Pest Megyei Hirlap, 1958. május (2. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-06 / 105. szám

1958. MÁJUS 6. KEDD WLsrt MEGYE f Adriai) S Egtj évet töltiitt vonntnr* Nyolcszor utazhatta volna körül a Földet EGY BEJÁHO MUNKÁS GONDJA! Amikor a pestiek még a legédesebb álmukat alusszák, a távoli városok pályaudva­rán már pezseg az élet: in­dulnak a hajnali munkásvo­natok, hogy mire az első mű­szak megkezdődik, a vidékről bejáró dolgozók is ott lehesse­nek a munkapadok mellett. Három óra 42 perckor gör­dül ki Ceglédről az a munkás­vonat, amely Ceglédbercel, Albertirsa és az útbaeső köz­ségek dolgozóit szállítja mun­kahelyükre. A szerelvény öt órakor ér Üllőre, hatkor rak­ja le a Pesten dolgozókat Rá­kos-városon, s 7 óra előtt 10 perccel fut be végállomására: Gödre. Ez a vonat — négy másikkal együtt — naponta 25—30 ezer munkást szállít reggelenként munkahelyére, este pedig vissza. A legtöbben Vecsésről járnak be, de Pilis, Monor és Üllő is küld néhány ezret, sőt újabban Cegléd kör­nyékéről is elég szép szám­mal járnak a fővárosi üze­mekbe. Bajor Mátyás lakatos pél­dául Ceglédbercelről jár Du­nakeszire ezzel a vonattal. Hajnalonként 80 kilométert utazik munkahelyéig, a MÁV Járműjavítóig, s műszak vé­geztével ugyanennyit vissza. —■ Megszoktam már — mondja mosolyogva —, hisz 1951-től kezdve naponként megteszem ezt az utat. Kü­lönben is, nekem még sze­rencsém van, közel lakom az állomáshoz, s nem kell olyan korán felkelnem. — Mikor szól az ébresztőt jelző vekker? — Fél négykor. De ilyenkor már nem lehet lustálkodni, azonnal ki kell ugranom az ágyból. Gyorsan összekapom magam, mert a vonat nem vár. Ha véletlenül lemaradok róla, bizony csak 9 óra felé érek be az üzembe. Bajor Mátyás tehát, mint mondja, a többiekhez képest „szerencsés” ember, mert a környező tanyákon lakó be­járóknak hajnali 2 órakor, fél 3-kor kell felkelniök. — Müven az utazás? — fag- j gatom tovább. — Nem éppen leányálom, bár mi, berceliek kedvezőbb helyzetijén vagyunk. Pilisig még csak akad ülőhely, Mo- nortól kezdve azonban úgy megrohanják a fülkéket, hogv mozogni sem lehet. Ráadásul gyakran késik a vonat, ma például fél 8-ra értünk be a gyártelepre. — Mikorra ér haza — A visszautazás nehezeb­ben megy. Három óra 20 per­cig tart a műszak, s mire ösz- szekapjuk magunkat, már in­dul is a „csörgő” (vagongyári nyelven hívják így a vonatot). Ha minden jól megy, fél 7, háromnegyed 7 felé Cegléd- bercelre érünk. Más a helyzet, ha túlórázni kell. Amikor «gy túlórát csinálunk, már csak fél 10-re, három túlóra esetében éjjel 1 órára kerü­lünk haza. A bejáró élet „szépségeihez” hozzátartoz­nak persze az időjárás okoz­ta nehézségek is, télen a hi­deg, nyáron meg a hőség. Mégis, a legkellemetlenebb a zsúfoltság. Amikor haza­érek, bizony nem sok időm jut a családra. Vacsorázom, egy kicsit elbeszélgetek a fe­leségemmel, megnézem a 17 niiiiiiimiiHiiiiimtiiiniiiHimiHiniiimiiimiiiHimiiiHiiiiiini hónapos kislányomat — és máris takarodó, mert haj­nalban kelni kell. Azt az időt, amit mások szórakozásra, pihenésre for­dítanak, a bejárók utazással töltik. Bajor Mátyás éven­ként — szerényen számolva is — 45 ezer kilométert vonatozik, ami azt jelenti, hogy mióia a Dunakeszi Járműjavítóban dolgozik, kereken nyolcszor utazhatta volna körül a Föl­det. Az elmúlt nyolc évből — ha összeadnánk — összesen egy teljes évet töltött éjjel­nappal — ahogy ő nevezi — a „csörgőn”. Bajor Mátyás példája saj­nos nem egyedüli, rajta kívül Cegléd környékéről több szá­zan próbálják naponta a be­járó élet nehézségeit. A ceg- lédberceliek Dunakeszire, a dunakesziek közül nagyon so­kan Pestre — és több ezer pesti dolgozó vidéki munka­helyre kénytelen járni napon­ként. Az amúgy is nehéz hely­zetben levő közlekedésünket egyre nehezebb feladatok elé állítja a dolgozóknak ez a rossz munkahely-megválasz­tása. Mennyivel könnyebb lenne például az utazás, ha a Cegléd környékiek Ceglé­den dolgozhatnának, s a Du­nakeszi Járműjavító törzs­gárdája a helyi lakosság kö­zül kerülne ki. De mit mond erről Bajor Mátyás? — Miért nem választok kö­zelebbi munkahelyet? Azt hiszi, olyan egyszerűen megy ez? Évekig dolgoztam a Nem­zetközi Hálókocsi Társaság­nál Pestszentlőrincen, s ami­kor áthelyeztek Dunakeszire, ott akartam hagyni a válla­latot. Az akkori igazgató nem engedett el. Most már meg­szoktam ezt a helyet és az utazás nehézségei ellenére is jobban érzem magam, mint egy új üzemben. Tudja, hogy van az, az embernek előbb be kell dolgoznia magát — meg aztán az új emberekkel másképpen bánnak. Persze, ha elhelyeznének Ceglédre, vagy az Északi Főműhelybe, azért szívesen elmennék, de erre egyelőre semmi kilátátás nincs. Mi tehát a helyzet jelenleg ? Eléggé bonyolult, a gyá­rak nem szívesen válnak meg kipróbált munkásaiktól, ahol meg több a munkaerő, mint például Cegléden, ott kevés a munkalehetőség, nincs ele­gendő gyár. Ahol viszont munkásokra lenne szükség, ott a helybeliek közül nem tudják biztosítani a megfelelő szakembereket. A főváros pe­remterületeinek levegőjét ezernyi gyárkémény mérgezi, kisebb városainkból pedig hiányoznak az üzemek. Sajnos, a problémát egy- csapásra nem lehet megolda­ni, azonban mégsem ártana, ha az illetékes szervek most már haladéktalanul megvizs­gálnák, hogyan lehetne vál­toztatni e visszás helyzeten. Súlyán Pál Garantáltan jóminőségű tiszta gyapjú szövetek gyártását kezdik meg Az utóbbi időben több in­tézkedés történt a gyapjúszö­vetek minőségének javítására. Milyen haszna lesz ebből a vásárlóknak és mennyiben fog javulni az egyes anyagok minősége — ezzel a kérdéssel fordultunk a Könnyűipari Mi­nisztérium gyapjúipari igazga­tóságának vezetőihez. — Az ipar legjobb szakem­bereiből álló bizottság több gyárban megvizsgálta a gyár­tás menetét — mondották. Megállapították, hogy az év­századokkal ezelőtt kialakult gyapjúipari módszereken nem lehet lényegesen változtatni. A győri Richards-gyárban pél­dául az Eszkimó elnevezésű száz százalékos gyapjúszövet kikészítéséhez az árvetés hét műveletet írt elő, amit a gyár már 17-re növelt. Rájöttek ugyanis, hogy ennél kevesebb nem elég a kifogástalan minő­ségű áru gyártásához. A bi­zottság véleményezésére ugyanennél a szövetnél még két művelettel egészítik ki a kikészítés munkafolyamatát. Hasonlóképpen járnak el más üzemekben is. A szövetek között általában több lesz a magas gyapjútar­talmú. A sztálinvárosi fésűs- fonoda működésének megkez­dése után — a gyár felavatá­sára előreláthatólag augusz­tusban kerül sor — ugyanany- nyi alapanyagból több véko­nyabb fonal készül majd és ebből finomabb kelméket hoz­hatnak forgalomba. Egyelőre csak néhány szö­vetnél — de később ezt kiter­jesztik — olyan minőségi vál­tozás lesz, hogy garanciát vál­lalhatnak érte. Az anyag szé­lén beszövéssel jelzik majd, hogy garantáltan száz száza­lékos gyapjú, gyűrhetetlen. Természetesen ezt a jobb mi­nőségű árut is a jelenlegi ára­kon hozzák forgalomba. A gyárak sok új mintázású kelmét hoznak forgalomba már a nyárra is. A divatked­velők számára gyártanak az olasz kelmékhez hasonló szí­nes, csomós, noppos anyago­kat. Ez aztán a szerencse! ■&#***<*> A fóti Gyermekváros | fiataljai Debrecenbenl A fóti Gyermekváros a Köz- | lekedés- és Postaügyi Minisz- | tériumtól kiselejtezett 40 sze-1 mélyes IKARUS autóbuszt ka- | pott. A társasgépkocsit a Cse- 1 pel Autógyár dolgozói és a bu- 1 dapesti I. számú Autójavító 1 Vállalat KISZ-fiataljai szabad- | idejükben felújították és má-| jus 1 ünnepére használható,! üzemképes állapotba helyez-1 ték. A Gyermekváros fiatal- 1 jainak első útja Budapestre, a 1 május elsejei ünnepségre veze- § tett az autóbusszal, majd hu- | szán vasárnap Debrecenbe Iá-1 fogattak. Megtekintették a tör- | ténelrhi múltú tiszántúli város | nevezetességeit és az esti órák- § ban visszautaztak Fótra. : Tervezik, hogy az autóbusz- § szál országjárásra viszik a | Gyermekváros fiataljait. ________ BiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitifiiiiitiitiiiiitiiiiifiiiniiiHtiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiitiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiititiiiiiimiV Lampert Antal fóti sporthorgász a veresegyházi tavon 12 kilós tükörpontyot fogott (Fazekas Mátyás felvétele) Nagyobb kár nem értea szőlőket de az egyhónapos késést csak gondosabb ápolással lehet pótolni Országszerte most fejezik be a szőlő tavaszi munkáit, a nyi­tást és a metszést. Csak most derült ki, hogy a tél és a sze­szélyes kora tavasz milyen feladatok elé állította a szőlő- termelőket. A legutóbbi jelen­tések szerint a szőlők általá­ban jól teleltek, s csupán a Duna—Tisza kö­zén tapasztalható számot­tevő károsodás. Csongrád megye egyes vidé­kein a rügyek 8—12 százalé­kos fagykárt szenvedtek, egyes Szeged környéki közsé­gek határában a 20—25 száza­lékot is eléri az elhalt rügyek aránya, Kecskemét környékén pedig a betakart, s időben ki nem nyitott szőlőtőkék rügyei kipállottak. Helyenkint 20—25 százaléknyi a kipállás okozta kár. Teljes tőkeelfagyás sehol nem volt. Bórbás Lajos, a Földműve­lésügyi Minisztérium szőlő- és gyümölcstermelési igazgató­ságának vezetője tájékozta­tóul elmondotta, hogy a sző­lők körülbelül egy hónapot késtek a normális esztendők­höz képest. A szőlőtermelők általában jól alkalmazkodtak a rendkívüli időjárás hozta helyzethezf s a legtöbbjük megvárta, míg mozdul a rügy s ahhoz mérten nem két-há rom szemre vágta a csapokat Az idei terméskilátásokról szólva hangsúlyozta Borbás Lajos, hogy egyedül a késés s> termés mennyiségét nem be­folyásolja károsan, különösen, ha a „mozdulás” után, s csak az egészséges rügyekre ala­pozva végezték a metszést, a minőség azonban az idén fokozottan megköveteli. hogy az ápolási és véde­kező munkákat idején vé­gezzék el. Különösen nagy a jelentő­sége a jó talajmunkának és a peronoszpóra elleni védekezés­nek. A gyommentesen tartott, lazaszerkezetű talaj jól tá­rolja a meleget, a talajba jutó levegő és meleg, valamint a megőrzött nedvesség gyorsítja az asszimilációt, s így — jó napsugaras nyár s hosszú ősz esetén — pótolja a tavaszi in­dulás hátrányait. A peronoszpóra azért vesze­delmesebb az idén a rendesnél is, mivel a szőlő hajtásait már zsenge korban meglepheti. Más esztendőkben ugyanis már jó arasznyi a szőlő haj­tása, amikor a peronoszpóra­fertőzésre kedvező hőmérsék1» leti viszonyok kialakulnak. Most az előrehaladott idő miatt a peronoszpóra-fer- tőzésesk jóval korábban bekövetkezhetnek, s így a zsenge hajtások között nagyobb károkat okozhatnak. Éppen ezért az idén még na­gyobb felelősség hárul a pero­noszpóra előrejelző állomások­ra. Lehetséges, sőt valószínű, hogy már az ujjnyi hajtásokat permetezni kell, tehát az első alkalommal legfeljebb félszá­zalékos bordói levet szabad használni a szokásos egy szá­zalékos helyett. A megrövidült tenyészidö, s a napfény-eneri gia teljes kihasználása érdé* kében ugyancsak fokozott gonddal kell kötözni és ritkín tani is. \ televízió, a mikrohullámú berendezések, az alapanyagok ás a kapcsolóberendezések gyártásának fejlesztésére fordítják a híradástechnikai iparág idei beruházását Híradástechnikai iparunk ebben az évben jelentős össze­get kapott beruházásra. A húszmillió forintos építési be­ruházást öt vállalat között osz­tották szét. Az Orion Rádió­gyárban ötmillió forintot költe­nek többek között új üzem­rész építésére, amelyben jövő­re televíziós készüléket gyártó szalagokat állítanak munkába. Az Egyesült Izzó több mint másfél millió forintot költ a televízió képcsőgyártás megva­lósításának első ütemére: a Vácott épülő képcsőgyár ener­gia- és közműhálózatát fekte­tik le. Ugyanakkor hatmillió forintos költséggel befejezik egy megkezdett üzemrész épí­tését a központi telepen és ki­bővítik az elektromos és víz­hálózatot. A Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár a mikro­hullámú berendezések gyártá­sához szükséges új épületre költ több millió forintot. A Híradástedhnikai Vállalat a diesel-elektromos mozdonyok kapcsolószerkezetének gyártá­sára, a Híradástechnikai Anya­gok Gyára pedig a ferrit gyár­tására bővíti üzemét. Az építkezéseken kívül kö­rülbelül 13 millió forintot for­dít az iparág gépek beszerzésé­re, 12 millió forintot pedig műszerekre és egyéb beruházá­sokra. Kicsi a leány, sok a szoknya A z utóbbi időben mind töb­bet és többet találkozik az ember ezzel a mondattal. Szeretne megtudni vala­mit egyik üzemből, telefo­nál: kérem, nem mondhatom meg, talán személyesen tes­sék. Az ember kimegy, s a „tit­kos” anyag másnap sok ezer példányban az olvasó kezébe kerül. Szeretné megtudni, há­nyán születtek, haltak meg egy községben? Nem mondha­tom meg. az anyakönyvi ada­tok titkosak Fényképezni akar az ember? Csak a felsőbb szer­vek engedélyével! Persze, az engedélyt minden további nél­kül megkapjuk, s akkor máris nem titkos az anyag, a széles nyilvánosság elé kerülhet. Vé­leményt kér az ember a me­gyei tanács egyik osztályán az előadótól? Kérem, erre csak az osztályvezető illetékes ... Sorolni lehetne tovább a példák garmadát, de talán ennyi is elegendő. Elegendő, mert ez is szemléletesen mu­tatja, hogy olyasmi üti fel is. mét a fejét, amit az előző években nehezen, de leküzdöt­tünk, amit kiirtottunk. Most ismét — aranka módjára — igyekszik befonni tisztuló, egyszerűsödő közéletünket, A Nem mondhatom meg... mindent titkossá, szigorúan bizalmassá tevés szelleme pe­dig idegen a megváltozott új munkastílustól, de idegen az emberek iránti bizalom sokat hangoztatott elvétől is. Per­sze, van ennek a kérdésnek másik oldala. Szó sincs arról, hogy a felelőtlenség, a fecse­gés szellemét kívánnánk meg­honosítani. Olyasféle szellemet, ahol az államtitok sem számít titoknalk, ahol mindenkinek mindent el lehet mondani. Nem. ennek nincs helye, de nincs annak sem, hogy min­den apró dolog titok legyen, hogy ötvenféle engedély, bele­egyezés és jóváhagyás kelljen ahhoz, hogy az ember a riport mellé egy fényképet is készít­hessen a gépénél dolgozó mun­kásról. A bizalmatlanság, a titko­lódzás már igen sok'bajt okozott nekünk. S éppen ezért kell szót emelni az újra fel­bukkanó jelenség ellen, mert ezeket a hibákat még egyszer elkövetni baklövés lenne. Hiba lenne, ha a káderanyagokat megint ezernyi lakat és pe­csét .őrizné, a legilletékesebb, az érintett előtt. S lehetne más példákat is sorolni, hogy sok helyütt milyen helyesen szakítottak a régi hibákkal, s új munkamódszereket, új stí­lust alkalmaznak. De ugyan­akkor nem egy helyen talál­kozunk olyan jelenségekkel, melyek a múltbeli rossz mód­szerek felélesztéseként megint az emberek nélkül akarnak politikát csinálni, megint azt tartják, hogy gz vagy az csak a mi dolgunk, erről ne beszél­jünk senkinek és így tovább. Valóban akadnak olyan dol­gok. melyek nem a széles nyilvánosság elé valók. De vajon minden dolog ilyen? Hi­szen nem egy üzemben, falu­ban még azt sem akarják el­mondani az embereknek, ami a mindennapi munkájukat érinti. S ez már olyan hiba, mely veszélyezteti a párt po­litikájának sikerét. Bizalmatlansággal, titkoló­zással nem megyünk semmire. A nem mondhatom meg na­gyon veszélyes ideológia csí­rája lehet, a tömegek lebecsü­lése, a tömeg nélküli politika, az apparátusra, s nem a tö­megek aktivitására épülő te­vékenység ideológiájának csí­rája. A szektás politika éppen ilyen elvek alapján tevékeny­kedett, s okozott károkat, me­lyeket az ellenforradalom si­kerrel használhatott fel. A párt- és állami vezetés le­vonta a tanulságokat és meg is tett mindent annak érde­kében. hogy ezek a tanulságok mindennapos munkájában ér­vényesüljenek. De ez még nem elegendő. Hiszen bármit határoznák el a felső vezetés­ben, ha azt alul nem úgy hajtják végre, ha a helyes, egészséges határozat az al­sóbb szerveknél éppen a visz- száiára fordul. A tömegek elsősorban a lenti munkamód­szerek helyességét vagy hely­telenségét érzik meg. s ilyen­kor még azzal sem sokat tö­rődnek, hogy fentről éppen annak az ellenkezőjét taná­csolták. Ezért nagy fontossá­gú az, hogy lent, a tömegekkel közvetlenül érintkező szervek­nél a helyes tanácsokat, ren­delkezéseket helyesen hajtsák végre, hogy mindenütt mara­déktalanul érvényt szerez­zünk a párt és a kormány po­litikájának. A sajtóval szembeni bizal­matlanság egyben a köz­véleménnyel szembeni bizal­matlanságot is jelenti, hiszen a sajtó a közvélemény egyik formálója, s nem mindegy, hogy segítséget kap-e a kü­lönböző szervektől munkájá­hoz. vagy pedig gáncsosko- dást. akadékoskodást, indo­kolatlan bizalmatlanságot. A bizalmatlanság olyan nő* vény, mely szinte óráról órára újabb indát ereszt, s olykor csak akkor kap észbe az em­ber, amikor az indák már el­zárják előle a külvilágot. Ha egy üzemben az igazgató bi­zalmatlan, akkor könnyen bi­zalmatlanná válnak az osz­tályvezetők, műhelyvezetők, és így tovább. Ha egy faluban a tanácselnök bizalmatlan, könnyen azzá válnak beosztot­tai is. Bizalommal, megértés­sel. az emberekhez való őszin­teséggel már eddig is igen sok barátot, segítőtársat szerez­tünk. S nekünk még többre van szükségünk. Ezért kell csírájában kipüsztítani a „nem mondhatom meg” be­tegséget. mely sok-sok hiba forrása lehet. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom