Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-03 / 129. szám

Wf?

JlEGYEt

ü/Cirlap

1958. JÚNIUS 3. KEDD

A jő bornak nem kell cégér

délelőtt a megyeháza udvarán gyülekezett az a közel kétszáz bortermelő, aki részt vett az idei, sorrendben harmadik borversenyen és borkiállításon. A megjelenteket Szabó Károly elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke üdvözölte. Egyebek között a következőket mondta:

— 1957-ben kormányzatunk Intézkedései nyomán növekedett a termelési biztonság, s a termelési kedv. Megyénkben a mezőgazdaság egyik jelentős ágazata a szőlőtermelés. Itt van az ország szőlőterületének 13 százaléka. Ezért is jelentős állomás a borkiállítás, mely egyben a szakemberek tapasztalatcseréje is.

A továbbiakban Szabó Károly megemlítette: jelenleg » megye szőlőterületeinek több mint 75 százalékán a tőkék idősebbek 25 évesnél. Fellelhetők még a századforduló idején telepített, jelenleg 50 év körüli tőkék is. Szőlőterületünk nagy részén tehát kiöregedett a tőkeállomány és igen nagy a tőkehiány is. A szőlők állagának leromlása következtében az elmúlt években a terméseredmény elmaradt a 14— 15 mázsás sok évi átlagtól.

1955-től azonban javulás mu- tfatkozik a szőlőgazdálkodásban, s így a múlt esztendőben az átlagtermés megközelítette a holdamkénti 17 mázsát.

A megye szőlőgazdálkodásá- nak ismertetésénél keveset beszéltem eredményeinkről — mondotta befejezésül Szabó Károly. — Részben azért, mert még igen nagy feladatok állnak előttünk, részben pedig azért, mert ez a borkiállítás szemléltetően bizonyítja a nagyüzemi gazdálkodás és a szorgalmas egyéni munka eredményeit. A borverseny, amelyen a legkiválóbb megyei borok vettek részt, azt bizonyítja, hogy az elmúlt esztendőben jelentősen javult a termelési kedv és az elkövetkező években további gyors fejlődés várható. A szakirányítók a jövőben is mindent megtesznek, hogy semmi ne gátolja szölő- es bortermelésünket. Remélem, hogy a harmadik borkiállítás

Dobi István üdvözlő távirata az Olasz Köztársaság elnökéhez

1958. június 2.

Giovanni Gronchi úrnak, az Olasz Köztársaság elnökének,

Róma

Olaszország nemzeti ünnepe alkalmából fogadja Excellen- ciád a magyar nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében az olasz nép boldogulására, békés és demokratikus fejlődésére irányuló őszinte jókívánságaimat,

Dobi István,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

A vendégek megtekintik a kiállított borokat és jutalomtárgyakat

ismét új erőforrása lesz műn. kánknak.

Az ízlésesen elrendezett kiállítás megtekintése következett ezután. Itt beszélgettünk Zoltán Irénnel, aki az egyéni termelők között az első díjat nyerte ezerjó borával,

— Huszonhárom évvel ezelőtt egy valóságos pusztaságot hódítottunk el Kakucs község határában a futóhomok birodalmából — meséli. — Abban az időben nővéreimmel együtt azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy csakis a legkitűnőbb minőségű gyümölcsöt, szőlőt és borokat .J.gmesztjük, mert rendkívül nehéz volt az értékesítés és csupán így kelhettünk versenyre a többi termelővel. ' l

Arra a kérdésre, hogy ennek a kiváló minőségű munkának volt-e már más elismerése is. Zoltán Irén így válaszol:

— Tavaly is kaptunk már oklevelet a megyei borversenyen, most azonban igen kellemesen lepett meg bennünket, hogy az egyéni termelők közül a mi borunk vitte el a? első díjat. Most már azután igazán nem bánjuk, hogy négy hold szőlőnk mellé idén tavasszal újabb egy holdat telepítettünk — teszi hozzá nevetve.

A kiállítás megtekintése után ebéd, majd pedig az ünnepélyes díjkiosztás követke zett. Utána a megye Vezetői és a legjobb bortermelők baráti poharazgatással, szívélyesen elbeszélgetve még sokáig együtt maradtak.

(holka)

Magyar küldöttség a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusán

Megkezdődött a Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa. A Magyar Szocialista Munkáspártot Fehér Lajos elv- társ, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, Sándor József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottság tagja és Cseterki Lajos elvtárs, az MSZMP Fejér megyei Pártbizottságának első titkára képviseli. ,

Aranysakdl-kölyök az Állatkertben

A Budapesti Állatkertben két hónappal ezelőtt két aranysakál-kölyök látott napvilágot. A gondozók különös óvatossággal ápolták az anyaállatot és az újszülötteket. Sikerült elérni, hogy a sakál- ■ kölykök jó egészségben fejlődjenek és minden remény megvan arra, hogy 92 év után — az Állatkert fennállása óta először — sikerül aranysakálokat felnevelni a Budapesti Állatkertben.

2-{- Cfllm, Színház, irodalom

ELŐZETES JELENTÉS

Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Bomba című érdekes, csehszlovák filmet, Vlasta Chramostová és Zde- nek Stepánek főszereplésével

niiiiimiiiiiiiMiHiiiimiimiiimiiiiiiiHiNMimiiiiiimmiiim

KUAN HAN-CSING

KÉT DRÁMA

A Béke-Világtanács felhi- aÍ vasa nyomán ez évben a világ számos országában megemlékeznek az eddig nálunk ismeretlen Kuan Han-csing életművéről. A kínai klasszikus irodalom e nagy alakja hétszáz évvel ezelőtt élt és alkotott, a mongol Jüan-dinasztia idejében. Ha hinni lehet a meglehetősen bizonytalan adatoknak, 1214 és 1307 között élt, a mai Pekingben és Han- csongban, ahol hivatásos drámaíró lett. Kitűnő színész, színpadi rendező volt. Értett a zenéhez és énekművészeihez is. Lényeges ismeretek ezek, mert a klasszikus kínai drámában az éneknek és a zenének nagy szerepe van. Olyan nagy híre és hatása volt, hogy több követője felvette nevét más-más megkülönböztető jelzővel. Darabjai ma is élnek a kínai színpadokon.

Legjelentősebb alkotása a most megismert „Tou O ártatlan halála” című tragédia. Az előjáték és négy felvonás a szép és fiatalon özvegységre jutott Tou O keserves sorsát mondja el a klasszikus kínai dráma szabályai szerint. A fiatal özvegyet, aki hű akar maradni férje emlékéhez, erőszakos kérője gyilkosság gyanújába keveri s feljelenti. Az asszonyt a kínvallatás sem töri meg, de mikor nevelőanyját akarják vallatni, magára vállalja a bűnt. Kivégzését, ártatlanságát bizonyító csodás jelek kísérik. A régi Kínában azonban mindennek jó véget kell érnie, a császári hatalom minden bajt helyrehoz. Az asszony régen eltűnt apja magas méltóságként kerül elő, s ítélkezik a bűnös hivatalnokok felett, akik „... mindig Délre néznek. Gazságnak csatlósai, csak zsákmány-vitézek”.

A másik színpadi mű, „Csap Pan-er, a mentőangyal” egy okos, bátor kurtizán, aki túljár a hatalmasok eszén. Uj alak volt ez akkor a kínai életben. Rokonszenves népi hős, aki csalafintaságával a törvény betűit használja fel a jó ügy érdekében.

Mindkét mű a Világirodalmi Kiskönyvtár sorozatában jelent meg, Tökei Ferenc és Miklós Pál fordításában. Az övék és a versbetéteket fordító Nagy László érdeme, hogy a hétszázéves színművek hatása ma is eleven, és színpadra kívánkozó. (Európa Könyvkiadó) ^ ^

: 'MilllllillliMIIIIIIIIilHllliHlilllitliiiiiHIIHIilllillHIIIIIUIililllillUiilillilüllliillllllifllilllllllIflIMIflIliiinimilHliHillliniillllllIIIIIIIIHlIflIllllillililllllllllllllilllilllil filiriiilllllllllllllIllllllllllllilllillliltiillltlHIIilllillillillllllllUllliil II1111111111111111II111II11 ti 11111111111111111

(Qialőyat, hw a nyári na fi

Zoltán Irén kakucsi bortermelő már mint sajátját szemlélheti az első díjat, a szőlőprést

T) imir jazev-eml ékkiállítás a budapesti Gorkij-könyvtárban

Száztizenöt esztendeje, 1843. június 3-án született K. A. Tyimirjazev, a materialista biológia kiváló harcosa. Darwin követője volt és sok munkájában ismértette saját, származástani kutatásainak eredményeit. Legfőképpen azonban a növények élettanával foglalkozott. Élete fő műve is ilyen természetű, vizsgálatai eredményeinek összefoglalása. Ezzel a hatalmas munkájával, melynek A klo- rifilek sprektális analízise a címe, már hajlott korában készült el és hiába akarta megjelentetni, a cári Oroszországban nem talált rá kiadót. Ennek az az oka, hogy Tyimirjazev nemcsak biológiával, hanem filozófiával is foglalkozott, s több filozófiai műve jelent meg, melyeket azonban materialista világ- szemléletük miatt az akkori orosz hivatalos tudomány éppúgy elvetett, mint darwinista Irányvonaluk miatt biológiai könyveit. Végül már semmiféle műve sem jelenhetett meg, A Nagy Októberi Fórradalom előtt Tyimirjazev volt; az első polgári tudós, aki a j bolsevikek mellé állott. Mi- j kor a bolsevikek forradalma j győzött, fő művének kéziratát ] elküldötte Leninnek, aki ] nyomban intézkedett, hogy a i kiváló munka megjelenjék.: Ugyanakkor meleghangú levélben üdvözölte az öreg tudóst és felajánlotta neki az egyik tudományos kutatóintézet vezetését. Erre azonban Tyimirjazev magas kora miatt már nem vállalkozhatott, 1920-ban halt meg.

Életéről szól tulajdonképpen Rachmanov, nálunk a Nemzeti Színházban és a rádióban gyakran előadott Viharos alkonyat című színműve. Könyveit — köztük fő művét is — több nyelvre lefordították. Mi a darvinizmüs? és Történelmi szemlélet a biológiában című két munkája magyarul is megjelent. Különböző nyelven megjelent könyveinek kiadásaiból most rendezett kiállítást a budapesti Gorkij- könyvtár.

IlfJÍM’l korán már az abla- " kon kukucskál be a szikrázó napfény, s álmos nyújtózkodás közben hunyorgatásra késztet. Menni kell ilyenkor, menni, valahová, ahol zöld van, víz van, ahol szabadabbnak, s gondtalanabbnak érzi magát az ember. Ahol nem forrósodnak át a komor kőfalak, s ahol nem a szomszéd ház fala néz az emberrel szembe.

Ezer és ezer pesti indul vasárnap hajnalonként a főváros környékére, ezer sugárban, hogyha csak egy fél, háromnegyed napra is, de lerázza a megszokott bilincseit, s helyette valami újat, kellemeset szerezzen. S jobb hely, nagyobb csalogató nem is igen akad, mint a Dunakanyar ezernyi helye, partrészlete, dombja és hegye.

HÉV-vel, azaz BEV-vel —

: hogy szabályosak legyünk —,

; vonattal, hajóval, motorral, ki- ; nek kedve s tehetsége szerint, í de szinte mindenki sietve ki- ; felé igyekszik. Az emberben ; akaratlanul is ott motoszkál a ! gondolat: ki marad itthon?

\ Nem ürül ki a város? No, erre ; nem tudnék feleletet adni,

! mert magam is a kirándulók j nyomába szegődtem. Mit rejte- j get ez a nyári nap, vajon ho- j gyan fogadja a sokat csodált ; Dunakanyar a sok-sok vendé- ; get?

Motorok húznak a Bécsi j úton, s az apró Wartburgok is ! degeszre tömve igyekeznek a ! távolban kéklő hegyek felé. A ; zöldszínű villamoskocsikon i fürtökben lógnak az emberek, Is az első megállapítás mindenesetre az, hogy a sűrített járatok ellenére is zsúfoltság van, amit csak további járatokkal lehetne elkerülni. Hiszen jó, jó, hogy az ember egész nap pihen — ha kiért. De amíg kiér! Vagy a napi adagot ilyenkor is „meg kell bossza nkodni? “

Budakulászoii mé„ alig akad leszálló, de bezzeg Pomá- zon már annyian igyekeznek lefelé, hogy az ember arra gondol: a nemrégiben lezajlott Szo- koly tetői túrát folytatják? Az állomáson azonban felvilágosítanak bennünket, hogy ez csak a szokott vasárnapi forgalom. Köszönöm szépen. Ennyi ember! Hová ménnek? Ki, merre. Van, aki a Kőhegyre igyekszik, de akad olyan is, aki Csobánkára, Dobogókőre, feltéve, ha felfér a buszra. Ha nem — akkor útirányt változtathat. S bizony akadnak ilyenek is, akik nem valami örömteli képpel veszik tudomásul, hogy a busz elment, ők maradtak, irány tehát a legközelebbi domb. Mert nem a név fontos, hanem a lényeg: zöld legyen meg enni-innivaló! A többi már részkérdés.

Szentendrén örvendetes kép fogadja az érkezőt: locsolnak. Igaz, hogy ódivatú a locsolókocsi, igaz, hogy „pacik“ húzzák, de a fontos az, hogy locsol. Két esztendeje még ilyen se volt. Semmilyen se volt. S most már nem kell a kiérkezőknek, de a helybelieknek sem fogyasztai a jó „friss“ levegőt. Ötletként talán any- nyit, hogy a BEV-végállomás környékét érdemes lenne olajjal portalanítani, ha már a kövezésre nem futja. Mert úgy látszik, a főútvonal é9 az állomás között levő kis térség afféle demarkációs vonal. Senki földje.

Az állomás mellett sorakozó buszok igencsak hamar felszippantják az érkezőket, itt nincs olyan, hogy valaki lemarad. Van elegendő busz, hála a MÁVAUT-nak. (De azért belül ágaskodik a kisördög: miért nem lehet ez így Pomázon is?) De sokan akadnak, akik a városban néznek először körül, s csak azután vágnak neki valamelyik hegyoldalnak. Mit találnak a városban? Hát sokat is. meg keveset is. Ha szomjasak, akkor választhatnak: vagy megelégednek valamelyik butikkal, ahol bizony a légkör nem a legcivilizáltabb — mint pl. a főtéri vendéglőben, ahol ritkán látott rendetlenség és piszok volt — vagy pedig beül a Csorbadzsi cukrászdába, mely pillanatnyilag az egyetlen feltalálható hely. Vajon mi lett azzal a tervvel, hogy kisvendéglőket alakítanak ki egy-két italboltból? Lehet, hagy nem lenne annyira kifizetődő, de mindenesetre kulturáltabb és vonzóbb lenne, mint ígyEz a kevés. A sok: műemlékek, érdekes, a történelmi múlt misztikumát sugárzó dolgok tömkelegé. A Rácz templom, a főtér érdekes és furcsa házacskái — amit nagyon szépen rendbehoztak, hála a baráti kör tevékenykedésének — de ugyanakkor a kis ördög megint azt suttogja: hol van a Pestis kereszt? Ennyi ideig tart a restaurálása? Hiszen tíz

tV£>v<naf óllfiinlr /»colt iyioIIűHű

de két rosszízű megjegyzést is hallottunk ott táborozó motorosoktól, olyan fajtán, hogy: ja persze, hát ezt is leszedték..-,

A múzeum hűvöse to becsábítja az embereket. Vasárnap délelőtthöz mérten szép számmal akadnak. A római kori települést bemutató kiállítás érdekes, de sajnos, már eléggé ismert. Új anyagok nem frissítik, pedig nem ártana. Érdekes a Hal és halgazdaság kiállítás, ahol valóban sok is az érdeklődő. Kár, hogy az ember csak véletlenül tudja meg. hogy ilyen is létezik. Mert különösebben nem hívja fel semmi a figyelmét erre a kiállításra, csak a múzeum kapujában elhelyezett tábla.

A dunaparti korzón minden pad foglalt. Bennszülöttek és kivándorlók egyaránt birtokol, .iák a helyeket pedig nem is valami vonzó a hely. Piszkos, Széthányt papírok, kiégett fűcsomók. Nem kerülne sokba a rendbehozása. Persze nem megy minden egyszerre. De hát erre is sor kerülhet.

Az 1. sz. Italbolt* előtt motor motor hátán. Bizony kiszárad a torok, az ember nem is irigyli a — málnaszörpöt a motorosoktól. De a töményét még ha reggel is van — már igen. Azaz, nem irigyli, de nem tartjuk ildomosnak. Persze nem elég, ha az újságíró nem tartja ildomosnak. Az kellene, hogy egy-két rendőr se tartsa annak. Mert egy órás várakozásunk közepette egy-