „császári és királyi huszárfőhadnagyból lett segédprímás. A hófehér hajú öregember már régen nem muzsikál. Alacsony lócán üldögél az árnyékos udvaron, nézi a körülötte hancúrozó gyerekeket — valamennyi rokona — és a kis csirkéket, amint ott kapirgál- nak a lába előtt. Ismeri a Török indulót, hogyne ismerné, még édesapjától, az idősebb Losó Gyulától tanulta, aki igen nagy művésze volt a cimbalomnak, ennek a csodálatos hangszernek. El is játszaná szívesen, de az öreg cimbalom nincs odahaza, hú- roztatni adta, mert bizony hóPAR LAGERKVIST: NEM TE ÉLSZ Nem, nem te élsz, az élet él tebenned. Futó vendég, ki folyton vándorol. Jöttére gyűl csak fénnyel föl a lelked — s el is hagy, hosszan nem tanyáz sehol, Megállsz az utcán, vad napfény sugároz s döbbenve kérded: Nem vagyok-e hát? Az élet ért hozzád, nyúlt koponyádhoz, más semmi több. — S tüstént indul tovább, Mit szíved mélyén magadénak érzel, a jót, mely ér s a kínt, mely rádomol, ez sem, az sem tiéd — elszáll a széllel. Arcoddal szétporlik könny és mosoly ^ E nyughatatlan vendég, mely örökké suhan, repül s egyszer hozzád betér, az élet formál porból kín- s örömmé, szívedben tőle zúg fájón a vér! De mért, hogy tőle úgy magadba száilnék, hisz végtelen, üres, elvont dolog? Nem tisztelek semmit ami ajándék. S nem néki, az embernek hódolok; Bernáth István fordítása napok is eltelnek, hogy hozzányúlna és a húrok megereszkedtek rajta. De készségesen megígéri, hogy lekottázza és alkalomadtán szívesen eljuttatja hozzám, vagy pedig Balia Péterhez a monori gimnázium zenetanárához, aki különben is gyűjtögeti a cigánydalokat. nALLA PÉTER a járás Ei népművelési felügyelője. Ebben a minőségében járja fáradhatatlanul a környékbeli községeket, gyűjti a néprajzi anyagot, hogy amit lehet, megmentsen a feledéstől, az elkallódástól. így figyelt föl arra is. hogy a cigányok nem is annyira a kulturáltabb és civilizáltabb muzsikusok, hanem a „kanalasok", az „üstö- sók”, sőt talán még a „vályogvetők” is, sok minden olyant tudnak, ami érdemes a följegyzésre. — A járásban többféle cigány él — meséli. — A mono- riáic igazi „romák”, akiknek az ősi cigány nyelv az anyanyelvűk, a pilisi „kanalasok" viszont valamikor, lehat, hogy századokkal előbb, a román vidékekről 1kerültek Szerbián keresztül erre a környékre és anyanyelvűkként a mai napig megőrizték a románt. Egymás között románul beszélnek, beszédükbe legfeljebb csak néhány ősi cigány szó keveredik, de cigányul nem tudnak. A nótakincsük viszont óriási és ami a legérdekesebb, ma is tele van székely motívumokkal. A dallam is, a szöveg is. Már egész csokorra valót ősz- szegyűjtöttünk. Kis munkaközösség alakult a gimnáziumban és a gyerekek lelkesen vesznek részt a gyűjtési munkában. Pontosan lejegyezzük a szövegeket, sőt most már magnetofonra is felvesszük a nótákat, miután sikerült egy nagyszerű készüléket szereznünk. Az agilis zenetanárral együtt mentünk át Pilisbe, és kisé töltünk a falu szélén, szép. virágos rét ölében meghúzódó cigánytelepre. Apró házikókban élnek itt is a népes cigánycsaládok, mint a monori Cinka Panna utcában és a kis telep nagy tekintélyű vezetője — talán vajdának is mondhatnánk — Bogdán Mihály, akit a faluban Kanalas Mihálynak ismer mindenki, mert családjának nőtagjai remek főzökanalakat faragnak az engedelmes nyírfából, ő maga néhány primitív szerszám segítségével valóságos művésze a teknövájásnak. Az egész országban nagyon kapós, na- ! gyón keresett portéka a nyírfa- I teknő, csak az a baj, hogy ke- \ vés a nyersanyag hozzá, a vas- \ kos nyírfatörzs és ahhoz is | nehéz hozzájutni. —* Tessék elhinni — mondja I Kanalas Bogdán Mihály •— hogy ha ezret csinálhatnék, egyszeriben akadna valamennyinek gazdája, pedig egy-egy nagyobb teknőnek 1200—1300 forint az ára. T7~ ÖRÉNK SEREGEIK las- JN sanként az egész igen népes Bogdán-család. Gyönyörű, pufók arcú apróságok — modelljei lehetnének az angyalfestő Marillának — fényesszemű lányok, asszonyok, jó kiállású legények. Bállá Péter biztatására lassan és igen halkan megkezdődik a nótázás. Először csőik zümmögik az asszonyok, később már bele-beleszól a férfiak basszusa is. majd ezüstösen fölcsendül egy fiatal leány szopránja. Sohasem hallott dallamok, mégis mintha ismerősök lennének, megejtően szépek. Telve mély bánatokkal, titokzatos szomorúsággal és lefojtott tűzzel. Közben villog a teknővújó szelcerce, formába szelídül a vaskos nyír farönk és az asz- szonyok ölében szaporodik a főzőkanál Már az egész Bogdán-család énekel. Még a beszélni sem tudó picikék is dünnyögik a furcsa dallamokat Ezernyolcszáznyolc vannyolcban születtem A.nyám nem volt, mégis fölnevelődtem. Ügy felnőttem, mint a réten a gomba, Volt szeretőm már tízéves koromba. Majd végtelenül szomorúan, szinte jajgatva, siránkozva: Elátkozott engem apám, Ország-világ legyen hazám. Ország-világ lett a hazám, Minden asszony édesanyám. Csattog a homorú szekerce, hull a finom forgács a zöld gyepre és szállnak a nóták, egyik a másik után: Reggel korán felkeltem, Egy fél decit bevágtam. Csináld, csináld,’ jól csináld, Mindjárt iszunk pálinkát, Mindjárt iszunk három deci pálinkát, daj, daj, dajl Ez a nóta pedig már itt születhetett, a Pilisi erdők szélén: Azt kérdi a szolgabíró Hová való vagy te romacsávó, Én az érdőlakós vagyok, Pilisi születős vagyok. A nap közben lassan leha- nyatlik a messzi jegenyesor mögé.. i iiiiiiiiiiiii!fitin!inniiiiiiiiiniiii!iiiiii!iiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiniiiiiJL<>ifiiiiiiiitiiii!iiiiiiiiii:fii)iiiiiiiifiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiii;iiiiuiiitiim:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiriiiifiiiiittiiiiiiiiiir/>f ANDRÁS ENDRE KÉT VERSE: Játszom A z idő terjed végtelen s mi elfogyunk hamar, és eltűnünk a mélybe’ lenn, de a legfénylőbb értelem sorsunkba célt kavar, sétált. Pár pillanatig szinte dermedt csendben ült a közönség, de csakhamar megértette a helyzetet, harsogó nevetésben, orkánszerű tapsban tört ki. Azután távozott, mert most már tudta, hogy Karinthy mulatságos megjelenése az előadás befejeztét, a matiné zárószámát jelentette. Ám Karinthy nemcsak a közönséget szerette megtréfálni, hanem még legkedevesebb barátait is. Amikor híressé vált könyve, a „Tanár úr kérem” megjelent, e sorokkal dedikálta könőtársának: „Tóth Árpádnak kimondhatatlan izével Karinthy Frigyes”. Tréfa lett volna ez? .;. Humor? ... Nem hiszem. Bizonyára akad majd valaki, aki helyesen kielemzi ennek a de- dikációnak igazi értelmét, de én azt gondolom, a szokványos költői ajánlásokat akarta kari- kirozr.i, amelyek lejáratják a legsúlyosabb szavakat, az emberi szív lesmeghittebb érzelmeit is. Intés ez: jobban vigyázzunk a szavakra, ne koptassuk azokat feleslegesen .;. Karinthy írásművészete sok bírálatot kapott a múltban és. jelenben is íróktól, kritikusoktól. Nem érdektelen, hogy a nagy visszavonó hsáéban é1f szegedi költő: Juhász Gvnla, mint vélekedett róla. A Szeged c. lap 1924. szeptember 14-i számába tárcát írt: Karinthy Frigyes címmel, „ö ma a legkomolyabb magyar író. Komolyan veszi a művészetet, akár az életet. Neki az írás vér és velő. Mert az agyával is érez és a szívével is gondolkozik. Vagy talán mondjuk úgy, ő az első magyar író, aki mélyen és igazán átlátta, hogy itt nincsen dualizmus, hogy igaza van Wildenek, a valódi művész mindig kritikus és — teszi hozzá Karinthy — a valódi művészet mindig egy neme a kritikának. Persze a szó teremtő értelmében. Mivel ő ma a legkomolyabb magyar író, csak természetes, hogy kinevezték vicces embernek, mint ahogy a mai hazai kritika megállapítja egy Ady-pa- ródiáról, hogy az a legmélyebb Ady-versek egyike és Karinthy legkomolyabb könyvéről hallgat, zavartan hallgat. (Gyulai Pál, jöjjön el a te országod!) Karinthy paródiákkal kezdte és ez a. végzete lett neki. Ezek a paródiák voltak eddig a modern magyar irodalom legkomolyabb és legalaposabb kritikái.’' Karinthyról nemcsak a múltban, de még a jelenben is csak kevesen tudják, hogy költő is volt... Költő, aki a maga sajátos módján, de mély bölcsességgel belemerült a világ problémáiba, az emberi lélek titkaiba és ily sorokat írt le: „Elmondanám, de nincs kinek, — Elmondom hát mindenkinek”' Juhász Gyula, Karinthy prózájának egyik legnagyobb értékelője, említett tárcájában költészetéről e sorokat írja: „... Versei, ez külön fejezet. 1924-ben, eddig tőle olvastam a legmélyebb hangú, legerősebb kizengésű, legigazibb húrú verseket. Férfilíra. Végre ismét egy költő, akinek van mondanivalója. És aki el tudja mondani a magáét. És költő, költő, költő. A verskultúráról beszélt nekem tegnap, hittel és áhítattal, a versről, amely szent és amelyet hirdetni kell, mint az igét hirdették az apostolok. Egy Heine-verset idézett és hozzátette halkan: — Valljuk meg, nagy költő volt. ( Karinthyről is ezt fogja vallani a hálás utókor, amelyet remélem, mindketten meg fogunk még érni”. Nem élte meg egyikük sem. Ám írásművészetük iránya a mai magyar irodalom sok problematikus, vaiudó kérdésének a megoldásához segít. Vásárhelyi Julia | S leszünk virág, a réteken. | kalász vagy almafa, | tán bőkor, mely kökényt terem, I napsütött déli bérceken | fűszálak harmata. | így teljesedik vértélén | az öncélú erő, is mi vívjuk harcunk kénytelen. | míg létünkkel múlt és jelen | a végtelenbe nő. 3 Nyári dal | Libben, a lepke a légben. | rőt buborékok a rózsák, | napszemű lánya a nyárnak | gyűjti be gazdag adóját | Táncol a fény a levélen, | játszani ringat az ág is | s gyermeki tiszta nevednek | ritmusa: Klára, kaláris„ | Cinke dalolgat. A dalnak | szirmai százfele nyílnak. | bűnbeesésem előtti | álmaim árama ringat. | Bő vízesés apadatlan | csörgeti drága nevednek | gyöngyszemeit, kicsi Klára, | éjszaka tükre, szeretlek. | Dőlhet a lágyölű fészek, | fogyhat a fényszívű nyár is, | nem szűnik életem édes 1 éneke: Klára-Kaláris. Kurt Tucholsky két írása: LÁTOMÁS úlius 28-a van ma, a párizsi autóbuszsofőr elöl ül a kormánykeréknél és úgy fordítja a nehéz, hosszú kocsit, mintha egy kis kétüléses volna. „AX” van az elején. Nem tudom biztosan — megkérdem hát a kalauzt. A kalauz kedvesen és udvariasan felvilágosít: Nem, a Rue de Grenelle- re más kocsival kell mennem. Köszönöm. így van ez hát ma. És mit tett volna velem a párizsi omnibusz-kalauz, ha azokban az években találkoztunk. volna? Az omnibuszkalauz félelemből, kötelességtudatból, parancsra — lőtt volna rám. A sofőr pedig, hogy elfogjon engem. óvatosan végigkúszott volna az árkon, minden harmadik-negyedik percben mozdulatlanul megmerevedvén, várakozott volna a hasán — hogy a következő kanyarban előugorhasson és bajonettjét a gyomromba döfhesse, oda, ahol most a zsebtükrömet hordom. Az az ember a Metróról, aki az előbb átlyukasztotta a jegyemet, elégedetten csúsztatta volna helyére fegyverét, mihelyt én a túloldalon égnek vetett karokkal eltűntem volna a német árok mögött... Azokban az években... És én: nekem kötelességemmé tették, hogy a tejesembernek, aki reggelente oly kedvesen tájékoztat, hogy mi újság, puskatussal verjem be a fejét, ha ráakadok; hogy az „Oeuvre”-nél dolgozó kollégám arcán végighúzzam az oldalfegyvert; hogy a szép Landrieuné asz- szony az én jóvoltomból soha többé ne lássa a férjét. Azokban az években... Ez volt az én köelességem, ez volt az ő kötelességük. Most már azonban megbékéltünk, barátságosan kívánunk egymásnak jó napot, minisztereink látogatják egymást; engem útbaigazítanak, én kezetfogok velük, köszönök és elbeszélgetünk, színházba kísérnek és kellemesen elcsevegünk mindenféléről. •Csupán erről az egy kérdésről nem. Csupán erről az egy életbevágó kérdésről nem beszélnek az emberek, vagy akkor is kelletlenül, húzódozva. Hogy holnap újra késsel mennek-e egymás fejének, holnap újra gránátokat lőnek-e (de immár ütőgyutaccsal) a lakószobákra, és tanácskoznak-e Haber úrral, hogy fedezzen fel valami új gázt, de olyat, hogy az emberek, ha lehetséges lenne, professzor úr, tökéletesen megvakuljanak tőle... És arról, hogy holnap mindenki: omnibuszkalauzok, metrójegy ellenőrök, egyetemi tanárok és tejkantinosok őrjöngő, üvöltő masszává válnak-e, akiknek egyedüli kívánságuk, hogy túloldali kollégájukat bűzlő péppé tapossák, hadd rohadjon el a homokban-... Holnap újra? Holnap újra? Ember Mária fordítása A foltok erlinben, a Dorotheen- strassén. ott áll az egykori hadiakadémia épülete. A talapzat, jó embermagasság- nyira, gránitlapokból. Kockára, kocka, végig a ház körül. Furcsák ezek a gránitlapdk: foltosak. A sötét gránit sok helyütt mintha fehér lenne..-, Mi ez? Fehérlő foltok? Inkább vér színűek lehetnének. Itt függtek a nagy idők alatt, nap mint nap, a német veszteséglisták. Itt tették közszemlére a rettenetes cédulákat, napról napra újabb papírokat, a végtelen listákat, nevekkel, nevekkel és nevekkel... Birtokomban van az első számú ilyen dokumentum. Ekkor még pontosan megadják a csapatbeosztást. Kevés halott neve áll még ezen a listán. Ezen az 1. számú listán. Nem tudom, hány következett utána — de sok-sok, több mint ezer. Nevek és nevek. Minden egyes név azt jelentette, hogy egy élet kialudt, egy ember eltűnt, a közeli jövő számára töröltetett, nyomorék lett, könnyen vagy súlyosan megsebesült. Itt voltak kiakasztva a listák, itt, ahol a fehér foltdk mutatják. Itt függtek és előttük szorongtak némán az emberek százai, akik odakint tudták a kedvest és a sok-sok ezer közül ezért az egyetlen névért remeglek. Mit törődtek ők a Müllerekkel, a Schulzé'kkal és a Lehmanokkal! Pusztulhattak ezren és ezren — csak ő ne legyen köztük, az egyetlen. És így, ebből a lelkűiéiből táplálkozott a háború. Ebből a lelkűiéiből terebélyesedett négy hosszú éven át. Ha mindannyian mint egy ember fölkeltünk volna. — kérdés: tarthatott volna-e env- nyi ideig? Valaki azt kérdezte' tőlem: tudom-e. hogyan tud meghalni a német? Tudom, nagyon is jól. De a német asszonyok sírását is tudom. Ahogyan lassan, fájdalmasan lassan fölismerik, miért is halták meg az övéik. Miért... Sót hintek a sebekbe? Bár mardosnák a sebeket égi lángok, mikor odákiáltom a szenvedőknek: Semmiért haltak meg a mieink! Agyrémekért! Semmiért, semmiért, semmiért. Az évek során ezek a fehér foltok majd lassan eltünedeznek. Elmossa őket az idő. Da az igazi nyomokat nem törölheti el semmi. A szívekbe vájt nyomok örökösek. Mindannyiszor, mikor elmegyek a hadiakadémia épülete mellett és elnézem a sötét gránitkockák fehér foltjait, halkan szólok. Magamhoz szólok• „ígérd meg”. Tégy fogadalmat. Agitálj, dolgozz. Győzd meg az embe reket. Minden csepp erőddel igyekezz megszabadítani őket a nacionalista agyrémek őrületétől. Tartozol ezzel a halottaknak A foltok kiáltanak, Hallod? Kiáltanak: Soha többé háborút! Palasovszky Ödön fordítása HimiMiJiniiiiHiiiimiiiiHiiiiiiiHiHiimiiiiiiimiiiiiiiiuiiiHiiiiiHiiimiiniiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiniiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiUM»»*»» a Szerelem és fecsegés című új olasz film főszereplői. A film júliusban kerül bemutatásra CARLA GRAVINA cs GERO MMO MEYNIER m
