Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-20 / 144. szám

1958. JÜMUS 20. PÉNTEK rtsi áitc k/Cirlan 5 A júniusi esőzés javított a terméskilátásokon Sok szó esik mostanában a várható terméseredményekről. Különösen azért, mert a tél valósággal a tavaszba nyúlt, utána pedig hosszú ideig nem volt eső és valóságos májusi kánikula köszöntött a mező- gazdaságra. Az máris megállapítható, hogy a kapások és zöldségfélék további gondos ápolása és a szakszerű növényvéde­lem tovább javíthat a vár­ható terméseredményeken. Ä szőlőnek nem ártott a má­jusi meleg, a hajtások egészsé­gesek és jó termést ígérnek. A szőlőkben az esőt követő napsütés hatására megnőtt a peronoszpóra-veszély, különö­sen fontos tehát a jó időben történő, megfelelő erősségű bordóilével való védekezés. Megkérdeztük Frezenszky Gábor elvtársat, a megyei ta­nács főmezőgazdászát, milyen kilátásaink vannak a gabona­félék termését illetően. Persze arra voltunk elsősorban ki­váncsiak, hogyan aránylik az idei termés a múlt évihez? A múlt esztendőben várat­lanul jó, mondhatni rekord- termésünk volt — válaszolta Prezemszky elvtárs —, s ehhez képest idén bizonyára keve­sebbet takarítunk be a gabo­nafélékből; Különösen vonatkozik ez a tavaszi árpára és a zab­ra. Igen okosan cselekedtek tehát azok a gazdák, akik a szak­tanácsoknak megfelelően fel­cserélték a két árpafélét, s a lehető legtöbb őszi árpát ve­tették. — Megyénkben milyen arányban termesztik a két árpafélét? — Megyénk majdnem min­den járása megfelel az őszi árpatermesztés követelményei­nek; Most 65—35 százalék az- arány az őszi árpa javára, de további őszi árpa ter­mesztésre biztatjuk a me­zőgazdasági üzemeket és az egyéni gazdákat. Kívánatos az lenne, hogy az összes árpavetésterület 85—90 százalékán őszi árpát termesz- szünk. Ez biztosabb termést ad és ősszel több idő van az elvetésére. — Tudomásunk szerint az állami gazdaságok és termelő­szövetkezetek az idei kedve­zőtlen körülmények ellenére is jóval magasabb terméseket érnek el gabonafélékből, mint az egyéni gazdák. Mi ennek a magyarázata? — A felmérések alapján úgy j látszik, hogy az időben vég- j zett munka, a jó vetőmag, a gépek alkalmazása, valamint j a fej trágyázás és a megfelelő I gyomtalanítás nagyobb ter­mésben hozza meg gyümölcsét a szocialista gazdaságoknak. Az előzetes becslésekből per­sze nem lehet egészen ponto­san megállapítani a várható terméseredményeket, noha ezek a becslések már az esőzés után készültek. Most majd, amint a kalászosok túljutnak a viasz-, illetve a teljes éré­sen, megkezdjük a tő- és a szemszámlálást, s ekkor már sokkal többet mondhatunk. Egyébként azzal kapcsolat­ban, hogy a szeszélyes idő­járás megyénkre igen jel­lemző, s így például idén is a ne­gyedévre szükséges csapa­dék mintegy 10 nap alatt hullott le, megkérdeztük a megyei főagronómust, milyen tanácsot adhat a jövőre nézve a termelőszö­vetkezeteknek és a gazdálko­dóknak. Prezenszky elvtárs a következőképp válaszolt: — Mindenekelőtt szeretném a lelkére kötni minden egyes termelőnek, hogy az aszály el­leni küzdelmet már most, a tarlóhántással el kell kezdeni. Folytatni kell pedig az őszi mélyszántással, hiszen a jó agrotechnika két alapvető té­tele ez, — de egyébként a gyakorlat is bebizonyította már, hogy a mi éghajlatun­kon sem lehet a csapadékot megóvni tarlóhántás és őszi mélyszántás nélkül. Az idén például a saját szemükkel lát­hatják, akik őszi- mélyszántást végeztek, s a tavasziakat ebbe vétették, ott a májusi forróság is csak minimális kárt oko­zott. Az ilyen földterületeken a talaj felszínét lekaparva 5—7 centiméternyi mélyen nyirkos földet' találtunk, ami­ben természetesen vígan élt a növény; Ezzel szemben a tavaszi szántások a barázda fene­kéig kiszáradtak és sok helyen ki is kellett szán­tani a senyvedő növény­' zetet, hogy mást vethesse­nek heyette. j — Igen fontos tényező — j folytatta Prezenszky elvtárs — ] az időben történő vetés, hogy a gabonafélék a tél beállta előtt meg tudjanak erősödni, kellőképpen bokrosodjanak még ősszel. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy helyte­lenül járnak el az olyan ter­melők, akik a vetőmagcsere alkalmával mereven ragasz­kodnak például a Bánkúti 1201-es búzafajtához, s szinte rájuk sem lehet erőszakolni a Fleischmann 481-est, amelyet mostohább viszonyokra kísér­leteztek ki. Azt ajánlja a bú­zatermelőknek, hogy senki se ragaszkodjon az elavult dog­mákhoz: minden termelőszö­vetkezet, minden gazda fon­tolja meg alaposan, hogy az ő földjében melyik növényféle­ség díszük a legjobban. S a szárazabb fekvésű talajokon — ha ezen búzát akarnak ter­meszteni — vessék bátran a Fleischmann-vetőmagot, mert ezeken a helyeken jobb ter­mést biztosít, mint a „rég be­vált” Bánkúti. (h. v.) Új rendszerű magyar rádiónagyadókat kap a Kínai Népköztársaság A Beloiannisz Híradástech­nikai Gyár három rádiónagy- adót készít Kína számára. Az adók alkatrészeit, amint elkészülnek, folyamatosan j szállítják és magyar szakem­berek már Kínában állítják össze az adókészülékeket. A három rádióadó egyike éppen úgy működik, mint ahogy ál­talában eddig működtek a ha­sonló távközlő berendezések. A másik kettő azonban egé­szen új rendszer szerint együt_ tesen működik és így nagyobb a teljesítőképességük. ' • Kiszámították ugyanis, hogy bizonyos határon túl a rá­dióadók teljesítményének növelését egy adóberende­zésen belül fokozni már nem gazdaságos. A szük­séges adócsövek előállítása és maga az üzemeltetés is, az ilyen monstrumadókat nagyon drágává teszi. A Kínának szállított rádióadó párhuzamos járatű berendezése és az ellenőrző műszerek Ahol tehát nagyobb üzembiz­tonságra és nagyobb teljesít­ményre van szükség, sokkal olcsóbb és jobb megoldás, ha két,- egyszerre működő adót helyeznek üzemibe. Ezek az­tán szükség szerint egyenként vagy együttesen működnek és­pedig egy sugárzó antenna- rendszerrel, úgy, hogy telje­CLÄRÄ ZETKIN M a van 25 esztendeje an­nak, hogy egy törékeny testű forradalmár asszony szíve megszűnt dobogni. Clara Zetkin hervadhatatlan érde­meket szerzett az általa kez­deményezett és hosszéi ideig vezetett nőmozgalomnak az egész világra történő kiter­jesztésében. Kommunista hite bámulatos marxista művelt­séggel, mély humanizmussal és engesztelhetetlen harcos­sággal párosult. Ezt a harcot folytatta matróna korában is, amikor a sok csatározásban, a hányattatásokban elfáradt tes­te már alig-alig akart enge­delmeskedni nyughatatlanul lobogó, kivételes szellemének. Még halála előtti napon is dolgozott, éppen az emberisé­get elpusztulással fenyegető fasizmus ellen emelte fel til­takozó szavát és követelte — mint az utóbbi esztendőkben már annyiszor — a fasizmus- és háborúellenes egységfront megteremtését. Clara Zetkin negyedszáza­don át szerkesztette az Egyen­lőség című lapot, mely veze­tése alatt a nők, a proletár­asszonyok és anyák valóságos szócsövévé, a hamisítatlan marxista politika orgánumává vált. Ha csupán emberszeretet- ből harcolt volna a nők, az anyák társadalmi jogainak elismeréséért, ha csupán a pusztító háború ellen emelte volna fel szavát, akkor is örökre számontartanák nevét az emberiség legjobbjainak sorában. De ő ennél többet, maradandóbbat alkotott. Clara Zetkin a kizsákmányolásmen­tes társadalom megteremtésé­nek tudatos harcosa volt, a munkásmozgalom nagyjai, August Bebel, Wilhelm Lieb­knecht, Rosa Luxemburg, majd Lenin tanítványa és küz­dőtársa. Zetkin, mint kiváló marxista jól tudta, hogy a nőmozgálom elválaszthatat­lan része a munkásmozgalom­nak, amelynek győzelme és sikerei a munkásosztály győ­zelme és sikerei nélkül nem valósulhatnak meg. | sítményük megkétszereződik és üzembiztonságuk is foko­zódik. Még ha történetesen üzem közben az egyik adóban valami hiba tépne fel, a má­sik akkor is zavartalanul to­vább dolgozik és így a hiba csupán kisebb hangerőválfco- zásban jelentkezik. Természetesen ahhoz, hogy a két adóberendezés egymás­sal összehangolva, egyszerre és párhuzamosan, ugyanazon hullámhosszon és egyazon an­tennán működhessék, feltét­lenül biztosítani kell, hogy » két adó tökéletesen, egyfor­mán, párhuzamosan dolgozzék ÍS; Vagyis mindkettő ponto­san egy időben legyen ugyanazon fázisban. Gon­doskodni kell arról is, hogy a két adó által egy időben kisugárzott azonos műsor a két adón való át­haladáskor ne szenvedjen változást, azaz a műsor szinkron maradjon. Mindehhez megfelelő rádió­adó-berendezés szükséges; Ilyen egyszerre és együtt­működő két 150 kW teljesít­ményű középhullámú rádió­adó részére a Beloiannisz-gyár úgynevezett párhuzamos já­ratóberendezést kísérletezett ki. Miután a kísérleti be­rendezés a követelmények­nek teljesen megfelelt, a pro­totípus alapján most gyártják a Kínai Népköztársaság által megrendelt és még ez idén szállítandó nagyadókat, vala­mint a párhuzamos járató be­rendezést. A megrendelt három adóhoz a Beloiannisz-gyár és a* UVATERV közös terved alap­ján készül az antennarendszer, Eddig az antennatornyokat szegecselt szögvasból ké­szítették, a Kínának gyár­tott három adóhoz készü­lő három antennát azon­ban hegesztett acélcsövek­ből állítják össze. Ezekhez az antennáikhoz lé» nyegesen kevesebb anyag kell, ami nemcsak anyag­megtakarításhoz vezet, ha­nem a tornyok lényegesen ki­sebb súlyúak is lesznek. A Kínai Népköztársaság ré­szére készülő három antenna- rendszerből kettő 123 m ma­gas tornyokból álló körsugár­zórendszer, míg a harmadik négy 113 m magas toronyból áll. Mindegyik rendszer se­gítségével az adókból meg­határozott irányba sugározható a műsor, ami a megfelelő irányban fekvő vevőkészülé­keknél jobb vételi lehetőséget biztosít. __________ Sz. E. M esterséges vese Sanghajban a közelmúltban sikeresen alkalmazták az egyik betegnél a mesterséges vesét, miután előzőleg több sikeres kísérletet végeztek vele álla­tokon. Az egyik műtét alkal­mával a mesterséges vese 4 óra 20 percen át pótolta egy ember veséjének funkcióit, jóllehet a beteg eszméletlen, állapotban volt. A műtét si­kerrel végződött. ■llllllllllllllllMlllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIlllllllllllltlINlMIIHimillIIMIIimiHlltlIIHtMimHIItlHtHIHIlltMUIIIÓlllllUMIiniIHlHIlHIHIIlllllllHIMIItlIttlIHIIIIIItr i iHiiiMiiiimiiiiiHrniiiiiiiiiiiitiiiHiuiiiiiiiiiiiiMiiiiiitiiiiiiiiiHiitiniiHiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiluiiiiiuiiiiiiiitiiiiitiiiiiiitiiintiiiiiiiiiittHiiiiiiiiutHiiuiiiiifiiiimiiiiHiiiiiiniiHiiiiitiiintiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiuiiiitiiuiiiiiiiiiiiiiiHiiiiNm* / ) JP g / 7F VWWWVWWN/SA/WS/VWWWWWS/VVWVW^V’ C>ZCLZ£lZt&lCU%$ ember a rádió mellett Az ebedlo szobában kes­keny zöld pamlag támaszko­dik a falnak. Reggel óta ül tö­rődött testtel és némán a pamlagon. Kopasz fejét vas­tag, meleg sapka takarja, lá­bát pokrócba bugyolálta. Fá­zik, pedig a rekkenő meleg még a zsalugáteren és a vas­tag házfalon keresztül is be­hatol a szobába. Vékonyka ember lett az utóbbi esztendőben. Meg is töpörödött kissé, száz eszten­dő nyomja a vállát. Kedves arcán ősz sörte ütközik ki, he­tente csak egyszer borotvál­kozik, régen letett már min­den hiúságról. Kezét, öreg tes­tén ez a legelaggottabb, ölébe ejtve tartja, de fürgén fel­kapja, hogy keze tszorítson lá­togatójával. — Hát így ülök itt én a nagy időmmel. Nagy idő. . nagy idő... Bizony nem jó, ha már az ember munkája nem kell — így beszél. Egyál­talán nem reszketeg a hang­ja. Csendes, öreges hang, de van benne erő. Nagy Sándor, a százéves ceglédi iskola nyugalmazott direktora, az ország legidő­sebb pedagógusa ez a száz- esztendős öregember, aki mel­lé a pamlagra ülök. Ha az új­ságban nem olvastam volna és sokan, akik ismerik, meg nem erősítenék, bizony el sem hinném, hogy megérte már a századik tavaszt. Dehát így van ez, ki mondaná meg az ilyen aggastyánról, hányadik X-et tapossa, a nyolcadikat vagy a tizediket? Bizonyos ko­ron túl már majdnem minden öreg ember egyforma. Külső­re. De kevés őrzi meg any- nyira elméje rugalmasságát, aggkorára is, mint az idős Nagy Sándor bácsi. — Örült-e a kitüntetésnek? — kérdem tőle a fülébe kia­bálva, mivelhogy nagyothall és a pedagógus-szakszervezet néhány napja átnyújtott aján­dékát, a halíócsövet még csak próbálgatja, de nem használja egész nap. Nem szokta még meg. — A kitüntetésnek? Hogyne Jólesik az embernek, ha annyi sok idő után mégsem felejt­keznek el róla. — Hallom, szereti a rádiót? — Bizony. Hogy mit sze­retek hallgatni a legjobban? Mindent. Verset, színdarabot, mindenféle előadást. Talán leginkább a magyar nótát, cigányzenét... De látja csak, a lányom reggel elment, és nem kapcsolta be. Amíg maga nem jött, unatkoztam. Unat­koztam, az pedig nagyon rossz ám. Mennyi mindent szeretnék még kérdezni tőle. Hány gye­reket tanított ötven hosszú esztendőn keresztül? Vitte-e sokra valamelyik közülük? Meg sóvárgó kíváncsisággal, nemcsak magam okulására, hanem az olvasó helyett is feltenném a kérdést, vajon mi a hosszú élet titka? De ál­lom a lányának, Nagy Rózsa tanítónőnek, a Földváry Ká­roly 48-as honvédezredes ne­vét viselő jubiláló iskolában egyik tízpercben adott szava­mat, hogy nem fárasztom ki az apját. — Hiszen tudja — mondot­ta —, a százéves ember szí­ve már fáradt. A legkisebb iz­galomtól is féltem apát. Nem szabad sokat beszélnie. Ismét az iskola irodájában ülök tehát, szemben S. < Ko­vács András igazgatóval és Nagy Rózsával, aki elmondja apjáról, hogy a télen influen­zája és tüdőgyulladása volt. Bár életében ekkor volt elő­ször nagy beteg, azóta na­gyon fáradékony. De szellemi frissesége semmit sem gyön­gült. — Csak tegnapelőtt Is, mint annyi sokszor, referál­nom kellett neki az iskoláról. Még azt is megkérdezte, tud­ják-e a szorzótáblát a leá­nyaim, a III. általánost taní­tom. És tanácsot adott', ho­gyan lehet könnyen és gyor­san megtanítani rá őket, — Szeretnék beszélni né­hány volt tanítványával —• mondom és abban a pillanat­ban a folyosóról a nyitott aj­tón át kékruhás asszony pen- derül be. — Az én uram tanítványa volt — mondja pergőn. — Kedvenc tanítványa. Gyere csak be, János! Az ajtón most hatvanban járó férfi lép be és beszélni kezd: — Az 1905—1906-os iskola­évben a keze alatt végeztem a Vl-ik osztályt. Nem volt nála jobb tanítóm soha, és mennyire a szívón viselte a jó tanulók sorsát. Szüléimét is felkereste, kérlelte, tanít­tassanak . ; ; — Ide tartozik az iskolá­hoz? — érdeklődöm. — Igen ... Azaz itt lakom... Mert én vagyok a hivatalse­géd, azaz a szolga. Az iskola- szolga, no! Már 18 éve. Mert apámék, afféle parasztok, nem értették fel, milyen más az, ha az ember tanul.; * Borsos János a nevem. De másik paraszti szárma­zású volt tanítvány is belép az irodába: Badai Benő. 39 esztendeje tanít a százeszten­dős iskolában. — Micsoda tanító volt a Nagy Sándor bácsi! A legtöb­bet tőle tanultam. Különös alapossággal tanított meg a helyesírásra. Azzal aztán soha semmi bajom nem is volt a gimnáziumban. Ferenc bátyám paraszt maradt, szintén a ta­nítványa volt. Gyula öcsémet meg két nyári hónapon át a gimnáziumi felvételi vizsgára készítette elő. Sikerült is a vizsga! Az írásbeli feladatait olyan jól oldotta meg öcsém, hogy a szóbeli vizsgát el is engedték neki. Ez a Gyula öcsém geofizikus, az a Bada Gyula, aki módosította az Eötvös-ingát. Majd egy évig családostul Kínában volt, mert a kínaiak nyolc ingát rendel­tek és az ottani geofizikusok­nak megmutatta az inga keze­Nagy Sándort, a ceglédi pedagógusok százesztendős nesz­torát üdvözli Zagyva Imre, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője és Veres Gyula, a megye művelődési osztályának vezetője lését. Büszke is Sándor bácsi az öcsémre. Most megint jsjagy Rózsa veszi át a szót: — Négy esztendeje szürke- hályog keletkezett , apa szemén. Kora miatt már nem merik megoperálni. De amíg látott, minden nap reggel kilenctől déli harangszóig sétált a vá­rosban. öt éve meg tatarozni kellett a házunkat és — örökké barkácsoló ember volt — maga végezte még a kő­művesmunkát. ' Kilencvenöt éves korában! — Mert nagyon szerette mindig a családi otthonát — szól közbe a pedellus. Nagy Rózsa meg elmondja még, hogy apja ma is elszív 4—5 pipa dohányt és jó ét­vággyal, de nem sokat eszik. Délben pedig el nem engedné az egy pohárka bort. — De csak egy pohárral Iszik — teszi még hozzá Nagy Rózsa —, mert egész életében mértékletes volt. — Ez lenne hát a hosszú élet titka? —• Az ám! — nevet nagyot Borsos, az iskolai hivatal- segéd. — Az én apám betöl­tötte a nyolcvankilencediket; aztán még ma is, ha tehetné; akár egy hordóval is meginna; Egész életében sokat ivott; S mialatt róla beszélünk; Nagy Sándor, a százesztendős tanító odahaza, a Felház utcai házban ül a néma rádió mel­lett. Várja a lányát, hogy a rádiót majd bekapcsolja. Nem szeret unatkozni. Tétlenségre kényszerült testében tíz év­tizede szüntelen dolgozó agya a zene, a szó, a gondolat inge­rét nem tudja nélkülözni. Szokoly Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom